Életminőség vizsgálatok 10. |
EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA - ÉLETMINŐSÉG-LÉNYEG MONDATOK |
Írta: Jenő |
NAGY JENCIKLOPÉDIA XXI. Eugéniusz példa- és szabálykönyve Boldog-boldogtalan, bölcs-balga ABC Életminőség tesztmondatok jegyzéke –10.
Juhász Ferenc Óda két fiatalról
A népek bécsi békevilágkongressszusán,
1 Ott láttam őket a toronyló Goethe- szobor előtt, a téren, rövid ballónban, dideregve álltak, szívük fölött a kis fehér galambbal. Érc-nyughelyén pihen a Halhatatlan, feje havas, az ikrás köd a homlokáig ér, mint a havasoknak. Ott álltak ők a kék, zöld, piros vegyi-fények rácsozatában, – egy percre csak, s már tűntek is, mint kedves jelenés. S én elmerengve figyeltem utánuk: hazájuk hol lehet, miféle földrész szülöttei ők? Arcukra micsoda gond mintázott ráncot? Ki lehet ez a két fiatal aki idejött, ahol az értelmes világ, a felelősség, a gond, a lelkiismeret ült össze most, hogy roppant szavával térdrekényszeritse a bűnnek láng-okádó Sárkányait? Talán a forró Afrikából jöttek, vagy a holt kultúrák szigetéről? Vagy a szelíd és buja városokból, ahol a szenny és iszony fölé kő-csipke, szikla-virág, márvány-tajték borúl cikornyás takarónak? Vagy a ködös fjordok küldöttei ők, vagy bölény-tiporta végtelen mezők gyermekei, a borókás hegyeknek? Talán a kopár városokból jöttek, hol kis kőszentek révülnek az utcán madárnyomoktól himlőhelyes arccal, s a tereken zöldre érett bronzlovasok állnak? Vagy onnan jöttek ők, ahol a fellegekig ér a vas és beton dekadens orgiája, s a pompa és nyomor kettős képlete izzik a csillagokban? Vagy onnan, hol vattaként megsodort sziklák szikráznak, mint vízben a mész, vagy onnan, hol kemény-zöld fenyvesek zokognak? Igy eltűnődve álltam még egy percig, a permeteg köd arcomat locsolta, s a pillanat lelkembe belemarta ködbemerülő alakjukat. 2 S a teremben, ahol kétmilliárd ember küldötteként négyezer szemben csillant az öröm, ott láttam őket újra, ott ültek a padban, fülükön kagyló, mint a repülőknek, – – ölükben jegyzőfüzet, a kézben ceruza: írtak, serceg a grafit szinte lelkesülten. Ott ültek ők, arcukon figyelem, fejüket a füstnek feszítve, néha összemosolyogtak. Ó, ti szerelmes fiatalok, te karcsu lány, s te zömök fiú, mit akartok ebben a teremben? Csak azt: ha már kihajtott bennük a szerelem zöld reménye, ha már az életük összefonódott, mint két inda konok szerelemben, a sorsuk beteljesüljön, szerelmük ne legyen megtöretett. Ó, fiatal férfi te jól tudod, hogy idegen völgyekben hűlhet ki a véred, ott fekhetsz rothadva, mint esőben a sarju, idegen érdekekért. Fiatal asszony te jól tudod, ha életünket nem magunk vigyázzuk, jobb az anyának meg se foganni, mert mire is szülné magzatát világra? Béke neked, szerelmes fiú, kinek szívében népek sorsa búg, mint kagylóban a márvány-tengerek. Béke neked szerelmes leány, kis kontyod, akár a búbos madárnak, hangod, mint a nádas suhogása. Béke neked, ó, emberiség, ki teremni termett, nem öldökölni. Föltartott ujjal kimondtad: elég, álmainkat nem lehet letörni! A búcsúzás nagy perceiben, mint szines madarak repdestek a kendők, s mint a vihartól megrenditett erdő áttetsző levelei: a kezek lobogtak. A búcsúzás nagy perceiben, nem tagadom, sírtam, mint a gyermek, hallgattam, hogy ujjong, énekel az egy terembe bezsúfolt világ. Csak őket néztem, ahogy ott remegtek áramában a perzselő szeleknek, homlokukon csillag-színü fénnyel, szívük fölött a kis fehér galambbal, a szívükben tömény, szép reménnyel.
(1952)
|
LAST_UPDATED2 |