Eugéniusz: Létrontás/javítás - Egymondatos szabad ötletek - X. |
Írta: Jenő |
2024. január 20. szombat, 11:08 |
Eugéniusz: Létrontás vagy javítás - Egymondatos szabad ötletek -X. Nagy Életminőség Jenciklopédia Ami az/egy ember hatalmában áll, magának/másnak ártani/használni Témakörök és gondolatcsírák gyűjtése Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek Egy táltos paripa vagy egy állatorvosi ló Isten édes gyermeke - ördög/sátánfajzat Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok Komjáthy Jenő POGÁNY VAGYOK
Pogány vagyok. Nincs bennem semmi Alázatos, tömjénszagú; Zsolozsma, zsoltár, istenesdi Nem ejti lelkemet rabul. . Nem verem én bűnbánva mellem, Nem mondok szánom-bánomot, Olcsó dicséretét se zengem Annak, ki - majmot alkotott. . Nem ejt meg engem semmi földi, Se földöntúli hatalom: Az eget ostrommal bevenni, Nem lekoldulni akarom. . Nem járok templomaitokba, Miket a hízelgés emelt, Bálványotok előtt a porba Lelkem sohase térdepelt. . A földön úr szolgái vagytok, S urat imádtok mennyben is; A szív, a szolgaságba hajtott, Csupán a zsarnokokba hisz. . Szeretek én, s ti hízelegtek, Csúsztok ti, míg repülök én! Imátok lenn a porba reszket, Fönnszárnyaló enyém. . Arcotokon a kegy malasztja; Fő vágyatok a nyugalom: Én nem születtem hódolatra; Szívem örök forradalom. . Pogány vagyok. Dac ül szememben, Gúny és harag rezg ajkimon; Pusztító tűz feszíti mellem, A harcok élvét áhitom. . A gyűlöletnek óceánja Csap olykor át a szívemen; A viharoknak orgonája Játszik most benne rémesen. . Mert gyűlölöm sivár világtok, Amelynek neve: unalom; Ásító kéje nekem átok, Rothadt nyugalmát eldobom. . És gyűlölöm a lomha szörnyet, Gyűlölöm arcod, rút Közöny! Rég fekszi tetemed a földet, Gőzébe hal milljó öröm. . S gyűlöllek téged, korcs Alázat, Törpék álarca, pórerény! Hiszen te adtál kúszni lábat A Gyávaságnak, látom én. . És gyűlölöm a Szolgaságot, A bűnök bűnét mindfölött: Haragtól reszketek, ha látok Egy elnyomót vagy görnyedőt. - . Pogány vagyok. Merész szememben A szép Igazság szomja ég. Istennő az; ha fátyla lebben, Gyönyörbe tör a föld, az ég. . A szeretetnek óceánja Csap akkor át a szívemen; A teremtésnek orgonája Szól mostan oly fönségesen. . Megzendül a szférák zenéje; Az égi gömbök szózata, Zokogva, zengve hull beléje Az örök fájdalom maga. . Megnyílik a világ köröttem, A légi kárpit széthasad, Lebegni szigorú körökben Látok csodás, nagy tárgyakat. . Nem tárgyak ők, dicső személyek; A régi istenek talán: A lelkük test, a testük lélek, Tapintom s mégis látomány. . Alattam a föld is kitárul, A por rajong, a kő beszél, Jelt ád a némaság magárul, És fölragyog a titkos éj. . A mélység mély szivét kitárja, Leveti lepleit az Ég... Úgy érzem, egy világ királya, Ugy érzem, egy isten levék. . Természet! Élő templomodban A tárgyak lelkét szíhatom: Szent falaid közt égre lobban Minden leláncolt hatalom. . Határtalan nagy templomodban Az isten testét érezem; Szivem szivével összedobban, Szemébe néz ihlett szemem. . Világok teste lett a testem, Amit látok, az mind enyém; Átcsapnak a lángok felettem: Égek, de el nem égek én! . A lelkek lelke lett e lélek, A szívek szíve lett e szív, Az ember bennem istenné lett, Olimp dicső követje hív!
p 1 p p Aki minden nap reggelén egy „szépségversenyre” indul – de p divatos szépségideálhoz hasonlítva magát kudarcélményt halmoz p p Akinek unalmas, érdektelen az a játék, ahol mindenki nyertes, p nincs vesztes - amilyen együttműködésre építő magyar népi játék p p Aki csak a destruktív rivalizálásban jó, profi lelki hadviselő stb., p de a konstruktív együttműködésben, a csapatjátékban bűn rossz p p Aki minden nap más, az épen olcsóbb helyen vásárol, kávézik – p nem szempontja a magyar áru-árus, és sehol se hű törzsvendég p p Aki minden tettét, még azt is, ami jogában áll hangosan-írásban p indokolja: pl.: ha „behatol” a lakásába, vagy megszidja a gyerekét… p p Aki minden új életpéldát-feladványt gépies (ön)gyilkos rutinnal p mindig ugyanazzal a már egyszer jól bevált képlettel oldana meg p p Aki előre megfontoltan, folytonosan be nem tartható szabályokkal p gyárt az alkalmazottjaiban bűntudatot, hogy mindig ő támadhasson p p Aki minden Újévkor teljesen új életet kezd, és ha ez persze nyilván p nem sikerülhet, akkor csalódottsága mélyebbre viszi, mint előtte volt… p p Aki mindenáron Úr akar lenni: csak egy kakas a szemétdombon. p A kutyák királya lehetett volna, de inkább a királyok kutyája lett… p p Aki mindenben a rajongott-imádott, most éppen holtrészeg, p vagy szerelmi bánatos Mestert követi: ő is utána, a kútba ugrik… p p Aki mosakodás, tisztulás helyett mindenkit befröcsköl sárral: p egy sárdobálásba provokál, hogy így majd az ő sara se tűnjön ki... p p Aki mindenre oly betegesen kíváncsi, hogy így végül például p az égő zsírt vízzel oltva akár még egy lakásfalat is robbanthat…! p p Aki dafke, csak azért se tér ki a részeg elöl, vagy leáll vele vitázni, p vagy éppen rábízza a legféltettebb titkait, netán kincseit, sőt gyerekét… p p p 2 p p Aki a rajta esett legkisebb sérelemért is, pl. ráléptek a lábára, p keresi a reváns/megtorlás, vagy akár az önvesztő vérbosszú alkalmát p p Aki nem győz bocsánatot kérni, ha pl. rátüsszentett egy nagyúrra, p és nem is hiszi el: az adott neki, és zaklatja… (A csinovnyik halála) p p Aki a rossz híreket epekedve várja, gyártja, a rémhíreket kéjjel, p színezve terjeszti – másokat riogatva helyezi magát a középpontba… p p Aki még soha nem készített, főzött be és evett saját gyümölcsből p baracklekvárt, vagy a patakparton, mezőn szedett bodza főzetet stb. p p Aki még nem érezte, hogy milyen a házi kertben, és nem pedig p a fóliás sátorban stb. ültetett, ápolt, szedett paradicsom, eper íze… p p Aki még soha nem járt mezítláb füvön, talpát masszírozó és p a lelkét erősítő anyaföldön és nem úszott át még folyót, vadvizeket… p p Aki egy áldozatjelölt: életerőtlen/kedvtelen, életunt, magányos préda, p így a társadalmi ragadozók megérzik rajta a gyengeséget és levadásszák… p p Aki, jobb híján elfogadja pl. az örökre szóló nőtlenségi fogadalmat, p de mégsem hagyja ott a katolikus papi pályát, ha nem tud nő nélkül élni… p p Aki „fiatalos” lazaságból vagy mert rosszul alszik/ébred, már eleve késve, p hajszolva indul és napközben sem éri utol magát, ezért soha nincs a helyén… p p Aki a bűnözők alja, a családon belüli pedofil erőszak, rontás miatt sittes, p és ott vamzerként jut előjogokhoz - még a sorstársai is megvetik, leköpik… p p Aki, mint az a bizonyos korsó, addig jár a kútra, míg el nem törik, p aki egy alkalom szülte tolvaj volt, de vérszemet kapott és bűnöző lett… p p Aki elzárja vagy eltiltja egykéjétől a magyar népdalt-mesét-táncot, p helyette mai műmesékkel, világzenével tömi, divatmajmolóan öltözteti p p Aki mindenből ki tudja hozni a maximumot - akivel vitád miatta(tok) p szinte mindig veszekedéssé, sőt nem ritkán még verekedéssé is fajul… p p x * Komjáthy Jenő NEM EGY AZ ISTEN!
Nem egy az Isten! Szinte látom Az őserőket küzdeni; Egymásra törve hallom őket Csodásan, fönnen zengeni. Innét van minden meghasonlás, Innét a diszharmónia, Magasba szállás, mélybe omlás, Fölváltva gyász és glória. . Csatájuk a szférák zenéje, Fönséges, óriás tusa; Megüté fülemet a győzők Kegyetlen kéjü himnusza. S az elbukók gyászindulója Megcsapta lelkem szárnyival; Merész szivem rémülve tölt be A titkok hallomásival. . És látomásival beteltem Olimp magasztos harcinak, Szédítő kéjén ittasultam, Mi fönn viharzik, dúl, kacag. Mert végtelen gyürűkbe zeng ott És lejt a roppant égi kar, Megannyi Nap, megannyi Eszme, S mind szeret, érez, lát, akar. . Ó, mert egy halhatatlan átok Uralg az égiek fölött; Más-más a cél, de egy a Végzet, Küzdelmük egyenlőn örök. Közös a vágy, közös a bánat, A láz, a szomj s a viadal; Mérhetlen kín, ó, szörnyű végzet: Mind mást szeret és mást akar! . Innét a harc. Pártos kezükben A visszavonásnak üszke ég. Vad gyönyörét a rombolásnak Már végtelenszer érezék. Mély gyönyörét az alkotásnak Érezniük örökre kéj; Alkotni, zúzni készti őket Egy halhatatlan szenvedély. . Nem egy az Isten! Fönn az égben Ha egyé vón az uralom, A mindenség egyhangu volna, S a végtelenség unalom. Nem egy a lét, bár egy a lényeg, Bár egy az ok, nem egy a cél, Szapora szellem szüli a létet, A Természet dús és pazér. . Dúsgazdag, szertelen az Élet, S a Lelkek száma számtalan. Előttük ím a Végtelennek Roppant pályája nyitva van. Az Istenek, az örök Eszmék Vívnak rajt emelő csatát, S a Végtelent magát fokozva Dúsabb s dicsőbb lesz a világ. . És tör az Élet mind magasbra Lángelmű szerzők műveként, Mind szebbé lesz a végtelen szép, Nem ismer egyuralmi kényt. Nincs rendiség a szabad égben, És nincs elsőszülötti jog, Testvérek ők a hatalomban, S mind egyenlőek, szabadok. . Titkok mélysége, lét magassa, Én látlak, ó, csodák hona! De veled, ó, te végtelen dús, Betelni nem lehet soha! Imádjon más egy zsarnok-Istent, Urat a szolgák s gyermekek, Csodállak én, de nem remeglek Titeket, örök Istenek. . Nem egy az Isten! Büszke perc volt, Mely fölnyitá vakult szemem, Egy perc! Ó, mily csodás varázslat, Megnyílt, föltárult ím a menny! Nem egy az Isten! Fönn az égben Szabad, nagy Eszmék küzdenek, Napszemetek világol onnan, Fönséges, örök Istenek!
Komjáthy Jenő MÉGIS EGY
Nem egy az isten! S mégis minden egy! A lelkek mind egymásba ömlenek, Közöttük nincsen korlát, sem határ, A tért legyőzik, mint a villamár; Kilépnek önmagukból a dicsők - S mert szellemek, legyőzik az időt. S mit költe szent homálya rejtekén, Társítja társival az ősegyén. . Az egy a minden és az én az össz, Hol nincsen gát és semmi sem kötöz; A szűz magány testvéri társaság, A belső szem egy mindenségbe lát; A szellemkéz a végtelenbe nyúl, Teremt mindenhatón s korlátlanul: A lelki nap az összeségre süt, Fényét, hevét megérzik mindenütt. . Mindenben ő lehel és ő akar, Mindent meglelkesít, ha ráfuval, Mindenben ő és minden benne él, Ő a középpont, ő az ok s a cél. Itt, hol a makrokozmosz egy atom, S a csöpp a végtelennel vérrokon, Sokszor egy porszem is világokat Lenyom, s méhébe újakat fogad. . Ah, egy világ itt mindenik atom! Egy pontban az egészet bírhatom. Mélység s magasság: a parány s az ég: Egymást nemzé s egymásból születék. Egy homorú s egy domború világ: Boldog, ki e csodák szivébe lát! Kettős a lét, mindennek párja van, Formába tör minden határtalan. . A végtelen nagy s végtelen kicsi Egymásba foly, és egy a mást viszi. Eget a föld, a földet meg az ég, Mindenha egymást visszatükrözék. Ott a víztükör, itt a délibáb, A csillagboly s az ázalékvilág. És e roppant világok mezsgyején Törhetlen áll s múlhatlan az egyén. . Nem egy az isten! S mégis minden egy; A lelkek mind egymásba ömlenek. A minden egy s az összeség egyén, A végtelen atom és minden én. Teremtő és teremtmény, ész s alak Hatalmas, bűvös, szent egységbe omlanak; Egy magas és egy mélységes világ: Boldog, ki e csodák szívébe lát! * p 3 p p Mindenkiben, de főképp előszeretteiben belső ellenséget látó p és az árnyékbokszolással ehhez még valódi ellenséget is gyártó p p Aki korán és egy egész életre beskatulyázza, stigmatizálja, p elkönyveli, leírja magát… és „barátai” szemében is csak egy lúzer… p p Aki amíg még a bekapott gólján rágódik, marcangolja magát, p addig így könnyen kap egy újat, egy könnyen kivédhetőt: potyagól p p Az ökör következetes, elveihez mereven ragaszkodó, vagy épp p a teljesen következetlen kiszámíthatatlanul dicsérő/szidó nevelő p p A valódi önérdekét fel nem ismerő, vagy nem érvényesítő, p sőt önmaga ellensége: a maga alatt buzgón-ügyesen fát vágó… p p Az indokolatlan/oktalan sértődöttségében magába zárkózó, p (ön)kedvrontó morgolódó, duzzogó vagy lázongó, elégedetlenkedő… p p A szélhámosok balekja: a naiv, hiszékeny ideális áldozat, p aki azonnal vevő Napóleon drága gyerekkori-koponyájára is… p p Akinek a rábízott/elvállalt munkához se tehetsége, se tudása – p a feladatot elpuskázó ügyetlen, képzetlen, kétbalkezes pancser… p p Az alváson, pihenésen spóroló, még az éjszakát is nappallá tevő p módszeres életrövidítő - az életgyertyáját mind a két végéről égető… p p Aki „a tudomány mai állása szerint” engedi magát kínozni-mérgezni, p sugár/kemo-terápiázni-vágni, csak lelkében/életében ne „vájkáljanak”! p p Aki annyira nem érti, értékeli és folytatja a jó hagyományokat, hogy p még az egyszerű gépeket és a kenyérsütést is újra ki/fel akarja találni… p p Egy szentfazék erkölcscsősz, csak a füle, de az nagyon kormos… p Aki titkos erkölcsi bűnözését hangos papolással fedezné, rejtegetné… p p A kis Valentin képzelte Nagy Élet csak kriminális úton elérhető: p Legalább egy nap dolce vita, majd csalódás és a lebukás és börtön… p p p 4 p p Aki egy kisebb baj elől fejvesztve menekülve egy jóval nagyobba fut, p például: átmenetileg megússza az atyai pofont, de szakadékba zuhan… p p Ő egy kis sziruppal, egy kis mézes-mázos körítéssel p a keserű pirulát, a békát, de még akár a mérget stb. is lenyeli p p Aránytévesztő: már egy kis horzsoláskor úgy üvölt, jajveszékel, p mint akit élve nyúznak – jajszava a nagy bajban már nem kap hitelt… p p Az unaloműzésből, viccből hamis riadókat fújó pásztorfiú - p ha majd bajba kerül, jön a farkas, már nem veszik már komolyan… p p Ő egy ideig a „teherbeeséstől” retteg, testileg-lelkileg védekezik, p majd meg a „meddősége” gyötri, mert anno nem akart anya lenni… p p Ő egy hirtelen fellángolással főzné meg/égeti el - a mindennapi ételt p A szalmaláng lelkű, akiknek hamar lelohad, hamu lesz a lelkesedése p p Felmelegítve csak a töltött káposzta jó, sőt akár még jobb is… p Amikor egy már kihűlt szerelmet próbálgatnának újra langyosítgatni p p Rátartian válogatós és hoppon maradt, penészvirág vénlány, p vagy akit a Rigócsőr királyfi vihetett el, akit ő akkor koldusnak hitt p p A jósnőnek fizet jó sokat, ő ezért cserébe azt mondja, amit hallani akar p Amúgy pedig csak az ostoba, szokásrab stb. ember jövője kiszámítható p p Előre nem látó, nyáron csak hegedülő, de télen meg koplaló tücsök p Örökké „átmeneti” pénzzavarban leledző alázatoskodó/pimasz tarháló p p A munkamániás, és erre még felettébb felvágó, olyan büszke, p mulatni, játszani, szemlélődni stb. sem akaró, illetve tudó hangya… p p Aki bérbe eladja magát és a lélekölő hosszú munkaidő után p hobbi, ital, tévé, szex, szerencsejáték stb. kábítószeresen kompenzál… p p Sors bona, nihil aluit: jószerencse, semmi más nem számít? p Aki ezt úgy fogja fel: vakon nagyot kockáztató élethazárdjátékos lesz… p p x Komjáthy Jenő VA BANQUE!
Hazárd valék én világéletemben, Gyönyör volt mindent egy kockára tennem, A semmis üdvöt, koldus-gazdag álmot, Ujjongva láttam tűnni egy világot. . Va banque! - kiáltám s kéjes izgalommal Szórtam a pénzt s az életet halommal. Ki már a mélybe s a magasba láték, Nekem e bús-vidám lét csupa játék! . Va banque! Véremre menjen most a játszma! A kapzsi bankár százszor is kijátssza, Lehullt szememről régesrég a hályog, Kacagva látok tűnni egy világot. . Kacagva látok mindent füstbe menni, Hisz jól tudom, hogy mindez semmi, semmi Nábob e szív s olyan könnyelmű, préda, Hisz ez az élet csupa merő tréfa! . E buborék-tusát nevetve nézem, A csilla álmot elfuvom merészen. Meg mások jőnek, és ujjongva látok A semmiből támadni egy világot. . Ujjongva látom, milyen mély a forrás, Melyből buzog ez andalító zsongás, Milyen kifogyhatatlan öblü mélye, Hogy rajzik, alkot álomszenvedélye. . Tudom, hogy újra csak megsemmisülnek, Az anda légbe tüstént elvegyülnek; Meg mások jőnek és kacagva látok A semmiből támadni egy világot. . Va banque! - kiáltom s kéjes izgalommal Játszom a gúnyos, örök hatalommal. Mindent ragyogni s összetörni láték, Nekem e bús-vidám lét csupa játék. . Va banque! A szívemet teszem e lapra. Hol a merész? Nos, hol van, aki tartja? Hurrá! Mondjátok, ó, ki látott Gyönyörbe tűnni egy bukó világot?! [Szenic, 1890. november 3.] * Va banque! 1. (szerencsejáték) minden vagy semmi → fogadási forma, amikor a játékos az összes tét összegének megfelelő téttel fogad 2. (átvitt) mindent egy lapra tenni → olyan lépés, ami rendkívül kockázatos p EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA p A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet p vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét: p a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza p p Itt és most a plusz vagy mínusz végtelen p emberélet/világminőség, virulás/pusztulás, p ill. annak boldog-boldogtalan megélése a tét… p A teljes élet mindenki lehetősége, így „joga”, p sőt kötelessége!? Az „utolsóból” is lehet első, sőt… p p Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos, p önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan, p de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja… p Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten, p „ellenségeimmel” elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek… p p A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak, p de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz…. p Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt, p ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is, p lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma… p p Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink, p az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők, p Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók, p a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és p végül - az általad is fenntartott – rejtett/háttér gonosz hatalom…. p p Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat, p a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat! p Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja, p barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája p -hivatása, otthona/hazája, játéka, társasága, mulatsága stb.stb. p p Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban, p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul, p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva, p idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva, p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen, p p Napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva, p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva, p alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban, p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva, p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva, p p Elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban, p balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul, p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban, p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón, p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.? p p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák. p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam, p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig… p Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés: p tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot! p p Végső soron csak rajtad múlik, hogy boldogan/boldogtalanul p éled le ebben a formában első-utolsó isteni ajándék életedet! p Szabadságra teremtve, felelősséget nem hárítva jó szellemben- p lélekbátran élj, teljesértékűn, istengyermekként kivirulva, és p nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors! p p p.s.: p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató, p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb ön/társismeretre p és szeretetre: bölcs változásra indító magyarán írt gondolatok… p x
|
LAST_UPDATED2 |