MAGYAR NÉPI TALÁLÓS KÉRDÉSEK Nyomtatás
Magyar "pogány" ősvallás - Magyar népi hiedelmek/kereszténység

benedek_elek

Találós kérdések


Egy kis házban öt kis szoba sorakozik szépen, 
öt kis ember bújik oda melegedni télen. 
(Kesztyű)

*

Fehér pokróc egész földön, nem is szövik, az égből jön.
(Hó)

*

Se oldala, se feneke, mégis megáll a víz benne.
(Felhő)



Akkor vagyok legmelegebb, amikor hideg van. 
Akkor vagyok leghidegebb, amikor meleg van.
(Pince)

*

Zöld istállóban fekete lovak piros szénát esznek.
(Görögdinnye)



Se hárfája, se gitárja, mégis szól a muzsikája.
(Tücsök)

*

Melyik út nem porzik sose?
(Tejút)

*

Melyik kör lehet szögletes?
(Tükör)

*

Foga van és mégsem eszik.
(Fésű) 

*

Éjjel-nappal mindig jár, mégis egy helyben áll.
(Óra)



Szádba teszed, mégsem eszed, mi az?
(Kanál)



Akárhová vitték, mindig fejbe verték.
(Szög)



Vadonatúj, mégis lyukas, megfoltozzák, semmit sem ér.
(Szita)



Milyen fa van legtöbb a vásárban?
(Kofa)



Fúr-farag, de mégsem ács, kopog, mint a kalapács. 
Fák orvosa, doktora, erdőben az otthona.
(Harkály)



Szürke szárnyú nagy madár, 
szürke lesz a nagy határ, ha ősszel a földre száll.
(Köd)



Vízben élek, brekegek, ismertek-e, gyerekek? 
Szúnyoglábon élek, a gólyától félek.
(Béka)

*

Mit vesz az ember legtöbbet a piacon?
(Levegőt)



A füledbe zizegek, meg is csíplek, ha lehet.
(Szúnyog)

*


Édesanyád gyermeke, de neked nem testvéred, ki az?
(Te magad)

*

Két kezemmel füled fogom, s ott csücsülök az orrodon.
(Szemüveg)



Két szomszéd lakik egymás mellett. 
Mindent látnak, csak egymást nem láthatják. 
Ha a tükörbe pillantasz, kitalálod.
(Szem)



Melyik karó véd a hideg ellen?
(A takaró)



Csak becsukott szemmel láthatjuk, mi az?
(Álom)



Nyári réten virulok én a búzatáblában, 
szellő ringat, hajladozom piros szoknyácskámban.
(Pipacs)

*

Erdő mélyén, bokor alján elrejtőzve bólogat: 
hogy könnyebben rátaláljunk, illatával hívogat.
(Ibolya)



Kertben élek, illatozom, én vagyok a szépek szépe.
Aki letép, jól vigyázzon, tövis karcol tenyerébe!
(Rózsa)



Kis koromban nyersen esznek, ízét adom a levesnek. 
Barátom a petrezselyem, egy csomóba kötik velem.
(Répa)



Selyempelyhes bóbitámat hordják a szelek, 
szétfújja egy szusszantással az ügyes gyerek.
(Gyermekláncfű)



Ágról ágra, fákról fára 
Fürgén, vígan szökkenek,
Ám legvígabb akkor vagyok,
Hogyha diót törhetek.
Szeretem a mogyorót is,
A rügyet is megeszem!
Találjátok ki gyerekek, 
Hogy mi lehet a nevem!
(Mókus) 

*

Barlang mélye az én hazám, 
Itt élem világom, 
Télen alszom, nyáron meg a 
Kerekerdőt járom.
Azt se bánnám, ha az erdő
Csupa mézzé válna! 
Bár nem tudom, hogy akkor majd 
Hol terem a málna?
(Medve)



Fent lakom az égen, melegít a fényem, 
sugárból van bajszom, este van, ha alszom.
(Nap)

*

Csak a tiéd, mégis mások használják többet. Mi az?
(A neved)



Erdőn voltam, parton leszek, vízen járok, s tűzben veszek. Mi az?
(Csónak)

*

Ismerünk egy magas fát,
rajta épp tizenkét ág,
négy fészek mindegyiken,
hét tojás a fészkekben.
(Az év, a hónapok, a hetek és a napok)



A földben születik,
nagy tűzben égetik,
karikára nyújtják,
az ujjadra húzzák.
(Gyűrű)



Zúgolódom, hangoskodom,
Pedig se szám, se pocakom,
Ami fogam alá kerül,
Megaprítom kegyetlenül,
Le azonban sosem nyelem,
Magam alá eresztgetem.
(Fűrész)

*

Kicsi is, görbe is.
Tüzes még a feje is.
(Pipa)



Kis ember áll az erdőben,
nagy kalap van a fejében.
Ha kalapját megetted,
őt magát is ismered.
(Gomba)

*

Egy királynak ezer fia,
Mindegyiknek van sapkája,
De magának nem vesz soha.
(A tölgyfa és a makkok)



Testvére a harmatnak
A hideg idő társa,
Mert az ember őt csakis
Télidőben látja.
(Zúzmara)



Szekeremnek van kereke négy,
de te azzal sehova se mégy.
Én se ültem rajta soha még,
messze van az ide, mint az ég.
(Göncölszekér)



Éjjel-nappal meg nem áll,
mégis egy helyben marad.
Mi az?
(A falióra)

*

Lába van, de mégse jár,
víz felett visz, nem madár.
Nem rab, mégis láncot hord,
s minden utat összetold.
(Híd)



Se esze nincs, se szeme nincs,
mégis igazságot szól.
(Mérleg)



Lábam egy van, bordám több van,
helyem itt van, helyem ott van.
Napos időn otthon hálok,
borús időn utcán járok.
(Esernyő)



Kint is van, bent is van,
mégis csak a házban van.
(Ablak)



Aki nevemet kimondja, azonnal megsemmisít engem.
(Csend)


Forrás:
1200 Találós kérdés (A magyar folklór világából)
Szerk.:Mózes István Miklós
Horizont kiadó