Magyar életminőség-jelzők VII. |
Az emberélet-minőség kistükre - Életminőség lexikon/nagyszótár csírák | |
Írta: Jenő | |
NAGY JENCIKLOPÉDIA XXI.
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember Életminőségünk őrzése, javítása és rontása Édes-keserű anyanyelvi szó- és mondattár ABCD
Magyar életminőség-jelzők/paraméterek – VII.
Arany János JÁNOS PAP ORSZÁGA
Volt a magyar nemzet, Kétélű kard, mely ha moccant, Jobbra-balra sebzett;
*
Azt hiszik, hogy van jóbarátjuk, ezért már nem is keresik azt…
*
Tudni Nem tudják, hogy nem tudnak, vagy rosszul tudnak valami létfontosat, ezért nem is kételkednek, nem is kérdeznek…
*
Bemagoló Sablon szövegek szajkózásával próbálnak udvarolni, szépet tenni, pláne ha ez egyszer véletlenül bejött (pl. maga úgy hasonlít az én édesanyámra…)
*
Semmiért a maximumot A legminimálisabb kockázattal akarnák a legnagyobb hasznot elérni?!
*
Naplemente A Nap mindörökre lenyugodott, Ettől fogva örök sötétség borul a Földre
*
Bedőlve Ami messziről kicsinek látszik, azt kicsinek is veszik…
*
Sok az olyan „nagy ember”, aki közelebbről egyre kisebb lesz…
*
Komornyik szemlélet Aki csak annyit lát a nagy emberből, Hogy olyakor éjszaka ruhástól fekszik le stb., De meg is van neki róla - az igen rossz - véleménye…
*
Áthelyező Ha már megismerték és megszerették a papot, orvost: akkor gyorsan jó messzire áthelyezik (új állomáshelyre, ahogy a katonát, rendőrt)
*
Sok az „öntörvényű” ember – fittyet hánynak a gravitációra is, nemhogy a szellemi, társadalmi élet rendjére…
*
Megboldogultak Élő embert soha nem mondhatunk boldognak? Hiszen bárkit bármikor bármilyen tragédia érhet?
*
Átkozódsz, ami visszahull rád, mint amikor felfelé köpsz
*
Életed abban a fekete dobozban „éled”, ahova gyerekként beskatulyáztak
*
Veled nem lehet barátkozni, szövetségeseket nem keresel, de az ellenségeidet gyártod és gyűjtöd
*
Nem mered elengedni anyukád kezét, s nem nősz fel, hanem infantilizálódsz
*
Nem találod meg életműfajodat, s csigaként a nyúllal állsz ki versenyfutásra
*
A kutyák között király lehettél volna, de te inkább a király kutyája lettél…!?
*
Tragikusnak érzed, hogy halandó vagy, de már délutánod dögunalomban telik
*
Vagy sótlan, vagy elsózott az ételed/életed – nem ismered a helyes mértéket
*
Önismeretért nem állt be a sorba: el-elbukik az életvizsgákon, tartósítva a frusztráltságát
*
Azon az órán éppen hiányoztál, ahol elmagyarázták: többet ésszel, mint erővel
*
Tudod, hogy mérni és vágni is kell, "csak" éppen a sorrendet téveszted el
*
Annyira letompítod a veszélyérzéked, hogy istenkísértésben élsz: mint aki maga keresi a veszélyt
*
Hazardőr/életgyáva Életeszméd lehet az "Élj veszélyesen!" - vagy még a nyílt utcára se mersz kimenni, hátha pont most a te fejedre esik egy tégla?
*
Önállótlan Más emberektől várod: találják ki a feladatod, szereped, másként feleslegesnek érzed magad
*
Nyaló-taposó Az élet rendjének találod, hogy felfelé buzgón nyalsz, lefelé taposol- rád is taposnak…
*
Ezermester Nem él a munkamegosztás előnyeivel – mindenhez érteni akar, mindent ő akar csinálni
*
Feladó Ha elsőre nem sikerül a bringán egyensúlyoznod: soha életedben nem kétkerekezel
*
Tisztaságmánia Egész nap azon dolgozol, hogy patikatisztaság legyen a lakásban, ha netán kész vagy, nincs szíved használni
*
*
Öndicsérő Ha senki se szól egy jó szót hozzád, magadat dicséred, sőt még ki is tünteted
*
Hálakövetelő Felborítja lelki egyensúlyod, ha szívességed nem hálálják meg vagy nem rögtön viszonozzák
*
Álarctalan Nem merünk önfeledten játszani, mulatni, táncolni, énekelni, szeretkezni, mert – teljes joggal - attól félünk, hogy a játék hevében lehullnak álarcaink...
*
A megszólástól félve az utcán, később már otthon sem bolondozol, ezért sincs sava-borsa besavanyodó életednek
*
Carpe diem – siralomvölgy Vagy úgy élsz mintha csak egy nap lenne a világ, Vagy bedőlsz a politikai-papi demagógiának S távoli (más)világba helyezed boldogságod idejét
*
A mocskos fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntöd: egy pályatévesztett pap miatt, hagyod végleg lenullázódni istenhitedet
*
Könnyen megy, nehezen jön Úgy élsz, mintha nem tudnád, hogy milyen könnyű elveszíteni a szavahihetőséget, ám annál nehezebb-keservesebb visszaszerezni?
*
Repül a nehéz kő, ki tudja hol áll meg, S kit hogyan talál meg.. Könnyű valakit megbántani, - de nehéz engesztelni. Könnyű rombolni - de nehéz azt – újra – felépíteni.
*
Sebezhetőség Mintha sohasem fogtad volna fel, hogy milyen könnyű kioltani egy ember életét! A magadét éppen úgy, mint bárki másét…
*
Egy csepp Elég egy csepp méreg, hogy megmérgezze a kutat?! Elég egy undok, hogy elrontsa ünnepünket
*
Előre inni Ha a kutya bőrére eleve innának, elkevélykednék
*
Rossz társaság Aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók.
*
Egy csepp mézhez csöbör epét kever.
*
Szarkavaró Aki más büdösségét keveri, maga büdösödik.
*
Kétlelkű Minden erszényének kettős a lelke.
*
Titokgazda Titokmegosztás Nem titok, amit ketten tudnak.
*
Nemtörődöm Éljünk mi ketten, kurvanya a harmadiknak. (Mással ne törődjünk.)
*
Kevés Annyit ér, mint kilenc gémnek egy keszeg.
*
Dülöngélő Keskeny neki az utca. (Ittas, tántorog.)
*
Rossz gazdálkodás Hosszú az asztal, keskeny az abrosz, rövid a vacsora.
*
Megiszom a jó bort örömömbe, hej de keservesen nyúlok a zsebembe.
*
Nemkívánt magzat Keserves anyának potrohos gyermeke.
*
Anyós A menyecskének, ha mézből van is, ürömkeserűségű a napa.
*
Kódiskenyeret könnyek keserítenek.
*
A saskeselyű holló fiat nemzett.
*
Kerülgetések Kerülgeti, mint a macska a forró kását. Kerülgeti, mint ördög a kápolnát. Kerülgeti a lapos guta.
*
*
Sokba került, mint Sima Gerőnek a túros lepény. (Lepényre hívták, kártyáztak, pénzét, lovát, tehenét eljátszotta.)
*
Sokkba kerül az a kávé, Amire meghívtál egy vonzó hölgyet, Aki magába bolondított, elvetette magát, Majd elvitte magával még az öröklakásodat is…
*
Rablógazda Kertészkedik, mint a kecske a káposztás kertben.
*
Tanár úr Aki magasra teszi a lécet A legjobbat hozza ki belőled De te erre csak később jössz rá
*
A nagyhalak megeszik a kicsiket A Mamutok tönkreteszik a sarki fűszerest
*
Mikes Kelemen Kossuth Lajos és Wass Albert Megfosztani Valakit az állampolgárságától Megtagadni a visszatérést a szülőföldre…
*
Az akarót repíti, mást meg vonszol a sors A szabadság a szükségszerűség felismerése
*
Amit erővel elvesznek, visszaadhatja a sors, Amiről önként mondasz le, azt bajos visszaszerezni
*
Banánhéj Tökéletesen kitervelt bűncselekmény Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik
*
Íz Ha eltűnnek az ízek… A „lélek” nyelvújítási szó, A régi szavunk erre: íz Az ízek tengere az maga az Isten! (Géczy Gábor)
*
A franciák találták fel a parfümöt Talán azért, mert nem szerettek/szeretnek mosakodni (Quelle parfume nage autour de votre gorge nue…)
*
“Ha azt akarod, hogy gyerekeidnek nyugodt életük legyen, hagyd őket egy kicsit éhezni és fázni.” (kínai bölcsesség)
*
Csók mint lélekcsere Testvéri csók – szerelmes csók A szovjetek – Brezsnyev szájcsókja A legkívánatosabb – a leggusztustalanabb
*
Cuki Hideg szél fújdogál, jaj de nagyon fázik, A kisded Jézuska értünk imádkozik Télapócska, krampuszka, Jézuska stb. (Hidegen fújnak a szelek, azok nem jót jelentenek…)
*
Az első éjszaka joga Az Úr pallosjoga és fallosz-joga Ahogy ma egy munkaadó, egy főnök (különösen, ha kapa- és kasza kerülő vagy)
*
Állami iskola Lefelé nivellálódás A középszer csendes, de kitartó terrorja
*
Idegenkezűség a magyar népirtásban
*
"Nagyság és szerencse: két egészen különböző dolog, s mégis a sokaság e kettőt rendszerint összetéveszti." Kölcsey Ferenc (1790-1838)
*
Szükséges és elégséges feltétel Nemi vágy, libidó – potencia – nemi izgalom Merevedés – nemi aktus – magömlés – fogamzás (a szerelem nem nélkülözhetetlen a megtermékenyítéshez)
*
Outsider Nem ismerve a helyi szokásokat, Olyan gesztussal próbálsz a nőknek bókolni, Ami ott és akkor a legnagyobb sértésnek számít…
*
Bók Amikor már nem mersz „szépet tenni” kolleganődnek, Mert reális a veszély, hogy feljelent szexuális zaklatásért…
*
Otthontalanság A lakás mindig legyen tip-top Mert „bármikor jöhet valaki”, s akkor szégyellnéd magad! S egy alapos takarításnak, rendrakásnak soha sincsen vége?
*
Az egyik kezével ad, a másikkal visszavesz Tényleg nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal kéz?
*
Kabátlopási ügybe keveredtél Hogy a tiéd lopták, vagy te loptál, ez már mindegy…
*
Hasonlat léthelyzetemre Mintha egy akasztófa alatt állnék, A hóhér már az utolsó simításokat végzi, Amikor befut a futár kegyelmi kérvényem válaszával
*
Pénzkérdés - Tudsz perzsául? - Nem! - És ha megfizetlek? (Aki nem tud arabusul, az ne beszéljen arabusul)
*
Arany János CSALÁDI KÖR
Este van, este van: kiki nyúgalomba! Feketén bólingat az eperfa lombja, Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak, Nagyot koppan akkor, azután elhallgat. Mintha lába kelne valamennyi rögnek, Lomha földi békák szanaszét görögnek, Csapong a denevér az ereszt sodorván, Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán.
Udvaron fehérlik szőre egy tehénnek: A gazdasszony épen az imént fejé meg; Csendesen kérődzik, igen jámbor fajta, Pedig éhes borja nagyokat döf rajta. Ballag egy cica is - bogarászni restel - Óvakodva lépked hosszan elnyult testtel, Meg-megáll, körűlnéz: most kapja, hirtelen Egy iramodással a pitvarba terem.
Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye Oly hivogatólag süt ki a sövényre. Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya, Küszöbre a lábát, erre állát nyujtja. Benn a háziasszony elszűri a tejet, Kérő kis fiának enged inni egyet; Aztán elvegyűl a gyermektársaságba, Mint csillagok közé nyájas hold világa.
Egy eladó lyány a tűzre venyigét rak: Ő a legnagyobb s szebb... a hajnali csillag. Vasalót tüzesít: új ruhája készen, Csak vasalás híja,... s reggel ünnep lészen. Körűl az apróság, vidám mese mellett, Zörgős héju borsót, vagy babot szemelget, Héjából időnként tűzre tesznek sokat: Az világítja meg gömbölyű arcukat.
A legkisebb fiú kenyeret kér s majszol; Üszköt csóvál néha: tűzkigyókat rajzol. Olvas a nagyobbik nem ügyelve másra: E fiúból pap lesz, akárki meglássa! Legalább így szokta mondani az apjok, Noha a fiú nem imádságon kapkod: Jobban kedveli a verseket, nótákat, Effélét csinálni maga is próbálgat.
Pendül a kapa most, letevé a gazda; Csíkos tarisznyáját egy szegre akasztja; Kutat az apró nép, örülne, ha benne Madárlátta kenyér-darabocskát lelne. Rettenve sikolt fel, amelyik belényul: Jaj! valami ördög... vagy ha nem, hát... kis nyúl! Lesz öröm: alunni se tudnak az éjjel; Kinálják erősen káposzta-levéllel.
A gazda pedig mond egy szives jó estét, Leül, hogy nyugassza eltörődött testét, Homlokát letörli porlepett ingével: Mélyre van az szántva az élet-ekével. De amint körülnéz a víg csemetéken, Sötét arcredői elsimulnak szépen; Gondüző pipáját a tűzbe meríti; Nyájas szavu nője mosolyra deríti.
Arany János lakóháza Nagykőrösön
Nem késik azonban a jó háziasszony, Illő, hogy urának ennivalót hozzon, Kiteszi középre a nagy asztalszéket, Arra tálalja fel az egyszerü étket. Maga evett ő már, a gyerek sem éhes, De a férj unszolja: „Gyer közelebb, édes!” Jobb izű a falat, ha mindnyájan esznek, - Egy-egy szárnyat, combot nyujt a kicsinyeknek.
De vajon ki zörget? „Nézz ki, fiam Sára: Valami szegény kér helyet éjtszakára: Mért ne fogadnók be, ha tanyája nincsen, Mennyit szenved úgy is, sok bezárt kilincsen!” Visszajő a lyánka, az utast behíván. Béna harcfi lép be, sok jó estét kíván: „Isten áldja meg a kendtek ételét is, (Így végezi a szót), meg az emberét is.”
Köszöni a gazda: „Része legyen benne: Tölts a tálba anyjok, ha elég nem lenne.” Akkor híja szépen, hogy üljön közelébb - Rá is áll az könnyen, bár szabódik elébb. Éhöket a nagy tál kívánatos ízzel, Szomjukat a korsó csillapítja vízzel; Szavuk sem igen van azalatt, míg esznek, Természete már ez magyar embereknek.
De mikor aztán a vacsorának vége, Nem nehéz helyen áll a koldus beszéde; Megered lassanként s valamint a patak, Mennél messzebbre foly, annál inkább dagad. Beszél a szabadság véres napjairul, S keble áttüzesül és arca felpirul, Beszél azokról is - szemei könnyben úsznak - Kikkel más hazába bujdosott... koldusnak.
Elbeszéli vágyát hona szent földére, Hosszu terhes útját amíg hazaére. Az idősb fiú is leteszi a könyvet, Figyelmes arcával elébb-elébb görnyed; És mihelyt a koldús megáll a beszédben: „Meséljen még egyet” - rimánkodik szépen.
„Nem mese az gyermek,” - így feddi az apja, Rátekint a vándor és tovább folytatja:
Néma kegyelettel függenek a szaván Mind az egész háznép, de kivált a leány: Ez, mikor nem hallják, és mikor nem látják, Pirulva kérdezi tőle... testvérbátyját: Három éve múlik, hogy utána kérdez, Még egy esztendőt vár, nem megy addig férjhez.
Este van, este van... a tűz sem világit, Kezdi hunyorgatni hamvas szempilláit;
A gyermek is álmos, - egy már alszik épen, Félrebillent fejjel, az anyja ölében. Gyéren szól a vendég s rá nagyokat gondol; Közbe-közbe csupán a macska dorombol. Majd a földre hintik a zizegő szalmát... S átveszi egy tücsök csendes birodalmát.
(1851. ápr. 10.)
* Az Életminőség Nagy Jenciklopédiája előmunkálata: anyaggyűjtése - gondolatcsírái Vitaindító-provokáló szabad ötletek jegyzéke
|