Magyar életminőség-jelzők I. |
Az emberélet-minőség kistükre - Életminőség lexikon/nagyszótár csírák | |||
Írta: Jenő | |||
NAGY JENCIKLOPÉDIA XXI. Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember Életminőségünk őrzése, javítása és rontása Édes-keserű anyanyelvi szó- és mondattár ABCD
Mikes Éva: Te szeress legalább
Aki megért, senki sincs talán,
Bacsó Péter - Fényes Szabolcs
*
Aki nem ősbizalommal, Hanem ősbizalmatlansággal születik…
*
Róka fogta csuka, csuka fogta róka
*
Mint aki kapott egy új bumerángot, De nem tudja eldobni a régit, mindig visszajön
*
Egy rókáról több bőrt lehúzni, lenyúzni?
*
Kotnyeles, Okvetetlenkedő, Minden lében kanál – A fogadatlan prókátor
*
Kiégett cinikus „bölcsek” és az ún. túlfűtött lényeglátók
*
Fejedelmi ajándék Selyemzsinórt kapsz a császártól
*
Az úgy kezdődött, hogy ő visszaütött
*
Fából vaskarika Alakul, mint púpos gyerek a prés alatt
*
Utolsóból is lehet első, A szarból is lehet aranyat csinálni, A jóistenhívőnek minden a javára válik *
A jóból is megárt a sok Ami kismértékben orvosság lett volna, az, a mértéktelen adagolás miatt méreg
Nem érdekel a szólásszabadságod ára, Még azt sem sokallod, ha senki se vesz komolyan * Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok *
azt ne halaszd holnapra
Áldás mindenről eleget tudni, Átok a felesleges tudás, csak árthat… Aki túl kíváncsi, az hamar megöregszik De aki meg nem eléggé, az hülyegyerek marad
Diplomát kap az egyetemen,
Még egy kegyelemkettest se, Mert azt is ki akarná érdemelni…
Addig üsd a vasat, amíg meleg Addig neveld és képezd a gyereket, míg képlékeny és fogékony korban van
A vízcsapokból büdös lé csurran, cseppen
Akik a saját fiókáidat kilökdösik a mélybe
ki tudja, hol áll meg, s kit hogyan talál meg…
*
A féligazság rosszabb mint a hazugság * Jobban járnál egyedül, Mint abban a hitben, hogy van barátod (aki csak eszközként, ugródeszkaként stb. használ) * Úgy került bele, mint Pilátus a Krédóba *
Önagyonülésezők Kukutyinban zabot hegyezők *
Ingyen-konyháknál állsz sorban ebédért *
amikor a hátuk közepét
Ki tud szemrebbenés nélkül nagyobbat mondani * Az egész életed egy folyamatos készülődés (megérkezés nélkül)
* Mindig csak „vagy-vagy”-ban, S nem dialektikusan, „is-is”-ben gondolkodsz *
És még rabságban is szaporodik *
Az életed sivatag oázis nélkül Egy hosszú út vendégfogadók nélkül
Átállsz a győztesek oldalára (Még anyád sem ismerne rád – Igaz, hogy nem is mersz szemébe nézni…) * Áldás/átok Minden vágyad teljesül Amihez érsz, az arannyá válik
*
*
A rosszakat mindenki jóknak látja *
a disznókat, csirkéket tartod, odaát téged is ilyen módon tenyésztenek majd… *
És senki nem ad bele a váltságdíjadba
Hogy fiú vagy-e, vagy lány… *
S nem érkezik a királyfi, hogy ébresszen
és így egyetlenegynek sem tetszel
Minden darabokra esett szét (összerakhatatlanul)
Csak széttört üvegcserepek maradnak *
*
( rossz előre…) raktárra aggódik
*
Konzerv az ételed, a zenéd, a műsorod
*
Csak hangosan tud olvasni Csak hangosan tud gondolkodni *
Ha belesett a gödörbe, Nem akar onnan kimászni, Inkább berendezkedik, csinosítgatja…
Aki előre iszik a medve bőrére…
*
Csak akkor cincognak az egerek *
Langyos a sör, de neki úgy is jó… Lehet egy macska is megalkuvó!? *
Gondoltál merészet és nagyot, De nem merted rátenni az életedet *
Beszolgáltatás Minden autót és rádiót le kell adni Aki nem adja le, attól végleg elkobozzák
Minden nevetésed visszafojtva A végén már lélegzetvisszafojtva…
Ha nincs a homlokodon a jel, Akkor nem vásárolhatsz semmit * Naponta kellemetlen megjegyzésekkel illetik, S már alig várják, hogy kitegyék őket a jégre… *
*
Minden bűn halálos Örökké kínzó bűntudatban élni Örökké a lelkiismeret kínpadjára vonva
Mellékes dolgokra pazarolt drága idő *
Megnyújtják kínszenvedésedet
*
A pap felírja bűneidet egy táblára És nemcsak a tartótisztjének jelenti, De még ki kell menned ezzel az utcára…
Egyre több mindenről mondasz le végleg A hivatásodról, a szerelmi házasságról, a gyerekről, A kertes házról, a meleg otthonról, a társaséletről…
Amit ma megtehetnél, azt is holnapra halasztod *
Az elittől a maximum a passzív rezisztencia, De a túlnyomó többségük aktívan kollaborál *
Vagy idegen, ellenséges hatalom jelöli ki, Vagy pedig önjelöltek, akik sikeres demagógok *
Rosszul választott vezetőink leválthatatlanok *
Belehabarodsz a vele járó előnyökbe, S túl későn eszmélsz, mekkora árát fizetsz érte *
Hogy ott jó alaposan kiveszekedjétek magatokat
Vagy minél előbb túl akarsz lenni rajta, Mint pl. a fogorvosi kezelésen, tortúrán… *
Úgyis egy helyre megy Összeöntöd az ételeket *
Csak fákat látsz, de sehol az „erdő”… *
Te sem jársz senkihez, Hozzád se nyit be senki *
Csak épp a szomszédjaiddal nem vagy kibékülve *
A gyermek nem vendég a háznál, Hiányzó élettársad helyett ott marasztalod
A magadéban a gerendát sem látod *
Az enyém, tiéd, övé Mennyit lármát szüle… *
Ami a tiéd, az közös, az mindenkié
A bőven termő bamba diófája lettél
*
Kicsinyességed, kapzsiságod stb. miatt Elszúrod életed egyszeri nagy lehetőségét, És csak még rosszabb helyzetben kerülsz…
Majd a magasból nagyot pottyansz, S mélyebbre érkezel, mint ahonnan indultál…
*
Az ököljog Az erősebbnek van „igaza” A jogállamban a pénz a fegyver
*
A hamis tanú
Állj elő, vén Márkus! Vedd le a süveget, Hadd süsse a napfény galambősz fejedet; Tartsd fel három ujjad: esküdjél az égre, Atya, Fiú, Szentlélek, hármas istenségre: Hogy az a darab föld, amelyen most állasz, Nem tarcsai birtok, – ladányi határ az.
Eléálla Márkus, térdben összeesve, Görnyedező háttal, mintha sírt keresne; Téli fának hinnéd, mit a zúz belombol, Fázik, aki ránéz, s a halálra gondol; Kezei reszketnek: tán erő híjában? Tán a lelki vádtól, vénség álarcában?
Esküszöl – „Esküszöm az élő Istenre, Utolsó napomra és örök idvemre, –” Esküszöl – „Esküszöm, s ha hamisat szólok: Se földben, se mennyben ne lehessek boldog; Föld kidobja testem, ég kizárja lelkem: Ama sebes örvény hánytorgasson engem. –”
„Ej-haj! Dínomdánom: mienk az igazság; Nem azé a madár, aki elszalajtja, Lakoma Ladányban, – muzsika, mulattság; S kinek a foga fáj, tartsa nyelvét rajta. Lám a vén Márkusnak esze volt előre: Talpa alá tette, úgy esküdt a földre.”
Ott iszik az öreg a tanáccsal sorban: De mintha keserűt érezne a borban. Haza megy, komor lesz, szó kifogy belőle, Sorvadoz, meg is hal, az nap esztendőre. Négy harang siratja, két pap megdicséri, Mint becses vendéget, sok nép kikíséri.
Elkíséri a nép a kicsiny ajtóig, Mellyel a világi élet becsukódik, Nyitva már az ajtó, készen a sír szája, Úgy látszik, hogy éppen a halottat várja; Zeng a búcsúének, a kapa megcsillan, Fekszik a koporsó odalent, a sírban.
Nyögve a koporsó megrendül, megindul, Kivetődik a sír dobbanó partjára, Ropogva szakad föl fedelének zára: Megrázkódik a test, és talpra ugorván Szeme fehérével körülnéz mogorván.
Úgy rémlik az, mintha kékes lánggal égne; Majd a néptolongás közepébe törvén, Odafelé tart, hol kutat ás az örvény, Hol a forgó habok leszállván a mélybe, Fejöket befúrják a parázs fövénybe.
S a vizet behinti ezüst pikkelyekkel, Gyakran látni Márkust – ég felé az ujja – Mélységből kibukni s elmerülni újra, És, miképp izgága volt egész élete, Így kötődik szóval: „Oldjak-e? Kössek-e?”
Kétélű a kérdés, bajt hozna reátok; Kötni: összekötni hálótok egy bogba, Oldni: széjjel oldná hosszan a habokba; Halkan imádkozva evezzetek itt el: S ne mondjatok esküt, ha nem igaz hittel.
ARANY JÁNOS
|