Boldog-boldogtalan ember: életminőség vizsgálódások - VI. |
Írta: Jenő |
2024. február 29. csütörtök, 07:40 |
Boldog-boldogtalan ember: életminőség-vizsgálódások VI. az édes-ékes anyanyelvünkön Szellemi segítség lélekbátraknak Bölcs/balga szellemű lélek/élet Táltos paripa vagy állatorvosi ló Isten gyermeke vagy sátánfajzat Régi-új aranykor/vaskori földi pokol
Talált, szerzett, javított/vesztett életkincstár Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok Szándékok-következmények és okok-okozatok (Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok) p Babits Mihály p Miatyánk p p (Egy bécsi műintézet által kiadott műlaphoz készült.) p p Miatyánk ki vagy a mennyekben, p harcokban, bűnökben, szennyekben, p rád tekint árva világod: p a te neved megszenteltessék, p a te legszebb neved: Békesség! p Jöjjön el a te országod. p Véres a földünk, háboru van, p kezed sujtását sejtjük, uram, p s mondjuk, de nyögve, szomoruan, p add, hogy mondhassuk könnyebben -: p Legyen meg a te akaratod! p mint angyalok mondják mennyekben. p Előtted uram, a hon java, p s hulljon a lomb, csak éljen a fa: p de vajjon a legkisebb lombot p nem őrzi-e atyai gondod? p nem leng-e az utolsó fürtön is p áldva miképpen mennyekben, p azonképpen itt a földön is? p Megráztál, nem lehet szörnyebben, p már most ami fánkon megmaradt p őrizd meg őszig a bús galyat: p mindennapi kenyerünket add p meg nekünk ma, és gyermekeinket p növeld békére: ha bűn, hogy lábunk p ma vérbe csuszik meg: értük az! p Bocsásd meg a mi bűneinket, p miképpen mi is megbocsátunk p ellenünk vétetteknek: a gaz p tied, büntetni: mienk csak az, p hogy védelmezzük a mieinket! p És ne vigy a kísértetbe minket, p hogy ártatlanságunk tudatát, p mint drága páncélos inget p őrizzük meg bár véresen, p hogy át ne hasadjon sohasem. p Jaj, aki ellenünk mozdul: p megvívunk, készen, bármi csatát, p de szabadíts meg a gonosztul, p mert tiéd az ország, p kezedbe tette le sorsát, p s te vagy a legnagyobb erősség: p ki neveden buzdul, p bármennyit küzd és vérez, p előbb vagy utóbb övé lesz p a hatalom és a dicsőség! p 1914. p p p Bűnök p és emberek p Van, aki tagadja p Van, aki másra keni p (de a bűne rohasztja/ p lelkiismerete kínpadja) p Van, aki bevallja – sőt, p képzelt bűnöket vállal, p mert imád nyíltan gyónni… p Van, aki bagatellizálja, hogy p majd sorsa dramatizálja azt… p Van, aki a másét is vállalja p (segítségül/álkeresztényin) p Van, aki szerint csak a papok p találták ki a bűnt idomításunkra… p stb. p p p Nem p normális p A mérgelődő p és bosszankodó: p aki más vétke miatt p önmagát bünteti meg, p mégpedig oly szigorúan, p napokra is elrontva jókedvét, p amivel „testi” betegségnek ágyaz meg… p p p Aki p magát p kis senkinek tartva p azt sem hiszi el, hogy p tényleg megbocsátottak neki, p mikor egy főméltóságra tüsszentett, p és újra megismételt bocsánatkérése p a sértett felet felbőszítő zaklatás lesz, p ami akár még tragikomikus véget is érhet… p (Gogol - A csinovnyik halála) p p p Nyújtsd a nyakad p Vitából elmérgesedve veszekedés lesz, p majd a veszekedés könnyen verekedéssé fajul, p aminek akár végzetes kimenetele is lehet... p Miért nem figyelünk állati tanítómestereinkre p - no nem az ember által idomított harci kutyákra - p és mi miért nem nyújtjuk oda nyakunkat? p (Ma a legtöbb embert "szerettei" ölik meg!) p p p Bocsánatkérés p "A bocsánatkérés nem arravaló, p hogy igazságot szolgáltasson p megbántott félnek, de hogy p helyreállítsa a szeretet légkörét. p Ebből a szempontból tehát érdektelen, p hogy ki kéri a másik bocsánatát, p a megbántó fél, vagy az, akit megbántottak. p Tehát a bocsánatkérés p nem lehet többé presztízskérdés, p hanem csakis a Jézusi béke eszköze" p (Simon András) p p p Kárhoztató lélek p Aki még a bocsánatkérés, p őszinte megbánás és jóvátétel p után sem tud úgy tenni, mintha p mi sem történt volna - örökké hánytorgató p Örökké, naponta emlékszik és emlékeztet, p nem ismeri a feledés jótékony homályát… p Ezzel a másikat, de magát is lekötözi… p p p Ön- p kárhoztató p Akinek az teszi p pokollá az életét, p hogy már egyedül p csak ő maga nem tud p saját magának megbocsátani! p Pedig ezt már minden érintett, p sőt: már Isten maga is megtette... p p p Bolha p -elefánt p Ha beállnak p eléd a boltban sorba, p akkor presztízskérdést p csinálsz a „jogorvoslatból” … p Ha bocsánatkérés nélkül p a lábadra lépnek, akkor p el van rontva egész napod… p (ön-betegítve mellre szívod) p p p Önkritikátlan p Aki a másik bűnét nagyítja, p a magáét nem látja/kicsinyíti, p vagy épp a másikra vetíti p (aki mondja másra, p az mondja magára…) p p p Aki p a hízelgőt tartja barátnak, p aki nem tart elé tükröt, p és hülyeségekre biztatja, p sőt téves életpályán tartja, p de a fájó igazmondót ellenségnek veszi… p p p Bosszús p A légy után p kapkodó sas p Ha egy piaci légy p „szemtelenkedett” veled, p akkor napi életprogramod, p hogy véres bosszút állj rajta, p és akár kiirtanád az összeset… p p p A p lényeg p megragadása p Ha egy marslakó p megfigyeli életünket p és megnéz mondjuk p egy bocsánatkérést, p akkor ő mit fog ebből érteni, p hogyan fogja ő ezt visszaadni? p Pont ugyanúgy lép be a szobába, p hasonló távolságra, testtartásban, p és mechanikusan ismétli a szavakat stb., p amik egy új helyzetben lehet, p hogy csak újabb sértést jelentenek... p - Hogy a Kovács egy becsületes ember? p Már bocsánatot kérek! p p p Aki p nem izgatja magát p a halmozódó bűnei miatt, p mert cinikusan azt vallja, p hogy Isten úgyis megbocsát, p hiszen neki ez a mestersége… p Az ún. bűnt amúgy is csak az p amúgy is gyáva kisemberek p önmegnyugtatására találták ki, p akik nem mernek szabadon élni… p A legrosszabb esetben is ő majd p öregkorában megtér, addig tombol… p p p Fordított arány p Gyorsan rászoksz p minden lehető rosszra, p (drog, gyógyszer, piálás, p szerencsejáték stb. stb.) p majd meg életed végéig p ön- kínzó elvonókúrákkal p próbálsz leszokni egyről-másról… p p p Aki p szerint p az államvallás p papjai találták ki, p és rangsorolják a bűnöket, p hogy az ún. örök kárhozattal p ijesztegetve és megfélemlítve p így tartsák kordában és szolgai p engedelmességben a rabnépet p p p Aki p nem fogja fel, p hogy a Bűn elválasztja Istentől, p attól, amire ő teremtve lett/van, p és nem ő tárja fel/nyomoz utána, p de azt gondolja az ő érdekének, p hogy elleplezze, tagadja, átfesse. p vagy maximum álszenteskedjen stb. p p p „Szerecsen-mosdató” p Ha mindenkit besározol, p akkor te sem tűnsz ki a mocskoddal? p Vagy jobb ügyhöz méltó buzgalommal, p „jó pénzért” bérbeadott lelkiismerettel p mosnád ártatlanra a nyilvánvaló bűnöst. p p p Látszatfüggő p Képtelen vagy p elviselni a látszatokat, p illetve mindent láttatni akarsz… p Belehalsz, ha nem mindenki látja a jóságod p Pláne azt, ha jót teszel, de rossznak láthatják: p ahogyan ezt Mikszáth „vén gazembere” merte... p p p BABITS MIHÁLY: p INTELEM VEZEKLÉSRE p p Mivel e földön jónak lenni oly nehéz - p erényeid elhagynak mint az ifjuság, p de bűneid utánadjönnek, mint a hű kutyák p s ha netán elfáradva az uton leülsz, p mind köribéd telepszik és arcodba néz p nyugodtan, mintha mondanák: «Nem menekülsz!» - p s ha néha egyet bottal elkergetsz és messzeversz, p kicsit hátrábbhuzódik, és ha nem figyelsz, p megint előjön, kezed nyalja, s mintha már p lelked belső helyein és zugaiban p kotorna nyelve ragadósan, síkosan, p és érzed már hogy többé nem kergetheted p s nem verheted hacsak magadat nem vered - p verd! verd! ezer bün nyelve lobog benned mint a tűz p és lelked már nem is egyéb mint ez a tűz: p te csak a bűnök teste vagy, mely lábon jár p s viszi és rejti mint legmélyebb lényegét p s önbelsejét, az önzést és rossz vágyakat, p mint a bélpoklos poklát mely benne rohad p és őt is elrohasztja - viszi mint az őrület p vak égését, ezt a sivár belső tüzet p amelyben minden bölcs erő és fiatal p erény ugy illan el, mint tűzben az olaj, p légbe leng fel és híg egek felé enyész - p mivel e földön jónak lenni oly nehéz! p p p Aki p elvből p semmit p nem akar élvezni, p aki egy „aszkéta”, p akinek bűntudata van, p és szigorú önvizsgálatot tart, p ha itt-most éppen nem szenved, p mert akkor nem nemesedik a lelke… p (Nem mellékesen a kereső ifjakat p is elriasztva a „kereszténységtől”) p p p Aki p egy élveteg, p vezérelve az élv - p ő az a hedonista, p az az „epikureus” p aki mindent élvezni akar, p aki vadul hajszol érzéki élveket, p aki bűnösen hanyagolja elemi kötelmeit, p ha azok nem illenek életművészkedésébe… p „Jutalma” a kiégés, a csömör, a koravénség, p a kínzó életuntság stb. p p p Öröm- p hajhászat p Cselekvés, p midőn valaki minden áron, p még egészsége rovására is, p örömélvezeteket keres*. p Majd törvényszerűen meg- p csömörlik, viszolyog, undort p érez pl. a sok édességtől p és tartósan búskomor lesz p *(Czuczor-Fogarasi szótár) p p p Ön-kényeztető p Minden napod lehet az utolsó: p kényeztesd hát agyon magad! p halmozd csak az élvezeteket! p Ne sajnálj magadtól semmi jót - p élj úgy, ahogy Marci élt Hevesen!? p Légy legalább egy riasztó példa: p élvhajhászból megcsömörlött... p p p A p mazochista p egy beteges hajlamú személy, p aki megaláztatásban vagy fájdalom p elszenvedésében találja meg (nemi) élvezetét. p Eredetileg erotikus, nemi élvezetet jelentett, p de a hétköznapi szóhasználat során egyszerűen p "szeret szenvedni" értelemben használják. p A mazochista lehet önkínzó, vagy élvezheti azt is, p ha valaki más kínozza. Néha átvitt értelemben p azokra használják, akik szó nélkül bármit eltűrnek. p p p Aki p egy szadista, p aki pont azt élvezi, p ha mást szenvedni lát, p ha neki testi-lelki fájdalmat okozhat p aki a kegyetlenkedésben, mások kínzásában, p a gyötrelem szemlélésében nagy élvezetet, p sőt akár még nemi kielégülést is talál… p (peches, ha épp egy mazochistára talál…) p p p Babits Mihály p Psychoanalysis Christiana p p Mint a bókos szentek állnak a fülkében p kívülről a szemnek kifaragva szépen, p de befelé, hol a falnak fordul hátok, p csak darabos szikla s durva törés tátog: p p ilyen szentek vagyunk mi! p p Micsoda ős szirtből vágták ki lelkünket, p hogy bús darabjai még érdesen csüngnek, p érdesen, szennyesen s félig születetlen, p hova nem süt a nap, hova nem fér a szem? p p Krisztus urunk, segíts meg! p p Hallottunk ájtatós, régi faragókat, p kik mindent egyforma türelemmel róttak, p nem törődve, ki mit lát belőle s mit nem: p tudva, hogy mindent lát gazdájuk, az Isten. p p Bár ilyenek lennénk mi! p p Úgyis csak az Úr lát mindenki szemével, p s hamit temagadból szégyenkezve nézel, p tudd meg, lelkem, s borzadj, mert szemeden által p az Isten is nézi, az Isten is látja! p p Krisztus urunk, segíts meg! p p Óh jaj, hova bujhatsz, te magadnak-réme, p amikor magad vagy az Itélő kéme?! p Strucc-mód fur a percek vak fövenye alá p balga fejünk, - s így ér a félig-kész Halál, p p s akkor mivé leszünk mi? p p Gyónatlan és vakon, az évek szennyével p löknek egy szemétre a hibás cseréppel, p melynek nincs csörgője, s íze mindörökre p elrontva, mosatlan hull vissza a rögbe. p p Krisztus urunk, segíts meg! p p Ki farag valaha bennünket egészre, p ha nincs kemény vésőnk, hogy magunkat vésne, p ha nincs kalapácsunk, szüntelenül dúló, p legfájóbb mélyünkbe belefúró fúró? p p Szenvedésre lettünk mi. p p Szenvedni annyi, mint diadalt aratni: p Óh hány éles vasnak kell rajtunk faragni, p míg méltók nem leszünk, hogy az Ég királya p beállítson majdan szobros csarnokába. p p Krisztus urunk, segíts meg! p p p Rosszkor p Via activa és p via contemplativa p Ideje a láblógatásnak és a „tenger-átúszásnak” p De pont akkor „szemlélődsz”, amikor dönteni kellene, p vagy akkor tüsténkedsz, amikor ülepíteni, meditálni kell. p vagy egyiket sem teszed, csak tessék-lássék üzemelsz… p p p Mód- p szertelen p Próba-szerencse!? p Vak tyúk is talál szemet p (de ő legalább jó helyen kapirgál) p De nem lehetne, nem túl nehéz ennél p sokkal szisztematikusabban is keresni, p mert így magad minimalizálod a találati esélyt, p annyira, mintha szénakazalban keresnél egy tűt… p p p Mértéktelen p Arányérzéketlen, p ami akár az életébe is kerülhet: p ami kicsiben az orvossága lenne, p pont ugyanaz nagyban mérge lesz. p Kupica pálinka segítene, sok megöli. p Ahogy a kis tűz melegít, a nagy: vész… p p p Csodálkozó p Se-se, vagy is-is p Semmin ne csodálkozz!? p Csodálkozz rá (sok)mindenre!? p Pl. úgy nézzél magadra mindig, p ahogy csodára nézni illik… és mintha p most, ma látnád a feleséged is először!? p De te meg csak azon csodálkozol, hogy p a tűz újból és újból megégeti kezed? p p p Kíváncsiság p Addig nem voltál p reménytelen eset, p amíg bátran bármit p bárkitől meg mertél kérdezni, p és nem rettegtél: megütköznek, p vagy még rosszabb: kinevetnek… p De ha egyszer „megszégyenültél”, p akkor már magadba fojtod kérdéseidet… p p p Határ-idők p Időablak nyílás-zárás p Addig üsd a vasat, amíg meleg p Addig formáld gyereked, míg képlékeny p De te csak szó szerint ütötted a gyereked, p aki pedig ugrott volna egy jó szóra nyomban… p p p Szükség- p állapotos p Aki szinte örökre berendezkedik p a szükséglakásba/megoldásokra – p a buherált szerelésre: ezért lóg ki p mindenhonnan csupasz villanyvezeték… p Mint aki mindig a tűzoltásra rendezkedik be… p p p Pató Pál úr p Mindenre ráér, p addig nem is dönt, p amíg magától nem dőlt p össze a lakóháza – de akkor p meg már túl késő kármentő… p Nincs nála preventív értékőrzés p és javítás, p csakis max. tűzoltás, p az örökös, jórészt hiábavaló kármentés… p p p Színlelő p Színház a világ!? p Csak majd a halálos ágyadon vallod be: p amit élvezhettél volna attól szenvedtél…, p hogy soha ne rontsd el a kedvesed kedvét: p inkább mindvégig boldog szeretőt játszol, színlelsz… p p p Szerep p Vagy nem fogadod el p a Sors/Isten osztotta szereped, p vagy teljesen azonosulsz vele, p nem tartasz kellő távolságot, p humoros, mosolygó distanciát… p p Borúlátó p A fekete szem- p üveges ős-pesszimista p Most ugyan még süt a Nap, p de ő így ezt is sötéten látja, p ám ez nem tarthat örökké: p egyszer majd úgyis biztos p be fog borulni… p p p Hiba p A hiba az ön készülékében van... p Ha a szemüvegeden egy piszok, egy folt van, p akkor azt hiheted, hogy a világban van a hiba. p Ha sötét az üvege, akkor mindent sötétnek látsz. p A pesszimista magára operált fekete szemüvege… p p p Aki p olyan p pesszimista p álbölcsességeket p keres és talál magának, p amivel „igazolhatja”, hogy p a teremtés eleve elhibázott, p vagy az ember végleg elrontotta, p és az egy-én boldogságkeresése p szánalmas-nevetséges hiú erőlködés… p p p Hiszékeny p Istenben nem hiszel, p jótéteményeit/kegyelmét, p a teremtés csodáit nem látod, p de az általa neked szánt üdvözítő utat se, p de annak a vadidegen embernek viszont igen, p aki azt ígéri, hogy havonta megduplázza pénzed… p p p Utóhatás p túlzó fokon p Aki egyszer hajótörött volt, p az a csendes óceán látványától is retteg… p Amikor először megtapasztaltad, hogy a kés kétélű, p és nemcsak a kenyeret, de az ujjadat is el/le lehet vágni, p azóta nem is mersz a kezedbe kést fogni - kenyértörés… p p p First thing first p Nem tudod eldönteni, p mivel kéne elkezdeni, p Előbb a cipőt a lábadra p vagy a sapkát vedd fejedre - p Így ott ülsz és maradsz estig p a hálóingedben az ágy szélén… p p p Imposztor p Aki nem azon ügyködik, p hogy a maga és a köz javára p az adottságaiból kihozza a maximumot, p de eleve nagyon kevésre tartja önmagát, p és így imponálási, bizonyítási kényszerből p fölöslegesen és károsan, önveszélyesen p semmilyen magasztos célt nem szolgáló p rekordokat döntene, csúcsokat mászna… p p p Önkevesellő p Magadat semmire sem becsülöd, p sőt: a teremtés selejtjének tartod, p aki szellemi fogyatékos/kiskorú marad, p és ezért mindig másoknak fogad szót, p akik jobban tudják, hogy mi jó neki… p p p Önhitt p Taníthatatlan p és nevelhetetlen p Magad mindenkinél különbnek gondolod, p így elesel attól a lehetőségtől, hogy tanulj p hiszen így meg sem látod azt, amiben más jobb, p okosabb, műveltebb, jellemesebb, szebb, bölcsebb… p p p Önimádó p Belenézel a nyugodt víztükörbe, p ott meglátod a saját arcod képmását, p amibe menten beleszeretsz, belebódulsz, p és egyesülni akarván vele a vízbe veszel… p p p Echó p Csak magadat hallod vissza, p mert mindenkit elüldöztél magadtól, p vagy már senki nem mer megszólalni, p vagy már csak a te nézeteidet szajkózza - p s te a visszhangot párbeszédnek veszed… p p p Nárcisztikus p Az illető saját személyiségét p mások rovására, mindenek fölé helyezve imádja, p ami a dominancia és a kritikátlan igyekezet p (ambíció, becsvágy) révén valósul meg. p Kívülről nézve úgy látszik, hogy ő p nagyra tartja magát, holott gyakrabban p éppen az ellenkezője, az alacsony önbecsülés az igaz. p Számára az embertársakkal való összehasonlítás során p születik meg az én értéke, ezért neki nem elég, ha ő jó, p vagy nagyon jó, neki a legjobbnak kell lennie. p p p Ámítható p Messziről jött ember, p azt mond, amit csak akar - p de egy kis-nagy családban, p egy kis, helyi gyülekezetben p mindenki könnyen ellenőrizheti, p hogy ha te most vizet prédikálsz p akkor bort iszol, vagy nem iszol? p p p Manipulálva p Ha valaki(k) eléri(k), p mert úgy be/átprogramoznak, p hogy azt akard, amit ő(k) akar(nak) – p és közben azt hidd, hogy ezt te magad akartad… p De ez a valami nem a te érdeked szolgálja – sőt… p Te fogod buzgón, szakszerűen magad alatt vágni a fát…. p p p Fenn az ernyő, p de nincsen kas p Te olyannyira nem p akarod magad sajnáltatni, p inkább erőn felüli lakomát rendezel… p hadd higgyék, te nem koldus, de királyfia vagy… p (egy hét dínom-dánom, sok év szánom-bánom) p Vagy attól hiszi, hogy ő is egy Valaki lesz akkor, p ha megveszi azt az autót, amit az ő takarójánál p jóval tovább nyújtózkodva ér el – p egy fél életen át belegebed, p hogy törlessze az uzsorát... p p p Fenn p az ernyő, p nincsen kas. p Rangtartás vagyon nélkül. p Olyanokra mondják, akik p hiába való cifraságokra költenek, p de a legszükségesebbet nélkülözik. p Pl. luxusautóval jár, lakomát rendez, flancol, p de a mindennapokban elemi gondjai vannak… p (már csak a fenntartási/hitelköltség miatt is) p p p Rész és egész p A rád bízott kicsinység… p A szög miatt a patkó elveszett p A patkó miatt a ló elveszett p A ló miatt a lovas elveszett p A lovas miatt a csata elveszett p A csata miatt az ország elveszett p Hát verd be jól a patkószeget! p p p Ne mondj le semmiről p Ne mondj te semmiről. Minden lemondás p egy kis halál. Ne mondj le semmiről. p Minden halál gyilkosság (lélekontás): p meghalni bűn, ne mondj le semmiről. p Isten művét rongálja bármi rontás. p meghalni bűn, ne mondj le semmiről: p minden vágyad az Isten szava benned p mutatva, hogy merre rendelte menned. p Babits Mihály: Szimbólumok (stanzák) p p p Aki p szinte p már csak p egy élő halott, p annyi mindenről p mondott már le végleg: p nem gyakorolja hivatását, p nem szerelmes/házas/családos, p nem barátkozik, ismerkedik, utazik, p már nem énekel, nem táncol és mulat, p nem játszik, nem mókázik s tréfálkozik, p nem játszik hangszeren, nem ír naplót, p nem jár társaságba, nem hív vendéget, p nem vág bele szellemi kalandokba stb. p p p Aki p tényleg p semmiről p nem mond le végleg: p egyszerre akar balett-táncos p és női súlyemelő, bokszoló is lenni – p így biztos, hogy egyik sem lesz belőle, p illetve csak amatőr-dilettáns szinten… p p p Aki p csalódott, p ha rádöbben, hogy p nem lehet bármi/minden belőle, p férfi/nő, artista/zongoraművész stb., p és így magát tétlenségre kárhoztatva p még a kapott egy/több talentumát is p elvesztegetve semmi/senki lesz… p p p Aki, p nem úgy, p mint a nyuszi, p büszke, vagy hitetlen, p és nem is kéri meg a medvét: p ugyan, törölje már őt a halállistájáról, p így már ma nem eszik többet: őt eszik… p p p Ön-stigmatizáló p Úgy akarsz nagyobb, p teljes szólásszabadsághoz jutni, p hogy önként magadra veszed p a bolond bélyegét, stigmáját - p félcédulás szabad szájúként p arra már nem gondolsz, hogy p milyen nagy ennek az ára: p nem veszik komolyan szavaidat! p p p Futóbolond p „Magadban beszélsz” már régóta, p még/már csak hangosan tudsz gondolkodni... p Vagy amit nem mondhatsz el senkinek, p azt így mondod el mindenkinek/senkinek… p De mostanában ez már nem is oly feltűnő, p hisz a járókelők azt hihetik: mobil telefonálsz… p Talán már azért sem sokan szólnak rád/meg, p ha a szembejövő lányok fenekét csapkodod... p Inkább nem avatkoznak be, még bajuk lehet, p közönyüket védik: majd a lány megvédi magát... p p p Félszívvel p mész templomba p és/vagy színházba, p és csodálkozol, hogy p nem történik veled semmi, p semmi izgalmas önismereti szellemi kaland, p semmi pokoljárás, katarzis, megtisztulás, p purgatórium és mennybeszállás... p p p Rút kiskacsa p folyton gyilkol a gúny és csőr, p és te is torszülöttnek látod magad, p pedig te gyönyörű hattyúnak születtél, p „csak” éppen eltévesztetted a helyedet, p és ezért téves az összehasonlítási alapod… p p p Csiki-csuki játék p Ami így, szó szerint p a malomjátékból ismeretes: p hol ide, hol oda ugorva p lesz malmod, s levehetsz p egy bábut az enyéimből... p Ha éppen úgy akarom, p akkor még gyerek vagyok, p ha akarom, akkor már felnőtt!? p Mikor épp melyik előnyösebb, p itt és most melyikkel jár több jog, p és kevesebb kötelesség, teher stb.…! p Így nem leszel soha szabad felnőtt lény… p p p Ön-hajcsár p A rabszolga kijátszhatja urát, p elszabotálhatja a túlmunkát, vagy p vigyázhat rá, hogy lázas semmittevése p valahogy munkává ne fajuljon stb. stb. p De az önkizsákmányolásnak nincs korlátja… p Pont ebbe a kísértésbe hoz a „fejlődés”, p a modern kapitalizmus/szocializmus… p p p Önbecsapás p Ha mások tréfából-komolyan p becsapnak, ugratnak, átvernek, p hazudnak, ámítanak, szédítenek, p az jóval hamarabb kiderül, mint p ha magadat kábítod-ámítod el: p ez akár életfogytiglan is tarthat, p ha nem okulsz magad-más kárából, p ha nincs egy fájó igazat mondó barát, p ha nem ismersz magadra a „mesékben” p p p Pont p itt és most p nem vagy boldog, p de régebben az voltál, p és majd később az leszel... p Majd, ha elvégzed az iskoláidat, p majd, ha lesz állásod és lakásod, p majd, ha megtalálod igazi társad, p majd, ha megbukik ez a kormány, p majd, ha megnyered a lottó ötöst... p Az önáltatásban az ember verhetetlen, p és nem egyszer holtáig sem ocsúdik fel… p p p Kipróbálatlan p Ha csak egy napra p helyet cserélhettél volna, p s megtapasztalhattad volna p a királyfi lét nem is egy keservét, p akkor holtig boldogan élvezhetted volna koldusléted, p és nem keseregtél volna azon, hogy miért ide születtél… p (de ugyanezt megtehetted volna könnyen olyan formán is, p hogy kellő empátiával és fantáziával könyvet olvasol erről) p p p Protezsált p Sokáig áltatod magad, p pedig csak a protekció p segített fel erre a helyre - p de csak addig, amíg egyszer p fel nem gördül a függöny és te p ott állsz az ezerfejű cézár előtt… p Kudarc, bukás, felsülés, fiaskó a vég. p p p Sánta kutya p A hamar utolért hazug. p Aki más tollaival ékeskedik, p mintha ő ölte volna meg a hétfejű sárkányt p (rövid áldicsőség után élethosszan a szégyenpadon) p p p Majd-nem p Majdnem lett gyerekem p Majdnem elértem a vonatot p Majdnem feltettem a pontot az i-re p Majdnem megfejtettem a titkosírást, a rejtvényt p Majdnem lett igazi élettársam/komoly hivatásom… p Majdnem, de végül önhibából mégsem – vagyis: nem… p p p Halálfóbia p A haláltól rettegsz, p vagy a haldokolástól, p a kínhaláltól, hirtelen haláltól stb. p Vagy attól, hogy akkor rádöbbensz: p még nem éltél, ill. más életét élted, p talentumod elásva/rosszra használva, p az ingyen kapott, legjobb dolgokról p végleg lemondva, gépiesen, vegetálva… p Öncsalásban, világ/önámításban… p Életed folytonos haldoklás volt… p p p A p halálfélelem p pont megrövidíti az életedet, p mert daganatos vészjelzést kapsz: p agyad, majd tested/tüdőd úgy reagál, p hogy elkezdi szaporítani a sejteket, p amivel te protokoll orvoshoz mész, p aki diagnózis-sokkol, még rád ijeszt, p és rátesz a sugár-kemo futószalagra… p p p Tudni való p Baj, ha valami szükségeset nem tudsz p Baj, ha valami fölöslegeset – amúgy jól – tudsz p (elveszi raktáradban a tár-helyet a fontos elől) p De még nagyobb baj, ha valami létfontost rosszul tudsz p és ráadásul ezt még jól is csinálod, hajtod végre stb. …! p Pláne, ha te egy amúgy jól képzett, lelkiismeretes stb. p orvos vagy, aki a be is tartja a mai protokoll előírásait… p p p Rossz halál p Abszolút „eutanázia” tilalom p A kínszenvedések meghosszabbítása p Az emberi méltóság alatt vegetáltatás p Otthon szépen meghalni sem hagynak… p Elbúcsúzni, eszméletben végrendelkezni… p Lélegeztető géppel kómában tartott ember p Nincs kegyelemdöfés – orvosi kísérletezgetés... p (és akit kapacitás, pénzhiány miatt halni hagynak? p Ill. az egészséges magzatokat viszont szabad ölni…) p p p Magatehetetlen p Mindenben másra szoruló p Önállóan se enni, se vécézni nem tud p Aki öregkorára olyan lesz, mint a csecsemő p Ha Robinzon lenne, már nem élne (Péntek…) p Már az „megölné”, ha magára hagynák, p de ha szellemileg ép, érdemes még élnie… p Még tanulságos család-történeteket mesélhet, p még bölcs tanácsokat adhat az utódok épülésére… p p p Humanista segítő… p A partra vetett halakat cirógatják, p ezért hálát vagy hálapénzt várnak-követelnek, p vigasz-szavanként ketyeg, sőt pörög a „taxióra”, p csak valahogy az az egy nem jut senkinek az eszébe, p hogy a szerencsétlent visszategye a vízbe lubickolni p Vagy azért sem, mert így kevesebb fizető paciens lenne p Vagy mert ő sem akar visszakerülni a kihívásos életbe… p p p Gyámolítók p Rengeteg az önkéntes segítő, p aki átvisz az úton, ha belepusztulsz is, p aki Mekk mesterként szétszereli a lakásod, p aki fogadatlan prókátorként rosszul védi ügyed, p aki kényszer- „gyógykezel”, mert gyereknek néz, p s ha netán tiltakozol, akkor gondnokság alá vesznek… p p p Titkos p jó-szolgálatok p Saját drágalátos édesanyád p felbontja a leveleidet, kifaggatja barátaidat, p lehallgatja telefonjaidat, olvasgatja titkos naplód, p magándetektívet fogad, és ellenőriz távolétedben is! p Persze csakis teérted, csakis a te érdekedben, p mert te még olyan éretlen gyerek vagy… p p p Prókátor p Fogadatlan, hívatlan p prókátornak ajtó mögött a helye: p aki kéretlenül avatkozik bele olyan dologba, p amihez nincs köze: durva visszautasításra számíthat. p p p Paternalizmus p A biztonsági öv be nem kapcsolása miatt p azonnal megbírságol a rend éber rendőre, p de abban már senki nem gátolhat meg, p hogy minden ingóságod-ingatlanod eladd, p s a pénzt a szerencsejáték vesztőhelyein hagyd... p p p Megpuhítás p Nem sanyargatják p a meghódított, leigázott népet, p mert így esetleg növelnék ellenálló-képességét. p Inkább kényeztetik, kielégítik minden kívánságát, p s így puhánnyá, anyámasszony katonákká válnak p p p Buridán p szamara p Éhen halni két p egyforma szénaköteg között, p mert sehogy nem tud választani, p pedig egyik sem jobb, mint a másik, p de fél, aggódik, hogy hátha mégis… p Így maradhat vénlány, agglegény… p (És ha mégis az egyiket választja, p akkor meg holtig gyötri a gondolat: p biztos a másik lett volna az ízesebb…? p Örök bánata lesz: miért nem inkább p Hufnágel Pistihez ment férjhez…) p p p Babits Mihály p Ádáz kutyám p p Ádáz kutyám, itt heversz mellettem. p Amióta a gazdád én lettem, p ez a hely a legjobb hely tenéked: p nem érhet itt semmi baj se téged. p Rajtam csügg a szemed, hív imádás p együgyű szálán csügg, boldog ádáz. p . p Mert boldog ki jámborul heverhet p valami nagy, jó hatalom mellett. p S te jámbor vagy, bár olykor asszonykád p bosszújára megrablod a konyhát p s csirkét hajszolsz vadul a salátás p ágyakon át: jámbor, noha - Ádáz. p . p Elcsavarogsz néha messze innen, p el is tévedsz kóbor hegyeinkben; p avagy titkos kalandjaid vannak. p Ág tép, gonosz ebek rádrohannak, p zápor is lep, szőröd-bőröd átáz: p ázva, tépve jössz vissza, kis Ádáz. p . p Visszajössz, mert ugyan hova mennél? p Hol lehetne egyéb helyed ennél? p Szimatodból ezer láthatatlan p ösvény vezet téged mindenhonnan p hívebben, mint bennünket a látás: p minden ösvény ide vezet, Ádáz. p . p Tudod, hogy itt valaki hatalmas p gondol veled, büntet és irgalmaz, p gyötör olykor, simogat vagy játszik, p hol apádnak, hol kínzódnak látszik: p de te bízol benne. Bölcs belátás, p bízni abban, kit nem értünk, Ádáz. p . p Óh, bár ahogy te pihensz lábamnál, p bizalommal tudnék én is Annál p megpihenni, aki velem játszik, p hol apámnak, hol kínzómnak látszik, p égi gazda, bosszú, megbocsátás, p s úgy nem értem, mint te engem, Ádáz! p p p Ál állatbarát, p aki állatbolond lesz… p Nem mersz kockáztatni p „idegen”, ismeretlen eredetű p gyerek örökbefogadásával - p kutyával-macskával „pótolod” p a saját család/utódaid hiányát... p p p Se kutyája, p se macskája p Nem csak hogy haszonállat p nincs a háznál, baromfiudvarban, p de házőrző/házi kedvenc, egérfogó p sincsen, akiken keresztül az Isten p taníthatna a természetes életmódra, p a „milyen kevés elég” stb. bölcsességre p p p Állati jó-rossz p A kiskutyádat élettárssá emeled, p s reá öntöd szíved minden melegét! p vagy elzárod magad a (házi)állatoktól, p s csak potenciális ennivalót látsz bennük, p nem társat, tanítót és tanítványt stb. stb. p p p „Érzéki csalódott” p Bedőlsz a látszatoknak: p pl. a kanál görbe is, ha te p itt és most a vízben annak látod p Vagy a Föld egy végtelen síkság, p és a Nap mozog körülötte, felette: p naponta felkel – delel - lenyugszik... p (és minden fényeset aranynak veszel, p és verekszel érte, ha az szar ócskavas, p vagy csillogó-villogó üvegcserép is) p p p Érzési csalódás p Az elöljáró mindent jobban tud: p A katona nem fázik, csak úgy érzi p (S ha brómos teát kap, akkor „eunuch” lesz, p Átmenetileg nem fog semmilyen nemi vágyat érezni) p p p Uniformis p Itt a katonát p szabják a ruhához p és az embereket az ágyhoz - p Prokrusztész foglalkozik ezzel, p Ő nyújtja ki a rövideket, vagy p vagdossa le a kiálló részeket. p Hasonlót próbálnak lelki alkatukkal is… p p p Rész és egész p Lehet, hogy külön-külön p mindenki boldogtalan, senki sem boldogul, p de a társadalom fejlődik, az ország halad, a nép boldog p A katona igazából amúgy sem boldogtalan, csak úgy érzi: p boldogítsa az a tudat, hogy feláldozták, hősi halált halt stb. p Majd az unokái már a kommunista Kánaánban fognak élni!? p p p Vélelem p Ahol és amikor p már elegendő a puszta gyanú, p és bármely polgár perbe fogható p és meghurcolható, és elítélhető is, p ha nem tudja minden kétséget kizáróan p az ártatlanságát bizonyítani... p p p Via activa/ p contemplativa p Ideje a láblógatásnak p és a tenger-átúszásnak p ideje van, illetve ideje lenne, p ha megéreznéd ezt, de pont p akkor „szemlélődsz” /bambulsz, p amikor dönteni, lépni/ugrani kellene. p És akkor nyüzsögsz, produkálod magad, p amikor a feltöltődés, az elmerengés, p elcsendesedés stb. stb. ideje lenne… p p p Aktív-passzív p Amikor dönteni kéne, p akkor kivársz. és magától dől el, p dől ki a fa a házadra, gyerekedre… p És pont akkor és pánikban kapkodsz, p amikor csak passzívan ki kéne várni, p míg majd magától kidob az örvény... p p p A p nem- p cselekvés hatalma... p Az ég alatt a leggyengébbek p átfúrják, ami legkeményebb: p mindenben fészke van a nemlétnek, p ereje a nem-cselekvésnek. p Szó nélküli tanítással p s a nem-cselekvés hatalmával p mi sem mérkőzhet e világban. p Tao Te King 43. p p p Különc p Aki amúgy éldegéli ugyan p konformista, nyárspolgár életét, p de akut, kínzó hiányérzete miatt p ezt olykor-folyton különcködéssel, p extravagáns gesztusokkal színesíti. p Egy unalmas akadémikus filozófus, p aki a pódiumon le-letolja gatyáját… p p p Szájtépő p Te még az ostromállapotban is p mindent újra és újra megvitatnál, p nem fogod fel, mi a vészhelyzet, p mikor jogos szükségállapotot hirdetni: p hisz az égő házban emberek maradtak, p és te vitatod, nem járt-e le munkaidőd... p p p Biflázás p Egy szerepet p szóról szóra be lehet magolni, p de baj van, ha kizökkentenek, s kiesel a szerepből, p mert akkor már spontán reagálni, rögtönözni kell p (ilyenkor már gondban van a papagáj, a szajkó stb.) p p p Balhitű p Azt hitted, p hogy te választottál, p büszke vagy magadra, p hogy meghódítottál egy Nőt... p De ez épp ellenkezőleg történt: p hölgyválasz volt, s te lépre mentél, p jól bevásároltál egy zsákbamacskát, p és már nincs/csekély vigasz a reklamáció... p p p Kiváró p Akinek a türelme p olyannyira végtelen, p mintha egyedül ő élne örökké, p így elmulasztja még a százévben p csak egyszer kínálkozó alkalmat is p p p Aki p könnyelműen elszórakozza p az egyszeri három kívánság alkalmat – p marad a régi állapotában, de ez most már p rosszabb, hisz tudja, hogy jobb lehetett volna… p p p Papucs alatt p Miért mindig a nők azok a mesékben, p akinek semmi nem elég, akik telhetetlenek, p mint annak a halásznak a felesége, p aki kifogta a tengerből az aranyhalat, p és akitől egyre többet és többet kér, p mert küldi az asszony és ő megy… - p míg el nem veszítik a mértéket, p és most már úgy jutnak végleg p vissza oda, ahol induláskor voltak, p hogy már tudták, milyen feljebb... p De miért ilyen papucs a férj? p p p Jótündér – p egy tünemény p Légy készen, s légy résen, p ha hirtelen eléd toppan a Jószerencse p és ott és akkor bármelyik kívánságodat teljesíti. p Mert ez oly igen ritka, vissza nem térő pillanat - p ha semmit se vagy rosszat kérsz, attól koldulsz… p p p Az a lakás, p ami otthonod lehetne, p az egy kupleráj, egy szemétdomb, p egy túlzsúfolt raktár, egy átjáróház, p egy dologház, egy menekültszálló stb., p vagy egy hidegháborús családi tűzfészek… p p p Nem mersz p szólni anyósodnak, p aki segítőkészen bejár hozzátok, p hogy takarítson és rendet rakjon, p hogy ne rendezze be/át életformátokat… p A konfliktus felvállalása és a kompromisszum- p kereső egyezkedés helyett csendben zúgolódsz, p és meg-gyűlölöd őt, és csak tovább szenvedsz… p (és meséled a kegyetlen magyar anyósvicceket) p p p Rendetlen p Soha semmi p nincs a megszokott helyén, p mindig mindent keresni kell, p két kézzel szórva a drága időt. p szerencse, ha előbb, mint utóbb p ráakad a saját kuplerájában… p (vagy anyád „rakott rendet” …) p p p Mód- p szertelen p Próba-szerencse!? p Vak tyúk is talál szemet p de lehet ennél szisztematikusabban is keresni, p mert így magad minimalizálod a találati esélyt... p p p Drága időd pazarolva p tűvé teszed a szénakazlat… p Netán bekötött szemmel, vagy p beszűkült tudati állapotban p keresgélve saját magadnak p nehezíted életfeltételeidet! p p p Belső ellenség p Saját fészkedbe rondítani? p A családi szennyest kiteregetni? p Anyádat feljelenteni, ellene tanúskodni? p Úgy jársz, mint a félig nyúzott bakkecske, p aki feljelentgette, rágalmazta apjuknál a fiúkat, p akiket ezért elűztek otthonról, a jóért rosszal fizetett p (de a végén kitették őt a vadonban farkas martalékul) p p p Aki verembe, p fogságba esik, p és ezt a helyet otthonává teszi, p meg sem próbál, már nem is akar p innen kijönni, szökni, menekülni… p (netán még a segítő kézbe is harap…) p p p Variációk p a veremhelyzetre p Másnak ástad, te estél bele p Beleszülettél, nem is tudsz róla p Beleestél, beletörődsz, berendezkedsz p Nem kérsz segítséget: néma gyereknek… p Agresszív kismalacként türelmetlenkedsz p Követelőzöl és feltételeket szabsz p Beleharapsz a segítségül lenyúló kézbe p Aki segíthetne, azt elijeszted, megbántod p A segítőt berántod, hogy te szabadulj p A segítőt berántod sorsközösségbe p Istent várod, de csak embereket látsz p Önként maradsz, hogy sajnáltasd magad p Még te akarsz segíteni a kint levőkön p Büszkén elutasítod az ingyen kegyelmet p Szégyelled helyzeted, s meglapulsz p A hajadnál fogva húznád ki magad p Egy méltatlan személy nem segíthet p Húzod az időt – addig középpontban vagy p Minden idegennel bizalmatlan vagy p Rögtön kétségbeesel és hisztizel p Nem tétlenkedsz: alagutat ásol lefelé… p Egy szalmaszálba kapaszkodnál p Egy szélhámosnak ígéred mindened p Az életed mentésénél fontosabb szajréd p stb. stb. p p p Babits Mihály p Zsoltár férfihangra p p Consolatio mystica. p p Tudod hogy érted történnek mindenek - mit busulsz? p A csillagok örök forgása néked forog p és hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog p a te bűnös lelkedért. p p Ó hidd el nékem, benned a Cél és nálad a Kulcs p Madárka tolla se hull ki, - ég se zeng, - föld se remeg, p hogy az Isten rád ne gondolna. Az Istent sem értheti meg, p aki téged meg nem ért. p p Mert kedvedért alkotott mennyet és földet és tengereket, p hogy benned teljesedjenek; - s korok történetét p szerezte meséskönyvedül, - s napba mártotta ecsetét, p hogy kifesse lelkedet. p p Kinek színezte a hajnalt, az alkonyt, az emberek arcát? Mind teneked! p És kinek kevert sorsokat és örömet és bánatot, p hogy gazdag legyen a lelked? És kinek adott p annyi bús szerelmeket, p p szerelmek bűnét és gyászát? s hogy bűn és gyász egysúlyu legyen, p eleve elosztott számodra szépen derüt és borút, p sorsot és véletlent, világ nyomorát, ínséget, háborút, p mindent a lelkedre mért p p öltöny gyanánt: úgy van! eónok zúgtak, tengerek száradtak, hogy a p lelked: legyen p császárok vétkeztek, seregek törtek, hogy megkapd azt a bút, p amit meg kellett kapnod, és világok vihara fútt p a te bűnös lelkedért! p p Mert ne gondold hogy annyi vagy, amennyi látszol magadnak, p mert mint látásodból kinőtt szemed és homlokod, úgy nagyobb p részed énedből, s nem ismered föl sorsod és csillagod p tükörében magadat, p p és nem sejted hogy véletleneid belőled fakadnak, p és nem tudod hogy messze Napokban tennen erőd p ráng és a planéták félrehajlítják pályád előtt p az adamant rudakat. p p x p EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA p A teljesértékű jó, igaz, szép, boldog Élet p vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét: p a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza p p Itt és most a plusz vagy mínusz végtelen p emberélet/világminőség, virulás/pusztulás, p ill. annak boldog-boldogtalan megélése a tét… p A teljes élet mindenki lehetősége, így „joga”, p sőt kötelessége!? Az „utolsóból” is lehet első, sőt… p p Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos, p önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan, p de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja… p Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten, p „ellenségeimmel” elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek… p p A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak, p de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz…. p Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt, p ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is, p lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma… p p Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink, p az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők, p Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók, p a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és p végül - az általad is fenntartott – rejtett/háttér gonosz hatalom…. p p Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat, p a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat! p Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja, p barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája p -hivatása, otthona/hazája, játéka, társasága, mulatsága stb.stb. p p Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban, p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul, p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva, p idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva, p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen, p p Napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva, p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva, p alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban, p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva, p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva, p p Elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban, p balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul, p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban, p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón, p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.? p p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák. p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam, p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig… p Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés: p tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot! p p Végső soron csak rajtad múlik, hogy boldogan/boldogtalanul p éled le ebben a formában első-utolsó isteni ajándék életedet! p Szabadságra teremtve, felelősséget nem hárítva jó szellemben- p lélekbátran élj, teljesértékűn, istengyermekként kivirulva, és p nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors! p p p.s.: p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató, p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb ön/társismeretre p és szeretetre: bölcs szívű változásra indító magyarán írottak… p x
|
LAST_UPDATED2 |