Zsidó kabaré Array Nyomtatás Array
Zsidókérdések Magyarországon - Zsidókérdések Magyarországon

Spinoza Színház


Bächer Iván

Legújabb zsidó kabaré

Politikai kabaré kuplékkal

Kabaré, stand-up comedy

Hogyan kell zsidó kabarét írni, különösen ma? Kabaré a pesti zsidóság és a pesti kabaré kapcsolatáról, mindkettő hanyatlásáról, mindkettő mégiscsak túléléséről. Korabeli kuplékkal, dalokkal.

 

 

 

Bächer keserű zsidó kabaréval jelentkezett

Bemutatták Bächer Iván: Az én zsidó kabarém című zenés műsorát a Debreceni Zsidó Hitközségben. Kabaréban voltunk, ennek megfelelően többet sírtunk, mint nevettünk.

Múlt vasárnap este a Debreceni Zsidó Hitközség székházának nagytermében ültem, Bächer Iván barátom zsidó kabaréját néztem, és eszembe jutott megboldogult nagymamám örökbecsű mondása: nagy röhögésnek sírás a vége. A sátrak ünnepét ülte éppen a hitközség, a szukkot nevezetű ünnepet, amely idén szeptember 26-án köszöntött be, és október 5-én van vége. Csak ennek a keserű komédiának, ennek a zsidó kabarénak nem lesz vége soha, amíg a "zsidó beosztás" létezik. Szép Ernő sokatmondó és mélyértelmű kifejezése ez, Bächer Iván meg is említi a kabaréban. Bächer egyébként ennek a zenés műsornak nem csupán szerzője, de narrátora is: apai felmenői életéről mesél kacagtató szomorúsággal. A nagyapáról és a nagyanyáról, kiket szándékuk, akaratuk és vágyaik ellenére a "zsidó beosztás" gúzsába kötött a megbolondult századelő. Ki így védekezik a zsidósága ellen, ki úgy. A Bächer-felmenők között akadt olyan - meséli a narrátor -, aki a biztonság kedvéért keresztény hitre térítette lányait, majd fölháborodva értesült róla, hogy az egyik kikeresztelkedett leány - Úrjézus, segíts! - éppen egy zsidót választott férjül magának. Egy zsidót!!! Milyen vicces az élet.

- Nem baj, ha zsidó, de legalább gazdag és paszománygyára van - legyintettek az újdonsült keresztény zsidók, de elkövetkezett a világválság, odalett a paszomángyár és röviddel később odalett a zsidóság is. Kabaréban voltunk, ennek megfelelően többet sírtunk, mint nevettünk.

A családi mese hangulatát századeleji kuplék színezték, Gábor Andor és Szirmay Albert művei, akikről Karinthy Frigyes a Nyugat 1912. évi második számában így írt: "Képzeljünk egy vidám anatómust, aki abban leli mulatságát, hogy a hulla testrészeit felcseréli: a nyakra két lábat tesz és a lábak helyére két kezet. Semmi értelme. De van benne valami hetyke, nihilista filozófia: íme, a bölcs és vaslogikájú természet - milyen ostobán hat s milyen komikusan az ő logikája, mihelyt az emberi akarat játékos önkénnyel belenyúl a munkájába. (...) Gábor Andor a kabaré-kupléba a magyar kroki-irodalom fejlett és rafinált humorát vitte be: költészetet csinált a krokiból és krokit a költészetből. Hálás vagyok neki, sokszor megnevettetett."

Hát őket hallgattuk mi a szukkot ünnepen, Gábor Andort és Szirmay Albertet, akik annak idején egy Karinthy Frigyest sokszor megnevettettek. Bächer Iván zsidó kabaréjában kupléikat Eszes Fruzsina és Rácz Attila adta elő, a zongoránál pedig Ökrös Ottó brillírozott. A műsor végén Eszes Fruzsina fölolvasta a tatárszentgyörgyi önkormányzat határozatát arról, miszerint a faluban nem engedélyezik az ott lelőtt romák emlékművének felállítását, tekintettel arra, hogy az emlékmű netán a roma áldozatokra emlékeztetne. Búcsúzóul Rácz Attila elénekelte nekünk a cigány himnuszt - s ezután nagy csönd ereszkedett a zsidó ünneplőkkel teli nagyteremre.

 

 


Keserű kabaré

Bächer Iván Az én zsidó kabarém - premier a Spinoza Színházban. 
Politikai kabaré kuplékkal.
Zsidó volt-e Lenin? Zsidó volt-e az orosz cár?

A húszas évek kabaréi úgy keresték ezekre a kérdésekre a választ,

ahogyan ezt egyesek ma a Kossuth téren teszik.

Mindig így volt, mindig így lesz?

Bächer kabaréjában a politikus tanácsadója ügyesen adagolja az antiszemitizmust,

és mi nem tudjuk eldönteni, hogy a szerző miről humorizál.

A múltról? Vagy tán a jelenről? Esetleg mindkettőről?

Mindig így volt, mindig így lesz? 

Így szólt az ajánlás.
Tudtam, hogy nem fogunk megszakadni a röhögéstől,

mert ismerem Bächer Ivánt

és azt is tudom, hogy a magyar zsidóság elmúlt százéves története

nem mókából és kacagásból állt.

Szinte biztos voltam abban is, hogy nem zsidóviccek tömkelegét fogjuk hallani. Mégis meglepődtem.
Először, amikor a tájékoztató azt írta, hogy Bächer humorizál.
Másodszor, amikor rájöttem, hogy fölöslegesen dőltem be az ajánlásnak.
A szerző most sem humorizált.
Nem szokott.
A szarkazmus messze áll a humorizálástól.

Egy századfordulós kupléval kezdődött,

jó lenne tudni, hogy hívják a leánykát, aki előadta,

mert a neve nem szerepelt a színlapon.

Arról énekelt, hogy milyen jó volt régen.
Utána - újabb meglepetés - a szerző állt a színpadra

és ő konferálta végig az estét.
Olykor hiába kérdeztük egymást, hogy mit is mondott,

mert sokkal jobban ír, mint ahogy artikulál.


Hogy melyik "régen" volt jó, az derült ki először. 
Volt a múlt század elején kábé 10 év,

nevezehetjük aranykornak, amikor még volt zsidó kabaré,

ám az első világháborúval örökre végetért,

azután sem volt és most sincs.


Valaki a közönségből csendben megjegyezte:

dehogy nincs - és bemondta egy parlamenti párt nevét.
Nem kuncogott senki.

Ahogy igazi, nevetős poén is alig egy kettő hangzott el az est folyamán.
A néző - ha lemond a kötelező önfegyelemről - inkább sírt volna,

mert volna miért sírni.

Azért ami megtörtént és azért, mert úgy tűnik,

nem sokan tanultak a történtekből.

Az előadás végigkísérő feszültséget

Ökrös Ottó virtuóz zongorajátéka oldotta

és ő nyújtotta a keserű kabaré slusszpoénját.
A műsor utolsó mondatát négyen ismételgették, énekelve és az így szólt:
"Verje meg az Isten, aki ezt csinálta.” 
Hogy ne az átkozódást vigyem magammal,

muszáj volt észrevennem

a zsidó kabaré egyik szereplőjének nyakában lógó arasznyi feszületet.

Azután fűzöm hozzá, hogy a fenti írás elérhető lett az index címoldaláról

és a kommentelés regisztrációhoz kötésével

talán sikerül korlátoznom az eszetlen vagdalkozást, ami azonnal megindult.


A Katona József Színházban a nyolcvanas években futott

a Budapest Orfeum,

ami Szacsvay László, Benedek Miklós és Császár Angela szereplésével

kuplékon keresztül mutatta be a XX. század első felének történelmét,

a századelőtől egészen az ötvenes évekig, szívmelengetően finom irónával.

Ezt a darabot nagyon szerettem és többször jutott eszembe a Spinozában,

volt hogy dalokat ismertem fel belőle, volt hogy hasonlóan finom utalásokat.


A Katonában nem éreztem, amit a Spinozában igen:

a kabaré idejétmúlt, elavult műfaj,

nem csak az est folyamán elhangzott okok miatt tűnt el a süllyesztőben örökre.

Nem azért nincs kabaré,

mert Gábor Andoréknak elment a kedvük a viccelődéstől, majd az élettől is,

hanem már a befogadó közeg sem a régi. 
A mostani est szerzője és előadói viszont óriásit alkottak:

egyedülálló múzeumot varázsoltak egy többszörösen túlzsúfolt terem színpadára.

 

Kabaré Szép Ernő módra

Zsidó kabaré a Spinozában.


Hogy elsüllyedt szerző, avagy sem, arról lehetne vitatkozni (mi – fájó szívvel – az előbbi melletttettük le a voksot), ám az vitán felül áll, hogy haSzép Ernő csak annyit tesz, hogy megírja a Lila ákácot, már akkor is a magyar irodalom legjelentősebb művelői közt lenne a helye. Szép Ernő azonban nem csak a Lila ákácot írta meg, hanem számos egyéb prózai művet is (például a méltatlanul elfeledett Emberszag című holokausztregényt) írt, és persze verseket is szép számmal, hisz nem mellesleg költő is volt, nem is kis verselő. És jelentős beszállítója a kabarévilágnak: „Kabarészerzői minőségében legelőször a mai Művész mozi helyén, a Nagy Endrének is bemutatkozást biztosító Bonbonniére-ben fordul meg; azonmód színpadra is kapacitálják, de a közönség jobban derül a szerző családnevén, mint azon a rigmuson, amivel a »bankfiús külsejű« költő e jeles alkalomra készült. Bezzeg Medgyaszay Vilmába, a sanzonok fátyolos hangú királynőjébe nem fojtják bele a szót, amikor Szép Ernő kupléit énekli, és hasonlóan nagy igény mutatkozik a szerző prózai kismicsodáira, tréfáira, jeleneteire is” – írtuk kabarészerzői munkásságáról. E jelentős termésből és Szép Ernő életrajzából Bächer Iván készített előadást a Spinoza Ház számára.

Kabaré Szép Ernő módra

Irodalom

Időpont
2012. november 26. 19:00
Helyszín
Spinoza Ház
1074 Budapest,, Dob u. 15.

 

 

 

LAST_UPDATED2