Pokoljáró ügynökök válogatott jelentései - Seholsincsország 2011. február 7.

Írta: Jenő

SCI-FI ÖNSORSRONTÁS ÉS POKOL UTÓPIA SZELLEMES ÉS LÉNYEGRETÖRŐ ÜZENETEK ÉLETKÉP ÉS PÉLDABESZÉD, FILOZÓFIA ÉS GYAKORLAT Radnóti Miklós  TÖREDÉK  Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra, s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg, befonták életét vad kényszerképzetek. Oly korban éltem én e földön, mikor besúgni érdem volt s a gyilkos,  az áruló, a rabló volt a hős, - s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest, már azt is gyűlölték, akár a pestisest. Oly korban éltem én e földön, mikor ki szót emelt, az bujhatott, s rághatta szégyenében ökleit, - az ország megvadult s egy rémes végzeten vigyorgott vértől és mocsoktól részegen. Oly korban éltem én e földön, mikor gyermeknek átok volt az anyja, s az asszony boldog volt, ha elvetélt, az élő írigylé a férges síri holtat, míg habzott asztalán a sűrű méregoldat. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .  Oly korban éltem én e földön, mikor a költő is csak hallgatott, és várta, hogy talán megszólal ujra - mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, - a rettentő szavak tudósa, Ésaiás. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .  1944. május 19. * A király parancsára és belső gyávaságból is Az országban összetörnek minden igazmondó tükröt * Azok kiabálnak, akiknek a háza ég A bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű * Itt örök a háborúskodás És olyan hadviselés folyik, Amelyben nem ejtenek foglyot, de a likvidálás előtt még kínvallatják… * Kóma Retteghetsz attól, nehogy kórházba kerülj, Mert ott a gyógykezelés leple alatt Kivehetik, kicserélhetik ép részeidet…. * Pártalanul – pártában  Nagyon szomorúak a párkeresők, Mert nagyon kicsinylik a választékot: Az emberek fele másnemű, Többmillárdnak a nyelvét sem értik, És akik már meghaltak vagy meg se születtek, Akik korban nem passzolnak, vagy már elkeltek, Akiket sose láttak, akiknek meg pont ők nem kellenek: Hogy lehet így megtalálni azt az egy igazit… * Agglegény, vénlány  Úgy vannak az emberek a szerelemmel, Mint az az egyszeri horgász, Aki a lábát a vízbe lógatva akar halat fogni, S csak panaszkodik balszerencséjére, De szégyelli elmondani a részleteket, Hisz biztos tudnia kellene a módját… (így azután besavanyodott, megkeseredett * Minden alkalom csak egyszeri: Most vagy soha (többet még egyszer) – Ha erről lemaradtál, akkor végleg kiestél… * Mogyorófa virág/világ   Itt az emberek szeretnek sokat ígérni, Rögtön be is söpörik az érte járó hálát, De mindebből nagyon keveset adnak meg, Ráadásul abban sincs köszönet… * Titanic  Az egész világ egy nagy hajó, Amelyen minden rendben van, Sőt: bált tartanak, muzsikára mulatnak, Csak éppen a hajó jéghegynek ütközött, Süllyed és a vészjeleket sem adták le… * A tanár és a rendőr Előbb üt, később kérdez (mondva, hogy ők megelőlegezik, Később majd úgyis rászolgálnak, Illetve hogy biztos elkövettek valamit…) * Ahol tilos a testi fenyítés, Ott sokszor még rosszabb a helyzet, Egy – esetleg nem nyilvános – pofon helyett A lelki megalázás és kínzás fortélyait vetik be, Ami nem nyolc napon belül gyógyul, S amiről nem is lehet látleletet vetetni… * Ezen a bolygón Senki nem tanít semmit, Mindenki a maga kárán tanul, S mindennek a titkát el kell lesni, De ezt is titkolnia kell, hogy meg ne büntessék… * A térítőknek nagy a hite: Meggyőznék az oroszlánt, Ne egye meg a misszionáriust, Legyen inkább vegetáriánus… * Itt senki nem bízik senkiben Mindenki mindent maga csinál Nem osztják meg a munkát, S nem működnek együtt: Mintha Robinzonok lennének * Csak egy orvos van a vidéken, Aki a hétvégén senkit sem gyógyít, De hétközben is csak munkaidőben, S akkor is csak azt, aki neki szimpatikus (s ha olyan a kedve, mindenki hashajtót kap…) * E szép új világ leggazdagabb országában Minden századik ember, milliók vannak dutyiban, Akikre annyit költ a – „jóléti” - állam, Amennyi egy szegényebb ország évi zsebpénze… * Mintha már az Aranykorba értünk volna, Itt olyan nagy az ún. létbiztonság, A mindenkinek egyenlően járó koszt-kvártély (igaz, ehhez be kell tudni kerülni a börtönbe, S az aranykalitkában le kell mondani egyről-másról…) * Csak arra figyelnek, aki hangos, S mivel mindenki egymás szavába vág És senki nem hagyja abba, félbe, Így egyre hangosabban kiabálnak, üvöltöznek, Míg a végén mindenki bereked, kifullad, De senki nem lesz okosabb, tájékozottabb, Mert mindenki csak magát hallotta (bentről) * Aki egyszer is igazat mondott, Az örökre bujdosó lesz, Akinek vérdíjat tűznek ki a fejére, S megretten, ha az erdőben rezeg az avar… * Az emberek a sötétben gubóznak be, Nem mernek a Napra menni, Mert vaj van a fülük mögött, S megijednek a saját árnyékuktól is… * Ezt a világot a Sátán teremtette: Ami ma ehető volt, az holnap már méreg, Ami ma még szilárd, az holnap cseppfolyós, Ugyanolyan hőmérsékleten hol izzadsz, hol fázol – Nincsenek kiszámítható stabil természettörvények… * E föld lakói erősen hisznek a másvilágban, S abban, hogy akit megölnek, az ott szolgájuk lesz - Így igyekszik mindenki minél több lelket „átsegíteni”… * Errefelé nemzeti sport a kótyavetye, De nem a megunt, felesleges tárgyakból, Hanem a pótolhatatlan kincsekből, értékekből: Pl. a lányok ziziért odadják a szűzességüket * Aki többel fizeti le, Annak ad igazat a rendőr, a bíró (olykor még nyilvánosan licitálni is lehet) * Ahol a lakosok születnek, Ott nincs megélhetésük, s így maradásuk, Mindnek világgá kell menni szerencsét próbálni * Vagy csak koszos és trehány nők vannak, Vagy olyan pedáns asszonyok, Akik lakhatatlanná varázsolják az „otthonod” * Csak a Vezér járhat felegyenesedve, Mindenki más csak görnyedten, hajlongva, Vagy négykézláb, vagy hason csúszva-mászva * Hamupipőkék  Itt nem kényeztetik a gyerekeket: Mindenki gonosz mostohához kerül, Akinek van saját, kivételezett édes gyereke is * Mindenben és állandóan versenyeznek: Pl. hogy ki eszi meg leghamarabb a halat, Vagy hogy ki tudja magát jobban sajnáltatni * Az emberek varázstalanítják a világukat: Karácsonykor nem a „Jézuska” hozza az ajándékot, Hanem apu elmegy a kisfiával a boltba bevásárolni * Kötelező a közöny  Láttam egy gyereket a sínek között játszani, De senki nem mert rászólni, Mert ez beavatkozás lenne magánügyeibe * Teljes a szabadság: A gyerekek folyamatosan választhatnak: Új családot, új iskolát, új nevet, új nemet * A gyalogos, kerékpáros közlekedést  Teljesen levitték a föld alá, a metrók mellé, A teljesen leaszfaltozott Földön csak autók száguldoznak * Itt minden szögletes, Tilos bármiféle görbület, körív vagy gömbforma, Az épületek, a bútorok, a háztartási stb. eszközök: Mind téglatestek, derékszögeket zárnak be stb. Maguk az emberek is igyekeznek szögletesen járni… * A legönveszélyesebbek a munka-alkoholisták, Akik nem tudva arról, hogy szenvedélybetegek, Még büszkén dicsekednek is vétkes bajukkal, Ami ráadásul társaik életét is igen megnehezíti * Az emberek egy része koravénen születik, Vagy hagyja/akarja magát „koravénesíteni”, A másik rész pedig anyuka szoknyáját el nem eresztve, Kihagyja a felnőttkort, infantilizálódik, majd szenilis lesz * Ezen a bolygón minden tilos, De ami nem tilos, az viszont kötelező * A szemekre ráoperálnak egy szemüveget, S így mindenki mindent egy színben lát: Vagy rózsaszínben vagy feketében… * Elidegenedettek  Senki nem látja át az Egészet Mindenki csak csavar egy Nagy Gépezetben, Senki nem tudja, hogy mi a munkája végcélja * A királyon nincs ruha De senki sem mer szólni neki… Mindenkit elvakít lekötelezettsége, zsarolhatósága stb.