SZIGETI VESZEDELEM |
Az én internetes könyvtáram |
2015. szeptember 08. kedd, 12:59 |
GRÓF ZRÍNYI MIKLÓS
SZIGETI VESZEDELEM
HŐSKÖLTEMÉNY TIZENÖT ÉNEKBEN
BEVEZETÉSSEL ÉS MAGYARÁZATTAL ELLÁTTA
DEDICÁLOM EZT A MUNKÁMAT MAGYAR NEMESSÉGNEK,
ADJA ISTEN, HOGY VÉREMET UTOLSÓ CSÖPPIG HASZNOSAN NEKI DEDICÁLHASSAM.[7]
Az olvasónak. Homérus száz esztendővel az trójai veszedelem után írta historiáját; énnékem is száz esztendővel azután történt írnom Szigeti veszedelmet. Virgilius tíz esztendeig írta Aeneidost; énnékem penig egy esztendőben, sőt egy télben történt véghez vinnem munkámat. Egyikhez is nem hasomlítom pennámat, de avval ő előttök kérkedhetem, hogy az én professióm avagy mesterségem nem az poesis, hanem nagyobb s jobb országunk szolgálatjára annál. Az kit írtam, mulatságért írtam, semmi jutalmot nem várok érette; őnekik más gondjok nem volt, nékem ez legutolsó volt. Írtam, az mint tudtam, noha némely helyen jobban is tudtam volna, ha több munkámat nem szántam volna vesztegetni. Vagyon fogyatkozás verseimben, de vagyon mind az holdban, mind az napban, kit mi eklipsisnek hívunk. Ha azt mondják «saepe et magnus dormitat Homerus»:[8] bizony szégyen nélkül szemlélhetem csorbáimat. Igazsággal mondom, hogy soha meg nem corrigáltam munkámat, mert üdőm nem volt hozzá, hanem első szülése elmémnek; és ha ugyan corrigálnám is, úgy sem volna «in perfectione, quia nihil perfectum sub sole, nam nec chorda sonum dat, quem vult manus et mens».[9] Fabulákkal kevertem az históriát; de úgy tanultam mind Homerustul, mind Virgiliustul: az ki azokat olvasta, megismerheti egyiket az másiktul. Török, horvát, deák szókat kevertem verseimben, mert szebbnek is gondoltam úgy; osztán szegény az magyar nyelv! az ki históriát ír, elhiszi szómat. Zríni Miklós kezének tulajdonítottam szultán Szulimán halálát: horvát és olasz krónikábul tanultam; az törökök magok is így beszélik és vallják. Hogy Istvánfi és Sambucus[10] másképpen írja, oka az, hogy nem úgy nézték az magános való dolgoknak keresését, mint az országos dolognak históriafolyását. Akármint volt, ott veszett Szulimán császár, az bizonyos. Irtam szerelemrül is, de csendesen; nem tagadhatom, hogy olykor az is nem bántott. Osztán nem egyenetlen az szerelem vitézséggel: abbul az versbül tanultam[11]: In galea Martis nidum fecere columbae: Isten velünk. Gróf Zríni Miklós.
ELSŐ ÉNEK. 1. Én az ki azelőtt ifiu elmével 2. Fegyvert, s vitézt éneklek, török hatalmát, 3. Músa! te ki nem rothadó zöld laurusbul 4. Te, ki szűz anya vagy, és szülted uradat, 5. Adj pennámnak erőt, úgy irhassak mint volt 6. Engedd meg, hogy neve, mely mast is köztünk él, 7. Az nagy mindenható az földre tekinte, 8. Látá az magyarnak állhatatlanságát, 9. Hogy ű szent nevének nincsen tiszteleti, 10. De sok feslett erkölcs, és nehéz káromlás, 11. Megindult ezekért méltán ű haragja; 12. «Nézd ama kemény nyaku s kevély scythák 13. Magad te tekints meg körösztyén világot: 14. Scythiából, azt mondom, kihoztam üket, 15. Téjjel mézzel folyó szép Pannóniában 16. Sőt vitéz szüvel is megáldottam üket, 17. Szentséges lölkömet reájok szállattam, 18. De ők ennyi jókért; ah, nehéz mondani! 19. Ah, bánom, ennyi jót hogy üvélek töttem, 20. Eredj azért, arkangyal, szállj le pokolban, 21. Én penig töröknek adok oly hatalmat, 22. Kiáltnak énhozzám, s nem hallom meg üket, 23. Ez mind addig lészen, míg boszút nem állok, 24. De ha hozzám térnek, megbánván bünöket, 25. Michael arkangyal kezde könyörgeni, 26. De az élő Isten kész lőn megfelelni: 27. Ostorom szolgámra nem tiltom hogy szálljon, 28. Nem felele többet arkangyal Istennek, 29. Száz lánczczal van kötve, száz bilincs az kezén, 30. Ily fúriát arkangyal megszabadíta, 31. Szultán Szulimánnak szálljad meg az szüvét. 32. Örül az fúria, nem késik pokolban, 33. S hogy inkább hamarább elhitesse véle, 34. «Fiam, te aluszol, így kezdé beszédét, 35. Aluszol te mastan, és nem nézsz elődben, 36. Higyjed, higyjed az én megőszült fejemnek, 37. Lesz is, mert alkusznak; de te menj űrájok, 38. Kelj fel, éles kardot köss az oldalodra, 39. Bolondság tenéked kazulokra járni, 40. Izmael énnékem sok boszúkat szörze, 41. De az magyarokon mindenkoron nyertünk, 42. Ne félj hogy segétse senki magyarokat, 43. Ne félj; mert, lám mondom, én leszek melletted, 44. Igy szultán Szulimánnak Alekto szólott, 45. Válláról mellyére, mellyérül szivében, 46. Nagy vigan Alekto eltünék ott mindjárt, 47. Kiált az Szulimán: «Oh te, bátorságra 48. Készen vagyon Szulimán; elmegyen oda, 49. Felkelvén ágyábul ű megparancsolá, 50. És hogy Drinápolyban májusnak fottára 51. Azonban Szulimán üle jó lovára, 52. «Vezérek és basák, ti okos vitézek, 53. Im mi állapatunk látjátok miben van; 54. Evel győztük mi meg keresztény világot, 55. Mégis, de nem sokan, kik ellenünk járni, 56. Az magyarok ezek, kik fej nélkül vannak, 57. Igaz, nem tagadom, ha egyesség volna 58. De Isten ostora mast szállott reájok, 59. Szemlátomást látjuk az Isten irgalmát, 60. Esküszöm én néktek az élő Istenre, 61. Az Arszlán vezér is Budáról ír nékem, 62. Itt így török deák föl szóval olvasván: 63. Ha tudni akarod keresztyének dolgát, 64. Nincs sohul kész hada, s nem is gondolkodik 65. Az magyarok penig leghenyélőbb népek, 66. Uram, ha volt módod valaha az hadban, 67. Meghallván vezérek az Arszlán tanácsát, 68. Nem sok üdő múlván az nagy Ázsiából 69. Delimán ifiu ezeknek vezérek, 70. Könnyü had, és bátor, és gyors mint az árviz; 71. Azt mondják Delimán mikor országokat 72. Kumilla szép haja megkötözé szüvét 73. Akkor haza ment volt, mast szép haddal jütt meg, 74. Mast már nyughatatlan bánattal áll, vagy ül, 75. Őrizd Rustán vezér, jól ettűl magadat, 76. Az tatárok után öt roppant seregek, 77. Mindenikben vala hat-hat ezer ember; 78. Ezek Kazul basra jártak Szulimánnal; 79. Ezek előtt mégyen vitéz Amirassen. 80. Amirassen után három főkapitány, 81. Szíriai király, az okos Menethám 82. Demirhám, az erős, melynél erősb nem volt 83. Ötödik Alderán, bátyja Demirhámnak, 84. Ezek után jünnek vitéz mamelukok, 85. Kajer bég jün vélek, melyet, szégyenére 86. Ezek húsz ezeren jó lovasok voltak 87. Nem messzi cirkasok, ugyan szomszéd népek, 88. Magok választottak kapitányt magoknak; 89. Ajgás basa után jünnek zagatárok, 90. Ellepték az földet ezek mint az hangyák, 91. Ezek soha oly helyre nem fordultanak 92. Sőt mikor törökre ezek támadtanak, 93. Lám scytha Tamburlán megveré muzulmánt, 94. Soha a scythákat senki meg nem verte, 95. Hallották rómaiaknak nagy hatalmát, 96. Négy táborban ezek járának ékessen, 97. Ki számlálhatná meg az tenger örvényét, 98. Mert valaki hallá; haddal megy Szulimán 99. Mert szép Indus vizén túl török nem lakik, 100. Jaj! hova ez a nagy fölyhő fog omlani? 101. Mint eget az fölyhő, ellepte az földet
Jegyzetek az 1. énekhez. Az idézetek a következő művekből vannak véve: 1. Vergilius Aeneise. Ford. Barna Ignácz. 2. Tasso: Megszabadított Jeruzsálem. Magyarázta Pintér Kálmán. 3. A Zrinyiász. Irta Thury József. (Irodalomtört. Közlemények IV. k.) 4. Magyar nyelvtörténeti szótár. 1. Küzködtem Viola kegyetlenségével. Azelőtt szerelmi verseket, idylleket írt: A vadász Violához, Tityrus és Viola. (L. Bev. 1.) 2. Fegyvert és vitézt éneklek v. ö. Vergilius Aeneisének kezdetével. Arma virumque cano... Én, ki előbb dalaim kis pásztori sípra kerítém 3. Laurusbul borostyánból. 4. Monarchádat monarcha = uralkodó, király. 5. Kiért él szent lelke t. i. fiadért. 6. Engedd meg, hogy neve és híre bűvöljön, a hol csak a nap jár-kél. 7. Észben vette a. m. észrevette. 8. Csak az eresztené szájára az zablát! Csak az engedné meg, tölthetné meg torkát! Csak azt kérik bálványuktól, enni, inni bőven adjanak nekik. 9. «Jóságos cselekedetnek nincs keleti.» Nincs kelete a jóságos cselekedetnek. 12. Scythák, Scythia; szittyák, Szittyaország; e néven említik a magyar krónikák a magyarok őshazáját; itt tehát a. m. pogány magyarok. -Gyönyörkődnek különb-különb vallásoknak. Zrinyi, mint buzgó hive a katholicismusnak, a nemzet szenvedéseit egyrészt annak tulajdonitotta, miként többen kortársai közül, hogy sokan elhagyták a régi hitet s a különböző protestans felekezetek megalakításával még növelték a pártoskodást. 13. Az én szent lelkem üreájok szállott fölvették a kereszténységet. 16. El nem kerengett el nem futott v. ö. kerget, kering. 18. Ellenemre minden gonoszban merülni. E sorból, továbbá a 9. és 10. vers tartalmából is kitűnik, hogy Zrinyi nem kizárólag és nem főképen a protestantismus felvételét, hanem az általános erkölcsi sülyedést tünteti fel Isten haragjának felidézőjeként. 20. Furiák v. görögül erynnisek (Eumenidák,) a boszuló istennők, névszerint: Alekto, Tisiphone és Megæra. - Juttassa haragban gerjessze haragra. 21. Elhatták urokat az általuk elhagyott urat. 24. Ismég a. m. ismét. 26. Tanácsomat a. m. szándékomat (consilium). 27. Melynek t. i. szolgámnak. - Hűvösülésére álljon, enyhülésére váljék. 7-27. V. ö. Vergiliusnál: ..... Jupiter letekintve a fényes Aetherből ....... megállt az egeknek ormán és szemeit Lybiára szegezte... (F. 223-225.) Tassonál: Az örök Atya királyi trónjában... lenézett s egy perczbe' belátta az egész világot, de szeme Szirián megállott. (F. 7-8.) 31. Uraságát, hatalmát, országát 33. Szelim, török szultán, II. Szolimánnak atyja (1512-1521), győzelmesen hadakozott a perzsák és egyptomiak ellen, elfoglalta Kurdistant, Mesopotamiát, Syriát és Egyptomot. 35. Károly alatt itt I. Ferdinánd fiát érti, ki a Kulpa folyó mellett épített egy várat a török ellen (a mai Károlyvárat) 1579. 36. Kaurok = gyaurok, hitetlenek; a nem mohamedán csúfneve. 37. Mumelukok (arabul a. m. rabszolga), egyptomi testőrök (l. a 33. jegyz.). - Campson (Kauszú Ghauri), a mamelukok szultánja, kit Szelim szultán 1516-ban megvert s ezáltal Syriát hatalmába kerítette. 38. Nyavalya, betegség, baj. 39. Kazalok v. Kizilek, a perzsáknak török elnevezése. - Fatum, végzet, sors. 40. Izmael v. Izmail, perzsa sah, kit Szelim 1524-ben megvert. - Szörze okoza. - Tamma, Izmail fia, ki ellen Szulimán kétizben harczolt. 42. l. 36. Czélzás az egyenetlenségre. 43. Mahomet, a mohamedán vallás alapítója (571-632). - «Kell valamit engedni a szerencsének». V. ö. Zrinyi jelmondatával: Sors bona, nihil aliud. 44-48. L. Vergiliusnál: Turnus nyugtából iszonyú remegéssel ijed fel.... Tassonál: Ezt keresi most fel Alekto öreg ember képében, mint földönfutó és segítségét kéri Godfréd ellen. Szolimán rögtön elhatározza, hogy harczba indul a frankok ellen. (IX. 12.) 49. Bégség, parancsnokság. - Timár kisebb katonai hűbéri jószág. 50. Drinápoly, törökországi város, Konstantinápolytól éjszak-nyugatra 1360-1453-ig a szultánok székhelye. - Csausz törökül futár, rendőr. 49-51. L. Karnarutics: A csauszokat elküldte minden irányban futva, a parancsot vive, hogy a ki timárt tart, menjen lovastul, merre a császár lovagol. 51. Déván v. diván török szó: tanácskozás, tanácskozási hely. 52. Sok bírt népet nézek sok legyőzött népre tekintek v. ö. nem bir vele, Világbiró Sándor. 54. Harács (kharáds arab szó) fejadó, melyet a nem-muzulmánra kivetettek. 56. 57. 58. l. 36. Vonyakodnak versengnek. - Kiért erőben van a miért is hanyatlóban van. 69. «Mi fényes hódunkra» a félhold a török hatalom jelvénye. 61. Arszlán vezér budai bég, kit a csatákban tanusított merészségeért neveztek így, tulajdonképeni neve Mahomed. - Deák, irnok, jegyző. 63. Károly gyülésekről gyülésekre magát hordoztatja. Ez a hely azt a nézetet látszik megerősíteni, hogy Zrinyi Károly alatt (l. 35. j.) nem V. Károlyt, hanem I. Ferdinánd fiát, Károlyt értette, a ki az 1566-iki magyar országgyűlésen elnökölt. 64. 65. 66. L. Istvánffi. 64. Maximilián II Miksa magyar király (1564-1576). 65. Zrinyi a magyarokat henyeséggel és feljebbvalók iránti tiszteletlenséggel vádolja. (V. ö. Bev. 37. l.) 66. Ha volt módod a hadban, ha kedvező alkalmad volt a hadviselésre. 68. Maeotisi tó, azovi tenger. - Khán, a tatár fejedelem czíme. - Praecopita, megerősített vár a krimi félszigeten, mely azt a szárazfölddel összeköti; Zrinyi Krim helyett is használja. 69. Delimán v. helyesen Devletgirai, a krimi tatár khán, kit Zrinyi 1543-ban Somlyó mellett megvert s ki Tokaj elfoglalásával volt megbízva. 71. Galata Konstantinápoly egyik városrésze. 71-72. L. Tasso: Híre járt, hogy midőn a francziák serege dicső csatában a persákat leverte, Tankréd nyomába szállt futó hadaiknak, epedő ajkának.... enyhülést keresett.... és ime ott toppan egy pogány leányzó stb. (I. 46-48.) 73. Törődvén = töprengvén. - Rusztám vagy Rusztem bég, a szultán veje, kétszer volt nagyvezír, 1561-ben halt meg s így Szigetvár ostromában részt nem vehetett. Ez tehát anachronismus. A költőnek azonban jogában van ilyen mellékes dolgokban költői szabadsággal élni. 77. L. Karnarutics: Olyan bajnokok, csupa daliák, 78. Kazul bas v. Kizil bas (l. 39. j.) perzsa, szószerint vörösfejű: így nevezték a perzsa katonákat vöröshegyű turbánjukról. 79. L. Tasso (VII. 76-77) Rájmond föl is pattan lovára, Aquilinra; szél a lova neve, szél az iramodása; Tajo partján ellette anyja, termékeny szelektől. 79. Amiraszen, a szerecsenek vagy saracenek vezére. - Szó szerint fekete felhő. 86. Tuman bej, egyptomi szultán. 87. Cirkasok v. cserkeszek, vitéz kaukázusi nép. - Zindsi v. zendsi perzsául szerecsen. - Géták vagy gótok, régi harczias nép Thraciában, a dákok rokonai. - Barstok, helyesebben baskirok, tatár eredetű nép az Uralban. 89. Zagatán helyesebben dsagatáj, keleti török. - Alkorán vagy korán (arabul = olvasmány) Mahomed hit- és törvénykönyve. 90. Kalangya = kereszt. 92. Ostorért, ostorul. 93. Tamburlán v. Timurlenk, mongol fejedelem (1336-1405). Dsengiz khán utóda, a ki egész Közép-Ázsiát, Persiát, Indiát és Sziriát meghódította és Bajazet török szultán elfogta. 94. Mithridates, pontusi király Kr. e. az I. században nagy hódításokat tett, de a scythákkal nem birt. 97. Hercynia, az az erdős hegység, mely a Rajnától a Kárpátokig húzódik. 99. Atapalik ind király. 101. L. Karnarutics: A pattantyúsok előtt anatoliai sereg,
http://mek.oszk.hu/10000/10054/10054.htm#7 & Zrínyi Miklós
|
LAST_UPDATED2 |