Vallási kifejezések szótára |
Nyelvformák és életformák - Nyelvformák és életformák |
Az oikumene és vallási kifejezések szótára A-tól Z-ig.
abba (ar.) atyám abszolúció (lat.) feloldozás, bunbocsánat absztinencia (lat.) tartózkodás, önmegtartóztatás Actio Catholica (lat.) a rk. egyház híveket tömöríto egyik szervezete adakozás, adomány az istentisztelet része, az oskeresztyénségtol kezdve a hívek önkéntes egyházi célokra való pénz-, vagy természetbeni adománya Adonai (héb.) Úr, Isten egyik neve a héber Bibliában adoráció (lat.) hódolat, imádás advent (lat.) Krisztus-várás, a karácsony előtti négy hét (lásd: egyházi év) adventizmus, adventisták (hetednapos) a szombatnapot megtartó, Krisztus közeli visszajövetelét váró szabadegyház, amely a 19. sz. közepén alakult az USA-ban advocatus Dei (lat.) a szentté avatandó személy érdemeit felsoroló Isten ügyvédje advocatus diaboli (lat.) ördög ügyvédje; a szentté avatandó személy hibáit sorolja fel hivatalból agapé (gör.) Isten szeretete, szeretetvendégség agenda (lat.) szertartáskönyv, istentiszteleti rendtartás agnosztikus - agnoszticizmus (gör.) a valóság teljes megismerésének tagadása; ennek a filozófiai irányzatnak a híve Agnus Dei (lat.) Isten Báránya; Jézus Krisztus elnevezése (Jn 1,29) ágostai (augsburgi) hitvallás (ÁH) az evangélikus (lutheránus) egyház alapveto hitvallási irata (1530) aion (gör.) világ, korszak, idotartam, hosszú idő ajatollah (ar.) síita muzulmánok tiszteletbeli címe Iránban népi konszenzus alapján akatolikus (lat.) nem katolikus vallású keresztény alamizsna (gör.) hit indításából gyujtött szeretetadomány; a legtöbb vallásban kötelezo kegyességi gyakorlat albigens 12-13. sz.-i eretnekmozgalom tagja Dél-Franciaországban áldás 1. az isteni erő és ajándék továbbadása, közlése, többnyire a hagyományban rögzített módon (pl. “ároni áldás”: 4Móz 6,22-26; az apostoli köszöntés: lKor 1,3, kitárt kezekkel vagy kézmozdulattal); 2. személyek, tárgyak, az úrvacsorai bor és kenyér megáldása áldozócsütörtök Krisztus mennybemenetelének napja, pünkösd előtt tíz nappal alfa és ómega 1. a görög abc elso és utolsó betűje; 2. Jézus Krisztusra vonatkoztatva: o a kezdet és a vég (Jel 1,8) aliya (héb.) visszavándorlás Izraelbe alleluja (héb.) dicsérjétek az Urat!; örvendezzetek alma mater (lat.) “szerető édesanya”; iskola, pr. kollégiumok megnevezése ámen (héb.) úgy legyen, igaz; az ima és a prédikáció végét jelző szó anabaptizmus újrakeresztelok, felnott keresztséget vallók mozgalma (lásd: baptizmus) anamnézis (gör.) visszaemlékezés anatéma (gör.) 1. egyházi átok; 2. az egyház ünnepélyes tanításának záradéka, azokra vonatkoztatják, akik ezt a tanítást nem fogadták el. Már az elso évezred zsinatai használták az anatéma formulát. Kelet és Nyugat szétválása idején az anatéma és az exkommunikáció együtt járt angelológia (gör.) az angyalokkal foglalkozó tan angyal 1. isteni küldött - férfi formájában jelenik meg; 2. láthatatlan lény; 3 rangsoruk is van - Gábor, Gábriel és Mihály “főangyal” (lásd: kerub, szeráf) animizmus (lat.) vallási elképzelés, amely szerint minden tárgynak megvan a szelleme, lelke annullál (lat.) érvénytelennek nyilvánít antiklerikális-antiklerikalizmus (gör.–lat.)a papság világi hatalmának ellenzője; az egyház politikai befolyása elleni mozgalom antikrisztus Krisztus ellen fellépo szellemi ero, vagy személy (a Sátán); Krisztus és az egyház ellensége antiszemita - antiszemitizmus (gör.) zsidóellenes személy, illetve mozgalom antitrinitáriusok Szentháromság-tagadók, akik Krisztus istenségét tagadják antropomorfizmus (gör.–lat.) Isten valóságának emberi tulajdonságokkal való leírása anyakönyv a Tridenti Zsinat (16. sz.) által elrendelt és a történelmi egyházak által is vezetett keresztelési, konfirmációi, esküvoi, ki- és betérési, halotti lap és sorszámmal ellátott könyvek apáca rk. és ort. női szerzetes Apokalipszis (gör.) a Jelenések Könyve, az Újszövetség utolsó irata; szó szerint: elrejtett, titkos dolgok feltárulása apokaliptikus (gör.) “a rejtett dolgok kinyilatkoztatása”; különleges irodalmi műfaj, amely a világ végét, a végítéletet ábrázolja ki; a Szentírásban (kisebb részektol eltekintve) Dániel Könyve és a Jelenések Könyve ezen kategóriába tartozik apokrifus-apokrifusok (gör.) rejtett, titkos; a pr. kánonból kihagyott szent könyvek apológia (gör.) hitvédelem; valamely vádlott szóbeli vagy írásbeli védelme; Apologéták a kereszténység védelmezését, a zsidó és pogány vádak megcáfolását tuzik ki célul apostol (gör.) küldött; 1. szűkebb értelemben Jézus 12 tanítványa; 2. tágabb értelemben: a Krisztus ügyében eljárók apostoli hitvallás, AH a keresztyén hit alapelveinek rövid összegzése, amelyet valamennyi keresztyén egyház hitvallásként elfogad apostoli szukcesszió az apostoli hagyomány töretlensége; kézrátétel formájában aposztata (gör.) hitehagyott, esküszegő aposztázia (gör.) hitehagyás, hittagadás; nyílt szakítás a keresztény egyházzal archidiakónus (gör.) az alsóbb papság liturgikus elöljárója, a püspök elso segítője archiepiscopus (gör.–lat.)érsek archívum (gör.–lat.) irattár, levéltár Armageddon v. Hermageddon (héb.) a Jelenések Könyve 16,16 szerint az a hely, ahol a végítélet bekövetkezik, mivel ószövetségi csaták színhelye is volt, a Jehova tanúi ezt a kettőt egybekapcsolják askenazi (héb.) kelet- és közép-európai, illetve onnan származó zsidók aszkézis (gör.) önsanyargatás, önmegtartóztatás; a megszentelodésért, a keresztény tökéletesedésért gyakorolt önfegyelmezo életgyakorlat az életszentség érdekében asztrológia (gör.) csillagjóslás ateizmus (gör.) istentagadás, vallásellenesség antropomorfizmus (gör.–lat.) Isten valóságának emberi tulajdonságokkal való leírása augur (lat.) madárjós, ókori római pap autodafé (port.) máglyahalál, könyvégetés (lásd: inkvizíció) autokephal (gör.) önálló nemzeti ortodox egyház Ave Maria (lat.) katolikus imádság kezdo szavai (Üdvözlégy Mária); ennek az imának megzenésített formája
Bábel az ókori Babilon városának héber neve; bábeli torony - sokféle nyelvű beszédbol adódó zavar bahá'i a 19. sz.-ban alapított vallás, szakadár muzulmán csoport; felfogásuk szerint valamennyi nagy vallási vezeto a megismerhetetlen istenség képviseloje és valamennyi vallási irat szent; a papságot nem ismerik; minden hívonek a vallások egységesítéséért kell munkálkodnia, mintegy 4,5 millió bahá'it tartanak számon a világon Bálám szamara valamely cselekvést, tevékenységet makacsul ellenző személy (lásd: 4Móz 22) baptisták - baptizmus a 17. sz.-ban kialakult pr. egyház, melynek különösen az USA-ban van nagy tömegbázisa baptisztérium (gör.–lat.) keresztelokápolna baptizma (gör.) bemerítés, alámerítés az ősegyházban és több mai egyházban gyakorolt keresztelési forma (lásd: keresztség) bar/bat-micva (héb.) vallási tekintetben felnotté avatás, liturgikusan férfiaknál jelentos; szó szerint: a törvény, a kötelesség fia, leánya bazilika (gör.–lat.) több hajós templom; kupolás, magas helyen épített királyi kultuszhely behemót (héb.–lat.) bibliai szörnyeteg (Jób 40,10) bencés Nursia-i Benedek Reguláját, szabályzatát követo rk. szerzetes, ill. szerzetesközösség Bethesda (héb.) tó a régi Jeruzsálemben, gyógyforrás (Jn 5,1-15) Betlehem (héb.) palesztinai város, Jézus születésének helye (Mt 2; Lk 2,1-20) bhakta (hin.) Krsna vagy Visnu híve Biblia (gör.) könyvek 1. a kereszténység szent–kanonikus iratainak gyujteménye: két része az Ószövetség (Ótestamentum) és az Újszövetség (Újtestamentum); 2. a protestáns Szentírás terjedelme kisebb, mint a római és ortodox, mert nem tartalmazza az apokrifusokat bibliakritika a Szentírás szövegének, keletkezési körülményeinek tudományos vizsgálata bibliaóra olyan gyülekezeti alkalom, mely a Szentírás alaposabb vizsgálatára és magyarázatára ad alkalmat bibliatársulatok a Biblia szövegének gondozására, fordítására és kiadására alakult társulatok, egyesületek bibliokrácia (gör.) a Biblia korlátlan hatalma Genfben, Kálvin korában bibliomantia (gör.) találomra felütött Bibliából való jóslás bigott vakbuzgó, vakhitu, türelmetlen biretum (lat.) rk. papok papi fövege bizantinizmus talpnyalás, hízelkedés, feljebbvaló előtti meghunyászkodás blaszfémia (gör.) istenkáromlás, kegyeletsértés bóher, bochur (héb.) talmudi tanulmányokat folytató ifjú, rabbi jelölt böjt 1. az egyházi év egyik időszaka, a húsvét elotti 6 hét; 2. az ételtol való tartózkodás, mely a pr. egyházakban nem kötelezo, de a népi kegyességben máig élo (pl. nagypéntek, az úrvacsoravétel elott) hagyomány boldogmondások Mt 5,3-11; Lk 6,20 bona ecclesiastica (lat.) egyházi javak bonc (jap.–port.) buddhista pap vagy szerzetes brahman a hindu vallásban a világ teremtoje; a hindu hármas istenség (Brahma, Visnu, Siva) elso személye: pap, tudós breve rövid, egyszeru kérdést érinto pápai irat breviárium (lat.) vallásos szövegekbol összeállított szemelvénygyujtemény búcsú rk. fogalom és gyakorlat: a bunök erkölcsi jóvátételének eszköze, a bűnökért járó büntetésnek részbeni vagy teljes elengedése, a megtisztulás egyik lehetosége; a bunbocsánat szentségéhez kötodik bulla okmány, ünnepélyes pápai oklevél
caddik (héb.) igaz, jámbor ember, zsidó bölcs caritas (lat.) jótékonyság; rk. szeretetintézmény neve cebaot (héb.) Seregek Ura, az Ószövetségben Isten körülírt megnevezése chanuka (héb.) zsidó örömünnep a Makkabeusok sikeres harcainak, főleg Jeruzsálem felszabadításának (i. e. 164) emlékére, a jeruzsálemi Szentély újjáavatásának ünnepe chiliasmus (gör.–lat.) Krisztus ezeréves földi uralmáról, második eljövetele utáni eseményekrol szóló tanítás christos (gör.) felkent, a héber messiás görög megfelelője CIC- Codex Juris Canonici a rk. egyház hivatalos törvénygyűjteménye cingulus (lat.) rk. papok deréköve cionista (héb.) a zsidó állam megalapításának híve cionizmus (héb.) a zsidóságnak Izraelben való tömörítésére törekvo mozgalom circumcisio (lat.) körülmetélés ciszterci (lat.) a bencés reformmozgalmakból származó, hazánkban főleg oktatással, neveléssel foglalkozó rk. szerzetesrend cölibátus (lat.) kötelezo papi nőtlenség communio (lat.) közösség; azonos javakból részesedés, úrvacsora concelebráció a szertartások közös végzése; több pap közös szolgálata constitució alkotmány, alapokmány (zsinati dogmatikai jellegu és érvényu irat) córesz (héb.) szegénység, nyomorúság, szenvedés corpus Krisztus kereszten függő testének kiábrázolása credo (lat.) hiszekegy, hitvallás crucifix (lat.) középkori használatban: “akasztófáravaló” Crucifixus (lat.) a Megfeszített; kereszt, feszület
damnáció (lat.) elkárhozás, elátkozás davenol (jid.) kántál; éneklo hangon imádkozik Dei gratia (lat.) Isten kegyelméből deizmus (lat.) a személyes Isten létezését tagadó, őt csak a világ elso okának elismero felfogás dekalógus (gör.) tízparancsolat (2Móz 20,11-17) dékán (lat.) középszintu egyházi lelkészi tisztség, teológiai akadémia vezetője dekrétum (lat.) 1. nyilatkozat; 2. a rk. egyházi felsőbbség egyik fajta dokumentuma démon (gör.) gonosz, ártó szellem, ördög dervis (ar.) muzulmán misztikus vallási irányzat tagja deuteronomium (lat.–gör.) Mózes 5. könyve Dharma a buddhista mitológiában az igazság megszemélyesítése diakónia (gör.) 1. a rabszolgáknak az étkezésnél végzett tevékenysége; 2. szeretetszolgálat diakonisszák (gör.) egyes pr. egyházakban a szeretet- és szociális szolgálatban, a gyülekezeti munkában tevékenykedő nok diakónus (gör.) 1. pr. egyházakban a szeretetszolgálatban, a gyülekezeti munkában tevékenykedo férfi; 2. rk. szóhasználatban a papi rend alsó fokozata dianetika a görög “dia” (át, keresztül) és a “nousz” (értelem) szavakból képzett összetétel, az “értelem által” történo ti. gyógyulás, szabadulás, a szcientológia “vallási mozgalom” módszere diaszpóra (gör.) szórvány, szétszórtság dies irae (lat.) a harag napja, az utolsó ítélet direktórium (lat.) irányítás; a rk. egyházban végrehajtási utasítás nagyobb jelentoségu dokumentumokhoz diszpenzáció (lat.) 1. felmentvény; 2. házassági engedély megadása dogma (gör.) parancs, átvitt értelemben tantétel; az egyház hivatalos tanítása, mely a Szentírásra és a hitvallási iratokra alapozódik dogmatika (gör.) 1. a rendszeres teológia egyik ága; 2. az egyház tanításának kifejtése doketizmus (gör.) az 1. sz.-ban keletkezett tévtan, amely szerint Krisztus csak látszólag öltött testet doktrina (lat.) hittétel, tan dominikánus (gör.) Domonkos-rendi szerzetes doxológia (gör.) dicsoítés, dicsoségmondás, a liturgiában Isten dicsőítése, pl. a Miatyánk végso mondata drachma (gör.) újszövetségi pénzegység drúz közel-keleti vallási szekta, mintegy félmillió taggal; tanításuk, hogy az utolsó fatimida kalifa Isten, akinek visszajöttét várják; szent irataikat részben a Bibliából, részben a Koránból állították össze, foleg Libanonban élnek dualisztikus (lat.) 1. a dualizmusnak megfelelo, a dualizmusra emlékezteto; kettős, kételvű, kettos rendszeru; 2. a dualizmusra jellemzo, vele kapcsolatos dualizmus (lat.) 1. a létet két ellentétes és egymásból nem levezetheto alapelvvel, az anyagival és a szellemivel magyarázó, többnyire idealizmusba torkolló felfogás; 2. kettosség, kettos rendszer; 3. két egyenjogú állam állandó jellegű kapcsolata, szövetsége, különösen az Osztrák-Magyar Monarchia az 1867-i kiegyezés után dzsihad (ar.) a muzulmánok szent háborúja dzsinn (ar.) szellem (jó vagy rossz)
ébredés a megkeresztelt, passzív egyháztagok élo hitre jutása ecclesia militans (lat.) harcoló, küzdő egyház ecclesia regnans (lat.) uralkodó egyház éden (héb.) a kert, melyet az Úristen ültetett “Keleten” és amelybe az embert helyezte (lMóz 2,8)–paradicsom egyház 1. a keresztények szent és egyetemes közössége; 2. egy adott nemzetközi, nemzeti keresztény közösség – egyházak egyházatyák az egyház apostolok utáni elso tanítói, teológusai egyházfi a templom és a lelkészi hivatal körüli teendok ellátását végző személy egyházi év a történelmi egyházakban használt idobeosztás, amely advent első vasárnapjától az egyházi év végéig (örökélet vasárnapja) tart; súlypontja: a karácsonyi, a húsvéti és a pr. egyházakban külön hangsúlyozottan a pünkösdi ünnepkör, ezt követi az ún. ünneptelen félév (évközi idő) advent első vasárnapjáig egyházjog az egyházi törvénnyel foglalkozó; pr. egyházakban egyben egyháztörténeti tudományág egyházkelés eredetileg a gyermekágyat elhagyó anya első útja, amely a templomba vitte; ma a megkeresztelt gyermek édesanyjának hálaadása és megáldása egyházkerület a pr. egyházakban több egyházmegyét magába foglaló testület egyházmegye a rk. egyházban a püspök vezetése alatt álló; a pr. egyházakban több egyházközséget egybefogó szervezeti egység egzegézis (gör.) írásmagyarázat egzercicium (lat.) lelki gyakorlat ekkleziológia az egyházról szóló tudományág Elohim (héb.) Isten egyik ószövetségi neve enciklika (gör.) pápai körlevél eparchia (gör.) ort. egyházkerület, vagy egyházmegye eparchos (gör.) az ort. egyházban az egyházmegye püspöke ephorus (gör.–lat.) némely pr. egyházban egyházkerületi vezető személy epifánia (gör.) vízkereszt ünnepe episzkopalizmus (gör.–lat.) püspök vezetése alatt álló egyházszervezet erec Izrael (héb.) Izrael földje esperes a pr. egyházakban az egyházmegye lelkészi elnöke; a rk. és ort. egyházakban az egyházmegyén belüli kisebb egység vezetoje esszénusok (lat.) igen szigorú erkölcsi zsidó szekta a Kr. e. 2. sz.-ban eszkatológia (gör.) a végső dolgokról, “világ végéről” szóló tanítás ethosz (gör.) erkölcs, erkölcsi érzék etika (gör.) az erkölccsel foglalkozó rendszeres teológiai tudományág eucharisztia (gör.–lat.) a pr. egyházakban úrvacsora; a rk. katolikus és ort. egyházakban a szentmise, illetve az Oltáriszentség eucharisztikus kongresszus az Oltáriszentség tiszteletére rendezett nemzetközi rk. ünnepség evangelikál a pr. egyházak fundamentalista mozgalma evangélikus hazánkban a Magyarországi Evangélikus (azaz lutheránus) Egyház tagjainak történelmileg kialakult elnevezése evangelisták (gör.–lat.) négy evangélium szerzoi: Máté, Márk, Lukács, János evangélium (gör.–lat.) 1. örömhír; 2. az Újszövetségnek Jézus életével és tanításával foglalkozó négy könyve evangelizáció (gör.–lat.) egy- vagy többnapos speciális tartalmú igehirdetés-sorozat evangelizátor (gör.–lat.) az evangelizációt végző személy EVT (Egyházak Világtanácsa) magyar nyelvu rövidítése exegézis (gör.) bibliai szövegmagyarázat értelmezése exhortáció (lat.) diákokhoz intézett szentbeszéd exkommunikáció (lat.) kiközösítés, kiátkozás exmisszio (lat.) a még nem végzett teológiai hallgató gyülekezeti szolgálatba történő kihelyezése exodus (gör.–lat.) 1. az Ószövetség (Mózes) 2. könyve; 2. az Egyiptomból való szabadulás története (kivonulás) ezoterikus (gör.–lat.) titkos, rejtett, csak a beavatottak által érthető
fanatikus (lat.) vakbuzgó, rajongó, féktelen, türelmetlen farizeus (héb.–lat.) 1. a törvényt betukig megtartó zsidó kegyességi irányzat tagja; 2. átvitt értelemben: álszent, képmutató fideizmus (lat.) múlt század végi teológiai irányzat, amely szerint egyedül a szívbeli odaadás kell az üdvosséghez, de nem a hitigazságok ésszeru megismerése fiducia (lat.) hit, bizodalom, hűség filia (lat.) leányegyház, fiókegyház filioque (lat.) a “Fiútól is”; a Szentháromság harmadik személye; a Szentlélek a második személytol, a Fiútól is származik fogondnok a Magyar Református Egyházban az egyházkerület élén álló világi vezető főjegyzőa püspök lelkész és a főgondnok világi helyettese franciskánus (lat.) Ferenc-rendi szerzetes fundamentalizmus (lat.) az az írásmagyarázati, közösségi irányzat, mely a Szentírás teljes szövegét mereven betű szerint értelme
Gecsemáné-kert (ar.) az a kert az ókori Jeruzsálem mellett, amelyben Krisztus a kínszenvedését és halálát megelőző éjszakát töltötte (Mt 26,16-46; Mk 14,32-42; Lk 22,39-46) Genezis a Bibliában Mózes 1. könyve, amely a világ teremtését tárgyalja gettó (ol.) 1. elkülönített zsidónegyed a középkorban, majd a hitlerizmussal kapcsolatos országokban, így Magyarországon is; 2. a faji alapon elkülönített néger v. színes bőrű lakosság külön városrésze glória (lat.) 1. dicsőség; 2. a misének e szóval kezdődő része gloria in excelsis Deo (lat.) dicsőség a magasságban Istennek (Lk 2,14) glorifikál (lat.) dicsőít, magasztal glosszolália (gör.–lat.) nyelveken szólás kegyelmi ajándéka (lKor 12,10) gnoszticizmus (gör.–lat.) a korai kereszténység keleti vallási és görög filozófiai elemekkel keveredett misztikus vallásfilozófiai áramlata, amely a tökéletesség, a világ isteni lényegének megismerésére törekedett gnózis (gör.) 1. megismerés; 2. felismerés és értékelés: 3. a legszentebb ismeretek, maga a tudás megismerése, ill. ennek a misztikus tana Góg és Magóg (héb.) az ó-és újszövetségi szövegekben két személy, akik Izrael, ill. a kereszténység végromlását készítik elő (Jel 20,8) goj (héb.) 1. nemzet, nép, a Szentírás a héberekre is alkalmazza; szent nép; 2. átvitt értelemben nem zsidó, bármely más, nem zsidó felekezethez tartozó személy gólem (héb.) Isten nevével életre keltett hatalmas agyagszobor Golgota (ar.) neve annak a Jeruzsálem melletti dombnak, amelyen a Biblia szerint Jézust keresztre feszítették (Mt 27,33; Mk 15,22; Lk 23,33) Góliát 1. ótestamentumi óriás, akit Dávid legyőzött; 2. magas, erős férfi gordiuszí csomó bonyolult, megoldhatatlannak látszó feladat (az ókori mondában Gordius, Frígia királya készítette, rendkívül összebogozott csomó; egy jóslat annak ígérte Ázsia uralmát, aki ezt a csomót megoldja – Nagy Sándor a csomót kardjával kettévágta) grál a középkori vallásos irodalomban és a keresztény legendákban szereplő rejtélyes, csak a kiválasztottak által megpillantható csodatevő kehely vagy urna grállovag 1. a grál szolgálatában álló lovag; 2. feddhetetlen jellemu, erkölcsű, lovagias gondolkozású férfiú gregorián korálisok v. énekek (zene) a nagyrészt I. Gergely pápától összegyűjtött egyszólamú, zenei kíséret nélküli egyházi énekek; recitáló dallamformálás, egyes esetekben ötfokú hangnemek jellemzik gregorián(us) naptár Gergely-naptár; XIII. Gergely pápától 1582-ben a szökőnapok beiktatásával rendezett naptár guru (szan.) az indiai szíkh felekezet vallásfője gyaur (ar.) hitetlen; a nem muzulmánok gúnyneve a törököknél gyehenna (héb.–lat.) a szenvedések helye, pokol
hadzs (ar.) zarándoklás Mekkába, a muzulmánok szent helyére a Kábához, v. Medinába, Mohamed sírjához hadzsi (ar.) Mekkába v. Medinába zarándokló vagy ilyen zarándokutat megtett muzulmán háfiz (ar.) az arab világban olyan tudósok megtisztelo címe, akik az egész Koránt könyv nélkül tudják haggada (héb.) 1. a Talmud egy része; 2. az Ószövetség tanító, oktató népszerű magyarázata; 3. a zsidó húsvét két elso estjének ima- és szertartásrendje Hagia Sophia (gör.) a bizánci építőművészetnek a 6. sz.-ból származó remeke Isztambulban; eredetileg templom, ma múzeum (a. m. szent bölcsesség) hagiográfia (gör.) a szentek életének leírása és kutatása hagiográfus (gör.–lat.) a szentek életrajzírója, hagiográfia szerzője hagiolátria (gör.) a szentek tisztelete hagyomány az atyák hitének, tanításának, életvitelének tiszteletben tartása és átvétele, valamint továbbadása. A rk. szóhasználatban az egyház hitének egyik forrása a bibliai kinyilatkoztatással együtt halacha (héb.) zsidó vallási törvények és szokások, hagyományok összefoglaló megjelölése halleluja (héb.) “dicsérjétek az Urat!”, a Zsoltárok Könyvéből való szófordulat, mely az egyházi életben sokszínu formában jelenik meg három királyok napkeleti bölcsek; az újszövetségi elbeszélés szerint a gyermek Jézust imádó személyek (Mt 2,1-12) héber 1. a Bibliában Izrael népének egyik neve; 2. a zsidó nép nyelve az ókorban (ma Izraelben az újhéber nyelvet, az ivritet beszélik); 3. zsidó hebraista (lat.) a hebraisztika tudósa, szakértője hebraisztika (lat.) a zsidó műveltséggel, elsősorban a héber nyelvvel és irodalommal, valamint a zsidók történelmével foglalkozó tudományág hebraizmus (lat.) 1. tősgyökeres héber nyelvi jellegzetesség; 2. a héber nyelvből vett szó v. fordulat más nyelvben héder, chéder (héb.) zsidó elemi iskola hedzsra (ar.) Mohamed menekülése Mekkából Medinába, ahol az első muzulmán gyülekezet megalakult; a muzulmán időszámítás kezdete (Kr. u. 622) Hegyi beszéd Máté evangéliuma 5-7. fejezete; Jézus erkölcsi tanításainak legfontosabb összegzése; a keresztyén kegyesség és erkölcs egyik főpillére Heidelbergi Káté a Magyar Református Egyház egyik hitvallási irata (1562) hellenista (gör.–lat.) az ókori görögség kultúrájával, elsosorban az ógörög nyelvvel és irodalommal, valamint történelemmel foglalkozó tudós hellenizál 1. a görög műveltséggel foglalkozik, azt kutatja; 2. (el)görögösít hellenizmus (gör.–lat.) a Nagy Sándor hódításaitól Egyiptom római meghódításáig terjedo művelodési korszak, amelyet ógörög, kis-ázsiai és egyiptomi muvelodési elemek összeolvadása jellemez henoteizmus (gör.) vallási felfogás, mely sok istent képzel el, de egyhez közülük úgy fohászkodik, mint egyetlenhez heretikus (gör.–lat.) eretnek (személy, tan stb.) herezis (gör.) 1. eretnekség; 2. az apostoli tanítást és életgyakorlatot tagadó magatartás; 3. hivatalos, kötelezo nézetektol eltérő felfogás hermeneutika (gör.) a bibliai szövegek értelmezésének, magyarázatának elveit és szabályait vizsgáló tudományág heterodoxia (gör.) 1. tévhit, eltévelyedés, elhajlás, eretnekség; 2. a hivatalos egyházi felfogástól eltéro vallási tantétel hic iacet (lat.) “itt nyugszik” régi sírfeliratokon gyakori kifejezés hierarchia (gör.) 1. rangsor; az egymás fölé rendelt hivatalok, tisztségek, rangok szigorúan megállapított és betartott sora; 2. igazságok hierarchiája, a keresztény hit és a katolikus hitigazságok rendszere; 3. értékek hierarchiája, a Szentháromság misztériuma minden más titkok forrása, a hit igazságának hierarchiájában a legalapvetőbb vonás. A szellemi és lelki értékek mindig megelozik az anyagi és ösztönös élet értékeit hieroglif(a) (gör.) 1. képírás jele; 2. olvashatatlan v. nehezen kibetűzheto írás: titkosírás; 3. rejtvény, talány hierokrácia (gör.) papi uralom hieromantia (gör.) áldozatokból való jóslás high-church (ang.) anglikán egyháznak szigorúbb, a katolicizmushoz közel álló ágazata himnusz (gör.–lat.) ünnepélyes ének; egyházi népének; istentiszteleti ének a gyülekezetben; egy-egy magasztos stílusú szentírásbeli szakasz: a szeretet himnusza (1Kor 13); a feltámadás himnusza (lKor 15); a Lélek himnusza; a hit modelljeinek himnusza hinduizmus (hindi–lat.) India vallásában és filozófiájában a középkortól az újkorig uralkodó nézetek összessége; a Visnu és Siva istenek tiszteletén alapuló vallások, amelybe a buddhizmus és a brahmanizmus is beleolvadtak Hiób-hír rossz hír, vészhír, lesújtó hír (a bibliai Jób nevéből) hodzsa (ar.) muzulmán pap, hitoktató holokauszt (gör.) 1. áldozat; 2. felajánlás, engesztelo áldozat; 3. teljes pusztulás; 4. a zsidóságnak a hitlerizmus által történt majdnem teljes kipusztítása Európában homiletika (gör.) egyházi ékesszólás: az egyházi beszéd, igehirdetés elmélete és története homília (gör.) a rk. szóhasználatban a Szentírás szövege alapján mondott szentbeszéd; pr. használatban az igehirdetés egyik fajtája, amely szigorúan követi a bibliai szöveg logikáját és sorrendjét horoszkóp (gör.–lat.) a csillagok állása alapján végzett jóslat hozsanna (héb.–lat.) 1. kérlek segíts meg!; 2. üdv, dicsoség Istennek a nem zsidó vallásban hugenotta (fr.) francia kálvinista a 16-18. sz.-ban humerale (lat.) vállkendo; rk. papok miseruhájának egyik része husziták Husz János, 1415-ben máglyahalálra ítélt cseh vallásújító mozgalmának tagjai hymnológia (gör.) az egyházi énekekrol szóló tan hyposztázis (gör.) filozófiai kifejezés, mely eredetileg konkrét valóságot, lényeget jelentett, a teológiában pedig isteni személyt
idolátria (gör.) bálványimádás ikonoklaszta (gör.) képromboló; a templomban vallási fogalmak képzomuvészeti ábrázolását, foleg szentképeket vagy szobrokat nem turo, azokat eltávolító és elpusztító személy ikonosztázion - ikonosztáz (gör.) az ort. szertartású templomokban ajtókkal ellátott és szentképekkel díszített válaszfal a hajó és a szentély között; szentképfal imám (ar.)1. muzulmán egyházi v. világi fejedelem; a próféta utóda; 2. muzulmán vallási vezeto, aki a mecsetben az imaszolgálatot vezeti; eloimádkozó; 3. nagy tekintélyű muzulmán vallástudós immanencia (lat.) 1. tapasztalható, megismerheto, érzékelheto valóság; 2. a transzcendencia ellentéte in spiritualibus (lat.) lelkiekben, egyházi ügyekben independesek (lat.–ang.) az egyes gyülekezetek önállóságát, minden más szervezettol való függetlenségét valló pr. áramlat infallibilitás (lat.) tévedhetetlenség, csalatkozhatatlanság; rk. tanítás szerint a pápa tévedhetetlen, ha egyházi tanítás kérdésében hivatalosan (ex katedra) nyilatkozik infula (lat.) püspöksüveg, püspöki föveg, ill. a róla lelógó szalag iniciáció (lat.) felavatás, beavatás inkarnáció (lat.) megtestesülés, az Ige testté létele (Jn 1,1) inkvizíció (lat.) a rk. egyház intézménye, törvényszéke a középkorban az “eretnekség” kivizsgálására és felszámolására inkvizítor (lat.) az inkvizíciós törvényszék bírája insalláh (ar.) ha Isten is úgy akarja inspiráció (lat.) a Bibliának Szentlélek által való ihletettsége emberi közvetítés által (lásd: verbális inspiráció) institúció egyházi hivatal adományozása, a vele járó jogokkal való felruházás a rk. egyházban; Kálvin János nagy muve (1559) (Magyar nyelven: Keresztény vallás rendszere I-II.) intercesszió (lat.) közbenjárás, közbenjáró imádság interkommunió (lat.) különbözo felekezetekhez tartozók úrvacsora-közössége intronizáció (gör.–lat.) rk. és ort. fopap beiktatása: székfoglalás intuíció (lat.) ösztönös megérzés, a dolgok mélyére látás írásmagyarázat a Biblia tudományos magyarázata (lásd: kommentár) írástudók újszövetségi gyujtofogalom; azokat jelöli, akik a szent szövegek és hagyományok kutatásával, magyarázatával foglalkoztak (lásd: farizeusok) irreligiózus (lat.) vallástalan Iskariót (héb.) a bibliai Júdás másik neve istentisztelet a pr. egyházakban hitéleti gyakorlat; a rk. egyházban ugyanennek az elnevezése elsosorban a szentmise; az ort. egyházakban szent liturgia iszlám (ar.) szó szerinti jelentése: Istennek való feltétlen engedelmesség, odaadás ivrit a héber nyelvnek mai, Izrael államban használt formája; az újhéber nyelv Izrael (héb.) 1. Jákób pátriárka másik neve; 2. a zsidó állam neve
Jad-vasem (héb.) a világ igaza; a holokauszt idején a zsidókat mentok emlékhelye Jeruzsálemben Jahve (héb.) a zsidóknál az Istent jelölő négy betu (tetragram) jehovista (ang.–héb.) az USA-ból származó, 19. sz. közepe óta elterjedt, a végítélet közeli bekövetkezését váró vallási mozgalom jeshiva (héb.) szigorú zsidó vallási iskola Jewish Agency (ang.) az első világháború után Palesztinában alakult cionista szervezet az önálló zsidó állam létrehozására jezsuita (lat.) rk. szerzetes, a Jézus-társaság tagja jiddis Kelet-Európa és Amerika zsidó lakossága egy részének régebbi német elemekből álló, szláv és héber sajátosságokkal kevert nyelve jógi (szan.) indiai aszkéta, a jóga követője jóm kippúr (héb.) a zsidók nagyböjtje (az engesztelés napja) judaizmus (lat.) zsidó vallás, szellem, világnézet juriszdikció (lat.) egyházi vezetők vagy testületek jogi hatásköre, intézkedési területe jus canonicum (lat.) egyházjog jus divinum (lat.) isteni jog; az isteni kinyilatkoztatás folytán keletkezett egyházjogi szabályok összessége
kádi (ar.) törvénytudó a muzulmán népeknél; bíró kairosz (gör.) újszövetségi szó: egy adott idopontot jelöl kalifa (ar.) muzulmán politikai vezető kálvária 1. 14 darabból álló kép- vagy dombormusorozat, amely Jézus keresztútjának állomásait ábrázolja; 2. kínszenvedés, szenvedésekkel teli élet kálvinizmus a református vallás; a protestantizmusnak Kálvin János tanításain alapuló ága kámzsa (lat.) szerzetesi csuha, csuklya Kánaán 1. a mai Palesztina bibliai neve; 2. az ígéret földje kánon (gör.) 1. eredeti jelentése zsinórmérték; 2. azoknak a könyveknek a gyujteménye és szentírássá való egyesítése, amelyek isteni sugalmazás alapján íródtak és így a keresztény hit normái kanonikus (gör.–lat.) egyházi eloíráson alapuló, az egyházi kánonok által megállapított kanonok papi méltóság a rk. egyházban; a káptalan tagja kántor orgonista, a gyülekezeti éneklés vezetője kápsál (lat.) kolduló szerzetes kapucinus (lat.) a Ferences-rendnek késobbi reformágához tartozó szerzetes (szakállat visel) kardinális (lat.) bíboros, magas rangú rk. főpap karitatív (lat.) jótékony, emberbaráti, pl. szeretetmunka karizma (gör.) “kegyelmi ajándék”, a Szentírásban sokféle adottságbeli, képességbeli, életviteli stb. formája van: a mai viszonyok között a gyógyítás, a nyelveken szólás, annak tolmácsolása áll az egyes irányzatok előterében (lKor 12) karizma (gör.) természetfeletti adomány, képesség, amely elsosorban mások javára szolgál karizmatikus mozgalmak a pünkösdi mozgalomból kinott közösségi mozgalmak; napjainkban teljesedésük robbanásszeru, elsosorban Dél-Amerikában karma (hin.) az élolények jó vagy rossz sorsát előző életükben elkövetett tetteik nyomán meghatározó erő karmelita a 13. sz.-ban a Szentföldön levő Karmel hegyen alapított, szigorú szabályzatú szerzetesrend tagja kartauzi néma barát; szigorú, visszavonult életet élo szerzetesrend tagja kasrut (héb.) kóser, azaz megfelelő zsidó étkezési törvények szerint; átvitt értelemben emberre is használják káté (gör.–lat.) a középkor végén kialakult vallásos irodalmi mufaj, mely a hit tanítását kérdés-felelet formájában dolgozza fel kateketika (gör.–lat.) hitoktatástan katolicizmus (gör.–lat.) 1. a rk. egyház képviselte hitbeli felfogás; 2. a rk. egyház szervezeti egésze katolikus (gör.–lat.) a rk. egyház tanításának híve, annak követője kazuálé – kazuáliák (lat.) speciális igehirdetési, istentiszteleti alkalmak, szertartások: keresztelés, úrvacsora, esküvő, temetés, sírkoavatás stb. kazuisztika (lat.) a skolasztikus teológiában és a középkori jogtudományban, de általában is az általános dogmatikus tételek alkalmazása egyes esetekre kegyelmi ajándékok (lásd: karizma) kegyesség a hit élet- és gyakorlatbeli megvalósítása kelyhesek husziták egyik szárnya; elnevezésüket azért kapták, mert az úrvacsorai kelyhet használták jelvényként kenózis (gör.) 1. megüresítés; 2. Krisztus részérol az Atyának való készséges engedelmeskedésben és a kereszthalál tudatos elfogadásában nyilvánult meg (Fil 2,6-11) keresztény a Christianos, Krisztust követo hívő kifejezése, ebben a formában a rk. egyházban honosodott meg és lett általánosan elfogadottá (= keresztyén) kereszténység fobb ágai: 1. római és görög katolikus egyház; 2. pr. egyházak; 3. ort. egyházak; 4. szabadegyházak és szabadegyházi közösségek – magyarországi egyházak keresztség szentség; jegye a víz; a bun megbocsátásának és az egyházba való felvételnek aktusa; különféle formája van: 1. a baptizma (ez az eredeti) a vízbe való teljes bemerítés; 2. a vízzel, a keresztelo kancsóval történo leöntés; 3. a víz hintése; 4. a vízzel való keresztvetés a fejre; két típusa van: a) gyermekkeresztség; b) felnottkeresztség; az elsonél a szülok és a keresztszülők tesznek a gyermek nevében fogadalmat és a történelmi egyházak gyakorolják; a másodiknál hitbeli döntés, a hit megvallása után történik. Az egyetlen szentség, melyet minden egyház elfogad. keresztvetés a kereszt jelének leírása a jobb kéz tenyerével vagy első három ujjával; egyes pr. egyházak az áldásnál, a szentelésnél alkalmazzák keresztyén (gör.–szláv) a “Christianos” a Krisztusköveto kifejezése, elsőnek a görög pogányok használták, hozzánk a középkorban szláv közvetítéssel jutott el: ma a protestánsok szóhasználata kerub isteni küldött; ember- és állatformájú is lehet (Ez 1,1-4) kérügma (gör.) a hírnök híradása; az evangélium lényege kibuc (ivr.) a mezőgazdasági termeloközösségek elnevezése Izraelben kirtana Isten dicsőítése szent neveinek éneklésével klarissza (lat.) Ferenc-rendi apáca klastrom (lat.) kolostor, zárda klauzúra a kolostornak a külvilágtól elzárt, csak külön engedéllyel látogatható része klerikális (gör.–lat.) 1. a klérushoz tartozó; 2. a klerikalizmussal kapcsolatos klerikalizmus a lelkészi elem túlsúlyba jutása az egyházi vezetésben vagy a közéletben klerikus (lat.–gör) papi rend tagja klérus (gör.–lat.) a rk. papság, a rk. papok összessége knesszet (ivr.) Izrael állam parlamentje koadjutor (lat.) idos vagy beteg püspök, tartományfonök vagy apát mellé a Szentszéktől kirendelt segítő vagy helyettes kohén (héb.) az ároni, papi nemzetség tagja, főpap koíné (gör.) az Újszövetség idején használatos görög népi nyelvjárás konciliarizmus (lat.) 1. zsinati elv érvényesítése; 2. teológiai felfogás, mely szerint a zsinat a pápa fölött is áll koncílium (lat.) zsinat, egyházi gyulés konfesszionalizmus (lat.) a hitvallásosság (hitvallások) túlzó, merev formája konfirmáció (lat.) 1. a keresztség megfelelő oktatás utáni megerősítése, a hit nyilvános megvallása konfirmációi istentisztelet keretében, 12-14 éves korban; az első úrvacsoravétel alkalma; azzal a joggal jár, hogy a konfirmált keresztszülo lehet; 2. a pr. egyházakban a serdülők ünnepélyes befogadása az egyház teljes jogú tagjai közé konfirmál (lat.) a pr. egyházakban szokásos konfirmáció szertartását végzi konfráter (fat.) szerzetestárs kongregáció (lat.) 1. rk. hitbuzgalmi egyesület; 2. a Vatikán legfőbb kormányzati hatóságainak neve kongregacionalizmus (lat.) az az egyházszervezeti forma, amelyben a helyi egyházközségé, gyülekezeté a legfontosabb szerep kongrua (lat.) a lelkésznek az egyházi jövedelem kiegészítéséül folyósított államsegély konklávé (lat.) a bíborosoknak a külvilágtól szigorúan elzárt pápaválasztó gyűlése konkordátum (lat.) valamely állam és a rk. egyház kölcsönös viszonyát szabályozó szerződés az illető állam és a Vatikán között konszekráció (lat.) a rk. egyházban: fölszentelés, felavatás konvent (lat.) egyházi gyűlés, kongresszus konverzió (lat.) megtérés, áttérés, vallásváltoztatás konzisztoriális egyházszervezet egyházszervezeti forma, amelyben az egyháztanács a vezető testület konzisztórium (lat.) egyháztanács kopt/ok (gör.) az arab hódítás előtti Egyiptom lakóinak ma is keresztény vallású és szertartásaik alkalmával még egykori, hamita nyelvűket használó leszármazottai korál (gör.) pr. egyházi ének, a pr. egyházi zene alapeleme korán (ar.) a muzulmánok szent könyve kórus (gör.–lat.) templomi karzat, vagy énekkar kóser (héb.) a zsidó vallás előírta étkezési szabályoknak megfelelo, illetve ezeket megtartó kozmosz - kozmikus (gör.) a világmindenség, világűrrel kapcsolatos krisztianizál (gör.) megtérít, kereszténnyé tesz krisztológia (gör.) Krisztusra vonatkozó tanítások összessége Krisztus (gör.–lat.) felkent; Messiás; görög megfelelője - Jézus Krisztus - Szentháromság Krisztus királysága az a modern keresztyén/keresztény tantétel, amely szerint az egész világot Krisztus kormányozza krizma (gör.) szentelt olaj, kenet Krsna a brahmanista mitológiában Visnu isten egyik megtestesülése; a megváltó, a gonoszt legyőző istenember kultikus (lat.–ném.) a hitélethez, a vallásgyakorlathoz tartozó kultusz (lat.) 1. Istennek érzékelheto formában történo szolgálata imádással, dicsőítéssel, hálaadással és könyörgéssel; 2. emberi válasz Isten értünk véghez vitt üdvözíto tettére kumrán 1. Holt-tenger melletti zárt közösség Kr. e. a 2. sz.-ban; 2. a kumráni tekercsek, a helyhez közeli barlangokban elrejtett és a nemrég felfedezett bibliai szövegek kurátor (lat.) 1. gyám, gondnok; 2. pr. egyházközség anyagi ügyeire felügyelő, életét a lelkésszel együtt irányító, választott világi vezető kúria (lat.) a vatikáni hivatalok összessége kvéker/ek (ang.) szigorú erkölcsi szabályokat követő, papság és szertartások nélkül élo, a 17. sz.ban Angliában keletkezett pr. felekezet kvietizmus (lat.) a 17. sz.-ban elterjedt misztikus áramlat, amely azt hirdette, hogy a megbékélés és a szemlélődő lelki elmélyülés az igazi vallásosság
lábmosás 1. Krisztus az utolsó vacsora előtt (nagycsütörtök) megmosta tanítványai lábát (Jn 13,1-11); 2. az alázat és a legmélyebb alázatosság szimbóluma; 3. egyes szabadegyházi közösségek is gyakorolják laicizál (fr.) világivá tesz; valaminek megszünteti egyházi, papi jellegét laikus (lat.–gör) 1. a “laos = nép” görög szóból; a pr. egyházak csak átvitt, “nem lelkészi” értelemben használják, legtöbb pr. egyházban a vezeto szerepük megegyezik a lelkészekével; 2. a rk. és ort. egyházban a világiak részvétele a vezeto testületekben más módon biztosított láma (tib.–ang.) tibeti v. mongóliai buddhista szerzetes lámaizmus (tib.–lat.) a buddhizmusnak Tibetben és Mongólia egy részében elterjedt formája lamentáció (lat.) siránkozás a rk. liturgiában: Jeremiás siralmai (a nagyhéten éneklik) laudetur (Jésus Christus) dicsértessék (a Jézus Krisztus) lavra (gör.–ukrán) nagy ortodox férfikolostor, amely csak a legfobb egyházi szervnek van alárendelve; különálló szerzeteslakok együttese lazarista a 17. sz.-ban a párizsi Szent Lázár bélpoklosházban alapított, lelkigondozással foglalkozó rk. szerzetesrend tagja leányegyház (lásd: filia) olyan gyülekezet, amelynek temploma, presbitériuma, önálló gazdálkodása van, de a lelkészi szolgálat szempontjából az anyaegyházközséghez kapcsolódik legáció (lat.) református teológiai foiskola v. kollégiumi hallgató kiküldése főbb ünnepekkor igehirdetési céllal legátus (lat.) 1. pápai követ (rendszerint bíborosi rangban), aki egy személyben képviseli a pápát, mint a rk. egyház és a vatikáni állam fejét; 2. református teológiai v. foiskolai hallgató, akit nagy ünnepeken prédikálni küldenek (lásd: legáció) legenda (lat.) vallási tárgyú (rendszerint szentekrol szóló) történet, ill. ennek irodalmi feldolgozása lekció (lat.) olvasmány; az istentiszteleten, misén, liturgiában felolvasásra kijelölt szentírásbeli szakasz lelkigondozás (poimenika) 1. gyakorlati teológiai tudományág; 2. a lelkészek és a hívek olyan szolgálata, mely a hit megtartására, vagy krízisben lévők megsegítésére irányul lévita (héb.) 1. a régebbi pr. egyházi gyakorlat szerint az a kántortanító, aki a szórványgyülekezetben a szentségek kiszolgáltatása kivételével minden egyházi szolgálatot elláthatott; 2. “zsidó szerpap” Leviticus (héb.–lat.) Mózes 3. könyve liberum arbitrium (lat.) szabad akarat limbus (lat.) pokol tornáca, ahol egyes vallási felfogások szerint az el nem kárhozott, de a mennyországra nem érdemes lelkek tartózkodnak (Dante) litánia (gör.–lat.) felsorolásokból álló, párbeszédes formájú hosszú könyörgő ima; istentisztelet liturgia (gör.) egyházi szertartásnak az egyes egyházak szerint kialakult rendje liturgika (gör.–lat.) a gyakorlati teológiának az egyházi szertartásokkal foglalkozó tudományága; szertartástan Losung 1. a német protestantizmusban kialakult bibliaolvasási rendszer (1731); 2. a napi igei mondanivaló low church (ang.) anglikán egyház népi, egyszerűbb szertartású ágazata (alsó egyház) Lucifer (lat.) az ördög, a pokol ura, a sátán (a Biblia szerint Isten ellen fellázadt, bukott angyal) Luther-kabát papi liturgikus viselet az evangélikus egyházban lutheranizmus Luther Márton vallási tanainak összessége: a protestantizmusnak Luther Márton tanításain alapuló ága lutheránus (lat.) 1. evangélikus: Luther Márton tanítását követo személy; 2. Luther tanításával kapcsolatos, rá vonatkozó: evangélikus (hit, tanítás stb.) LVSZ (Lutheránus Világszövetség) több mint száz evangélikus egyház nemzetközi szervezete, központja Genf (1947-ben alakult Lundban) macesz (héb.) kovásztalan kenyér, eredetileg macca Madonna Szűz Mária mágia (lat.) babonás cselekmények összessége, bűvészet, szemfényvesztés magiszter (lat.) 1. mester, tudós, tanár; 2. egyházi lovagrend nagymestere magisztérium (lat.) egyházi tanítói hivatal a rk. egyházban magnificat (lat.) Mária éneke (Lk 1,46-55) mágus (per.–lat.) keleti csillagjós: perzsa pap, aki jóslással, gyógyítással és varázslással is foglalkozott (Mt 2,1-12) mahájáná (szan.) a buddhizmusnak egyik későbbi irányzata maharadzsa (hin.) indiai uralkodó mahdi (ar.) a muzulmánok várta megváltó, megszabadító manicheizmus Mani perzsa vallásalapító (Kr. e. 3. sz.) óperzsa és keresztény elemekből álló dualisztikus tanítása manipulus (lat.) a rk. papok miseruhájának egy része: a bal alsó karon hordott díszes kendő, ma már csak történeti emlék manna (héb.–lat.) a Biblia szerint égbol hullott eledel (2Móz 21,19) manréza lelkigyakorlatos ház (Manréza spanyol falu nevéből, ahol Loyolai Ignác a jezsuiták lelkigyakorlatainak szabályzatát megírta) maran atha (héb.) jövel, velünk az Isten! (áldásformula) marianizmus (lat.) Mária-tisztelet mariológia (gör.–lat.) a teológiának Szuz Máriával foglalkozó ága maroniták a Földközi-tenger keleti medencéjének államaiban élo szír rítusú katolikusok (elso pátriárkájuk, Maron nevérol) mártírium (lat.) vértanúság masallah (ar.) Allah így akarja!; a csodálkozás és a tetszés kifejezése a muzulmán népeknél masszóra (héb.) a Biblia héber szövegének hagyományos értelmezése és olvasásmódja mater dolorosa fájdalmas anya, a szenvedo Szuz Mária matutinum (lat.) a szerzetesek hajnali zsolozsmája meditáció (lat.) elmélkedés medresze (ar.) muzulmán foiskola teológusok és jogászok képzésére Mekka muzulmán zarándokhely Szaúd-Arábiában mennoniták újrakeresztelők; szigorú életszabályt követelo pr. irányzat, illetőleg ennek tagjai (a 16. sz.-i holland alapító, Menno Simons nevéről) menóra (héb.) vallási szertartásokhoz használt hétágú, vagy kilencágú gyertyatartó a zsidóknál amely a jeruzsálemi Szentélyben is használatos volt messianizmus (héb.–lat.) hit a messiás, a megváltó eljövetelében messiás (héb.–lat.) a megváltó, akit az ószövetségi próféták megjövendöltek; a keresztény felfogás szerint Jézus Krisztus metanoia (gör.) gyökeres fordulat, megtérés metodizmus a 18. sz.-ban Angliában indult ébredési mozgalom, amely előbb függetlenné vált és önálló egyházzá szerveződött (alapítója J. Wesley, 1703-1791) metropolita (gör.–lat.) 1. rk. püspök (érsek), akinek joghatósága egyházmegyéjén kívüli területekre is kiterjed; 2. valamely keleti keresztény egyház vezető főpapja; 3. a görögkeleti ort. egyházban rangban a pátriárka után következo főpap mezüze - mezuza (héb.) a zsidó lakások bejáratának jobb ajtófélfáján található, Mózes egyes igéit tartalmazó pergamentekercs tokban midrás (héb.) 1. a Szentírás magyarázata, ennek irodalma, kutatása; 2. a Szentírás rabbinikus, talmudikus magyarázatának gyűjtőneve, gazdag legenda és mesemotívumokban mihrab (ar.) a mecsetnek és a dzsáminak Mekka irányába nézo imafülkéje minaret (ar.–tör.) muzulmán templom karcsú tornya: körerkélyérol szólítja imára a hívoket a müezzin ministrál {lat.) misében a papnak segédkezik ministráns (lat.) rk. egyházi szertartásnál a papnak segédkezo, többnyire fiatalkorú személy mise (lat.) a rk. egyház istentisztelete misna (héb.) az elso héber írásos zsidó törvénygyűjtemény; kiegészítéseivel, szövegmagyarázataival együttesen alkotja a Talmudot misszale (lat.) misekönyv misszió (lat.) 1. küldetés; 2. hittérítés, a keresztény hit terjesztése; 3. hittérítő telep, állomás: 4. hívők valamely különleges csoportjának (szórványoknak, kisebb egyházközségeknek stb.) lelkigondozása; 5. nagyobb tömegek számára rendezett rk. lelkigyakorlat és ájtatosság misszionárius (lat.) hittérítő misztikus (lat.) titokzatos mitikus (gör.–lat.) mesés, legendás, mesebeli mitológia (gör.) hitregék mitra (gör.) püspöksüveg moderátor (lat.) 1. fegyelmező vezeto, vitavezeto a zsinaton; 2. egyházi vezeto pr. körökben mohamedán a Mohamed alapította vallás hívője mohamedanizmus a Mohamed alapította egyistenhívő vallás monachális (gör.–lat.) szerzetesi, a szerzetességgel kapcsolatos monasztérium (gör.–lat.) monostor, zárda, kolostor monoteista (gör.) egyistenhívő monoteizmus (gör.) egyistenhit monsignore (ol.) a középkorból fennmaradt cím az olaszoknál: a rk. főpapok megszólítása monstrancia (lat.) szentségtartó mormon/ok vagyonközösséget hirdeto, korábban a többnejűséget megengedő, Jézus közeli eljövetelét váró észak-amerikai felekezet motu proprio (lat.) 1. saját kezdeményezés; 2. pápai irat, amit a pápa saját nevében fogalmaz, tekintélye jelentős aktuális kérdésekben mozaizmus (lat.) Mózes-vallás: az izraelita vallás régebbi megjelölése mózesszék a református templom hagyományos elnevezésű papi padja müezzin (ar.–tör.) a minaret erkélyéről a híveket imára szólító személy mufti (ar.) muzulmán törvénytudó pap v. jogtudós, aki vallási és jogi kérdésekben véleményt nyilvánít, tanácsokat ad mullah (ar.) 1. mester, tanító, tudós; 2. muzulmán vallási vezeto tiszteletbeli címe, azok viselik, akik iszlám szent törvénnyel kapcsolatos feladatot látnak el muzulmán (ar.) mohamedán
nagyhét a húsvét ünnepét megelőző hét; fontos részei: nagycsütörtök, nagypéntek, nagyszombat nagypéntek Jézus Krisztus szenvedésének, keresztre feszítésének, halálának és eltemetésének napja napkeleti bölcsek a Mt 2,1-12-ben olvasható híradás szerint meglátogatták az újszülött Jézust (lásd: mágusok) nazarénusok 1. újrakeresztelő, fegyverhez nem nyúló, szombatos felekezet, ill. ennek tagja; 2. az első (zsidókból lett) keresztényeket így nevezték nekrológ (gör.–lat.) elhunyt személyiség életét és munkásságát méltató cikk vagy beszéd neofita (gör.–lat.) valamely vallásra újonnan áttért személy neológ (gör.–ném.) a zsidó vallás bizonyos liberalizmusát elfogadó, a hagyományokhoz az ortodoxoknál kevésbé ragaszkodó személy és irányzat neotomizmus a rk. egyháznak Aquinói Tamás tanításán alapuló filozófiai világnézete, amely a katolikus filozófiát a természettudományok eredményeivel összeegyeztetni igyekszik Niceai hitvallás a 325-ben Niceában tartott zsinat által elfogadott hitvallás, melyet a 381-ben tartott konstantinápolyi zsinat megerősített, s ezért teljes elnevezése: Nicea-konstantinápolyi hitvallás nirvána (szan.) a buddhista vallásban a teljes megnyugvás, kiszabadulás a lélekvándorlásnak szenvedésekkel járó körforgásából, a legmagasabb boldogság állapota, melyre a lélek törekszik nonkonformista (lat.) az 1662-ben kötelezőnek nyilvánított anglikán egyházat el nem fogadó pr. szabadegyházak híve Notre-Dame 1. Miasszonyunk (Szűz Mária); 2. a róla elnevezett híres, gótikus párizsi templom novicius (lat.) próbaidőre felvett fiatal szerzetes Numeri (lat.) Mózes 4. könyve nunciatúra (lat.) pápai követség nuncius (lat.) a Vatikán diplomáciai képviseloje; a pápa állandó követe valamely országban
obláció (lat.) 1. a hívők önkéntes adománya az egyháziak eltartására; 2. a misében: felajánlás, a felajánlott kenyér és bor obsecratio (lat.) esdeklés, könyörgés oexcellenciája (lat.) őkegyelmessége, őnagyméltósága offertórium 1. a mise, az istentisztelet egyik része: felajánlás, adakozás; 2. perselypénz officiális (lat.) egyházi bíró, akire a püspök átruházta a joghatóságát okkult - okkultizmus (lat.) rejtett, titkos, titokzatos oktáva valamely rk. ünnepet követő hét, különösen annak utolsó napja ökumené (gör.) 1. lakott Föld; 2. az egyházra vonatkozó egyetemes egység mozgalmak ökumenikus (gör.–lat.) általános, egyetemes az egész világot érintő (főleg vallási mozgalmakkal, intézményekkel, címekkel kapcsolatban) ökumenizmus-ökumenikus mozgalom (gör.–lat.) a világ összes keresztény egyházainak egyesítésére és együttműködésére irányuló mozgalom oltár egyes egyházak (pl. anglikán, katolikus, lutheránus) templomi berendezési tárgya, a liturgia megtartásának, a keresztség és az úrvacsora osztásának a helye ora pro nobis! könyörögj érettünk! (gyakori fohász rk. imákban) oráció (lat.) a rk. szertartásban: ima, könyörgés orátor (lat.) szónok: ékesszóló, szónoki képességekkel rendelkezo személy oratoriánus (lat.) fogadalmat nem tett, világi közösségben élő pap oratórium (lat.) imaterem, házi kápolna ordináció (lat.) lelkészavatás, pappá szentelés ordinál (lat.) papot felszentel ordinárium (lat.) rk. egyház istentiszteleti rendje; szertartáskönyv ordinárius (lat.) megyés püspök, vagy az adott közösségben teljes hatalommal bíró elöljáró (pl. apát, apostoli kormányzó stb.) Ormuzd (per.) Zarathusztra követőinek vallásában a világosság és a jóság istene; a perzsa mitológiában a természet embert segítő eroinek megszemélyesítője ornátus (lat.) a római katolikus papok szertartási díszöltözete ortodox (gör.–lat.) 1. igazhitu; 2. rituális szabályokhoz mereven ragaszkodó (zsidó); 3. görögkeleti vallású ortodoxia (gör.–lat.) 1. igazhituség; 2. a második legnagyobb egyházi közösség, mely nemzeti egyházakban él; 3. a protestantizmus egyházaiban, különösen a 16. sz. második felében az egyház tanításához való merev ragaszkodást jelentette ortopraxis (lat.) helyes, igaz cselekvés Ószövetség - Ótestamentum a Szentírás első, a zsidóság által kanonizált része, eredeti nyelve: héber és kis részben arám
pallium (lat.) 1. köpeny, palást; 2. a rk. érsekek fehér vállszalagja panteizmus (gör.–lat.) 1. Istent a természettel azonosító filozófiai irányzat; 2. mindenistenítés (az a tan, amelyben az Isten a mindenség, a mindenség az Isten) pantokrátor (gör.) Krisztust, mint a világ uralkodóját, trónon ülve, királyi jelvényekkel ábrázoló kép: a bizánci és a görögkeleti egyházi muvészet sűrűn alkalmazza pápista (lat.) a pápa híve, római katolikus (ma már elavult kifejezés) paradigma (gör.–lat.) példa, összehasonlítás paramentumok (gör.–lat.) 1. úrvacsorai edények; a tálca paténa; 2. kehely; 3. liturgikus öltözék paritás (lat.) 1. egyenlőség, azonosság; 2. egyházi és világi elemet azonos számban képviselő parókia (gör.–lat.) lelkészlakás, lelkészi hivatal parókiális (gör.) a gyülekezeti lelkésznek az a joga, hogy meghatározhatja, ki végez istentiszteletet és lelkészi szolgálatot abban az egyházközségben, ahol szolgál párszi (per.) Zarathusztra tanait követő vallás híve paruzia (gör.) 1. elérkezés, megjelenés; 2. Krisztus visszajövetele világvége, utolsó ítélet passió (lat.) 1. kínszenvedés; 2. az evangéliumoknak a Krisztus kereszthalálával kapcsolatos eseményeket elbeszélo része; 3. Krisztus kínszenvedésének drámai és zenés feldolgozása és eloadása pászka (héb.) a zsidók húsvéti kovásztalan kenyere (lásd: macesz, macca) pasztoráció (lat.) lelkészi, pásztori tevékenység, lelkigondozás pasztorál (ol.) lelkipásztori gondozásban részesít pasztorális (lat.) pásztori, lelkészi, lelkipásztori páter (lat.) 1. pappá szentelt rk. szerzetes; 2. rk. pap, lelkiatya pater noster (lat.) a Miatyánk latin szövegének kezdo szavai, ill. maga az ima pátriárka (gör.) 1. az ort. egyház és egyes más keleti keresztény nemzeti egyházak legfőbb papi méltósága; 2. egyes tekintélyesebb rk. püspökök hagyományos címe patriarkátus (gör.–lat.) 1. pátriárka tiszte, hivatala, méltósága; 2. a pátriárka igazgatása alatt álló terület patrisztika (gör.–lat.) az atyák tudománya, az a tudományág, amely az egyházatyák munkáit életrajzukkal együtt tárgyalja patronátus (gör.–lat.) az az egyházi rendszer, amelyben a földesúr pártfogolta a gyülekezetet, egyházat peccavi (lat.) vétkeztem (a katolikusoknál a latin gyónási formula egyik szava) penitencia (lat.) vezeklés, bunbocsánat, büntetés, bunhodés Pentateuchos (gör.) Mózes 1-5. könyve perikopák (gör.) minden vasárnapra és ünnepnapra elrendelt ószövetségi és újszövetségi rész perszeverancia (lat.) kitartás, állhatatosság peszah (héb.) zsidó húsvét, a kovásztalan kenyér ünnepe a zsidóknál pieta (ol.) a keresztről levett Krisztust ölében tartó és fiát sirató Mária képzőmuvészeti ábrázolása (a. m. szánalom) pietista (lat.) 1. szenteskedo, jámborkodó ember; 2. a pietizmus híve, követője pietizmus (gör.–lat.) 1. kegyességi irányzat, amely a hitet, annak személyes megvallását és a személyes megtérést hangsúlyozza; 2. kegyes életgyakorlat plébánia (lat.) 1. katolikus egyházközség; 2. ennek lelkészi hivatala plébános (lat.) rk. egyházközség élén álló pap pneuma - pneumatikus (gör.) lélek, lelki pneumatológia (gör.) a Szentlélekrol szóló tan poimenika (lat.) lelkigondozástan politeizmus (gör.–lat.) sokistenhit pontifex maximus (lat.) legfőbb pap pontifikál (lat.) főpapi szertartást végez pontifikátus (lat.) 1. római pápa főpapi méltósága; 2. a római pápa pápaságának ideje Poncius Pilátus Júdea római helytartója, aki ugyan ártatlannak tartotta Jézust, de azért hagyta, hogy keresztre feszítsék (Mt 27; Lk 23; Jn 18); belekerült mint Pilátus a krédóba: véletlenül, akarata ellenére került bele valamibe; Ponciustól Pilátusig eredménytelenül az egyik helyről a másikra (szaladgál, ill. küldözget); a Biblia szerint Poncius Pilátus Heródeshez küldte Jézust, Heródes pedig visszaküldte hozzá; Poncius és Pilátus egy személy, nem kettő pópa ort. pap szláv megjelölése post tenebras lux (lat.) a sötétség után a világosság; a református jelszó praebenda (lat.) 1. egyházi javadalom, jövedelem; 2. egyházi, papi kézen levő földbirtok pravoszláv szláv ort. vallású, szláv ort. (a. m. igazhitu) predes(z)tináció (lat.) eleve elrendelés; a kálvinizmus azon tétele, amely szerint Isten eleve elrendelt minden embert az üdvösségre vagy a kárhozatra prédikáció (lat.) igehirdetés, szentbeszéd prédikál (lat.) egyházi szónoklatot tart, szentbeszédet mond prédikátor (lat.) a pr. lelkészek korábbi elnevezése, egyes szabadegyházakban igehirdetoi tisztség prédikátor (lat.) hitszónok prefáció (lat.) a kánont bevezeto, hálaadó, ill. énekelt rész a misében premontrei francia eredetu, főleg tanítással foglalkozó, rk. szerzetesrend tagja (Prémontré francia helység nevérol, ahol főkolostoruk volt) presbiter (gör.–lat.) 1. öreg, vén; 2. pr. egyházközségi tanács világi tagja; a presbitérium tagja; 3. a rk. egyházban: pappá szentelt személy presbiteriánus (gör.–lat.) 1. az angliai és észak-amerikai kálvinista egyház híve; 2. az ilyen egyházzal kapcsolatos; 3. a presbitériumi egyházszervezet alapján álló; a református egyházak angolszász nyelvterületen szokásos elnevezése presbitérium (gör.–lat.) egyháztanács, a pr. egyházakban a gyülekezet által megválasztott vezető testület primácia (lat.) a prímás méltósága, rangja prímás (lat.) valamely ország legmagasabb rangú rk. főpapja primátus (lat.) elsőbbség, fölény processzió (lat.) rk. egyházi körmenet profanáció - profanizáció - profanizálás (lat.) megszentségtelenítés, kegyeletsértés; valamilyen szent ügy megcsúfolása, meggyalázása, kigúnyolása próféta (gör.–lat.) 1. az isteni akarat, szándék közvetítője; Isten kiválasztott embere; 2. jós, látnok protestáns (lat.) 1. a reformáció híveinek elnevezése; 2. a nem katolikus és nem ortodox egyházak, egyházi közösségek gyűjtőneve protonotárius (gör.–lat.) a pápai kollégium magas rangú tisztviselője prozelita (gör.) idegen, jövevény (pogányokból lett zsidók) pszalmusz (lat.) zsoltár pszaltérium (lat.) zsoltároskönyv publikánus (lat.) a vámszedok régies neve purgatórium (lat.) tisztítótuz, rk. felfogás szerint a bunösök átmeneti vezeklő helye az üdvösség előtt púrim (héb.) zsidó vallás örömünnepe a bibliai Eszter könyve alapján puritán (ang.–lat.) szigorú erkölcsű, egyszeru, feddhetetlen jellemu ember puritanizmus (lat.) a puritánusok mozgalma a 16. sz.-ban puritánus (lat.) 16. sz.-i mozgalom Angliában, az anglikán vallás megtisztítására püspök (gör.) szó szerinti jelentése: felügyelo; az egyházkerület lelkészi elnöke, a rk. egyházmegye élén álló főpap
rabbi, rabbinus (héb.) zsidó vallásban lelki vezeto, tanító, mester, írástudó rabbinátus (höb.–lat.) a rabbi tiszte, hivatala ramadán (ar.) a muzulmánok szigorú böjtje egy hónapig tart, mely ido alatt napkeltétől napnyugtáig tarózkodni kell ételtol és italtól rebbe (héb.) a rabbi vulgáris megfelelője redemptio (lat.) megváltás redemptorista (lat.) egy 1732-ben alapított katolikus szerzetesrend tagja refektórium (lat.) kolostori ebédlő reformáció (lat.) újjáalakítás, a középkori egyházat megtisztító mozgalom, Luther Márton által elindított egyházi megújulás református kálvinista; Kálvin János tanait követő protestáns Regnum Marianum (lat.) Magyarország római katolikus megnevezése; Mária országa reinkarnáció (lat.) a lélekvándorlásban valakinek új testi alakban való újjászületése rektor (lat.) egyházi nevelo-oktató intézmény elöljárója rekviem (lat.) rk. gyászistentisztelet; gyászmise religio (lat.) vallás, hit religiózus (lat.) vallásos, kegyes relikvia (lat.) 1. vallásos tisztelet tárgyát alkotó ereklye, maradvány; 2. emlék, ereklye, hagyaték; különösen tiszteletben álló személy, mozgalom emlékét orzo megbecsült tárgy relikviárium (lat.) ereklyetartó respondeál (lat.) szertartásban: a pap szavaira, imáira válaszol resurrectio (lat.) feltámadás revelatio (lat.) kinyilatkoztatás, kijelentés reverenda (lat.) a rk. papok bokáig éro, alul bő szabású felsőruhája reverendus (lat.) tisztelendő (a katolikus papok megszólítása) reverzális (lat.) vegyes házasságokban a gyermekek vallása tekintetében az egyik fél lelkiismereti igényének elismerése a másik fél részéről rituále (lat.) 1. szertartáskönyv; 2. valamely vallási cselekménnyel kapcsolatos szertartások összessége rituális (lat.) a szertartásnak megfelelő, a vallástól előírt rítus (lat.) szertartás megszokott rendje roráte (lat.) 1. ószövetségi ének (Ézs 45) kezdo szava (a. m. harmatozzatok!); 2. hajnali mise (adventben) rosarium (lat.) olvasó, rózsafüzér rostra (lat.) szónoki emelvény, szószék
S. J. Societas Jesu (lat.) a jezsuita rend latin nevének rövidítése, mint a jezsuita szerzetesek nevének járuléka is (Jézus-társaság) sabbát (héb.–lat.) szombat sabbátarius (héb.–lat.) szombatos sacerdos (lat.) felszentelt pap a rk. egyházban sacerdotalis (lat.) papi, lelkészi sacra (lat.) egyházi javak, szent dolgok vagy szokások sacralis (lat.) isteni, szent; természetfeletti eredetűnek tartott sacramentum (lat.) 1. szentség (általában; pl. szent kenet stb.): 2. oltáriszentség (a római katolikusoknál); 3. a rk. egyház hét szentséget ismer; a pr. egyházak kettőt: keresztséget és az úrvacsorát sacrilegium (lat.) szentségtörés, megszentségtelenítés sacrosanctum (lat.) szentek szentje, a legszentebb hely Sacrum Officium (lat.) Szent Hivatal sadhu (hin.) szentéletu ember sakter (héb.) metszo, aki a zsidó vallás előírásai szerint vágja le a fogyasztásra kerülő állatokat Salvator (lat.) a Megváltó (= Krisztus) samesz (héb.) zsidó templomszolga sária (ar.) muzulmán vallási törvény sátán (héb.) 1. ellenség, ellenfél; 2. az ördög elnevezése a Szentírás egyes helyein savuot (héb.) zsidó pünkösd, aratási ünnep Sedes Apostolica (lat.) Pápai (Apostoli) Szentszék sejk (ar.) fonök, mecset papja sékel (héb.) zsidó pénz- és súlyegység sekrestyés a plébánia és a rk. templommal kapcsolatos feladatokat ellátó egyházi alkalmazott seol (héb.) alvilág, a halottak birodalma Septuaginta (gör.) az Ószövetség héber szövegének elso görög nyelvű fordítása shoa (héb.) teljes pusztulás, a holokauszt héber nyelvi és tartalmi megfelelője síiák (ar.) az iszlám egyik irányzatának követűi simónia 1. az egyházi hivatal betöltésével kapcsolatos hamis magatartás, amely a joghatóság vagy jövedelem elnyerése érdekében pénzt ajánl fel, vagy vesz át; 2. újszövetségi eredetu szó (ApCsel 8,14-25) sinto - sintoizmus (kínai–lat.) japánok ősi vallása a természet erőinek és az ősöknek a tisztelete Sion (héb.) Jeruzsálem egyik magaslata, ahol templom állt; általában Jeruzsálemmel azonosított szenthely siserehad a Bibliában szereplő Sisera kánaáni vezér nevéből zajos, különösen gyerekekből álló ember csoport Siva (szank.) az életet elpusztító és megújító istenség a hindu vallásban sixtusi kápolna a pápa kápolnája a Vatikánban (IX. Sixtus pápa építtette, Michelangelo és más nagy mesterek freskói díszítik) skapuláré (lat.) a ruha alatt háton és mellen hordott szentkép skolasztika (gör.–lat.) eredetileg az arisztotelészi és egyházi filozófia rendszerbe foglalása, lehanyatlásában egyik fő vonás a szorszálhasogató vitatkozó szellem sófár (héb.) kosszarvból készült, a zsidó újévkor megfújt kürt sola fide (lat.) “egyedül hit által”; a reformáció egyik alapelve sola gratia (lat.) “egyedül kegyelemből”; a reformáció másik alapelve sola Scriptura (lat.) “egyedül a Szentírás”; a reformáció tanítása Soli Deo Gloria (lat.) 1945 előtt a református egyház ifjúsági egyesületének neve (= egyedül Istené a dicsőség) soror (lat.) apáca spiritizmus (lat.) szellemidézés; babonás vallásos irányzat spirituális (lat.) lelkiatya, lelki vezető spiritualitás (lat.) szellemiség, lelkiség; lelki beállítottság Spiritus Sanctus (lat.) a Szentlélek, keresztény vallások szentháromságának harmadik személye stáció (lat.) a szenvedés útjának állomása; az ezt jelképező kép, dombormű, szobor status confessionis (lat.) hitbeli döntést igénylő állapot stigma (gör.–lat.) szentek testén Krisztus sebhelyeinek megfelelo helyeken jelentkező sebek stóla (gör.) 1. a katolikus liturgikus öltözet egyik darabja: nyakba vetve viselt, kb. 10 cm széles szövetsáv; 2. papi illeték, díj bizonyos szertartások végzéséért
szadduceus (héb.) 1. a farizeusok ellenfelei: az i. e. 2. sz.-ban a zsidó papság és gazdagok köreiben kialakult konzervatív vezeto réteg, Cadak fopap leszármazottai; 2. nem hittek a feltámadásban és szigorú erkölcsöket követeltek, a vallástörvény értelmében sokszor eltértek a farizeusoktól szalát (ar.) a muzulmán hívők naponta öt ízben elmondandó imája szaléziánus elhagyott gyermekek gondozásával és nevelésével, továbbá misszióval foglalkozó rk. szerzetesrend tagja (a francia Szalézi Szent Ferencrol) szamaritánus Mózes öt könyve alapján álló, szigorú zsidó szekta tagja (az ókori Palesztina Szamária tartományának nevérol); magyarul samáriai szanhedrin (gör.) a fogság utáni zsidók legfőbb törvényhozó, kormányzó és igazságszolgáltató hatósága szaracén (ar.–lat.) a középkorban az arabok neve szebil (ar.) a mecset udvarán álló, vallásos mosakodásra szolgáló kút széder (héb.) a kovásztalan kenyér ünnepének (peszah) elso és második estéjén a családi asztalnál történo szertartás szefárd (héb.) spanyol, illetve afrikai eredetu zsidó szekta (lat.) egyháztól vagy egyházi közösségtől elszakadt zárt csoport szektás valamely párt, nézet egyoldalú, türelmetlen, elvakult híve szektásság (lat.) vallási vagy politikai türelmetlenség, szuk látóköru elfogultság szekularizáció - szekularizálás 1. az egyházi javaknak világi célokra való kisajátítása, lefoglalása; 2. valaminek kivétele az egyházi, lelkészi hatáskörből és átadása világi, polgári hatáskörbe; 3. elvilágiasodás szekularizál (lat.) egyházi javakat világi célokra kisajátít, lefoglal szeminarista (lat.) katolikus papnövendék szeminárium (lat.) 1. lelkészképzo intézet; 2. tanácskozási, konferenciai forma Szentháromság (lat.) Szentháromság ( trinitás); a kereszténységnek az az alaptanítása, hogy az Egyisten három személyben (Atya, Fiú, Szentlélek) nyilatkoztatja ki magát szentháromságtan a keresztény hitvallásokban rögzített tanítás arról, hogy az Egyisten három személyben nyilatkoztatja ki magát: Atya, Fiú, Szentlélek szeráf (héb.–lat.) szárnyas isteni küldött, angyal szermo (lat.) egyházi beszéd, tematikus igehirdetés szervita (lat.) az egyik lelkipásztorkodó rk. szerzetesrend tagja szerzetes 1. a rk. felfogás szerint az a keresztény, aki egész életét folyamatos istentiszteletként közösségben, szigorú szabályok szerint éli; a szerzetesek a kolostorokban, monostorokban élnek, ahol vezetojük az apát vagy apátnő, vagy más elöljáró; 2. több szerzetesi életforma létezik: kolduló rend, tanító rend, elmélkedő rend, igehirdető és missziói rend szillabus (gör.–lat.) 1. jegyzék, lajstrom; 2. egyházellenes tanok hivatalos jegyzéke szimbolika (gör.–lat.) a teológiának az az ága, amely a különféle keresztény egyházak tanításait hitvallásaik alapján ismerteti szimbólum (gör.–lat.) jel, fontos cselekményre utaló jelvény (kereszt, kehely, csillag, zászlós bárány, pálma) szinkretizmus (gör.–lat.) a különbözo vallások keveredése szinódus (gör.–lat.) a zsinat egyik formája; ma elsősorban a rk. püspöki szinódust jelenti, amit a pápa hív össze szinódus (lásd: zsinat) szinoptikus/ok (gör.–lat.) a három első, sok tekintetben rokon evangélium szerzői (Máté, Márk, Lukács) szkizma (gör.) 1. szétválás; 2. átvitt értelemben egyházszakadás a nyugati és keleti egyház között (1054) Szodoma és Gomorra bibliai városok, melyeket az Isten lakóinak erkölcstelensége és kicsapongó életmódja miatt elpusztított (lMóz 19,23) szófér (héb.) a szent szövegeket másoló írástudó szombatosok Erdélyben a 16. sz.-ban kialakult vallási mozgalom, amely az ószövetségi hagyomány folytatásaként a szombatot ünnepli a nyugalom napjaként szotér (gör.) megváltó, üdvözítő szoterikus (gör.–lat.) az üdvösségre vonatkozó szoterológia (gör.–lat.) az üdvösségről szóló tanítás szufi (ar.) muzulmán aszkéta, a világtól való elfordulást hirdeto szerzetes szukkót (héb.) zsidó sátoros ünnep szunna (ar.) a muzulmán vallás szájhagyomány útján fennmaradt ort. hagyományainak összessége szunniták (ar.) muzulmán felekezet, amely a Koránon kívül a szájhagyományt is elfogadja és a három elso kalifát is elismeri szuperintendens (lat.) egyházi fofelügyelő, az egyházkerület élén álló lelkész (a pr. püspök régi neve) szuplikáció (lat.) adományok gyűjtése a tanulók által a pr. egyház és az iskola számára szúra (ar.) a Korán fejezete
tabernákulum (lat.) 1. szentségház; 2. az oltáriszentség orzésére szolgáló, díszes zárható szekrényke a katolikus templomokban az oltár közepén talár (lat.) palást; egyes szellemi foglalkozások képviselőinek (pl. pap, bíró, ügyvéd) hivatásuk gyakorlásakor viselt ünnepélyes hivatali öltözete tálesz (héb.) a vállra terített zsidó imalepel Talmud (héb.) zsidó hagyományoknak, hitvitáknak és bibliamagyarázatoknak héber és arám nyelven írt gyűjteménye; tan- és törvényforrás tántra (hin.) a hinduizmus és a kései buddhizmus szent könyve tedeum (lat.) hálaadó mise, vagy ima; istentisztelet a tanév végén telepátia távolból való megérzés teofánia (gör.–lat.) isteni jelenés teogónia (gör.) Isten megismerése misztikus úton teokrácia (gör.) lsten uralma teológia (gör. 1. lat.) Istenrol szóló tudomány: hittudományi főiskola teológus (gör.–lat.) 1. papnövendék; 2. teológiai . szakértő, teológiát tanító személy teománia (gör.) vallási téboly teomantia (gör.) jóslás, állítólagos isteni sugallat alapján teozófia (gör.–lat.) misztikus vallási elmélet, amely szerint a beavatottak közvetlen kapcsolatba juthatnak a túlvilággal teréfa (jid.) lásd: tréfli testamentum (lat.) a Biblia két fő részének neve: Ótestamentum - Ószövetség; Újtestamentum - Újszövetség tetragram (gör.) négy betű: JHVH: (Jehova) Jahve, Isten nevének ószövetségi megjelölése textus (lat.) igehirdetés alapigéje, szöveg theodicea (lat.) Isten akaratát és az emberi szenvedést és nyomorúságot összegező teológiai irányzat, a katolikus egyházban a lételméletnek Istenre vonatkozó ága tiara (lat.) római pápa hármas szintu koronája tized a Mózes-törvények által eloírt, a közösség javát szolgáló önkéntes felajánlás tízparancsolat az ószövetségi törvény és a keresztény etika egyik alappillére (2Móz 20,2-17) tolerancia (lat.) türelmesség mások véleménye, főleg vallása iránt tomizmus (lat.) az Aquinói Tamás tanítását követő rk. vallásfilozófiai irányzat tonzúra (lat.) a rk. szerzetesek fején kiberetvált felület Tóra (héb.) 1. törvény; 2. Mózes 1-5. könyvének gyűjteménye totem (ang.) 1. vallásos tiszteletben részesített növény vagy állat; 2. ezt ábrázoló tárgy totemizmus (ang.) a totemekben való vallásos hit a természeti népeknél traktátus (lat.) rövid hitbuzgalmi irat transzcendens (lat.) 1. érzékelésfeletti, értelemmel fel nem fogható; 2. tapasztalattól független transzfiguráció (lat.) Krisztus színeváltozása (Mt 17) transzszubsztanciáció (lat.) átlényegülés, a rk. egyháznak az oltáriszentségre vonatkozó tanítása a tridenti zsinat óta trappista a ciszterci rendbol kiszakadt szigorú szabályzatú rk. szerzetesrend tréfli (jid.) a zsidó vallási előírások szerint tisztátalan, nem ehető étel trinitárius (lat.) 1. szentháromsághívo; 2. betegápolással és missziós munkával foglalkozó rk. szerzetesrend tagja Trinitás (lat.) Szentháromság; a kereszténységnek az az alaptanítása, hogy az Egyisten három személyben (Atya, Fiú, Szentlélek) nyilatkoztatja ki magát
Újszövetség a Szentírás második része, melynek kánoni jellegét az egész kereszténység elfogadja, eredeti nyelve a görög uléma (ar.–tör.) muzulmán törvénytudó, jogtudós umbrella (lat.) a rk.. szertartásban körmenetek alkalmával a pap fölé tartott, négy rúdon hordott mennyezet, baldachin unió (lat.) 1. egyházak egyesülése; 2. Magyarországon az ortodox egyháznak a katolikussal egyesülése, a pápa primátusának elismerésével unio mystica (lat.) Krisztussal való egyesülés unitárius/ok (ang.) a szentháromság tanát elveto, csak egyszemélyű Istent elismero pr. felekezet unitarizmus (lat.) az unitáriusok vallása urbi et orbi (lat.) pápai áldás; szó szerint: a városnak és világnak, azaz minden rk. hívőre vonatkozóan Úri imádság Miatyánk (Mt 6,9-13) úrvacsora 1. szentség, amelyet Jézus Krisztus rendelt (lKor 11,23-26); eleme a kenyér és a bor; a bűnök bocsánatának, Jézus Krisztussal és az összes keresztény hívekkel való közösség megélésének alkalma; 2. a rk. egyházban ennek az eucharisztia, a szentáldozás felel meg utilitarizmus (lat.) haszonelvűség utolsó ítélet Jézus Krisztus újbóli eljövetelekor tartandó ítélet, mely némelyeket kárhozatra, másokat örökéletre rendel (lásd: Apokalipszis, parúzia) utópia megvalósíthatatlan elképzelés, terv, vágy utraqualisták (lat.) kelyhesek; a husziták egyik ága, a két szín alatti úrvacsorázás hívei
vahabita (ar.) fanatikus muzulmán szekta valdensek olasz előreformátorok, Wald Péter követoi Vatikán 1. pápai állam, Szentszék; mai formájában 1928 óta létezik; eredetileg már a 7. sz.-tól “Péter örökségeként” emlegették; 2. a rk. világegyház igazgatási és szervezeti központja véda a hindu vallás szent könyve veneráció (lat.) hódolat, mély tisztelet, imádat venisancte (lat.) ünnepélyes tanévnyitó mise, istentisztelet vagy ima verbális inspiráció az a konzervatív teológiai nézet, ami szerint a Szentírás minden betűjét a Szentlélek diktálta és így betuiben is tévedhetetlen verbum (lat.) ige via crucis (lat.) a kereszt útja, a gyötrelem útja vikárius (lat.) a püspökség ügyeit ideiglenesen vezető helyettes a rk. és ort. egyházban vízió (lat.) látomás vizitáció (lat.) 1. a püspök és az esperes gyülekezetlátogatási, gyülekezetvizsgálati alkalma; 2. két fajtája van: canonica vagy pastorális vízkereszt (lásd: epifánia)
zaiditák (ar.) síita muzulmán szekta zelota (gör.) 1. vakbuzgó, türelmetlen ember; 2. Jézus korában és Jézus után az a harcias zsidó mozgalom, amely a rómaiak elűzését kívánta elérni zoolátria (gör.) állatimádás, állatoknak isteni tiszteletben való részesítése zoroasztrizmus (lat.) perzsa vallás, amely szerint a világ a jó (a fény) és a rossz (a sötétség) eroinek küzdőtere zsinagóga (gör.–lat.) zsidó imaház zsinat 1. egyházi tanácskozás és határozatokat hozó testület; 2. a rk. egyházban vannak egyetemes és területi (provinciális) zsinatok, sot nemzeti zsinatok is és egyházmegyei zsinatok; 3. a pr. egyházakban a zsinat lelkészekbol és nem lelkészekbol álló választott törvényhozó testület zsinat-presbiteri elv a református (kálvinista) egyházak egyház-igazgatási rendje, amelyben a presbitériumok és zsinatok hozzák az érvényes döntéseket zsolozsma (lat.) 1. istentiszteleti forma: váltakozó ének; 2. zsoltárverseken alapuló közös imádság, melyben olvasmányok, szentírásbeli szakaszok is szerepelnek zsoltárok az Ószövetség 150 részbol álló imádság- és énekgyujteményes könyve zwingliánus [Zwingli Ulrich (1484-1531)] zürichi reformátor követője
|
LAST_UPDATED2 |