Jász Géza: Az én könyvem |
Az én internetes könyvtáram |
2015. június 29. hétfő, 07:00 |
A boldogság. Mi a boldogság? Hányan vetik fel ezt a kérdést, s nem kapnak reá feleletet, hányan keresik a boldogságot s nem találják meg, hányan futnak utána s nem érik el azt. Hát oly nehéz azt megismerni, megtalálni, elérni? Sokan azt hiszik a boldogság a gazdagság, a boldogság a jó evés-ivás, az érzéki élvezetek kimerítése, vagy az előkelő származás, a nagy állás, a nagy hatalom; sokan azt hiszik, boldogság a szellemi kiválóság vagy testi erő és szépség, mások azt hiszik, boldogság polgártársaink szeretete és tisztelete, boldogság a népszerűség. Ezek mind lehetnek a boldogság forrásai, de nagyon csalódnék bárki is, aki ezek bármelyikét is a boldogság alapjául, teljes biztositékául tekintené. A látszat csal. A szegény ember, ha lát maga mellett egy fényes fogatot vagy autót elrobogni, azt mondja a bennülőkre: ime ezek boldogok, a munkás, ha betekint egy szép kastély vagy uradalom kapuján, azt mondja, micsoda boldog ember lehet ennek tulajdonosa. Ha olvasunk egy uralkodó, gróf, miniszter, kiváló sportsman, vagy művész életéről, ha hallgatunk egy körülrajongott népszónokot stb. irigykedve kiáltjuk fel, mily boldog is lehet emez vagy amaz, nincs baja, gondja, csupa gyönyörűség az élete. Pedig a legtöbbször nem így van, a látszat csal. Kiki a maga baját ismeri, a másét nem érzi. A gazdag embernek is van gondja, baja s az autón ülő bankár, vagy a kastélyban lakó gróf bizonyára akárhányszor cserélne a szegény, munkással vagy hivatalnokokkal. És vájjon mit mond az a sokat irigyelt államférfi, az a nagy művész vagy népszerű pártvezér, kérdezzük csak meg, a legtöbb azt felelné: idegeim összeroncsolván, örömest cserélnék azokkal a senkikkel s semmikkel, akik jámbor állat módjára nyugodtan élhetnek. Mindenesetre sokkal csendesebb s boldogabb azoknak a névtelen földmívelőknek, iparosoknak vagy kereskedőknek élete, mondják ők, kik ha becsukták a boltot, letették a kalapácsot, hazahajtották a takarmányos szekeret, nyugodtan hajthatják fejőket pihenésre, mint azoknak a társadalmi kiválóságoknak, kiknek nevétől hangos a világ, de kiknek sem éjjelük, sem nappaluk nincsen. Talán boldogság a gazdagság? Óriási tévedés. Mert csak addig értékes valamely jav, amíg nem képezi birtokunkat, de mihelyt birtokba vesszük, elveszti értékét; sőt mindég többre vágyóvá tesz. A gazdagság tehát nem elégíthet ki, nem lehet a boldogság alapja, csupán ujabb elégedetlenség forrása; mennél többet bír valaki, annál többet kíván, a gazdagság tehát nem boldogság, de az elégedetlenségnek, a többre vágyásnak — eltikkasztó, folyton szomjat keltő parazsa. És így vagyunk a szellemi javakkal is. így a társadalmi állással, az sohasem elégít ki, minél nagyobb polcra hágunk, annál magasabbra vágyunk, végül már Istent szeretnők leszedni az égről s magunk ülni helyére, hogy mi uraljuk a világot; ez az igazi emberi vonás, ezért társadalmi állás vagy előkelőség nem elégíthet ki, s nem lehet a boldogság alapja. És a szellemi kiválóságok, hogy vagyunk ezekkel, volt e valaha egy művész, egy író, festő, zeneköltő, boldog? Nem, soha. Még nem volt a világon oly művész, oly költő, szobrász vagy építész, ki boldog lett volna, sőt mennél nagyobb volt a tehetsége, annál boldogtalanabbnak érezte magát, mert a telhetetlen ember a saját szellemi kincsével sincs megelégedve, s mennél többel bír abból, annál olthatatlanabb szomjat érez újabb nagyobb szellemi kincsek megszerzésére avagy teremtésére; egy Byron, egy Petőfi, Dante, egy Heine, egy Michel Angelo, Munkácsy vagy Beethoven, a legboldogtalanabb emberek voltak. Az igazi boldogságot nem a napsütötte magas hegyek fényes ormán kell keresnünk, de az elrejtett kis völgyek homályos ölén. Állandó, igaz boldogság csak lent található a szerény igényű, kevés vagyonú és hatalmú, kistehetségû emberek közt, kiket szárnyuk nem ragad a felső régiókba, kik nem repülnek merész sasként a nap felé, de katicabogár módjára elrejtőznek a völgyfenék zöld füvében. Mégis, ha kérditek mik alapkellékei a boldogságnak, megmondjuk, ezek a következők: a jó egészség, a mindennapi kenyér, a munka és a becsület. Akinek ez a négy megvan és ez mindenkinek meglehet, az általában véve boldog lehet, bár ehhez még hozzá kell tenni, ha családjának és hazájának ügyei is rendben vannak. Minden embernek arra kell törekedni, hogy e négy kellék birtokába jusson, itt meg kell jegyeznünk, hogy mindennapi kenyér alatt csupán annyi keresetet értünk, amely a szükségletek kielégítésére éppen elegendő. A becsület alatt pedig azt értjük, ha valaki családjával, hazájával s embertársaival szemben kötelezettségeinek eleget tesz. Az ilyen ember elérheti a boldogságot s betöltheti méltán életcélját t. i. szükségleteinek arányos kielégítését. Minden ami ezen felül van, minden vágy, kívánság, törekvés az egyéniségből kifolyó lehet, de nem tartozik okvetlen a boldogsághoz, nem tartozik az életfeladathoz. Ezek oly többletek, melyeket a természeti őserő az egyénbe beleolthat, esetleg az emberiség vagy az illető egyén nagy gyönyörűségére szolgálnak, de nem alapfeltétele a boldogságnak. Nem hagyhatjuk azonban említés nélkül, hogy van egy vágy, amit a természet sok emberbe beleoltott s ami ha nem is ad boldogságot, de végtelen gyönyörűséggel tölti el az embert, ez a teremtés vágya. A természeti erő, mely folyton teremt, legnemesebb földi lényébe, az emberbe is beleoltotta a teremtési vágyat. Az ember utánozni, újra teremteni vágyódik a természetet, ami környezi, újjá akarja azt teremteni a saját egyénisége szerint, tehát a kültermészetbe beleadja az énjét is, ez az ember egyéni világfelfogása, ez az ember és a világ összhangja. Nincs nagyobb gyönyörűség az emberre nézve, mint visszaadni ezt az összhangot, vagyis a szépet, azaz műremeket alkotni, melybe beleviszi saját lelkét s a világ képét; ezt teszi a festő, az író, a költő, a szobrász, a zenész, az építész stb. Hasonló gyönyörűség az is, midőn az ember nem utánozza ugyan a természetet, megteremtve újra lelki világán át, de kutatja, megismeri az igazat, a világ szervezetét s felépí- tését, és ezt rendszerbe foglalva bemutatja, ez a tudás munkája és végül ami mindezeknél is nagyobb gyönyörűség, ez a jó gyakorlása. A jó gyakorlásában, a szeretetben találkoznak a boldogság és a gyönyörűség, az általános mindenki által elérhető boldogság s az egyéni kiválóságra alapított gyönyörűség. A jóság, a szeretet is kiváló egyéni tulajdonság, de olyasmi ami mindenki által gyakorolható, míg művész, író, tudós, technikus stb. akárki nem lehet. Szeretni mindenki tud, s ezáltal mindenki részese lehet a legnagyobb boldogságnak, mert ezt nyújtja a jó gyakorlása, amelyből ellentétben a többi javakkal, minél több van, annál boldogabb, annál elégedettebb lesz az ember és igazán érzi a vagyonosodást, mert hatványozódva kapja vissza nemcsak, de a jó gyakorlása megadja lelki életének azt a harmóniát, fenséges nyugalmat, megadja azt a feltétlen önmegelégedést, mely az igazi boldogság alapja. Tehát ha boldogok akarunk lenni: vigyázzunk jól egészségünkre! szerezzük meg a mindennapi kenyerünket ! munkálkodjunk szorgalmasan ! tegyük meg kötelességünket családunk a hazánk és az emberiség iránt, végül igyekezzünk az igazat megismerni, a szépet megteremteni, mindenekfelett pedig gyakoroljunk mennél több jót.
AZ ÉN KÖNYVEM TÁRSADALMI LEXIKON ÍRTA JÁSZ GÉZA BUDAPEST, 1927
TARTALMA.
Az akarat ........ 7 Az alárendeltség ... 9 Az alkoholizmus ... 10 Az anyag és az erő 12 Az anyaság .... 15 A barátság ..... 16 A becsület ........ 17 A bíró................ 18 A boldogság .... 19 A bölcsesség..... 24 A büntetés........ 25 A család és a haza 28 A cím- és rangkórság ..............„ 31 A derű............... 32 Az egyensúly . 33 Az egészség .... 37 Az élet: 2.az emberiség élete............ 41 3. az ember élete 51 Az ember eszményképe ................. 56 Az emberi nagyság63 Az emberi vadállat 66 Az életünk feladata 67 Az életpályák . 72 Az építészet ..... 74 Az erkölcs......... 76 Az érték............ 79 Az érzékiség..... 80 A festészet és szobrászat .............. 81 A fiatalság .... 83 A filozófia .... 84 A forma............ 86 A földmíves .... 88 A gazdagság .... 90 A gond ........... 91 A gőg ............. 92 A gyermek .... 93 A gyermekmesék ... 94 A halál ........... 96 A harc és a béke... 99 A hiúság............ 101 A hivatalnok . 103 Az idegesség..... 105 Az igazság........ 106 Az iparos ....... 109 Az iskola .... ... 110 Az irodalom ..... 113 A játék ........... 114 A jog .............. 116 A jótékonyság .. 117 A kézimunka 119 A kommunizmus ... 120 A kormányzat . . 122 A kötelesség .... 125 A lélek ........... 126 A lelki élet ..... 131 A lelkész ....... 135 A lelkiismeret . . 137 A munka........~. 139 A munkás ......... 143 A művészet .... 150 A nagyravágyás ... 152 A nemzetközi testvériesség ....... 153 A nevelés ....... 155 A nö és a férfi …... 156 A nyár ........... 160 Az olvasmány 161 Az orvos ....... 163 Az önuralom …..... 164 Az önzés ....... 165 Az öregség ............... 168 Az ösztön ................. 169 Az ősz ...................... 171 A pásztorkodás.............................. 172 A protekció .............. 173 A sejt .............. 174 A spiritizmus . 176 A szabadság ..... 178 A szabadakarat ...180 A szenvedés ..... 181 A szerelem ..... 184 A szerencse ...... 188 A szeretet ......... 189 A színészet ... 191 A szocializmus 192 A szokás........... 198 A tanító .......... 199 A tavasz ....... 202 A tánc .......... 203 A telhetetlenség ... 204 A termelés .... 207 A természet ........... 208 A testgyakorlás ... 210 A tél .............. 211 A törvény ....... 212 A tudomány . .... 214 A tudomány és a vallás ........... 216 A túlvilág ........ 220 A turistaság ..... 222 Az újságírás ..... 224 Az uzsora ........ 225 Az üzlet ........... 226 A vallás ............ 227 A véderő ....... 232 A Világfájdalom ... 234 A zene ........... 236
books/jasz_geza_az_en_konyvem.pdf
|
LAST_UPDATED2 |