SZABAD ÖTLETEK JEGYZÉKE A legszebb hivatásból a leghitványabb mesterség?
Csakis belső használatra, esetleg rétegműsorban mondasz, akkor is csak tolvajnyelven, szakzsargonban fél- vagy részigazságokat…
*
Magad is haszonélvezője vagy A kábítószer- vagy embercsempészetnek, Egy-egy kisebb esetre látványosan lecsapsz, Feldobod, hogy lássák éberséged, ügyességed…
*
Piti csirkefogókra Példát statuáló súlyos ítéletet szabsz, A nagy cápákat, Meg hagyod szabadon ragadozni…
*
Magánéletemet hivatásom alá rendelve érdekházasságot kötök: a fő, hogy férjem-feleségem tudjon és tanítson engem angolul stb.
*
Önkéntesen vállalok „cölibátust” vagy gyerektelenséget, a tudomány-művészet stb. oltárán áldozva – s mire kiderül, hogy ez csak megfutamodás volt…
*
Nemhogy átmenteném, de módszeresen kiirtom a profi fociból a grundfoci jó szellemiségét, ethoszát
*
Hazafinak és sportembernek adom elő magam, amíg megfizetnek, kitüntetnek, kiemelnek érte, de az emberektől addig is testőrök zárnak el…
*
Virtuális-valóságos menlevelem, előjogaim-privilégiumaim tudatában nagyfaszosan vagánykodok, hogy másokat beugrasszak
*
Csak a közismert személyiségekkel vagyok olykor-olykor szolidáris, a nálam ismeretlenebb üldözött kollegákkal miért is lennék, mi jó származik nekem ebből?
*
A nem kényes témákban szinte tobzódom a „szólásszabadságban” azt a látszatot keltve: én itt most bármi másról is így beszélnék…
*
Mikor a lábam lógatom, mikor a tengert úszom át: ez utóbbit én nem a nyílt vízen, de egy luxushajó medencéjében…
*
Nem látjátok, hogy szenvedek: önmagam a végsőkig súlytalanítva elviselhetetlenül könnyűvé teszem szellemi létezésem…
*
Akár Rómát is felgyújt(at)om, vagy embert is ölök-öletek, ha mint művésznek új élmény kell főművem megírásához
*
Nem becsületes megtaláló: eltulajdonítja mások értékeit, majd vagy eltünteti, vagy részeket átvesz, az egészet átfesti…
*
Mindig csak magam vagy a nálam gyengébbet ajánlom, sosem a nálam nem rosszabbat, pláne nem a nálam jobbat…
*
Meghirdetem nektek az elvi harcot, majd egy luxuskocsin még időben elviharzok…
*
Amíg én nem kerülök politikai fogolyként börtönbe, nem tiltakozok, protestálok a börtönviszonyok miatt
*
Eltitkolja vagy meghamisítja, önkényesen szelektálja a közérdekű adatokat – félretájékoztatja-vezeti a közösséget!
*
Minden meg tudsz magyarázni – még az elégtelen bizonyítványt is, tudod, hogyan kell a szerecsent mosdatni…
*
Bárkiről bebizonyítom: nem vállalja-vállalta identitását, mert igazából, „a lelke mélyén” homoszexuális, leszbikus…
*
Pont azokat a gátlásokat oldom, amik az emberállatot kultúrlénnyé teszik – az elsőgenerációs értelmiségi ifjakban fixálom a görcsöket, erősítem a gátlásokat…
*
Misztifikálom a művészalkatot, hogy elvegyem a próbálkozó kedved, túlhangsúlyozom a tehetség szerepét a kutató-feltaláló vagy más alkotó pályán…
*
Nekem mindennél fontosabb, Hogy tanítványaim, iskolámnak diákjai legyenek, Ezért az antitalentumokat is hitegetem, És kilátásaik megszépítésével kábítom, csábítom
*
Ha lehet: kancsukával, az erő pozíciójából, ha nem: butítással, bolondítással, rémisztgetéssel erőltetett menetben hajtom az elbirkásított nyájat rögeszményeim, rémálmaim megvalósítása felé…
*
Összerakhatatlan-összeegyeztethetetlen fragmentumokra töröm szét az egy és oszthatatlan embert és egy világát, hiszen „Minden egész eltörött”, ugye?
*
Tudósi vagy gyógyítói-terapeuta minőségemben a mindent látó isteni szemnek képzelem magam
*
Obszcén tekintete bárkit-bármit levetkőztet a csúnya meztelen naturális „tényigazságokra” – képes vagyok úgy leírni magát a csókot, hogy egy életre megundorodjál megízlelésétől…
*
A hazai pálya előnyeivel és biztos hatalmi pozícióból kezdeményezek és folytatok kötetlen és laza „beszélgetést”, eszmecserét…
*
Sors nyiss nekem tért: ha nem használhatok, legalább nagyot ártsak az emberiségnek – így is fennmaradt hírhedté váló nevem, ugye?
*
Azon a címen, hogy az elitnek életformákkal kell kísérleteznie, élem a bohém, hedonista aranyifjúság tüntetően életellenes „életét”
*
Inkább szerepjátékként mint komoly őszinteséggel, a megtéréshez vivő termékeny megbánásként kéjelegve pocskondiázom, mocskolom magam szügyig
*
Az én szerénységemre tényleg illik Goethe mondása: „Csak a mihaszna szerény!”
*
Testem-lelkem messzire bűzlik az önfeldicsérés pacsuli szagától…
*
Bármi áron hajhászod, illetve gyártod az egyre óriásibb szenzációt, a mecénások, helyesebben: a szponzorok kegyeinek gyors – bár rövid – megnyeréséért…
*
A keserű pirulát geil sziruppal öntve le nyomom le a torkodon - lenyeletem, megetetem az infantilizált köznéppel a varangyos békákat…
*
Az a védőügyvéd vagyok, aki összejátszik az ügyésszel, titkot árul a rendőrségnek, s az ítélet súlyosbításáért fellebbez
*
Önművelésre, továbbképzésre, tájékozódásra szánt időben csak szappanoperák gyorsétkezése közben leginkább a disznóólban sürög-forog…
*
Elfogadottá teszed a hazugságot, ami rákosan burjánzik tovább… Elhiteted: aki „egy kicsit” nem hazudik, az hamarosan akár még éhen is halhat…
*
Saját lelki betegsége miatt a legsötétebb víziókkal rémisztget - ha vonzó-taszító példáját követnék, akkor az emberiség az öngyilkosok klubja lenne
*
Csak a WC-ben olvasok: malac falfirkát és tegnapi újságokat, már naplót vagy rendes levelet sem írok, maximum szellemeskedve esemeseket…
*
Mintha fizetett gagmen lenne, remek sértést, gonosz viccet agyal ki és nem szabadalmaztatja, de azonnal közkinccsé is teszi
*
Ha egy műve befut, Itt és most sikeres, sláger is lesz, Akkor nem tud ellenállni a nyomásnak, S ontja magából az utánérzéseket….
*
Nagybani adócsalóknak ad félig-meddig titokban „jótanácsokat”, Segít megtalálni a kiskapukat, hogy kibújjon a közteherviselésből
*
Miközben megkerüli, úgy tesz mintha megválaszolná a kérdést, vagy „bebizonyítja” a kérdésről, hogy naiv, értelmetlen, buta stb.
*
Rosszul feltett kérdést ültet az agyadba, hogy azon rágódj és kérődzél holtodig, álproblémák megoldására pazarold el igencsak véges szellemi energiáid
*
1984 előtti és utáni történelmet monopolhelyzetből a megrendelő igényére naprakészen átírok, hamisítok, kitörlök…
*
A gondnokságomra bízott kis- és nagykorúakat szellemileg leépítem, lelkileg és anyagilag is kifosztom, örökre személyem vagy izmusom rabjává teszem!
*
Átvitt értelemben is messziről jött emberként szabados fantáziával jó nagyokat mond, úgysem tudnak utánajárni, úgysem tudják ellenőrizni, cáfolni…
*
Annyit agyaskodok-okoskodok, hogy nemcsak saját magamat, de még a rám jó példaként tekintőket is sikerül „eltétleníteni”, passzivitásra kárhoztatni
*
Sokat segítesz minden idők legrosszabb kormányainak, hogy minél több embert minél tovább hitegessenek, csapjanak be, verjenek át
*
Csak képes beszédben szólok hozzá: értse, ahogy akarja – én azért elmondtam a magamét, s ezzel felmentettem a lelkem…
*
Isteni tökélyre törekedve perfekcionizmusára büszke: sokkal többet radírozna mint amennyit egyáltalán leír…
*
Teljesen elégedett, ha rájött egy igazságra, feltalált valamit, egy lépést sem hajlandó tenni azért, hogy ez közkincs is legyen…
*
Ha nem lehetek az írók fejedelme, akkor lesz a fejedelmek bértollnoka
*
Értékválasztásom rejtve elhitetetem: mintha tényekből bármi vagy pont ez az egy dolog „következ(het)ne”…
*
Előfeltevései elhallgatásával vagy elbagatellizálásával álobjektív légkört teremt maga és kijelentései, teóriái körül
*
Vagy azt hirdetem és tanítom: egy a lehetséges történelemírás, vagy azt vallom, hogy ahány ember, annyi a történelmi igazság
*
Buzgó magándetektívként mint megbízóm meghosszabbított karja háborgatom magánéleted szent békéjét, kiszimatolom lelki várad, véderőd gyengéidet!
*
Impresszionista kritikámban nekem a bírálandó Mű csak ürügy magam mutogatására, saját fényezésemre és legendám építésére
*
Erkölcsi döntőbíróként csak az egyik fele(sége)t hallgatja meg, s ennek alapján hozza meg megfellebbezhetetlen elmarasztalását
*
A német nyelvtan és filozófia szellemével megerőszakolom, elsorvasztom a magyart – azt nem honosítva, ezt nem megtermékenyítve, megújítva…
*
Ha már elvesztettem illúzióimat, egy héten belül álnéven pro és kontra több cikket is írok…
*
Az outsider s magát nyilvánosan védeni nem tudó régészt stb. stb. személyeskedéssel, diliflepnizéssel tenném de jure- de facto párbajképtelenné…
*
Az egyik potyakajás és -piás sajtótájékoztatóról a másokra jár, hogy azután a cégek közleményét leadja mint saját tudósítását…
*
Nem mindig tolakodó, nem mindig magát tolja előtérbe – egy szerepet csak végső esetben vállalna: a névtelen hősét
*
Ha nincs azonnali és pozitív visszhang, akkor megsértődve kvietálok és pecázni járok
*
Ha nem is tudom, de mindig teszem: öncenzúrával már előre kiherélem művem
*
Nincs szívem kidobni a léghajómból „lenyűgöző” tudásom lehúzó ballasztját
*
Szemérmetlenül, szégyentelenül nagy nyilvánosság előtt követ el lelki maszturbációt
*
Segítőkész önkéntes házimunkásként az utcára teregetem ki a konkurencia szennyesét
*
Addig bátran, leleményesen, elszántan nyomozok egy ügyben, amíg be nem szól a lap főszerkesztője: ez tabu cég, ez tabu párt…
*
Ha már a nemzethalált jósolta, nem szeretne tévedni: rontaná boltját – most már fut a pénze, szavahihetősége után
*
A lelki hadviselés fegyvereiben szárazon tartom a puskaport, és imádkozom: a rosszisten tegye indiszponálttá a riválisom
*
Elpazaroltam mindenem, amiről számot kéne adnom – de a másnak is tanulságos nyílt meggyónás helyett csak lapulok…
*
A templomot szatócsbolttá, a kultúrházat rossz kocsmává, a színházat lebujjá, a könyvtárat meg videotékává züllesztem.
*
Örökifjúságot ígérek – de csak infantilizállak, nem engedlek felnőni, kamaszkorod fixálom, hibernállak…
*
Olyan bölcs rabbi vagy guru vagyok, aki minden kérdésre rögtön tudja a helyes választ
*
Receptfelíró automataként már nem is hisz benne, hogy az - egész - embert gyógyítja: csak megkopasztani vagy lerázni akarja
*
Megalkuvásaiba belecsömörlött nagyöreg „bölcsként”, mások tiszta hitébe rendőrcsizmával és lóval cinikusan beletapos…
*
A virágvasárnapi bevonulás, hozsannázás stb. nekem, a korbácsütés, leköpködés és a megalázó Golgota keresztje neked
*
A tudás édes gyümölcsét élvezném, ezzel szívesen hencegnék is fűnek-fának: de a keserű gyökér és a napi kapálás, metszés stb. már nem kell…
*
Magam is úgy látom s láttatom, hogy a király nem meztelen, sőt: a legszebb ruha van rajta…
*
Figyelemelterelő kis bűnöket találok ki: és teátrálisan nagy bűnbánatot gyakorlok-gyakoroltatok
*
Fő, hogy a rendőrségnek jó legyen a statisztikai mutatója, egy-két beáldozott kis halat elfogok, s ezt nagydobra verem
*
Tudom: kitől függ kinevezésem és a cég pénze, meg az enyém - a politikai kurzust kiszolgálva szelektíven üldözöm a bűnösöket
*
Életfogytiglan és rendszeresen az én drága lelki segélyemre szorulóvá teszlek
*
„Szerelem” címszó alatt csábítási trükkökről és női praktikákról vagy csak gyötrelmekről, sötét vermekről, és zsákbamacskáról írok…
*
Mint a női magazin főnöke cerberusként ügyelek rá, nemhogy a halál témáját, de még magát a szót se érintsék
*
Mindig csak utalok, célozgatok és sejtelmeskedek – soha egy határozott, egy végleges és férfias Igen vagy Nem!?
*
Olyan vagyok mint Karinthy matekot korrepetáló apukája, én sem értem azt, amit tanítani akarok – de a gyereket vágom pofon
*
Mivel még magadat sem sikerült meggyőznöd elveid igazáról, ezért szinte üldözöd az embertársaidat, hogy győzködd őket
*
Mindentől ironikus távolságot tartok, mindentől elhatárolódok, szerepekben bujkálok, még tegnapi magammal sem vállalok azonosságot!
*
Komolyzenei kritikáimat főleg a bennfenteseknek írom – egy cseppet sem zavar, hogy a közszolgálati rádióban beszélek…
*
„Tévesztve” játszom a hálás nagypapa szerepét - az apai betöltetlen marad, a gyerek apai szigor nélkül nő fel
*
Önismeretemre jellemző, hogy fél lábbal is jelentkezem Tarzannak és balhézok, ha nem kellek – de fogyatékos diákom is erre biztatom….
*
Az iskolám fennmaradása érdekében akkor is felveszlek, ha tudom: nem erre a pályára születtél, s talán örökre boldogtalan leszel…
*
Paternalista tervközgazdászként és politikusként majd én eldöntöm, mire lesz szüksége a jónépnek
*
Úgy tesz mint aki nincs tisztában elemi fogalmakkal: összekeveri például a kultúrát a civilizációval, az erkölcsöt az etikával és a többi…
*
Ott is fejlődést akar láttatni, ahol ennek nincs értelme, vagy ahol a változásban több a veszteség mint a nyereség…
*
A szabadidődben operett-dalokkal végleg elfeledtetném veled az állandósult kényszermunkatábori élet elviselhetetlen, lelkifogyatékosító szenvedéseit.
*
Olcsó szellemi kábítószerekkel repítelek új s újabb mesterséges paradicsomokba
*
Gyereket beszélek a hasadba, elhitetem veled, hogy isten vagy. De akkor már hiába keresel, amikor rádzuhan a rideg valóság…
*
Az ügyeletes bebeszélőként elhitetem veled, hogy ne aggódj: ügyedet jól képviselik és neked nincs semmi dolgod…
*
Kevés tudásmorzsád feldicsérem, megcsodálom, hogy ne is akarj jobban, többet, egészen tudni…
*
Írott-íratlan elemi munkaköri kötelességem teljesítéséért is már jutalmat, kitüntetést, címet-rangot, de legalábbis hátbeveregetést várok…
*
Amit már nem érek fel ésszel és szívvel, az idegesít: megsemmisítem a művet, ellehetetlenítem az alkotót
*
Nem a Gulagra, vagy a Szilencium belső önemésztésére, de amerikai, német egyetemekre „száműztek” vendégprofesszornak – ezt adom elő a passiómak…
*
Olyan kocsmádban a legjobb filozófus vagy, aki amatőr focitudására és gulyáslevesére a legbüszkébb
*
Idejekorán kényszerpályára, vakvágányra teszem a szellemi „vak”, kiszolgáltatott, önbeskatulyázó serdülőket…
*
Ex cathedra ledarálom megírt régi előadásom, majd ügyesen kibújok az aktuális kérdések és kérdezők elől
|