Levél egy kivándorló kartársam után
szerző: Juhász Gyula
1919

Ki messze, messze mégy, kinek hajója már
Képzeletben talán London s Nyújorkba jár
S megváltottad már az összes expressz jegyet,
Export írótársam, fogadd részvényemet.

Jó volt itthon lenni, amikor a Lipót
És egyéb városok közönsége hívott
Lámpák elé, mikor kifogták a lovat,
Mert lóvá tetted a jó publikumodat.

Jó volt itthon lenni, amikor a Fedák
Testére írt szerep oly fényesen bevált
S Mohamedhez a hegy, az amerikai
Ügynök jött a jogot előre váltani.

Jó volt itthon lenni, mikor a levelek
Hullottak elébed és mind szerelmesek,
Szobalány és kokott, báróné és grizett
Kérdezte epedőn: milyen a szájvized?

Jó volt itthon lenni, mikor a tantiém
Mind, mind neked jutott s a széles föld szinén,
Hottentott, patagon, egész művelt világ
Bevette boldogan a te komédiád.

Most, hogy a kis haza megkisebbült nagyon
S kisebb, mint a haza, a várható haszon,
Most export cikk lesz a becses személyed is,
Itt hagysz bennünket ó, mily szörnyű Nemezis!

Hát menj, hiszen mehetsz, a bankot adhatod,
Nincs oly darab föld, hol ne keljen darabod,
Mi, megbocsáss, tovább is itthon maradunk,
Mert mi oly szegények és magyarok vagyunk!

*

Hull a hó a kéklő hegyeken -dalszöveg

Milyen különös,
megállsz egy idegen utcán, egy idegen városban,
ahol élsz.
Körülötted száz cikázó reklám,
de te máshol jársz gondolatban.
És amit látsz,
oly valószerűtlen az egész.

1. Hull a hó a kéklő hegyeken,
s a fecskék messze délre szálltak.
Mért szakadt fel minden újra élesen?
Mért remélem úgy, hogy újra látlak?

2. Otthon újra zajlik a folyó,
s a várra ezüst dér szitál majd.
Léptünk nyomát rég belepte már a hó,
vissza hozzád hogyan találjak?

3. Szívet cseréljen, aki hazát cserél!
Mert bárhogy él, s bárhol, csak félig él.
És bármerre jár, bárkit is talál,
más ott a csók, más a táj.

2. 1. 2. 3. 2.

Hmm...

Léptünk nyomát rég belepte már a hó,
vissza hozzád hogyan találjak?

KOVÁCS KATI

*

amerikás dal, amerikás népdal, kivándorlódal, kivándorlóének

népi líránknak az amerikai kivándorlók életéről szóló külön csoportja, mely főként körükben volt ismert. A századforduló és részben a két világháború közti időszak költői terméke, az agrárproletár és szegényparaszti tömegek idegen környezetben (USA, Kanada, D-Amerika) történt munkássá válásának kísérő jelensége. Eredete a keletkezés időpontjának és a kivándorlók összetételének rnegfelelően sokrétű: zömét → népdalból, népies → műdalból és → munkásdalból alakították át, feltűnően kevés az idegenben keletkezett, önálló alkotás, ilyenek inkább a dallam nélküli → hírversek, → versek és → verses levelek között akadnak. A népdalok közül kevés régi → vándoréneket és → rabéneket (Sötét felhők, sötét felhők vándorolnak az égen; Ne csodálkozz rajta, hogy én hervadt vagyok...), jóval több → katonadalt (Budapestről kiindult egy gőzhajó; Kapitány úr, jól vezesse a hajót; Amerika hegyes-völgyes határa...) és → szerelmi dalt (Csillag, csillag, jaj, de régen utazol; Fecském, fecském, édes fecském; Elment a szeretőm Dél-Amerikába...) alakítottak át. Az amerikai munkásdalok népibbek, de kevésbé tudatosak, mint a hazaiak. Az amerikás dalokat a katona- és a → summásdalokhoz hasonló tartalmi csoportokba lehet osztani. Legtöbb a ki- és visszautazásról szól, csak az utóbbiak derűsek (Adria hűs tenger, játszik a hulláma; Fiumében ültem fel a hajóra; Mikor kezdtem a tengeren utazni; Nagy óceán tenger vize; Nevijorkból most indul egy nagy hajó...). A kinti életről szóló amerikás dalok részben általános (Hallottam Amerikáról sok szépet beszélni; Amerika nekem nem szülőhazám...), részben szociális → panaszdalok (Kigyüttünk a hitegetők szavára; Itt van Amerika vagy tán nyomorika...). Ez utóbbiakhoz tartoznak a balesetveszélyre, hosszú munkaidőre, a munka nehézségére stb. utaló munkásdalok is (Akdalei dugógyárnak bádog a teteje; Munkát kaptam az átkozott Koriba; Reggel hétkor mentem el a munkára...). Viszonylag kevés a → sztrájkdal (Hétfőn reggel virradóra...), még kevesebb a → mozgalmi dal. Az amerikás dalok többsége 1–2 versszakos, a sorok többnyire 8, 11 szótagosak. – Irod. Gy. Körmendy Mária: Elindultunk idegenbe (Bp., 1965); Gunda Béla: America in Hungarian Folk Tradition (Journal of American Folklore, 1970).

MAGYAR NÉPRAJZI LEXIKON

*

Oly távol, messze van hazám - Dalszöveg

Próza : Ember ezrek élnek a nagyvilágon szerte, kik örök lázadással jobb sorsot keresve sodródtak el hazájuktól messze. Az egyik gazdag lett, a másik szegény maradt, van aki palotában lakik, van aki a hidak alatt. De még ha szebbet is, jobbat is nyújt nekik az új idegen ismeretlen ország, mégis mindig hazavágynak, hazahív a honvágy.
A hazai szó hív, emlék, szemükbe könnyeket csal, s szívük mélyén fájó, vágyó himnusz lett ez a dal.

Kórus: (Oly szép boldog idő Oly szép régi idő )
1/ Oly távol messze van hazám
Csak még egyszer láthatnám
Az égbolt felhő vén Hold szellő
Mind róla mond mesét csupán

R. Holdfényes májusok muskátlis ablakok
hozzátok száll minden álmom
Ott ahol él anyám ott van az én hazám
ott lennék boldog csupán

2/ A sorsom jó vagy rossz nekem (Oly szép boldog idő )
Itt minden minden idegen (Oly szép régi idő )
Más föld más ég más táj más nép
Bár csak otthon lehetnék R.

*

BEVÁNDORLÓ DAL (szöveg)

A hazámat rég magam mögött hagytam
Nem találom az igazi otthonom
Befogadott ez az ország és a város,
De hogy éljek meg itt, én még nem tudom

Nincs munkám és nincs lakásom
Lejmolok reggel az állomáson
Egy darab kenyérért sorban állok
Hónapok óta csodára várok

Ahonnan jöttem ott most háború van
Ezreket vágóhídra hajtanak
Üres gyomorral gondolok vissza rájuk
Talán a menekült konyhán jut még pár falat

Nincs pénzem és nincs reményem
Az életemet nyomorban élem
Idegenek nekem itt a házak
Kopasz fasiszták rám vadásznak

Az önbecsülésem elveszett már régen
Rosszabb már nem történhet velem
Minden nap áruba bocsátom a testem
A meleg fiúk kifizetnek rendesen

Éjszakánként lerendezek tizet
Piszkos meló, de néha jól fizet
Valahogy nem érzem magam jól
Néha undorodok magamtól

HÉTKÖZNAPI CSALÓDÁSOK