Íme, egy újabb ajándék Polner Zoltán kincsesládájából. Kétezer nyarán adta ki a szegedi Bába és Társai Kiadó a szerző Isten zsámolyánál című, a népi vallásos költészet és a vallásos legendavilág hatalmas gyűjteményét, s íme, egy év múlva A Tisza Hangja 110. köteteként leteszi folytatását. Ülünk vele a Csillagok tornácán. Aki szereti a szépet, jót és nemeset, az először csak lapozgatja a kötetet, nézegeti a Blazovits László szerkesztette, és gyönyörű nyomdatechnikával kivitelezett könyvet. Amikor végére érünk a kecskeméti Naiv Művészek Múzeumában található fafaragásokról készült fotók csodáinak, s felfedeztük velük e könyv lelkét, már bele is merülhetünk a varázslatos szövegekbe.
Barna Gábor néprajzkutató így hívja fel a figyelmet a Két világ határán című előszavában Polner Zoltán munkájára: "...a dél-alföldi történetek hiedelem- és elbeszélésláncokká fűződnek, szép csillagzatokat formálnak. Ez a csillagfényes égbolt, a régi világ ellenfényből: napjaink fényben tobzódó, az éjjelt is nappallá tevő világából már alig, vagy egyáltalán nem látszik. A Dél-Alföldről szinte csak annyi, amit az elődök, vagy a kortársak az elmúlt kétszáz évben leírtak, s e könyvben ötvenöt község közel ötszáz lakosától Polner Zoltán kitartó, figyelmes érzékenységgel megörökített... A közölt hiedelemtörténetek egy napjainkban egyre ritkuló világlátásnak, egy univerzalisztikus szemléletnek és világképnek tükrözői, amelyben minden: a szent és a profán, a mágikus és vallási, a megtapasztalt és a hitt egységet alkotva egymással összefügg, egymást kiegészíti."
Kíváncsi az olvasó boszorkánytörténetekre? A Jegykendő a forgószélben című első ciklus erről szól. De hogyan?! Ugyanis mindig a hogyan érdekes. Az olvasó belekerül abba a régmúltba, amit ma már senki nem ismer, ezt nem mesélik már a falusiak, de amihez a gyűjtő se akármi módon jutott hozzá. Bizony, ehhez előbb fel kellett törni a hallgatás falát. A szöveg, mintha a mesék nyelvén íródott volna. Varázslatos világba, a vajákosok világába vezet, meseszőnyeget terítve elénk. Hogyan ront a boszorkány átokkal, szemveréssel, étellel, ruhadarabbal, kukoricával, vöröshagymával, elásott dögtetemmel. Ugyanakkor hogyan gyógyít rontást imádsággal, habbal, fürösztéssel, tojással, vagy ha éjjel az ember mellére ül. S jönnek a Luca napi boszorkányságok. Akit szerelmi varázslások érdekelnek, ezt is megtanulhatja. Mert sok sora van ennek is. És még hány módon lehet varázsolni!
A gyűjtő mindent tud, mert kitanították, mindent elmeséltek. Polner Zoltán mindent tud, (ha kell költő, néprajztudós, szavak bűbájosa, és summa cum laude doktorált is), vagyis felkészült a tudományra és a szavak megértésére. Évtizedekkel ezelőtt kezdte összehordani kincseit - miközben falusi iskolákban tanított: Pitvaros, Csanádpalota, Ferencszállás, Kiszombor voltak állomásai -, és megnyerte a férfiak és asszonyok bizalmát. Azokét, akik kinyíltak előtte, mint a rét virágai.
Történetei mintha versek lennének. Holott - ellentétben előző kötetével - egyszerűen csak varázsos szavakat rak egymás mellé. Jegyez. Pontosan. Ahogyan tudóshoz illik. Polner az elszántak közül való. A híres-hírhedt Vízöntő jegyében született, onnan hozta határozottságát s jegye legyőzhetetlenné teszi a gonoszkodó világgal szemben. Kései arató. Ifjúkorától megszállottan gyűjt. És most ajándékot oszt. Szakajtóval méri a kincseit. Ránk szórja, elénk veti aranyait:
- Itt van, vögyétök föl! Szöggyétök! Olvassátok!
Úgy tud magyarul, ahogyan egy tudós-költő, vagy egy költő-tudós tudhat. Sőt, annál is jobban. Eddig várt. Most adakozik. És nem alamizsnát ad. Szétszórja minden kincsét. Egyre-másra ontja a könyveit.
És ehhez jó segítői vannak: a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Millenniumi Emlékbizottság, a Csongrádi Levéltár, valamint a Bába és Társai Kiadó.
Hogy mit kap érte? Jaj, meg ne kérdezzük. A kincseket ma ingyen kérik. Ne is tudjuk. Nem ott áll, ahol a díjakat osztogatni szokás. Ő nem táltos, nem boszorkány, pláne nem hetvenkedő. Pedig lenne mire.
A szülés hiedelmeinek már a címe is szép: Boldogaszszony ágya. A bennefoglaltak már nem annyira. Bábaasszonyok vallomásai, legendák, hiedelmek, magzatgyilkosságok, születési rendellenességek. Burokban születés. Na, ezt ideírom. Mert édesanyám sokszor elmondta: kisfiam, te burokban születtél.
"A gyerök burokban születött. Az a burok, amibe nyől a gyerök, az egész kilenc hónap alatt szülésnél nem hasad ki. Nem bujt ki belüle, mint a csirke a tojásból, hanem a burok rajta marad teljes egészibe. Akkor azt a burkot szigorúan el köllött tenni. Oszt megszárította az anya olyanra, mint a selyöm. Olyan vót az. Oszt aztán valamibe belevarrták. Ez a burok megőrzi, ha háborúba mén. Golyó nem éri. Nem lesz semmi baja egész életibe. Az a burok mindön bajtól megőrzi."
Engem is őrzött. Szerencsémre vált.
Az imádkozás is nagy dolog. Jó annak, aki imádkozik.
Idézem: "Az én anyámat úgy hívták, a tudós Anna. Ő hozta be a rózsafűzért is Deszkre, azóta imádkozzák. Azelőtt se pap nem vót, se parókia, semmi."
Ezzel az imádsággal gyógyította a szemmel verést:
"Fölült Jézus a márványkőre, / arra mönt három szűz leány. / Az egyik mondta: / Ó, édös Jézuskám, szebb vagy te a napnál, / A másik is mondta: / Ó, édös Jézuskám, szebb vagy te a holdnál. / A harmadik azt mondta: / Ó, édös Jézuskám, szebb vagy te a ragyogó csillagnál. / Szűz Mária elment a Jordán folyóra, / hozott vizet. / Úgy menjen le erről a kisgye-rökről az igézet, / mint a márványkőről lefolyt a Jordán vize. / Atyaisten mulassza, / Fiúisten oszlassa, / Szentlélök Isten semmivé tögye / ezt a fájós részt!"
A keresztelés gondja-öröme is sok variációt ad. Hármat ideírok. Az egyik csanádpalotai. "Ha a gyereket keresztelni vitték, olyan nevet igyekeztek neki adni, amelyik a keresztelő után következik. Azért, hogy az életben mindig előre gondolkozzon. Ugyanis azt hitték, ha olyan nevet kap, amelyik már elmúlt, akkor egész életében minden későn jut eszébe."
Paplógó Lajosné Öttömösön ezt mondta.
"Amíg a gyerök nem vót mögkörösztölve, addig nem hítták sömminek se, csak baba. Nem vót neki más neve."
A tápai Vincze Pálné ezt mesélte:
"Amíg mög nem körösztölik, addig nem mondják a nevit. A körösztölés után letöszik a gyerököt a földre, és azt mondják: Pogánykát vittünk, körösztény bárányt hoztunk!"
Izgalmas olvasmány annak, aki szeret ősei múltjába nézni. Gyerekként és is szerettem röszkei nagymamám táltos meséit hallgatni. Elgondolkoztam a táltosokon, akit Teknyőkaparó-nak hívtak, ő volt a szegedi nagytáj táltosa. Tudtam, hogy a táltos mindig foggal születik.
A Teknyőkaparó nagy táltos volt. Ezt beszélték róla:
"Olyan vót az a Teknyőkaparó, hogy mikó kimentek dolgozni, akkor gyütt egy fölleg, oszt aszonta, hogy most mán akkor nagy eső lösz. Aszonták, nem igaz! Nem telt bele két óra hossza, mán akkor dűlt az eső. Megjósolta azt is, hogy majd milyen világ lesz utoljára. Hogy a népek egymást marják, ütik, verik. Háborúk lesznek. Mondta, hogy lőcsetlen kocsik járnak."
Jung Jánosné Apátfalván ezt mesélte:
"Azt hallottam az én nagyanyámtú, kűkémények lesznek, meg lőcstelen kocsik. Annyi vasmadár lesz a égen, hogy nem látszik az ég. A világvégéről meg, hogy ezret élünk, ezret nem. Hogy gyünnek a vörösek, utána gyünnek a sárgák. Akkor lesz olyan nagy háború, hogy a szürke ló a szügyivel taszítja a vért a Vérmezőn. Annyi magyar marad, hogy egy diófa alatt elfér."
Ördöngősök. Hetvenkedők. Mennyi különlegesség tárul fel a lapokon. Az élet kér szót. A valóság kívánkozik ki a közlőkből. De hogyan tudta mindezt feltárni, összegyűjteni a szerző? Nos, erre maga ad felelet. A könyve utolsó harmadában ezt mondja el egy nagyszerű fejezetben. Feltárja kincses bányáját. Megmutatja, honnan szedte a kincseit.
Ezt írja a Jegykendő a forgószélben jegyzetében: "Az emlékező adatközlők minden fennhangon mondott szava egyedülálló népköltészeti alkotás. Szépségével, mondanivalójának gazdagságával az Ómagyar Mária siralom ősiségével, értékével vetekszik."
A Boldogasszony ágya ciklusa úgy született, hogy "Bálint Sándor irányította rá figyelmemet a "szögedi nemzet" népének hiedelemvilágára és népi imádságaira..."
A Teknyőkaparóról azt mondta Bálint Sándor: "Olyan klasszikus gyűjtemény, mint bizonyos tekintetben a Kálmányé vagy mondjuk az én Szegedi Szótáram. Mert egészen új dokumentumokat, ismeretlen dokumentumokat tesz az asztalra."
A közlőiről is sok érdekeset lejegyez Polner. Például Bartók Ágnes testamentumáról. De sorra adja mindazok nevét, akik magnóra mondták élményeiket, tudásukat, hallomásaikat. Micsoda névsor! 55 helység, 453 adatközlő.
Egy teljes világ.
De nemcsak néprajzgyűjtő, hanem költő és író is Polner Zoltán. Kilenc verseskönyv mellé sorakozik fel 15 néprajzi gyűjtéskötete, amihez társul száz-száz beszélgetést tartalmazó két interjú könyve. Emellett tíz tv-dokumentum film, három hangjáték és egy operaszövegkönyv teszi teljessé életművét. Így teljes írói világa. Kibontakozása csúcsához ért, de még számos meglepetést tartogat olvasóinak.
Végül mi zárhatná ezt a recenziót, mint a kötet borítójáról néhány sor Farkas Jánosné vallomástevő fotói mellé. Mindegyik közlőjére gondol, mikor ezeket írja:
"Mennyire szerettem őket, Istenem, mennyire szerettem őket, amint kaput nyitottak, amint a kiskonyhába tessékeltek, hogy elmondhassák életük minden gondját, hogy továbbadhassák az öregektől tanult titokzatos babonákat, történeteket. Haló porukban is Isten áldja meg őket valamennyiüket!"
