Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni, akarsz-e mindig, mindig játszani, akarsz-e együtt a sötétbe menni, gyerekszívvel fontosnak látszani, nagykomolyan az asztalfőre ülni, borból-vízből mértékkel tölteni, gyöngyöt dobálni, semminek örülni, sóhajtva rossz ruhákat ölteni? Akarsz-e játszani mindent, mi élet, havas telet és hosszu-hosszu őszt, lehet-e némán teát inni véled, rubin-teát és sárga páragőzt? Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni, hallgatni hosszan, néha-néha félni, hogy a körúton járkál a november, az utcaseprő, szegény, beteg ember, ki fütyürész az ablakunk alatt? Akarsz játszani kígyót, madarat, hosszú utazást, vonatot, hajót, karácsonyt, álmot, mindenféle jót? Akarsz játszani boldog szeretőt, színlelni sírást, cifra temetőt? Akarsz-e élni, élni mindörökkön, játékban élni, mely valóra vált? Virágok közt feküdni lenn a földön, s akarsz, akarsz-e játszani halált?
*
Szép Ernő: Játék
Mikor a lámpámat eloltom, A zuhogó nehéz sötétben Elalvás előtt nap-nap, folyton Halált játszom magamba szépen.
Kinyujtom testemet az ágyon Ünnepélyesen, katonásan, Szemem szigoruan lezárom... Szép játék ez kéremalásan.
Fejem keményen hátravágom, Kezem mellem fölött keresztbe - Itt volt, leszúrt az én halálom, Ó szörnyüszép, egyetlen este.
Ki benn szivem dobját ütötte, A dobverőt letette mostan S fáradt sóhajjal omlik össze, Hisz annyit ugrattam, kinoztam.
A holtak mily szépen feküsznek, Meghódolt hercegnőknél szebben, Mint a hó, mint az alvó szűzek: Százszor tisztábban, hidegebben.
Állam magaslik gőggel, fönnen, Nyugodt mellem szép drága márvány, Nincs forró vérem s langyos könnyem Csodálatos forrása zárván.
És minden elveszett most innen, Mint az elfujt gyertyák világa, Az ég és a szerelem... minden, Reggel bánata, esték vágya.
Apám szakállas, halvány arca, Szép útam Páris városába, Kusza életem láza, harca, Emlék, szándék, most mind hiába.
Sétálni még egy nő utcáján, Mosni küszöbét könnyeimmel... Gyermekkorom, kis fejér bárány Messzi hajnalból idecsilingel.
Két gyertya hogyha most kigyúlna, Két gyertya fejtől, jobbra-balra, Fényük az arcomhoz simúlna És én igy maradhatnék, halva.
|