Urak és zsidók fekete bojtára Array Nyomtatás Array
Zsidókérdések Magyarországon - Zsidókérdések Magyarországon

Fájl:Sinka István sírja.jpg


Sinka István

„Születni, Szalontán születtem a Nagy-Csegőd utcában, a Bozsárféle házban. . . Anyám vallomása szerint az érthetetlen dolgok egész sora történt, amikor születtem” - kezdi önéletrajzi vallomását a költő, s mindez 1897. szeptember 24-én egy hidegen záporozó éjjelén esett meg. Apja, Sinka János, régi bihari ridegpásztor-család sarja, a fiú emlékezete szerint „befelé élő, hallgatag, nagy ember volt”, aki „szerette a könyveket, az írást”. Anyja, a román Nucz Erzsébet (eredeti helyesírás szerint Nutiu Elisabeta) a közeli Madarász valamelyik pusztájának zsellérházából került a szomszédos városba. Házasságukból három fiú, János, Ferenc és István és egy kishúg: Erzsébet származott. Anyagi helyzetük e latin szólásba sűríthető: nomen est omen; Erdélyben ugyanis – ahonnan az apai ág végső soron ered – , a betegeseket és a nagyon szegényeket nevezik sinkáknak. Nem is volt saját házuk. Az első sorokban idézett otthon mások tulajdona. Bár ők csak néhány éven át lakták, szülötte még is versben örökítette meg:
kicsi juhászkunyhó
ölelgeti Bihar.
Onnan jöttem én
a népem álmaival.
A korábbi Rózsa, ma Sinka István utca egyes számú házának külön értéke, hogy az eltelt száz év alatt külsején nem sok változott. Míg az eddig felsorakoztatott hírességek esetében kénytelenek voltunk meg jegyezni, hogy csupán a porta hiteles, most ennél többet kap az ide zarándokoló. Sőt, m ég egy töprengésre ösztökélő felfedezéssel is gyarapodha t. A Nagyszalontát fölkereső irodalombarátok először Aranyéknál róják le tiszteletüket. Onnan kétpercnyi sétával a „fekete bojtár” szülőházához érkeznek. Míg e kétszáz métert meglépik, eltűnődhetnek: mily különös, hogy az isteni gondviselés a XIX. és a XX. század legnagyobb magyar balladaköltőinek bölcsőit egyazon bokor ba helyezte. E két jeles porta oly közel esik egymá shoz, hogy ha felhágnék Aranyék „feketén bólogató eperfá”-jának legmagasabbik ágára, kinkirgózás, ágaskodás nélkül reá látok eme házra, ahol „este tájon lágyan muzsikál az ajtó “…Nem kevésbé különös az sem, hogy míg e lak szülöttének lírájában, balladáiban a pásztorok keserve, századunk szenvedése tör felszínre, addig egy újabb kétperces séta Zilahy Lajoshoz, a letűnő dzsentri s a polgári réteg ismerőjéhez juttat el. Ez csupán másfélszáz méter a Nagy-Csegőd utcában, de az élmények és élettapasztalatok világában s az egyéni sorsban csillagtávolság. A Rózsa utca szülöttének már gyermekkora is kemény küzdelem a puszta létezésért. Csakhamar tudomásul kell vennie: nem nagy dicsőség egy szegény juhász fiának lenni; inkább takargatnivaló. Hiába tanul kitűnően. A cipősök, a tehetősebb nebulótársai őt, a mezítlábast, kirugdossák az első padból. A négy elemi után tizenegy évesen kisbojtárnak szegődik. A gimnáziumhoz csak annyi a köze, hogy építéséhez téglát talicskáz. Bár szeretne továbbtanulni, még álmodni se mer róla. Apja s bátyja egymást követően kidől a sorból: tüdőbaj viszi el őket. Noha még gyermekkorú, de egyedül kell állnia a sarat, s magamagát megvédenie kegyetlen gazdái haragjától. Napokig le sem hunyhatja szemét, míg meg nem szokták a juhok. Ha elered a végevárhatatlan eső, este úgy alszik el, hogy gőzbe borul rajta a lucskos gúnya. Egy arra vetődő, vándor asztaloslegénynek köszönhető emlékezetes találkozása az irodalommal. Megszolgált bárányát vele cseréli el Petőfi összes költeményeiért. Mire végigolvassa, kialakul életcélja: „költő leszek, ha ráme gy az egész életem, és ha az egész élő világ minden hatalma ellenem jön is”.Első verse úgy születik, hogy egy vénasszonyt hall énekelni. Napo kig motoszkál fejében a dallam és a ritmus, majd előkotor egy tintace ruzacsonkot, és csizmája szárára följegyzi a magától kibomló sorokat:
Oh, szállj pipám drága füstje, dohányom foszló ezüstje s lengj messzi a puszta mélyén …
Nem kellett kínlódnia verslábakkal, rímképlettel, másnap a folytatás jött magától:
Itt Barmon a Csikótanyán Tizenhét szilfa hajlatán sír az eső vőlegénye …
Ebből teljesült ki később a Tizenhét szilfa alatt című, megejtően szép vallomása. No, de addig m ég éveknek kell eltelniük. Egyelőre bújja a könyveket; éjszaka olvasna, ha a gazda hagyná. Szűrének két elkötött ujja a könyvtára. így szerez az iskolázottakon is túltevő műveltséget, amint maga írja: három kiváló professzora volt: Jézus (pontosabban az édesanyjától kapott Biblia), Petőfi és Tolsztoj. Azonban a poétáváéréshez idő szükségeltetik, még hozzá kedvező. Arra pedig várnia kellett. Az első világhborút me g úszta, de a szerelmet nem. A választott Papp Piroska, a vésztői juhászszámadó lánya. Kecsegtető szolgálat is amoda ígérkezett, az 1919-ben meghúzott országhatáron túl. Istenhozzádot mond szülővárosának és édesanyj ának. Vésztőn nagy szegénységben élnek négy, majd három gyermekükkel. Az 1920-as föld reform hozzásegíti egy kis ház megvételéhez. (Napjainkban ez múzeummá rangosodott.) Piroska a gyulai kórházban nemsokára meghal. Küzdelmes napok várnak az apár : napszámosként tartja el három kisfiát, de a békési-bihari emberek, elsősorban az értelmiségiek, segítséget nyújtanak a rejtőző talentum feltöréséhez. Féja Géza, Barsi Dénes, Szabó Pál, később Veres Péter, Sértő Kálmán segíti, bátorítja. Első lírai alkotása a helyi sajtóban 1930-ban jelenik meg; első önálló kötete, a Himnuszok Kelet kapujában című szabadversgyűjteménye pedig 1934-ben, a szeghalmi gimnázium jóvoltából és anyagi segítségével. 1935-ben – Szabó Pállal és Barsi tanító úrral közösen – folyóiratot alapít Kelet Népe címmel. Második kötetében, a Pásztor énekben (1935) a maga és osztályos társai gondjait, keserveit kiálltja a világba. Küldetéstudat lelkesíti, és 1937-ben Budapestre költözik. Közelebb kíván lenni a népi írók csoportjához; velük együtt vívja a harcot a kisemmizettek érdekében a nagybirtokosok s a bérlők ellen. Reményeiben csalatkoznia kellett: munkát nem talál; napi tíz-tizenkét fillérből éldegél, éhhalál veszélyével kerül kórházba. A szűk esztendőknek az áldozatos könyvkiadó, Püski Sándor vet véget. 1939-ben megjelenteti összegyűjtött verseit az igen kifejező Vád címmel. Ezután minden évben új kötettel jelentkezik: novellákkal, balladákkal, elbeszélő költeménnyel, kétkötetes önéletrajzzal, a Fekete bojtár vallomásaival, amelyből hányatott sorsa, pokoljárása alegteljesebben ismerhető meg. Szenvedései és politikai csaódásai a népi írómozgalom jobb szárnyához közelítették, de a német és magyar fasizmustól elhatárolta magát. Az 1945-ös politikai fordulattól várta, hogy az végre megoldja a legszegényebbek, a kisemmizettek évezredes sérelmeit; igaz, nem kommunista módon. A lapok szívesen közlik újabb verseit, de az 1948-ban hatalomra kerülő proletárdiktatúra hallgatásra ítéli, kirekeszti az irodalmi életből. Csak 1957 után jelenhetnek meg elszórtan versei, 1961-ben novelláskötete. Amikor lírája (Ena-dalok) és epikája (Mesterek uccája, Szigetek köny ve) új erőre kap, a betegség költözik be hozzá, utols éveiben Szin Magda áll bátorítóan mellette, miközben a költő végső menedékért az Istenhez folyamodik. A Biblia világába m rülten éri a halál 1969. június 17-én, este. Veres Péter, a barát és sorstárs a szalontai „fekete bojtár” életművét ekként értékelte: „Abban a nem túl nagy névsorban, amely a magyar irodalomban Janus Pannoniusszal kezdődik . .. ott lesz Sinka István is, amíg magyarok élnek, és beszélnek a földön”. Sinka helybeli tisztelői már a kommunista diktatúra idején az irodalmi körben igyekeztek tudatosítani az egykori fekete bojtár szalontaiságát. Szándékaik kiteljesítésére csak a politikai fordulat után nyílott lehetőség. Mindenekelőtt a szülőházat jelölték meg márvány táblákkal (egyiket Túrkeve, a testvérváros, a másikat az RMDSZ helyi szervezete ajándékozta), majd az utcát nevezték el róla. A költő születéséne centenáriumát az Arany János Művelődési Egyesület rendezvénysorozattal tisztelte meg. Ennek keretében tudományos felolvasó ülést, irodalmi délutánt tartottak, és bemutatták kiadványukat, a Szalontán egy ajtó muzsikál című emlékkönyvet. A kialakuló szobor parkban ekkor leplezték le – felemelő ünnepsé keretében – Sinka István mellszobrát, a Túrkevéért Alapítvány ajándékát.
Fontosabb kötetei:
Himnusz Kelet kapujában (versek, 1934);
Pász tor ének (versek, 1935);
Vád (összegyűjtött versek, 1939);
Fütyöri és a hét vadász (elbeszélések, 1940);
Harmincnyolc vadalma (elbeszélések, 1941);
Denevérek honfoglalása (elbeszélő költemény, 1941);

Fekete bojtár vallomásai (önéletrajzi regény I – I I. 1942-1944);
Balladás könyv (versek, 1943);
Kadocsa, merre vagy? (elbeszélések, 1944);
Eltűnik a hóri domb (elbeszélések, 1961);
Mesterek uccája (elbeszélő költemény és versek, 1967);
Szigetek könyve (elbeszélő költemény, 1972);
Érparti történet (válogatott elbeszélések, 1984);
Lovasok opálmezőkön (válogatott versek, 1987);
Mezítláb az utolsó padban (publicisztikai írások, 1989);
Nagy utakról hazatérve (összegyűjtött versek I – I I ., 1993);
Válogatott versei (1997).


Fekete bojtár vallomásai

"Este, mikor megérkeztünk, vacsorát kaptam, aztán kivezetett gazdám a birkaszínbe. Ott volt a két lónak is hely rekesztve.

A botfülű ember most már úgy beszélt hozzám, mint aki tudja, hogy birtokba vett.

Megmondta, hány darab birkája van, hogy mit kell a lónak enni adni, hogy hajnalban mikor keljek..."

Fekete bojtár vallomásai

MVGYOSZ hangoskönyvek

http://www.magyarvagyok.com/konyvtar/Fekete-bojtar-vallomasai-11964/

SINKA ISTVÁN Nagyszalontán született 1897-ben. Apja juhász. Kora gyerekkorától dolgozott, évtizedeket töltött bojtár-, pásztor- és napszámossorban. 1934-ben került az irodalmi életbe, a népi írók közé. 1936-ban Budapestre költözött, egy ideig munkanélküli volt. A háború idején jobboldali nézetek hatottak rá. 1957 óta újra megjelennek a művei.

A parasztság legelesettebb rétegéből, a bihari puszták világából került az irodalomba. A pásztorélet nemcsak nyomorult és kiszolgáltatott sorsot jelentett, hanem lélekölő magányt s a felemelkedés, a művelődés lehetetlenségét is. Csak fárasztó erőfeszítés árán juthatott könyvhöz: egyetlen bárányát cserélte el egy Petőfi kötetért, később az orosz klasszikusok, a Nyugat költői, Knut Hamsun, sőt a vásári ponyva ismertette meg vele az olvasás örömével.

Ezeket a vallomásokat 1944 elején fejezte be. Utána még 25 évig élt, majdnem végig politikai és irodalmi tilalom alatt. Az utolsó éveiben kezdték kiadni újból a verseit és elbeszéléseit.

*

Sinka István: Fekete bojtár vallomásaiSinka István: Fekete bojtár vallomásai

Sinka István személyes meghatalmazása alapján a vallomások eredeti szövegéből a személyhez kötött sérelmek és keserűségek áramlásában általánosító részeket törölték. A személyeseket pedig, egykori barátainak és jóakaróinak, gazdáinak és cselédtársainak, ellenfeleinek és ellenségeinek kell elviselni, mert megnőtt az ő igazsága az időben. 1944 elején fejezte be ezeket a vallomásokat. Utána még 25 évig élt, majdnem végig politikai tilalom alatt, Az utolsó éveiben kezdték kiadni újból verseit és elbeszéléseit, amikor már az ideg- és izomsorvadás embertelen kínjai gyötörték.

sinka.jpg

KONCZ GÁBOR FELOLVASÁSA

http://hangos-konyv.blog.hu/2012/11/13/sinka_istvan_fekete_bojtar_vallomasai

*

 

sinka_istvan_02

Sinka István

Szép értelme földi dolgainknak

Százhúsz bujdosó ének

 

 

 

Sinka István ismeretlen verseit összegyűjtötte,

válogatta, szerkesztette és az utószót írta:

Medvigy Endre

Lektorálta: Döbrentei Kornél

© Sinka István örökösei

A Szeghalmi Péter András Gimnázium

és a Vésztői Önkormányzat

kiadása, 1997.

 

TARTALOM

 

Új holnapok jegyese vagyok

Március idusán
Ó, sugarak...
Ősz...
Ha úgy tetszik: virág
Fáradt ember tünődése
Három cigány
A karavánhoz
A daloló lány
Ostrom alatt a város
Mavetett álom tüzes eke után
A mi szép őszünk
Egy halott naplójából
Vallomás őszikének
A hajnali rettegők
Anyámnak egy régi futásról üzenek
Az ásó
Kétségek napján
Az Isten
Új holnapok jegyese vagyok
Magyar remények himnusza
Béke
Tündöklő föld
Szonett valakinek az emlékkönyvébe

Csillaggal játszik egy bojtár

Pásztorének (részletek)
Denevérek honfoglalása (részlet)

Elvarázsolt élet

Elvarázsolt élet
Ádám a halmon
A hold halásza
"Csodatevő" kéz
Egy pesti költőhöz
Lázadnék értetek
Fut a hintó
Kétféleképp
Egykor és most
Íme a hazám
Bihari táj
Nem fa, nem húr
Határfokon
Fölzúgnak, mint este a hársak...
Alkonyatkor
Hosszú lé
Fohász

Dal esti síkságról

Öt hétig egy...
Esti hajó
Summások
Kívül a városon
A messzeségek orozója
Száll az idő
Jegykendő
Ifjak tanítása
Vacsora szabadság-estén
Egy hang a boglyahegyről
Új tanya
Búzavetéskor
Megbántott régi uraság
Vers, zsákos Száár Mátéhoz...
Borongós nap...
A mennydörgés hangjainál
Dal esti síkságról...


 

Gileád
Két kis tinó szarva fénylik
Mágori táj

A büntető nagy csillag kigyúl

Elszámolás
Kakukok kora
Szomorú viadal
Én és ők
Sasok
Egy kritikushoz
Vers a legyek vezéréhez
Várnak egy sárga csillagon...
Ím, a garas...
Egy ostrom utáni írócskának
Szalmaevőkhöz
Sárcsillag
Pé ördögök között
A rossznyelvű
A szitkozódó
A dicsekvő
A kritikus
Aki úr, az - úr
Csinált "nagyok" szomorúsága
A sokkulacsos
Az akadémikus
Hazug, loncsos "Béke pap"
Kicsi kertben kapálgató
Vak tyúk
Új boltban csipás boltos

Hallgatni a romok alatt

Gyalogszéken
Boglyatűz
S eljövén egy őszi reggel...
Megcsalt szerető utolsó szava a hűtlen büszke lányhoz
Síromból kiáltó
Sóhajtások porbasújtottaknak
LXXXIX. Zsoltár
Hókorona
Hazug demokráciához
Csak még egyszer életembe'...
Szegény ország naplementjén
Nénikék összebújva
Egy régi császár szobra előtt
Faluvégen
Még mielőtt
Bujdosó-ének
Két dal
Első felhő
Örök ősz

Poros kalapon égi gyöngy

Poros kalapon égi gyöngy
Gergely gazda
Föld Mihály verse
Lyányokkal való játszadozás
Piros bor ének
Öreg faluban öreg ember
Ijesztő távolság
Nagy példa
Dalomi révnél
Szép értelme földi dolgainknak
Kislócán ülök...
Telelő ember
Kórótűz kegyetlen csillagok alatt

 

*

 

 

Sinka István – Ám a barátom hórihorgas

 

Ám a barátom hórihorgas

Írigy barátom egy este
mint haragos bölcs , nekem esve,
igérte: köréből kiver,
mert, hogy én rossz csillag vagyok
S nem szeret engem Izrael

Tudniillik, ő e népnek
szószólója… s én a tépett
jobbágyfi a többek között
mondtam szélfaló barátomnak,
hogy mióta élek, nyögök

e mohó néptől… s bátyám is mondja
a zsidó kasznárok bolondja.
Ám a barátom hórihorgas,
a neve magyar, de Salamon-
szemmel néz rám s mint az ordas

nagy foggal vágyik bárány után
s úgy jön nekem…és azután
kiterít a téli hóra…
-Hej Istenem cseng az arany,
azért szent neki a Tóra.

S hogy a nyomorúság festék
fest vele sok magyar estét
s a sötét színt mind aláhúzza.
- Én futó senki vagyok a képen
s ő jár e képemet árulva.

Így tesz hosszú bölcs barátom
és nagyra nő…s én az álom
karjain csak ringok egyre,
ő meg mohón úgy hajlik rám,
mint szomjú darázs a telt meggyre.

 

*

 

Sinka István állambiztonsági visszacsábítása

A karámba terelt Fekete Bojtár

 

szerző
Szõnyei Tamás


 

 

 

A bihari pusztáról indult Sinka István (1897-1969) a népi írók csoportjának legkonokabb képviselőjeként nem publikált - nem is publikálhatott volna - a Rákosi-érában. Nagy Imre első miniszterelnöksége idején már visszaterelték volna az irodalmi életbe, ám ez csak az első Kádár-évben sikerült - állambiztonsági segédlettel.

Személyi dossziéja (O-9185) megnyitását 1945 előtti publikációi (Fekete Bojtár című regénye és az Egyedül Vagyunk című nyilas újságban megjelent versei) mellett azzal indokolták, hogy kapcsolatban áll a Nemzeti Parasztpárt jobboldali politikusaival és "az ún. 'népi írók' csoportjával", verseivel pedig uszít a népi demokrácia és a Szovjetunió ellen.

A szaglászás kezdetei

1949 januárjában, a 18/21 sz. ügynök arról adott hírt, hogy a költő Veres Péter segítségét kérte útlevélügyben, persze hiába. Trieszten keresztül akart volna kijutni Franciaországba, az emigrált parasztpárti vezetőhöz, Kovács Imréhez. El lehet képzelni, milyen mélységes elkeseredettség munkált a nyelveket nem tudó, kubiktól megroppant gerincű Sinka Istvánban, ha elszánta magát az anyaföld elhagyására. Egy másik jelentés szerint februárban ugyanezért Szabó Pálhoz fordult,"mert nem bírja Magyarországon a terrort, elnyomják tehetségét, nem tud megélni". Szabó sem segíthetett. Az államvédelmi értékelés szerint Sinka István disszidálásra készült - ez is indokolta a szemmel tartását.

Tudták, milyen kommentárt fűz a politikai fejleményekhez, miként vélekedik írótársai viszonyáról a rendszerhez, hogyan reagál az irodalmi életbe való bevonását célzó írószövetségi kezdeményezésekre, hogy áll anyagilag, kivel tart kapcsolatot, min dolgozik, hogy szolgál az egészsége.

"Akárki akasztat fel kommunistát - mondta Sinka - az csak jó nekünk" - olvasható egy 1949. szeptemberi jelentésben, a Rajk-per kapcsán. Azt tartotta, hogy a vádlottak éppoly ellenségei a magyar népnek, mint a vádlók, s különösen "durván szidalmazta" a kémkedés koholt vádjával elítélt történész-újságírót, Horváth Zoltánt, aki "rothadt polisi zsidó létére" őt támadta meg, és nevezte a nép ellenségének a Népszavában. A hazug propaganda meg fogja bosszulni magát, vágta 1950-ben Veres Péter szemébe. 1952 nyarán azt fejtegette, hogy "ki kell seperni" a kommunistákat az országból a rendszerváltozás után, "menjenek a Volga mellé". 1953 januárjában a szovjet orvosper hírét "az elkerülhetetlen végzet" beteljesedésén örvendezve fogadta. Arról nincs jelentés, mit szólt ahhoz, hogy Sztálin márciusi halála után leállították a hivatalos antiszemita kampányt és az ennek kirakataként rendezett pert, de arról van, hogy a diktátor halála után felelősségre vonásról fantáziálgatott Erdélyi Józseffel, az antiszemitizmusáról hírhedt költővel, aki így fogadkozott: "minden erejével küzdeni fog, versben, szóban, röpiratban, hogy az új rendszerben zsidó ne vásárolhasson, ne bérelhessen földet".

1953 tavaszán "Harmath Andrásnak" elmesélte, mit tapasztalt vidéken: "Nyomor, kenyér nincs, zsírozó nincs - mondotta. Megkérdezte egy istállóban összezsúfolt munkástömegtől: 'Volt-e ilyen utolsó, hitvány szállásuk a legpiszkosabb zsidó földbérlő uraskodása idején?' Ezután Sinka szidta a kormányzatot, és kijelentette, hogy a darvasi állami gazdaságban elvégezte azt a felvilágosító munkát, amit neki ott a lelkiismerete diktált." "Varga Sándorral" közölte, inkább nyomorog, de nem hajlandó dolgozni ezeknek: "nem teheti meg azt, hogy lemenjen egy faluba, lássa az üres csűrt, az éhes jószágot, a kongó kamrát és az üres padlást, s azt írja, hogy a dolgozó parasztok énekelnek a boldogságtól."

A padláslesöpréshez képest ő is értékelte a Nagy Imre miniszterelnökségével, 1953 nyarán kezdődött új szakasz emberségesebb, ésszerűbb mezőgazdasági politikáját, s 1955 tavaszán sajnálta, hogy Nagy Imre megbukott, pedig - mint "Harmath András" előtt fejtegette - a"kibontakozásnál" jobban "tudtunk volna vele tárgyalni, mint bárki mással". Gondolatmenetét "Juhász Lajos" jelentése szerint azzal folytatta, hogy az átélt megpróbáltatások eredményeként "a magyarságot a nyomás egységbe kovácsolja. Így talán majd megkezdődhetik egy igazi Magyarország építése, melyből a zsidók kivándorolnak majd, de a sváboknak sem lesz befolyásuk." Úgy érezte, a Nagy Imrét megbuktató rákosisták sem hozhatják már viszsza a régi parasztpolitikát, az emberek felszabadultak, s csak idő kérdése, hogy valami történjék.

Az ügynökök többször is jelentették, hogy a publikálástól elzárkózó, legális írói jövedelemmel nem rendelkező Sinka István kéziratos versfüzeteinek árusításával tesz szert alkalmanként 50-500 forint közötti bevételre. A BM I/2-a alosztályát vezető Szamosi Tibor százados 1950 januárjában utasítást adott az így terjesztett versek megszerzésére. Az év augusztusában készült összefoglaló jelentés szerint a 49/41 és a 18/1 sz. ügynökök révén birtokukba került a költő "kézzel írott fasiszta verseinek egy kisebb gyűjteménye" - a fasiszta jelzőt természetesen nem szabad szó szerint vennünk, szinte bármire ráaggatták ezt akkoriban. A dossziéban megtalálható fotókópiákon, Sinka gyöngyírásával olvasható versekből vett idézetek ezt követően több összefoglaló jelentésben is helyet kaptak "Szovjetunió-, kommunistaellenes, antiszemita és soviniszta" nézeteinek bizonyítékaként.

1950 szeptemberében fölmerült az őrizetbe vétele, de végül továbbra is megelégedtek az adatgyűjtéssel. "1956 elejére Sinka jóval lojálisabb álláspontot foglalt el, mint előzőleg, s bár még vannak fenntartásai, jelenleg azon az állásponton van, hogy szívesen bekapcsolódna az irodalmi életbe. Jelenleg konkrét ellenséges tevékenységet nem folytat. Figyelembe véve, hogy Sinka István irodalmi megszólaltatása a közeljövőben várható, hogy felsőbb szerveink nyilván irodalompolitikai okokból felelősségre vonását nem engedélyezték, továbbá hogy konkrét ellenséges tevékenységet tudomásunk szerint jelenleg nem folytat, javasoljuk személyi dossziéjának lezárását" - fogalmazott 1956 szeptemberében Halmai György alhadnagy a bizalmas nyomozás addigi eredményeit öszszegző, öt és fél oldalas jelentésben. Sinka István kétkötetes doszsziéját ekkor lezárták. Aztán jött október, november - s nagyon úgy festett, sokáig folytatódnak még számára a hallgatás évei.

Pankotai juhászok vonzásában

"Bicskával ontom ki a beled, ha lejön a vers" - üzente Sinka István 1957 tavaszán "Varga Sándor" jelentése szerint Szentkirályi Jánosnak, a "narodnyik" Szabad Föld főszerkesztőjének, aki két költeményét szerette volna lehozni. Sinka indulata nem bűnügyi szempontból volt érdekes a belügy számára - tisztában lehettek vele, hogy az idős pásztorköltő, bár nyilván jól bánik a bicskával, nem fogja beváltani fenyegetését -, hanem mert azt szűrhették le belőle, hogy egyetlen verssort sem akar adni Kádárnak. Nekik azonban nem a hallgató, hanem a megszólaló Sinkára volt szükségük, ezért akcióba kezdtek.

1957 márciusában "Juhász Lajos" feladatul kapta, hogy tartsa vele a kapcsolatot, ismerje meg terveit, elgondolásait. Egy hónappal később a népi írókat kezelő dr. Tompa Kálmán elújságolta az ügynöknek, hogy Sinka István végre kilépett megromlott házasságából, s ideiglenesen hozzá, az orvoshoz költözött, ami remélhetőleg jótékony hatással lesz rá. Sinka "Juhász Lajossal" is megosztotta magánélete szerencsés fordulatának hírét, beszélt lakásszerzési terveiről, s hogy befejezte Szigetek könyve című elbeszélő költeményét.

Az 1957. szeptemberi információk arról szóltak, hogy - mint a legtöbben - Sinka is aláírta a magyar ügy ENSZ-tárgyalása elleni nyilatkozatot, verset kért tőle a Szabad Föld, továbbá a Földmívelőt szerkesztő Szentiványi Kálmán is szeretne valami publikációt 60. születésnapja apropójából. Mindezt a költő mesélte el "Juhász Lajosnak" azzal, hogy semmilyen közléshez nem járul hozzá, amíg a népi írók folyóirata, a Magyar Írás meg nem indulhat. Aligha sejtette, hogy Szentiványi Kálmán azonos "Duna" ügynökkel, aki feltehetőleg a karámba terelését célzó akció keretében ajánlotta fel neki a Földmívelő hasábjait. A fellelhető jelentésekből nem olvasható ki, mivel sikerült meggyőzni a költőt, de sikerült. Noha a Magyar Írásból nem lett semmi, a Szabad Föld 1957. október 18-i számában megjelent két verse. S még a szerkesztő sem kapott kést a hasába.

Költeményei megjelenésének napján Sinka fő istápolójának és támaszának nevezte Szentkirályit: "Varga Sándorral" beszélgetve elégedettnek, bizakodónak mutatkozott, úgy érezte, lezárult egy korszak az életében, 14 év után újra hivatalos megbecsülésben van része. A hallgatás évei alatt sok verset írt, ezeket próbálja most két kiadónál is elhelyezni: "Most, hogy őt bevették az írók közé, nem jelenti, hogy ő lefeküdt ennek a sok jöttmentnek. Szatócsnak is rossz lett volna az a sok kufár, akik most irodalmat irányítanak. ' mindig megmarad faluvégi kisbojtárnak, nem váltogatja a meggyőződését, mint a sok szatócslelkű. Neki nem kell a földbirtokos, a csendőr, se Mindszenty, se zsidó bankár és bánya-báró. Ezt megüzente Kállainak, aki valamikor becsületes gyerek lehetett, mert azt válaszolta: Ilyen alapon is lehet együtt dolgozni."

A verskötet terve megfeneklett ugyan ("határozottabb állásfoglalást tartalmazó bevezetést kívántak volna tőle"), ám Szentiványi Kálmán rendszeresen közölte Sinka verseit a Földmívelőben. Szívügye volt a költő segítése - és pártfeladata. 1959 júliusában elmondta "Juhász Lajosnak": Aczél Györggyel és az MSZMP KB-ban dolgozó Orbán Lászlóval egyeztetve megbízta Sinkát, utazzon egy hétre a Pankotai Állami Gazdaságba, írjon a hatalmas juhászat gazdálkodásáról és"egykori sorstársai, a juhászok életéről". Szentiványinak meggyőződése volt, hogy ez a munka jót tesz majd Sinka fejlődésének, biztos pozitív beszámolóval áll majd elő, a "tények nyilván meggyőzik őt a szocialista fejlődésről", s ha így lesz, az verskötete előtt is egyengetheti az utat. Mindent elintézett, levelet írt a gazdaság vezetőinek, gondoskodott Sinka és felesége költségeinek fedezéséről - de valami közbejött: a riport nem az ő lapjában látott napvilágot.

A felsőbb szervek logikusan döntöttek úgy 1959-ben, hogy a mezőgazdaság szocialista átalakítását kiteljesítő termelőszövetkezetesítés politikailag oly fontos szakaszában egy jelentős szerző jelzésértékű írása ne periferikus, hanem mértékadó orgánumban kapjon nyilvánosságot - s mindjárt kettőben. Sinka István riportját tehát nem a Földmívelő, hanem az Élet és Irodalom és aSzabad Föld hozta. Hadd olvassa az értelmiség és a dolgozó parasztság is, miként látja az átalakuló világot a hajdani kisbojtár, aki pontosan tudja, milyen nyomortól jutottak el a mai állapotokig (Viszontlátásra, pankotai juhászok...: Élet és Irodalom, 1959. július 17. és 24.; Szabad Föld, 1959. július 19. és 26.).

A cikk megjelenése után "Juhász Lajos" a lakásán kereste fel Sinka Istvánt, aki elmondta: "szigorú tárgyilagossággal" írta meg a látottakat. Másutt, másoknak talán rosszabbul megy a soruk, de ő csupa jót, óriási emelkedést tapasztalt, s emellett a kifogásait sem hallgatta el. A jövőt illetően pedig szívesen venné, ha látogatója elősegítené nyilván felsőbb utasításra leállított kötete ügyét. Az ekkor már a Magvetőnél dolgozó "Juhász Lajos", azaz Kristó Nagy István közvetítésével augusztus elején meg is állapodtak, hogy a Magvető kiadja Sinka irodalmi riportjait, a költő reményei szerint ezekkel kevesebb probléma lesz, mint a versekkel volt. Néhány nappal később az ügynök vitte el a lakására az aláírandó szerződést. 1960. márciusi jelentéséből azonban kiderült: Sinka egész télen arc- és ülőideg-gyulladástól szenvedett, utazni sem nyílott lehetősége, így a pankotain kívül más aktuális riportot nem tudott írni, ám novellákból, a régi paraszti és pásztorélet rajzaiból így is "hasznos, szép" kötetet állított össze (Eltűnik a hóri domb, 1961).

Részlet a szerző novemberben megjelenő, Titkos írás - Állambiztonsági szolgálat és irodalmi élet 1956-1990 című kötetéből.

MAGYAR NARANCS

 

LAST_UPDATED2