Népköltészet

TÓTH FERENC

Szólások

A szólás a legrövidebb terjedelmű, legföljebb egy mondat hosszúságú népköltészeti műfaj. Legismertebb fajtái a közmondás, szólás és szóláshasonlat.

Szólásainknak azt a csoportját mutatjuk be, amelyek Makó nevéhez kapcsolódnak. Alig akad még olyan magyar településnév, amely annyiszor szerepelne a szólásgyűjteményekben. Makónak erre a különleges szerepére hívják föl a figyelmet az eddigi összegző írások.134

Messze van, mint Makó Jeruzsálemtől közmondása magyar nyelvterületen nemcsak a legismertebb, de a legrégibbek egyike is. Az első magyarországi közmondásgyűjteményben, Baronyai Decsi János, 1598-ban kiadott latin nyelvű munkájában – amelynek tételszáma eléri az ötezret –, ilyen alakban fordul elő: Oly messze van tőle, mint Makó Jeruzsálemtől.135 A Keserűi Dajka Jánostól elkezdett, Geleji Katona István református püspöktől befejezett Öreg graduál című, 1636-ban kiadott énekeskönyv harcos hangú ajánló soraiban írta: A pápista szerzetesek Jézus Krisztustól annyira estek, mint Makó Jeruzsálemtől.136

Szirmay Antal – a II. József császár német nyelvrendelete elleni mozgalom vezetője – összegyűjtve a régi jó táblabírák anekdotakincsét, 1804-ben kiadott munkájában már a szólás keletkezését is leírta. Makó vitéz 1217-ben beállván II. Endre keresztes hadába, elindult a hosszú útra. „S midőn az akkori viszonyok közt is nagyon lassú haladás után Dalmáciába értek volna, a mi Makó vitézünk a dalmát borokat búfelejtőül erősebben élvezte volna: látva Spalató számos tornyait és a ragyogó keresztet, a mi vitézünk a bortól tüzesedve Jeruzsálemnek nézte Spalatót, s földre ereszkedvén hálát adott fennhangon imádkozva az Úrnak, hogy Jeruzsálembe segítette. A tévedés, mi erre következett, nagy vala. Messze van még Makó Jeruzsálemtől!137

Szirmay Antal szólásmagyarázatát 1888-ban Széll Ákos, a Maros c. lap szerkesztője is közölte.138 Bekerült 1895-ben Tóth Béla hatkötetes magyar anekdotakincs-gyűjteményének első kötetébe,139 nem maradhatott ki Margalits Ede gazdag közmondásgyűjteményéből sem.140 Részletesen megrajzolt történeti háttérbe ágyazva közölte a Gyapay–Megyer–Ritoók-szólásgyűjtemény.141 Szerepelt Békés István Napjaink szállóigéi,142 O. Nagy Gábor Mi fán terem? és Magyar szólások és közmondások c. munkáiban is közölte.143

Ezek közmondás-magyarázatok nem városunkhoz, hanem Makó vitézhez kötik a szólás eredetét. Széll Ákos lapszerkesztő – történeti oklevelekre hivatkozva – bizonyította be, hogy az a Makó vitéz városunkhoz nem fűződhet. „Ha igaz az – írta –, hogy a Makó névnek Jeruzsálemmel kapcsolatba hozása a keresztes hadak idejére teendő, ami másként nem képzelhető, mert más okszerű összefüggést hiába keresünk, akkor Makó város, vagy ennek alapítója, újjá alkotója a Csanád nemzetségbeli Makó bán nagyon ártatlan e közmondásban. Makó bán 1256–1285 közt fordul elő okleveleinkben, Makó város pedig először 1299-ben a nagyváradi káptalan oklevelében ekképpen: Felvelnök, mely újabb időben Makófalvának neveztetik… Minthogy tehát a keresztes hadjárat alatt sem a Csanád nemzetségbeli Makó bán, ki okleveleinkben 1256-ban tűnik fel, nem élhetett vagy ha élt is, hadviselő 1217-ben még nem lehetett; sem pedig a keresztes hadak Makófalvát vagy Makó várost, mely ezt a nevet a keresztes hadaknak a világ színpadáról letűnte után kapta, nem érinthették: világos, hogy Jeruzsálemnek {562} Makó városához semmi köze nincs s az éppen olyan messze van Makóhoz, mint az Alföld többi városaihoz.”144

A Pesti Hírlap ismeretlen cikkírója közmondásunkat 1888-ban megint másként magyarázta: „Mikor boldog emlékezetű, aranybullás jeruzsálemi Endre királyunk uralkodása alatt a király személyes vezetése alatt egy óriási magyar hadsereg vonult a Szentföldre a hitetlenek ellen harcolni, a fősereg elvonulása után mintegy 200–250 kalandor, zsebrákokból álló gyülevész banda alakult Budán, mely kompánia szintén elhatározta: hogy Jeruzsálembe megy, nem annyira a hitetlenek kezéből kivenni a szent várost, mint inkább úton-útfélen rabolni és fosztogatni. Ámde az atyafiaknak már Makó tájékán (mert arra vitt az út) elfogyott az elemózsiájuk. Mert rabolni sem lehetett – mert már nem volt mit rabolni – s így kénytelenek voltak Makónál megállani, hol teljes egy évig lopták az időt és várták a jó szerencsét. Mikor azután a király csapatai visszatértek a hadjáratból, senki sem dicsekedett úgy a kivívott diadallal, mint éppen a Makónál lebzselt zsebrák és bujnyik banda. De a józan és okos nép ezzel a mondással főzte le a hencegő fickókat; de iszen, ecsém, messze van ám Makó Jeruzsálemtől.”145 Mivel akkor még Makó nem létezett, ez az értelmezés szintén nem állja meg a helyét.

Volt olyan föltevés is, hogy II. Endre 1217-ben nem a Szentföldre, hanem a bizánci trón megszerzéséért indított hadjáratot; ekkor ugyanis királyunk várományos volt erre az uralkodói tisztségre. Makó vitéz tehát hadjárat résztvevőjeként öntött volna föl Dalmáciában a garatra.146

Tóth Béla 1895-ben kiadott Szájrul-szájra című kötetében szállóigénkre utalva mégis föltételezte, hogy Makó a városunkra vonatkozik. Ő így magyarázta: a keresztes hadat gyűjtő királynak a makóiak azt felelték: „Nem megyünk, mert Makó igen messze van Jeruzsálemtől.”147

A Pesti Hírlap említett cikkírója úgy tudta, hogy a radnai búcsújáró helyet Jeruzsálemnek is mondták. „A hajdani vasút nélküli világban a Kisasszony napi radnai búcsúra a szegedi franciskánus barátok buzdították és vezették a makói híveket. Tizenhat ekhós kocsi szállította a Mária-tisztelőket Radnára, ahogy akkor mondták: a jeruzsálemi búcsúra. A vezérkocsin elöl a búcsúkeresztet vivő olvasós ember halkan mormolta a rózsafűzért, a hátsó, rugós ülésen pedig két piros arcú, kövér barát olvasta nekik az aznapra előírt imákat. A 16. kocsi zárta be a hosszú menetoszlopot, ezen is két barát ájtatoskodott a hátsó, kényelmes ülésen. Bagaméri és Horváth sógor tiszteletből szállították a barátokat. A háromnapos búcsú sok-sok lelki haszonnal telt el Radnán. A búcsúsok közül 14 kocsi meg a százra menő gyalogos tíz nap múltán vissza is tért Makóra, de a barátok kocsisaikkal együtt még napok múlva sem érkeztek haza. Nem csoda, hisz a barátoknak sok megbeszélni valójuk akadt a radnai konfráterekkel. A két fuvaros sógor is jól érezte magát a híres kolostorban, mert étellel-itallal bőven ellátták őket a radnai atyák. A hitestársak azonban Makón már alig várták a gazdákat, és ki tudja milyen úti veszedelemre gondoltak, mikor végtére megkerültek a dezentorok. A barátokat rendre letették a makai parókián, de ott is eltöltöttek egy kis időt, mert a plébános úr néhány pohár borral leöblíttette velük a hosszú út porát. Mindkét jámbor fuvaros kissé kapatos lett, amint felcihelődtek a kocsira, el is szunnyadtak. A lovak azonban tudták a járást és haza vitték gazdáikat. A kocsizajra az asszonyok is előkerültek, és mérgesen kérdezték: »hol a pokolban jártak kentek ennyi ideig?« »Hát hol jártunk volna« – fordította visszájára a bátrabbik a kérdést. »Messze van ám Makó Jeruzsálemtől!« – zárta le a másik a vitát, Radnát {563} értve Jeruzsálemen. Azóta gúnyosan hangzik Makón, ha valamit a Makó és Jeruzsálem közötti távolsághoz hasonlítanak.”148

Egy másik, kitalált magyarázat szerint a szóláshasonlat onnan ered, hogy Makó egyik városrészét Jeruzsálemnek hívják.149 A valóság az, hogy Makónak sohasem volt ilyen városrésze.

O. Nagy Gábor a szólás eredetére az eddig ismert magyarázatokat nem fogadta el. Szerinte, amíg valami véletlen kezünkbe nem adja a szólás megfejtését, addig ismeretlennek kell tartanunk.150 Nos, Bajay Szabolcs geneológus, heraldikus szerint szólásunk eredete a nemzetközi irodalomban megfejtett, valóban a kereszetes hadjáratokkal függ össze. A keresztes vitézek Akko (Arce) kikötőben szálltak partra, és azt hitték, már Jeruzsálemben vannak. Ekkor mondták: messze van, mint Akko Jeruzsálemtől. A magyar nyelvterületen ismert szólás hangtani elhangzásból keletkezett.151

A Makóra, ha rossz vagy szólást először a város reformkori krónikása, Szirbik Miklós 1836-ban említette, sőt egyben magyarázatát is adta: „Úgy látszik, ezzel azt akarják a csúfolók jelenteni, hogy Makó minden rosszat bévesz. Az igaz, hogy ide sok gyülevész nép tódult eleitől fogva, és még ma is, aki egyszer idejön, nemigen megy ki innét; és éppen ez az oka a város oly szaporán való nevekedésének, de ami Makónak dicsőségére válik, s azt mutatja, hogy itt az élés módja könnyebb, a teher kevesebb, mint másutt. Egyéb aránt a rosszakat itt is megbüntetik; sőt azoknak sokszor a közemberek is magokat bíráikká és bosszúállóikká teszik. Az említett közmondásra hát mi makóiak, a mondott értelemben a csúfolódás és irigység bélyegét ütjük, s annak ezt az ellenkező értelmet adjuk: ha rossz vagy, eredj Makóra, majd megtanítanak ott.”152 Előfordult olyan magyarázat is, hogy a gonosztevőnek „célállomása” volt Makó. Ha idáig eljutott, csak a Maroson kellett átjutniuk, Bánságban ugyanis már nem volt hatalma a megyének, azt közvetlenül a bécsi udvari kamara kormányozta.153 A szólás később így bővült: Makóra, ha rossz vagy; Túrra, ha kopasz vagy.154 Ez utalás arra, hogy Túron készült a híres túri süveg, ez elfödi a kopaszodó fejet.

A hagymatermesztéséről híres Makón a 19. században könnyebb volt a megélhetés. Ezzel függ össze néhány sajátos szólásmód. A Makón szerencsét próbáló legényre gondoló menyasszonnyal fordult elő, hogy pl. vasalás közben megpörkölte a ruhát, főzéskor elsózta az ételt, akkor mondták: Makóra gondolt vagy Makó felé tekintett.155 Tehát arra mondták, aki nem az adott tárgyra összpontosítja figyelmét.Aki viszont unos-untalan csak tervezte a Makóra költözést, általánosságban addig-addig halogatta valami tennivalóját, de erre haláláig nem került sor, mondták:Makóra ment, vagyis meghalt, fűbe harapott. Aki meg már a végét járta, haldoklott: Makóra készül.156

Több más szóláshasonlat is fűződik városunkhoz. Az 1821. évi nagy árvíz ezzel függ össze: Helyén van, mint Makó, mikor a víz elöntötte.157Amikor az árvíz emléke már elhomályosodott, rövidülve használták: Helyén van Makó.158 Aki nehezen ér célba, nagy kerülőket tesz, vargabetűket ír le, arra mondták: Közel útját találta, mint istenös Jancsi Makónak.159 Ez a kicsit kótyagos, de a föladatát lelkiismeretesen végző fiú – aki talán a körmeneteknek is {564} állandó résztvevője volt – nem az országúton, hanem a kanyargós Maros partján indult el Makóra.

Gyerekeknek mondott játékszólás: Gyi fakó! Nem messze van Makó!160 Abban az értelemben használják, induljunk, nem sokára odaérünk. Móra Ferenc ezt a szólást így alkalmazta: Felültem a Fakóra, gyerünk, lovam, Makóra!

Pejoratív értelmű, csúfolódó tartalmú szólások is akadnak. A szomszédos Csanádpalotán mondják: Makón még az esti maradékot is röggel öszik(a rög átvitt értelmű jelentése földközelben, munka közben). A vacsora elfogyasztása után még oly sokáig dolgoztak, hogy újra megéheztek, elfogyasztották az esti maradékot. A környékbeliek szinte már kapzsiságnak ítélték ezt a szorgalmatoskodást, amely egyébként a belterjes kertkultúra velejárója. Erdei Ferenc említette: Makónak nem volt földesura, itt az emberek saját magukat zsákmányolták ki.

Sokan meg így élcelődnek: Makón olyan büdös hagymaszag van, hogy még a vonat is farral gyün be. Miután a szegedi vasúti hidat 1944-ben lebombázták, a Makó felől érkező vonat csak Újszegedig jár, de ott nem működött mozdonyfordító, így a mozdony tolatva futott be a makói pályaudvarra.

Makói lakodalmi hívogató volt: Vöröshagyma, fokhagyma, gyűjjenek a lagziba!161

Makótól nyugatra, Ferencszállás határában terül el Kukutyin-puszta. Vele hozzák kapcsolatba a Mehet Kukutyinba zabot hegyezni szólást. Azt jelenti, nincs rád szükség, mehetsz, ahová akarsz. Mikszáth Kálmán A szamócák útja elbeszélésében is használja: „jöhet haza zabot hegyezni”; a semmittevés vár rá.

A szólás magyarázata a kényszeraratásra vonatkozott. Aratás idején a gabonát elöntötte a Maros árja, a vízben álló termést nem lehetett lekaszálni. Csónakból, ladikból vagy vízben gázolva levágták az érett kalászt, lehegyezték a zabot.

Tolnai Vilmos nem fogadta el ezt a tetszetős magyarázatot. O. Nagy Gábor megfogalmazásában: „Arra a kérdésre ugyanis, hogy hova megy valaki, nem csak szólásunkkal lehet kitérő választ adni, hanem az ország egyes vidékein ezzel is: Jerettyenbe (vagy Nárittyenbe vagy Petymeregbe vagy Iprityámba) jeget aszalni, és ezzel is: elment Karabukára ecetet darálni, homokot kötözni. Ezen kívül a zabot hegyez mellett egyes nyelvjárásokban él a jeget aszal, ecetet darál, homokot kötöz, zabot hegyezzel együtt a teljesen értelmetlen, hiábavaló, sőt végre sem hajtható feladat tréfás körülírása. A zabot hegyez szókapcsolat kialakulásának tehát minden valószínűség szerint pusztán csak az a megfigyelés a magyarázata, hogy a szemtermések közül a zabszem a leghegyesebb, ennek a hegyezése a legnevetségesebb, leghiábavalóbb munka; éppúgy, mint a borsó gömbölyítése, lencse laposítása, a jég aszalása, az ecet darálása, a homok összekötözése. A Kukutyin helynév ezek szerint később került bele a szólásba.162

Módszeres szóláskutatás Makón nem folyt, így minden ilyen témakörű adalék fontos lehet. Kálmány Lajos Csanád megyei gyűjtését Dugonics Ferenc tette közzé. Ilyenek Csanádapácáról: Ráijesztök, mint Bacsa a kotlóra (agyonütötte), Rúg, vág mint Gera lova a fűrészportú (jól lakott s felfordult), Mögugratlak, mint Medgyesi a disznóját, Visszájárú mongya, mint Bagi az Úr angyalát, Leütötte, mint Rigó a disznót (eltörte a derekát),Fölképelte, mint Kis Matyi a tehenet (fölképelte a tehenit, de a keze megfájdult bele), Ódalba dobta, mint vak bőgős a fiát (beteg lött a fia), Élök, mint Marci Hevesön (egyik napról a másikra éldögélt).163 {565}

Lábjegyzetek: