Csurka István

A HATODIK KOPORSÓ

Történik a múltban és a jelenben. Színhelye a versailles-i békekonferencia egyik

különterme, amelyben a cseh–szlovák–román és a szerb–horvát–román

határmegállapító bizottság ülésezett 1919 februárjában. A hátsó front nagy részét egy

hatalmas tárgyalóasztal foglalja el, amely mögött majd a delegátusok ülnek,

valamennyien szemben, középen az elnök, Tardieu. A tárgyalóasztal a székekkel és a

delegátusok mögötti szakértői széksorokkal együtt egy dobogón van, és mindenestül

előrébb tolható, amikor a tárgyalás folyik. A szakértői székeken nem ül senki, zárt

ülés lesz, határozathozatallal. A szereplők két részre oszlanak: a jelen szereplői, akik

ma is élnek, és a jegyzőkönyvek alapján felidézett történelmi személyek, akik közül

csak a Kivégzett Forradalmár látja az élő főszereplőt, a Hatodik Koporsó Apródját.

SZEREPLŐK

Élő személyek:

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA

FRANCIAORSZÁGI MAGYAR FÉRFI

MAGYARORSZÁGI MAGYAR FÉRFI

KÉT FRANCIA SZÁLLÍTÓMUNKÁS az elején

Felidézett személyek:

KIVÉGZETT FORRADALMÁR

FEKETE AFRIKAI és ALGÉRIAI ARAB SZÁLLÍTÓMUNKÁS a végén

TARDIEU, a bizottság francia elnöke

DR. SEYMOUR

HARCHOW

DE MARTINO

SIR EYRE CROWE

LEPPER

GRÓF VINCI

BALFOUR

SIR SAMUEL STUART

BARUCH

JAKOB SCHIFF

ROTHSCHILD

HOUSE EZREDES

CLEMENCEAU

I. RÉSZ

A színpad egy-két másodpercig üres. Baloldalt hátulról a kastély főbejárata és aulája

felől belép a két feltaláló. Egy franciaországi és egy magyarországi számítástechnikai

szakember. Évek óta együtt dolgoznak. Alaposan körülnéznek, minden kapcsolót,

csillárt megnéznek, poloskaérzékelővel végigtapogatják a falakat.

MAGYARORSZÁGI MAGYAR FÉRFI: (valami gyanús lesz neki: baloldalt

mélységben középtájon, de a színpad szélén egy telefonfülke-szerű üvegkalitka áll,

telefonnal, műszerekkel) Ez mi? Ezt nem értem.

FRANCIAORSZÁGI MAGYAR FÉRFI: (odamegy) Ezt minden korabeli eszközével

együtt el kell fogadnunk, mert az összes tárgyaláson alkalmazták, de nem fog zavart

okozni. Ez Harchow főhadnagy fülkéje. Ő minden tárgyaláson jelen van, hivatalosan

ő a demonstrátor és a felszolgáló személyzet irányítója, valójában ellenőr volt,

összekötő a Legfelsőbb Tanács amerikai tagjai és a bizottság vezetője között. Az

angol titkosszolgálat ügynöke. A békekonferenciára francia állományban delegálták.

Egy lengyel zsidó, kiképzést Amerikában kapott, de francia tisztnek hitte mindenki.

MAGYARORSZÁGI MAGYAR FÉRFI: Magyarországon járt valaha?

FRANCIAORSZÁGI MAGYAR FÉRFI: Állítólag megfordult a Galilei Körben. Az

Apród mindent tud róla, szemmel tartja.

MAGYARORSZÁGI MAGYAR FÉRFI: Nem megy a fejembe: egy főhadnagy magas

rangú diplomatákat, minisztereket ellenőriz már 1919-ben. Ma, a bősz

neoliberalizmusban teljesen természetes, de '19-ben?

FRANCIAORSZÁGI MAGYAR FÉRFI: Ez a bolsevik módszer akkor kezdődött, és

éppen itt kezdődött. A feladat éppen az, hogy bemutassuk a történelemhamisítás ősi

technikáját. Versailles-ban vagyunk, kedves barátom... (jelentőségteljesen néznek

egymásra: végre, hogy eljutottak idáig, kezet ráznak, összeölelkeznek) Behozathatom

a Hatodik Koporsót?

MAGYARORSZÁGI MAGYAR FÉRFI: (bólint, de kérdéseivel feltartja) Mikor épült

ez a kastély?

FRANCIAORSZÁGI MAGYAR FÉRFI: Itt minden barokk. Bálokat és irodalmi

szalonokat rendeztek itt a tizenhetedik, tizennyolcadik században. Eredetileg körben

elfüggönyözhető páholyok és kis szobák vették körbe a termet, ezeket később

egyesítették a nagyteremmel.

MAGYARORSZÁGI MAGYAR FÉRFI: Oda bújtak el szeretkezni az udvaroncok?

FRANCIAORSZÁGI MAGYAR FÉRFI: Meglehet, de meg kell jegyeznem, egy

kicsit önreklámozásnak tartom a sűrű francia szeretkezési hajlandóságot.

MAGYARORSZÁGI MAGYAR FÉRFI: No, azért elég buják ők.

FRANCIAORSZÁGI MAGYAR FÉRFI: (közbevág, nem akar több időhúzást)

Kimutatták, hogy országos sztrájkok után kilenc hónappal megugrik a születések

száma.

MAGYARORSZÁGI MAGYAR FÉRFI: Sok sztrájk van viszont.

FRANCIAORSZÁGI MAGYAR FÉRFI: No, akkor belevágunk?

MAGYARORSZÁGI MAGYAR FÉRFI: Bocsáss meg, nem tudok szabadulni ettől a

Harchow főhadnagytól. Lemberg, Kahal, aztán Amerika és itt francia főhadnagy.

Bolsevizmus? Nem veszélyeztetjük a Hatodik Koporsó Apródjának életét? S az

ügyet? (megint egymásra néznek, állnak)

FRANCIAORSZÁGI magyar férfi: A kilences Harchow önmagában nem komoly

veszély, hiszen már nem él ő sem. A mai CIA és Moszad – az. Kérdés, tudják-e, hogy

mi eddig jutottunk, és itt forgatunk.

MAGYARORSZÁGI MAGYAR FÉRFI: Nem tudjuk, meddig, s hová jutottak a

történelemhamisítás technikai és politikai védelmében. Csak azt tudjuk, hogy a

tömegember képernyőn való előállításában mit értek el, és a lenini-sztalini

embernyomorítással, a nyílt terrorral mekkora beletörődést sikerült kiváltaniuk. De

hogy a történelemhamisítás tudományos és lelki védelmében milyen eszközökkel

rendelkeznek, azt nem tudjuk. Most, ahogy megláttam ezt a fülkét, ahogy szétnéztem

ebben a teremben, félek.

FRANCIAORSZÁGI MAGYAR FÉRFI: Harchow a békekonferencia után nyilván

bőséges és pontos jelentést adott le gazdáinak, és ezeket az információkat mind a

kifejlődő izraeli, mind az orosz, mind a brit titkosszolgálat megőrizte. Azokban

nyoma sincs a mi Apródunknak, hiszen az élő Harchow nem találkozott vele. Senki

sem találkozott vele. Csak most, a felidézett múltban találkoznak. Ez a mi előnyünk.

Nem lettetek ti odahaza egy kicsit túlságosan habozók, aggályoskodók?

MAGYARORSZÁGI MAGYAR FÉRFI: Mi a habozás és a nem döntés rendszerében

éltünk. Ez mégis veszélyes. Mert nem tudjuk, milyen technikával őrzik a

történelemhamisítást. Ez a Harchow főhadnagy már akkor, születése pillanatában a

történelemhamisítás őre volt. A történelemhamisítást később sem hagyták biztonsági

zárak nélkül. Nem kellene várnunk a találmány működtetésével? Ha még nem

tökéletes és kisiklik, akkor nem tettünk semmit, Apródot megölik, és megy tovább a

meseszekér

FRANCIAORSZÁGI MAGYAR FÉRFI: Egy ilyen találmány sosem lehet kész,

sosem lehet tökéletes. Egyszer kipróbáltuk Pesten a Szép Ilona cukrászdában, amikor

Ságvári elvtársat és a csendőröket visszaidéztük, és semmi komoly hibát nem

észleltünk. A történelemhamisító kommunista miniszter gyanútlanul elmondta

beszédét, és megkoszorúzta Ságvári elvtárs emléktábláját, százszázalékosan

leleplezve önmagát, gyökereit. Vágjunk bele!

MAGYARORSZAGI MAGYAR FÉRFI: Hozzák be a Hatodik Koporsót!

FRANCIAORSZÁGI MAGYAR FÉRFI: (kitárja az ajtót, amelyen bejöttek; és beinti

a szállítókat. Két francia szállítómunkás behozza a Hatodik Koporsót)

MAGYARORSZÁGI MAGYAR FÉRFI: Az Apród hol van?

FRANCIAORSZÁGI MAGYAR FÉRFI: A palota többi részét ellenőrzi, (a

franciaországi magyar férfi megmutatja a szállítóknak; hová tegyék a koporsót.

Leteszik középre. Megköszöni nekik a munkát, szignálja a szállítólevelet, a szállítók

kimennek. A Hatodik Koporsó nagyobb, mint egy valódi koporsó)

MAGYARORSZÁGI MAGYAR FÉRFI: (felemeli a koporsófödelet) Elég tágas.

Érdekes, még temetőszaga is van, földszaga.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: (egy ajtónak egyáltalán nem látszó baloldali

falrészt kinyitva, majd gondosan visszacsukva jön be) Bocsánat, uraim. Minden tiszta,

de például ezt az ajtót nehezen találtam meg. (itt is körüljár, megkocogtatja az

üvegkalitkát) Üdvözlöm, tovaris Harchow! (a középen álló koporsóra) Nem ide

gondoltam. (mutatja, hogy hová) Toljuk ki oda, a balszélre!

MAGYARORSZÁGI MAGYAR FÉRFI: Meg tudjuk mi ezt mozgatni gurtni nélkül?

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Azt hiszem, igen. (két feltaláló tolja, nem

mozdul)

FRANCIAORSZÁGI MAGYAR FÉRFI: Van súlya.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: (megérinti ujjával, a koporsó könnyűvé válik, a

két feltaláló letenyerel a földre) Bocsánat. Csak nekem engedelmeskedik, mert én már

belaktam, (magyarázólag) A vagonban.

FRANCIAORSZÁGI MAGYAR FÉRFI: Még egyszer és utoljára hangsúlyoznom

kell: a dolog veszélyes.

MAGYARORSZÁGI MAGYAR FÉRFI: A konferencia 1919-es résztvevői, amikor

elkezdjük a visszaidézést, nem fogják látni magát, a koporsót sem, de amikor a felvett

dokumentumdrámát a maga szereplésével és láthatóságával előadjuk, vagy feltesszük

a világhálóra, vagyis, amikor valójában leleplezzük a történelemhamisítást, magát

fogják felelősségre vonni. Mint a nagyapját 1957-ben.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Ötvennyolcban végezték ki, és a 301-es

parcellában földelték el. Szeretném azonban megkérdezni, hogy ha már ennyire

szabadon játszunk az idővel, élettel, halállal, jelennel és múlttal, szegény nagyapámat

nem lehetne („feltámasztani"-t akar mondani, de meggondolja) perbe hívni. Netán

politikai oka van annak, hogy őt nem hagyjuk szóhoz jutni?

MAGYARORSZÁGI MAGYAR FÉRFI: Nyers ember volt az öreg. Puszta kézzel

esett neki a Monstrumnak, aztán szerzett egy csákányt, és azzal verte a csizmákat, és

mindvégig fegyverrel harcolt. Nem politikai, hanem biztonsági oka van a

távoltartásának.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Nem fogadom el ezt az érvelést. Mihelyst

magamra maradok, az én személyes indíttatásom lesz a legfontosabb tényező, és én

mindent a magyarságnak ahhoz a tagjához, a történelemnek ahhoz az egyetlen

pillanatához kötök, amit ez a koporsó és annak eredeti lakója, a nagyapám jelent.

MAGYARORSZAGI MAGYAR FÉRFI: Tehát elhozta.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Itt van. Úgy, ahogy elföldelték, drótokba

csavarva, de még nincs perbe híva.

FRANCIAORSZÁGI MAGYAR FÉRFI: Ha mi innen kitettük a lábunkat, minden a

maga felelőssége. Kapcsolatot sem tudunk tartani. Nincs irányító központ, nincs

tanácsadás, minden a maga belátása szerint történik. Ha akarja, perbe hívhatja a

nagyapját. Őt kivégezték, magát védi az eltörölt halálbüntetés...

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Miként nagy-apám gyilkosait, vagy a sortüzek

elrendelőit és végrehajtóit.

FRANCIAORSZÁGI MAGYAR FÉRFI: Igen, a halálbüntetés el van törölve az EU-

ban, de eltehetik láb alól, mint Bang-Jensent 1959-ben New Yorkban, a Central

Parkban, vagy másokat, akik a kialakult kelet-nyugati státuszkvót, a meghamisított

történelem státuszkvóját veszélyeztető tevékenységet folytattak.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Tudom.

MAGYARORSZÁGI MAGYAR FÉRFI: Önt felelősségre vonhatják a győztes

hatalmak által megkötött teheráni, jaltai, potsdami szerződés, valamint a párizsi

békeszerződés rendjének felborításáért, szélsőséges nacionalizmusért, és végül

holokauszt tagadásért.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Nem fogok zsidózni.

FRANCIAORSZÁGI MAGYAR FÉRFI: Csakhogy a felsorolt konferenciák

határozataival való szembeszegülés mindegyike holokauszt tagadásnak minősül. A

holokauszt mítoszba beletartozik minden Európát felosztó, minden nemzeti

önállóságot megszüntető szerződés elfogadása.

MAGYARORSZÁGI MAGYAR FÉRFI: A meghamisított történelem következménye

minden nemzeti csüggedtség, minden lehajtott fej, minden szolgaság. Nem csak a

legyőzött nemzeteknek kell elfogadniok ezeket a hallgatástörvényeket, hanem az

úgynevezett győzteseknek is, amelyek ugyanolyan vesztesek, csak némi jólétet kaptak

a hallgatásért.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Uraim, elég! Tudom én ezt! Most azonban a jólét

forrásai kiapadtak, ezért antiterrorista világháborúval kell fegyelmezni a népeket, és

nekünk ez a legkiválóbb alkalom arra, hogy leleplezzük a történelemhamisítást,

(legyint) Nem érdekel! Az én nagyapámról van szó, akit kivégeztek, elföldeltek.

Fütyülök én a holokauszt mítoszra – ebben a koporsóban, (belefekszik) Menjen

arrébb, fater! (recsegés)

FRANCIAORSZÁGI MAGYAR FÉRFI: (a másik feltalálónak) Magázza a

nagyapját...

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: (meghallja, kiszól a koporsóból) Sose volt

Párizsban.

MAGYARORSZÁGI MAGYAR FÉRFI: Csak a rend kedvéért: akkor állítja meg a

dokumentumdrámát, amikor akarja. Amikor egyes küldöttekhez szól, csak az hallja,

érti, csak az válaszol, akit fénnyel kiválaszt. De ez egyik-másik küldöttel kapcsolatban

nehézkesen fog működni. Ha valaki kívül van a versailles-i körön, vagy nincs

megvesztegetve, mint a többi, vagy idegen kultúra neveltje, az kikapcsolódásokat

okozhat. (Hatodik Koporsó Apródja csak most száll ki a koporsóból)

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Ilyenkor észrevesznek?

FRANCIAORSZÁGI MAGYAR FÉRFI: Nem, azt azért nem, de ilyenkor jobb, ha

lecsapja azt, aki kapiskál valamit.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: És ha hölgy az illető?

MAGYARORSZÁGI MAGYAR FÉRFI: Akkor más módon kell ájulásba kergetnie.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Boldog házasságban élek, két gyermekem jár

iskolába Budapesten.

FRANCIAORSZÁGI MAGYAR FÉRFI: Nem sok hölgy fog maga elé kerülni, 1919-

ben a diplomácia szinte kizárólagosan férfi tevékenység volt.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: (a fülkére mutat) Azt hiszem, a bolsit fogom

először lecsapni.

FRANCIAORSZÁGI MAGYAR FÉRFI: Ő mint bolsi az európai kultúra szerves

része. Sajnos.

MAGYARORSZÁGI MAGYAR FÉRFI: Hát akkor, azt hiszem, mindent

megbeszéltünk. Eb visszamegyek a magyar, a barátom a francia találmányi hivatalba,

és a találmány tökéletesítésén dolgozunk.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: (az ajtóig kíséri őket) Bill Gates legyen önökkel!

(a két férfi kimegy, a Hatodik Koporsó Apródja belefekszik a koporsóba, eltűnik)

Vajon mennyi időm van kezdésig? (felnevet) De hülye vagyok: hát annyi időm van,

amennyit teremtek. Szundítok egyet. (magára húzza, üggyel-bajjal, kézzel-lábbal a

koporsófedelet) Ki kell próbálnom a szellőzést, (kisvártatva lelöki a fedelet) A

szellőzés: mint a nagy-apámé. (éppen akkor, amikor a fedél nagy dübbenésekkel

leesik, lép be Dr. Seymour, az amerikai küldött, de nem vesz észre semmit. A Hatodik

Koporsó Apródja kiszáll, nyújtózik) Mennyit aludtam? (Csak most veszi észre Dr.

Seymourt) Az első hiba. Akár észrevett ez a pasas, egyébként az amerikai küldött,

doktor Seymour, akár nem, én mindenesetre nem hívtam, és ő mégis itt van. Van még

mit csiszolni, feltalálók! (odamegy a le és fel járkáló amerikai küldött mellé,

egyszerre lép vele, eltáncol előtte, az amerikai semmit sem vesz észre. Otthagyja, a

koporsó elé áll, az amerikai megáll, a feje megvilágítódik, minden más elsötétül) Dr.

Seymour!

DR. SEYMOUR: (a hang felé fordul, megilletődötten áll, megborzong) Kitártak itt

egy ablakot? Valami hűvösség csapott meg. (nem akarja tudomásul venni, hogy

megszólították)

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: (egy kihallgató tiszt hangján, keményen) Dr.

Seymour! (Dr. Seymour egy lépést hátra lép) Nem Nürnberg felől fúj a szél?

DR. SEYMOUR: Ide, Versailles-ba? Ez képtelenség.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Ez a halál szele. Nürnbergben hozták meg azokat

a halálos ítéleteket huszonöt-huszonhat évvel később, egy ugyanilyen nemzetközi

bíróság ítéleteként, amelyeket maguk itt most megalapoznak.

DR. SEYMOUR: Egy szót sem értek az egészből.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Dehogyisnem! Maga fiatalember, most, 1919-ben

még nincs ötvenéves, és negyvenötben megélte még a versailles-i vetés bőséges

aratását.

DR. SEYMOUR: Jogász vagyok, de a nürnbergi perben nem vették igénybe már a

szolgálataimat.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: A nürnbergi perrel párhuzamosan

Magyarországon is százakat végeztek ki, kiirtottak egy egész vezető osztályt. De

minden itt kezdődött, a hazug ítéleteknek ebben a termében. Versailles – Nürnberg, és

magyar népbíróság, Bárdossy László kivégzése, majd Donáth Györgyé, és a Magyar

Közösség pere, aztán az ötvenhatos megtorlás, több mint négyszáz akasztás, arccal a

földnek elföldelés – itt kezdődött.

DR. SEYMOUR: Bocsánatot kérek, ez a béke-konferencia, és a cseh–szlovák–román

és a román–szerb–horvát–szlovén ügyeket tárgyaljuk.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Ez sem igaz. Maguk kizárólag magyar ügyeket

tárgyalnak.

DR. SEYMOUR: Elnézést, kihez van szerencsém? Már percek óta társalgunk, de én

nem látom önt, mert a szemembe vág valami kísérteties fény. Ön lát engem?

(elbizonytalanodik) Ön talán Kun Béla megbízottja? A magyar utalásokból erre

következtetek.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Kun Béla is megbízottja valakinek, nemde?

DR. SEYMOUR: Az én megbízóm az Amerikai Egyesült Államok kormánya és

Wilson elnök.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Közvetlen főnöke is van önnek.

DR. SEYMOUR: Természetesen minden apró ügyemmel nem zaklathatom az

elnököt. House ezredes, az ő titkára adja ki a közvetlen utasításokat.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: És ő kivel beszéli meg a teendőket? Nincs fölötte

senki?

DR. SEYMOUR: Baruch úrra gondol?

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Na, látja, megy ez. És mi a közös nevező Kun

Bélában, House ezredesben, akinek eredeti családneve Mandel és az apja rabbi,

valamint Baruch úrban?

DR. SEYMOUR: Trockijra gondol?

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Nem, de a nyom jó. Trockijt is ide vonhatjuk.

DR. SEYMOUR: Ez fajelmélet, és nyílt antiszemitizmus. Baruch úr otthon a

hadigazdálkodás főnöke volt, minden anyagi kérdés, minden kiutalás, minden tonna

acél, minden tonna réz tőle függött. Szerintem a legnagyobb hatalommal rendelkezett

az elnök után – ha nem előtte és itt is szabad bejárása van mindenüvé. Még az ötök

nagy üléseire is akkor megy be, amikor akar, és azt löketi ki a konferenciáról, akit

akar, beleértve az ilyen sztereóhangú antiszemitákat. Fedje fel magát, különben

kidobatom Baruch úrral.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: (odamegy hozzá, összefogja a mellén a kabátját,

megrázza, arcul csapkodja, térdre kényszeríti, felállítja, közben:) Még mindig úgy

érzed, hogy egy illetéktelen személy van itt? (otthagyja)

DR. SEYMOUR: Nem, már nem.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Ti, amerikaiak, nem fogjátok aláírni a

békeszerződést.

DR. SEYMOUR: Nem tudom, lehet, hogy így lesz. Mindenesetre a folyosókon már

rebesgetik. Most dől el, ezen az értekezleten.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Semmi gazemberséget nem akadályoztok meg,

hagyjátok, hogy a többiek, a kedvezményezett románok, szerbek, csehek és szlovákok

semmibe vegyék az elnökötök által publikált alapelvet, a népek önrendelkezésének

jogát, aztán finnyásan félrevonultok: én nem ilyen lovat akartam? Ez szemét munka.

DR. SEYMOUR: Wilson elnök a legnagyobb jóindulattal, mintegy az európai szellem

megmentésének ajánlataként hozta át az óceánon ezt a magasztos elvet. Ezért lesznek

köztünk sportemberek, igazi keresztyén amerikaiak is, mint például Bandholtz

ezredes és mások.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: És te mit keresel itt, te sötét New York-i

zugügyvéd?

DR. SEYMOUR: Egyszer voltam büntetve.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Nem hagylak békén, ne félj! Add elő, miért jöttél

ide hívásom nélkül! (lekerül róla a megvilágítás és az egész terem megvilágítódik)

DR. SEYMOUR: El is mehetek.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Menj!

DR SEYMOUR: (elindul körbe, hogy kimegy valamelyik ajtón, de mindegyik be van

zárva)

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Itt vagy még?

DR SEYMOUR: (leül a helyére a tárgyalóasztalnál) Egyezzünk meg! Mennyi pénze

van önnek egy feltáró vallomásra, és ki fogja nekem átadni, ha ön megőrzi

láthatatlanságát?

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Mondj egy összeget.

DR. SEYMOUR: Százezer. Csak dollárt fogadok el. Az lesz a világpénz, erről szól ez

a konferencia.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Belegyezik ebbe Anglia?

DR. SEYMOUR: Nem kérdezzük. Mióta beléptünk ebbe a háborúba, nem kérdezünk,

csak rendelkezünk. Balfour, angol külügyminiszter, aki szintén itt lesz, Samuel Stuart

főmegbízott úrral egyetemben. Amikor beléptünk, nyomban kiadott egy nyilatkozatot,

és megküldte a Rothschild bankház fejének. Nagy- Britannia támogatja a zsidók

palesztinai letelepedését és a térségben egy zsidó vallási államrész kialakítását,

természetesen a többi jelenlévő nép egyenjogúsága mellett. Balfour azonnal

észrevette, hogy az amerikai zsidóság igényeihez kell alkalmazkodnia. Ehhez a

nyilatkozathoz is a mi hadba lépésünk kellett. Ezért csak dollárt fogadok el, még font

sterlinget sem.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Már a számládon van a pénz.

DR. SEYMOUR: Itt most egy titkos értekezlet kezdődik az említettek részvételével.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Mikor érkeznek ide az említett urak?

DR. SEYMOUR: Bármelyik percben itt lehetnek. Engem 11-re rendelt ide House

ezredes, a cseh–szlovák-jugoszláv határmegállapító bizottság ülése 12-kor kezdődik.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: És miért éppen ezt a termet választották?

DR. SEYMOUR: Mert itt szolgál Harchow főhadnagy, akinek a szakértelmében a

leginkább megbízik mind Baruch úr, mind pedig House ezredes. Nagyon fontos a

titkosság.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: (elfordul, a koporsó felé mondja) Hát ez nagy

fogás, erre nem számítottam. Azonnal be kell kurblizni a gépezetet. És ezt az öregem

is élvezni fogja. (széles karmozdulatot tesz mindkét kezével. A világítás mindenütt

kihuny, aztán teljessé válik. A Kivégzett forradalmárnak, bele a koporsóba beszél)

Nagyapám! Nagyapám! Perbe hívom. Nagyapám, dolog van! (a koporsóban nincs

mozgás. Belehajol a koporsóba) Aki magyar, velünk tart!

KIVÉGZETT FORRADALMÁR: (szemét törölve nyomban felül. Harminchat éves,

széles vállú, overallos munkásember) Mi van? Fegyvert adjatok!

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Csendesebben.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR: Ne utasítgasson! Kicsoda ön? Jól öltözött, azt

látom. Mutassa a cipőjét. Ha cipője sárga bőrcipő, akkor ön csak ávós lehet.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: (mutatja a cipőjét) Sötét öltönyhöz nem hordok

sárga cipőt. Én az ön unokája vagyok.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR: (kilép a koporsóból, az overallja zsebeiből egy-két

szerszámot, fogót, kalapácsot visszadob a koporsóba, de egy franciakulcsot a kezében

tart, úgy közeledik a Hatodik Koporsó Apródja felé. Odamegy Hatodik Koporsó

Apródjához, közelről is megnézi) Éppen egy 424-es szelepét szereltem, amikor

elvittek. A fiam akkor hatéves volt.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Amikor a munka után hazament és megmosdott,

térdére ültette, és kis apródomnak szólította.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR: így volt, de ez még nem bizonyít semmit. Ezt az

ávó kiverhette a hozzátartozóimból.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: A feleségéből? KIVÉGZETT FORRADALMÁR:

Kötve hiszem, de a szomszédokból esetleg.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Menjen vissza a fekhelyéhez, talál benne

bizonyos bronzdarabokat.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR: (Dr. Seymour felé mutat, aki az asztalnál ül) Az ki?

A kihallgatásaimon is mindig ketten voltak, és az egyik hátulról fenyegetően figyelt.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Nem magyar és nem ávós, de nem jó ember.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR: Nagyon idebámul.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Bámul, de nem lát és nem hall.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR: Süket? És vak?

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Egyik sem. Később elmagyarázom.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR: (belekotor a koporsóba, s kiveszi Sztalin

mutatóujját meg egy darabot a pofacsontjából. Földöntúli örömmel) Jóska! Az anyád

postarabló istenét! (összekoccantja, feldobálja, elkapja, s odasétál a Hatodik Koporsó

Apródjához) Kis unokám! (megöleli) De ő nem lesz feltámasztva. (Sztalin ujjával a

szobor útmutató mozdulatát utánozza)

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Azon vagyok.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR: Szeretnék kérdezni egyet-mást. Nagyanyád...?

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Mindent elmondok, de később, mert most fontos

dolgok következnek. Menjen vissza a koporsóba és maradjon csendben! Magát és a

koporsót nem látja senki, de ha közbeszól, mindent elronthat. Ha nekem akar mondani

valami, koccintsa össze a bronzokat!

KIVÉGZETT FORRADALMÁR: (fél lábbal már a koporsóban) Mégis? Nagyanyád?

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Él. Nyolcvankét éves.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR: Ó, Istenem! Átugrottunk egy századot?

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: És az új pocsékabb.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR: Új fegyverek vannak?

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Rengeteg. De most már nekem is van egy.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR: Magyar fegyver, ami csak a miénk?

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: (megütögeti a koporsó falát) Ez az. Magával

együtt, nagyapám. Mi most olyan időben beszélgetünk, 1919-ben, amikor maga még

nem is élt, nem is szólva rólam.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR: (kissé lehangolódik) Ez valami regény akkor...

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Lenni jó? KIVÉGZETT FORRADALMÁR:

Lenni jó. Ha én most tényleg vagyok.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Most van, nagyapám, mert a múltat élő valósággá

tudom tenni. Az öröklétben pedig mindketten hiszünk.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR: De én csak nagyanyádról...

(erős dörömbölés a rejtekajtón)

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Megjöttek. Figyeljen! (Dr. Seymournak) Doktor

Seymour! Ön mögött a falban van egy kisajtó, csak egy tapétás gomb a kilincse.

Nyomja meg azt a gombot és engedje be az urakat!

HARCHOW: (kilép a fülkéjéből) Várjon, ne mozduljon, doktor Seymour! Majd én.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: (megdöbbenve, rosszat sejtve) Ön hogy kerül ide?

HARCHOW: Itt dolgozom (odasiet a túlról újra megdörömbölt kisajtóhoz, kinyitja és

bejön Sir Samuel Stuart, Balfour, Jakob Schiff, Edmund Rothschild, House ezredes és

Baruch)

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: (összezáró karmozdulatot tesz) Saját

jegyzőkönyvem számára: megtörtént az első baleset! (a terem elsötétedik) Ahogy

várható volt, Harchow főhadnagy okozta. Fejgépet rá! (Harchow közben visszament a

fülkéjéhez, ott állítja meg a fény.) Harchow főhadnagy! Lépjen felém két lépést!

HARCHOW: (kettőt hátralép)

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Tehát tudja, hol állok, és esetleg lát is. Fordítson

hátat nekem!

HARCHOW: (most engedelmeskedik, hátat fordít)

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Igen, így van. Egy-null ide.

HARCHOW: (észbe kap, hogy rosszul csinálta) Bocsánat! Azt hiszem, most vagyok

háttal a hangnak, amely parancsokat osztogat.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: (közelebb megy hozzá, majd egészen testközelbe

áll) Most közelebb kerültünk egymáshoz?

HARCHOW: Nem hiszem, hogy erre volna mód. Legalábbis részemről.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Kemény legény vagy. (ököllel állcsúcson vágja,

Harchow összecsuklik) Bocsáss meg, ezt az utasítást kaptam erre az esetre.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR: (összeüti a bronzokat) Szóval ez ávós?

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Olyasmi.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR: Ezekkel így kell bánni, a szép szóból nem értenek.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Kérdés, hogy ebből értett-e... (felrázza, magához

téríti Harchowot) Jól van, főhadnagy úr?

HARCHOW: Lehetnék jobban is.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Menjünk sorjában. Egy: hogyan közlekedik ön?

HARCHOW: Fülkémben süllyesztő-emelő áll rendelkezésemre, (bemegy, rááll,

eltűnik, majd feljön és odalép, ahol a Hatodik Koporsó Apródját sejti) Nincs több

titkom.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Majd meglátjuk. Most hányan vagyunk a

teremben?

HARCHOW: Az ön hangja meg jómagam.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: És a Legfelsőbb Tanács tagjai, és a meghívottak,

akiket az imént engedett be.

HARCHOW: Nem emlékszem, hogy akárkit is beengedtem volna.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Nem? (a beengedett tárgyalóküldöttség a

tárgyalóasztal előtt áll, egyvonalban, a Hatodik Koporsó Apródja mindegyiket

megnevezi és mindegyik sorra fejgépet rak) Bizonyos ebben? (Balfour feje fényt kap)

Ez ki?

HARCHOW: Balfour angol külügyminiszter, a Legfelsőbb Tanács tagja.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Mit tud még róla?

HARCHOW: Közvetlenül az USA hadba lépése után a világ zsidósága és a cionista

mozgalom számára nagyon kedvező nyilatkozatot tett, megajánlva a zsidók

letelepedését Palesztina területén. A zsidók nagyon hálásak neki ezért. Közvetlenül az

öreg Rothschildnak küldte el, aki akkor, 1917-ben az angol zsidóság vezető

személyisége volt. (Balfour feje eltűnik, Rothschild kap megvilágítást)

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Ő az?

HARCHOW: Nem, aki most itt áll, az a fia, az egyik, a most Amerikában élő bankár,

Wilson elnök úr egyik közeli embere. Nagy összegekkel járult a kampánya

finanszírozásához.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Szereti a presbitereket.

HARCHOW: (őszintén röhög) Ez jó. (a fény átmegy Sir Sámuel Stuartra. Harchow

kérdés nélkül folytatja) Sir Sámuel Stuart. Palesztinai főmegbízott és lengyel referens.

A Lengyelországról beadott jelentésével érte el, hogy a most létrehozott lengyel

állam, a lengyelek ősi álmának teljesülése ne lehessen egyszersmind a felébredő

lengyel nacionalizmus hatására pogromokkal terhes. Vagyis előírtuk, hogy hogyan

bánhatnak zsidaikkal a felszabadult lengyelek. (A fény Baruch fejét világítja meg,

Harchow iskolás leckefelmondásba kezd) Jozef E. (az Efraimot nem mondja ki)

Baruch 1884-ben született Oregon államban, az apja jól menő orvos. Jogot végzett,

kohómérnöki és bányamérnöki diplomát is szerzett. Rövid ügyvédkedés után

bekapcsolódott a rézüzletbe. Mind a Guggenheim rézvállalattal, mind a Khuen és

Loeb and Co.-val üzleti kapcsolatokat épített ki, és saját vállalkozásai vannak. A

háborúban magas beosztású tisztviselővé nevezték ki.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Köszönöm! A felelet jeles. (A koporsóhoz megy,

a nagyapjának) Tehát nem hallotta, amit az előbb a másikból szedtem ki, különben ezt

nem merte volna így előadni.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR: Az én kihallgatóimnak nem volt ennyi eszük.

Minden el volt döntve, mondhattam, amit akartam.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Most is így van. Itt is ez a helyzet. Ezt kell

bebizonyítanunk. (Harchownak) Kezdjék meg a tárgyalást!

HARCHOW: (lekerül róla a fény és mindenki újra látszik, Harchow House

ezredeshez lép) House ezredes úr, jelentem, a tárgyalás megkezdhető, biztonsági

kockázat nincs!

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: (csak magának) Húha, de gyanús ez az alak.

HOUSE EZREDES: Köszönöm! Uraim, kérem, foglaljanak helyet! Ki-ki tetszése

szerint (a küldöttség leül a tárgyalóasztalhoz, középen Balfour, mint a legnagyobb

rangú politikus, mellette Sir Sámuel Stuart, Baruch balszélre ül, szinte háttérbe,

Rotschild ugyanígy jobbszélre. Dr. Seymour szerényen nem ül a nagy asztalhoz,

hanem Harchow kalitkája mellé húz magának egy széket és ráülne, de Harchow

észreveszi és mivel túlságosan közelinek találja a kalitkájához, hátrább teszi)

HARCHOW: Szíves engedelmével.

DR. SEYMOUR: (megérti) Hogyne, hogyne.

HOUSE EZREDES: Tájékoztatom a jelenlévőket, a Wilson-kabinet tagjait, hogy erre

a Wilson elnök úr nélküli ülésünkre Balfour brit külügyminiszter úr kérésére azért itt

került sor és nem a szokásos helyünkön, Washingtonban, mert Balfour

külügyminiszter urat és jómagamat is számos teendőnk ideköt Párizsba, a

békekonferencia működésének felgyorsulása ugyanis az állandó jelenlétünket kívánja.

BALFOUR: (átveszi a szót) Wilson elnök urat pedig az amerikai államügyek éppen

hazaszólították, ezért ezt az ülést nélküle vagyunk kénytelenek megtartani.

JACOB SCHIFF: (Rothschild közelében ül) Ne kerteljünk, magunk közt vagyunk:

azért nem lehet itt, mert marhaságot készül elkövetni.

BALFOUR: De ez csak a bizottság egyik felének a vélekedése, (ránéz Baruchra,

hogy szóljon)

BARUCH: A világháború iszonyatos véráldozatot követelt a népektől, de, valljuk be,

nem oldott meg semmit. Most a nemzeti kormányok egy része a békekonferenciába

veti reményét, hogy az majd megoldja a világ átrendezésének feladatát de ezt a

békekonferencia csak akkor tudja teljesíteni, ha nem leplezi le és nem teszi tönkre

azokat az erőket, azokat a háttérhatalmakat, amelyek a háború anyagi terheit

biztosították. Ha Amerika és személyesen Wilson elnök és vele mi, ez tanácsadó

testület, amely az anyag és a pénz tömege fölött rendelkezik, lelepleződik, akkor

rakhatunk mi akárkit a jövő intézményei élére, a Népszövetség élére, kormányok és

köztársaságok elnöki székeibe, a népek elfordulnak tőlünk. És igazuk is lesz, mert

amíg ők véreztek, mi meggazdagodtunk.

ROTHSCHILD: Nem árulok el titkot: én tíz év múlva és húsz év múlva is

kölcsönözni akarok.

BALFOUR: Még ha biztosítva van is a titkosság, nem helyes a dolgokat ennyire

világosan kimondani.

BARUCH: Itt most világos és egyértelmű határozatot kell hoznunk. Rothschild úr és

jómagam azon az állásponton vagyunk, hogy Wilson elnököt és vele bennünket, ezt a

számára legfontosabb testületet is ki kell emelnünk a békekonferencia kínos, a népek

közt iszonyatos ellentéteket, gyűlöleteket, adott esetben újabb háborúkat előidéző, de

szükséges és érdekünkben álló döntéseinek felelősségéből. A bizottság más tagjainak

ezzel szemben az a véleményük, hogy ha az elnök kivonul, Amerika és vele mi is

elveszítjük részesedésünket a győzelemből. Azt hiszem, eléggé érthetően szóltam.

BALFOUR: Jómagam mint politikus középütt álltam, de azért kértem ezt az

összejövetelt, mert ennek az érvelésnek a helyességét, bölcsességét nem tudom

tagadni. A pénz tisztara mosása Nagy-Britanniának is érdeke.

HOUSE EZREDES: Nos, uraim, 1919. február ötödikén meghallgatta a már tavaly

megalakított Cseh–szlovák Köztársaság külügyminiszterét, Edvard Benes urat, a

békekonferencia egyik meghatározó személyiségét, aki ezt megelőzően már tizenegy

memorandumot adott át az európai rendezés tárgykörében, különösen Németország és

Ausztria-Magyarország felosztását illetően.

BALFOUR: (helyeslően, veszi át a szót) A béke-konferencia minden tagja, beleértve

magamat is, elismeréssel adózik Benes úr munkásságának, rendezési elképzeléseinek,

amelyek Masaryk elnök úr történelmi kutatásain alapulnak, de a kialakult helyzetben

persze némileg túlmennek azon.

BARUCH: Bocsánat! Most magunk között vagyunk, és majdnem mindent

megvitattunk már négyszemközti találkozásokon. Nincs most szükség arra, hogy a

diplomáciai nyelv köntösébe burkolózzunk. Arról van szó, hogy Benes elvadult cseh,

huszita önzésében, német és magyargyűlöletében túlment egy határon, el-

fogadhatatlan hamisításokkal élt, és ez különösen a mi elnökünknek, Wilson úrnak

szúrt szemet, aki ugyan nem túlságosan jártas az európai kérdésekben, de

felháborította Benes durva történelemhamisítása. Most haza akar menni.

SIR SÁMUEL STUART: Még el sem kezdődött, és ő már haza akar menni, de én

egyetértek vele.

SCHIFF: Mert betegesen presbiter maradt.

BARUCH: Legyünk méltányosak hozzá! Emlékezzünk, mennyire nehezen szánta rá

magát a háborúba való belépésre!

BALFOUR: Mindent a maga által alkotott elv, a népek önrendelkezési joga alapján

néz.

SCHIFF: Ezt a magasztos elvet mi, néhányan adtuk szájába még háborúba lépésünk

előtt, mert csak így tudtuk rávenni a hadüzenetre. Amerika csak a szabadság és a

demokrácia védelmében háborúzhat, vélte ő erős ragaszkodással.

BARUCH: Ez az óriási találmány most már végérvényesen az ő nevéhez fűződik. Ezt

mi meghagyjuk neki. Ami a háttérben történt, az nem számít már, és a

közvéleménynek soha nem is szabad megtudnia. Ez tulajdonképpen a demokrácia

terjesztése fegyverrel. Ilyet egy presbiter ki se ejthet a száján. Ez szabadságvetés

olyan vetőgéppel, amelyben ólomgolyók vannak.

SCHIFF: Rézhüvelyben. (nevetnek, Baruch is nevet)

SIR SÁMUEL STUART: Ez a vetőgép óriási. Farmjai vannak, Baruch úr? (mindenki

nevet)

ROTHSCHILD: Engem nem érdekel a megroggyant elnök. Ha hazamegy, hát

hazamegy, de azokat a célokat és azokat a befektetéseket, amelyeket mi ebbe a

háborúba invesztáltunk, nem hagyom veszni. A német ügy már nagyjából rendben

van. A németek a megnyomorításukért most a franciákat okolják. A franciák

diadalittasak, hogy bosszút álltak 1871-ért. Ha nem lett volna hódító Bismarck, nem

lett volna marne-i csata sem, és nem lett volna most német kapituláció. Több száz éve

fennálló bankházam jól helyezte el a pénzét 1871-ben is, 1914-ben is, és most a

békekonferencián is jól akarja elhelyezni. Minden tiszteletem Wilson elnöké, de

ragaszkodom ahhoz, hogy a békekonferencia a német rendezés vonalán haladjon,

azaz, hogy az európai nemzetek egymást okolják. A németek a franciákat és viszont,

és így tovább.

SCHIFF: De ez sajnos nem jelenti azt, hogy holnap nem fogják mindketten a zsidókat

okolni...

ROTHSCHILD: Az sem baj. A zsidóság népi törzse mindenkor vállalt szenvedéseket

az egész nemzet fennmaradásáért és kiteljesedéséért. Ha a most felosztásra kerülő

Magyarország zsidóságára szenvedés vár, hát viselje el, vagy települjön ki hozzánk,

Amerikába, de az ügynek, a világhatalom ügyének előre kell haladnia. Áporodott

békekorszakra nekem nincs egy fillérem se...

SIR SÁMUEL STUART: (fitogtatja irodalmi műveltségét) „Fuvolázó békekor",

ahogy III. Richárd mondja Shakespeare királydrámájában, ne alakuljon ki, amely egy

enyhe rendezés esetén kialakulhat?

ROTHSCHILD: Köszönöm a kiegészítést! Közép-Európára és mindenekelőtt a

magyarokra térve, meg kell hagyni őket abban a hiszemben, hogy ezt a békét, amely

feldarabolja őket, mert őket fel kell darabolni, a franciáknak köszönhetik.

BARUCH: Bocsánat! Közvetlenebb célpont is kell nekik. Egyidejűleg támogatni kell

az érvényesülésben a valóban gonosz, magyarellenes Benest. Az összes határkérdést

az ő memorandumai alapján kell elintézni, így a kárvallottak gyűlölete átháramlik

Benesre, a csehekre és a románokra. Mentesülnek a franciák, és állandósul a

szembenállás.

HOUSE EZREDES: Az elnök úr pedig finnyásan hazamehet, és nem kell aláírnia a

békeszerződést. Igaz, erre még rá kell venni, de én már elkezdtem dolgozni a

lelkében.

SCHIFF: Igen, hajlik a dologra.

HOUSE EZREDES: Én már a kikötőbe rendeltem a George Washingtonba

pillanatnyilag legnagyobb hadihajónkat.

BARUCH: Hozzunk tehát határozatot! Wilson elnök sértődjék meg, hagyja itt a

békekonferenciát, ne írja alá a békeokmányt, az amerikai és részben a brit küldöttek

mindenütt igyekezzenek enyhíteni a feldarabolt vesztes népek fájdalmait, a bosszúálló

szerepében hagyják meg a franciákat és Benes urat, akit erre nem is kell ösztökélni, de

a pénz feletti döntés maradjon ennek a tanácsadó testületnek a kezében!

JACOB SCHIFF: Akkor is, ha a következő elnököt nem Wilsonnak hívják?

ROTHSCHILD: Magától értetődik.

BARUCH: Kérdezem tehát a bizottságot, el-fogadja-e ezt a Rothschild-Baruch

javaslatot, melyhez most már Balfour külügyminiszter úr is csatlakozott.

SIR SÁMUEL STUART: Meg vagyok győzve, elfogadom.

JACOB SCHIFF: Elfogadom, de kikötöm, hogy a Népszövetség első elnöke zsidó

legyen.

BARUCH: Külügyminiszter úr, lehetséges ez?

BALFOUR: Lehetséges.

BARUCH: Főhadnagy úr! Fel tud húzni nekem egy Kárpát-medence térképet?

HARCHOW: Természetesen, uram. (lelógatja azt a térképet, amelyet majd a

következő tárgyaláson is használni fognak, a hosszú nádpálcát Baruch kezébe adja,

aki a hátulról megvilágított térképen belülről rajzolgat) Ez a magyar birodalom közel

húszmillió lakosú, csak valamivel több mint a fele magyar, de a magyar történelmi

vezető osztály uralja. Ha ezt a birodalmat egyben hagynánk, tíz év múlva harminc,

húsz év múlva negyvenmillióssá nőne, és erősebb európai tényezővé válna, mint

Franciaország, Ausztriáról nem is szólva. Ha feldaraboljuk, akkor is legalább

harmincmillió lakosa lesz, de ereje semmi. A magyarok minden erejét leköti a jogos

revans, a románok és a szlovákok, a szerbek csak az érdemtelenül kapott birtok

megtartása érdekében fogják még iszonyatosabban gyűlölni a magyarokat. Mindegyik

a békéről fog szónokolni, de nálunk fognak kilincselni, hogy adjunk pénzt

fegyverkezésre.

HOUSE EZREDES: És egymást is akadályozni fogják. A szerbek a románokat, a

szlovákok a cseheket, és mindannyian a magyarokat.

ROTHSCHILD: Ez egy aranybánya. Pénze egyiknek sincs, de mindegyik háborút

akar.

BARUCH: (bólint) Éhesek maradnak. Oda állnak, oda sodródnak, ahová rendeljük

őket.

BALFOUR: Meg kell jegyeznem, hogy ez egy új háború lehetőségét is magába

foglalja.

BARUCH: Nem zárom ki. Nem tudom. A mi földrészünkről tekintve ez közömbös.

Ha kitör, esetleg újra jövünk megvédeni a szabadságot és a demokráciát. Ha az a

bolsevizmus, amit most odahaza nálunk majdnem kizárólag barátunkhoz, Bronstein

Leóhoz kötnek, megerősödik, akkor ellene még akár keresztes háborút is

hirdethetünk, (nevetnek) Most tehát a helyzet a következő: a közép-európai rendezést

Benes memorandumai és tervei alapján kell végrehajtani, nem csupán azért, hogy

megossza a gyűlöletet a Nyugat és a csehek és a románok iránti gyűlölettel, hanem

azért is, mert ez a legjobban végiggondolt eljárás, amely megakadályozza a Magyar

Birodalmat abban, hogy stabilizáló erő legyen Közép-Kelet-Európában.

ROTHSCHILD: Mennyibe kerül ez az egész?

SIR SÁMUEL STUART: Nem veszélyes. Kéjnőket kell még hozatni, bár jönnek

maguktól is, és a művészeket, festőket, költőket kell egy kicsit megtámogatni, hogy

sok olyasmivel traktálják a népeket, ami szokatlan, ami új, amit a népek nem értenek.

Érezzék a polgárok, hogy most minden más, és vannak új perspektívák.

SCHIFF: El kell terjeszteni, hogy új korszak kezdődik.

BALFOUR: A határozat elfogadva. Uraim, az angol békeküldöttség meghívja a

társaságot ebédre, gulyás lesz, csípős paprikával. (kimennek ott, ahol bejöttek)

Vége az első résznek

II. RÉSZ

A terem sötét, csak a koporsó területe, van némi fényben. HATODIK KOPORSÓ

APRÓDJA a belső végén ül magába roskadva, a KIVÉGZETT FORRADALMÁR két

kezét a tarkóján összefonva fekszik, hasonló hangulatban. Hosszan hallgatnak, nem

történik semmi.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Haza kéne mennem, mint Wilson elnöknek.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR: Hová?

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Húszmillió halott a csatatereken, és ők

megtervezik újabb ötvenmillió halálát, mert az az üzlet. Embereket tolnak ide, tolnak

oda, a legkisebb erőfeszítés nélkül. Pusztán a pénz erejével. Hát le lehet ezt leplezni

egyáltalán? Nincs a történelem egyszer s mindenkorra meghamisítva? Nem az maga a

történelem lényege, hogy állandóan hamisítódik?

KIVÉGZETT FORRADALMÁR: Nem adhatod fel. Majd én segítek. (kalapáccsal üti

a bronzot) Egyszer már szétvertük a pofáját a történelemhamisítónak.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Megint igaza van, nagyapám! Sztalin az ő

teremtményük. Sztalin itt született Versailles-ban. Most azokat kell leleplezni, akik

helyzetbe hozták. A történelemhamisítókat. Nagyapám! Bevonom a munkába, (feláll,

tesz egy indító karkörzést) Figyeljen!

(Libasorban bejönnek a delegátusok az aula felől, előbb elsétálnak az asztal előtt,

aztán leülnek, utoljára érkezik Tardieu, az elnök, leül középre, a helyére. A

tárgyalóasztal, miután mindegyik delegátus leült, előrébb nyomul, Harchow pedig

mögéjük leereszti Nagy-Magyarország hegy- és vízrajzi térképét, amelyen egyes

városok piros körökkel meg vannak jelölve. Leteszi a hosszú demonstráló nádpálcát

Tardieu elé. Tardieu-nak jókedve van: megsuhogtatja a nádpálcát. Harchow beül a

fülkéjébe)

TARDIEU: Az ülést megnyitom. Ma, 1919. február 17-én a román és jugoszláv ügyek

bizottsága az erdélyi román határvonal kérdését vitatja meg. Kérem a küldött urakat,

ismertessék a határvonallal kapcsolatos véleményüket!

KIVÉGZETT FORRADALMÁR: (megkocogtatja a bronzot)

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: (leállítja a felvételt) Mi a probléma, nagyapám?

KIVÉGZETT FORRADALMÁR: Élvezem, tetszik, olyan, mintha színházban volnék,

de nem értem. És ha nem értem, nem tudok segíteni neked, fiam.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Ez egy dokumentumfilm felvétele. A feltalálók,

egy magyarországi hadmérnök és egy franciaországi, emigráns magyar tudós,

kibernetikus. Eljutottak oda, hogy a világegyetemben semmi nem vész el, a kimondott

szó, a gondolat, a mozdulat és a személy visszaidézhető, és pontosan úgy, ahogy

történt, felidézhető. Eddig a történettudomány papírdokumentumok, levéltári

anyagok, visszaemlékezések feldolgozására, egy-egy nagy elmében való

újraképzelésére volt utalva, és az írók ezek alapján alkották meg hatalmas történelmi

regényeiket. Ez megmarad ezután is, mert erre is csak az ember képes. Ebből lesz a

kollektív emlékezet, a nemzeti és az egyetemes, és ezt próbálja rendszerezni a

történelemfilozófia. Most léptünk egyet. Talán előre. Bizonyos helyeken, bizonyos

nyelveken, bizonyos épületekhez, helyekhez kötötten százszázalékos pontossággal

vissza tudjuk idézni a fontos eseményeket úgy, ahogy történtek. Ezzel leleplezzük és

kizárjuk a történelemhamisítást, amely megmérgezi és eltorzítja a jelent És ott, ahol a

történettudomány eltévedt, vagy a hatalom hamisításra kényszerítette, avagy

egyszerűen az új nemzedékek fellépésével szükségszerűen megtörtént a

történelemhamisítás, vissza tudjuk idézni az eredeti állapotot. Itt most ez történik:

leleplezés, és ebben most én már nagyapámra is számítok.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR: Mert én már egyszer szétvertem egy

történelemhamisítót.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Pontosan. Mert nem csak a szobrát verte szét,

hanem a lényegét. Eddig csak azt ismerték el, de azt is csak amúgy mellékesen, hogy

a másik nagy diktátor, Hitler Adolf ebből az igazságtalan megnyomorító

békerendszerből fejlődött ki. De magát én azért hoztam el, és ezt a feltalálóknak se

mondtam el, hogy bebizonyítsam, a maga által szétvert Sztalin és rendszere is itt

született. A nagy bűn itt követődött el Európával.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR: Köszönöm, fiam! Várom utasításaidat. Szétverjük

a pofájukat! Aki magyar, velünk tart!

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: (elindítja a felvételt)

TARDIEU: (ott folytatja, ahol abbahagyta, papírokat lapozgatva) Megállapítom,

hogy Olaszország küldöttsége nem tett javaslatot erre a határvonalra vonatkozóan.

DE MARTINO: Az olasz küldöttség...

HARCHOW: (a saját jegyzőkönyve számára) ...amely az éjszakát a Folies-Bergere-

ben töltötte.

DE MARTINO: (az egész asztal nevet) ...elvileg Romániának a Szövetséges és

Társult hatalmakkal kötött 1916-os titkos szerződésében előírt határvonal

fönntartásának Edvard Benes által is javasolt álláspontjára helyezkedik, ugyanakkor

nincs szándékában kifogást emelni egyéb – etnográfiai, gazdasági, valamint stratégiai

megfontolások eredményeként kialakuló megoldások figyelembe vétele ellen.

HARCHOW: A fekete bőrű konzumnővel nem ezen a nyelven beszéltél a páholyban,

amikor az öledben ült, szemben veled és kigombolta a nadrágod...

DR. SEYMOUR: Az Amerikai Egyesült Államok küldöttsége a tárgyilagosság és az

igazságosság érvényesülése érdekében, a népek önrendelkezési joga nevében

tisztelettel megkérdezi a bizottságot és az 1916-os szerződést fenntartó olasz

küldöttséget, hogy ezek a határmegvonási javaslatok milyen etnikai megoszlásra

vezetnek.

LEPPER: A brit birodalom küldöttsége elismeri, hogy a kérdéses területet majdnem

teljesen magyar népesség lakja. Szatmárnémetiben 33 ezer magyarra ezer román jut.

Ennek ellenére az angol küldöttségnek az a véleménye, egyetértve Edvard Benes több

memorandumban és határjavaslatban kifejtett véleményével, hogy Románia és Cseh-

Szlovákia között a vasúti, ebből következően kereskedelmi összeköttetés fontossága

felülmúlja az etnikai szempontot.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: (széles karmozdulat) Ennyi. Leállunk. (sötétbe

borít mindent, csak a koporsó marad fényben) Sajnos ezt nem fogja érteni a közönség.

Az imént látott titkos értekezleten négy amerikai, vagy amerikai érdekeltségű zsidó és

Balfour angol külügyminiszter elhatározta, hogy Magyarország durva feldarabolását

Benesre tolják. Mit ad Isten, egy félóra múlva már az egész küldöttség ezt szajkózza.

Hogy lehet ezt elképzelni?

KIVÉGZETT FORRADALMÁR: Sehogy, fiam. Két nap kellett ahhoz is, hogy az

üzemen a rossz hír minden műszakban szétfusson. Ez fizikai képtelenség.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Ezt tehát csak úgy lehet elképzelni, hogy ezek a

Benes-elvek a békekonferencia nyüzsgésében, lefedésében, gyomorfordító

tülekedésében, seftjében már eleve benne voltak. Mint a New York-i utca

tülekedésében Trockij ajnározása. Trockij a Miénk! Trockij a világ ura! (karmozdulat,

indít, Tardieu fejgépet kap) Monsieur Tardieu, szabad kérdeznem, hol vacsorázott

tegnap?

TARDIEU: Nem sok magyart ismertem Párizsban, de ilyen szemtelent és tolakodót

egyet sem.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Ön Singer báróné estélyén vett részt. A báróné,

egyébként egy bankelnök felesége, és a békekonferencia majdnem száz

közreműködőjét látta vendégül, persze voltak ott mások is, nagyobb halak és tőkések,

befektetők és sok szabad nő. Alkuszok, akik most határmegvonó szakemberek,

messziről érkezett, nem is mindig kifogástalan modorú emberek, akik most

jogászkodnak, statisztikai szakértők, etnográfusok, akik mindannyian valami kisebb

pozíciót töltenek be a konferencián. Megmondaná, monsieur Tardieu, ki volt az a

férfiú, akiről az estélyen a legtöbb szó esett?

TARDIEU: Természetesen Benes Edvard volt az a férfi.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Köszönöm, elnök úr! Megmondaná azt is, hogy

már minden küldött fejében el van döntve, hogy Erdélyt mindenestül a románoknak

kell adni?

TARDIEU: Nem, minden fejben még nincs eldöntve. Vannak lassú észjárású

munkatársak is.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: (leállítja a felvételt, leveszi a fejgépet Tardieu-

ról, az leül a helyére, a nagyapjának) A háborút is így nyerték meg, bomlasztó

hátországi propagandával, amely aztán kijutott a frontra is. A hátország uszító,

romboló sajtója, együtt a népre zuhanó nélkülözések özönével belülről vágta szét a

nemzeteket, elsősorban a magyart, ahol a sajtó nagy részben zsidó volt.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR: Tiszának földet kellett volna osztania.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Ez igaz. És később is. De valami más is kell

legyen. Miféle szolgaösztön mozgatja itt a brit birodalom, a világbirodalom küldöttét?

Egy Sir Eyre Crowe Benesre hivatkozik. Félelmetes! Ki az a Benes?

KIVÉGZETT FORRADALMÁR: Amikor Bogár, a hóhér kitekerte a kötél által már

úgy, ahogy kirántott nyakamat, félmunkát végzett a piszok. Rövid és vastag a nyakam,

meg is feszítettem, mindig is vastagnyakú kálvinista voltam, és ezért egyszerre nem

ment ki belőlem teljesen a lélek. Meghaltam, az orvos is megállapította a halál

beálltát, én mégis mindent láttam, csak azt nem tudom, honnan. Talán egy kicsit

följebbről. Éreztem azt is, képzeld el, hogy smasszerok zsákba dugnak és drótokba

csavarnak – most is, mintha érezném itt magamon ezeket a drótokat aztán még

egyszer körülkötnek, és felhajítanak egy Csepel platójára. Közben nyögnek és

káromkodnak, mert még nehéz voltam, bár a siralomházban sokat leadtam. Aztán csak

azt éreztem, hogy belöknek egy megásott gödörbe. Arccal a föld felé fordítva. S tolják

rám a földet. Aztán pedig döngölik. Akkor sötétült el előttem minden. Ez is itt

kezdődött, az elföldelés, egy nemzetet akartak elföldelni, arccal a pokol felé.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Maga mindent ért, nagyapám! (ismét elindítja a

felvételt)

DE MARTINO: (fénybe kerül a tárgyalóasztal, a küldöttek gúnyosan mosolyognak)

Elnök úr, szeretném, ha a főhadnagy úr megjegyzése a lokál meglátogatásáról nem

kerülne bele a jegyzőkönyvbe. Az olasz küldöttség megfeszített munkát végez hetek

óta, és Nitti külügyminiszter úr jóváhagyásával egy kis kikapcsolódást

engedélyeztünk magunknak.

TARDIEU: Megértem önt. Kérését teljesítem. Főhadnagy úr, a mulatóhelyre való

utalás kimarad a jegyzőkönyvből.

HARCHOW: Tudomásul vettem, elnök úr.

DE MARTINO: (folytatja hozzászólását) Egyetértve Sir Eyre Crowe brit

delegátusvezetővel, Olaszország képviselete...

HARCHOW: (inkább csak a koporsó irányában) ...amely az utolsó töltényét is kilőtte

a mulató szeparéjában...

DE MARTINO: ...a román Erdély és a csehszlovák állam közötti összeköttetést

célszerűnek találja, ugyanakkor óvakodni kell attól, hogy olyan döntés szülessen,

amely ellentétes a nemzeti elvvel, következésképp ingatag és veszélyes helyzetet

teremt Közép-Európában, Olaszország szomszédságában.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: (miközben megvilágítódik De Martino feje és a

többiek árnyékba borulnak) Nem gondolja, De Martino úr, hogy az 1848-49-es

elbukott magyar szabadságharc katonáinak, Türr Istvánnak és társainak vitéz

részvétele Garibaldi seregében több kiállást is megérdemelne?

DE MARTINO: Dehogyisnem. Minden együttérzésem a magyaroké, akiket itt most

mint a böllérek feldarabolunk.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Hány román katonája volt Garibaldinak?

DE MARTINO: Ne nevettesse ki magát!

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Miért? Rokon nép, nemde? És cseh? Légiós,

ilyesmi.

DE MARTINO: Többet nem mondhatok. Miniszterelnököm szigorú utasítása, hogy a

magyarok iránti rokonszenv halvány kinyilvánítása a végső határ. Neki is

parancsolnak.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Kik? A franciák?

DE MARTINO: (legyint, mintha valami trágárságot mondana) Még az angolok fölött

is lóg valami.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Pénzügyi függőség?

DE MARTINO: Részben az, hadseregünk hitelekből van fenntartva.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: A nagy szláv hódítás támogatása a német erő

ellenében?

DE MARTINO: A német erő bennünket nem fenyeget. Mi lényegében Németország

természetes szövetségesei volnánk, hiszen Rómát az akkor már keresztény germánok

hódították meg, akik viszont lassanként átvették őseink latin jogrendszerét, a

klasszikus műveltségünket. Az biztos, hogy ezt a germánokkal való összekötöttséget

ebben a körben most tagadnunk kell. (A fejgép kialszik, a tárgyalóasztal

megvilágítódik) TARDIEU: Ez nem éppen egyetértés, olasz szövetségesünktől

feszesebb kiállást várok el. Senki, semmilyen magánjellegű körülmények között, sem

mulatóban töltött éjszakák után, se újabbak előtt nincs felmentve az egyértelmű

állásfoglalás alól.

DE MARTINO: (ránéz az olasz küldöttség több tagjára, gróf Vincire, és

jóváhagyásuk után kimondja) Egyetértünk. Szatmárnémeti a románoké.

TARDIEU: Megállapítom az angol, a francia és az olasz küldöttségek egyetértését

Erdély északi határának kérdésében. Szatmárnémeti, Máramarossziget, Nagyvárad,

Arad, Temesvár Romániáé.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR: (suttogva) Verd szét a pofájukat!

TARDIEU: Kérdezem az amerikai küldöttséget, hajlandó ehhez az állásponthoz

csatlakozni?

DR. SEYMOUR: Az amerikai küldöttség tisztában van a közlekedési kérdések

fontosságával. Erdély és Cseh-Szlovákia között a vasúti összeköttetést biztosítani kell.

A közlekedés kérdése különösen nagy jelentőséggel bír Szatmárnémeti és Nagyvárad

térségében, mindazonáltal az amerikai küldöttség nem szeretne annyi magyar területet

elvenni, mint amennyivel az angol határvonal tervezet számol. Hajlandó azonban

Szatmárnémeti és az onnan északi irányba kiinduló vasútvonal kérdését megvitatni.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Amerika pózol, (az amerikai fejgépet kap) Még

akkor is, Dr. Seymour, ha ez a teljesen jelentéktelen egyvágányú vasút mind déli,

mind északi részén színmagyar területen halad, és ezzel sérül a népek önrendelkezési

joga? Meglehet, egyedül csak Benes Edvard fog utazgatni ezen a vonalon és

másodosztályon, mert első nincs rajta. Mit gondol, olvasni fog, a tájat nézi vagy

memorandumot szerkeszt? (Harchow nevet)

DR. SEYMOUR: Cseh-Szlovákia és Erdély, továbbá Cseh-Szlovákia és a most

megalakuló Szerb–horvát–Szlovén királyság közötti vasúti összeköttetés

létfontosságú mindhárom állam számára.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Van épeszű ember, aki el tudja képzelni, hogy

ezen a sovány, egyvágányú vidéki vonalon államok közötti kereskedelmi szállítást le

lehet bonyolítani? Egyáltalán volt valaha és lesz-e valaha ilyen irányú áramlás a

Felvidék és a szerbeknek adott Délvidék között? Mi az a titkos háttérerő, amely

értelmes embereket ekkora értelmetlenség fölötti szemhunyásra késztet?

TARDIEU: Ne válaszoljon, Dr. Seymour.

DR. SEYMOUR: Értettem, nem válaszolok.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Nem baj, uraim, majd válaszol önök helyett a

történelem. Huszonöt év múlva, amikor önök közül többen már nem is élnek, mások

meg még élnek, de már nem értik a világot, benyomul majd ide egy ázsiai horda.

Szatmárnémetibe is, Nagyváradra is, de Bécsbe is, és végül Berlinbe is. Méghozzá

győztesen. Győztesen, de roppant emberáldozat árán. Húszmillió felesleges szláv

halott. És sok ázsiai halott árán. Kazah, csecsen, kirgiz katonák, tatárok, akik azt sem

tudják, hol járnak. Csodálkoznak, hogy ahová csak beteszik a lábukat, ott mindenki

burzsuj, a szobákban szekrények vannak, a falakon szentképek, takarók, dunyhák és

van mit enni. De győztek. És nem úgy győztek, mint önök ebben az első háborúban,

amelyet most fejnek meg bankáraik számára, hogy az ellenfél országaiban háttérerőik

megindították a bomlasztás gépezetét, hanem komoly harcban győztek, mint korábban

Napóleon ellen.

SIR EYRE CROWE: Ne tartson itt nekünk tanórát! Én részt vehettem még a teheráni

konferencián, mert Winston kedvelt engem. Sztalin tekintélyt parancsoló ember volt,

kétségtelenül volt benne bizonyos bizalmatlanság, de ezen nem lehet csodálkozni.

Winston tartott tőle, de Roosevelt elnök csodálta. A történelmet nem lehet utólag

megváltoztatni.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Nem bizony. Sztalin tudta ezt. Ahogy betette a

lábát valahová, mindjárt eltörülte a történelmét. Internálással, börtönnel, akasztófával

és otthon Gulág szigetcsoporttal. Özönlöttek Sztalin seregei, a nemezcsizmásak, jöttek

a földig érő köpenyekben, lötyögő fegyverekkel, amerikai acéllal, szénnel és

hadianyaggal, Amerika szövetségeseként, és megerőszakolták a magyar nőket. És mit

ad Isten, észre sem vették a színmagyar Szatmárnémetit, az erősen elzsidósodott

kultúrájú Nagyváradot és Aradot összekötő vasútvonalat. Átlépték. Meg sem botlottak

benne.

TARDIEU: Meddig kell ezt nekem hallgatnom?

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: (ügyet sem vet rá) Övék lett a Duna és a Tisza,

birtokba vették Cseh-Szlovákiát, Erdélyt, és végül Berlint, és vele Európát. Látják,

mennyire fontos ez a Magyarországot feldaraboló vasútvonal, amelynek fontosságát

Edvard Benes állapította meg? Sztalin csapatai Berlin előtt Prágát is elfoglalták, de

mire beérkeztek volna, Benes megint éberebb volt és a cseh felszabadulás megint ki

lett kiáltva, mielőtt a felszabadítók megérkeztek volna. A cseh köztársaságot mindig a

vákuumban kiáltják ki. Ismét az emigráns kormány lett a hivatalos cseh kormány, s az

üres városban a cseh humanisták levetkőztették anyaszült meztelenre a prágai német

nőket, asszonyokat, lányokat, nagymamákat, és megtelt a város röhögő

humanistákkal. Végighajtották a nőket Prága utcáin, röhögő, gúnyolódó, gyűlölettel

teljes cseh humanista köpködések közepette. Mintha ők űzték volna ki a németeket

harcban Prágából. És aztán lett belőle egy hősi ellenállás hamis története. Miként

Franciaországban is. A tényt, hogy Hitler három hét alatt legázolta őket a belga

határtól a Pireneusokig, csak az ellenállás óriásira felfújt meséjéül tudták

ellensúlyozni. Hamis történelem, hamis humanizmus, hamis legenda. Mert ők a

humanisták, ahogy Benes memorandumaiban minden második mondatban

hangsúlyozza. Holott a cseh Európa legkegyetlenebb népe.

TARDIEU: Meddig kell ezt nekem hallgatnom?

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: (m.f.) De Sztalinnak Benes se kellett. Benes két

év múlva örülhetett, hogy az életét meghagyta Joszif Visszarionovics Sztalin. Hiába

szegődött moszkvai tartózkodása idején a szovjet titkosszolgálat besúgójának. Tudják

önök, hogy akire most esküsznek, kommunista besúgó volt? Így bizony, tisztelt

békekonferencia, (a küldöttek megmerevednek, szoborszerűen előre néznek)

KIVÉGZETT FORRADALMÁR: Megrendültek.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Ne higgye, nem tudnak. (bezáró karmozdulat)

Leállunk. (leül) Fáradok.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR: Fiam. Megígértél nekem valamit...

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Rendben van, de ez nem tartozik rájuk. (Mindent

sötétbe borít, csak ők ketten és a koporsó előtere világos)

KIVÉGZETT FORRADALMÁR: Nagyanyád? Később... férjhez ment?

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Ha ő nem lett volna, én most nem volnék itt.

Mindent neki köszönhetek. Férfi meg sem érinthette. Soha nem ment férjhez.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR: (felszakad belőle, sír, könnyeit törölgeti) Ó, az

édes! Ó, a szentem! Tudod, kisfiam, bár hagyta, hogy kivégezzenek, engem szeret a

Jóisten. Pedig a siralomházban felszabadítottam, csak azt kértem, hogy tisztességes

emberrel nevelje fel a fiam, ha úgy adódik.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Nem úgy adódott. Tudod, fiam, mondta, amikor

már felnőttem és megértettem, „a kivégzettet nem lehet felcserélni". Naponta

beszélgetett nagyapámmal, mintha imádkoznék. Lehet, hogy imádkozott...

KIVÉGZETT FORRADALMÁR: Ó, a drága. Istenem mit nem adnék... Te, fiam... őt

nem lehetne?

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Nem lehet. Ő él. Nem is értené. Számára az ura

él, annak ellenére, hogy elvették az életét. Tőle nem lehetett elvenni. Ezt nem bírná ki.

Mert él. Él. Nem lehet.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR: (kimászik) Mit nem adnék a mátkacsókjaiért! A

mátkaságunk volt a legszebb az életemben, (leborul, mintha a fűbe borulna, és

mellette a karján feküdne a mátkája) Édes! Senki sincs itt, csak az erdő zümmög.

Hallod a zümmögést? (ráborul, megcsókolja) Ó, édesem, de gyönyörű vagy, de

csodálatos a melled! (két markába fogja a mellét, csókolja) A melled, a szád. A szád, a

szemed. Istenem, de szeretlek... (feltérdel, majd feláll és felhúzza a nőt is, forog vele,

táncol, belép neki, megdönti, nyakát csókolja) Soha ne eresszed el a nyakam! Ha a

nyakamba akasztod magad, megszűnik a világ. Ó, édesem! Sose eressz el! (maga fölé

emeli, úgy táncol vele) Ó, a tomporod! Az öled, az édes öled! Ó, gyere, gyere, mindig

gyere, kérj engem, add magad! Ó, egyetlenem! (visszamegy, leül a koporsó elé, hátát

a koporsónak veti) Nincs még egy ilyen szerencsés ember a földön, (hallgatnak)

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Sajnos nem volt mindenki ilyen szerencsés.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR: A fiam? A te apád.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Egész életében nagyapám terhét cipelte.

Megtörték. Az ellenforradalmár fia, a kivégzett fia. Pedig tehetsége volt, de tanulni

nem engedték, megtörték, beszervezték, alkoholista lett, el is vált anyámtól, aki

olyanféle volt, mint nagyanyám, hiszen tudta, kihez ment hozzá. Apám, amikor jött a

változás, megijedt, hogy leleplezik. A kivégzett fia beszervezett feljelentő. Pedig nem

hiszem, hogy ártott volna valakinek. Gyanús körülmények között halt meg, aránylag

fiatalon.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR: A kis apródom. Bizony, eszes kölyök volt, meg

ügyes is. A gazemberek!

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Most megkezdem a számonkérést! (a szokott

mozdulattal indít) Dr. Seymour! Ön a jegyzőkönyvek tanúsága szerint korábban azt

mondta, hogy Erdély jellegét tekintve román.

TARDIEU: Ezzel a békekonferencia elnöke, Clemenceau miniszterelnök és

hadügyminiszter is egyetért, és a békekonferencia legfelső tanácsában is mindenki.

Erdély jellegét tekintve román.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Igaz, nem Önt kérdeztem, de elfogadom a

választ. Azért intéztem kérdésem az amerikai küldötthöz, mert neki mint az amerikai

küldöttség figyelemre méltó tagjának, aki nyilván sok amerikai államtitokba is be van

avatva, nyilvánvalóan több ismerete van a bolsevizmus jellegét illetően is. A

bolsevizmus milyen jellegű? Hol alakult ki, és mi a meghatározó tartalma?

DR. SEYMOUR: Visszautasítom a kérdést. Született antibolsevista vagyok,

elnökömtől, Wilson elnök úrtól a népek önrendelkezési jogának képviseletére, a

demokrácia érvényesítésére kaptam felhatalmazást.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Ezt értem, Dr. Seymour, ez rendben is van, én

azonban azt szeretném tudni, mennyi pénzt adtak huzamos amerikai tartózkodása

idején ugyan-azok a bankárok, akik később oly áldásos hatással voltak Wilson

elnökre, Trockij, azaz Bronstein Leónak, az orosz bolsevizmus és a vörös hadsereg

kétségtelen vezetőjének? Mennyit és miért? Amerikában.

SIR EYRE CROWE: A bolsevizmus jellegét tekintve természetesen orosz

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Sir, ön rendkívül tájékozott. Meg tudná mondani,

hogy két évvel ezelőtt, 1917-ben, amikor az orosz bolsevikok puccsal átvették a

hatalmat, ki lett az első államelnök?

SIR EYRE CROWE: Közömbös. Akkor az mindössze egy jelképes tisztség volt, a

főhatalom Lenin kezében összpontosult.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Megkérdezem öntől, Dr. Seymour, New Yorkban

és általában az Államokban is így látták ezt? Utalok mai, korábbi találkozásunkra is...

TARDIEU: Milyen találkozásra, tisztelt doktor Seymour? (ráförmed Seymourra) Ön

látta ezt a magyar pasast? Nem érzi úgy, hogy a bizottságot tájékoztatnia kellene?

DE MARTINO: Példátlan!

(döbbent csend az asztalnál, ismét megmerevednek, a mozdulatok félbemaradtuk)

KIVÉGZETT FORRADALMÁR: Mi történt velük?

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Őket arra a találkozóra nem hívták meg, amelyen

az imént találkoztam az amerikaival, persze ő nem látott. Ők kis pontok ahhoz. De

látták, hogy itt van a New York-i Rothschild, Schiff és Baruch, meg vannak rémülve,

hogy kimaradtak valamiből. Tudják, hogy ezek a pénzemberek irányítanak mindenkit.

Balfour angol külügyminiszter pedig azonnal tájékoztatta az övéit, mert Angliában

azért még van valami rendszer és fegyelem. Mindenki arról suttog a konferencián,

hogy valami nagy dolog készül, és akkor kiderül, hogy én, akit ők nem látnak, tudok

mindent, találkoztam az amerikaival, aki látott… Legszívesebben kinyírnák. Ez

elviselhetetlen, félelmetes számukra, (indít) Dr. Seymour! New Yorkban az utca népe

inkább Leo Trockijt, a hadsereg főparancsnokát tartotta a forradalom mozgatójának.

Igaz ez?

DR. SEYMOUR: Mely utcákra gondol?

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: A Wall Street szűkebb utcáira, ahol a

bankházakból, kis biztosítókból, pénzváltókból kifutófiúk szaladnak át a szomszéd

bankba az átutalt pénzekkel. És a pénzből a rövid úton eltűnik valamennyi. Ön ismeri

ezeket az utcákat. Vagy a Broadway környékére és az Ötödik sugarút tájékára, ahol a

töménytelen sok varroda dolgozik a magas házak felső emeletein, és munkásai mind

sötétruhás idegenek, akik röviddel előbb érkeztek valahonnan Long Islandre, és

amikor nem varrják a fehérneműt a fehérnemű-készítő varrodában, ezek a férfiak lent

tolonganak az Ötödik Sugárúton, elképesztő sűrűségben, ami számukra megszokott és

természetes, és állandóan pénzt és eszméket cserélnek. Az ingmellkészítők

szakszervezete a bolsevistákat dicsőíti, és a szőrmekészítők műhelyeiben, melyeket a

szőrmekészítők szakszervezete ural, sokan a hazatérést latolgatják. De délben mind

lent tolongnak az Ötödik Sugárúton, és Trockijról beszélnek. Így van ez, Seymour úr?

Erre gondol?

DR. SEYMOUR: (megadja magát) Erre gondolok.

TARDIEU: (ordít) De ne tegye ezt, mister! Vagy netán árulással kell szembesülnie a

bizottságnak?

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Tehát, ki volt az orosz jellegű bolsevista állam

első elnöke?

DR. SEYMOUR: Kamenyev.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Akit...?

DR. SEYMOUR: ...Rosenfeldnek hívtak.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: És a második?

DR. SEYMOUR: Szverdlov.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Akit?

DR. SEYMOUR: Isten bizony nem tudom.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Csak azt tudja, hogy Erdély jellegét tekintve

román. Kisegítem: Joshua Szolomon Mojsevics. Ha önök egyöntetűen nem álltak

volna ki amellett, hogy Erdély román jellegű pusztán azért, mert a falvakat és a nagy

hegyek többségét egy írni-olvasni nem tudó pásztornép tölti meg, akkor én most nem

firtatnám az orosz bolsevizmus jellegét. Mikor határozta meg egy történelmi nemzet

jellegét az ormótlan tömeg? Erdély magyar jellegét protestáns és katolikus magyar

fejedelmei határozták meg, akik vérrel és karddal és diplomáciával megvédték

gyönyörű államukat. Hol, mikor, minek adott jelleget az ormótlan tömeg? Tardieu úr!

Öntől kérdezem. Napóleon vagy a guillotine előtt őrjöngő csőcselék?

TARDIEU: Tőlem ne kérdezzen, mert én önnek nem válaszolok. Harchow! Újra hívja

Clemenceau-t! Kérem fáradjon ide, mert itt kitört a magyar kommün! Ég a ház.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: (a koporsóhoz megy, suttogva) Ezt akartam. Most

végük. (mintha nem is hallotta volna Tardieu szavait, folytatja, Harchow pedig

telefonál) Egy csak magának élő és egyes-egyedül pópáira hallgató, hol jámbor, hol

vad, eredetileg valamilyen szláv keveréknyelvet beszélő nép adna jelleget egy európai

történelmet író fejedelemségnek? De a bolsevizmusnak nem az ad jelleget, hogy

Oroszország első két elnöke kicsoda. Az nem? A románok egyetlen egyszer adtak

fejedelmet Erdélynek, amikor Mihail Viteazul, török instrukcióra és segítséggel betört

Erdélybe, és egy rövid ideig uralkodni próbált, de aztán kiverték. Erdély minden

fejedelme törzsökös magyar volt, az Árpád-házig visszavezethető családfákkal, s ezek

a protestáns és katolikus fejedelmek vallásszabadságot teremtettek és a Habsburgok

ellen a törökkel, a török ellen a Habsburgokkal szövetkeztek, de fenntartottak egy

magyar államot. Egy magyar államot, értik? Karddal, politikával, alkukkal és

bölcsességgel. Közben századról századra fokozódott a román beáramlás, de semmit

nem határozott meg, egészén addig, míg Wilson elnök remek terve a népek

önrendelkezéséről fel nem húzta a sorompót az államalkotó magyarok

önrendelkezésének elsöprése előtt. És ez véletlenül egybe esik Trockij Leó

tündöklésével. Ezt fejtsék meg nekem!

TARDIEU: Ausztria-Magyarország elvesztette a világháborút.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Ez igaz. De Trockij is! Csak az a baj, hogy

Wilson elnök 14 pontja között nem találom azt, amelyik kimondja, hogy nem kap

önrendelkezést az a nép, amelyik veszít. És az sem, amelyiknek az élére előbb

Kamenyevet, majd Szverdlovot teszik. Vagy ön szerint, Tardieu úr, az orosz népnek,

amelynek a brit delegátus szerint a bolsevizmusa orosz, van most orosz

önrendelkezése? Trockij ad önrendelkezést az orosz népnek?

SIR EYRE CROWE: Ott most polgárháború dúl.

(bejön Clemenceau, az asztaltól mindannyian felállnak)

CLEMENCEAU: (keményen) Nem tudom, Tardieu úr, miért kellett ennek a baljós

szellemjárásnak a feltárásával augusztus nyolcadikáig várni, amikor a románok

bevonultak Budapestre, és már annyira kifosztották, hogy kénytelenek vagyunk

újragondolni a velük való szövetséget, amelyet különben is minduntalan megszegnek.

TARDIEU: De hát, bocsánat, miniszterelnök úr, február 17-ét írunk!

DE MARTINO: (magának) Clemenceau szenilis. Nagyszerű, hazamehetünk, nem kell

aláírni semmit. (Tardieu-nak és a többinek) Ha a békekonferencia elnöke mondja,

akkor augusztus nyolcadika van.

TARDIEU: EZ képtelenség.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: (a Kivégzett Forradalmárnak) Csavartam rajtuk

egyet. Most megfogtam őket. Egyébként tényleg szenilis.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR: (Borzasztóan élvezi) Bocsánat, kicsit hangos lettem

CLEMENCEAU: (ebből meghall valamit) Mi az, ki van itt?

TARDIEU: EZ az, miniszterelnök úr. Ezért voltam bátor idehívni. Itt tartózkodik egy

hívatlan vendég, egy hang, egy szellem. Valószínűleg magyar, akinek a háta mögött

áll valaki. De bátorkodom megjegyezni, hogy ez 1919. február 17-ére vonatkozik.

CLEMENCEAU: Ne lovagoljunk ezen! Én a Legfelsőbb Tanács augusztus 7-i, majd

8-i üléséről jöttem ide, ahol kénytelen voltam megállapítani a következőket.

Hetedikén megállapítottam, hogy nem támogatom azt, hogy Romániát tengeri

blokáddal fenyegessük meg azért, mert megszegte szövetségesi kötelezettségeit.

Balfour brit külügyminiszter akkor azt mondta, helyesli, hogy ne fenyegessük

Romániát tengeri blokáddal. Ha a brit hajóhad nem vonul fel, akkor természetesen

nincs is értelme.

TARDIEU: Augusztus hetedikén? Igen, jelen voltam, támogattam az ön álláspontját,

de most még csak február 17-e van.

CLEMENCEAU: Ne lovagoljon ezen! Harchow főhadnagy! Hanyadika van?

HARCHOW: Egyidejűleg van február 17-e és augusztus hetedike, valamint augusztus

nyolcadika. Ez itt a békekonferencia, (magának) Fogok én állást foglalni ilyen kényes

kérdésben?

CLEMENCEAU: Tehát Balfour azt mondta, idézem: félek, rá leszünk kényszerülve,

hogy még ennél is messzebb menjünk. De már most tisztában kell lennünk a

következményekkel, a hatással, amit ez Európában ki fog váltani. Ez lenne ugyanis az

első szövetségesek közti torzsalkodás, ami felszínre kerül, az első repedés

tömörülésünkön. Ráadásul ez a világnak abban a felében keletkezne, amely komoly

politikai feszültségekkel terhes. Nem áltathatjuk tehát magunkat a következmények

felől, amelyek súlyosak lehetnek. (Clemenceau fejgépet kap)

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Balfour tehát tompítani igyekezett az ön románok

iránti indulatát?

CLEMENCEAU: Mindig azt teszi. Ő is, Pichon külügyminiszterem is. Nem tudom,

miért és azt sem, ki áll a hátuk mögött.

TARDIEU: Tudja, kihez beszél, kinek válaszolt, miniszterelnök úr?

CLEMENCEAU: Teljesen mindegy, kaptam egy értelmes kérdést, ami ritkán történik

meg velem a francia kormány ülésein.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: És miért nem tartott ki a Romániát elítélő

álláspontja mellett?

CLEMENCEAU: Kitartottam, amennyire tudtam. (ordít) Mert nincs egy vasam se.

Mert nem tudok zsoldot fizetni, mert a francia köztársaság pontosan annyira ki van

merülve anyagilag, mint a németek, akiket legyőztünk. Rá vagyok utalva a

pénzembereimre. Azzal vágtam vissza: a jelenlegi helyzet elé Románia állított

bennünket, amikor arcátlanul kihívást intézett a szövetségesekhez. Ezt képtelenség

elviselni, legszívesebben itthagynám az ülést. Figyelmeztessük Romániát, hogy

összeütközésbe kerül a szövetségesekkel, hogy felmondjuk vele a szövetséget.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR: (összeüti a bronzot) És akkor nem kapja meg

Erdélyt?

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Várjon csak, nagyapám...

CLEMENCEAU: És akkor erre Pichon megint előáll a félelmeivel: jobb volna a

szövetség felbomlását nem említeni, és csak annyit felróni, hogy Románia

összeütközésbe keveredik velünk. (közvetlenül és egyedül Hatodik Koporsó

Apródjának magyaráz, de nem teljesen biztos benne, hogy az hol áll) Pichon gyakran

nem a saját véleményét mondja, hanem képvisel valamit, valakiket. Szabadkőműves.

De háborúban ezt félre kéne tenni.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Miért fél Ön ettől a Pichontól? Kinek dolgozik ez

a Pichon?

DR SEYMOUR: Hát, ez az, elnök úr, ez a magyar mindig ilyeneket kérdez. Kinek

dolgozik a francia külügyminiszter? Kinek? Felháborító!

CLEMENCEAU: A szabadkőművesek semmit nem tudnak megcsinálni, de mindent

meg tudnak akadályozni, (megint mindenkinek) Gorion tábornoktól viszont a

következő táviratot kaptam (most már fejgép nélkül, szemben a bizottsággal): A

románok közölték a fennálló magyar Friedrich vezette kormánnyal, hogy mivel a

magyarok nem fogadták el az ő saját román fegyverszüneti feltételeiket, át fognak

kelni a Dunán. Megállapítottam azt is, hogy Holban román tábornok nem

engedélyezte annak a táviratnak a sajtóban való közzétételét, amelyet én, a

békekonferencia elnöke küldöttem a magyar kormánynak. Ezen sopánkodik az én

saját tábornokom, ahelyett hogy jól valagba rúgná a román kollégát! Hát megnyertem

én ezt a háborút? A románok továbbra is olyan tetteket követnek el – írja továbbá

Gorion tábornok, – amelyek szégyent hoznak egy, az antanttal társult hatalom

becsületére. Ártatlan személyeket durván bántalmaznak, élelmiszert, jószágot,

mezőgazdasági felszerelést, vasúti gördülőanyagot rekvirálnak, és küldenek azonnal

Romániába. Az értelmetlen blokád és a vasútvonalakban végrehajtott pusztítások

következtében Budapestet az éhezés réme fenyegeti. Ha nem kötelezik haladéktalanul

a románokat Budapest kiürítésére és magyarországi fosztogató akcióik befejezésére,

úgy a magyaroknak az antant jóakaratába vetett bizalmuk minden bizonnyal

szertefoszlik.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: S mit válaszolt erre ön, a békekonferencia

elnöke?

CLEMENCEAU: Azt, hogy pillanatnyilag a Legfelsőbb Tanács semmit sem tehet.

Mellesleg, amikor kérdőre vontam amerikai szövetségesünket, hogy az ő bécsi

kirendeltségük, a technikailag legjobban felszerelt kirendeltség miért nem továbbította

azonnal a román kormánynak küldött szigorú táviratomat, az amerikai tiszt csak

hímezett-hámozott. Késlekedését technikai akadályokkal indokolta. Hát mi van itt? Ez

a francia győzelem eredménye? Ezért estek el százezrek?

HARCHOW: (saját feljegyzése számára, de mindenki hallja, Clemenceau úgy tesz,

mintha nem hallaná) Ez egy fecsegő vénember lett. Ha nem vigyázunk, sok kárt okoz

még az ügynek (egy pisztolyt vesz elő a fiókjából)

CLEMENCEAU: Augusztus 11-én még semmi jele nem volt, hogy a románok

megkapták a táviratomat. Balfour erre azt mondta, hogy a románok késlekedése

szándékos. Buxton tábornok pedig arról értesített Budapestről, hogy a szövetséges

tábornokok csak nagy nehézségek árán tudják elkerülni a kellemetlen összetűzéseket a

román tábornokokkal. A románok ugyanis felettébb kihívó módon viselkednek a

szövetséges tábornokokkal. Kérem, adjanak nekem egy széket! (Harchow egy üres

széket elvesz az asztaltól és alá teszi, közben a pisztoly is a kezében van. Clemenceau

fáradtan leül, elővesz, a pipáját és tömi) Most magam sem tudom, milyen időben

vagyok és hol. Hol vagyok? (sóhajt) Az őseim hugenották voltak, de valahogy

megúszták a katolikus vérfürdőt, a család ma mar katolikus (lassan, elrévülten tömi a

pipáját, pedig már meg van tömve. Harchow visszaül a fülkébe)

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Baj van, nagyapám! A gép nincs felkészülve

őszinte beszédre. Nem tudom, mi lesz a következménye ennek az őszinteségi

rohamnak. Lehet, hogy lelepleződünk. És a koporsó is. De hát ki számíthatott erre?

Éppen Clemenceau, a "Tigris"?!

KIVÉGZETT FORRADALMÁR (még nem fogja fel, kedélyesen) Hol vannak a

fogai?

CLEMENCEAU: (megtömte a pipáját, gyufát keres zsebeiben, de nem talál)

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Adjon neki tüzet, nagyapám, én nem dohányzom.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR: (nagy, kovás réz öngyújtót vesz elő overallja

zsebéből, meggyújtja, és Clemenceau pipája elé tartja)

CLEMENCEAU: (megfogja az öngyújtót, pöfékel) Nicsak... ez érdekes. Ki tartja

nekem ezt az öngyújtót?

KIVÉGZETT FORRADALMÁR: Én.

CLEMENCEAU: Köszönöm.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR: (egy vállvonással beül a koporsó végébe) Nincs itt

semmi hézag, fiam. (az öngyújtót dobálgatja, játszik vele, élvezi) Tüzet tudok adni, de

magam rágyújtani nem tudok...

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: (Harchowot figyeli)

HARCHOW: (most kibiztosítja, kijön a fülkéből, és lépked a hol felrepülő, hol eltűnő

öngyújtó irányába. Megpróbálja elképzelni, hogy hol lehet az, aki dobálja) Ha

jobbkezes a láthatatlan ember, akkor az elkapott öngyújtótól tizenöt, húsz centire lehet

a szíve. (Céloz, de a Kivégzett Forradalmár elteszi az öngyújtót.)

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: (magának) Sajnos nem néztem meg a fiókját

alaposan, ki kellett volna szednem a golyókat a pisztolyból.

CLEMENCEAU: (folytatja elmélkedését magának és a bizottságnak) Minden

felbomlott. Győztesek vagyunk, de nyertesek nem. Csak a pénzemberek nyertek.

Revansot vettünk, megkaptuk Elzászt, Strasbourgot, az iparvidék egy részét, de ki

vagyunk szolgáltatva azoknak, akik tizenhétben léptek be a világháborúba, és

eldöntötték – a maguk javára. Mert ott a pénz.

HARCHOW: Ez már sok. Felhívom Baruchot, hogy ha úgy adódik, lelőhetem-e.

CLEMENCEAU: (kiüríti a szívott pipát, a kis parazsat eltapossa, másik

dohányzacskót vesz elő, abból tömi) Nem ízlik ez a dohány, illatosabbra gyújtok,

(töm)

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Nagyapám! Adjon neki tüzet újra.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR: Szívesen, fiam. Rokonszenves nekem ez az öreg.

Francia? (odamegy, ismét tüzet ad)

CLEMENCEAU: Ki van itt megint?

KIVÉGZETT FORRADALMÁR: Mondom, hogy én.

CLEMENCEAU: Ja, emlékszem, köszönöm.

HARCHOW: (közelebb lép, keresi a célt az öngyújtó mellett, mögött, de nem találja)

Félek, hogy a Tigrist lövöm le. Legalább valami sziluettet látnék.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR: (nagyon jól érzi magát, eljön Clemenceau-tól, de

nem fekszik vissza, hanem dúdolva körbejár a teremben, és dobálgatja az öngyújtót,

végül rátalál a dallamra, amely feldereng ifjúságából) „Egy a jelszónk, a béke, harcba

boldog jövőért megyünk.." Hogy is van tovább, nem tudod, fiam?

HARCHOW: (lépked utána, céloz, de nem mer lőni, mert mindig változik a helyzet)

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Valami olyasmi, hogy harcba boldog jövőért

megyünk...

KIVÉGZETT FORRADALMÁR: (maga is próbálgatja) „Bárhol is van hazája."

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: (kifele csak annak a kamerának amelynek a

helyét csak ő tudja, egészen előre jőve, hogy nagyapja se Hallja) Clemenceau-t nem

lőheti le, mert ő írta alá a békeszerződést, és olyat nem tehet ami nem történt meg.

Nagyapámban nem tud kárt tenni, majd csak eltalál valakit. De a zavar amit okoztam

neki, elismerem, nagy. Mentségem, hogy a helyzet is rendkívüli. Egy miniszterelnök

őszintén kitárulkozik. Mindig ez történik, ha egy politikus őszinte? Erre a jövőben fel

kell készülni, mert úgy látszik, előfordulhat ebben a felfordult világban, (visszamegy

a felvételbe)

KIVÉGZETT FORRADALMÁR: (leteszi az öngyújtót a koporsó belső peremére, és

vesz magának egy széket az asztaltól, leül Clemenceau mellé, majd megunja ezt a

helyzetet, és leheveredik elé) Mesélj még, öreg komám! Érdekes a dumád.

TARDIEU: (a bizottságnak) Akármit mond is, azt, amit mondott, nem szabad innen

kivinni. Valami történhetett vele, valamit elkövettek a személyiségével szemben. Idős

emberekkel előfordul, hogy kiesnek az időből. Remélem vissza tudjuk állítani a

békekonferenciát vezető egyéniségét. Itt most rendkívüli események játszódnak le, s

ez nagyfokú fegyelmet követel mindannyiunktól. A békekonferencia

eredményességéről van szó. Határozataink érvényesek

CLEMENCEAU: (a Kivégzett Forradalmár felé, ahol sejti) Ki vagy te, barátom?

KIVÉGZETT FORRADALMÁR: Én egy kivégzett vagyok.

CLEMENCEAU: A románok végeztek ki?

KIVÉGZETT FORRADALMÁR: Á, nem, a magyarok szovjet parancsra.

CLEMENCEAU: Akkor te román vagy?

KIVÉGZETT FORRADALMÁR: Nem én, hál' Istennek. Magyar vagyok. Engem

1956 után, a forradalmunk után két évvel végeztek ki Budapesten, a kisfogház

udvarán.

CLEMENCEAU: No, várjál csak! Ma itt minden dátum összezavarodik. Mit állítasz

te? 1956-ban forradalom volt Magyarországon? De, mondod te 1919. augusztus 8-án,

hogy pontot tegyek a vita végére, hogy 56-ban volt? Volt? Tizenkilencben nem lehet

azt mondani arra, ami 56-ban történt, hogy volt. Ez képtelenség. Nem tudsz jól

franciául? Lesz. Csak azt mondhatod 19-ben, hogy lesz.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR: Nem, én azt mondom: volt. Elsőként estem neki

egy kölcsön- csákánnyal a Sztalin-szobornak, de nem sokra mentem vele. Aztán

szereztem jobb szerszámokat és ledöntöttük.

CLEMENCEAU: Most szeretném látni a szemedet. Mit döntöttetek le? Milyen

szobrot? Miért kell egy szobrot ledönteni? Nem volt szép? Hogy hazudsz, az biztos, a

szemedet szeretném látni...

KIVÉGZETT FORRADALMÁR: Ahhoz meg kellene fordítanod a csontvázamat,

hogy az üres szemgödrömet lássad. Engem arccal a földnek temettek el, négyszáznál

is több társammal együtt, és drótokba csavartak és ledöngölték a földet rajtam. Ott

vagyok a koporsóban, a hatodikban.

CLEMENCEAU: Borzasztó. És miért? Gyilkoltatok? Bankot raboltatok? Zsidó

pogromot rendeztetek? Kicsit sokat zsidózol. Franciaországban ez nem divat. Soha

nem kaptunk volna támogatást Amerikától, és nem nyerjük meg a háborút, ha annyit

zsidóznánk, mint te. Hol van az a koporsó? Nem látok itt semmiféle koporsót.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR: Ha eljön az ideje, meglátod. Én a Sztalin-szobor

ledöntése miatt lettem kivégezve, meg azért, mert végig részt vettem a budapesti

harcokban. Nekem, te ne magyarázz, amikor semmit sem értesz. Meddig tartott a te

életed? Téged mikor akasztottak fel?

CLEMENCEAU: Engem nem akasztottak.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR: Miniszterelnök voltál, és nem akasztottak? Mint

háborús bűnöst se?

CLEMENCEAU: Én győztem. Igaz, nem nyertem, de ezt már mondtam, nemde?

KIVÉGZETT FORRADALMÁR: Azokat a szovjet csapatokat, amelyek addig az

országban tartózkodtak, és a rendszer ávós csapatait, mondhatom, egy hét alatt

szétvertük. Magyarország két-három napig szabad volt. Tudod te mi az, három napig

szabadnak lenni? Franciaország volt már három napig szabad?

CLEMENCEAU: Franciaország mindig szabad.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR: Mert nem tudja, mi a szabadság. Az nem

szabadság, hogy királyokat és királynékat akasztunk, aztán meg vesztes országokat

darabolunk fel. (sóhajt) Megalakult a Nemzetőrség, forradalmi bizottságok jöttek

létre, és a munkástanács volt a legnagyobb erő. De a miniszterelnököt valamivel

utánam felakasztották. Nem érzel ezért valami felelősséget?

CLEMENCEAU: Bocsáss meg, nekem ez így egy kicsit sok.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR: Nem szeretek én sokat magyarázni, így történt,

hidd el. Magyarországot 1945-ben megszállták a szovjet csapatok, Sztalin csapatai.

CLEMENCEAU: Erről a Sztalinról hallottam. Több jelentés is említi mint a bolsevik

vezérkar egyik sötét, erőszakos, ravasz tagját, aki azonban egyelőre jelentéktelen. És

grúz, nem zsidó, és nem is szabadkőműves. Azt hittem, nem lesz belőle semmi.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR: Azoktól a hajzatoktól erősödött meg, amelyeket itt

hoztatok. Magyarország feldarabolásától erősödött meg. Kun Béla minden terroristája

hozzá menekült, és ti segítettétek őket.

CLEMENCEAU: Kikérem magamnak. Amerika segítette a bolsevikokat, pénzelte

őket, és több tízezer New York-i zsidó szaladt haza a pénzével, hogy folytassa a régi

bótot, de azt nem lehetett folytatni. Beálltak a Csekába, komisszárok lettek,

megcsinálták az Internacionálét. Én nem segítettem a bolsevikokat, de tudok róla,

hogy Amerika és Anglia sok pénzt adott nekik, Kolcsaknak, Gyenyikinnek, a

fehéreknek meg jóformán semmit. Mi sem támadtuk meg őket. Miből? Az amerikaiak

nem adtak pénzt egy oroszországi hadjáratra, és katona sem volt hozzá.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR: Sztalin bosszúból négy moszkvai magyar zsidó,

Rákosi, Gerő, Farkas, Révai kezébe adta a hatalmat, és ezek olyan diktatúrát vezettek

be, annyit fosztogattak és raboltak, hogy a mai román tatár-járás, amiről az előbb

beszéltél, kismiska hozzá képest. De megmondom, még ha megorrolsz is miatta,

akkor is: abban, hogy Sztalin és a szovjet ezt tehette velünk, a ti kezetek is benne van.

Ha nem tépitek szét a hazámat, az oroszok soha nem vonulnak be Budapestre. Ez

tény, ne is haragudj.

(hátul a kisajtón bejön Baruch, az asztalnál ismét mindenki feláll)

CLEMENCEAU: (észreveszi Baruchot, de úgy tesz, mintha nem látná, hogy itt van.

Ülve marad) Nem tehetek érted semmit, öngyújtós barátom. Erdélyt teljes

terjedelmében Románia kapja, az északi részt Benes, azaz Cseh-Szlovákia, a déli

részen osztoznak a szerbek és a románok. Magyarország vesztett, törpe államnak kell

lennie, erő nélkül, és él, ameddig él, magánügy, (úgy tesz, mintha csak most venné

ész- re Baruchot) Üdvözlöm! Mi szél hozta ebbe a bizottságba?

BARUCH: Önért jöttem, elnök úr. Várjuk a Legfelsőbb Tanácsban.

CLEMENCEAU: Ez nagyon kedves öntől. (megy a kisajtó felé. Odaér, a vállára teszi

a kezét) Hanyadika is van ma a Gergely-naptár szerint?

BARUCH: 1919. február 17-e.

CLEMENCEAU: (Tardieu-nak) Hallották. Február 17-e. Folytassák a határmunkát a

benesi dekrétumok szerint! (kezét Baruch vállán nyugtatva kimegy)

(a bizottság tagjai ismét megmerevedve ülnek, maguk elé néznek)

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Uraim, csak nem lepte meg önöket ez a finom

tájékoztatás az erőviszonyokról? Ilyenkor azt kell mondani: ez van, és szét kell tárni a

kezet.

TARDIEU: Uraim, mi most megerősítést kaptunk. Határvonalainkat a Legfelsőbb

Tanács elfogadta. Magyarország felosztása befejeződött. Határainak kijelölése az

Ausztriától elválasztó határok kivételével a népek önrendelkezése jegyében

megtörtént. Köszönöm a jó munkát! Az ülést ezennel befejezettnek nyilvánítom.

Egyúttal engedjék meg, hogy személyes felhatalmazás birtokában tolmácsoljam a

Singer bankárcsalád meghívását vasárnap estére! Természetesen minden bizottsági tag

személyes meghívót is kap, a szokásoknak megfelelően, és a meghívás kiterjed a

bizottság szakértőire, munkatársaira is. Edvard Benes is jelen lesz. (mindenkivel kezet

fog az aula felé vezető ajtóban, s végül utoljára maradva a Hatodik Koporsó Apródja

vélt helye felé néz) Azt hiszem, döntetlenre végeztünk: a határokat mi húztuk meg, de

ön megtudta, amit akart.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Önt még életben találja Adolf Hitler revansa.

Hitler jelen pillanatban még csak egy Schicklgruber nevű káplár az osztrák

hadseregben, de negyvenben, éppen az itt Versailles-ban kapott fel-hatalmazások

eredményeként három hét alatt lerohanja Franciaországot. Igaz, ezzel is Baruch úrék

elképzeléseit teljesíti. Akkor nem lesz döntetlen az állás, és Singerék sem fognak

estélyt adni.

TARDIEU: (bambán) Nem értem.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Nem baj. Menjen!

TARDIEU: (alaposan körülnéz és kimegy)

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: (belekarol a még mindig a Clemenceau-val való

beszélgetéskor elfoglalt helyzetében a széken ülő, kissé csüggedt nagy-apjába,

felsegíti, a koporsóhoz viszi) Dűljön vissza, nagyapám!

KIVÉGZETT FORRADALMÁR: Vége a szerepemnek?

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Vége. Nagyon szépen köszönök mindent! Maga

nélkül semmire sem mentem volna. Tökéletesen szerepelt, nagy szükség volt a

realizmusára.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR: Nincs újabb forgatás?

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Egyelőre nincs. Feltámasztani pedig csak Jézus

Krisztus tudja.

KIVÉGZETT FORRADALMÁR: Azzal nincs baj, jól megvagyok én odafent, de

tudod, idelent mégiscsak más. Sokkal érdekesebb, még ha nincs is az ember

feltámasztva. A szerep, a munka. Köszönöm, hogy gondoltál rám! (megölelik

egymást, kezet fognak, visszamászik a koporsóba, a Hatodik Koporsó Apródja

ráilleszti a hátfalra támasztott fedelet, de Kivégzett Forradalmár kopog belülről)

Kicsit még hadd levegőzzem!

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: (leveszi) Rendben van! (áll, gondolkozik,

észreveszi a fülkéjéből figyelő Harchowot, odamegy) Mért nem megy a dolgára?

HARCHOW: Nekem itt van munkám

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Volt. Most visszaáll az idő a jelenbe és maga itt

felesleges. Adja ide azt a pisztolyt, és tűnjön el! (átveszi a pisztolyt) Mindent hagyjon

itt, és ne a süllyesztőn, hanem az ajtón át távozzék! (Harchow elindul a kisajtó felé)

Ott is kimehet, ha úgy jobban tetszik.

HARCHOW: (a félig nyitott ajtóban) Ön engem orrba vágott. Sose felejtem el. A

békekonferencia után az Egyesült Államokba megyek, és a Wilson utáni elnök

hivatalában fogok európai ügyekkel foglalkozni. Csak hogy tudja, mire számítson,

magyar barátom! (erősen berántja maga után az ajtót)

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Tudom. (körülnéz, a székeket visszarakja a

helyükre) (elgondolkozva) Nem döntetlen ez. Megtettük az első lépést a

történelemhamisítás felszámolása felé. Vagy nem?

(az aula felől bejön két szállítómunkás. Az egyik fekete afrikai, a másik algériai arab)

FEKETE AFRIKAI: Innen lesz a szállítás?

ALGÉRIAI: Ötre vagyunk rendelve. Öt óra tíz.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Az a koporsó lesz. Budapestre megy a Gare de

l’Est-ről.

FEKETE AFRIKAI: Tudjuk. (odamennek, belenéznek, elszörnyülködve hátralépnek)

ALGÉRIAI: Mi ez?

FEKETE AFRIKAI: Irtóztató.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Ő az én nagyapám.

ALGÉRIAI: Miért így temették el, drótokba csavarva, arccal a földnek fordítva?

Borzalmas.

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Az 1956-os magyar forradalomban ledöntötte

Sztalin szobrot, és harcolt a szabadságért, és ezért kivégezték.

ALGÉRIAI: Szomorú. Az üzletszabályzat azonban az ilyen esetekre felárat ír elő.

FEKETE AFRIKAI: Sajnáljuk. Akkor is felár. Úgy is mehet?

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Mehet. (ráteszik a fedelet, gurtnival aláfognak,

viszik)

HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Meg van fizetve.

VÉGE