tanuljunk magyarul! 18.: ne keverd össze

Pálinkás jó… estét, korán kelő helyesíróim kedvéért mindig reggelre időzítem az ilyesmit, ma máshogy jött ki a hosszúlépés.

Helyesírás is, nyelvhelyesség is.

Ne keverd: elöl (határozószó) — elől (névutó)!

Elöl futott Jellasics, menekült a magyar sereg elől.

Általában hosszúval írják mindkettőt.

egyhangúlag — egyhangúan

Például itt, a cikk elején. Azonos tő, mindkettőn határozórag van. Az első azt jelenti, hogy mindenki egyformán szavazott a testületben, nem volt ellenvetés. A második meg az, hogy rohadt unalmasan. Telt a nyaralás. (Ugye?) (Mi nem mentünk sehová.)

egyelőre — egyenlő+re

Katacs kedvéért is: az első jelentése ‘most még’, határozószó, a második az egyenlő melléknév és egy rag, gyakorlatilag nincs is rá életszerű példa, persze ki tudom tekerni magam, mondjuk: milyen párkapcsolatra biztat ez a blog? Egyenlőre. Így beszélgetnénk fesztelenül Polentával, miközben ennénk a parfétortát.

hozomány — hozadék

Az első az, amit a menyasszony kap a szüleitől, a másik valaminek az eredménye. A -mány/-mény képző miatt keverik, analógiásan, de kizárólag a hozadék helyett használnak hozományt.

fáradtság — fáradság, izzadtság — izzadság

Az elsőt befejezett melléknévi igenévből képezzük, és az az állapotot fejezzük ki a -ság/-ség képzővel, hogy valaki fáradt. A másik igető: fárad az illető, és nem állapot az ebből képzett főnév, hanem… hát mi is? Dolog. Mint amilyen az imádság, csak ott nem létezik a másik alak. Szóval valami, aminek eredménye, célja van; a fáradtságnak, izzadtságnak meg oka.

Sok fáradsággal, sőt: izzadságos munkával

szedtem össze például az egybeírás-különírás eseteit.

Aztán a fosztóképző, szép terület, mesterkélt és fesztelenebb példákkal:

ízetlen — íztelen, gondatlan — gondtalan, lelketlen — lélektelen, álomtalan — álmatlan, tárgyatlan — tárgytalan

Nem ugyanazt jelentik, bizony. Jaj, ugye ezt mind tudjátok. Kérem ide hozzászólásba mind, házi feladat. (Amikor nincs kedvünk elmagyarázni, feladjuk gyorsan, és akkor még lehet tíz percet anekdotázni.)

Ni, mit találtam:

Ha az olvasó akár egy hangyabokányit is fogékony a nyelvi jelenségekre, talán kezdi sejteni, hogy a fosztóképzők világa legfeljebb a mesékben olyan szép kerek, mint amilyennek ábrázoltam. Valójában több minden van benne, ami kiskorúaknak és/vagy mimózalelkeknek csak nagykorúak és/vagy kérges lelkűek felügyelete mellett ajánlható. Ilyen csúfság az, hogy a –talan/-telen néha igei tőhöz is csatlakozhat (nincstelen, szüntelen, unos–untalan). Ezzel még meg lehet barátkozni, ha gyorsan memorizáljuk a három kivételt. Azt is le lehet nyelni, hogy bizonyos melléknevek (a szófajukhoz illő -talan/-telen helyett) az -atlan/-etlen változattal partizánkodnak. Kevesen vannak, ezért külön is megtanulhatók lennének, de mind -i végűek, és ez olyan tulajdonság, amely szóképzés esetén mindig érvényesül: eredetietlen, költőietlen,lovagiatlan, művészietlen, nemzetietlen, nőietlen, udvariatlan stb.

De az már a torkunkon akad, hogy az „igékre szakosodott” -atlan/-etlena kivételes, bár valahogy kimagyarázható mellékneveken kívül főnevekhez is hozzájárul, méghozzá nem is olyan kevéshez! Azért nem kell megijedni: ennek is van oka. Az alkalmatlan, ártalmatlan,bizalmatlan, értelmetlen, figyelmetlen, irgalmatlan, kényelmetlen,szemérmetlen, türelmetlen stb. egytől egyig hangzóvesztőszótő (nem *alkalomatlan, *ártalomatlan stb.). Ez szabályos viselkedés, ezért mentesít a fosztóképzős alakok külön megtanulásától. De mi indokolja azt, hogy a fej, fenék, ház, héj, kegy, láb, párt, pont, rend, szarv, szerv,termék, test, toll, ujj és ügy után szintén az -atlan/-etlen áll? Vélhetően az, hogy ezek a szavak tárgyesetben nem sima -t, hanem kötőhangzós -at/-et ragot kapnak (pl. házat, rendet; vö. *házt, *rendt). Ez — itt nem részletezhető okokból — nyitótő néven ismert. A nyitótövek egyik sajátossága pedig éppen az, hogy nem vehetik fel a -talan/-telen képzőt. Csak az a baj, hogy a párt és a pont tárgyesete pártot és pontot (nem *pártat és *pontat), mégis a pártatlan és a pontatlan származékokban mutatnak szamárfület a nyelvésznek.

Írjatok még ilyen összekevert szavakat!

Á, jaj, persze, a kedvencem:

Összegereblyéztem a levágott gallyakat.

Gajra ment a kapcsolatom a Ferivel, mert megverte az anyát, én meg ráküldtem a rendőröket.

Etimológia, magyarázat itt és még egy kis utóhang itt Don Bétől. Nekem az a huszárvágás a megoldásom a problémára (ha cikkben írnám, 80 százalék, hogy az ottani olvasószerkesztő átjavítja hibásra), hogy egyáltalán nem használom ezt az amúgy is bizalmas, idétlen fordulatot. Jaj, nem azért, mert jiddis! De úgyse értik, úgyis szúrja a szemét mindenkinek a helyes alak.

Mint a bombasztikus, ami nem bomba, ugye, bár akként használják, hanem ‘felfújt, üres, fellengzős’ — inkább hagyjuk, nem olyan szép vagy fontos szó.