Boldog-boldogtalan ember: életminőség vizsgálódások - IV. |
Írta: Jenő |
2024. február 23. péntek, 11:35 |
Boldog-boldogtalan ember: életminőség-vizsgálódások IV. az édes-ékes anyanyelvünkön Szellemi segítség lélekbátraknak Bölcs/balga szellemű lélek/élet Táltos paripa vagy állatorvosi ló Isten gyermeke vagy sátánfajzat Régi-új aranykor/vaskori földi pokol Talált, szerzett, javított/vesztett életkincstár Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok Szándékok-következmények és okok-okozatok (Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok) p A molnár, a fia meg a szamár p Szegény volt a molnár, s nyakán élt a fia. p Egyetlen szamarát el kellett adnia. p Hogy kényes bokáit kőben meg ne zúzza, p lábainál fogva fölkötik egy rúdra, p vállukra veszik, és mennek a teherrel, p a molnár és fia. Szembejön egy ember, p s elkezd hahotázni: "Viszik a szamarat! p Nem a csacsi hármuk közt a legszamarabb!" p Hallja ezt a molnár. "Némi igazsága p van a jó embernek - mondja. - Mégse járja, p hogy míg mi izzadunk, ez rúdon hintázzon. p Coki, szürke!" - mennek: fiú a szamáron, p s csak úgy gyalogszerrel utánuk a molnár. p "Nézd a lapajt! - szól egy szemközt jövő polgár - p pöffeszkedik fönn a csacsiján, és hagyja, p hogy gyalog kullogjon utánuk az apja!" p "Így igaz" - gondolja a fiú, leszállva p maga helyett apját ülteti szamárra, p s ő utánuk ballag. - Szól megint egy ember: p "Nem szégyell így bánni egy szegény gyerekkel! p Maga szamáron jár, s fia holtra fárad!" p "Igaz" - szól az öreg, s hátraint fiának, p üljön föl mögéje. Így kocognak most már p egy szamáron ketten: fia meg a molnár. p Mennek egy darabot. Jön valaki ismét. p "Nézzétek! - kiáltja. - Milyen eszenincs nép! p Szerencsétlen jószág! Hogy is nem sajnálják? p Addig hajszolják, míg betörik a hátát." p Leugrik a fiú, lesegíti apját, p a csacsi vidáman ugrándozik. Hagyják, p hadd élje világát, mórikáljon, fusson. p Szaporán lépkednek utána az úton. p Újra jön egy ember. "Szavamra! - kiáltja - p úgy látszik, a világ a bolondját járja: p úrrá lett a szamár, kedvére poroszkál, p s lohol a nyomában fiastul a molnár!" p Erre már a molnárt elfogja a méreg. p "Bolond, ki megfogad minden szóbeszédet! p Nem érdekel eztán senki fecsegése. p Mától nem adok, csak a magam eszére." p La Fontaine p p p „Megfelelő ember” p Arra vagy a legbüszkébb, p hogy veled soha semmi baj nincs: p Megfelelsz a közvélemény, a rokonok, p szomszédok, a családod elvárásainak? p De így alighanem te is úgy fogsz járni, p (az egymásnak ellentmondó elvárások p kereszttüzében, a Lélekre nem figyelve) p mint az öreg-gyerek-teher-szamár p mese szereplői… p p p Provizórikus élet p "Ránk, emberekre nagyon jellemző, p hogy amíg a dolgok függőben vannak, p és van még esélyünk rá, hogy tovább p és egyre tovább húzzuk, mindig reménykedünk, p hogy a legközelebbi utcasarok mögött megtaláljuk a jót, p és ezért sohasem ragaszkodunk hozzá, hogy p ott legyünk boldogok, ahol éppen vagyunk. p De mihelyt megállapodunk, és azt hisszük, hogy p most aztán biztos a siker, ott állunk egy téglafal előtt. p Nem fordul felénk a szerencse, sőt p meglehetős feszültséget okozva várat magára. p És ilyenkor sajnálkozva gondolunk vissza az elmúlt időkre, p amikor még elszökhettünk, és valahol a láthatáron lebegő p felhők között eltűnhettünk. p Így ígérünk magunknak mindig újabb országokat, p újabb esélyeket, csodálatos dolgokat, p és kergetjük egyre tovább az álmokat, p és közben provizórikus életet élünk." p C. G. Jung p p p Igazolatlan hiányzó p Sohasem vagy itt és most jelen!? p Mindig máshova és más korba vágyódsz: p vagy nosztalgiával, értsd: fájó elvágyódással p egy olyan múltba, mely úgy sohasem lehetett, p vagy már végérvényesen eltűnt, nem idézhető, p vagy pedig futurisztikus fantazmagóriákba, p mely utópia, ha megvalósulna, szörnyű lenne… p Vagy az itt-most bírhatót eladod álompénzen… p Egyik sem késztet itt és most önváltoztatásra… p És így a sírig áltatod magad: ott boldog lennél… p p p Álomfeladó p Ifjúkori isteni üzenetedet, p amiről már képet is alkottál, p hogy milyen nagy dolog vár rád, p szép lassan napolgatod/feladod, p nem mersz hibázni, kockáztatni, p félsz a közmegítéléstől, gúnytól, p óvatosan, lelketlenül araszolgatsz, p a napi taposómalom realistája vagy, p hagyod kihunyni a szenvedély tüzét: p eszel, iszol, alszol, ölelsz, de már rég p nem a mindenséggel méred magad… p p p Ha majd p Ha majd nyugdíjas lesz, akkor boldog lesz p Akkor rengeteg ideje, fizetett szabadsága lesz! p Akkor majd olvas, fest, klubba és színkörbe jár stb. p Akkor majd bepótol mindent, amit addig mulasztott? p De: amikről odáig lemondott, az elsorvadt/meghalt, p már nem lesz képes feltámasztani: tétlenül ücsörög, p ami az ördög párnája: rosszban fogja törni a fejét... p p p Ha majd p Ha majd nagy leszel p Ha majd elvégzed az iskolád p Ha majd megnyered a versenyt p Ha majd nagy szerelmed téged választ p Ha majd saját lakásod, nagy fizetésed lesz p Ha majd megnősülsz és gyereked lesz p Ha megnyered a lottó főnyereményt p Ha… akkor majd boldog leszel? p Akkor igen, de itt-most nem… p (ha-ha-ha: hahota) p p p Midasz király p Ha módodban van p egyszer bármit kívánni, p akkor legyen meg a Te akaratod, p és ne is tudakold, hogy mi lenne p a Jóistené, ami a javad szolgálná: p kérd azt, ami neked most a legtöbb, p vagyis váljon minden arannyá kezedben… p (majd meg attól koldulsz…) p p p Münchhausen báró p Saját hajadnál fogva p húznád ki magad a mocsárból. p „Büszkén” ne is kérj segítséget, p hogy is szorulhatnál te másra, p vagy agresszív kismalacként p harapj a segítő kézbe… p p p Ölel/öl p Tragikus p meg nem értés p Csak megsimogatni p szerettem volna a nyuszit, p de a folytonos menekülésével, p értetlenségével annyira felbosszantott, p hogy most már agyoncsapom, ha elérem… p p p Rossz p fokozatok p Az egyik nem ismeri fel a hibáját, p és ellenségnek mond, ha rámutatok. p A tanmese se róla, mindig másról szól - p de azért elbizonytalanodik („moratórium”) p A másik meg nyakló nélkül ismételgeti azt, p nem okul belőle, hátha most majd jól sül el… p Harmadik még büszkén dicsekszik is vele! p p p Tettető p Van, amikor a legjobb túlélési stratégia, p ha folyamatosan hülyének tetteted magad – p Persze a barátaiddal ellenőrizd magadat, p mert jó esélyed van rá: a végén úgy maradsz… p (Svejk, a derék katona: vajon melyikre példa…?) p p p Fent és lent p Az emberiség jótevője az, p aki az este folyamán jól el tudja p játszani Napóleon jól megírt szerepét, p De az már egy kötözni való bolond, p barát/feleségűző, gyerekrontó stb., p elviselhetetlen agresszív zsarnok, p aki az előadás után úgy marad… p p p Kis bajból p fut nagyobba p Büntetés, kényszermunka helyett p valami „dilis” viselkedést színlelsz, p hogy így azt kényelmesen megússzad. p De itt jön a hospitalizáció, illetve p akivel folyamatosan bolondként p bánnak, az akár azzá is válhat… p Vagy lázadsz, és akkor jöhet(ett) p a „nyugtató”, vagy az elektrosokk, p sőt nemrég még az ún. lobotómia is p (lásd: Száll a kakukk fészkére) p p p Diliház p A szabad élet p kihívásai elől megfutamodva p „agyad” valami „elmebajt” produkál, p mert neked most nem ér a neved… p Netán még be is kéredzkedsz egy p létbiztonságot nyújtó intézetbe, p és ide életfogytig berendezkedsz, p és Élet helyett inkább elviseled p a főnővér lelki terrorját, p és „drog-terápiáját” … p (Száll a kakukk fészkére…) p p p Drága p neked a szabadság, p értsd úgy: túl nagy az ára. p Nem akarsz télen a híd alatt hálni, p inkább elkövetsz valamit, hogy így p bekerülj az ingyen meleg börtöncellába, p ahol még teljes ellátást, ruhát-ételt is kapsz, p de ahol a büntető hatalom diktálja a rendet, p és a „meleg” főnök köcsögnek használ… p p p Mankó p Segédeszköz p Jól jön a harmadik láb, egy mankó, p amire támaszkodni lehet, ha a sajátod gipszben van, p de ha idejében nem dobod el: fogyatékos maradsz…! p Így van ez a szellemi mankókkal, „izmusokkal” stb. is p p p Leskelődő p Mások élik helyetted a Nagy Életet, p te megelégszel a drukkolással, kukkolással? p Hisz – szerinted – a boldogságra születni kell, p mert az egy kiválasztott elit kaszt osztályrésze… p Az ennek ellenkezőjét sugalló népmesék hazudnak… p p p Piszkító-tisztító p Jobb ügyhöz méltó bugalommal p mindenkit bemocskol, befeketít p és így ő sem fog annyira kiríni közülük… p Vagy szerecsent mosdat, magát átfesti fehérre p (még ha ez kínosan nagyon hamar le is fog kopni…) p p p Esetleges ember p Most épp itt vagy, de ezzel az erővel lehetnél másol is p Most éppen ide mész, de ezzel a fél szívvel máshova is… p Most éppen ő az élettársad, de annyi másvalaki is lehetne p Most éppen ez a nézeted, de nem túl nagy meggyőződéssel p Most éppen ez és ez a munkád, de mindez merő véletlen stb. p Örömtelenül és szenvedélymentesen, langyosan vegetálsz, p vagy alkohollal, vagy más szenvedélybetegséggel kárpótolsz… p p p Istenkísértő p Feltűnési, bizonyítási p vágyból „extrém sportoló” … p Próbára teszed védőangyalod - p segítségét kérve kiugrasz a repülőből… p Vagy átevezel egy lélekvesztővel az óceánon, p s mindezt pusztán egy Guinness rekord címért! p Jobb ügyhöz méltó buzgalommal, „bátorsággal”, p a keresett-megtalált Hivatásod gyakorlása helyett… p p p Besokalló p A kedvenc zenéd és ételed: p mást se hallgatsz, mást se kérsz: p így ebből a jóból tényleg megárt a sok, p és lehet, hogy akár egy életre megutálod... p Ugyanez az eredmény lesz, ha a számodra p legvonzóbb nővel/férfival lakatlan szigetre p életfogytiglan összezárod magad: taszító lesz… p p p Heroikus pótcselekvő p Pár- vagy hivatáskeresés helyett p az egész világot akarja megtéríteni…!? p A háta mögött levő/benne lakozó istent p nem látva megkerüli akár az egész Földet, p majd összerogyva, magába zuhanva kesereg p egy ilyen „Isten háta mögötti” helyen… p p p Eszkaláció p Nagy bajgyártó p Egy bajból legalább kettőt, p vagy egy sokkal nagyobbat p és jóval tartósabbat csinálni p Például a be nem vallott kis p füllentésből beinduló és így p eszkalálódó hazugságlavina, p ami maga alá temet, mint p egy erkölcsi hullát…… p p p Divide et impera p A nevető harmadik p és a síró-rívó többi áldozat p Hagyod magad társaddal összeugrasztani, p vagy felesleges-káros vetélkedésbe hajszolni, p vagyis megosztani, elgyengíteni és így leuralni p (Így szerezi meg pl. Csongor is az ördögfiókáktól, p a saját szellemi fegyverükkel a varázseszközöket) p p p p KILENCVENKETTEDIK FABULA p Négy ökerről és egy oroszlánról p Négy egyarányú szép szarvas ökör vala egy társaságban, p és mindenkor együtt mennek vala ki a mezőre, p és semmi fenevad nem mere reájok támadni, p miérthogy igen egyenlő akaratúak valának, p és egyik a másik mellett támad vala. p Az erős oroszlán egynyíhánszor feléjek kezde menni, p és noha igen éh volna, azért, látván az egyenességet köztek, p nem mere hozzájok kezdeni. p Végre álnakságot gondola, p és az egyik ökerhöz menvén, mondá neki: p "Tudod-é, mint vagyon dolgod? A te társaid igen meggyűlöltenek tégedet, p és végözést végöztenek ellened. Kirekesztnek a társaságból. p Ez okaért megójad magadat tőlek." p Az öker meghivé az oroszlán beszédét, p és kétséges kezde társaihoz lenni, p és idegenséget hozzájok mutatni. p Ezenképpen méne az oroszlán mind a többihöz, p és eláltatván egybeveszté őket. p Mihelyt ez okaért idegenek löttenek volna egymáshoz, p ottan eljöve az oroszlán, és az egyiket, magának lévént, p megkezdé, és lemará azt és megövé. Annak utána mind a többét is. p Mikoron kedig a negyedikhöz és az utolsóhoz kezdett volna, mondá az: p "Ó, te álnaksággal megtölt fenevad, mely igen megcsaltál minket. p Ha a kétségnek és gyűlölségnek magvát nem hinted vala közünkbe, p bizony győzedelmet nem vöttél volna rajtunk. p De immár oda vagyunk. Minden lelkes állat megtanoljon tőlünk, p hogy álnakságos hízelködé beszédőknek ne higgyen, p és a régi barátságot és társaságot minden apró véleködésért meg ne vesse. p Mert ha mi a mi barátságunkban p és társaságunkban állhatatoson megmaradunk vala: p bezzek ez fene oroszlán egyet sem ött volna bennünk; p de ez a mi bolondságunknak jutalma." p p ÉRTELME p E fabula előszer igen dicsíri az egyenességet a társaságban. p Mert addig, méglen az emberek, kik egy társaságban vannak, p egyenlő akaratúak, és egyik szereti a másikat, p igen nehezen fér valaki hozzájok, hogy kárt tenne avagy ártana nékik. p De ha kétségösek lesznek egymáshoz, és kezdik egymást gyűlölni: p ottan odaveszett minden dolgok. p Ez okaért hamar ne adjad füledet a rágalmazónak, p és nem minden okért megvessed régi barátodnak barátságát. p HELTAI GÁSPÁR p p p Fülemilepör p Azon vitatkoztok, p veszekedtek, pereskedtek, p ami nem az enyém, tiéd, övé – p ami elvileg/gyakorlatilag mindenkié, p ahogyan pl. a fülemile „éneke” - p és ebből hosszú, drága per indul, p ahol csak az ügyvéd, bíró jár jól, p és rossz szomszédság származik, p illetve tartósul, sőt romlik… p („török átok”) p p p A piperkőc p A dandy, aki naphosszat a tükör előtt áll p Aki órákig válogatja, váltogatja alsó-felsőneműit p Aki pacsulikkal, kenceficével keni, fújja be magát p (míg szép lassan, de biztosan lassan este lesz, p és másnap majd kezdheti az egészet elölről) p p p Ápolatlan p Önelhanyagoló, p nem cifrálkodó, sőt… p Életfogytig tartó „nazír” fogadalom: p nem nézel tükörbe, nem adsz magadra, p nem tisztálkodsz és nem szépíted magad, p nem vágod-mosod a hajad, szakállad stb. p és még te csodálkozol, ha elriasztod társaidat… p p p Ördögi körös p - Miért iszol? p - Mert bánatos vagyok. p - Miért vagy bánatos? p - Mert iszok… p (A kis herceg utazásából) p p p Absztinens p Aki arra büszke, p még mellét is döngeti, p hogy semmi alkoholt nem iszik p pedig csak a bor igazságától, p rossz gátlásai feloldásától, p vagy a lappangó, elfojtott, p látens alkoholizmusa p visszatérésétől tart… p p p Ambivalens p Az ellenkezőjébe, p a másik rossz végletbe p átcsapó viselkedésű lény p Aki például a kocsmában p egyre ittasabb állapotban p egy „bátrabb” szókimondó, p hőbörgő és hőzöngő nagylegény, p de azután kijózanodva már otthon p és a munkahelyén meghunyászkodó, p nem ellenkező, nem „visszapofázó” … p p p Meghunyászkodó p A behódoló viselkedés p Behúzni füled, s farkad p Mindenben – őt dicsérve – p a Másikhoz alkalmazkodni, p sőt szinte teljesen hasonulni, p mint egy „jó” ún. papucsférj… p (de azért persze a háta mögött p itt-ott egy kicsit morogni, hőbörögni, p állandó belső ellenállással, ami egy p egyenes út a krónikus cukorbetegséghez…) p p p Két félidő a pokolban p Életed első fele a pénz utáni hajszával telik, p nem kis részben telhetetlen nejed nyomására, p és a békés nyugdíjas évek helyett lerobbansz, p hogy majd a hátralevő években orvosokra költsél, p a hobbira szánt időt fölös-káros kórházban töltsél… p A vagyonod elmegy, de egészséged nem jön vissza, p mert mindenre kész vagy, csak önváltozásra nem… p p p Jellemtelenség p e kor bélyege; p Pedig csak egy, csak egy: a jellem az, p Ami az embert emberré teszi, p E nélkül hitvány, öntudatlan tárgyak, p Vagy legfölebb is állatok vagyunk. p Oh hölgy! könyörgök hozzád, a haza p S az emberiség kettős szent nevében: p Ha gyermekekkel áld meg majd az isten, p Olts gyermekid szivébe jellemet, p Szeplőtelent s megtántoríthatatlant. p És nem szükség, hogy mást is adj nekik, p Mindent adál, ha jellemet adál. p (Petőfi Sándor: Kovács Jánosné emlékkönyvébe) p p p Szabadságos rab p 50 hétig csak gürcölsz, p és behúzod a füled, farkad… p De két hétig, és 52 hétvégén p évi rendes „szabadságon vagy” – p kitombolhatod magad – majd p másnap(osan) húzod az igát tovább p (feltéve, hogy este, illetve hétvégén p nem mellékállásban/házadon gürcölsz) p p p Balszerencse-játékos p Aki csak egyszer volt pár percig bolond, p megkísértette a szerencsejáték ördöge… p Annyira elkábította a kínálkozó kis esély, p hogy gazdag ember, ne kulimunkás legyen! p De az idő alatt minden vagyonát eljátszotta, p és élete további részét dologházban stb. tölti p (vagy kisemmizve, elválva magányban a híd alatt) p p p Zsugori uram p mások szorultságát, p szükségét kihasználva p egyre csak halmozza a vagyonát, p de ő maga nem is élvezi a bőséget, p még magához is a végtelenségig fukar… p (majd végig-nézi fiai esztelen tékozlását) p p p Ingyen p A legjobb dolgok p az életben ingyen vannak – p ami ajándék, szerencse/kegyelem… p (persze némi érdemmel is alapozva) p De te teljesen biztosra akarsz menni, p és pénzért venni, vagy kizsarolni stb. p szeretetet, szerelmet, megbecsülést – p végső soron boldogságot/egészséget… p p p A láthatatlan ember p De nem a sci-fi filmből. p Vagy mert lénye lényege p csak jó szívvel lenne „látható”. p Vagy a mimikris kaméleon rokona ő, p aki vészhelyzetben terepszínű tárgy lesz, p de ő annak elmúltával se változik vissza – p úgy marad – neki nem ér a neve stb. p (jó esélyes: szklerózis multiplex) p p p Csak majdnem p Csak majdnem érted el a vonatot p Csak majdnem költöztél kertes házba p Csak majdnem született meg a gyereked p Csak majdnem lett hivatásod és otthonod p Csak majdnem írtad meg életed nagyregényét p (de végül mégsem, éppen lecsúsztál róla, mert p nem volt bátorságod nagyobb kockázatot vállalni) p p p Ady Endre p A mesebeli János p p Bajban van a messze város, p Gyürkőzni kell a Halállal: p Gyürkőzz, János, rohanj, János. p p Királyfiak s nagy leventék, p Ha palástjukat ott-hagyták: p Rohanj, ha rongy is a mentéd. p p Mesebeli király-lyánnyal p Hogyha akarsz találkozni: p Hadakozzál a Sárkánnyal. p p Csak a mese s csak az átok p Tartott eddig így-úgy is még p S jók e csakok s e csalások. p p Így csináltad ezt már régen, p Van egy kis tapasztalásod p Csalatásban és fenében. p p De csinálod, mert csinálod, p De csináld, mert erre lettél p S ha már álltad, hát kiállod. p p Vagy nem állod s megbénultan p Gunnyasztani fogsz, ha merhetsz, p Öreg bűnödön, a Multon. p p Kellesz a nagy arénára p Akkor is, ha életednek p Életed lesz majd az ára. p p Ha már egyszer idegenbe p Valamikor ide bujtál, p Rohanj jól kimelegedve. p p A király-lyány: mese, János, p De nincs élőbb a mesénél p S mese ellen minden káros. p p Bajban van a messze város, p Gyürkőzni kell a Halállal: p Gyürkőzz, János, rohanj, János. p p p A hetvenkedő katona p A mások hőstettével dicsekvő gyáva, p aki csak a harc elmúlásával jelentkezik. p Vagy a nagyokat lódító-tódító Háry János: p a messzeség operetté szépíti a háborús időket? p Pedig kötéllel fogtak és parancsra embert öltél, p s idegen királyt szolgáló Mesebeli János voltál…!? p Vagy van olyan bölcs és hazaszerető parasztember, p aki ilyen időkben is magyaros virtussal jellem marad… p p p Hátralékhalmozó p Aki addig halogatja p azt, amit ma is megtehet, p míg azok hegyekké nem gyűlnek, p és végképp maguk alá is temetik: p ő egy „tűzoltómunkás” Pató Pál úr, p aki megvárja, míg szinte rá dől a háza… p p p A tűzoltó, p akit zavar, hogy tétlen, p ezért tüzeket csinál, gyújtogat, p hogy neki is legyen napi munkája, p hogy ne érezze lógósnak magát p (és ha a tűzoltó netán piromániás…) p p p Stockholm szindróma p Először kézzel-lábbal tiltakozol, p amikor terroristák túsznak elrabolnak, p és máson sem töröd fejed, mint a menekülésen. p de a szilárd, mert oly szent meggyőződésed híján, p jobb híján, a rövid távú előnyökért megalkudva, p szép lassan azonosulsz emberrablóid eszméivel, p és önként vállalod ezt a szerepet/beállsz közéjük…!? p (arra is áll ez, ha egy zsarnoki rendszer túsza vagy…) p p p Kételkedő p Ha elrabolják p és túszul tartják gyereked, p és pénzt vagy életet alapon p váltságdíjat követelnek érte, p és egy levágott ujját küldik el, p hogy hitelesítsék a követelésüket, p akkor ő még több bizonyítékot kér… p p p Semmilyen p Fantomképtelen p Aki annyira jellegtelen, tucatember, p hogy még különös ismertetőjele sincsen… p Ha nincs beszámozva, könnyen összetéveszthető… p Egyetlen nagy előnye, hogy nehéz őt köröztetni, p mert igen nehéz róla személyleírást adni p p p Rendetlen p Soha semmi p nincs a megszokott helyén, p mindig mindent keresni kell, p két kézzel szórva a drága időt. p szerencse, ha előbb, mint utóbb p ráakad a saját kuplerájában… p (vagy anyád „rakott rendet” …) p p p Fekete szemüveg p Mindent szürkének vagy feketének látsz, p de csak azért, mert a szemed előtt van egy szűrő, p ami csak neked nem engedi meg - „letiltja”, hogy p meglásd a millió színárnyalatot és színkombinációt… p Az eredendő, elvi pesszimizmusod ugyanúgy működik, p soha nem a félig tele, hanem a félig üres pohárt látod, p és még azt sem, hogy most éppen telik, és nem ürül… p p p Aktív-passzív p Nem passzív befogadó, p de aktív világteremtő ember p „A hiba az ön készülékében van…” p Ha a szemüvegeden egy piszok, egy folt van, p akkor azt hiheted, hogy a világban van a hiba. p Ha sötét az üvege, akkor mindent sötétnek látsz. p Vagy hiába jönnek az „éteren át” a közkincsek, p ha nem elég érzékeny a rádió-vevőkészüléked, p vagy nem tudtál jól ráhangolni a csatornára… p p p Utánzó sánta majom p Éjszaka átvág a púpos a temetőn, p egyszer csak elé ugrik egy kis törpe, p s megkérdi a púpost: p - Mi van a hátadon púpos? p - Egy púp p - Kell az neked? p - Nem. p A púpos hirtelen felegyenesedik, p s boldogan sétál keresztül városon. p Szembejön vele a sánta, p akinek elmeséli mi történt. p A sánta fejvesztve rohan a temetőbe, p elé is odaugrik a törpe. p - Mi van a hátadon te sánta. p - Semmi... p - Akkor nesze itt egy púp! p p Kispanasz p Mikor panaszkodhatnak a gyerekek szüleikre? p Ha szüleik rosszul kormányozzák a család hajóját, p ha a hajó süllyed, vagy rossz irányba tart. p De ennek az is lehet oka, hogy a hajót más vezeti: p például ha kalózok szállták meg, s ők diktálnak... p Az is lehet: a szülők olyan valaki hatása alá kerülnek, p aki - mint Tartuffe - bárányőrbe bújt farkasként p szellemileg és lelkileg mérgezi a családi életet... p p p Tartuffe p családellenessége nem látható, p a sci-fi filmek szellemirtói nem tudnák levadászni, p de sokkal valóságosabb és hatóbb, mint pocakja, tokája: p egy földrengés nem tudna akkora csapást mérni p mint aki összeugrasztja a családtagokat, a házaspárt, p elcsábítaná a feleséget és anyát stb. - p de azért a család javát is akarja: kisemmizné őket... p p p Tartuffe p A király meztelen p Még jó, hogy a gyerekek látták, p s hogy az anya is egyre inkább a szívével tudott látni, p és sikerült a családfő előtt is leleplezni a szélhámost, p akit vendégként fogadtak a családba, p de kis híján kitúrta őket otthonukból p szétbomlasztva a szent családi békét! p (állhat ez a hazádba tömegesen benyomuló és befogadott, p abban a szellemi-gazdasági hatalmat átvevő élősködő népre) p p p Az ellenség haszna p Húzz hasznot ellenségeidből. p Értened kell hozzá, hogy p mindent a jó végén fogj meg, p ne a pengén, hogy megvágjon, p hanem a markolatán, amely megvéd. p Kivált, ha ellenségről van szó. p A bölcsnek több haszna van ellenségeiből, p mint az ostobának barátaiból. p A rosszakarat néha hegyeket elmozdít, p melyeknek a jóindulat nem merne nekigyürkőzni. p Sokak nagyságát haragosaik alapozták meg. p A hízelgés ártalmasabb a gyűlöletnél, p mert ez hatásosan orvosolja a hibákat, p melyeket amaz elhallgat. p Az okos tükörnek használja a kajánságot, p mert jobban megmutatja a valót a vonzalomnál, p és általa elejét veszi gyöngéi leszapulásának, p vagy kijavítja azokat. Aki a torzsalkodás, p vagy rosszindulat mezsgyéjén él, p nem lehet eléggé résen. p (Gracián – Életbölcsességek kézikönyve) p p p Nem p hiszi el, hogy p már éppen csak p az ő „ádáz” ellensége p mond valami igazat róla, p így sem húz hasznot belőle p (ő a hízelgő barátaira hallgat, p az ellenséget meg csak gyűlöli, p attól dafke semmit nem tanul…) p p p Személyválogató p Mindig a gazdagabbak tanácsát kéri – p biztos Isten érdemeikért vitte fel dolgukat, p s aki ért a gazdasághoz, a pénzszerzéshez, p az másban, pl. az életvitelben is jó tanácsadó p Akinek egy gyerek, egy koldus, egy parasztember stb. p már hogyan is adhatna megfontolásra méltó tanácsot – p hát még mennyire ki van nála zárva az a lehetőség, p hogy ellensége mondja meg róla az igazságot… p Így maximalizálja annak az esélytelenségét, p hogy valaha is helyes önismerete legyen, p és hogy életében jó döntéseket hozzon… p p p 16. fabula p Az oroszlánról és egérről p p Egy oroszlán elnyútózván az erdőben, elaluvék. p Melléje gyűlvén a mezői egerek, ott játszadoznak vala környüle. p És a kergetésben az egyik reája szökellék az oroszlánra. p Felserkenvén az oroszlán, megkapá az egeret. p Az egér monda az oroszlánnak. p Kérlek tégedet, nagy uram, ne haragudjál reám: p ellened nem akartunk vétni szánszándékkal p és semmivel nem akartunk megbántani. p Kérlek, megbocsásd vétkeinket, p mert nyavalyás férgecskék vagyunk etc. p Az oroszlán gondolkodni kezde, mondván: Micsoda állat ez? p Egy szegény és nyavalyás féreg. p Ha ezen ugyan bosszút állani akarnál, micsoda volna? p Csak szömérem dolog volna. p Mert ez nem arra való, hogy ezen bosszút kellene állanom. p Megbocsátá ez okáért minden vétkét őnéki p és szabadon elbocsátá az egeret és hálaadással elválék tőle. p Egy kevés idő múlva az oroszlán mulatni méne az erdőbe. p És tőrbeesvén igen kezde ríni és síni, és igen jajgatá, p miért hogy látta, hogy fogllyá esett volna. p Hallván ezt az egér, hamar odasiete a sivalkodásra, p hogy meglátná, mi lelte volna az oroszlánt. p És mikoron meglátta volna az oroszlánnak fogságát, monda: p Ne félj, légy jó reménységben, p eszembe jut a te jótéted, hogy szabadon elbocsátál. p Én is ahhoz képest megszömlélem a kötéseket a köteleken, p és megrágom éles fogaimmal azokat és ottan megszabadulhatsz. p És megrágá a köteleknek a csomójokat p és ottan megoldának egymástól és az oroszlán megszabadula p és nagy örömmel az erdőbe menni kezde. p p ÉRTELME p Senki el ne higyje magát az ő uraságában, p nagy tekintötiben és nagy méltóságában, hogy p ahhoz képest megutálná a szegént és a megnyomorultat. p Ha valamiben vétközik, és egyenesen nem találja a dolgot, p nem kell az okáért mindjárást megnyúzni. p Mert az Úristen csodálatos az ő cseleködetiben: p ki gyönyörködik az alázatosoknak felmagasztalásába. p Ez okáért tarts az Istennek ítíletitől p és meg ne utáljad a szegény nyavalyást: p hanem légy engedelmes és kegyelmes hozzá. p Úgy történhetik, hogy ő, noha alávaló és szegény, p ugyan nagy és igen szükséges dologban p szolgálhat és használhat tenéked. p Heltai Gáspár p p x
p EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA p A teljesértékű jó, igaz, szép, boldog Élet p vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét: p a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza p p Itt és most a plusz vagy mínusz végtelen p emberélet/világminőség, virulás/pusztulás, p ill. annak boldog-boldogtalan megélése a tét… p A teljes élet mindenki lehetősége, így „joga”, p sőt kötelessége!? Az „utolsóból” is lehet első, sőt… p p Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos, p önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan, p de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja… p Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten, p „ellenségeimmel” elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek… p p A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak, p de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz…. p Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt, p ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is, p lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma… p p Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink, p az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők, p Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók, p a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és p végül - az általad is fenntartott – rejtett/háttér gonosz hatalom…. p p Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat, p a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat! p Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja, p barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája p -hivatása, otthona/hazája, játéka, társasága, mulatsága stb.stb. p p Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban, p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul, p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva, p idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva, p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen, p p Napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva, p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva, p alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban, p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva, p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva, p p Elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban, p balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul, p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban, p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón, p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.? p p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák. p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam, p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig… p Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés: p tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot! p p Végső soron csak rajtad múlik, hogy boldogan/boldogtalanul p éled le ebben a formában első-utolsó isteni ajándék életedet! p Szabadságra teremtve, felelősséget nem hárítva jó szellemben- p lélekbátran élj, teljesértékűn, istengyermekként kivirulva, és p nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors! p p p.s.: p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató, p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb ön/társismeretre p és szeretetre: bölcs szívű változásra indító magyarán írottak… p x
|
LAST_UPDATED2 |