Kis János - Az idő eljár
Búcsút vett húsz esztendő, Sok multtá lett már Ami vala jövendő: Az idő eljár.
A tavaszt elkergeti Ezennel a nyár, S azt az ősz s tél követi: Az idő eljár.
Lillim teljes orcái Lángként égnek bár, Hervadandók rózsái: Az idő eljár.
Míg forrón ver kebele S tüzes csókra vár, Addig vígadok vele: Az idő eljár.
A jót hálátlan venni s nem becsülni kár, Sietek boldog lenni: Az idő eljár.
*
Juhász Gyula - Emlék
A szálló évekkel Sok minden megy el, De a szív, a koldus, Tovább énekel.
Mi remény volt régen, Emlék ma csupán, De legalább sírhatsz Tűnt szépek után!
Ami emlék, szebb is, Mint az, ami él, Romok is ragyognak Hűs hold fényinél!
*
Kosztolányi Dezső - Ha negyvenéves...
Ha negyvenéves elmúltál, egy éjjel, egyszer fölébredsz és aztán sokáig nem bírsz aludni. Nézed a szobádat ott a sötétben. Lassan eltünődöl ezen-azon. Fekszel, nyitott szemekkel, mint majd a sírban. Ez a forduló az, mikor az életed új útra tér. Csodálkozol, hogy föld és csillagok közt éltél. Eszedbe jut egy semmiség is. Babrálsz vele. Megúnod és elejted. Olykor egy-egy zajt hallasz künn az utcán. Minden zajról tudod, hogy mit jelent. Még bús se vagy. Csak józan és figyelmes. Majdnem nyugodt. Egyszerre fölsóhajtasz. A fal felé fordulsz. Megint elalszol.
|