Eugéniusz: Létrontás/javítás - Egymondatos szabad ötletek - XI. |
Írta: Jenő |
2024. január 20. szombat, 11:09 |
Eugéniusz: Létrontás vagy javítás - Egymondatos szabad ötletek -XI. Nagy Életminőség Jenciklopédia Ami az/egy ember hatalmában áll, magának/másnak ártani/használni Témakörök és gondolatcsírák gyűjtése Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek Egy táltos paripa vagy egy állatorvosi ló Isten édes gyermeke - ördög/sátánfajzat Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok Komjáthy Jenő A homályból
Ki fény vagyok, homályban éltem, Világ elől elrejtezém: Nagy, ismeretlen messzeségben Magányosan lobogtam én. . Míg más napok ragyogtak erre S imádta őket mind a nép; Addig szívem nem látta egy se, Nem érzé tiszta, nagy hevét. . Sugaramat nem verte vissza, Magamban égő láng valék; Világomat gyönyörrel itta Csupán a könnyű, tiszta lég. . Csupán a boldog csillagokra Néztem föl a nagy éjszakán, Velük keringve és lobogva Epedtem felsőbb lét után. . De mostan szívem szerteárad, Gátját szakítva szétömöl, Keresve földi, égi társat Kire borulni szent gyönyör. . Melege, fénye széjjelomlik Elűzve a sűrű homályt És millió sugárrá foszlik, Hogy minden szívet járjon át. . Rohanj a lelkek tengerébe Lelkem, te büszke nagy folyam! Szakadj a boldog összeségbe, Hova minden világ rohan! . Halj át az élet-óceánba És mindenekbe halva élj! A szellemek rokon világa Szavadra rég figyel: beszélj! . Ölelni vágyom a világot És sírni milliók szívén; Beoltani e tiszta lángot Vágyom milliók szívébe én. . Oh jöjjetek velem repülni, Velem zokogni, zengeni, Egy érzelemviharba dülni, egy Indulatba rengeni. . Szívembe' hordom én a lángot, Szívembe' hordom a napot: Oh, gyújtsatok rokon világot! Én látok: ti is lássatok!
Komjáthy Jenő ÁRNY
Egy gondolattól nincsen pihenésed, Zord réme kísér mindenüvé téged, Nyugodni sír ölén se hagy: Akármi lennél, bármi voltál, Elméd erős, a szíved oltár: Tennenmagadnak árnya vagy. . Megfogni lényedet - tudom - szeretnéd, Erőid égi pompáját kifejtnéd, Elégsz a vágytól, hogy haladj; Hiába futsz hatvány-erővel, Belátod sírva majd idővel, Hogy tenmagadnak árnya vagy. . Érezned kell a roppant űrt magadban, Betölthetetlen és áthághatatlan, Hiába forr a szív s az agy; Nem nyughatol meg semmi célon, Kacagva kísér, hajt a démon: Tennenmagadnak árnya vagy! . Teremtés szégyenét itt látva ebben, Ez, ami rád vadász mindenha lesben, Légy bármi jó, légy bármi nagy; Elégsz a vágytól, megragadnád, Sötét szeméből gúnyt lövell rád: Csak tenmagadnak árnya vagy! . Atóm vagy s mégis végtelen mivoltú; Úr vagy, ki szolgál és király, ki koldul, Az istenálmok roncsa vagy; Örvény a lelked, színre csilló, Örök a lényed, élted illó, Magadnak létlen árnya vagy! . Mit szomjazol mindegyre telhetetlen? Nyugtot nem lelhet az, mi véghetetlen, Vágyakbul újra vágy fakad, Szomjad növekszik egyre jobban, Nem oltható lángokra lobban: Magad magadnak árnya vagy! . A gondolat haláli szárnya rebben, S meghűl a vér a kékellő erekben, Ifjú szivedhez odafagy; Szépítenéd és eltagadnád, Ám démonod ujjal mutat rád: Árnyék! Magadnak árnya vagy!
[Szenic, 1890. szeptember 8.] * p 1 p p Részegen nem vezet, csak gyogyósan-gyagyásan: ön/közveszélyes p Ez az ő mentsége: „csak” egyszer aludt el a volánnál – „családirtás” … p p A sírást holtig szégyellő fiú-férfi, aki nem tud így megkönnyebbülni, p vagy az érzelmi zsaroló bőgőmasina, aki utolsó „érvként” beveti ezt… p p Három kívánság mesék azokról, akik az egyszeri, első-utolsó, p vagyis soha vissza nem térő jó alkalomból csinál balszerencsét… p p Szennyesteregető: a sértett családtagok a bíróságon perre mennek p A tyúkért pereskedő legalább egy disznót veszít: az ügyvédzseb tömő p p Nincs már becsületszava, hiába fogadkozik, ő már eljátszotta azt p Játszi könnyedséggel elszórakozta, kínkeservesen szerezheti vissza… p p Az élethely-tévesztő „rút kis kacsa”, akit gúnyolnak, kiközösítenek, p pedig szép hattyúnak született, „csak” nem találta meg az élethelyét… p p Addig hencegően „bátor”, igazából vakmerő, amíg az italozása tart p A kocsmai hőbörgő, aki otthon/hivatalban papucs/meghunyászkodó p p Rossz, elhasznált, büdös levegőt szív be: mert nem mer szólni, p vagy parancsszóra non stop maszkot visel/nincs lakásszellőzés stb. p p Aki csak a munkabért nézi, s ha elég sok, bármit elvállal, p nem érdekli a zajártalom, méreggőzölgés, rossz munkahelyi légkör stb. p p Akinek fogalma sincs, hogy a munkájával miben vesz részt – p ő csak egy csavar a gépezetben: atomerőmű/bomba – neki mindegy…. p p Ő is „katona”: a hallgatólagos engedelmével betörték, idomították, p és ezek után ő már az élete végéig könnyen mozgatható vezényszóra p p Ő egy mindig jól, jobban járni akaró rigorózus boltos, könyvelő: p aki kimutatást vezet: pontosan mennyi is az adott/kapott szívesség p p A jégszívű, ezért mindig fázó, ház/országfelgyújtó Didergő király, p akit csak egy gyermeki szív könyörgése ébreszt rá: nem tud szeretni… p p p 2 p p A szellemi/lelki könnyűbúvár, pedig az igazgyöngy jó mélyen van p Aki olyan művet, zenét stb. nem fogad be, ami lelke mélyére láttatná… p p Aki rettegve-őszülve időzített bombán ül, de nem hatástalanítja p Aggódva figyeli a betegsége súlyosbodó tüneteit, de okát nem hárítja el p p Aki a többiek rovására szegi meg titokban a játékszabályokat: p a közös legelő csapdás rablógazdálkodó - termőföldből sivatag lesz! p p Akinek a családi prüdéria, álszemérem ellen csak a trágárság, p a szemérmetlenség stb. az ifjúkori lázadása: de végül úgy is marad p p Tudathasadás: te vagy az üldöző és a – magad elől - menekülő is p Aki az önhibája miatt kergeti magát újabb házasságba, majd tovább… p p Egy balek analfabéta: aki se írni, se olvasni nem tud, ráadásul p pont a kezelő orvosának diktálja, az meg át is írja, a végrendeletét… p p Aki hiábavalóságokra pazarol drága, mert oly véges életidőt, p és ráadásul magától nem távol tartja, de marasztalja az időrablókat p p Akinek a háborús, vészhelyzeti, katasztrófa alatti indokolt spórolás p már olyannyira a vérévé vált, hogy úgy is maradt, nem tud változtatni… p p Ha ma a becsületes munka eredménye „csak” a tisztes szegénység, p ő ebből kitör, s lesz ferde úton, lebukástól rettegő boldogtalan „gazdag” p p Aki azt hiszi, hogy ő a például a „diáknyomorából” kisegítendő p csak a szép testét kiáruló, hisz nem is csókolózó: a lelke így ép marad… p p A humor magaslatáról, ha felhágna rá, eltörpülne az „óriási” gond p És jókedvűen töltené az életét: tudna-merne magán is jóízűen nevetni p p Aki mindent elviccel, mindenből tréfát űz, nem lehet komolyan venni, p és így hiába is ad le vészhelyzetben segélyhívást, csak nevetnek rajta… p p Komoly kötelességtudatos felnőtt, felelős funkcionárius stb. p aki úgymond „ezért” mindig oly sótlan, nyársat nyelt, komor stb. p p x
Komjáthy Jenő BOLYONGJAK...
Bolyongjak elhagyottan, árván, Dobjon mindenki rám követ! Nem bánom én, akármi vár rám, Amit a végzet hoz: jöhet. . Hadd ünnepeljen vérszopó gazt A nép, mely még most gyáva rab, Megnyugszom, hisz nem tudja ő azt, Hogy lelkem fényes, mint a nap. . Boruljon életemre átok, Mint nemes ércre a salak, Raboljátok ki a világot: Csak téged, Isten, lássalak! . Bár reszkető, sovány kezembe Nyomjátok a koldusbotot, Szememből büszke fény lövellne, Mert boldog én és dús vagyok. . Csak árnyamat dúlhatja szégyen, A fényt magammal hordozom, Szivembe van beírva mélyen A boldogság, a hatalom. . Csak rajta hát, üssétek árnyam, Civódjatok a hűlt nyomon! Én azalatt, kibontva szárnyam, Repűlök égi tájakon. . Kit ti szerettek, meg van ölve; Üldözzetek, mit bánom én! Az eszmehon enyém örökre, Enyém a hatalom, a fény! [1890. január 12., 1890. szeptember 19.]
Komjáthy Jenő DACBÓL
Dacból, haragból szívem összetéptem. Itt állok egyedül, némán, sötéten, Ajkam vonaglik lázas reszketésben. . Dacból, haragból mindent összetörtem, Ami mosolygó, édes volt köröttem, Kéjt, örömet magamtól messze löktem. . Szilaj gyönyörrel mindent összedúltam, Mi égetett, fájt és emelt a múltban, Kegyetlen kézzel önszivembe nyúltam. . Mámort ivám, hevertem rózsaágyon, Csüggtem sok csillogó parányiságon, De fölriadtam: másra, többre vágyom! . Fejemet égeté a púha párna, Fojtogatott az élvek rózsajárma, Magasba tört most lelkem álma. . Szóltam: lemondok, mindenről lemondok, Miért hevülnek annyian bolondok, Puhány érzésre lágy rimet se mondok. . Küzdék; a lomha békét megvetettem, Harc, lobogó csaták után epedtem, Bosszút lihegve, mindig lelkesebben. . Jártam sürű tömegben. Taps viharzott. Ragyogni láttam számos büszke arcot, Hír, pompa, taps amint együtt kavargott. . S kérdém magamtól olykor elborúltan: Minden ragyog; hát sűrü ködborúban Mért jársz te köztük, mért jársz koszorútlan? . Hamar beláttam: jobb, hogy ismeretlen, Mi szép, mi nagy e vágyak dúlta mellben; Beh jó, hogy lelkem tőlük illetetlen! . Nem vont könnyű siker, vásári lárma, És ködruhában, nesztelenül járva, Maradtam ismeretlen, néma árva. . De végül untatott e dőre játék, Egyhangu és sivár nyugalmu tájék, És zúgolódva fönnen így kiálték: . Sors! Mért vetettél ilyen környezetbe?! Nincs élet itt, régen kiszíva nedve, Lehelj hát lelket a lélektelenbe! . Isten! Ki földi léttel fölcsufoltál, S szivembe lángot, olthatatlant oltál, Te lásd, ha martaléka lesz az oltár! . S kiáradt lelkem féktelen szavakban, Ki hallja: érezi tüstént hatalmam, Hol tett az íge és erő a dallam. . Nem írom nevemet futó habokra, Emléket nem rovok sívó homokba; Dőljön, aminek dőlni kell romokba! . Ah, tűz a lelkem! És szivem ha dobban Forró gyönyörben, égő fájdalomban: Nem langyos permeteg, tűz van dalomban! . Hajlítva mindég, sohasem hajolva, Átömlik vérem lángoló dalokba, Égő haragba, zengő viharokba. . Örökre szól a dal! Örökre zajlik, S a büszke szó a síron túlra hallik: A teste eltört, lelke még se hajlik!
[Szenic, 1890. július 24.] *
p 3 p p Neki még mindig játék az egész élet: minden visszacsinálható – p pl. a kilőtt helyett átmenetileg az üvegszem is jó, mert visszanyerhető p p Akinek csak egy ádáz létharcos robotolás az élete: struggle for life, p maximálisan hiányzik belőle a könnyed, ötletes, felszabadító játékosság p p Aki elhiszi, hogy tényleg az egész világ az ő esküdt ellensége p és ezért neki mindenki ellen létharcot kell vívnia (lásd: cigány-himnusz) p p Aki először még nem mer szólni, még új fiú, frissen megtért stb. p majd harmadnapra már meg is szokja, hogy egy büdös ketrecben „él” p p A tüzet már csírájában el nem fojtó/a szomszéd ház égését bámuló, p akinek ezért martaléka lesz az élete munkájával felépített háza is… p p Mindent „tudatosan” csinálna, még a járást, és a ki-és belégzést is, p nem engedi: második természet/vegetatív működése tehermentesítse p p A magát örök szolgaságra ítélő, mert egy idegen istenképet imádó, p ami szerint ő csak egy eszköz a kiválasztott nép céljainak elérésére p p Agyaglábú óriás, kétlábú szék, és az egylábú mankós ember, p aki nem támaszkodik a legnagyobbra, a benne rejlő isteni szellemre p p Aki úgymond a maga ura, őneki nem parancsol senki, p pedig csak akkor beszélhet, ha kérdik, amúgy „Kuss!” a neve p p Aki a neki csak jót akaró mosolygó cukros bácsi, vagy ügynök stb. p kedves szavait elhiszi, és névértékben veszi, aki a javát el is veszi… p p A hízelgő, az igazmondással a szakítást nem kockáztató álbarátok p miatt is egy téves pályán futó, és ott rekedő, kínlódó kudarcos életű p p Az ún. bölcset csak külsőségeiben, főleg különcködésükben. p de abban maximális igyekezettel majomutánzó kis epigon, imitátor p p Aki mindenkitől három lépés távolságot megkövetelő: p ki simogatná, ki ölelné így meg? A testkontaktus-hiánybeteg… p p p 4 p p Kisökörként nagy Jupiternek képzeli magát: pofára esik p Ő az a „Mohamed”, aki azt várja, hogy a hegy jöjjön őhozzá… p p Szájhős, csak a szája jár, de olyan kis legény, hogy még p egy leányt csókolni sem mer, mert fél, hogy nem kapja vissza p p Mértéktelen: ami kicsiben, elegendő mennyiségben p az orvossága lenne, az nagyban a halálos mérge lehet/lesz… p p A hamis mellett minden illúziót porig romboló rontó-bontó p Aki nem tudja magát beleélni még egy színdarab előadásába se p p Ő csak „naturálisan” látja és láttatja pl. a csókot: gusztustalan, p mert két embernek összeolvad a szája és abban a nyála is stb. stb. p p Aki a szutyok, mocskos mosdóvízzel az édes gyereket, p vagy egy rossz pappal magát a Jóistent is pöcegödörbe kiöntő p p Aki ősbizalommal, naivan még a nagyvárosban is p egy becsületkasszába gyűjti a munkatermékeinek az árát… p p Aki betegesen rosszhiszemű, s bezárkózó lesz és marad, p ha őt egyszer egy pohár vízért bekéredzkedő tolvaj meglopta p p Az örök halogató, mindenre ráérő Pató Pál uraság: p még a tűzoltómunkát is a körmére égető, másnapra áttevő… p p A gyorsan és nagyon felbuzduló, fellelkesedő, tettvágyas, p de nem kitartó, és nagyon hamar feladó ún. szalmaláng lélek p p Az önfelmentő/önbűneit ajnározó, vagy mismásoló, p magán nem javító, de inkább ádáz bűnbakkereső boldogtalan… p p A csalárd róka-gólya vendégség mindkét bús kárvallottja, p akik sohasem élik át a vendégszeretet/barátság sok-sok örömét… p p Ő kedvtelenül nem fog semmihez, nem főz ebédet: azon nincs áldás? p De ha nem is kezd a munkába, akkor nem is jöhet meg a kedve sem… p p x
Komjáthy Jenő MAGAMHOZ - 1891. jún. 22. -
Ne sírj, ne sírj! Ó, hagyd a múltat! A lélek könnyei a porba hullnak; Növényi táp lesz büszke véred, Hogy lenne zöldebb, A satnya földet Termékenyíti szenvedélyed. . S mi lesz a szellem drágasága, A gondolat gyönyörvilága? Miként a hang eloszlik, elhal; A légbe olvad, Miként az illat, Eltűnsz te is egy halk sohajjal. . Múltaddal, jobb, számolj le végképp, Halottaidnak hagyj te békét, Hozd rendbe gyorsan számadásod! Siess előre, Ugorj a tőrbe, A sírt magadnak ássad, ássad! . Ne sírj, ne sírj! Minden hiába, Csak egy van még számodra hátra, Egy vígaszod van, föld betegje: Mit szíved óhajt, Eljő a nap majd, Elszállsz, eloszlasz kéjelegve. . Hiába sírsz. Te nagy beteg vagy. Minden kigúnyol, minden elhagy; Kegyetlen rend uralg terajtad. Örök magányod, Örök a bánat, Amely lezárja dalos ajkad. . De kéj lesz majd oszolni széjjel, Eggyé olvadni a nagy éjjel, Megsemmisülni csepprül-cseppre! Derűl a gondég, Van vígaszod még: Gondolj a sírra, lét betegje!
Komjáthy Jenő EUTHANÁZIA
Dib-bád öröm s ti tünde élvek, Ragyogó, gúnyos semmiségek Suhanjatok el nyomtalan! Rajongó szívem egyet áhít: Meghalni boldogan! . Rohanjatok, ti pásztorórák! Tiszavirág kéj, fürge nóták Csak múljatok, csak múljatok! S ti néma, hosszu, zordon árnyak, Szivembe nyúljatok! . Dobjátok ki a léha kedvet! Te vérgyönyör s ti vak szerelmek, A tűzre mind, a tűzre mind! Lelkemnek itt már szűk a pálya, Csak fölfelé tekint. . Feledve minden földiséget Egy gondolatnak lángja éget, Hatalmas vágya megrohan: Az üdvözítő kínok árán Meghalni boldogan! . Ó, mondhatatlan lesz, mit érez, Ha tisztamélyű kútfejéhez E büszke szellem visszatér! Dicső Halál! Ha üt az óra, Jövel majd fiadér! . Jövel, jövel, rajongva várlak, Hogy titkaid honába szálljak, El nem riaszt már semmi vész! S merészen, gyorsan, szent erővel Ragad egy égi kéz. . Ragadj, ragadj dicső egedbe, Szépségeit hogy lelkesedve Kutassam és daloljam én! Lelkem csak lelked szomjuhozza, Világok üdve, Fény! . Repülve mindig magasabban, Itt hagyom az omló salakban A földi vágyat, földi kínt; A mindenségnek napja süt rám, Szellője meglegyint. . S repülve mindig sebesebben, Fürdöm a zajló fényelemben, Ó, mérhetetlen gyönyörök! Meglátom arcod, titkos Isten, Fönséges és örök! . S mit hasztalan kutattam én lenn, Egyszerre mind előmbe lebben, Föltárod, ó, dicső Halál! Igazság, látom szűzi arcod, Ölellek, Ideál! . Igy akarok meghalni bátran! Enyém lesz, mit e zabolátlan, E nagyralátó szív kiván; Nem lészen veszteség a nemlét, Hanem boldog hiány. . Igy akarok meghalni tisztán! Áttörni sírom sűrü titkán Láng lelkem már repül, rohan! Eldobni létem tört alakját, Meghalni boldogan! . Igy akarok meghalni büszkén! Lobogva töltött élet üszkén Elégni gyorsan, könnyedén! Nem siratom, mi összeomlott, Örökké élek én! . Elégek én ragyogva fényben, Szétáradok az összeségben, Magamat égbe ragadom, Az ősi honba visszatérek Tisztán és szabadon. . [Szenic, 1890. szeptember 18.] p EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA p A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet p vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét: p a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza p p Itt és most a plusz vagy mínusz végtelen p emberélet/világminőség, virulás/pusztulás, p ill. annak boldog-boldogtalan megélése a tét… p A teljes élet mindenki lehetősége, így „joga”, p sőt kötelessége!? Az „utolsóból” is lehet első, sőt… p p Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos, p önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan, p de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja… p Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten, p „ellenségeimmel” elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek… p p A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak, p de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz…. p Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt, p ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is, p lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma… p p Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink, p az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők, p Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók, p a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és p végül - az általad is fenntartott – rejtett/háttér gonosz hatalom…. p p Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat, p a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat! p Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja, p barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája p -hivatása, otthona/hazája, játéka, társasága, mulatsága stb.stb. p p Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban, p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul, p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva, p idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva, p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen, p p Napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva, p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva, p alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban, p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva, p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva, p p Elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban, p balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul, p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban, p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón, p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.? p p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák. p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam, p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig… p Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés: p tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot! p p Végső soron csak rajtad múlik, hogy boldogan/boldogtalanul p éled le ebben a formában első-utolsó isteni ajándék életedet! p Szabadságra teremtve, felelősséget nem hárítva jó szellemben- p lélekbátran élj, teljesértékűn, istengyermekként kivirulva, és p nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors! p p p.s.: p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató, p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb ön/társismeretre p és szeretetre: bölcs változásra indító magyarán írt gondolatok… p x
|
LAST_UPDATED2 |