Székelyföldi gyüjtés |
Nyelvformák és életformák - Nyelvformák és életformák |
KÖZMONDÁSOK ÉS SAJÁTSÁGOS SZÓLÁSMÓDOK.BENEDEK ELEK ÉS SEBESI JÓB GYÜJTÉSE.25)– Nó mán őkeme és olyan mind26) a tekenyőbeli viz: egyszer ide, másszor oda locscsan. – Jól mondja biz’ azt kijed! mikor erre kéne menni né! hát arra serül. – Met tekeres a hurkája! (Hsz.)27) * Akármilyen mély viz legyen, ha követ hanyittasz belé, bugygyot vet. (Hsz.) * (Egyik ember kérdi a másiktól): Szotyorba káposztát főznek-?? (Ha a kérdezett „nem“-mel felel, a kérdező rávágja): – de bizon főznek! (Lévén Szotyor egy falu Hsz.-en.) * Fonj pila, fonj, met minnyát megmondja a czenege: kümpics! kümpics! (Ezzel biztatják a rossz fonó leányt tavasz felé.) (Hsz.) * Jobb két furustok egy verésnél. (Udvsz.) * – Én bizony mán tovébb nem nézhettem, hogy parragon nézze az isten szabad egit s földet csináltam belőle. (Vagyis az addig parlagon hevert helyet felszántotta.) (Erdv.)28) * – Met osztán Velencze s Gelencze! Deczkakert s vesszőkert! * Jaj, mekkora farkad van te Juczi! (aratáskor mondják annak a lánynak, ki hátramarad a többi aratótól.) – Lapátnyelet csinál: holnap sütni akar. (Ugyan ilyenkor szokták mondani ezt is.) (Hsz.) * Keritsd a harist! Fogjuk meg a nyulat! (Ezeket is aratók mondják, mikor már végefelé jutottak a gabonaföldnek.) (Erdv.) * – Egy kópjányéra29) van fenn a nap. (Hsz.) * – Ha fehér lovat látok, megehülök. Fehér lón hozzák az igazságot. (Udvsz.) * – Nálunk a finánczok lepecsételték a süjtőt. (Azaz: nincs a miből kenyeret sütni.) (Erdv.) * – Egy tehenyem árrát kevertem fel a pujiszkakeverőre. * – Ujraragadatkor álló esztendeje mult (közel az aratás idejéhez.) * – A pásztor ember is két kecskével kezdi s azzal -303-végzi. (Arra a gazdaemberre mondják, kinek vénségére oda jut a gazdasága, hol kezdette.) * – Laska legény s elázik! Ébredj! ennek jól béfejeltek. * – Uton igazság, háznál barátság. (Uton gazdálkodjál, otthon légy vendégszerető.) * – Jól áll még a ropogtatója. (dereka.) * – A nagy harang mondja meg: ki milyen gazda volt. * – Megfacsarták a fülét. (Rávették, hogy elhallgasson valamit.) * – Verőfényen terem a búza, nem észkon. (Csik.) * – Mindég rajtam erdől, mindig ételődik velem ez a macska-béka. (Erdől = nyakán van; ételődik = évelődik.) * – Oktalan nagy város lehet az a Pest! (Csik) * – Csak annyi, mintha hé30) kőre öntenéd. (Hamar oda lesz.) * – Menj a szemem elől te emberízink! (emberiség szemetje.) * – Úgy fuss mint a rút dő. * – Hajnal felé mán mind lekankósodtak a legények. (elálmosodtak.) * – E mán igazi nagy mahomet-ember. * Száraz kenyér, tiszta víz,
Ott mosatlan nem esik. * – Dug’ bé immán, ne merkejj annyit. (Siró gyermeknek mondják.) * – Mit nyisletsz annyit? Nyukhass mán, üjj le a fenekedre. * – Met oszténg őkeme nagy okos, csak nem tudják sokan. * – A csábali ökröm sajnálja az utó-bal lábát. (fájlalja.) * – Most mán igazán ségóba veszik a tanulókat. (Szoros fegyelemben tartják.) * Üsmerem az egész szelemuncziáját (minden pereputtyával egyetemben) * – Ugyan neki virhuttál a menésnek (neki buzdult.) * – Mindjárt leütöm a csillagodat! (Megöllek.) * – Azt bizon jól is teszi, hogy nem búvik kendermagba. Most az ideje, mig éfi legény. * – Ágra néz a kecske szeme. * – Én bizon nem bánom, ha sohase’ látom is, csak meg ne vakúljak. * – Szépséggel főtt káposztával nem lakol jól. Olyan leány mellett kell tapodni a földet, kinek van ptücski-hajcski. * – Fitymálja, mind Csögözi a pujiszkát. * – Mindent felkajtat, mind a kajtár macska. * – Jaj de nagy mákok lesznek az idén! (Mikor többen vannak együtt s egyszer csak nagy csöndesség áll be, szokták mondani.) * – No hiszeng őkeme és jól tud ónozni (nagyitani.) Hol a hazugságot mérték, őkeminek köblösleg osztgatták. * – Perel az ördöggel. (Haldokló gazemberről mondják.) * – Ne tudj meg mindent, mind a Veres Bori kecskéje. (E közmondás onnan ered, hogy egy V. B. nevü asszony, minden kapun bekukkintó kecskéjére, imigy kiáltott: Czeccz ide te! ne tudj meg mindent!) * – Szertenéz, mind Vak Laji Barassóban. * – Tüzbe jött, mind a Kapcza Marczi lova. * – Szegény ember vizzel főz s bottal reá ránt. (Ugy él a hogy lehet.) * – ?szszegyültek, mind a rókabőr a csávába’. * – Zergetik a vaskalánt. (E közmondás eredete a következő: Téli estéken összegyülnek a lányok fonóba; természetesen, a legények sem maradnak el. A legényeket távozásukkor kikiséri a házileány, egész a kapuig, s ha a kelleténél -306-tovább időz künn – talán épen kedvesével – a benmaradt lányok a vaskalánnal veregetik a tüzhelyet, mi annyit tesz, hogy: elég volt már eddig… S innen ha valaki kelleténél tovább ott felejti magát egy háznál – főkép ha az illető gyermek – figyelmeztetésül csak ennyit mondnak: zergetik a vaskalánt.) * – Csudálkozik, mind a csíki ló Bécsbe’. * – Pénz ára, mind a szásznak a torma. * – Teli van okkal, mind a tordai malacz koszszal. * – Kuczorog, mint Komolló mellett a menykő. * – Szemibe beszél, mint Csákány Pál a macskának. (Csákány Pált megkarmolta a macska; nem verte meg, hanem összefogta a négy lábát s imigy beszélt neki: „Te macska! azt mondom én neked, úgy körmölj meg többet engem, hogy a tüzes istennyila hord el.“) * – Megszorult mind a recsenyédi kutya. (Árviz alkalmával felszorult volt egy szénaboglya tetejére.) * – Jól főtt a lencse. (Jó kedve van.) * – Ugy pisojog, mind a sükei vadalma. * – A jó disznyó kiturja a csúnyát (fekete-gyökér) s a rossz felkapja. * – Úgy nyikorog, mind a csiki deszkás szekér. * – Beállitott, mint Pap Andi a malomba, (a nélkül, hogy egyet szólt volna.) * – Olyan pofát vágott, mind a harmadnapos esős idő. * – Még nem jött fel a vacsora csillaga. (Nem vacsorált.) * – Olyan, mind a bodosi lakodalom. (Elég volt mit enni-inni s nem is maradt meg semmi.) * – Hejtelenkedik, mind a Nagy Áron lova. (Erdv.) * – Szökdösik, mind a Czipczer pujiszkája. (Az asztalról esik a padra, a padról a kis székre, a székről a szoba földjére.) * – Hányja farát, mind a torba menő kutya. * – Minden ember bolond ember, a ki jobban tánczol, mint a hogy tud. * – A kölcsönnek kopasz az egyik fele. * – Kifeküttek a napra, mind a verőkőték (verőmalaczok.) * – Megette a vak tyúkot. (Elbolonditották.) * – Csak beüti az orrát, mint a szarászi disznyó s azzal odébb lóginyázik. * – Hagyma s holnap es lesz. (Szójáték = hagyj mára.) * – Még azt sem kérte (kérdette): likba’ születtél-e Jóska? (Erdv.) (Büszke ember.) * – Rosz kutya, ki megugassa vaszkát. * – Hosszu nyele van a mozsikának. * – Igyál bort s gyűjts pénzt! – Farka válogassa a szitát. (Vagyis: milyen szőrből kötötték.) * – Met azt a csidmát nem huzta fel, azt a kalapot nem tette fel, hogy meg ne csená’ja. (Hsz.) * – Úgy elváltunk egymástól, mind kenyér a belitől. * – Messze estek egymástól, mind Verebes Tusnádtól. (Szomszédfalvak Csikmegyében.) * – Ott az élet, hol a káposzta rotyog s a pujiszka párállik. * – Veszek fiam, veszek, ha vásárba megyek! Látatlan szint, dali verest, hoppi kéket. * – Jól van nó! Hál’ Istennek, hogy ezt is elajándékozhatád. (elveszithetéd.) * – Sem egy szikra viz, sem egy csepp tüz nincs. (E szó-csere igen gyakori Hsz. Felv.) * – A kenyér megédesedik, ha igy jár az idő. (Tartós esőzések idejében mondják.) * – Ó hogy a leb (tüz lángja) vessen fel. * – Magossan ülnek, mind Fülébe’. (Erdv.) * – A verebek mind megrózongatták a búzát. (Elverték.) * – Ajangottam megszólitani. (Restelte.) * – Mindig félre farag. (Félrejár.) * – Hirtelen harag soha jót nem farag. (Egy ács mondása.) * – Nem jó a gyermeket szabadjába ereszteni. * – Egész éjen czablatott a lovával. (Tilosba járt, zabba’ volt.) – Megholt apjostól, annyostól. (Apjával, anyjával együtt.) * – Elmene nagy derendóczczal (nagy készülettel, zajjal.) * – Azt sem mondta, hogy: Mihály bá’! (Egyértelmü ezzel: Azt sem mondta, hogy befellegzett, vagy: cseréljünk pipát.) * – A ki minden galyhoz hozzá rug, csidmája sarka nélkül marad. – Ne dicsérd nekem, ha dolog, még ha veres pántikába van is szegve. * Légy a vásárba’ czigány, a fizetésbe’ becsületes ember. * – Ne félj, mert ha vízbe esel, senki sem keres vízmentire. (Daczos, ellenkező természetünek mondják.) * – Ezt ródd fel az orrodra! (Ne felejtsd el.) – Jobb az ember az Istennél. (Mikor t. i. a mennyben, az Istennél van.) * – Fut a hazugság előtte. (Mindenütt hazud.) * – Uti czifra: házi rossz. * – Nem vagyok kopasz. (Meg jött az eszem.) * – Nincs mód benne. (Lehetetlen.) * – Elmehetsz a marasztástól. * – Nem szólhat az ökör, mert hosszu a nyelve. (Valaki nem akar valamit kikottyantani.) * – Nem fele kár, a mit megeszik, (hanem – egész.) * – Ma nem volt kalánynyal bajom. (Nem ettem.) * – Ebben a borban brekegtek a békák. (Vizes.) * – Megette a vak tyúkot. (Nem tudja, hogy mást szeret a felesége. Toroczkó) * – Nem is igen rég volt, csak Attila idejében. * – Nem tudja, mi az a hagyma. (Semmit sem hagy meg, nem takarékoskodik.) * – Attila ágából nőtt ki. (Előkelő.) * – Ha annyi pénzem volna, a mennyi nincs, kölcsön is adnék. * – A bejáró tyúkot ne féltsd az éhhaláltól. * – Főzik a kapczáját. (Várják a lányok.) * – Bebujna egy fúrú-lyukba is, ha lehetne. (Fél.) * – Úgy járt mint a matató menykő. * – Nagy örömmel panaszolja, hogy megholt a felesége. * – Tudjuk, hány arasz a lelked. * – Azt se’ tudod, mit ettél ma. * – Józan is tud lenni, mikor nincs mit inni. (Msz.) * – Két csép-nyelen egy hadaró. * – Viz torkába épitett. (Uzsorástól kölcsönzött. Msz.) * – Ne higy neki, ha nadrágba’ jár. (A székely fehér nadrágját „harisnyának“ nevezi, „nadrágot“ csak az ur visel szerinte. Msz.) * – Más a tejföl, más a zsendicze. * – Kifeledte a sót az ételből. * – A csuf leánynak minden tükör rossz. * – Homályos a szeme. (Nem gondolkozik.) * – Agár fut a nyul előtt. (Visszás dolog.) * – A nyelvén hordozza a szivét. (Őszinte.) * – Más kertjében gyomlál s a magáé gazos. (Más szemében a szálkát meglátja, magáéban a gerendát nem.) * – A döglött méh nem csip, de mézet se’ ad. * – Ott vakard, a hol viszket. * – Megvékonyult a lelke. (Elgyengült.) * – Én azt szégyenlem, ha rozsdás az ekém; de szégyelje a tiszteletes úr is, ha poros a bibliája. * – Jobb valamit bolondul csinyálni, mint gonoszul. (Msz.) * – Szomoru „szó“ a „volt.“ * – Kinek teli az erszénye, jól végződik a törvénye. * – Aranyat igér s rezet se’ ad. * – Serény az ördög a maga dolgában. * – Nem tölti az időt hiába, mert vagy iszik, vagy lop, vagy kártyázik. * – Két keze van, mégis három felé kap. * – Lódarázsnak nézi a szunyogot. (Msz.) * – Könnyebb a követ kútba vetni, mint onnan kidobni. * – Hamar esik a seb, de későre gyógyul. * – Nagy erdőben nagy vadak teremnek. * – Hold fogytán született. (Szegény.) (Msz.) * – Nőnek neki a hegyek. (Vénül.) * – Ne halaszd a szántást márcziusi hóra! * – Megcsökkent a dolga közepén. * – Fenetes fenékig kifogyott. (Pl. a bor a pohárból.) * – Jó helyről köszöntötték rá a poharat. (Jól van dolga.) * – Egy szem rozsnak könnyü zsákot kapni. * – A hol a pap vizzel él, ott a mester mit remél? * – A nyakába ett. (Megcsemerlett.) * – Kifogyott magából. (Meghalt. Msz.) * – Neki húsolta magát. (Vérszemet kapott.) * – Feljegyzem az üszök farkára örök emlékezetűl. (Az üszök vége később ég el, mint a dereka, s gyakran meg is marad.) * – Még az ökre is borjadzik. (Szerencsés.) * – Az unitáriusnak kapczából van a lelke, minden nagy ur a lábára tekerheti. (Udv.) * – Nyugodjál, mint a német kalap. (Azt mindig emelgetik.) * – Megtámasztotta belülről az oldalát. (Jól evett.) * – Két gyertyát kell tartani, egyet az Istennek, egyet az ördögnek, mert ki tudja, melyiknek kerülsz a kezeibe. (Toroczkó.) * – Két csábelije van. (Csábeli = jobbnál járó ökör tehát négy ökre van.) * – Szálljon a kakas a jobb válladra. (Házasodjál meg.) * – Pipát, feleséget, nem kell másra bizni. * – Se’ ingem, se’ gagyám. (Semmi közöm hozzá.) * – Ha malaczot kapsz a faluba’, disznyóért ne menj más faluba. (Ne menj gazdag leányért más faluba.) * – Kösse fel a gagyáját, a ki az én leányom elveszi. (Helyre lány.) * – Akkor ismered meg a feleségedet, mikor hét kősót elfogyasztottál vele. (A bányákon évente egy „kősót“ (egy mázsát) ingyen adtak a székelyeknek.) * – Az a szegény, a ki a pénzt felveszi, nem a ki adja. * – Egy fertály pálinkáért megmondom, mi kár történt a háznál. (Az a pálinka, a mit megivott.) * Osztán mondjad ennek, hogy Feren’bá’! (Magyarázata következő: Az oláhfalviak két ficzkó legényt küldöttek deputáczióba II. Rákóczy Ferenczhez. A süldő deputátusoknak azonban csak utközben ötlik eszökbe, hogy hát ők tulajdonképen nem is tudják: miként szólitsák a vitéz fejedelmet. – Feren’bá’-nak! – javasolja az egyik, a ki annyi embernek parancsol, az nem lehet éfi legény. Elérnek a rezidencziához, s bemennek az előszobába, hol egy csillogós villogós ruháju apród feszengett elé-hátra. Deputátusaink elképedve néznek hol az apródra, hol egymásra. Egyszer aztán csak ódalba döfi egyik a másikat s imigy fakad ki: Aztán mondjad ennek, hogy: Feren’bá’!) |
LAST_UPDATED2 |