A Felvidék és a zsidóság Array Nyomtatás Array
Zsidókérdések Magyarországon - Zsidókérdések Magyarországon

Gróf Serényi Miklós: A Felvidék és a zsidóság

 

Határtalan volt az a lelkesedés, mellyel Rákóczi szülőföldje, a színmagyar Borsi község a november 9-én ünnepélyesen bevonuló honvédséget, de különösen a közéje beosztott vitéz Endre László által vezetett lövészszázadot fogadta. A honvédség éltetése közben állandóan kihallatszott az „éljenek a szabadcsapatok, éljen vitéz Endre László!” kiáltás és ez az ünneplő megkülönböztetés abból a virágerdőből is kitűnt, mely ennek a kis, de válogatott csapatnak s elsősorban a parancsnokának kijutott.

Szinte meglátszott az, hogy a lelkekből egy már régóta belefojtott forrongás tör ki, mely most, húsz év múlva először tud magának utat találni. A nemzetiszocialista szabadcsapatoknak kivételes ünnepléséből azonban másra is lehetett következtetni. Arra, hogy a lakosság elnyomatása nem csupán cseh részről történt, de nagy része volt ebben a zsidóságnak is. Ez a csehektől dédelgetett tömeg különös kéjjel szipolyozta az elhagyott, senkitől sem védett magyarságot.

Ezeknek a felvidéki falvaknak és városoknak elzsidósodási aránya — Ungvár és Munkács irányában haladva — mindig nagyobb és nagyobb lesz és olyan előtt szinte elképzelhetetlen, aki e tényről személyesen meg nem győződött. Csonka-Magyarországon csupán Szabolcs, esetleg Szatmár megyében találhatók ehhez hasonló állapotok. Ezeknek a városoknak központjában, főutcáin és terein még véletlenül sem találhatók más; mint zsidó üzletek; a 2-3000 lakosú falvakban pedig néha 80-240 zsidó család lakik a legjobb házakban (melyeket nem ők építettek!), míg a magyar lakosság a végén, rabszolgasorban sínylődik.

Panasz, az van elég, még ott is, ahol a csehek a „megbízható“ magyar jegyzőt meghagyták. „Kérem szépen”, mondja az egyik gazdálkodó „nekem más panaszom nincs a jegyző úr ellen, mint az, hogy valahányszor a községházán dolgom van, néhány órát is várhatok odakint, amíg sorra kerülök, a zsidó ellenben rögtön bejut és mindjárt megkérdezik tőle: „Apfelbaum úr, mit parancsol?“ Csak ennyi az én bajom kérem… Úgy a városok, mint a falvak lakóinak szeméből leolvasható azon kívánság, azon követelés, hogy a magyarság a csehek kiszorítása után: most már más feladatra is vállalkozzék. És ez a zsidókérdés megoldása, mert ez itt talán még sürgősebb; mint bárhol másutt. Itt a zsidóság, mint vérszívó pióca, mint polip ül a keresztény, magyar társadalom testén és lassan kiszívja a megélhetés utolsó lehetőségét is.

A Ruténföldön Bosnyák Zoltán, a kiváló író és statisztikus szerint 15% a zsidó. Szerinte az egész Európának legelzsidósodottabb földdarabja. A liberális kormányzat már jóval háború előtt rászabadította erre a vidékre a galíciai, keleti zsidóság sötét, szennyes áradatát. Ez a ravasz, furfangos, fanatikus, barbár horda már évtizedekkel ezelőtt leírhatatlan nyomorba taszította a jobb sorsra érdemes rutén népet. Ott valamennyi zsidó hivatása adás-vevés és tíz kézen is keresztülmegy minden, amíg eljut rendeltetési helyére. Utolsó csepp verejtékét is kisajtolják a tehetetlen rutén parasztnak, aki örökké egész életén át adósa, rabszolgája a zsidónak. Az a körülmény, hogy 1921-ben a Ruténföldön a 93.023 zsidó közül 79.722 zsidó nemzetiségűnek vallotta magát, mutatja, hogy a nemzeti öntudat milyen mélyen ott gyökerezik a zsidó nép lelkében.

Abban a néhány visszatért községben, melynek lakossága túlnyomó részben tót anyanyelvű, így a Borsitól északra fekvő Céke és Magyarsas községekben a lakosság eleinte kissé hűvös tartózkodással fogadta a magyar honvédséget és a szabadcsapatokat, hiszen a csehek és zsidók, annyi rémhírt terjesztettek rólunk, hogy ezen csodálkozni igazán nem lehet. Mihelyst azonban azt látták, hogy a szabadcsapatunk első feladata, az volt, hogy a zsidóságot a községekből a lehetőség szerint áttelepítsék, az új cseh határokon túl, megnyílt a tót testvérek szíve: a nagy, közös ellenség felismerése egybeforrasztotta a tótot a magyarral!

Mindezekből látszik, hogy a zsidókérdés gyökeres és gyors megoldása nélkül nincs boldogulás, nem lesz megelégedés a Felvidéken, de nálunk sem. A zsidóságnak nemzetiséggé való nyilvánításával olyan átfogó törvények kellenek, melyek végérvényesen szabályozzák a zsidóság jogait és kötelezettségeit. És kell majd olyan becsületes, tiszta, mindem tekintetben kifogástalan, gerinces tisztviselőkar, amely a törvényeket megalkuvás nélkül végre is hajtja.

 

LAST_UPDATED2