Életminőség nagyszótár – XII. |
Az emberélet-minőség kistükre - Életminőség lexikon/nagyszótár csírák | |||
Írta: Jenő | |||
EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA Balga állatorvosi ló/földi-égi poklok Isten bölcs gyermeke az édenkertben Jó-rosszkor, boldog-boldogtalan ember Életminőség nagyszótár csírák, ötletek – XII.
GONDOLATOK a béke-kongresszus felől
A mult időnek bölcsei Századokon keresztül Örök-mozgót követeltek A véges emberésztül:
Az új kor bölcsesége, mely Amazokat neveti, Az örök béke, nyugalom - Vessző-lovát kergeti.
Nagy gondolat! képzelni is Dicső, fenséges eszme! Az embernem, mint egy család, Szeretettől övezve,
Testvériségben, mint talán Kain előtt élhetett; - Az Irás, hol jegyezni kezd, Jegyez csak gyűlöletet.
Mikép egy isten-atyja van Az égben e családnak, Kit (a művelteken kivűl) Minden népek imádnak:
Úgy lenne földön józan ész Az egy közös hatalom, Törvény, igazság... akitől Jő büntetés, jutalom.
Hogy vér a vért ne ontaná Hiú bálványi végett; Boszulni sértett áljogát, Vagy nemzet-büszkeséget;
Hogy fajra fajt ne költene Az ápolt népgyülölség S nemzet ne kísérné tapssal Más nemzet sírbadöltét.
Hogy a virág és a gyümölcs, Mit a jó föld hoz ingyen, Soha ne lenne had miatt Feldúlva téreinken:
S a vérvonalt, hol lengtenek Hazug hir-név zászlói, Ne kisérnék az éhhalál Sötét szárnyú hollói.
Hogy ne siratná az anya Élő fiát halottúl: Ne retteghetne a jegyes A mátkai napoktúl;
Ne venné fel a kora gyászt Kicsiny árvákkal, árván, A nő, ki nem virraszta még Férje halálos ágyán.
Hogy az utódok sírjait Ne számlálná meg a vén, Hazája vagy idegen föld Vidékeit nevezvén;
S ne nézne könnyező szemmel A kéklő messzeségbe, Keresve, kérdve hasztalan: Ki fogja már szemét be?
Hogy a késő Emlékezet, Mikép gyermek-korára, Álom gyanánt eszmélne csak A rég eltűnt csatákra;
És lenne béke, oly örök, Mint isten szellemében; Megkezdve itt, - állandóul Folytatva majd az égben.
Hiú szándék! vesztett erő Ily küzdelemre szállni, Megáradott nemes lelkek Sziklába vert hullámi!
A megkövült gonoszságból Melynek tövén kihaltok, Nem érdemes, ha mit talán Századokig lenyaltok.
Mióta és míg a világ, Nem volt-e, nem leend-e Erős, ki nyomni mindig kész, S ki elnyomassék, gyenge?
Amazt mikép mérséklitek Hogy enyhe légyen lánca? Mikép ezt, hogy nagyon sulyos Békóit meg ne rázza?
Avagy ki fékezendi meg Az ember szenvedélyét, Midőn iszappal hányja fel Háborgó lelke mélyét?
Midőn az Ész, a Bölcseség, Megbántva, meggyalázva, Mint a hajdan profétái, Vonul remeteházba?
Nem lophat-é megint egy új Prometheusz égi lángot, Kinek fénylő szövétneke Felgyujtsa e világot...?
Nem lehet-é ismét egy új Népáradás e földön? Nézzétek a történetet! S mondjátok, képzelődöm.
Óh, a világ története Szomoru egy tanulmány! Mint buborék tünik fel ott Nép, nép után kimulván;
Jaj annak, mely már tündökölt! Annak közelg halála, Elsímul a víz tükre és Új hab tolul reája.
Isten egészbe' működik Egészre fordít gondot; Midőn egy nép - mint a kovász - Megérett és... megromlott,
Midőn satnyulva testben és Lélekben túlmüvelve, Békét ohajt a gyáva test, Az elcsigázott elme;
Midőn a renyhe társaság Büzhödt állóvizében Új bűnök milliárdjai Vannak keletkezőben;
Midőn a munka és vagyon Egymástól messzi esnek, És a tökélyre vitt csalást Mondhatni rendszeresnek;
Midőn eltűnve a szerény Családiság zamatja, A nő erényét... s ami több, A férj nejét eladja;
Midőn apát öl a fiú, Rokont öl a rokonság, S mérsékli bűne tudatát A kétes vér-azonság;
Midőn a gazdag megkövül És a szegény elfásul... Egyszóval a polgárodás Fordul reánk csapásul:
Akkor elétör egy vad nép Szilaj vére s erénye És elborit, mint a tenger Hullámi, vagy fövénye. -
Hagyjátok a meddő vitát! Bölcs Isten az, ki rendel; Az ember tiszte, hogy legyen Békében, harcban ember.
Méltó képmása istennek, S polgára a hazának, Válassza ott, válassza itt A jobbik részt magának.
Arany János (1850 szepember.)
*
Áldozathozatal I. bármikor és bármeddig állok rendelkezésedre kijövök a meleg otthonomból a hideg kietlen pusztába vállalom egészségem szisztematikus károsítását odaadom minden pénzem, még hitelt is veszek fel bizonytalan időre elhalasztom programom, feladom hivatásom felajánlom minden energiám, erőm és képességeim odaadom a vesém, levágatom a lábam és kiszúrom a szemem végleg felszámolom hosszan ápolt kapcsolataim lemondok szabadságomról bármit parancsolhatsz életem-halálom kezedbe ajánlom kész vagyok becstelenség látszatát magamra venni kész vagyok érted akár el is kárhozni: szerelmem, istenem
*
Áldozathozatal II. ha önként elhagyod szülőfölded ill. hazádat ha elajándékozod minden, de főként legdrágább kincsed ha akár végleg felhagysz hivatásod gyakorlásával ha lemondasz róla, hogy még életedben sikered legyen ha felajánlod Istennek elsőszülött ill. egyetlen gyermeked ha magadra veszed mások bűneit ill. letöltöd börtönbüntetését ha gyermekeidért feladod kényelmed, jómódod vagy akár egészséged ha idegent fogadsz be illetve bújtatsz családi otthonodban ha huzamos ideig böjtölsz: nuku kaja, pia, nő, cigi, tévé stb. ha nem adod intézetbe nagyon beteg, sérült, fogyatékos gyereked ha cölibátusban és szerzetesrend fegyelmében élsz ha életfogytiglan szegénységi fogadalmat tesz
*
Pokoljáró dudás sors Avagy ha szellemi pályára készülsz
Akkor a függetlenség mellé koldusbotot is kap(hat)sz Akkor ne csodálkozz: ugyanazért jutalmaznak/büntetnek Akkor mártír is lehetsz, de a visszhangtalanság is várhat Akkor minden nap arra ébredsz: pályatévesztett vagy!? Akkor azzal büntethetnek, hogy se könyv, se toll, se papír Akkor esetleg életed végéig se kapsz semmi elismerést Akkor a többség parazitának, naplopónak, lógósnak tart Akkor teljesen egyedül ugrasz fejet a sötét ismeretlenbe Akkor éhes gyerekeid szégyentáblán, gúnyrajzokon látnak Akkor belőled, a megváltóból a nép ellenségét kreálják Akkor éppen a legjobbnak hitt barátaid árulhatnak el Akkor szinte üvegfalú házban élsz - zsarolva, rágalmazva
*
Mindenki értelmiségi
*
Szeretném, ha szeretnének
Sem utódja, sem boldog őse, Sem rokona, sem ismerőse Nem vagyok senkinek, Nem vagyok senkinek
Vagyok: mint minden ember: fenség, Észak-fok, titok, idegenség, Lidérces, messze fény Lidérces, messze fény
De, jaj, nem tudok így maradni, Szeretném magam megmutatni Hogy látva lássanak, Hogy látva lássanak
Ezért minden: önkínzás, ének: Szeretném, hogyha szeretnének, S lennék valakié Lennék valakié
Ady Endre
*
Szertelenül Altatóval fekszel, Serkentővel ébredsz, Alkoholtól mámorosodsz, Bánatodra eszel, Kakaóval okozol örömöt Minden ellen beoltod magad Doppingszerrel sportolsz Szépítőszereket kensz bőrödre
*
Biztosra menni Mint Chaplin Kölyök c. filmjében, Ahol az üvegező előtt megy az üvegtörő - Mint amikor a meglevő depresszió elleni szerhez „gyártanak” milliós nagyságrendben „betegeket”…
*
Az öröm tiszta forrása öröm üröm nélkül – ami után nincs másnaposság aminek nincsenek káros mellékhatásai amihez nem kell fokozni a napi adagokat, hogy szintet tarts aminek a hiánya nem okoz egyre elviselhetetlenebb szenvedést ami nem csak más rovására vehető igénybe amit ha megosztasz, csak megsokszorozódik ami olyan mint a Nap: mindenkire egyformán süt amit minél többen használnak, annál több és jobb lesz amiből kellő mértékkel minden nap meríthetsz ami egyszerre testi-lelki-szellemi, vagyis emberi amiért meg is kell dolgozni, de ami kegyelemből is van Istennél van a teljes öröm – ingyen adja a boldogságot
*
Beszéd Hatalom és vissza-élés A tanár büntetésből feleltet Gyereknek, asszonynak „Hallgass’” a neve Kié az utolsó szó? Akkor beszélj, ha kérdezlek Hangszórón rágalmaznak – tátogva védekezel Idegen nyelven szól az ügyész és a bíró
*
Isten népe Annyiban is Isten népe vagyunk, hogy ha nem akarunk és nem tudunk Isten törvényei szerint élni, akkor nálunk rongyabb, szemetebb társaság nincs a világon Karácsony Sándor
*
Jutalmazó rendőr Rendőrautó megelőz egy másik kocsit, megállítja. A rendőr kiszáll, hátramegy és igen udvariasan ezt mondja a vezetőnek: - Uram, mi háromnegyed órája követjük önt, és eközben gondosan figyeltük, hogyan vezet. Megállapítottuk, hogy egyetlen közlekedési szabályt sem hágott át, egyetlen km/h-val sem lépte túl a megengedett sebességet, előzékeny volt az autóstársaival szemben. Ezért rendőrségünk új bonus-akciójának keretében engedje meg, hogy jutalomként átnyújtsunk önnek egy harmincezer forintos, bármelyik bankban beváltható csekket. A sofőr erre megkönnyebbülten felsóhajt, majd imigyen szóla: - Végre lesz pénzem megcsináltatni a jogosítványt! Kis zavar, majd az anyósülésről a feleség kapkodva: - Biztos úr, ne hallgasson rá, mindig hülyeségeket beszél, ha iszik! Majd hátulról a kissé süket nagymama kontrázza: - Jaj-jaj, ugye megmondtam, hogy ne menjünk lopott kocsival! Végül felpattan a csomagtartó és kiszól egy rekedtes hang: - ...túl vagyunk már a határon?
*
Carpe diem Ragadd meg a napot Szakassz le minden virágot? Ma virágzol, holnap már hervadsz! Élj jól a jó alkalmakkal - elrohan az idő! Vedd úgy minden napod, mint legutolsót (de ez éppen ne kicsapongásra ösztönözzön - elmerülni a kéjelgésben: utánad az özönvíz…)
*
A bátor nyuszi Nyuszika bemegy a Medve vegyesboltjába, és rácsap a pultra: - Répa van ??? - Nyuszika, nincs répa, de ne csapkodj, mert megjárod! - inti a medve. Másnap megint megy Nyuszika és nagy bőszen a pultra csap: - Répa van ??? - Nyuszika, nincs répa, de ha még egyszer a pultra csapsz, esküszöm odaszögezem a mancsod! - mondja dühösen a Medve. Másnap Nyuszika meglepően illedelmesen jön be: - Jó napot kívánok! Tessék mondani, szög van? - Jó napot, Nyuszika, sajnos, elfogyott a szög!- feleli a Medve. Nyuszika diadalmasan óriásit csap a pultra: - Hát répa van ??
*
Az ember és a bőre A bőrön ás be- és kijutó mérgek A Nap és a bőr - haszon/ártalom Aki a bőrét visz a vásárra Állatsimogató Az ember simogatásigénye: adok-kapok Bőrátültetés Bőrlégzés Bőrünk változásai: pirulás, libabőr stb. Égési-fagyási sérülés, elhalás Más bőrébe bújni!? Skalpolás - nyúzás Tapintás - kéz és bőrérzékelés Van bőr a képén - a pofáján: vastagbőrű…
*
Nyelvlecke
Egyik olaszóra sodrán, Ím a kérdés felmerült: Hogy milyen nyelv ez a magyar, Európába hogy került? Elmeséltem, ahogy tudtam, Mire képes a magyar. Elmondtam, hogy sok, sok rag van, S hogy némelyik mit takar, És a szókincsben mi rejlik, A rengeteg árnyalat, Példaként vegyük csak itt: Ember, állat hogy halad? Elmondtam, hogy mikor járunk, Mikor mondom, hogy megyek. Részeg, hogy dülöngél nálunk, S milyen, ha csak lépdelek. Miért mondom, hogy botorkál Gyalogol, vagy kódorog, S a sétáló szerelmes pár, Miért éppen andalog? A vaddisznó, hogy ha rohan, Nem üget, de csörtet – és Bár alakra majdnem olyan Miért más a törtetés? Mondtam volna még azt is hát, Aki fut, miért nem lohol? Miért nem vág, ki mezőn átvág, De tán vágtat valahol. Aki tipeg, miért nem libeg, S ez épp úgy nem lebegés, -- Minthogy nem csak sánta biceg, S hebegés nem rebegés! Mit tesz a ló, ha poroszkál, Vagy pedig, ha vágtázik? És a kuvasz, ha somfordál, Avagy akár bóklászik. Lábát szedi, a ki kitér, A riadt őz elszökell. Nem ront be az, aki betér . . Más nyelven, hogy mondjam el? Jó lett volna szemléltetni, Botladozó, mint halad, Avagy milyen őgyelegni? Egy szó - egy kép - egy zamat! Aki 'slattyog', miért nem 'lófrál'? Száguldó hová szalad? Ki vánszorog, miért nem kószál? S aki kullog, hol marad? Bandukoló miért nem baktat? És ha motyog, mit kotyog, Aki koslat, avagy kaptat, Avagy császkál és totyog? Nem csak árnyék, aki suhan, S nem csak a jármű robog, Nem csak az áradat rohan, S nem csak a kocsi kocog. Aki cselleng, nem csatangol, Ki 'beslisszol' elinal, Nem 'battyog' az, ki bitangol, Ha mégis: a mese csal! Hogy a kutya lopakodik, Sompolyog, majd meglapul, S ha ráförmedsz, elkotródik. Hogy mondjam ezt olaszul? Ám egy másik itt tekereg, – Elárulja kósza nesz – Itt kóvályog, itt ténfereg. . Franciául, hogy van ez? S hogy a tömeg miért özönlik, Mikor tódul, vagy vonul, Vagy hömpölyög, s még sem ömlik, Hogy mondjam ezt angolul? Másik, erre settenkedik, Sündörög, majd elterül. Ráripakodsz, elódalog, Hogy mondjam ezt németül? Egy csavargó itt kóborol, Lézeng, ődöng, csavarog, Lődörög, majd elvándorol, S többé már nem zavarog. Aki surran, miért nem oson, Vagy miért nem lépeget? Mindezt csak magyarul tudom, S tán csak magyarul lehet..!
Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12. )
*
Profi kéregetők Katolikus templom bejárati ajtaja jobb és bal oldalán egy-egy koldus. A jobb oldali koldus nyakában tábla: ADAKOZZATOK AZ ÉHEZÖ KATOLIKUSNAK. A bal oldali koldus nyakában szintén tábla: ADAKOZZATOK AZ ÉHEZÖ IZRAELITÁNAK. Egyszer kijön a pap a templomból, nézi a jobb oldali koldust, annak a kalapja tele pénzzel; nézi a bal oldali a koldust, annak a kalapja üres, csak egy használt buszjegy árválkodik benne. Odafordul hozzá: - Azt hiszem, jobb lenne magának, ha átmenne a zsinagóga elé kéregetni. Erre a koldus átkiált a jobb oldalinak: - Hallod Kohn, ennek fogalma sincs az üzletről!
*
Éhség A szegény ember olyan éhes, hogy miután hazaér, megeszi a kutyáját. Majd végignéz a maradékon, és megszólal: - Hej, Bodri, Bodri! - De örülnél most ezeknek a csontoknak! ...
*
Morbid A leprást meg a bolondot összezárják egy cellába. A leprásnak leesik a lába. Megfogja, kihajítja az ablakon. Kis idő múlva leesik a keze. Megfogja, kidobja a rácsok közt. Nemsokára leesik a másik lába is. Kidobja. Ezt már a bolond sem tűri tovább: - Mi van, leprás, szökünk, szökünk?
*
Majdnem De végül mégsem Majdnem megfogantam Majdnem elértem a villamost Majdnem megoldottam a példát, a problémát Majdnem megfejtettem a titkosírást, a rejtvényt Majdnem lett igazi élettársam és komoly hivatásom
*
Útravaló ének Kányádi Sándor
Tavasz jöttén a kis patak akár egy kis egérke kikukkint s nyomban kiszalad a jég alól a jégre Cincogat szaglál szimatol és azt mondja no végre kijutottam a jég alól a sötétből a fényre.
És elindul megy mendegél cincogat mondikálgat és fölbiggyeszt - hamár egér - bajszul egy szénaszálat Térül-fordul s már szembejön és egyre azt zenéli: a legeslegnagyobb öröm félelem nélkül élni
Elzirrenti a szúnyog és a szúnyogtól a szellő és tőle megfújja szél az a semmirekellő és azt se mondja köszönöm világgá fütyörészi: a legeslegnagyobb öröm félelem nélkül élni
Vigyázba állnak a határ- sorompók égre néznek a tetejükbe gólyapár épít magának fészket és azt keleplik odafönn s még a béka se kétli: a legeslegnagyobb öröm félelem nélkül élni
Zengik fütyülik huzalok a szerelő s a pózna cinkék cinegék víg rigók ereszen a csatorna Zengi lanka és hegytető s fújja ahogy csak bírja az éppen égre röppenő parányi kis pacsirta
Megáll a nap a delelőn s dúdolja döngicséli a legeslegnagyobb öröm félelem nélkül élni és ontja ontja sugarát hogy jutna bár egy résnyi oda is ahol nem lehet félelem nélkül élni
oda is ahol nem lehet félelem nélkül élni
|