Sors, nyiss nekem tért Nyomtatás
A költészet kincstára

Képtalálat a következőre: „pogány magyarok”

SORS, NYISS NEKEM TÉRT

 

Sors, nyiss nekem tért, hadd tehessek

Az emberiségért valamit!

Ne hamvadjon ki haszon nélkűl e

Nemes láng, amely úgy hevit.

 

Láng van szivemben, égbül-eredt láng,

Fölforraló minden csepp vért;

Minden szív-ütésem egy imádság

A világ boldogságaért.

 

Oh vajha nemcsak üres beszéddel,

De tettel mondhatnám el ezt!

Legyen bár tettemért a díj egy

Uj Golgotán egy új kereszt!

 

Meghalni az emberiség javáért,

Mily boldog, milyen szép halál!

Szebb s boldogítóbb egy hasztalan élet

Minden kéjmámorainál.

 

Mondd, sors, oh mondd ki, hogy így halok meg,

Ily szentül!... s én elkészítem

Saját kezemmel azon keresztfát,

Amelyre fölfeszíttetem.

 

*

 

EGY KÖNYVÁRUS EMLÉKKÖNYVÉBE


Az életcél boldogság, de elébb

Fáradni kell, hogy ezt a célt elérd,

Ugy ingyen ahhoz senki sem jut el,

Ahhoz nagyon sok mindenféle kell:

A becsülettől soha el ne térj

Sem indulatból, sem pedig dijért,

Szeresd hiven felebarátidat,

Ne vond föl közted s más közt a hidat,

A hon nevét, a drága szent hazát

Szivednek legtisztább helyére zárd,

S imádd az istent, s mindenekfelett

Áruld erősen költeményimet.


Pest, 1848. január


Petőfi Sándor




Képtalálat a következőre: „könyvárus”