BOLDOGAN ÉLÜNK S HALUNK - BÖLCSELET ÉS POÉZIS JENŐ EVANGÉLIUMA & JENCIKLOPÉDIÁJA - MO. XXI. SZ.
Reményik Sándor: Vízválasztó
Ha kegyelmesen úgy tetszik Neked Sorsom, vagy Istenem, Hogy e mostani megpróbáltatásom Vízválasztó legyen, Amelynek kopár hegytaraján túl Eztáni életem Új forrása ered: Legyen, kérlek, e forrás Mélyebbről fakadó, Nem magának-való Tisztultabb szeretet. Legyen e tiszta nedv Felbuzgó munkakedv, Önzetlenebb erő, Malmot hajtó patak, Szolgáló akarat, Sziklából feltörő.
Ha kegyelmesen úgy tetszik Neked Sorsom, vagy Istenem, Hogy e mostani megpróbáltatás Vízválasztóm legyen, Amelyen túljutva Egészen más a táj -:
Hadd mosolyogjak én Azon is, ami fáj Azon is, ami e Világban vaksötét, Fáklyavivő legyek, Míg tart e furcsa lét. Legyek összeszedett, Szelíden is kemény, S hogy ne ítéltessem, Mégse ítéljek én, Nevessek a világ Játékai felett, De ez a nevetés Legyen egy ölelés, Amellyel mindenkit Magamhoz ölelek.
Elmúlik a világ És játékai is, Még kívánsága is, Szél szórja szét a színes szavakat, De sorsom lényegének, De lelkem Istenének Beszéde megmarad.
1934 szeptember 27
*
Majdnem ugyanaz?
Róka-gólya vendégség A pokolban és a mennyben is olyan óriási, hosszú kanalak vannak, hogy képtelenség velük enni - a pokolban éheznek, a mennyben nem: egymást etetik...
*
Hány lábbal a földön?
Az ember kétlábra állt, egy lábon is tud egy ideig, de ez csak "félláb", három lábon még biztosabb: pl. bottal, mankóval. A kisgyerek négykézláb – a beteg járókerettel… Az állatok zöme a földön maradt a négy, sőt több lábnál...
*
Az ügy érdeke
Merj extravagáns, de akár hiperkomform is lenni, ahogy a feladat, az ügy szolgálata kívánja - semmi öncélú csodabogárkodás, különcködés. Ezzel csak elriasztod vagy megtéveszted a bölcsesség kereső ifjakat és véneket...
*
„Szentrajz „
Egy jó karikatúrához se hozzátenni, se elvenni nem lehet. ha lehet, akkor esetleges, akkor minden, ami van rajta, az - egészen - más is lehetne.
*
Ütésálló, strapabíró Nem az a legény, aki üt, hanem az, aki állja az ütéseket...
*
Az a művészet, amit sehogy máshoz nem lehet kifejezni.
*
Idegen közeg és alázat
Ha befelé úszol a mély vízbe, hogyan tudod eldönteni, hogy meddig mész, honnan tudsz még kifelé is úszni, ami pont ugyanannyi erőt igényel, s nincs rá garancia, hogy semmi nem jön közbe? Hol ér véget a bátorság, s kezdődik a vakmerőség?
*
Szimuláció
Gyakorlat teszi a mestert Először védett körülmények között, szimulálva kell próbára tenni képességed, hogy szemmértékkel és agymunkával megbecsüld a közeledő jármű sebességét. Mert élesben csak egyszer egy utolsót tévedhetsz...
*
Vízen járók
Aki mindenkit szolgál, azt nem fizeti senki - az legyen kolduló szerzetes vagy szemérmes-szemérmetlen koldus, aki naponként kegyelemre szorul...
*
Élan vitale, svung - életlendület.
Amit helyből nem lehet átugrani, de nekifutásból igen. A fociban is a lendületes támadás ellen nehezebb védekezni.
*
Grundfocizni jó!
mert egyedül nem megy: játszótársak kellenek hozzá mert nem pénzkérdés: egy rongylabda és egy kis hely elég hozzá mert nem számít honnan jöttél, csak amit a pályán művelsz mert magunk alkotjuk és rugalmasan alkalmazzuk a kevés szabályt mert nem kényeskedünk, nem nyafogunk: férfiasan megküzdünk! mert nincs az az „ítéletidő”, ami elriasztana minket a derbitől mert itt egy mindenkiért és mindenki egyért hajt: nincs alibijáték mert itt nincs bíró: „önbíráskodunk” – ezért sincsenek viták, reklamálások mert Isten szabad ege alatt, az otthon zöld füvén játszunk látástól vakulásig mert a kétballábas is beszállhat, ha nem komolytalankodik mert kiegyenlítjük az esélyeket: előnyt adunk, átszervezünk stb. stb. mert vadidegen emberekkel is egy pillanat alatt egy hullámhosszon…
*
Sportemberként
arra törekszem, hogy egyenlő esélyekkel mérkőzzünk önként betartom a szabályokat – nem csalok a maximumot hozom ki magamból s azután győzzön a jobbik nem verekszem, de nem is pankrátorkodom: bokszolok titokban sem szedek tiltott doppingszereket mindent alárendelek képességeim min. szinten tartásának nem kerülöm a nyílt megmérettetést, sőt keresem azt igyekszem formám az összecsapásra időzíteni rendszeresen gyakorlok és fegyelmezetten élek a velem egy súlycsoportban levő erős ellenfelet preferálom eszembe se jut előre megegyezni a végeredményről nem alázom meg ellenfelem, s nem tekintem ellenségnek
*
Szellemi párbaj Amikor minden mondat tréfás incselkedő kihívás, És nem maradhat el a frappáns, csattanós gyors válasz!
*
A konspiráció iskolája Amikor egy meglepetés bulit szervezünk, hogy úgy köszöntsünk egy éppen ünnepeltet, hogy ő ezt ne tudja, de még csak ne is sejtse…
*
Példa és intés Ezer papolás, prédikáció, dörgedelem, tanács nem ér annyit Mint a mutatott jó vagy rossz példa, ami erővel vonz vagy taszít *
Pszeudo megtérés?
Amikor az ördög beteg lett, szerzetes akart lenni A zuhanó repülőgépen viszonylag kevés az ateista ember Soha nincs későn: lásd „A bal lator a kereszten” példázatát
*
Láz - lázadás
A láz nem betegség csak a tünete, kísérője vagy már magának a gyógyulásnak a kezdete? Ilyen a lázadás is – helyrerakni a kizökkent időt! (és az alibi életet, mely lázas semmittevésben merül ki) Ez nem jelent folyamatos lázítást, lázongást, békétlenséget!
*
Az utolsó szó jogán
*
Búcsú előtt utoljára megölelni Egy utolsó pillantást vetni otthonodra
*
A változatosság gyönyörködtet De aki nem tündökölni, hanem használni akar Mint Kőrösi Csoma Sándor, Az 10 éven át is képes ugyanazon az ételen élni, S áldás van a jó ügyért hozott emberfeletti áldozaton.
*
Egyedül nem megy Csak ha bakot tartasz, akkor mászhatok át a börtönfalon Csak ha mindketten megfogjuk, akkor bírjuk el a szekrényt Csak egy férfi és egy nő nászából foganhat meg egy új élet Csak ha igazmondó tükröm vagy, van esélyem a boldogságra
*
Szájhagyomány Száll az ének szájról szájra Aki hallja, adja át! A rehabilitált pozitív pletyka
*
Szakállas viccek - egy újszülöttnek minden vicc új
*
Nem mindegy: hangsúly
Kohn becsületsértési pert veszít Grün ellen. A bíróság elmarasztalja és nyilvános bocsánatkérésre kötelezi. - Grün egy becsületes ember? Már bocsánatot kérek…!
*
Szellemi párbajképesség - készenlét, frissesség és megújulás
*
Kinek köszönsz? Kivel állsz szóba? Kivel mersz viccelődni? Kivel mersz „politizálni”? Kinél kérdezel rá, hogy mi baja van? Kinek kéred ki a véleményét, tanácsát? Kitől kérsz bármit - kitől kérsz kölcsön pénzt? Kire bízod rá a kutyád, a gyereked, a lakáskulcsod?
*
A nép ügyvédje intézménye, Hogy a szegény ember is perelhessen az igazáért
*
Az önellátó parasztember és a mai kényszer-ezermesterek
*
Áldott feledés
Inni a Léthe vizéből és felejteni a szenvedéseket - milyen átok lenne, ha megfosztanának minket ettől…! Mit összeküszködünk olykor, hogy felidézzük egy emlékünket, S van, hogy az az esemény, név stb. a kiengedés után beugrik… Van olyan betegség, mely kóros feledékenységgel jár - De még ennél is boldogtalanabbak lennénk mindenre emlékezve!
*
Faludi Ferenc A PIPÁRUL
Olasz sonetto formára
Hiv társam, dohányos börböncém, Te tisztitod fejemet, Szép pipám, égő kis kemencém, Te enyhited mellyemet.
Füstecskéd kereng, forog, játszik, És megvallom, vigasztal, De alig tünik, s már nem is látszik, Azért engem meg is csal.
Sőt nem csal, leckét ád elmémnek, Mert így lész vége életemnek, Élő ember, gondold meg:
Mint a füst oszlik hirtelenül, Ugy magad is, fontold meg, Elcseppensz egykor véletlenül! *
Közvetett vallomás
Amikor úgy mondom el a mi a helyzet velem, mi a problémám. Mintha a dolog, nem velem történt volna meg, nem rólam szólna. Amikor a kisgyerek bábjáték-színészkedve meséli, mi a baja...
*
Mindenki jól jár
Feliratom a gyógyszert, mert az orvosnak is élnie kell Ki is váltom és meg is veszem, mert a patikusnak és élnie kell De be már nem veszem, ha beadják, kiköpöm, mert nekem is… (Hofi Géza után szabadon)
*
Aranybulla
A magyar föld idegeneknek nem eladó A zsarnokot el kell űzni - meg is lehet ölni, gyilkolni? (Egy Cézárt, egy Hitlert, egy Sztálint leváltani már nem lehet…)
*
Varázsigék
Amire megnyílnak a táskák és megszaporodik a kenyér, Amire az ütni készülő ökölbe szorult kéz megáll/simogat Amire a hét lakattal lezárt örökre lezárt lélek megnyílik
*
Sem-sem
Sem gyáva, sem vakmerő, Hanem bátor - de ha nem megy, Akkor sokkal inkább vakmerő, mint gyáva?!
*
Jót s jól
Kétszer ad, ki gyorsan ad Hátha még kérés nélkül is kitalálva vágyam És ha úgy ad, hogy úgy érzem, mintha én adtam volna Vagy nem a feleslegéből, hanem ami neki is kevés van S ha ráadásul még titokban is tudja tartani, mint a Mikulás…
*
Carpe diem - Ragadd meg a napot, mindegyiket vedd úgy, mint utolsót Vagy élj úgy, mintha egy nap lenne a világ, s utánad a vízözön?
*
Kínai örömszerzés Amíg bírod, addig csavard ki kezed, zsibbaszd el lábad, Majd csak rajtad áll a szabadítás, ami után olyan jó érzésed lesz
*
Az emberi élet célja, hogy minél tovább éljünk? Az a nyertes és legboldogabb, aki eléri a végső határt? Csak a mennyiség számít, a minőség nem mérhető? És aki kvázi tetszhalottként átvegetált 120 évet? És aki intenzíven élt, illetve teljesítette küldetését?
*
Mennyi ideig él egy ember? Amikor unatkozunk, akkor vánszorog az idő, Amikor érdekes-izgalmasan telik, akkor szinte rohan, Majd visszapillantva az előbbi olyan, mintha nem is lett volna
*
Elmondhatatlan, leírhatatlan - de semmiképpen nem kifejezhetetlen: hisz lefesthető, eltáncolható, elénekelhető, elzongorázható stb.
*
Milyen csodás világunk gazdagsága - Például az emberi hangoké, hogy egy monoton géphang helyett Van gyermek és felnőtt, női és férfi, magas és mély, ember és állat És az egyik dünnyög, mormog, dohog, a másik visít, vonyít, vihog… A hang elhalkul és felerősödik, áttör a sötéten és alig öregszik stb.
* Sinka István VÍGASZTALÓ SÍRÓ EMBEREKNEK
Óh, sírj csak magadnak ember, ki égi szándékú voltál egykor, s csillag nevetett rád és rózsa és szabadság, de te önmagadat dobtad oda rabnak a föld ködjébe, hol sárból rakott oltár fölött úszott a lelked, vitte az ábrándok hajója, az álom, mi összetörött mindíg s a káprázat tengerén elsülyedt:zátony volt ott, hol a vasszínű mennybolt áll és megsemmisült szivárvány és nem teljesűlt remény.
Óh, sírj csak magadnak, miként a sárga erdő ősszel, ha elszáll belőle a sok csicseri madár, mint kavicsain patak sír, ha vizei elapadnak, és mint nemzet sír a csatát vesztett hőssel együtt, ha körűl az égig a romlás füstje száll. Sírhatsz már, mindegy, ó:embernek hazája a föld, a temető, mi tele van ismerőssel, s azok közé hull csak könnyednek violája.
Rózsa nevetett rád? és szabadság? és csillag? S nem lett belőle más, csak földi ügy, halott kavargás, miről az Idő beszél, elébed tartván tükrét összetört álmaidnak. Csillag és szabadság! A földön mindenütt arról beszélnek, ahol csak ember él. Tarts velük te is, s megnyugszol egyszer, ha kipattan majd a nagy világrügy, a mosoly, s csillagaiddal együtt azt is ringatja a tenger.
1957 január
|