Pokoljáró dudás sorsok - I. rész |
Írta: Jenő |
2008. október 14. kedd, 09:38 |
A szellemi pálya terhei és kockázatai Biztos vagy benne, hogy ide akarsz belépni? Márvánnyal és a formával de főleg a megrendelővel küszködve szenvedsz, őszülsz, megrokkansz, belepusztulsz… * Hiábavaló volt? Elkészül el a Nagy Mű – az itt megy a zúzdába, te meg most a süllyesztőbe… * Megalázóan kevés a honorárium – méltánytalan, hogy ingyen dolgozol, sőt: olykor még neked kell(ene) fizetni… * Szavaid hitelének biztos aranyfedezete van: szenvedéstörténeted, passiód… * Jót és jól szólnál és tényleg szólsz is, csakhogy visszhangtalanul, a pusztába kiáltod… * Olyannyira világítanál a sötétben, mint két végéről égő-fogyó gyertya… * Szülőfölded javát akarva igazadhoz ragaszkodva leszel „A nép ellensége” (Ibsen) * A többségért „lobbizva” nemcsak kisebbségben, de teljesen magadra maradsz… * Ki más vállalná a közutált kisebbség ügyvivője, védője hálátlan szerepét? * A bulvársajtó szabad prédájaként indul családod ellen a hajtóvadászat… * Még maga a názáreti Jézus Krisztus sem lehetett próféta a hazájában…!? * A visszhangtalanság közönyébe fullasztanak – még negatív válasz, visszhang, reagálás sincsen * Ha – nyíltan – a király fejére olvasod a bűneit, ő – titokban – fejed veheti, vagy eltetet láb alól… * Naponként vakon ugrasz fejest ismeretlen – mély vagy sekély – vizekbe * Nehéz, veszélyes küldetésed teljesítésénél csak annak elszabotálása lenne neked nehezebb… * Nyílt önélveboncolásod, viviszekciód részvétlenül figyeli a bámész és kandi tömeg… * Szamizdatosként kerülnek mint a pestisest, vagy diliház karanténba zárnak, vagy kitoloncolnak, deportálnak… * Monopolhelyzetben levő állampárt-kritikusok árgus szemekkel, nagyítóval lesnek hibáidra, és dögkeselyűként csapnak le, ha rontasz… * A jog szerint fel kell mentened egy ártatlan gyermek elvetemült kéjgyilkosát, és a még nagyobb bűnösök még eléd sem állnak… * Halált megvető bátorsággal repkedsz mint Daidalosz és Ikarosz – de ez a kutyát se érdekli… * Füledbe forró ólmot öntenek, s leszel az új, az énekes Vazul… * Egy kihalófélben levő és rokontalan kis nép szigorú nyelvi börtönébe záródtál… * Zseniális szójátékaid, pesti humorod elvileg örökre lefordíthatatlanok maradnak… * Szakmai ártalom: addig és oly átéléssel alakította az intrikus szerepeket, míg úgy maradt * Ércnél maradandóbbnak szánt műved WC papírra kell írnod - s elhasználják… * Ahogyan Szókratész, „az ifjúság megrontójaként” ő is méregpoharat kap… * Mihelyst bajba kerülsz, a legígéretesebb tanítványod tagad meg először, háromszor… * Leghamarabb akkor ismernek el, amikor már a halálos ágyadon fekszel, s ezzel még az utolsókat rúgják beléd… * Vagy meg sem értik, fel se fogják a műved, vagy – akár szándékkal – félremagyarázzák… * Hivatásodnál fogva túl sok titkot bíztak rád, s te retteghetsz a kifecsegéstől, kínvallatástól… * Épater le bourgeois! Te megbotránkoztatod a nyárspolgárt, ő meg piti, buta és aljas bosszút áll rajtad… * Ha se orvos, se jogász, de bölcsész akarsz lenni: szüleid „kitagadhatnak”, a diáknyomor az osztályrészed * Neked kell lerombolni a hamis illúziókat, amiért bármi mást, csak köszönetet ne várj… * „Különc” s hopp-kopp életmódod miatt még gyerekeid elvételével is fenyegethetnek… * Platón a barátod, de esetleg elveszítheted, mert a teljes igazságból még az ő kedvéért se engedhetsz… * A világ más táján szent dalnok lett volna a Hortobágy elvetélt, káromkodó-fütyörésző poétája… * Neki kell Antigonéként eltemetni a halott testvért, olykor akár élete és szerelme boldogsága árán is… * Könyvheti sátorban toporogsz, és „Nagyon fáj”: nem veszik a köteted! * Non profit szellemi vállalkozása dotáció híján csak veszteséget „termel” * Csak zenédre lehet igazán sírva-vigadni, de amúgy s az utcán csak lenézett cigány vagy * Matek zsenidet nem önhibádból csak olcsó cirkuszi mutatványokban kamatoztathatod… * Csak két utad volt értelmiségiként: az egyik az ital, a másik nem járható… * Mesterséges stimuláló szerekkel próbálok ihlethez jutni, s így függővé válok… * Neked is betömték a füled, s így nem hallottál semmit, vagy: nem kötöztetted ki magad az árbochoz, s így ott is ragadtál a szirének szigetén * Hiába méltánytalan a rossz kritika, mégis örök időre felhagytál az írással… (Berzsenyi Dániel) * Mindenki rajtad röhög – mint a bibliai Noén, aki a sivatagban építette a bárkáját… * Vannak idők, amikor nem veheted át a kitüntetést, pedig jól jönne a pénz és jól esne az elismerés is… * Pálfordulásával az üldözöttek mellé áll, s elkezdődik hosszú, holtig tartó vesszőfutása… * Nem tér ki a hitéből, ott áll és nem tehet másként, így prédikátorként nem lelkipásztor, de egy hadigálya rabevezője lesz… * Napi betevődért huzatos aluljárókban szemérmesen koldulsz egy szál gitárral vagy mással… *. Neked csak tiszta eszközeid lehetnek, „szellemi ellenfeled-ellenséged” nem válogat… * Egy mindenkiért és majdnem mindenki egy ellen: rád nemegyszer ez a „játék” vár * Ha egy Defoe a Robinson Crusoe kéziratával oly megalázóan előszobázott, te mire számíthatsz? * Az önfeladásig asszimilálódsz vagy lassan, de biztosan éhenhalsz: ebből a kettőből tessék „választani”! * A suszterből lett komisszár vagy az újgazdag, - de még az elszemtelenedett suszterinas is - beledumálhat, beleavatkozhat a műhelymunkádba… * Mert tüzet hoztál az emberiségnek, örökre leláncolt Prométheuszként kínlódsz… * Nemcsak az elsőbbséged vitatják, de még meg is vádolnak plagizálással * Szép dolog a repülés úttörőjének lenni, de ki kötne veled életbiztosítást * Keservesen keresed kenyered a medvék által lenézett „könnyű műfajban” |
LAST_UPDATED2 |