Kis János: Bölcs rejtezés + |
|
Kis János Bölcs rejtezés
Lesse, kinek tetszik, a szerencse nyomát S fényes udvarokban bámúlja templomát: Én az aranybékók zörgésétől futok, Mint a szomjú szarvas, még oly völgybe jutok, Hol tiszta forrásból igaz boldogságot Merítek, felejtvén világi hívságot. Ott, hol sem arannyal fedett esztelenek, Sem irígység mérges nyila nem sértenek; Éltem a bölcsesség számára szentelem, S fő jóm halhatatlan lelkemben föllelem. S mikor lefoly éltem patakja egészen, Ijesztő váz nálam a halál sem lészen. Bár késő világra nem jutok híremmel: Elég, ha rejtekben használtam, éltemmel. Hadd szórják a szelek szerteszélt poromat, Felszedi az, aki kimérte sorsomat.
|