Köszönetnyilvánítás – VI. |
EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA - JÓL SZERETŐK, SEGÍTSÉGNYÚJTÓK |
Írta: Jenő |
EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA Bölcs és boldog ember életminősége A létező-leendő édenkertlakás ABC
Köszönetnyilvánítás – VI.
Somlyó Zoltán: Mese arról, ki hogyan szeret
Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hisz szeretik. Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hiszen szeret. Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeret. Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeretik. Van, akinek számára a szerelem határos a gyűlölettel. Van, akinek számára a szerelem határos a szeretettel. De van olyan is, aki a szerelmet összetéveszti a szeretettel, s nem érti, hogy mások feleletül a gyűlölettel tévesztik össze a szerelmet. Van, aki úgy szeret, mint az országútra tévedt nyúl, amely a fénycsóvák csapdájába esett. Van, aki úgy, mint az oroszlán, amely széttépi azt, amit szeret. Van, aki úgy szeret, mint a pilóta a várost, amelyre bombáit ledobja. Van, aki úgy, mint a radar, amely a repülők útját vezeti a levegőben. Van, aki békésen szeret, mint a kecske, amely hagyja, hogy megszopja az éhező kisgyerek. Van, aki vakon, mint a másikat alaktalanságába nyelő amőba. Van, aki esztelenül, mint az éjszakai lepke a lángot. Van, aki bölcsen, mint a medve a téli álmot. Van, aki önmagát szereti másban, s van, aki önmagában azt a másikat, akivé maga is válik általa.
*
Hálás szívvel köszönöm Neked/Nektek, hogy…
1.
Kishitűségemet előttem kifigurázva segítettél legyürkőzni azt… Kivártad rosszkedvem múlását, feledted, amit mérgemben mondtam Kibírtál rossz passzomban, nem vetted zokon a kicsúszott bántó szavakat 2.
Kockázatot vállalva elbújtattál, míg el nem múlt a nagy veszély Koromhoz illő bölcs életelvekbe avattál be – sőt: életpéldát adtál Közreműködött a napi munkámban - egyengette útját, tolta a szekerét
3.
Magad nem kímélve a leggondosabb ápolásban részesítettél Lemondott kedvteléséről, pályáról, hogy hivatásomnak élhessek Megadtad a tévedés jogát: zsebpénzköltéssel tanuljak gazdálkodni Megérezted, hogy mire van szükségem – és ismeretlenül segítettél
4.
Megőrizted s még gyarapítottad is a vészkorban rádbízott javaimat Miattam a neki is fontos barátságunk megszakítását is kockáztatta! Minden nap kifejezted örömed: milyen jó hogy - neked is – vagyok
5.
Nagyapaként „kényeztettél” is - folyamatosan érzékeltetve „imádatod” Nem azt akartad, hogy téged kövesselek, hanem azt, amit te is követsz Nem akartad „megúszni”, kipipálva letudni egyszeri-ritka találkozásainkat
6.
Nem előszobáztattál, rövid mosolyszünet után már nyitva volt ajtód Nem emlékeztettél folyton régi vétkeimre - nem vezetted rovásírásom Nem engedted, hogy feladva ifjúkori álmaim alkoholba fojtsam bánatom
7.
Nem kis kockázattal melegen ajánlottál és kezeskedtél értem Nem titkolva lelki bajaidat éreztetted: nem vagyok sorstárstalan Nem vártál, pláne nem követeltél ki tőlem elismerést, hálálkodást
8.
Óriási gondjaimra segítségeddel tudtam a humor magaslatáról lenézni Örömödet velem is megosztottad - örömömet megsokszoroztad Ötleteket adtál, s a legjobbakat sem tartottad vissza magadnak
9.
Rávezettél, hogy meg tudjam különböztetni az értékest a talmitól Remekműveket szereztél, az élet szépségének felfedezésére vezettél Soha nem csak eszköznek, mindig célnak is tekintettél!
10.
Szívedre is és válladra is vetted kisebb-nagyobb gondjaim Szórakoztatott - szertelenül segítetett kellemesen kikapcsolódni Talán még el is kárhoztál volna értem, csakhogy én üdvözüljek
11.
Tanácsomat kérted - bizalmadba avattál, emelve önbecsülésem Tapintatosan korrigáltad nyelvbotlásaimat, tévedéseimet Tapintatosan, nem megszégyenítve farigcsáltad rossz modorom, beszédem
12.
Tudtad, mikor beszélek én, s mikor beszél az ital, az ördög stb. belőlem Tüntetően meghívtál egy pohár italra, amikor mindenhonnan kirekesztettek Úgy adtál, mintha kaptál volna - s nem játszottad meg magad
13.
Úgy tanítgattál repülni, hogy előbb-utóbb túlszárnyaljak rajtad Úgy tudtál felvilágosítani, hogy ne érezzem ettől ostobának magam Vártál vissza, mikor már lélekben temetve mások lemondtak rólam |
LAST_UPDATED2 |