EÖTVÖS JÓZSEF: VALLOMÁSOK ÉS GONDOLATOK III. |
2009. január 20. kedd, 08:51 |
EÖTVÖS JÓZSEF VALLOMÁSOK ÉS GONDOLATOK ÖSSZEGYŰJTÖTTE ÉS SZERKESZTETTE ÉVEK 1833-1834 200 Asszonyok férfiakban mindent szeretnek, csak a férfit nem. 201 Nagy emberek élte olyan, mint nemzése: gyönyör, de másnak csak. 202 Elfonnyadott fákon is virul még levél. 203 A fájdalom is gyönyörrel töltheti el szívünket, ha mennyünkre int. 204 Sokszor tapasztaljuk, hogy oly ember, ki mielőtt magát kisebb dologban elhatározná, minden okokat megfontol, éppen oly pillanatokban, melyektől egész jövője függ, csak ösztönét követi; mintha érezné, hogy éppen az, mi boldogságunkra nézve legfontosabb, nem tőlünk függ. 205 Miként a bimbó zöld borítéka eltakartatik a felnyíló virág bíborától, s csak ha ez elhervadott már, tűnik fel ismét zöld leveleivel, mint a gyümölcs végdísze, úgy gyermekörömeink eltakartatnak ifjú boldogságaink által, de ha ezek elenyésztek ismét, akkor egyetlen örömei az aggnak. 206 Az különös természetje az embernek, hogy múlt fájdalom inkább komorítja el szívét, mint az, mely most éri, s hogy a jövő gyönyör reményei őt inkább boldogítják. Munkára küzdi őt a jelen, s azért hatja meg gyengébben szívét. 207 Az fő gyengesége a népnek, hogy mindenki által könnyen kormányoztatik, de csak önmaga nevében. Ebből tűnik ki, mennél nagyobb hatalommal bírnak a kamarák királyoknál. 208 Monarchiákban mennél kevesebb törvénybeli jog engedtetik a fejdelemnek, annál több tettbeli támad közönségesen. 209 A monarchia természetében fekszik, hogy a nép királyát vagy magasabb lénynek lássa, vagy azt mint ellenségét gyűlölje. Szerelemnek igen magasan áll felette. 210 Csirkéhez hasonló szívem: miként az darabonkint rántatik csak meg, úgy ez csak részenkint telik el szerelemmel. 211 Felette közel állnak e föld virágai a porhoz, melyből eredtek. 212 Egyes ember megelőzheti századját, s oly törvényeket alkothat, melyek nem a nép mívelődésének rezultátumi. – De törvényhozó test, a nemzet polgáriból állván, csak oly törvényeket alkothat, melyeket az idő s a nép szelleme kíván. 213 Minden lénynek mennél nagyobb belső munkássága s lázadalma, annál kisebb külső tehetősége. Így, kinek kólikája vagyon, egész belseje felzúdult, s nyugodtan fekszik paplana alatt, még mozdulni sem mervén. Hogy így van az ország gyűlésével is, azt ügyes politikusok könnyen át fogják látni. Bizony jó hasonlítás - így szól a royalista -, a mostani korszellem s kólika, nincs e földön semmi, mi oly hasonló volna;[?] mind a kettő, s a dolog végtére mégis úgy marad, mint volt. – Gyönyörű gondolat - így szól ellenben az újító. Úgy van, kólikában sínlődik országgyűlésünk; de vajon nem természetes-e? nem fekszik-e 1. R. 9. Czik. már 600 esztendeig gyomrunkban? nem kellett-e nyugodtan annyi rezolúciót s dekrétumot lenyelnünk? nem levelezünk-e a Helytartótanáccsal s a Kancelláriával? Kólikád van, szegény hazám, de tisztulni fogsz, s ismét felgyógyulsz. – Így explikálja ki a kommentátor mindenből csak maga véleményét, és az extrema necessitas, mely a sótörvénynek klauzulája, nem az egyetlen dolog, melyet két ellenkező módon érthetni. 214 Mindenik önmagának alkotja a világot, melyben él; boldog az, ki kis horizonttal megelégszik, ő környülményeinek ura. De az, ki, úgy, mint én, egy világot zár szívébe, ki egy hazának akarna élni, az szánandó. Ideálját szabadon alkothatá, de mert az nagyobb önmagánál, nem bír vele s boldogtalan. 215 Teljes virágok nem gyümölcsöznek; így van a szívvel is. 216 Csak harcba menj, a tompa kardból is, ha sokszor vágsz vele, fűrész lesz, és öldökölni fog. 217 A villám, mely egyet lesújt, világít másnak. 218 Egész szerencsétlenségem az, hogy csak a jövőkor fogja megösmerni érdemeimet. Ha majd meghalok, akkor borostyánnal fognak koszorúzni, mint a becsinált bornyúfejet, és velőmet a legszebb rózsaajkak szörpölendik; de én már nem leszek többé, magas lelkem fennlebegve a magas égen, megveti e föld hírét, s ha majd akkor szomorú költeményeimet fogom olvasni, úgy látszik majd, mintha mindez csak tréfa volna. 219 Minden ember egy darab papiros, melyre az istenség egy gondolatot írt, de sympatheticus téntával; ha szerencséjére liquor secundét talál e földön, kitűnik az írás, ha nem, örökre rejtve marad. 220 Anyjához, a földhöz hasonló az ember: háromszázhatvanötször forog maga körül, s csak egyszer a nap körül. 221 Gondolatjaink mindég csak helyhezetünktől függnek; így az, ki egy magas tetőre fáradva felment, hogy a kilátáson gyönyörködhessen, káromkodik a fellegek ellen, míg a szegény földmívelő a közelgő esőnek örül. 222 Ha tudnám azt, hogy holnap halok, magam ásnám meg síromat, s magam feküdnék bele, hogy e végszolgálatot is csak magamnak köszönhessem. 223 Szívem éhes tigrishez hasonló, mindég húsdarabokat vetek neki, hogy ne eméssze önmagát. De mert már annyi avas, rossz húst evett, gyomra romlani kezd, s félek, elveszti még egész apetitusát. 224 Miként Szűz Mária képéhez viaszlábat akaszt az ájtatos beteg, csakhogy önlába gyógyuljon, úgy aggatom én viaszbábjaimat szívemhez, hogy tragikus személyeim szebbek legyenek. 225 Szívem cél, melyre önmagam lövöldözök szünetlenül; de a golyók mind átesnek, csak kár, hogy szétzúzva. 226 Az érzemény tőke, melyet örökségül adott az embereknek Isten, hogy belőle éljen és boldoguljon[!]. Ki a törvényes kamatokkal beelégszik, az boldog, mert mindég lesz vagyona, de ki, mint én, uzsorát kér, az balgatag, mert a kamatokkal együtt tőkéjét is elveszti. 227 Az sorsa minden hatalomnak, hogy csak addig áll, míg másnak hódol. 228 A költés szikláján még minden örömhajó elveszett; az enyim is már rég széttört, darabjai előttem ingadoznak még a tenger hullámjain, s én magam s elhagyatva ülök a homokon, szomorúan tekintve elveszett vagyonom után. De hála az égnek, osztrigákat találtam, s most azok tartják éltemet, mert osztrigák a legostobább állatok. Mindenki át fogja látni azt, hogy itt allegorice a felsőbb társaságot, melynek ostobaságaival naponként jóllakom, értem. 229 Fellegek, míg fenn a magas égen lengedeznek, haszontalanok bár, de a nap sugárjai fényt adnak nekik és színeket; ilyen az ember, míg a költés magas egén szállong, ha a felleg végre földre száll, hasznosabb ugyan, de sárrá válik. 230 Antro del cane barlanghoz hasonló e föld; csak ki fölemelt fejjel jár, jöhet ki épen – ki csak egyszer meghajolt, ott vész. 231 Miként a pincék nyárban hidegebbek, úgy bizonyos emberek szíve kihűl, mihelyt körülményeik nyájasak lesznek. 232 Keserveinket és örömeinket echoként zengik vissza álmaink. 233 Még nem hervadt el a viola, ha harmat tölti keblét. 234 Ha nincs hullám, maga alkot a hajó; így az ember, ha tisztán s nyugodtan fekszik előtte élete. 235 Szívünk oly ház, melyben mindég fájdalom lakik; ha egy kiköltözött, mindjárt cédulákat rakunk ki, s ha még a lakás dűlőfélben nincs, bizonyosan új bérlő jön az elment helyébe. 236 Szívünk társzekér: mennél több tehert visz, annál nehezebben emelhetni, ha egyszer feldőlt. 237 Ha két darab fát összeteszünk, kereszt lesz belőle. Ez szép allegória a házasságra. 238 Furcsa dolog, hogy aki a napról s az emberekről tudja, hogy foltjaik vannak, mindjárt azt képzeli magának, hogy őket ismeri. 239 Szívem oázishoz hasonló, naponként új és új karaván pihen árnyékában, s mindég szép, mindég elég enyhitalt talál a forrásnál. 240 A szív artézius kúthoz hasonló: csak az első kifúrás nehéz, ha egyszer folyni kezd, nem szűnik meg többé. 241 A szerelem cilicium, melyet azért övölt ránk az istenség, hogy általa mennyekbe jöjjünk. 242 Lóhoz hasonló az ifjú szív: nyáron minden külső ok nélkül is vérzik. 243 Szemei egy méh, mely fájdalmasan szívembe döfi fullánkjait, csakhogy a fonnyadó virágból még mézet szíhasson. 244 Fejem könyvszekrény (bibliotheca renversée-nek úgyis már sokan nevezték), P. egyenként kiveszi a könyveket, s helyettek nyugtatót ad neve aláírásával. Ó, bár inkább visszakaphatnám könyveimet ismét! 245 Az orvosok, hogy magok élhessenek, másokat ölnek. Így van a recenzensekkel is, kik rossz munkákat írnak, hogy általok másokat jobbítsanak. 246 Sokáig kell húzni a harangot, míg végre megszólamlik; de ha egyszer kongani kezd, nem szűnik meg oly hamar. 247 Minden arany, már azáltal is, hogy sokat forog az emberek kezei között, mindig valamit veszt valódi értékéből; így van érzelmeinkkel is. 248 Szívem cinezett rézedény, ki csak egy keveset vakar is rajta, megmérgesíti. 249 Csúnya s dísztelen kolompérból életadó pálinka főzetik, míg a poétikus virágok szénává válnak. 250 A házasság sokszor csak a szerelemnek bírói zár alá tétele. Néhány hónapokig, talán évekig gazdálkodunk, hogy később annyival szabadabban költhessünk. 251 Asszonyérzemény közönségesen a virágkitételen mutogatott virágokhoz hasonló; nem ott termett, hol látjuk, s mindenik csak azért mutatja, hogy vele díjt nyerhessen. 252 A népet boldogítani a tiranniának legfőbb mestersége. 253 Rontani – az ember mindenhatósága. 254 A villám is szelíd világot von magára, ha arcain átsuhan. 255 Mindég magasbra emelkedik az ember; a Kárpáthoz hasonló, s ha végre elérte tetőjét, felette égnél nincs egyéb, fejét hó fedi, s körülötte hideg minden, virágtalan és kihalt. 256 A hunnak egy hazája van, s az a dicsőség. 257 A legkisebb hal, ha felemelkedik, s az eget keresve felugrik vizéből, hullámot gerjeszt a tengeren is; így az ember, bármily csekély legyen is, ha magasra igyekszik, az egész világot ingathatja. 258 A napnak utóírása az éj; s anyánk, a természet - mint a többi asszonyok szoktak – éppen ebbe írta legszebb gondolatait és érzeményeit. 259 Minden törvényt - mint a 12 táblás törvényeket - réztáblákra kellene írni, s kitéve, a lég változásinak kitenni, hogy elrozsdásodva, idővel olvashatatlanokká legyenek. 260 Gőzhajóhoz vagy hasonló, sietve haladtál utod kezdetén, de a sors sok parázst, mely egykor melegített, elvett alattad, s kihűlve megálltál. Hadd legyek én az új tűz, mely felhevít; haladj merészen elő, utunk Kelet felé vezet, s ott kedvesidet feltalálod ismét. Komoly az élet, s mielőtt még férfiakká váltunk, már sok vesztett örömért kesereghetünk; a nap még alig emelkedik, s máris sok felleg halaványult el, mely egykor oly piros vala; emlékkőként állunk a viruló életben, melyre a sors sok kedves nevet vésett; hadd koszorúzzalak, nem eltörülni, csak eltakarni akarom szomorú írásodat, hogy az idő viszontagságaitól ment, még késő korban ifjú örömeidre intsen. 261 Elmúlik minden, mi állandó; csak az idő, az állhatatlan, nem múlik el. 262 Szerencsés emberek, ha valami baj éri, olyanok, mint a parvenük: nem titkolhatják gazdagságokat; másképp van a valódi keservekkel: azokról nem szól senki. 263 Az emberek nagyobb része könnyebben tűri barátjának hibáit, mint azon jó tulajdonait, melyeket maga nélkülöz. 264 Csak egy orvossága van a szerelemnek: a házasság; de ez is, mint a többi veneriai bajok ellen használt ír, medicinális betegséget okoz, mely az előbbinél talán rosszabb még. 265 Látunk némelykor embereket, kik ellenségeiket titkon segítik; ennek pedig oka az, mert nem kíván bámultatni az ember senki által inkább, mint maga által. |