Dövényi Nagy Lajos Array Nyomtatás Array
Zsidókérdések Magyarországon - Zsidókérdések Magyarországon

zsid rusok

Kötél általi halálra, majd életfogytiglanra ítélték,

mert megírta, hogyan váltunk rabszolgákká saját hazánkban

Dövényi Nagy Lajosra emlékezünk

2012. december 12. 15:49
Hunhír.info

Százhat éve, 1906. december 12-én született a hevesi Szihalomban Dövényi Nagy Lajos, a legszámkivetettebb magyar írók egyike, akinek 1942 és 1944 között a legendás „Magyar Futár” hetilap hasábjain folytatásokban „Tarnopolból indult el…” címmel megjelent (ma már könyv alakban is hozzáférhető) kortörténeti regényéért kötél általi halálra, majd életfogytiglanra ítélték 1945-ben, amiért megírta benne, hogyan váltunk rabszolgákká saját hazánkban.

A regény egy galíciai ortodox zsidó család fiúgyermekének, Brandstein Judának élettörténetét tárja elénk a tizenkilencedik század végétől az 1930-as évek derekáig, aki a jeshivák, vagyis a Talmudot magyarázó iskolák babonás légkörében nő fel: 1911-ben, betöltve tizennyolcadik életévét, elhagyja a Szeret folyó mentén elterülő, ma Ukrajnához tartozó, Munkácstól északkeletre kétszáz kilométer távolságban lévő, a galíciai gabonakereskedelem központjának számító Tarnopolt, majd batyuval a hátán, az Északi-Kárpátok felé tartva, Magyarország határát észrevétlenül átlépve, Munkácson telepszik le: önálló mestersége nincs, mindig csak árut közvetít, adósságba, kamatrabszolgaságba hajszolva a rutén és magyar parasztokat, hamis pálinkát mérve és hamisan tanúzva, egy erdélyi nemesi családot földönfutóvá téve: az első világháború idején nem vonul be katonának, hanem helyette papírbakancsokat készíttet a katonáknak, Budapestre költözik, ahol külseje, hétköznapi szokásai már nem is emlékeztetik a szülői házéra: úgy viselkedik, mintha nem is Tarnopolból indult volna el, így levágatja pajeszét, „református”-nak mondja magát s felvéve a Balassa nevet, vállalati vezérigazgató lesz, „telekspekuláns”, akit nem érdekel a művészet, a tudomány, a vallás, a család, a gyermeknevelés, a hitvesi hűség, csak a közvetítőkereskedelem, aki az író szavaival valójában „sehova nem tartozik, voltaképpen barátai sincsenek, legfeljebb érdektársai, akikkel rövidebb, hosszabb időre összefűzi a közös üzlet – s aztán vége”.

1945. október 13-án „kötél általi halálra” ítélte érte a Népbíróságok Országos Tanácsa (NOT): az akkori baloldali sajtó állandó támadási célpontjának számított személye, életműve, így például Vásárhelyi Ferenc lapja, a „Képes Figyelő” 1945. szeptember 1-i száma riportot közölt a cellájában az időt állatszobrok faragásával eltöltő íróról, amelyben a riporter megjegyezte, hogy „a nyilasok egyik legveszedelmesebb és legaljasabb sajtóhuligánját hallgatják ki”, majd megkérdezte tőle, mikor akarta „Tarnopolból indult el...” című regényét befejezni, mire egy rendőrtiszt azt mondta, „majd a Népbíróságon”, továbbá Szirmai Rezső „Fasiszta lelkek” című riportkötetében „mészárlásra uszító, elvakult, őrjöngő eszmék” terjesztőjeként, Klár Zoltán – a „Társadalmunk” című marxista szemle főszerkesztője – „emberbőrbe bújt vadállat”-ként és „Szálasi íródeákja”-ként emlegette, Stern Samu pedig kijelentette, hogy „ez az alak több hívet szerzett a magyarországi antiszemitizmusnak, mint Hitler!”

Kegyelmi kérését a NOT elutasította, majd 1945. november 28-án megerősítette a halálos ítéletet, Veres Péter közbenjárására azonban 1946. január 7-én „államelnöki kegyelemben” részesült, így életfogytiglani börtönre, kényszermunkára módosult a halálbüntetés. Az 1956-os felkelés idején kiszabadult a Markó utcai fegyházból, ám aztán visszakerült a rács mögé: 1963-ban a kádári amnesztia következtében kiengedték a börtönből, majd 1964 decemberében gégerákban hunyt el Budapesten, a Zsidó Kórházban, hiányos kezelés következtében. 

A „Tarnopolból indult el...” miatt tehát tizennyolc évig raboskodó íróról újságíró kortársa, Fiala Ferenc írta: „Ha maga a Sátán jönne hozzám 18 évi kommunista börtön után, annak is lehajolnék és letörölném a port a sarujáról, és vizet hoznék neki, és ételt adnék neki, mert tudom, hogy mit szenvedett. De Dövényi nem Sátán, hanem egy magyar író volt.” Csak remélhetjük, jön még egy jobb kor, melyben olyan sorstársaival, mint Nyirő József és Wass Albert, végre elfoglalhatja helyét oktatásunkban is.

+


Dövényi Nagy Lajos: Tarnopolból indult 1/9


Kaftánban Európai ruhában
Kaftánban Európai ruhában


ELSŐ RÉSZ
ELSŐ FEJEZET
MÁSODIK FEJEZET
HARMADIK FEJEZET
NEGYEDIK FEJEZET
ÖTÖDIK FEJEZET
HATODIK FEJEZET
HETEDIK FEJEZET
NYOLCADIK FEJEZET
KILENCEDIK FEJEZET
TIZEDIK FEJEZET
MÁSODIK RÉSZ
ELSŐ FEJEZET
MÁSODIK FEJEZET
HARMADIK FEJEZET
NEGYEDIK FEJEZET
ÖTÖDIK FEJEZET
HATODIK FEJEZET
HETEDIK FEJEZET
NYOLCADIK FEJEZET
KILENCEDIK FEJEZET
TIZEDIK FEJEZET
TIZENEGYEDIK FEJEZET
TIZENKETTEDIK FEJEZET
TIZENHARMADIK FEJEZET
DÖVÉNYI NAGY LAJOS ÉLETMŰVÉNEK ÉRTÉKELÉSE
A "TARNOPOLBÓL INDULT EL..." TÉMAVÁLASZTÁSA
IRODALOMTÖRTÉNETI ELŐZMÉNYEK
A KELETI ZSIDÓSÁG ÉS A MAGYARSÁG
ZSIDÓ ÖNÉRTÉKELÉS ÉS ANTISZEMITIZMUS
ORTODOX-NEOLÓG HARC
AZ ASSZIMILÁCIÓ KUDARCA
JUDEOKRÁCIA ÉS ANTISZEMITIZMUS
A JUDEOKRÁCIA LÉLEKTANI HADVISELÉSE
HARC A JUDEOKRÁCIA ELLEN
DÖVÉNYI REGÉNYÉNEK IDŐSZERŰSÉGE

 

LAST_UPDATED2