Szekfű Gyula Három nemzedék Nyomtatás
ZSIDÓ SORS ÉS LÉLEK

Szekfű Gyula
Három nemzedék
Egy hanyatló kor története




Tartalom

Előszó

Bevezetés. A változások korszakában

Első könyv. Széchenyi István konzervatív reform-rendszere

I. Széchenyi alakja a liberális hagyományban
II. A Nagy Parlag és a nemzeti bűnök
III. A Nemzeti Erény politikája
IV. A közjogi kérdés Széchenyi rendszerében
V. A nemzetiségi kérdés Széchenyi rendszerében
VI. Kereszténység és romantizmus

Második könyv. Az első liberális nemzedék

I. Romantikus előzmények
II. A magyar tiers état: a középnemesség
III. A nyugati liberalizmus alapelvei
IV. Liberális közhangulat
V. Nemzetiség és liberalizmus
VI. Oppozíció és közjogi radikalizmus
VII. Deák Ferenc a negyvenes éves liberalizmusában
VIII. A 48-as törvényhozás
IX. Liberalizmus és zsidó kérdés

Harmadik könyv. A második nemzedék

I. Társadalmi változások
II. Negyvenkilenc tanulságai
III. A közjogi kiegyezés
IV. A nemzetiségi kiegyezés
V. A közjogi ellenzék kialakulása
VI. A hatvanhetes kormánypárt
VII. A kapitalizmus kezdetei és a zsidóság szerepe
VIII. A második nemzedék szellemi műveltsége

Negyedik könyv. A végkifejlés felé

I. Forma és tartalom a harmadik nemzedékben
II. A közjogi viszály
III. Állami és nemzeti illúziók
IV. Társadalmi osztályok és mulasztások
V. A zsidóság szerepe és Budapest kultúrája
VI. Az uralkodó iránnyal ellentétes törekvések
VII. Két magyar sors a hanyatló korban


Előszó

Midőn az 1917. esztendőben a "Magyar állam életrajza" című munkámat német nyelven kiadtam, felszólítást kaptam a német kiadócégtől, hogy a mű második kötete gyanánt az 1848, illetőleg 67 utáni történetünket külön, részletesen írjam meg. Ezt a felszólítást azonban kénytelen voltam visszautasítani, azon okból, mivel én az akkor uralkodó liberális történetfelfogástól diametrálisan eltérő állásponton lévén, utóbb lefolyt liberális félszázadunkat másnak nem, csakis dekadencia szomorú korszakának rajzolhattam volna. Ennek pedig akkor, midőn a létért harcoló nemzetnek elsősorban belső egységre és nyugalomra volt szüksége, értelme és jogosultsága semmiképen nem lehetett. Így én megelégedtem különvéleményem vázlatos érintésével a munka befejező részében, valamint a magyar kiadás előszavában. Utóbbi évtizedeink társadalmi bajairól megjegyeztem, hogy "a kapitalisztikus-korszak új hatóerői hirtelen betörve, rohanó munkájukkal a meglevőt sokkal inkább megtámadták, semmint ez állami szociális előrelátás mellett szükséges lett volna. Az új erők új képződményeket hoztak létre, melyek a lassú történeti fejlődéssel még nincsenek szerves kapcsolatban. Így érthető, hogy a gazdaság és szellemi kultúra a Nyugathoz hasonló legszélesebb alapokon épült fel, de az új társadalmi épületben itt is, ott is repedés és hasadék észlelhető, jeléül annak, hogy itt heterogén erők egyidőben működtek... A hiányok kitöltése, az akadályok leküzdése csak szervezett munkával valósítható meg, hogy pedig erre a modern alkotmányos állam hagyományos gépezetével és kapitalista-gazdaságával képes lesz-e, ez a jövő nagy kérdése nemcsak Magyarországra, de az egész széttépett európai közösség minden államára nézve." A szűkebb magyar olvasóközönségnek szánt előszóban kimutattam liberális történetfelfogásunk alapvető hibáit, a valódi magyar nemzetiségtől eltéréseit, nyiltan szólottam a "huszonöt év óta rajtunk uralkodó dekadenciáról" és az uralkodó politikai felfogással szemben konstatáltam, hogy az "alkotmányos állam mai formájában nem képes a nemzeti élet minden terén döntően közreműködni, munkája tehát feltétlenül kiegészítendő a nemzeti erőknek társadalmi és gazdasági szervezkedése által."

Három évvel ezelőtt, a liberális illúziókba burkolózó magyarság e szavakat idegeneknek találta, visszhang reájuk alig kelt, ha annak nem veszem, hogy némely polgári-radikális kritikus megbámult miattuk, mint valami özönvízelőtti konzervatív őslényt. Munkám alapgondolatával: hogy a magyarság, története egész folyamán, integráns részét képezte a keresztény-germán kulturális közösségnek, senki nem tartá érdemesnek foglalkozni.

Azóta a magyar világ nagyot változott... A liberális korszak szigorú megítélése nem választhatja többé két ellenséges táborba a nemzetet, mert immár mindenki megegyezik abban, hogy a liberális közelmúlt a tévelygés korszaka volt, melyből csak szerves munkával, a valódi nemzeti hagyományok kiépítése által emelkedhetünk ki. A tiltó ok, mely miatt a világháborúban el nem mondhattam véleményemet a közelmúltról, megszünt tehát és... íme a könyv, a magyar fejlődés rajza a múlt század negyvenes éveitől kezdve. 

De ezt a könyvet akkor is megírtam volna, ha a közvélemény nem jön közelebb az én három évvel ezelőtt kimondott felfogásomhoz, aminthogy a munka kezdete még 1918 végére és 1919 elejére nyúlik vissza. Ezt a könyvet meg kellett írnom. Ez a könyv személyes élményem. Abban a súlyos ínségben, melybe az 1918 októberi katasztrófa döntött bennünket, melynek nyomorát épen mi, a magyar értelmiség, érezzük legsúlyosabban: testünkön és lelkünkön, öntudatosan és az összefüggéseket áttekintve, - úgy éreztem másfél év óta és úgy érzem ma is, hogy munkaerőmet és munkakedvemet fel nem találhatom, míg le nem számolok a hanyatlással, melynek végén ilyen katasztrófát kellett megérnünk, míg szemébe nem nézek azon erőknek, amelyek az egészséges fejlődés sodrából kivetették nemzetemet.

Így írtam meg e munkát és ... salvavi animam meam.

B
écsben, 1920 július havában.

http://mek.oszk.hu/06800/06899/index.phtml#