Boldog-boldogtalan ember: életminőség vizsgálódások - II. |
Írta: Jenő |
2024. február 19. hétfő, 09:53 |
Boldog-boldogtalan ember: életminőség-vizsgálódások – II. az édes-ékes anyanyelvünkön Szellemi segítség lélekbátraknak Bölcs/balga szellemű lélek/élet Táltos paripa vagy állatorvosi ló Isten gyermeke vagy sátánfajzat Régi-új aranykor/vaskori földi pokol Talált, szerzett, javított/vesztett életkincstár Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok Szándékok-következmények és okok-okozatok (Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)
p Ady Endre p A Tűz csiholója p p Csak akkor születtek nagy dolgok, p Ha bátrak voltak, akik mertek p S ha százszor tudtak bátrak lenni, p Százszor bátrak és viharvertek. p p Az első emberi bátorság p Áldassék: a Tűz csiholója, p Aki az ismeretlen lángra p Úgy nézett, mint jogos adóra. p p Mint egy Isten, hóban vacogva p Fogadta szent munkája bérét: p Még ma is minden bátor ember p Csörgedezteti az ő vérét. p p Ez a világ nem testálódott p Tegnaphoz húzó, rongy pulyáknak: p Legkülömb ember, aki bátor p S csak egy külömb van, aki: bátrabb. p p S aki mást akar, mint mi most van, p Kényes bőrét gyáván nem óvja: p Mint ős-ősére ütött Isten: p A fölséges Tűz csiholója. p p p Aki p a kocsmában p egy bősz hőbörgő, p rendszert is megdöntő, p asszonyát szoros láncon tartó, p de a főnöke előtt már mukkanni se mer, p és otthon is egy meghunyászkodó papucs… p p p Aki p akkor is üzemel, p amikor nincs ihlete, p nincs munkáján áldás - p aki bele se fog semmibe, p csak meddőn „imádkozik”, p és szidja a frigid múzsáját… p p p Aki p a szükséghelyzetben p rászokott a fizikai/lelki mankóra, p s így annak elmúltával sem mer már p a saját két lábán/ „lábán” állni és járni… p p p Aki p nincs tisztában p a nagyságrenddel, p a helyi értékekkel, és a ritka forintot p sokkal többre becsüli a sűrű fillérnél… p p p Akinek az őszintesége p csak szalonképes szadizmus, p aki nem tudja, mi a tapintat, p és mikor kell kegyesen csalni… p p p Vég- p kiárusító p Minden értékét kis pénzzé tevő p Még szüzességét is kótyavetyélő p Még a becsületét is elvesztegető p Még a lelkiismeretét is bérbe adó p A minden/bármi áron túlélni akaró… p stb. p p p Önkritikátlan p A véges szellemi-lelki erőit p a bátor változtatás helyett gyáván p a fölös-káros önigazolásra fecsérlő p ön-szerecsenmosdató… p p p Külcsín-centrikus p Aki, a belbecse, lelki élete rovására p csak a kirakatát rendezgető, szépítő, gazdagító p (majd előbb-utóbb kiül arcára a sivár lelkivilága) p p p Álbölcs – p Vanitatum vanitas p Minden hiábavaló…!? p Az ő „kozmikus perspektívájából” az ember p csak beprogramozott hangya/hiába hősködő lény, p nála nagyobb földi/égi erők kiszolgáltatott játékszere… p p p Ő hol p kis tehetetlen, p szélfútta porszemnek, p hol a mindenható istennek látja/tartja magát, p és ezen két rossz véglet közt ide-oda csapódik… p p p Miért pont, p esetleg egyedül ő p legyen tisztességes? p Hiszen kiterítik őt is úgyis… p Pedig, ha Isten akár csak p egyetlen ilyen embert találna, p akkor már megkegyelmezne, p és nem lenne új vízözön…!? p p p Aki p a két végéről p elégeti a gyertyát: p az éjt is nappallá teszi, p mintha közeledne a világvég, p mint aki már mielőbb megboldogulna…!? p p p Aki p esztelenül tékozolja, p drága idejét, lopja a napjait, p kicselezi, ellógja a Dolgait stb., p mint aki e Földön is örökké élne… p p p Tiszta volt p ő is mindaddig, p míg bele nem ment p a kölcsönös sárdobálásba, p mert ő úgymond felveszi a kesztyűt, p a sérelmét azonnal meg kell torolnia… p p p Aki p bedől a látszatnak, p és nem az amúgy táltos p gebét választja a ménesből, p de a csillogó-villogó paripát… p p p Potya vendégség: p amíg nincs degeszre, p puffadásig tömve a hasa, nem távozik p Netán ki is enné vagyonából a gazdagot… p (És úgy jár, mint Kis János Móricz Zsigmond p Tragédia című elbeszélésének az irigy főhőse…) p p p Ő mindenki p eszén túljárna: p kettős ügynökként p még jobban is keresne, mint… p (várható lebukása után persze p mind a két oldalon megvetik, leköpik) p p p Hűbele Balázs p Akinek csak a karját p kellett volna kinyújtania p a szíve választottjáért, de p nem volt vér a pucájában, p s egy hamis ábrándképért p megkerülte az egész Földet – p mire visszajött, már lemaradt… p p p Akit p még az unokái is p naponta emlegetnek, p de leginkább átkoznak p a státusz szimbólumai, pl. p a palotája, a síremlékműve p uzsora-kamatát nyögve… p p Egy p sértődős mimóza, p egy Rézbányai Győző, p aki „szinte” önismeretlenül p mi másnak, mint egy futball- p bírónak ön-jelölteti magát… p p p Aki p nem ül bele p a mentőcsónakba, p neki Isten ígérte eljövetelét, p a nagy szükségben a segítségét, p és ha nem Ő jön el, akkor nincs is… p p p Élő- p égő fáklya p Aki bármire képes, p hogy legalább öt percig p csak őróla beszéljen a világ - p akár még fel is gyújtja magát… p p p Aki p részegen p lépre menve p önként teherbe ejt p egy világcsúfja banyát: p holtáig a nyakán maradnak, p és a jó házassága meg rámegy… p p p Aki p meglopja önmagát: p a gyönyörű pásztorórák helyett p csak kóbor numerákban van része, p és mikor erre rádöbben, már késő, p „skalpgyűjteménye” se gyönyörködteti… p p p Aki p „igazoltan” p és ezért tüntetően boldogtalan: p hiszen mindenkinek látnia kellene, p hogy ő rosszkor/rossz helyre született, p halmozottan hátrányos helyzetekbe került… p p p Nincs p új a Nap alatt, p minden „déja vu”: p a semmin se csodálkozó, p és így dögunalomban szenvedő… p p p Aki p moslékká p keveri egybe a fogásokat, p és így ezzel sok időt spórol, p hisz úgyis mind egy helyre megy p (vagy csak űrhajós-tablettát „eszik”) p p p Aki p ravaszul, p a többieket kijátszva p rablógazdálkodást folytat p a közös legelő drága kincsével: p így ott hamarosan fű nem terem neki se… p p p Drágakő p Csiszolt gyémánt helyett p nyers, csiszolatlan marad, p vagy korán szürke hamuvá ég ki… p p p Aki p semmilyen se… p Se nem hideg, se nem meleg - p csak az Úr által kiköpött langyos p p p Ady Endre p A krisztusok mártírja p p Vad, nagyszerű rajongást oltott p Az Érnek partja énbelém, p Csupa pogányság volt a lelkem, p Gondtalan vágy és vak remény. p p Forgott körültem zagyva módon, p Lármával, vadul a világ p És én kerestem egyre-egyre p Valami nagy Harmóniát. p p Paraszt Apollónak termettem, p Ki dalos, erős és pogány, p Ki szeretkezve és dalolva p Dől el az élet alkonyán. p p Pogány erőtől, daltól, vágytól p A lelkem immár nem buzog, p Megöltek az evangélisták, p Az életbölcsek, krisztusok. p p p Aki p készakarva öntorzító: p a nagy esze kidagasztja fejét, p de a szíve meg összezsugorítva… p (már-már egy mesterséges intelligencia) p p p Aki p a kevés, p elég jó helyett p inkább a rosszból eszik túl sokat – p a mennyiséggel pótolna minőséget… p p p Aki p egy parazita p ravasz átprogramozó p buta, balga balek áldozata p és attól fogva csak neki szolgál p mint egy bamba vagy kerge birka… p p p Abortusz… p Aki egy idegen, p orvosi latin szóval p szépítgetne magzatgyilkosságot p (ő bagatellizál, sorsa majd dramatizál) p p p Aki amíg p ilyen bűnös-mocskos, p addig ő nem járulhat az Úr elé!? p Pedig Jézust nem nagy ívben kerülték, p de éppen hogy közelegtek hozzá a bűnösök… p p p Az aránytévesztő: p aki ágyúval lő a verébre, p a közvetett fagyilkos, házbontó stb. p Vagy annyira elborult az agya, hogy p nem is bánja, ha minden törik-szakad, p csak az a szemtelen légy is pusztuljon… p p p Az egyik p nem tud vitatkozni, p relevánsan és jól érvelni, p ill. nincs szellemi muníciója stb., p a másik meg egy öncélú vitázó, p akinél nincs tétje az egésznek… p p p Akinél p a hiábavaló p önkínzó fogyókúra után p hedonista zabálás a jutalom – p így csak rosszabb helyzetbe kerül… p p p Bűnbandás: p ily áron rövid úton gazdagodni, p egy kriminális karriert megfutni, p vesszőfutással, a lebukás rémével, p és igen valószínű bekövetkeztével - p és a kisbíró, a lelkiismeret kínpadján… p p p A sikeres p hozományvadász csóró, p aki nagyon korán örül, mert p majd sokat/nagyon szomorkodik: p holtig szenvedi a rossz házasságát, p ahol az ő szava nem sokat/semmit ér… p p p Aki p előbb tetőt ácsol, p majd később alapoz – p a levegőre épít légvárat p (majd a pszichiáterének p még „szép” lakbért is fizethet…) p p p Aki p csak épp p a szó-sorrendet téveszt, p vagy szándékosan fordítja ki, p így pont ellenkezője az értelme p Bocsánatot kérek: a Kohn egy becsületes ember! p A Kohn egy becsületes ember? – bocsánatot kérek! p p p Szeles, p szeleburdi, p aki előbb vág p és csak azután mér, p és így meggondolatlanul p helyrehozhatatlan kárt okozhat… p p p Rossz időzítő p Aki jóval eső után, p későn, feleslegesen p vesz magára köpönyeget, p sőt: esetleg még duplán is, p és még egy esernyőt is tart feje fölé p p p Súgni p se akárkinek lehet – p ha semmit nem tud, p és nem csak elakad, p csak még rosszabb lesz… p p.s.: p Ha elrepül az ő papírja, p oda minden tudománya… p p p Együtt p nem működő p Menj az orvoshoz nagykabátban, p így vizsgáltasd meg így magad, p ne mondd el, hogy igazából mi fáj, p majd szúrd le, ha placebót ír fel, p ill. hogy egy szimulánsnak néz, p és kéri, hogy ne rabold idejét p p p Szabadon p szolgál a szellem p De ha meg lehet – olcsón - venni p az éhenkórászt egy-két vacsorával, p vagy kitüntetéssel, jutalomutazással stb.? p Régen rossz akkor, ha a szellemi emberek p nem vállalják a pokoljáró dudás sorsot, p olykor egészen a mártírhalálig is… p (de sokszor annyi is elegendő lenne, p ha nem abból akarna megélni, amiért él, p vagyis nem lenne egy kapa-kaszakerülő…) p p Koldusdiák p – kolduló szerzetes p Aki még vagy már nem tudja eltartani magát, p És támogatásra vagy közadakozásra szorul p (Aki mindenkit szolgál, azt senki sem fizeti?) p p p Tányérozó, kalapozó p Aki az utcán vagy egy vendéglőben fellép, p Egy hasbeszélő, egy bűvész, egy mókamester stb., p s utána körbejár, s ki-ki tehetsége szerint honorálja p p p "Que p philosopher p c' est apprendre a mourir" p Sose tudhatjuk, hol vár ránk a halál, p ezért várjuk inkább mi őt - mindenütt. p A szabadságra készül fel, aki felkészül a halálra. p Tanuld meg, hogyan kell meghalni, s vége a rabságodnak. p Ha szembe mersz nézni a halállal, p leráztál minden kényszert, szolgaságot. p Semmi rossz az életben nem érhet, p ha jól megértetted, hogy p az élet elvesztése nem rossz... p Michel de Montaigne (1533-1592) p p p A sas p nem kapkod p a legyek után p És nem válthatod p aprópénzre a talentumaidat. p Michelangelo nem faraghat széklábat… p p p Testi p kontaktus – érintés p Az embernek sok napi p szerető érintésre lenne szüksége, p Amit nem pótolhat a lökdösés, taszigálás. p a fogdosás, vagy a pofozás, rugdosás – sőt! p Ami kurkászás, paskolás, simogatás, p kedélyes hátba „verés”, masszírozás, p Baráti-szerelmes ölelés, puszi és csók, p vakarás, birizgálás stb. stb. p p p Aki p a „bezzeg gyerek” p szerepet örömmel elfogadó, p aki így könnyen beképzelt is lesz, p és aki így megutáltatja, izolálja magát, p miközben maga sem előre, de vissza „fejlődik” p p p Ő „csak”, p mint Oscar Wilde, p egyedül a kísértésnek p nem áll ellen – cinikus „bölcsen” p (majd ennek issza az oly keserű levét: p az ördög sokat ígér, keveset ád, az is üröm) p p p Ha p meglátod lelke p tükörképét: az arcát, p akkor azt hinnéd, hogy p csak egy fantomképet látsz… p p p Egy előnye van, p ha rossz fát tesz a tűre: p körözni-keresni is nehéz: p ő egy annyira átlagos, semmilyen, p szinte különös ismertetőjeltelen lény… p p p Ha p úgyis meghalsz, p akkor semmi értelme p a földi erőfeszítéseknek – p kár nagy célokért küzdeni, p önmagad áldozatosan nemesíteni, p bármiért is kitartóan szorgoskodni stb. … p p p Aki p csak egy p hagymaember: p neki nincs is kemény magva, p szilárd jelleme, meggyőződése, p csak sok-sok lehámozható héja… p p p Imponál neki, p ha beveszi a „kemény mag”: p ő csak a csőcselékben erős, p ez lesz az ő pszeudo identitása, p amit egy kreált ellenségkép éltet, p akkor akár még lincselni is kész… p p p Ady Endre: p A mindegy átka p p Sorakoznak s elfutnak a hetek, p Mintha kórház-szagtól futnának. p Talán nem volt soha ilyen beteg p Az Élet, mely szennyesen bukdos p S nem tud eljutni tiszta kúthoz. p p Máskor se volt itt élni jó dolog, p De viharok sűrübben jöttek p És többen voltak zúgó bátorok. p Most már a reménytelen Mindegy p Túlságosan meggyőzött minket. p p A Mindegy, mi ma mindent összetör, p A lágy ujjakat összefonja, p Hogy nem szorul össze az ököl. p S hogy itt még valami teremjen, p Gyertek, menjünk a Mindegy ellen. p p Igenis: kell a bátor lobbanás p S nem élet, hogyha nem kiáltjuk, p Hogy minden vannál mindig jobb a más. p Gyujtsuk ki jól a sziveinket: p Csak azért se győzhet a Mindegy. p p 1913. p p p Aki p bolondul p a kicsire nem ad, p és a nagy meg nem számít… p Akinek pl. tök mindegy, hogy p ő most amnéziát vagy amnesztiát kap… p p p Kamaszos p dackorszak-alkotó, p aki csak azért is ellentmond p az először istennek, majd meg p semmibe nézett szüleinek stb., p s nem növi ki a gyerekbetegségét… p p p Akit meglep, p hogy van még nála is p egy még makacsabb dolog: p mégpedig a kőkemény tény, p ami egyszer csak a fejére zuhan… p p p Büszke rá, hogy p könnyen „hódította meg” a hölgyét, p de háborog, magából kikel, amikor p más is éppen így csapja le a kezéről… p p p Könnyen jött p - nyert, lopott, p talált, ajándékba kapott – p pénze is pontosan így megy el: p elveszti, mert nem vigyáz rá, p elherdálja, elosztogatja, p elszórakozza stb. p p p Aki p pénzzel akar/szeretne p barátokat szerezni és megtartani: p a kocsmában ő fizet a szesztesóknak, p lakomáival élősködőket, potyalesőket p gyűjt maga köré a házába… p p p Aki p csak a bajban döbben rá, p hogy mennyit ér a szesztestvér, p amikor például meg kéne őt védeni, p vagy valami komolyabbat kölcsön adni, p vagy valamilyen ügyletben kezeskedni stb. p p p Aki p egy krónikus p jószándékú szereptévesztő: p a mással pótolhatatlan szülő p helyett ő lesz a gyereke ún. jóbarátja… p p p Aki p egy profi rágalmazó, p aki nagyon jól tudja, hogy p valami hihetőt kell ráfogni, p és azt suttogó propagandával p minél szélesebb körben terjeszteni… p Majd mindez bumerángként visszaüt rá… p p p Aki p visszaél p a szellem p hatalmával, fölényével: p a gúnyolódó lélek-gyilkos, p aki gyilkos iróniájával teszi, p tenné nevetségessé áldozatát… p Miközben így ő magát teszi p éltető humorra képtelenné… p p p Aki p mások előtt p folyton nevetgél, vagy p vigyorog, mint a fakutya – p otthon meg csak búsong, sírdogál p p p Vigyori p Gyakran megokolatlanul p v. a káröröm, gúny, csúfolódás kifejezéseként p fogait mutogatva csúnyán, bántóan v. sértően, p rendszerint hangtalanul nevető… p p p Aki, p ha van éltető humora, p akkor szinte mindent tud, p bölcs mosollyal szemlélő - p de ha nincs, bármire képes… p p p Az idegen, p messziről jött, p nem keresztény kocsmáros, p aki a silány pálinkával csalja, p adósságba veri, kisemmizi a falut, p mert teheti, mert van elég vevő rá… p p p Az p „önigazoló” p ördögi körös: p aki azért iszik, mert bánatos p és aki azért bánatos, mert iszik… p (Saint-Exupéry kis hercege látott ilyet) p p p Aki p alkoholba p fojtaná bánatát, p de az megerősödve p feltámad, sőt szaporodik, p még újabb bánatokat is hoz magával… p p p Időzítés p Aki akkor üti, p de akkor nagyon-nagyon p a vasat, amikor az már hideg. p Akkor kezdené gyerekét nevelni, p amikor az már alig-alig hajlítható… p p p Aki p túl későn p kap észbe, hogy p a gyerek minden p óhaját és sóhaját p máris parancsnak véve p egy nem kis házi zsarnokot p nevelt az egyszem gyerekéből… p p p Amikor p az egymással rivalizáló p meny és anyós egymásra licitálva p halmozzák el ún. minden földi jóval p az egyszem gyereket, ill. unokát: p ki is kövezik útját a pokolba p (Kosztolányi D.: Ali) p p p Aki nem közönyös, p és telve jó szándékkal p úgy leplez le más családban p ún. élethazugságokat, hogy p abból így gyerek-tragédia lesz p (Henrik Ibsen: Vadkacsa) p p p Aki p szentté avatja az anyját, p a „perében” nem az ördög ügyvédje, p amivel a benne jókat is hitelteleníti, p és így ő se jön rá, milyen, tőle kapott p káros teher húzza le az életléghajóját: p miért magányos, hivatástalan, boldogtalan… p p p Ahol p és amikor p szinte kizárólag p a párthűség alapján, p vagy urambátyám alapon stb. p módszeresen kontra-szelektálnak p kulcsfontos társadalmi vezető tisztségekre… p p p Ahol p és amikor p katonai fegyelemerősítést p megtizedeléssel foganatosítók… p (mint pl. Lukács György 1919-ben – p a kommunizmus szent céljához p akár bűnös eszköz is használható…) p p p Aki p éppen p az egy csatában aratott p ún. pirrüszi győzelme miatt p veszíti el magát a nagy háborút, p mert kiheverhetetlen veszteségeket szenved… p p p Aki p majdhogynem p eleve elrendeli magát p az örök elégedetlenségre, p mert mindig azt nézi, hogy p mi tett érte pl. a hazája, és p nem azt, hogy ő mit tett érte… p p p Aki p nem kérdi p és nem azt kutatja, p nyomozza: kinek állt érdekében – p ezért soha nem is deríti így ki a bűnöst p (és így magát is mindig ártatlannak véli…) p p p Ahol p és amikor p nyíltan-titkon p megvesztegethető a bíró: p akár lehet is versenyt licitálni – p egy ideig ennek az előnyét élvezed, p de hosszú távon mindenki veszít, te is… p (lásd például Arany János: Fülemüle c. művét) p p p Aki p már nem p is borotválkozik, p és ehhez humoros/ p magasztos indokot kreál, p csak hogy ne kelljen neki tükörbe néznie, p és a saját arcát, és így a lelkét is meglátnia… p p p Aki p látatlanban p odaígéri az ördögnek p azt, amiről ő még nem tud: p az otthon, távollétében, előtte p még titokban fogant/születendő gyermekét p p p Aki p beléphetne p már az oázisba, p hisz mindjárt szomjan hal p ha előbb vesz egy, az előtte p levő sivatagi helyzetben teljesen p feleslegesnek látszó nyakkendőt – p de nem vett és így szomjan is hal… p p p Aki p magát p Isten előtt p nem alázza meg, p ott oly kevély és gőgös, p de hogy más tegye, azt megengedi – p sőt ezzel a mentalitással bőven el is éri… p p p Akinek p a hátából akár még p szíjat is lehet hasítani, p ha azt kokárdás eke szánthatja… p p p Ady Endre: p A hőkölés népe p p Ez a hőkölő harcok népe p S mosti lapulása is rávall, p Hogy az úri kiméletlenség p Rásuhintott szíjostorával. p p Mindig ilyen volt: apró kánok p Révén minden igának barma, p Sohse harcolt még harcot végig, p Csak léhán és gyáván kavarta. p p Erőt mutattak, erőt látott, p Vertnek született, nem verőnek. p Önerejét feledte mindig, p Sohse szegzett erőt erőnek. p p Betyár urai így nevelték, p Nem rúg vissza, csak búsan átkoz p S ki egyszer rugott a magyarba, p Szinte kedvet kap a rugáshoz. p p Ma is itt ül lomhán, petyhüdten, p Fejét, jussát, szivét kobozzák p S ha nehányan nem kiáltoznánk, p Azt se tudná, hogy őt pofozzák. p p Csak a Csodák-Ura meglátná p Végre ezt a szánalmas népet, p Adna neki csak egy dárdányi, p Úri, kis kiméletlenséget. p p Hogy néhány maradt sereghajtó p Törötten, fogyva azt ne vallja: p Ezért a népért úgyis mindegy, p Ebsorsot akar, hát - akarja. p p x p EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA p A teljesértékű jó, igaz, szép, boldog Élet p vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét: p a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza p p Itt és most a plusz vagy mínusz végtelen p emberélet/világminőség, virulás/pusztulás, p ill. annak boldog-boldogtalan megélése a tét… p A teljes élet mindenki lehetősége, így „joga”, p sőt kötelessége!? Az „utolsóból” is lehet első, sőt… p p Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos, p önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan, p de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja… p Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten, p „ellenségeimmel” elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek… p p A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak, p de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz…. p Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt, p ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is, p lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma… p p Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink, p az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők, p Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók, p a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és p végül - az általad is fenntartott – rejtett/háttér gonosz hatalom…. p p Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat, p a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat! p Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja, p barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája p -hivatása, otthona/hazája, játéka, társasága, mulatsága stb.stb. p p Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban, p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul, p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva, p idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva, p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen, p p Napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva, p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva, p alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban, p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva, p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva, p p Elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban, p balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul, p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban, p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón, p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.? p p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák. p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam, p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig… p Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés: p tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot! p p Végső soron csak rajtad múlik, hogy boldogan/boldogtalanul p éled le ebben a formában első-utolsó isteni ajándék életedet! p Szabadságra teremtve, felelősséget nem hárítva jó szellemben- p lélekbátran élj, teljesértékűn, istengyermekként kivirulva, és p nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors! p p p.s.: p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató, p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb ön/társismeretre p és szeretetre: bölcs szívű változásra indító magyarán írottak… p x
|
LAST_UPDATED2 |