Schopenhauer

Életbölcsesség

Aforizmák

Pantheon Irodalmi Intézet Budapest 1925

A boldogság nem könnyű dolog:

nehéz azt megtalálni önmagunkban,

másutt pedig lehetetlen.

CHAMFORT.

BEVEZETŐ

Az életbölcseség fogalmát

itt a szóban magában benne rejlő értelemben használom.

Értem pedig rajta az élet lehelő kellemessé

és boldoggá formálásának a művészetét,

a boldog életre való útmutatást.

Oly életre,

mely hideg és érett megfontolás mellett is

kívánatosabb a nemlétnél,

amelyhez önmagáért,

nem csupán a haláltól való féltünkben ragaszkodunk

és melyet ezért vég nélkül tartónak szeretnénk látni.

Hogy az emberi élet egy ilyen lét fogalmának megfelel-e,

vagy egyáltalán megfelelhet-e, oly kérdés,

amelyre az én filozófiám tudvalevően nemmel felel,

holott az életboldogság fogalma igenlő választ tételez fel.

Ez pedig az emberrel veleszületett tévedésből fakad,

amint főművemben (2. kötet, 49. fej.) gáncsolva kimutattam.

Hogy e gondolatokat mindazonáltal kifejthessem,

teljesen el kellett távoznom attól a magasabb,

metafizikai-erkölcsi állásponttól,

amelyhez filozófiám lényege elvezet.

Az itt következő fejtegetés

ezért is bizonyos megalkuváson alapszik,

amennyiben a közönséges, tapasztalati állásponton marad

és ennek tévedését osztja.

Értéke is csupán feltételes,

mert maga az életboldogság szava is merő szépítgetés.

Teljességre sem tart számot,

részben a tárgy kimeríthetetlen voltánál fogva,

részben, mert különben a másoktól már elmondottakat kellene ismételnem.

Aforizmáimmal

hasonló célra törekszik Cardanusnak

olvasásra nagyon érdemes könyve :

de utilitate ex adversis capienda

(a sorscsapásokból merített hasznos tanulságokról),

mellyel az itt előadottakat ki lehel egészíteni.

Aristoteles Rhetorikája I. könyvének 5. fejezetébe

szintén beleszőtt egy vázlatos eudaimonologiát,

mely azonban túlságos józannak sikerült.

Előzőimet nem használtam fel,

mert a kompilálás nem kenyerem.

Annál kevésbé tehetem ezt,

mert különben oda lett volna a felfogás egysége,

ami az efajta műveknek a lelke.

Általában természetesen minden idők bölcsei

mindenkor ugyan azt hirdették,

a balgák pedig,

azaz minden idők mérhetetlen többsége,

mindenkor ugyanazt cselekedték,

vagyis annak az ellenkezőjét,

és ebben marad a dolog továbbra is.

Jól mondja Voltaire :

„Ezt a világot oly balgának

és gonosznak fogjuk itt hagyni távozásunkkor,

amilyennek beléptünkkor találtuk".

http://real-eod.mtak.hu/4/1/230498.pdf