Boldog-boldogtalan ember: életminőség vizsgálódások - V. |
Írta: Jenő |
2024. február 25. vasárnap, 09:33 |
Boldog-boldogtalan ember: életminőség-vizsgálódások V. az édes-ékes anyanyelvünkön Szellemi segítség lélekbátraknak Bölcs/balga szellemű lélek/élet Táltos paripa vagy állatorvosi ló Isten gyermeke vagy sátánfajzat Régi-új aranykor/vaskori földi pokol Talált, szerzett, javított/vesztett életkincstár Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok Szándékok-következmények és okok-okozatok (Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)
p La Fontaine p A farkas és a bárány p p Minden érv oly erős, p Mint a képviselője: p Bizonyítom, tanulj belőle. p p Szomját oltotta Barika p Egy patak tiszta, szép vizében: p S ott termett a csikasz, kalandvágyóan, éhen, p Lesni, mihez juthatna a hasa. p "Te pimasz, a patak sarát mért zavarod rám?!" - p Kezdte dühösen a Toportyán, - p "No, várj csak, vakmerő, most megfenyítlek!" - p "Nagyuram", - szólt amaz, - "kérem Felségedet, p Ne méltóztassék tűzbe jönni, p Sőt inkább tekintetbe venni, p Hogy a hely, ahol én iszom, p Bizony, bizony p Húsz métert a fenti alatt van: p Következésképp én zavarni semmiképp p Nem tudnám Felséged vizét." - p "De zavarod," - mordul a Gaz, most még vadabban, - p "s tudom, tavaly a szád szórt rám gyalázatot." - p "De hisz én idei bárány vagyok!" p Mondja a Bari, - "s szopnom még az anyám ád!" - p "Ha nem te voltál, hát a bátyád." - p "Nincs bátyám" - "Hát valami rokonod! p Az én népem szörnyen utálják p A pásztorok s kutyáitok: p Hallottam, és ideje bosszút állni!" - p Azzal Barit a Gaz becipeli p A sűrűbe, s minden további p Szócséplés nélkül megeszi. p /Ford.: Szabó Lőrinc/ p p p Civilizáció p Ezelőtt a háborúban p Nem követtek semmi elvet, p Az erősebb a gyengétől p Amit elvehetett, elvett. p Most nem úgy van. A világot p Értekezlet igazgatja: p S az erősebb ha mi csinyt tesz, p Összeűl és – helybehagyja. p Arany János - 1877 körül p p p A p „Kinek p van igaza” kérdést p kar-birkózva eldöntő (szkander) p Vagy aki ököljoggal érvényesíti igazát… p Vagy „Az erősebb kutya baszik” alapon p választaná ki, rabolná el az élete társát, p és drákói szigorral, veréssel tartaná őt meg… p p p Cezarománia p Hatalmaskodásra p és parancsolgatásra, p a hatalom adta lehetőségek p önkényeskedő s nagyzoló kiélésére, p élvezésére irányuló beteges hajlam… p Óriásoknak vállán hőzöngő cezaromán, p rögeszmésen hatalomvágyas kerti törpe, p akiből egy pillanat alatt egy senki lesz… p p p A p magukat p örök szolgaságra ítélők: p a hódító nép idegen istenét imádók – p pl. a mai zsidós keresztény vallás hívői, p a szellemi-lelki „szelíd” önvédtelenek, p akiket birkaként terel a kiválasztott nép. p (már anno a hirtelen „megtért” Pál rabbi p is a Jézus tanítvány apostolok élére állt…) p p p Aki p önként mond le p a szabadságjogokról, p mert akár még a híd alatt hálhatna, p inkább bevonul a létbiztos börtönbe, p ahol viszont már teljesen kiszolgáltatott p a rabtartók kényének, kedvének, p ők diktálják életformáját, és p húzzák a nadrágszíjat is… p p Jól p van dolga, p neki nem parancsol senki, p de akinek ki kell mennie, p mikor mondják „Mars ki!” p Aki csak akkor beszél csak, p ha kérdezik: amúgy „Kuss!” a neve p p p A VÁROSI p ÉS A MEZEI PATKÁNY p p A városi patkány egyszer p meghívta a mezeit, p s jó, polgári ételekkel p úri tálakat terít. p . p Fínom perzsaszőnyegen volt p minden, mit nagy konyha ád; p bő, vidám bendőtömés folyt, p jól evett a két barát. p . p A lakoma nem ért véget, p még kínálást hallani, p mikor a szép ünnepséget p megzavarta valami. p . p Zaj hallatszik s innen-onnan p gyanus léptek neszei, p a városi patkány surran p s követi a mezei. p . p Ujra csend lett, visszatérnek p mindketten a résen át; p s szól a gazda a vendégnek; p «Itt a hús, folytassa hát! p . p - Elég volt, - felelt a másik, p holnap én hívom meg Önt. p Úri koszt nem lesz rogyásig, p de nagyúri lesz a csönd; p . p semmi sem rémít a réten, p úgy eszünk. Nem élvezet, p hogyha jódolgunk felett p rettegés lapúl sötéten!» p La Fontaine p p p La Fontaine – p A farkas és a kutya p p Egy farkas, sovány éhen holt, p Ki nem nagy báránytolvaj volt, p Egy uraságnál meghízott p Komondorral találkozott. p . p „Hej!" – gondolja, de mondani p Nem meri –,,ha még hajdani p Erőm volna, csínyeidért p Sok kutyaharapásidért p Vérbosszút fognék állani." p . p Azonban mintha barátja p Volna, avagy testvérbátyja, p Üdvözli nyájas szavakkal, p Udvarias hajlongásokkal. p . p ,,Ah uram be jó húsban vagy. p Köztünk a különbség mily nagy. p Te fénylesz a kövérségtől. p Engem az éhség öldököl." p . p „Ki az oka, ki hibája? p Az erdők zordon tanyája, p Melyet választál lakodnak, p Oka nyomorúságodnak. p . p A berkek vad rejtekében, p A szegény farkas sötétben p Sokszor egész éjjel lót fut, p Míg egy kis eleséghez jut. p Mi elhagytuk a ligeteket. p Felkerestük az embereket, p Ők igen jól bánnak velünk, p Közös minden eledelünk, p Kivált ha sok a vendége p Gazdánknak, nincs hossza vége p A nyalánkság s csemegének. p Melyet el nem költhetnek." p . p „Ugyan kérlek, hív gazdátok p Ezen ritka szívességét p Nagy és nemes lelkűségét p Mi módon viszonozzátok?" p . p „Csekélység az, kevésből áll. p Ha idegen jár a háznál, p Ugatásunkkal jelt adunk. p Urunktól el nem maradunk; p Mint hív cselédek szolgálunk. p Néha farkat is csóválunk. p De jól tápláljuk magunkat, p S kedvünkre töltjük hasunkat p Csirke- és galambcsontokkal, p S más jó ízű falatokkal." p . p „Azt én is örömest enném, p S a szolgálatot megtenném." p . p „Farkaspajtás! menjünk tehát, p Keressük fel a jó tanyát." p . p Amint mennek, mendegélnek, p Egyet mást összebeszélnek. p Egymás mulattatására, p A farkas társa nyakára p Nézvén, meglátja a törést, p S intéz hozzá ilyen kérdést: p . p ,,Ugyan pajtás mi lehet ez? p Mi az a mi így bélyegez ?" p . p „Csekélység, az örvöm szűk volt, p Attól maradt ez a kis folt." p . p ,,Csekélység? Mi az ördögöt. p Talán bizony láncra is köt p Urad, olyan irgalmatlan p Hozzád? Szegény! Boldogtalan!" p . p ,,Csak néha a gyermekekért, p S úri vendégek kedvéért." p . p „Nem irigyelem sorsodat, p Cifra nyomorúságodat, p Tartsd magadnak, nékem nem kell. p Sorsommal nem cserélem fel. p Az arany szabadságnál nincs p A világon becsesebb kincs. p Ez vidámítja szívünket, p Élesíti értelmünket." p . p Most a rengeteg erdőre p Visszanézvén nyakra-főre p Nyargal, és ugyan csak halad, p S ha meg nem állt, most is szalad. p
p p Kutyasors p Csak rémálom!? p Úgy bánnak veled p mint kivert kóbor kutyával, p kővel dobálnak, elhajtanak, p üldöznek és ütnek-vernek, p vagy befognak kísérleti alanynak - p legjobb esetben bezsúfolnak egy menhelyre... p Ha a lelked halhatatlan és van lélekvándorlás, p akkor nem kizárt, hogy ilyen lesz a következő, p ha te itt és most így bántál valakivel, akárkivel… p p p Hecc p 1. Tréfás bosszantás, ugratás, ingerkedés. p Csak heccből mondta, tette. p || a. (Vkit bosszantó) játékos tréfa; móka. p Jó hecc. Tréfáljuk meg, jó hecc lesz belőle! p 2. Felfújt dolog, indokolatlanul nagy hűhóval folyó ügy. p Nagy heccet csinált ebből a semmiségből. p Ne csinálj mindenből ekkora v. olyan nagy heccet! p 3. Zavart keltő, mozgalmas helyzet, zűrzavar, kavarodás, cirkusz p A heccet mindig szerették az istennők: példa rá a trójai háború. p (Jókai Mór) p 4. (elavult) Állatviadal. Régen Pesten is rendeztek hecceket. p 5. (ritk. hecc hecc alakban is) Uszítás, hajsza vki, vmi ellen. p Heccet indít, rendez vki ellen. Egyszerre ott állok remegve, dideregve, p mint a hecc heccben űzött kiskutya az út közepén. (Móricz Zsigmond) p (A magyar nyelv értelmező szótára) p p p Aki p magát képezve p és sokat gyakorolva p igazi nagymesterévé vált p a gonosz heccelésnek, a durva p cukkolásnak, az ugratásnak stb., p jól tudja, ki az alkalmas célpont. p Aki közönyös, vagy nem érzékeli p az áldozat teherbírását – vagy épp p azt élvezi, hogy ő így összeroppan… p p p Aki egy p alacsony önértékelésű, p így túlérzékeny mimóza, p aki rögtön megsértődik, p és duzzogva ki/félrevonul, p ha a fiúöltözőben mókásan p zrikálják, tréfásan ingerlik, p játékosan bosszantják stb. stb. p p p Életfilm p pisszapörgetésekor p detonációs rádöbbenő: p ő csak egy statiszta volt, p egy bárkivel helyettesíthető, p egy névtelen „arc” a tömegben, p aki nem a saját szerepét játszotta, p aki nem tudta az érdekeit érvényesíteni… p p p A p Niagara p vízesés felett p „kötélen táncolva” p akarod elkápráztatni a világot, p akarsz imponálni a hölgyednek, p de nem előre és föl, hanem hátra, p sőt lefelé nézel és így le is zuhansz… p p p Aki p sem játékban, p sem az életében p nem él a meglepetés erejével, p nem tud kellemes meglepetést p szerezni pl. egy váratlan ajándékkal – p minden következő lépése kiszámítható, p mint egy előre programozott mosógépé… p p p Aki p szinte már p tüntet is vele, hogy p ő mennyire nem kiszámítható, p hogy ő mennyire különcködően szeszélyes p (ezért is alkalmatlan bármily csapatjátékra) p Aki úgy véli, hogy az az ő nőiességének a jele, p hogy olyan, mint nálunk az áprilisi időjárás… p p p Aki p mindig p csak utólag, p már túl későn okos, p csak már kifelé menet, p már csak a lépcsőházban jut eszébe, p hogy mit is kellett volna bent mondania, p és ezért majd otthon veri a fejét a falba, p és haragszik magára/az egész világra… p p p Aki p folytonosan p elvárja, hogy p mindig csak élettársa, p ill. a másik fél alkalmazkodjon hozzá, p mintha pl. ő éppen nagybeteg volna, p és így egy szükségállapot lenne: p ezért körülötte mindenkinek p Őhozzá kéne igazodni… p p p Aki p stip-stop p a Nagybeteg p lesz és marad, hogy p ezzel terrorizálja-zsarolja p non stop kivételes bánásmódért p az állítólag szeretett családtagjait… p (például: Moliere - A képzelt beteg) p p p Aki p mindig p szándékosan p „diplomatikusan” p kétértelműen fogalmaz: p így is, úgy is magyarázható lesz, p akár éppen szöges ellentétesen is… p „A királynét megölni nem kell félnetek p jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem.” p (A központozáson múlik az igen-nem kérdése…) p p p Aki p semmit p nem ad írásban, p mert akkor azt nem p tagadhatja akár rögtön is le, p ha négyszemközt, tanú nélkül szól… p (Mert a szó elrepül, az írás megmarad) p p p Akinél p nincs Gentlemen’s agreement, p vagyis úriemberek megállapodása, p azaz írásba nem foglalt, rögzített, p az adott szóra épülő megegyezése… p A feleségével is többkötetre rúgó p ún. házassági szerződést köt… p p p Aki p semmitmondó – p pedig túl sokat is beszél, p de tényleg semmit nem mond… p Mert például nem megválaszolja, p hanem ravaszul megkerüli a kérdést… p Vagy redundánsan ugyanazt ismételgeti, p más-más formákban, azonos vagy p rokon értelmű szavakkal… p p p Aki p semminek p nem tud itt-most p önfeledten örülni, p neki mindig fenntartása van, p mert ő úgymond oly körültekintő – p hiába süt most a Nap, ő nem derül, p mert akár már pár órán belül beborulhat az ég… p p p Fabula te rasa p A mese nem másról, rólad szól p Értsd meg a „tanmese” bölcs üzenetét p hogy minél kevésbé a magad kárán okulj… p Ismerd meg magad és változtasd meg éltedet p Ha meg másról szól, akkor emberismeretet ad: p ismerd fel álbarátod/ellenséged, s pl. tyúkként p ne a rókákra bízzad az érdekeid védelmét… p p p Azok p a buta tyúkok, p akik maguk képtelenek p érdekeik megfogalmazására p s annak erélyes érvényesítésére, p és akik ezért az erre a funkcióra p önként jelentkező rókákra bízzák p az érdekeik hatékony képviseletét, p akik a halálos ellenségüket veszik p az ő legjobb, igaz jóbaratjának… p p p La Fontaine p A KAKAS ÉS A RÓKA p p Pislogva őrködött szokott helyén, egy ágon, p a vén kakas, furfangos és merész. p Megáll egy róka lenn. A hangja mint a méz. p «Kitört a béke, - szól, barátom, p harcunk emléke ködbe vész. p Hirnök vagyok, repülj karomba s add a szádat, p siess, ne várasd cimborádat, p negyven mérföldem van e hírrel hátra még. p Dolgozhat a baromfinép, p segíti majd, mikor szemelget p testvéreként a róka-nemzet. p Örömtűz ég, keblemre hát, p repülj le, csókom száll reád, p testvéri két karom kitárva.» p «Barátom, - szól a vén kakas, szivemre ír p minden szavad s hunyó napomnak éke, drága p virága p e békehír. p S e hírre pompás ráadás, p az hogy te jössz vele. De ott fut két agár, p ki biztos szintén tudja már p s tudatni jő ezt, nem vitás; p már itt ügetnek, ó míly gyors kengyelfutók; p leszállok én is, várj! négyesben szép a csók.» p «Nem várhatok, futok, későre jár az óra, p csókolj meg máskor, - szól riadtan most a róka, p majd eljövök.» - S a hízelgő szalad, p fák közt búvik, cserjék alatt, p s dühöng. Dugába dőlt a terve. p A vén kakas meg ül merengve p s kacag egy halkan kaccanót; p mert kettős élvezet megcsalni a csalót. p Radnóti Miklós fordítása p p p Aki p mindig p idegen pályán p ellendrukkerek p ellenséges közegében p játszaná le a meccseit, p mert „szereti a kihívásokat”, p szereti fokozni a nehézségeket, p és csökkenteni a nyerési esélyeit… p De azt is, ami ennél is fontosabb, hogy p magából itt-most a maximumot hozza ki! p p p Aki p úgy él, p mintha p tetőtől talpig p páncélruhában, sisakban p menne a nudista strandra leselkedni – p hogy ő mindenkit és mindent láthasson, p de őt - inkognitóját is őrizve – senki sem… p Nehezíti, sőt szinte ellehetetleníti, hogy p megismerhessék/megszerethessék őt p (és ő saját magát...) p p p Aki p semmit p nem tud ingyen, p kegyelemből elfogadni – p mindenért azonnal fizetni akar, p és mindig annak, akitől kapott valamit, p szigorúan számon-tartva az egyenlegét… p Elviselhetetlen kín például a számára, p ha egy ismeretlen jótevő visszajuttatja p az elveszett pénztárcáját, iratait… p p p Aki p soha nem p bizalommal előlegez, p csak kimérve, mint egy boltos, p maximum viszonoz szeretet- p megnyilvánulásokat: p egy előszeretetlen… p p p Aki p senkiben p nem bízva p nem osztja meg p másokkal a nagy munkáját, p és így jó eséllyel beleszakad, p vagy csak a végkimerülésig p kényszer-ezermesterkedik, p kontárkodik, mintha ő is p egy Robinzon lenne… p p p Aki p elszántan, p nagy lendülettel, p de rossz szer-számokkal, p vagy alkalmas eszköz nélkül p gyürkőzik neki a nagy melónak, p kis bicskával vágná ki a tölgyfát, p vagy tollseprűvel takarítaná ki p például Augiász istállóját… p p p Aki p semmit p nem bíz a véletlenre: p ő csak azért gyújtja fel, p és nem biztosítási csalóként, p vagy rombolja le s.k. a már kész házát, p hogy a helyére egy vadonatújat építhessen, p hogy a munkamániáját a végsőkig kiélhesse… p p p Aki p semmit p nem koronáz meg, p sose teszi ki az i-re a pontot, p csak félig kész házak maradnak utána… p Vagy aki csak udvarolgat, de nem nyilatkozik: p nincs lánykérés, házasság, nász, gyerekutód stb. p p p Idétlen p Ügyetlen, p ügyefogyott, ostoba’. p Az idő régebbi idé- tövének p fosztóképzős származéka, p és ami eredetileg idő előttit, p vagyis koraszülöttet jelentett. p Az ilyen elmaradt a szellemi fejlődésben, p így innen van a szó ma is eleven jelentése. p p p Aki p nem akar p paternalista szülő lenni: p csak semmi „szelíd” erőszak - p inkább mindent ráhagy a gyerekre, p nem vállalja a kockázatot, hogy p a gyermeke érettebben majd p maga is helyeselné döntését… p Így csak azt éri el, hogy majdan p pont a gyereke fogja számon-kérni, p hogy miért nem volt erőszakosabb… p p p Mindent p vagy semmit p Ha már a Napnak p nem parancsolhatsz, p akkor a gyermekednek, p sőt még a kiskutyádnak is p csak rimánkodsz, könyörögsz… p Vagy a Napnak is parancsolod, p hogy keljen fel hajnalban, és p a gyerekednek is azt, amit p már úgyis megtett… p p p Aki p az a gazdag, p aki nem büszke rá, p hogy kiveszi arányos részét p a közteherviselésből – ellenkezőleg, p megideologizálja a durva adócsalásait… p (a kormány rosszul gazdálkodik vele stb.) p Miközben élvezi annak az előnyeit, hogy p a szegények becsületesen adóznak… p p p Aki p úgy ítéli meg, p hogy túl sok adót fizet, p és ezt az igazságtalanságot p a maga módján úgy kompenzálja, hogy p folyamatosan nagyban lopja az áramot… p (amit helyette a kisnyugdíjasok fizetnek meg) p p p Aki p nem engedi p -engedélyezi, p hogy a szükség p törvényt bontson: p nem ismer szabályt p erősítő/próbáló kivételt… p Vészhelyzetben sem eszik húst, p ő inkább akkor elvhűen éhenhal… p (horribile dictu a gyermekei is vele) p p p Aki p nem érzi p elég fontosnak p pl. a kapus posztot: p elhagyja az őrhelyét, p mert ő gólt is akar lőni, p hogy a csapata nyerhessen, p és pont így okozza a vesztét, p az így üresen tátongó kapuval… p p p Aki p úgy véli/érzi, hogy p ő nem kívánt gyerek volt, p s ezért egész élete folyamatos p nagy bizonyítás kényszer jegyében zajlik… p Vagy ugyanúgy, ha valaki úgy érzi/véli, p hogy ő Isten nem kívánt gyermeke, p s ezért mindig túl kell teljesítenie… p Őt csak akkor lehet szeretni, p ha valami extrát produkál… p p p Aki p nem fogja fel p a láthatatlanul is p hatékonyan működő p kasztendszert, nomenklatúrát, p és az íratlan feketelistákat stb. stb., p és lelkileg ebbe akár bele is rokkan, p mert címre-rangra, sikerre áhítozik… p Vagy abba, hogy üldözési mániás lesz, p és mindenkiben rosszakarót, ellenséget lát… p p p Paradoxon p Aki nem fogad p embernek, hazának p és Istennek örök hűséget, p mert ő egy Szabad Ember, p aki nem kötelezi el magát… p Nála ezek ugyanis kizárják, p nem pedig feltételezik egymást p Így „csak” a Sátánnak köteleződik el… p p p Aki p nem győz p sírni, vádaskodni, p igazságtételt követelni, p a világ romlására panaszkodni, p ha ebül szerzett jószága ebül vész el, p ha lopott szajréja nagy rabló zsákmánya lesz… p p p A p népi hős p az a garabonciás, p pl. az a Lúdas Matyi, p vagy Naszredin Hodzsa stb., p aki bölcsességével, bátorságával, p leleményességével és humorával p megleckézteti, nevetségessé teszi p a népnyúzó hatalmaskodókat, így p például a Kevély Kerekiket is… p p p A p humor, p mint az elnyomottak p szellemi csodafegyvere, p amikor egy jó viccel, vagy p karikatúrával, verssel, szatírával stb. p nevetségessé téve ellehetetleníthetni p a basáskodó, embernyúzó kiskirályokat… p p p Többet p ésszel, p mint erővel, p avagy „A nagyhatalmú p sündisznócska” tanmeséje, p aki szellemi fölényével űz csúfot p a nála amúgy „hatalmasabb” lényből. p Vagy a ravasz róka, aki jóbarátságot p színlelve veri át a nála erősebb farkast… p p p La Fontaine: p A ravasz róka meg a buta farkas p p Egy este, hogy róka koma a kútba lepillantott, p mit nem látott lent a mélyben? - egy jókora nagy sajtot. p p "Ha én ahhoz hozzájutnék!" - szólt, és szeme kerek lett, p ahogy alant az érett sajt, vagyis a hold kereklett. p p Gondolt egyet, beugrott a fönn himbáló vödörbe. p Azon nyomban megindult a lánc sebesen, csörögve. p p Egyik vödör le a vízbe a rókával, a másik p üresen föl, és máris a káva mellett hintázik. p p Róka koma nyúl a sajtért: nyelve alatt elolvad! p Ott kucorgott a vödörben három éjjel, három nap. p p Rángatja a láncot, de a fönti vödör nem mozdul. p Ő csak úgy jut föl, ha abba bekerül egy nagyobb súly. p p Ázik, fázik, éhkoppot nyel. Végre vigyori pofát p lát odafönt: a kútkáván kárörvendően hajol át. p p "Hát te? - szól a farkas (ő volt) - Csak nem lettél remete?" p "Sajtot eszem - így a róka. - Nyomban elfogy a fele. p p De ha lejössz, hogy lásd, milyen igaz barát vagyok, p abból, ami maradt, adok neked egy szép darabot." p p "S hogy jutok le?" - "Ott a vödör!" - Farkas pajtás beleül. p Csörren a lánc: föl a róka, a farkas meg lerepül. p p Csobban a víz. Kiugrik fönt s nagyot kacag az álnok. p "Egyél-igyál, farkas pajtás! Jó étvágyat kívánok!" p p p Nagyon p nagy kincs p egy igaz jóbarát, p de még mindig jobb, ha nincs, p de közben nyitottan keresed őt, p mintha csak azt hiszed, hogy van, p de ő csak egy álbarát, aki kihasznál stb., p és ráadásul erre csak túl későn döbbensz rá… p p p Aki p azt tartja p a jóbarátjának, p aki hiúságának hízeleg, p pedig csak egy élősködője, p s aki rossz irányba is tereli - p az őszinte igazmondót pedig p éppen az ő legfőbb ellenségének p p p LA FONTAINE: p A HOLLÓ MEG A RÓKA p p Holló úr ült a fatetőn p Csőrébe sajt volt, jókora, p S kit a jóillat csalt oda, p A róka szólt hízelkedőn: p „Á, jónapot, te drága holló! p Mi szép vagy! nincsen is hozzád hasonló! p Nem tódítok, de hogyha hangod p Olyan, mint rajtad ez a toll, ó p Akkor a madarak között első a rangod.” p A holló erre rendkívül örül, p Torkán egy hangot köszörül, p Kitátja csőrét, földre hull a sajtja p A róka felveszi és egyre hajtja. p „A hizelgő, akármi fajta, p Azokból él, akiknek hízeleg: p Felér a sajttal ez a lecke – vedd.” p A holló ámul, pironkodva, végre p Megesküszik, hogy nem megy soha jégre. p (Kosztolányi Dezső fordítása) p p p Aki p a hízelgőt p tartja barátnak, p aki hülyeségre biztatja, p és a téves pályán tartja, p de a fájó igazmondót ellenségnek veszi… p p p Kegyetlen csaló p Titkos örökbe-fogadottaddal p tényleg - csak - az ő érdekében p nem közölted, és ma sem közlöd az igazat? p Annál rosszabb lesz neki az igazság pillanata, p ha a gyerek előbb-utóbb majd másoktól tudja meg… p Ez itt éppen nagyon nem a kegyes csalás esete volt… p p p Erőfitogtatás p Élni és/vagy visszaélni… p Ha képes voltam csúzlit gyártani, p akkor ez a képesség hatalmat is ad, p amivel szabadon élhetek én magam is: p miért ne lődözném le a szelíd galambot - p már csak azért is, mert nem fog visszalőni… p p p Betűhív p Ha Jézus p azt mondta p a gazdag ifjúnak, p hogy ossza szét mindenét, p (vagyona gátolja üdvösségét), p így hát, ha te is mechanikusan p ezt teszed, akkor bizton üdvözülsz… p p p Végletes p Ha épp iszol, p akkor mindent és p mindenkit a kebledre ölelsz, p még a vadidegen járókelőt is, – p másnap másnaposan macska- p jajban meg mindenkit megmarsz, p leginkább/főleg az előszeretteidet…… p Miért nem a Szentlélektől részegedsz meg? p p p „Haszonelvű” p Ha te éppen itt p és most nem csinálsz p valami közvetlenül hasznosat, p már nagyon rosszul érzed magad, p mintha tűkön ülnél – még hogy te p szemlélődve sétálj!? Vagy csak úgy, p magáért a játékért… stb. Időpazarlás!! p p p Fontosság tudatos p Legalább egy évre előre p szinte minden percre beosztva… p Ha te most éppen nem szenvedsz p időhiányban, akkor már nem is érzed p magad elég nagy, elég fontos embernek… p Neked nem is jöhet közbe semmi jó sem, p ami „megzavarhatná” ezt a menetrendet… p p p Pozőr p Fontos ember p vagy fontos mondandóval: p minden egyes szavad alaposan p megfontolod, és lassan tagolod p és nyomatékkal ejted, vagyis így p mindent/semmit se hangsúlyozol… p p p „Öregedési tünet” p Ha elveszett a hited, p ebbe úgy nyugszol bele, p mintha ez a korral járna – p a cinizmust gondolod úgy, p hogy ez az öregek bölcsessége, p hisz már rég már kinőtted az ifjonti p naiv, „hóbortos” stb. idealizmusodat… p p p Hóbortos p Lelki labilitás, p szeszélyesség, p amikor egy személy p bár könnyen nevetgél p egy magára vett viccen, p de könnyen meg is sértődik, p és meg is haragszik másra, p vagyis kiszámíthatatlanul reagál p a vele és körülötte történtekre… p p p Ön- p csonkító p Ha elmúltál p már ennyi meg ennyi, p 30, 40, 50, 60, pláne 70, p te már öreg vagy a focihoz, p a mulatozáshoz, a tánchoz, p az együtt-alváshoz, öleléshez stb. p Ezeknek egyszer s mindenkorra vége! p p p Holtpontos p Ha egyszer eljutsz ide, p meg sem kísérled, hogy p egy új lendületet vegyél, p s nem engeded, hogy más p egy lökést adjon neked - p de beletörődsz „sorsodba” p (Tehetetlenségi nyomaték) p p p Léc p Ha elsőre p nem sikerül átvinni, p akkor már nem próbálkozol, p hátha újra „hibázol”, és netán p kinevetnek a kudarcod miatt – p inkább olyan igen alacsonyra p teszed a lécet, amit így már p könnyűszerrel átléphetsz… p p p Szerencsebérletes p Ha egyszer, itt és most p felvitte az isten a dolgod, p akkor életfogytiglan erre számítasz, p azt hiszed mostantól be vagy fizetve rá!? p (nem tudod, hogy a szerencse forgandó…) p p p Ön- p gyilkos p „bosszúállás” p Ha egyszer bejutsz gazdagékhoz, p pl. az oly irigyelt szomszédodhoz, p pl. meghívót kapsz a lakodalomba, p akkor te - még aznap és rögtön - p ki is ennéd őket a vagyonukból…!? p (lásd: Móricz Zsigmond: Tragédia) p p p Éh/ p zaba-halál p Csak most jöttél meg p a hadifogoly/kényszer- p munkatáborból, ahol alig p adtak enni, sokat éheztél, p jól összeszűkült a gyomrod, p és most egy nap alatt kárpótolnád, p de így csak halálra zabálod magad… p p p Veszteség- p halmozó lény p Ha netán egy ún. p holtbiztos tipp után p egy rossz lóra is tettél, p akkor futsz a pénzed után: p és még tovább is költesz rá p eladva utolsó inged és gatyád… p Mint akinek most nem jöttek be p a megálmodott lottószámok, és p tovább és egyre többet költve p játszik: „a hülyék adóját” fizeti) p p p Vesztésfóbia p Ha a papírforma szerint p nincs legalább egyenlő esélyed, p akkor már el se indulsz a versenyen: p nem megmérettetni, de nyerni akarsz, p a vereség emberi méltóságban alázó…! p Illetve már ki sem állsz a küzdőtérre, p vagy eleve feltett kezekkel, kapitulálva, p egyből a feltétlen megadásról tárgyalva p (jó, hogy az egri várvédők nem így tettek) p p p La Fontaine: p A teknős és a nyúl p p Hetvenkedve szaladgált a nyúl a mezőkön. p “Fülemet rá, futásban nincs, aki legyőzzön! p Nos, ki áll ki velem? – szólt. – Kezdődjék a torna!” p Nagy szerényen a teknős: “Megpróbálom” – mondta. p p “Te? – kacagott föl a nyúl. - Volna hozzá merszed? p Nem elég a hátadon házadat cipelned? p Velem futna versenyt egy ilyen lomha jószág?” p “Akkor is – szólt a teknős – vállalom a próbát.” p p Körülállja a pályát a közönség. “Rajta!” p Kocogni kezd a teknős. Nevet a nyúl rajta, p Párat ugrik, van már fél pálya előnye. p “Buta teknős!” – Gondolja: csúfot űz belőle. p p Megáll, nézi gúnyosan, hogy izzad a másik, p Majd lehever, mintha ágy lenne csak a pázsit, p Nyújtózkodik, hunyt szemmel fekszik hason, háton, p S addig színlel alvást, míg elnyomja az álom. p p Azalatt a teknős csak lépked lankadatlan, p Elcsoszog a szunnyadó nyúl mellett is lassan, p s mire a nap az erdő fái mögé csúszik, p Holtfáradtan bár, de már a cél előtt kúszik. p p Hűsebb lesz a levegő, fölriad a nyúl rá. p Rémültében fölugrik, nagyot rikkant: “Hurrá!” p S rohan. – Késő! Így jár a hetvenkedő néha: p Henceg, s még a teknős is előtte ér célba. p /Rónai György feldolgozása/ p p p Bírvágy p Ha egy nő p vonzóan szép neki, p akkor azt menten birtokolni, p „magáévá tenni” is akarná: p előbb csak a képzeletében, p majd meg „tettlegesen”, hisz p az ösztöne az isten szava…!? p A börtönben lesz elég ideje p ezen elmorfondírozni…. p p p Beteges p jóhiszeműség p Ha egy kereskedő p éppen rád sóz valamit, p te akkor is úgy érzed, hogy p csak a te javadat akarja, p csak még nem jöttél rá, p hogy miként… Továbbra p is hozzá jársz, így majd p csak rájössz egyszer!? p p p Fanatikus p médiumhívő p Ha bemondják p a televízióban, rádióban, p hogy esik/zuhog az eső, p már ki se nézel az ablakon, p vagy nem hiszel a szemednek, p hiszen a meteorológus szakember, p ezért fizeted: ő csak jobban tudja…!? p p p Hitelvesztő p A játékból többször p „Farkas!” -t kiáltó pásztorfiú, p akinek a bajban már nem jönnek segíteni p Vagy a sokat-rendszeresen hazudó ember/média, p aki egyszer hiába szeretné az igazat is elmondani, p s már hiába esküdözik égre-földre: most igazat mond… p p p Vak p vezet p világtalant p Mind a kettő p a gödörbe esik… p Olyan embertől kér p segítséget, jótanácsot, p aki itt maga is tudatlan. p A tönkrement embertől p kérdi: hogy gazdálkodjon. p Vagy ha folyóban fuldokol, p nem a bedobott mentőövbe, p de egy másik, éppen mellette p fuldokolóba kapaszkodik, p de abba jó erősen… p p p Ön- p aggasztó p Az aggódó, akit p gyötri és lassan p megöli a gond, hogy p időben/v. egyáltalán p visszakapja-e például p a kölcsönadott könyveket… p (a pénzről már nem is beszélve…) p Nem tud úgy adni, mintha ajándékozna, p és az csak egy ráadás öröm, ha visszakapja… p p p A raktárra aggódó p A képzelt, vagy igen p valószínűtlen veszélyek p miatt itt és most lebénuló… p Ahogy a Bunda c. népmesében, p amikor anya és leánya a pincében, p ahova borért mentek, elképzelik, hogy p ha a lány férjhez megy és gyereke lesz, p és lejön ide, akkor rászakadhat a boltozat… p p p Ház- p tartási gép p A gyermekeiddel p bástyázod körül magad, p hátha így nem látszik, hogy p már hol tartasz, te, a hős anya, p önleépítő háztartási alkalmazott p a robotgépiesülés pokolba vivő útján… p És mártírkodva nem átallod ismételten p elmondani nekik: boldogságod áldoztad értük… p p p Szerep- p vesztés p Férfikorod javát p a munka frontján p úgymond csatázva töltve p most nyugdíjazva, elbocsátva p kapuzárás előtti pánikban vagy, p mit kezdj magaddal a panelban, p ami idáig a munkásszállód volt… p p p Ön- p gettósító, p elszeparáló p ún. nyugdíjas - p aki begubódzva p gyorsabban megöregszik, p és könnyebben megbetegszik, p mert nem találja a kapcsolatot p és a hangot a kortárs ifjúsággal… p Vagy eleve bemenekül és elbújik p egy ún. öregotthonba (borús alkony) p p p Rossz p időzítő p Aki későn nősül, p és a gyereke is így tesz, p ezért neki hatvanévesen p még nincs unokája, vagyis p nem lehet nagypapa még akkor, p amikor bírná a futást, mászást, p a bújócskázást stb., ami őt meg/ p visszafiatalítaná… p p p Befogadó- p kiebrudaló p A vendégszerető, p szociális-érzékenységű p túl nagy „jószívűségedben” p tömegszállást rendezel be p a kis családi házatokban - p majd előbb-utóbb besokallva, p de még az őrület határa előtt p szitkozódva, gorombán, akár p vasvillával kergeted ki őket… p …és a „hálátlanok” is átkoznak! p p p Rónay György: p A róka és a gólya p p Meghívta a gólyát a róka egyszer ebédre, p s egy lapos tányért tett, színig levessel, elébe. p p A gólya éhes volt, de hosszú csőre p miatt egy jóízű kortyot belőle nem ehetett. p A róka nézte, falt és nevetett. p p Aztán a gólya másnap visszahívta a rókát. p Palackban gőzölgött a sokféle ritka finomság. p p A róka éhes volt, de csak szagolta p az ételt: nem fért a palackba az orra. p Éhen maradt, s a gólyáé lett a sok finom falat. p p A lakoma végén, mikor fölálltak: p "Remélem –szólt a gólya-, p éppoly jónak találtad ebédem, p mint én tegnap a tiédet, barátom; p konyhádon tanult főzni a szakácsom." p p A róka csak nézett, s korgó gyomorral elszaladt." p p x
p EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA p A teljesértékű jó, igaz, szép, boldog Élet p vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét: p a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza p p Itt és most a plusz vagy mínusz végtelen p emberélet/világminőség, virulás/pusztulás, p ill. annak boldog-boldogtalan megélése a tét… p A teljes élet mindenki lehetősége, így „joga”, p sőt kötelessége!? Az „utolsóból” is lehet első, sőt… p p Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos, p önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan, p de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja… p Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten, p „ellenségeimmel” elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek… p p A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak, p de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz…. p Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt, p ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is, p lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma… p p Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink, p az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők, p Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók, p a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és p végül - az általad is fenntartott – rejtett/háttér gonosz hatalom…. p p Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat, p a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat! p Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja, p barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája p -hivatása, otthona/hazája, játéka, társasága, mulatsága stb.stb. p p Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban, p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul, p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva, p idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva, p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen, p p Napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva, p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva, p alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban, p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva, p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva, p p Elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban, p balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul, p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban, p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón, p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.? p p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák. p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam, p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig… p Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés: p tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot! p p Végső soron csak rajtad múlik, hogy boldogan/boldogtalanul p éled le ebben a formában első-utolsó isteni ajándék életedet! p Szabadságra teremtve, felelősséget nem hárítva jó szellemben- p lélekbátran élj, teljesértékűn, istengyermekként kivirulva, és p nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors! p p p.s.: p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató, p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb ön/társismeretre p és szeretetre: bölcs szívű változásra indító magyarán írottak… p x
|
LAST_UPDATED2 |