Marsall László
Magyarnak lenni
Xéniák, minden magyarul beszélőnek
Magyarnak lenni: késlekedni késni: lapulni, bicska-fenni, fenni: fogat, gigát harapni, harapni: bújni, megmaradni. Magyarnak lenni: ó-feszengés, üres jog-házban szó-kerengés, kényszerből kalap-emelintés kopaszodás és korpahintés. Magyarnak lenni: dörgölőzni, eszme-vacsorát sütni-főzni, utált rokonnál elidőzni, kocsmázgatni meg temetőzni. Magyarnak lenni: csapótőrben koponya – velő-csupra – törten, ficogó csuka lápgödörben, tátogat rózsaszín vödörben. Magyarnak lenni: hűlő kartács, szanaszét való gyalu-forgács, tátorján szélben firgés-forgás, élő halott és ifjú kortárs. Magyarnak lenni: sutyorgások, súgások: agydúc-aláásók, ásó: halott-kiforgatások, kiforgatás: káromkodások. Magyarnak lenni: sulykos vermek padlóján tilolók összevernek, kecses szavakkal megtekernek, álmodban beszélsz, megfigyelnek. Magyarnak lenni: virágének, ének: a sűllynek a fenének, fene: duhadó kelevények, elfakadásos kis remények. Magyarnak lenni: ének-virág, kóstolni izzó vaskarikát, fizetni tűz-víz-lég-tarifát, megvesszőzni a fűzparipát. Magyarnak lenni: kapni-adni, adás-vételből kimaradni, ha csak adni: víznek rohanni, kapni: zsírosan fölragyogni. Magyarnak lenni: simogatni, eltaszítottan hívogatni, hívogatni: elhalogatni, hívni: balkézről kitagadni. Magyarnak lenni: majmolások, „haudujudu” manap: hatásos, és rockandrollos bik-makk pátosz, szabadító meg álnokságos. Magyarnak lenni: rezgés, kétség, időlyukakban egér-félszség, tibutálgatni: kis egészség, magyarnak lenni is: merészség. Magyarnak lenni: szád ne nyisd ki! utcádat, ágyad járja spicli, neked kell őket megfizetni, a kis névtelen. „hüccs ki! üsd ki!” Magyarnak lenni: várton-várni, túlerő elől dezertálni, menekültekkel élni-hálni, enni ölelni ülni állni. Magyarnak lenni: kúszni hátra! berontani a zsákutcába, és ki-kitörni mégis: „hátha!” vagy kikötünk a másvilágban, vagy besorolunk egy Más világba. _________________________________
Xénia
A xénia (görög 'vendégajándékok') az epigramma műfajváltozata, az irodalmi-művészeti élet jelenségeit polemikus szándékkal bíráló epigramma. Az elnevezés Martialisnak (a Saturnália-ünnep alkalmából adott ajándékokat kísérő) epigramma-kötetének címéből ered. Ironikus utalásként nevezte xéniának Goethe azokat a disztichonokat, amelyeket Schillerrel együtt írt, s amelyekben az általuk képviselt esztétikai felfogás ellenfeleit gúnyolták. A 19. században a xénia kifejezés az irodalomkritikai gúnyversek műfajmegjelölésévé vált; ilyen értelemben használta Heine, Kazinczy Ferenc, Kisfaludy Károly, Vörösmarty.
__________________________________________________________________
Marsall László digitalizált életműve:
http://www.pim.hu/object.AD54DE63-2CD1-43C9-BB6F-D6DEEAE41A2F.ivy
|