kb. 7 perc olvasás
EGY BOLDOG(TALAN) EMBER ÉLETE/KORTÜKRE
Napi jegyzetek – életképek, szellemtörténetek: Mo. XXI.
Kányádi Sándor
Útravaló ének
Tavasz jöttén a kis patak
akár egy kis egérke
kikukkint s nyomban kiszalad
a jég alól a jégre
Cincogat szaglál szimatol
és azt mondja no végre
kijutottam a jég alól
a sötétből a fényre.
És elindul megy mendegél
cincogat mondikálgat
és fölbiggyeszt – hamár egér –
bajszul egy szénaszálat
Térül-fordul s már szembejön
és egyre azt zenéli:
a legeslegnagyobb öröm
félelem nélkül élni
Elzirrenti a szúnyog és
a szúnyogtól a szellő
és tőle megfújja szél
az a semmirekellő
és azt se mondja köszönöm
világgá fütyörészi:
a legeslegnagyobb öröm
félelem nélkül élni
Vigyázba állnak a határ-
sorompók égre néznek
a tetejükbe gólyapár
épít magának fészket
és azt keleplik odafönn
s még a béka se kétli:
a legeslegnagyobb öröm
félelem nélkül élni
Zengik fütyülik huzalok
a szerelő s a pózna
cinkék cinegék víg rigók
ereszen a csatorna
Zengi lanka és hegytető
s fújja ahogy csak bírja
az éppen égre röppenő
parányi kis pacsirta
Megáll a nap a delelőn
s dúdolja döngicséli
a legeslegnagyobb öröm
félelem nélkül élni
és ontja ontja sugarát
hogy jutna bár egy résnyi
oda is ahol nem lehet
félelem nélkül élni
oda is ahol nem lehet
félelem nélkül élni
*
Szándék és következmény
Felmenti-e a rosszat akarót,
Ha szándéka ellenére a következmény jó lesz?
S elegendő védekezés-e,
hogy én jót akartam, de rosszul sült el,
A pokolra vezető út is jószándékokkal van kikövezve…
Olykor kevesebbet árthat nekünk egy rosszakarónk
Mint egy túlbuzgó kétbalkezes kontár, egy Mekk mester
(vagy a kedves, drága, édes, jó anyánk, apánk, hitvesünk –
Ahogy a mondás tartja: a barátaimtól védjen meg az isten…)
*
A múlt üzen,
A jelen harsog,
A jövő suttog
*
Felelőtlen ígérgetők
Az előbb-utóbb lebukó politikai demagógia,
ez a veszélyesebb, ez okozza a nagyobb kárt,
vagy az elvileg ellenőrizhetetlen papi ígérgetések
a túlvilágról, mennyről és pokolról,
ami a világvallások licitversenyének „eredménye”?
(A mocskos fürdővízzel együtt
ne öntsük ki a bűntelen gyereket is:
attól még nem kell lenullázódnia istenhitünknek
mert egy pályatévesztett plébánost fogtunk ki,!)
*
Az igazság,
A teljes igazság,
Amiből el nem veszek,
Amihez hozzá nem teszek,
Abból semmit el nem hallgatok
*
A szokás hatalma
Emberszabású majomtörténet
Vegyünk egy ketrecet, amiben öt van.
A ketrecben egy madzagon lóg egy banán.
A banánt csak a legfelső lépcső fokról lehet elérni.
Az egyik előbb-utóbb odamegy a lépcsőhöz
és elkezd felmászni a banánért.
Azonban ahogy hozzáér a lépcsőhöz,
az összes hideg zuhanyt kap.
Kicsit később
egy másik is megpróbál felmászni a banánért –
az eredmény ugyanaz.
Ez még számos alkalommal megtörténik.
Kis idő elteltével, amikor egy elindul a lépcső felé
a többiek megpróbálják megakadályozni.
Most zárjuk el a vízcsapot, nem lesz több zuhany.
Cseréljük ki az egyik majmot egy újoncra.
Az új „fiú” meglátja a banánt
és megpróbál érte felmászni.
A többiek azonnal megtámadják
és nem engedik hogy a lépcső közelébe menjen.
Amikor minden mászási kísérlet kudarcba fullad
a többiek támadása miatt, az új „fiú” feladja.
Most cseréljünk ki
még egy régi (zuhanyozott) majmot egy újoncra.
Az új megint csak megpróbálja megszerezni a banánt,
de a többi négy megtámadja ezért.
Az előző újonc is aktívan részt vesz a támadásban.
Amikor már ez is feladta, cseréljük ki a harmadik majmot is.
Amikor ez is megpróbál eljutni a banánhoz
a többi négy megtámadja.
Pedig a négy támadó közül kettőnek elképzelése sincs,
miért nem szabad a banánnal próbálkozni.
Hmm…
Miután a negyedik és az ötödik majmot is kicseréltük
a ketrecben lévő majmok
egyikének sincs emléke a hideg zuhanyról.
Mégis,meg sem próbálnak felmenni a banánért.
Hogy miért? Mert ez mindig így volt és mindenki azt látta,
hogy így kell ezt csinálni.
*
Árulás és önkiadás
Az embert elárulhatják,
kifecseghetik például féltett és szégyellt titkát –
de az hogy lehet,
hogy ő maga árulkodik magáról?
Akaratlanul?! Nem kínvallatással.
Egy elszólásban, egy óvatlan gesztusban,
egy spontán arckifejezésben?
*
Önfeledtség és önkívület
Lehet ugyan, de nem érdemes
nagykabátban, tessék-lássék szerelmeskedni,
a másikat bizalmatlanul méregetve,
a teherbeeséstől vagy NTB-től rettegve,
megtartva a három lépés távolságot,
esetleg az elküldött ondót művi úton behelyezni
Amit legbiztosabban önként csinálunk,
Az mi más, mint a különféle játék, sportjáték,
amit szintén el tud rontani,
ha hiányzik a teljes átadottság lelkülete,
s vagy a szabályokon vitatkozunk,
vagy hátsó szándékunk leplezésén munkálkodunk,
vagy attól félünk,
hogy a játék hevében lehullnak álarcaink…
*
Megismerni a Másikat
A Biblia Károli féle fordítása
úgy írja le a nászéjszakát,
hogy a szerelmesek „megismerik egymást” –
és tényleg:
jó esetben testileg-lelkileg lemeztelenedünk az ölelésben
– ahogy az ölésben is…
De még arról az emberről sem jó mindent tudni,
akit holtomiglan-holtodiglan élettársul választunk…
(És magunkról?)
*
Minden tudni akarok?
Mennyi mindent
érdemes, fontos, életbevágó, örömteli stb. tudni –
ennél már csak az a több,
amit nem érdemes, ami felesleges, sőt: egyenesen káros!
A szükséges tudás nélkül nem lehetünk boldogok,
a felesleges és káros ismeretek bajt, szenvedést okoznak.
(Az ember, aki túl sokat tudott.. )
*
Nevelésre rendelt idő
Addig üsd a vasat, amíg meleg,
addig formáld gyereked, amíg képlékeny,
mert utána már csak kínkeservesen
nyesegetheted a vadhajtásokat.
Ki tudja megmondani,
hogy melyik gyereknek nehezebb az élete:
a majomszeretett elkényeztetettnek
vagy a mostohasorsúnak?
*
Lelki öncsonkítás
Évekig spórolva, gürcölve, imádkozva felépítesz egy házat,
amit egy szempillantás alatt elvihet az ár vagy elveszejthet a tűz.
Éppannyi, ha nem több „munkánk” van egy baráti kapcsolatban,
s mégis veszni hagyjuk akár egy politikai nézeteltérés miatt is?
*
Ideális alattvaló
Miért élsz úgy
mintha kiskorú lennél,
mintha gondnokság alatt lennél,
mintha börtönben lennél,
mintha el lennél tiltva a közügyek gyakorlásától –
miért hagyod, hogy nélküled döntsenek rólad?
*
Nagykorúság és paternalizmus
Miért ártana az ember magának?
Miért lennék én a magam ellensége?
Netán tudatlanságból mint egy kisgyerek,
Aki a tűzzel vagy a sínek között játszik?
Ezért van gondviselője, aki óvja, oktatja és neveli,
akár paternalista erőszakkal is megvédi őt magától!
De ha felnő az ember, megérik,
akkor nem ő tudja a legjobban, mi az ő java?
Lehet gyereksorban tartani felnőtteket:
Sztálin és Rákosi apánk tudja csak igazán,
hogy mire is van valójában nekünk szükségünk?!
Az eszmét megtestesítő mindenható
Pártban, Vezérében a hívők előbb-utóbb csalódnak,
A műmosolyok mögött lelepleződik a gonosz mostoha?
Ha gyerekként bánnak veled, akkor az is maradsz.
Hogyan lehet egyáltalán kiskorúból nagykorú?
Ha soha nem kap zsebpénzt,
amit szabadon költhet el – akár hülyeségekre is,
ha nem tanulhat a saját kárán is,
ha nem kapja meg a tévedés jogát,
akkor csak infantilis óriáscsecsemő lesz.
*
Látatlanban
– Anyu, le tudnád írni a nevedet csukott szemmel is?
– Igen, kicsim. Miért?
– Mert itt az ellenőrzőm…
*
Hit és gyógyulás
Tanító útján egyik alkalommal
két vak követte Jézust.
Egyre ezt kiáltozták:
„Könyörülj rajtunk, Dávid fia!”
Amint hazaérkezett, bementek hozzá a vakok.
Jézus megkérdezte tőlük:
„Hiszitek-e, hogy tudok segíteni rajtatok?”
„Hisszük, Uram!” – felelték azok.
Akkor megérintette szemüket, és így szólt:
„Legyen a hitetek szerint!”
Erre megnyílt a szemük.
Jézus pedig rájuk parancsolt:
„Vigyázzatok, ezt senki meg ne tudja!”
Ám azok elmenvén, elhíresztelték a dolgot az egész vidéken.
Máté 9,27-31
*
Állatorvosi ló
Nem lát
Nem hall
Nem beszél
Nem mozog
Nem érez illatokat
Nem érez ízeket
Nem érez hideget-meleget
Nem érez a bőre, a keze nem tapint
Elveszíti még az idő- és térérzékét is
*
Szarból aranyat
Ahol egy ajtó becsukódik,
Ott egy ablak kinyílik/kinyílhat…
Az örök sötétség hozta megvilágosodások
*
A fogyatékosok világnapja: XII. 3. – imádság:
Jöjj, Uram, világosítsd meg vakságunkat,
jöjj segítségére a gyarló, gyönge embernek!
Jöjj el, isteni dicsőség fénye!
Jöjj el, isteni erő és bölcsesség:
tedd fényessé éjszakánkat,oltalmazz a veszélyben,
tedd látóvá vakságunkat, erősítsd bátorságunkat,
vezess kezeddel fogva minket, hogy hűségesen,
szent akaratod szerint járjunk
földi zarándokutunkon,
míg végül fölveszel az örök hazába,
amelyet te alapítottál és magad építettél föl!
*
A rossz jó oldala
A sztoikusok nyomán
amennyire elborzasztó,
éppannyira vigasztaló is azt elgondolni,
hogy mások akár meg is ölhetnek,
de ártani nem tudnak!
Hogy a legtöbbet én árthatom magamnak!
De hisz akkor ennek az ellenkezője is igaz lehet, nem?
*
Három kívánság
Add Uram,
hogy belenyugodjak a megváltoztathatatlanba,
add Uram,
hogy megtegyem azt, ami rajtam múlik,
s adj elég bölcsességet,
hogy e két esetet mindig, újból és újból
meg tudjam különböztetni egymástól…
*
Az élet tengerén
Repülj hajóm, rajtad a holnap hőse…
Jószerencse kell, semmi más?
Felhúztuk a vitorlát, de szélcsend van.
De még mindig jobb, mintha pusztító vihar jönne.
Az hosszabb távon bosszulja meg magát,
ha a jó szélben elbízzuk magunkat –
neadjisten azt hisszük, hogy bérletünk van a szerencséhez.
*
Minden nap
próbálkoznak a rákos sejtek túlburjánozni, az életünkre törni.
Minden nap
ki kell seprűzni lelkünkből a gonoszt,
hogy például ne dédelgessük kis önbecsapásainkat,
mert lavinaként nagy ordas élethazugságokként maga alá temet
*
TAJTRÉSZEG:
Főnév
[alkohol hatása alá kerül,
annak eredményeképpen (mesterségesen) tudatállapotot vált]
ittas; pityókás;
HIV. alkoholos befolyásoltság alatt van;
passzív be van rúgva; bef berúgott;
SZL. be van állva;
BIZ. be van állítva;
BIZ. be van nyomva;
SZL. elázott; SZL. el van ázva;
BIZ. van benne; SZL. mólés;
SZL. [erősen] kiütötte magát;
BIZ. szalonspicce van;
BIZ. [enyhén] spicces;
BIZ. HUM. illuminált; leitta magát a sárga földig;
[erősen] TAJTRÉSZEG; [erősen] csontrészeg
***