A Muszáj Herkules |
A RÉSZ ÉS AZ EGÉSZ - MIND EGY ÉS SOKFÉLE - Ablakzsiráf |
ADY ENDRE: A MUSZÁJ HERKULES Dőltömre Tökmag Jankók lesnek: Úgy szeretnék gyáván kihúnyni S meg kell maradnom Herkulesnek. Milyen hig fejűek a törpék: Hagynának egy kicsit magamra, Krisztusuccse magam megtörnék. De nyelvelnek, zsibongnak: űznek S neki hajtanak önvesztükre Mindig új hitnek, dalnak, tűznek. Szeretném már magamat utálni. De, istenem, ők is utálnak: Nem szabad, nem lehet megállni. Szeretnék fájdalom-esetten Bújdosni, szökni, sirni, fájni. De hogy ez a csürhe nevessen? Szegény, muszáj Herkules állom, Győzöm a harcot bús haraggal. S késik az álmom s a halálom. Sok senki, gnóm, nyavalyás, talmi Jó lesz egy kis hódolás és csönd: Így nem fogok sohse meghalni. * Hányszor, de hányszor adná már fel az ember, Ha már-már legyőzné a körülmények hatalma, Amikor sorra kudarcba fulladnak vállalkozásai, Amikor saját alkalmasságában is kételkedik, Amikor úgy érzi: felesleges, káros teher a Földön… S akkor megvilágosodik: helyette gazok maradnak, Akik összeröhögnének a markukba… |