Életminőségünk kistükre – I.
A balga, a „fogyatékos” és a balek
Ami sokat önsorsán kiki maga ronthat
Jelenségek/tünetek, diagnózis és terápia
A boldogtalan ember mondattára/világa – 2.
Bunyin
EGYEDÜL
Eső szemereg, fut a szél,
borzong a ködös tavi sík.
Az élet a télbe alél,
nem ébred a kert tavaszig.
Zord villa. Társtalan élet.
Festek. Sír a szél, besötétlett.
Itt jártál tegnap, igen.
Láttam: szemeden unalom.
De társnak hitt a szívem
a csapzott alkonyaton.
Eh, menj hát! Istenem áldjon!
Majd tűröm téli magányom.
Még tegnapi köd gomolyog,
ma is csupa sár a mező.
Tornácom előtt a nyomod
elmosta az őszi eső.
Csak nézek a ködbe. Hiányzol
e puszta, e szürke világból.
Lehetne kiáltani még:
"Jőj vissza, nehéz egyedül!"
De a múlt neki már nem elég,
elhágy, ha a szíve kihül.
Iszom. Tüze húny a parázsnak...
Egy hű kutya kellene társnak.
(Rab Zsuzsa ford.)
*
- A legjobb szándék és a legrosszabb következmény
- A gordiuszi csomót reménytelenül, tétován bogozgató
- A gazdagokhoz törleszkedő, uraságtól levetettel beérő...
- A fokozatosságot nem ismerő/élvező: ajtóstul a házba…
- A félig üres/teli pohár állásnál a pesszimista drukker
- A felesleges ember: holtáig sem jön rá egy-én dolgára
- A 19-re csakazértis lapot húzó – hazárdőrködő
- "Rosszul" szelektáló emlékező: csúfat kereső/találó
- Nem ún. autista, „csak” alig valamit közöl/ért meg
- A csodát a nagyszabású terveibe előre/eleve bekalkuláló
- A legjobban fizetett munkák egyikre vágyó: pl. bérgyilkos
- A dolgok értékét azok árával azonosító életszimplifikáló
- Emberekben végleg csalódva a kecskére bízod káposztád
- Rögtönzésfóbia: minden helyzetre magolt szöveget daráló
- Míg él, nem bocsátja meg magának, nem királynak született
- Más kárának örül/azon bánkódik, nincs kivel megosztani
- Betegesen fél: meglopják - non stop pénzt számol, el- s kiás
- Megkomponálnád életed elhanyagolod a nap kötelességeit
- Nyavalyog: halandó lény, de már délután őrjítően unatkozik
- Csak azt hiszi, amit lát: azt meg elég látni - kivéve a zsiráfot
- Hiszékenysége határa: eladják neki a Lánchidat is
- Ha felmegy a függöny, véget ér a protekció: blama
- A kalapáccsal muzsikál, a dobgitárral szeget ver be
- Vegyelemzés nélkül még a forrásvízből sem iszol
- Máskor, másutt, másként amúgy boldog lennél
- Kohlhaas M. : legyen igazság, ha bele is pusztulsz
- Ha egyszer végre szerencsés, mostantól bérletes
- Elefántokat engedsz be szíved porcelánraktárába
- Egy életen át megőrizte inkognitóját önmaga előtt
- Csak rutinból élni: kétszer lépne ugyanabba a folyóba
- Manipulált lélek – másnak bőven termő bamba diófa
- Varázsigétlen: ki se nyílik/reá zárul a kincsesbarlang
- Kínozza bajuszhiánya – szélhámosok martaléka lesz
- Te hívod újra vissza Mekk mestert az otthonodba…
- Neki elérhetetlen nőbe „szerelmes”: bánata a kéje
- Amíg nem láttál minden nőt, nem tudod, ki az igazi
- Eufemizmus/bagatellizálás: ordas hazugság=füllentés
- Bolhából elefántot – kis botlásból halálos bűnt kreáló
- Szégyenlős, bűntudatos, emberkerülő inkontinenciás
- Noha teknőcnek születtél, mégis futásban állsz rajthoz
- Összetéveszted a rajtad élősködő szesztestvért a baráttal
- Bajkereső: ébreszti-ingerli a vérszomjas házőrző cerberust
- Drága időd áldozod: szellemi gumicsontokon rágódsz
- Időrablóknak nyit ajtót - szinte végtelen a türelme hozzájuk
- Mély verembe esett ugyan, de baráttól sem kér segítséget
- Szép légvárt épít magának, lakbért is fizet pszichiáternek
- Egy hazugság szüli a nagyobbat: hazugságlavina temet el
- A jónál is jobb helyzet kell, s így elpuskázod a nagyvadat
- Nem járul hozzá kisujja levágásához, amputálni kell a lábad
- Egyből, elsőre a világrekord súlyt akarod felkapni/felemelni
- Tud gondolkodni és beszélni is, „csak” hát a helyes sorrend
- Azt követeled, ami ki nem érdemelhető: ajándék, kegyelem)
*
Amikor egyedül vacsorázol
És magaddal bújócskát játszol
És otthonról hazamennél
Akkor érzed, hogy magányos lettél
Mikor a tükörben idegen az arcod
És eluntad végleg a harcot
Mert tudod, hogy sohase nyertél
Akkor érzed, hogy magányos lettél
És hiába mondod magadnak
hogy nem vagy egyedül
Hogy más is ugyanúgy magányos
és másnak sem sikerül
Nem vígasztal, hogy sokan vagyunk
hogy sokan vagyunk egyedül
A magány az nem az, ami körülvesz
Hanem az, ami hiányzik -- itt belül
Mikor az évek már összefolynak
És nem jelent semmit a holnap
És magadtól fel se kelnél
Akkor érzed, hogy magányos lettél
Amikor semmi sincs, ami fontos
És nincs már kedved a szóhoz
És mindegy, hogy kit szerettél
Akkor érzed, hogy magányos lettél.
(Bródy János: A magány)
Ötletek, címszavak, gondolatbébresztők -
A Balgaság Nagy Jenciklopédiája előmunkálatai
|