Eugéniusz: Létrontás/javítás - Egymondatos szabad ötletek - VII. |
Írta: Jenő |
2024. január 13. szombat, 09:59 |
Eugéniusz: Létrontás vagy javítás - Egymondatos szabad ötletek -VII. Nagy Életminőség Jenciklopédia Ami az/egy ember hatalmában áll, magának/másnak ártani/használni Témakörök és gondolatcsírák gyűjtése Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek Egy táltos paripa vagy egy állatorvosi ló Isten édes gyermeke - ördög/sátánfajzat Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok Móra Ferenc Anyuka beteg
Anyuka beteg... Kis szivem, ma este Nem kell a földrajzot felmondanod, Jobb lesz, ha ide a lábamhoz ülve, Halkan a Bibliát lapozgatod. De ne ott olvasd, ahol az Uristen Haraggal néz el a világ felett - Hanem ott olvasd, ahol az istenke Nagyon szereti az embereket. . Anyuka beteg... Kis szivem, ma este Nóta nélkül altasd el a babád És apuka barázdás homlokához, Mint a lehellet, értesd puha szád. Lábujjhegyen tipegj el a kis ágyig És liliomlágyan suhanj bele És le ne rúgjad a kis csipkepaplant, Bár ma csak apu takart be vele. . Anyuka beteg... Kis szivem, ma este Teneked még imádkoznod se kell, Hanem ha virágszemed lecsukódik, Repülj inkább a jó Istenhez el. S aranyhajad ha végigsimogatva Szelid mosollyal az ölébe von S megkérdezi: no Panka, mi az újság - Csak annyit mondj, hogy: apu sír nagyon. 1913.
*
Móra Ferenc Panka imádkozik
Édes jó istenem, elejbed térdelek: Édes jó anyukám, tudod-e, hogy beteg? . Megfogyott arcáról lehervadt a rózsa, Jókedvének elszállt tarka pillangója. . Erőtlen két keze liliom levele, Ha verni akar is, csak simogat vele. . Tegnap a szép kötőm egy kis kávé érte, A csipkéjét pedig... Mégse pörölt érte. . Bárcsak pörölne már, bárcsak csacsogna már, Mint bukdácsoló kis fiára a madár! . Szegény anyukámon ki segit, ha nem te? Gyógyitsd meg, gyógyitsd meg, aranyos istenke! . Juttass arcára a rózsák pirosából, Fénytelen szemébe napod sugarából! . Gipsznyuszimat akkor teneked adom én - Egyik lábára már úgyis sánta szegény. 1910. * p 1 p p Aki még nem lakott, vagy akár még csak nem is járt ott, arrafelé, p ahol a varázslatos égő tűz rakható, látható, hallható, szagolható volt p p Aki még nem tud stabilan két lábon állni, pláne bukfencet hányni, p de ezt a lépcsőt átugorva szaltózni akar: halálugrás lehet/lesz belőle p p Aki meg se próbál a saját lábán megállni, járni - nem kel fel… p Esetleg azért, mert beleszeretett a rokkantságába: nyugdíjas ülés… p p Aki még soha nem ült fel a lóra - vagy szó szerint értve, vagy p képletesen: mindig átesik a túloldalra: pl. ő zsugori vagy tékozló… p p Akinek ott a szíve, ahol a kincse - a süllyedő hajóról, égő házból p gyereke, asszonya előtt a kincsesládáját, könyveit, kéziratait menti p p Aki megtanulta: ha épp sebes vagy beteg, akkor addig az ideig p szinte mindent elnéznek neki, és nagyon törődnek vele: úgy is marad… p p Aki csak a lelkét kapta Istentől, a test ördögi – meg is veti, sőt p gyötri a testét: szögeken fekvő „fakír”, szögesöves, önkorbácsoló stb. p p Aki nem győzi puhány, nyamvadt, edzetlen alakká kényeztetni magát: p a legfőbb törekvése a non stop komfortfokozat-növelő keleti kényelem p p Aki non stop háborgó, méltatlankodó: miért van úgy, hogy többnyire p neki kell alkalmazkodnia a világhoz, és valamennyire a társaihoz is!? p p Aki tökélyre viszi az adaptálódást: „egy test és lélek” lesz a párjával, p de ebben ő teljesen asszimilálódik, hasonul - végeredményben felolvad p p Aki a végsőkig kiélvezi, hogy ő élet-halál ura és mint egy szadista p kínoz-öldös hangyát, lepkét, később akár így már könnyen embert is… p p Aki - programjában és/vagy tetteiben - a múltat végképp eltörölné, p mintha, vagy tényleg azt gondolná: aki előttünk élt, mind hülye lehetett! p p Aki nem érette meg a népmesék bölcs üzenetét: segíts a hangyának, p mert egy csónakban eveztek, egymásra vagytok utalva – meghálálja… p p p 2 p p Aki lelkileg mélyebbnek, és szellemileg izgalmasabbnak stb. p hiszi/látatja magát, ha folyton rejtvényekben, rébuszokban fogalmaz p p Akinek savanyú a szőlő, ha nem éri el, aki menten rondának, p frigidnek vagy kurvának lát és tart egy nőt, ha ő tőle kosarat kap… p p Aki semmit nem bíz a véletlenre: sameszával ablakot töret be, p és a helyszínen teremve (magának) kedvező javítási ajánlatot tesz p p Az önként önfélreismerő - az igazmondó tükör ripityára törője… p és ki mást, pont a hízelgőket, élősködőket stb. a barátjának tekintő p p Borúlátó - a ráoperált fekete szemüveges ős-pesszimista… p Most ugyan még süt a Nap, de majd egész biztosan be fog borulni… p p Erkölcsben alkudozó - az ördögnek „csak” a kisujját nyújtó, p de az nem egy krampuszka: ő menten elkapja és be is darálja… p p A csalétekre ráharapó, beetetett és rászoktatott horogra akadó… p (jó eset, ha menekülést keresve elvonókúrán kín-szenvedve szabadul) p p A kevés-drága igazgyöngyét pont a disznók elé elszóró p A hamisgyöngyért pöcegödörbe fejest ugró, becsület-kótyavetyélő p p A fogaival a saját sírját ásó, folyamatos önmérgező p A bélpoklos falánk – akinek már csak a hasa az istene p p A tengerbe lankadatlanul vödörrel hiába vizet hordó p A fölöslegesen és károsan serény, hangyaszorgalmas p p Elhallgató, kussoló, szarként lapuló „bölcsen” hallgató p A cinkos bűnpártoló, vagyis aki így maga is bűnrészes lesz p p Az önkéntes, teljesen önerőből lett ideiglenes őrült: p a végzetes tettes, a lerészegedő ön- és közveszélyes ámokfutó… p p A heroikus pótcselekvő: például a háta mögött álló Istenért p jó ügyek szolgálatát mulasztva fölöslegesen-károsan Föld-kerülő p p x
Gyóni Géza Üzenet a kórházból
Asszony, van-e még imádságod? Mert nem segit más, nem segit más, Csak kulcsolt kéz, esengő sirás: Lesirni az Irgalmasságot. . Talán szolgája a halál Mégis, mégis egy nagyobb úrnak, Ki egy életet még megnyujthat, Ha imád hozzá eltalál. . Asszony, találsz-e hozzá hangot? Én csak kegyetlenségét láttam S csak keserű szót hordok számban. Ne hallja meg, ha én sóhajtok. . Ne lássa meg vádoló arcom - Csak a te rémült szíved lássa! Ha irgalmához nem találsz ma; Holnap a neved: özvegyasszony. . Krasznojarszk, 1917. június 5.
Dsida Jenő Hová lett a dal?
A nap arcomba tűz, s csak könnyeken át látom, hogy rámhajlik a fűz. . A tuja zizeg halkan s kérdést csilingel egész birodalmam: . Ma olyan fiatal az őszbefutó Július, de hová lett a dal? . Sárga percek és sárga levelek közt napsugár perceg . és súgják a virágok: Beteg a herceg. Beteg a herceg.
Szatmárhegy, 1926. július
Oláh Gábor Műtőasztalon
Levetkőztem. Koponyámat hátul a borotvás szolga, Ott, hol a baj lelke fészkel, csontsimára letarolta. Kis kereken járó ágyam halkan gördül hűs folyosókon, Hideg borzong a tarkómon, szó ami szó, de elfogódom. Most már mindegy. Hajt az élet, hajt az élet puszta vágya, Kínon, jajon, szenvedésen át, a végső éjszakába. . A teremben, hol leraktak, már fehérben öt-hat ember, Orvos állott. Rám sandít mind. Visszanézem félelemmel. Altató gáz-maszk az arcán valahánynak. Egy keményen Szappanozta, mosta, mosta két kezét - Pilátus, érzem... Éles pici késeit már az ápolónő rég kirakta; Körül vedrek, lavoárok, üvegek és vatta, vatta. . "Gyors narkózis" - mondja hegykén, aki kezét mosva mosta. S megütött az éther-ámbra, roppant párfőm, égi posta. Szijjba guzsol egy Caliban-arcú s rémbetört asszisztens, Herkules légy: e vad, durva gúzsban mégis összeszisszensz. És arcomra, hogy ne égjen, kulimázt ken a gyakornok. Szivem, rossz motor, kihagy már. Kézmosó bakóm csak mormog. . Altató géz fedi arcom. Kezem, lábam összekötve. Egy gázmaszkos most előbb lép - ápolónő áll mögötte - Hirtelen lefogja orcám s két szememre ráborulva Hull az átkos altató gáz... Hulla lesz belőlem, hulla. "Szívja mellre" - mondja bölcsen. S én tüdőmet nyitva zárom, Majd számolni kezd a rém - s én vele mondom: kettő... három... . Huszadiknál, mintha taglót vágtak volna homlokomba - Beleüt az agyvelőmbe s felrobban egy titkos bomba. Jaj! - kiáltok, vízbefúló, elmerülő vész-jajával; De a szolga szijja nyügöz... menekülnék, árkon átal, Bokron átal, ablakon át, emeletről a földszintre, Nem lehet, nem! Lekötözve hörgök, szinte fölfeszítve. . Agyamban a robbant bomba csak dörömböl, csak dorombol; Minden érző csöpp központot, érzem, összevissza rombol: Úgy feszül az érhálózat kínba gázolt agyvelőmben, Mintha gömböt pukkant a gáz túlfeszítve, levegőben. Kínom ordít, agyvelőmet ezer tigris tépi, marja, Megfeszülök - de nem enged a kötő szijj polip-karja. . S mintha nagy gömb, egyre fogyva, gombostűfejjé parányul: Úgy fogy egyre öntudatom... hörgök, öklendőn, pogányul. Lassan-lassan elalélok. Uram, megadom magam. Rángó karom csak elernyed. Oláh Gábor odavan. A nemlétnek szakadékán, érzem, hogy száll, zuhan a lelkem - S mint csöndes halott, terülök el a műtőn, összeverten. . S aztán - egyszer - nagysokára - századok vagy percek multán: Fölmerülök a nemlétnek tengeréből... Hűtve hull rám Hűs hulláma létre bontó levegőnek. Szemem nyílik - Fehér arcok bontakoznak: orvosok - nők - drága villik. Fejem, nyakam bekötözve. Ereimben hűs tej foly tán. Nyugodt vagyok, mint a hurik kebelére hullott szultán. * p 3 p p Az utánzó majom - aki nem tud vagy mer újat teremteni… p Pl. csak a hallott mondatokat ismételgeti, más életét másolja p p Alább-adó/pályaelhagyó megalkuvó: nem isteni hivatását gyakorló, p de olyan, mint egy önként széklábfaragó kisiparos ex-Michelangelo… p p A felnőttként is önismeretlen súlyos-módszeres pályatévesztő, p mint a fél lábbal Tarzan szerepre jelentkező, majd ön-leselejtező… p p A mindenkinek megfelelni/tetszeni akaró, a bárkire, és mindig p a legutolsóra hallgató: Az öreg, a gyerek, a szamár és a teher mese p p Makacs - a csak magára hallgató konok, önfejű, rögeszmés, p aki önként vak és süket a baráti jótanácsra, figyelmeztetésre… p p Dackorszakos és ebben ragadó - a csak azért is ellentmondó: p lesz, ami lesz – ha törik, ha szakad, de ő egy elvből ellenkező… p p Önimádó/öngyűlölő: a magába szerelmes, sőt önistenítő, p majd meg a maga tökéletességéből kiábrándult öngyalázó p p „Önellátó” - Az öndicsérettől már messziről is bűzlő p Az önmagát jutalmazó és/vagy büntető, másra nem rászoruló… p p Rapszodikus, hangulati szélsőségek között ingadozó, csapongó, p egy kiszámíthatatlanul szeszélyes, kiegyensúlyozatlan személy… p p A nagyotmondó - Hic Rhodus, hic salta/most mutasd meg p A megszégyenülő, önmagát hamar lejárató blöffölő, szájhősködő p p A más tollaival ékes/éktelenkedő, de lebukó tolvaj, csaló p A csatában csak lapuló, bujkáló, de utána meg a mellét verő… p p Hencegő, nagyzoló, felvágó, aki úgy beszél, viselkedik, hogy p kiválóbbnak, előkelőbbnek-gazdagabbnak lássék, mint amilyen p p A gazdától, az urától, a főnöktől ezer szálon függő lekötelezett p Aki a meztelen királyt már szép ruhában „látó” elvakult szolgalélek p p p 4 p p A rózsa vagy a nő szépségében-illatában gyönyörködő, p de az őt megsértő szúrós tövisét már háborogva kifogásoló… p p A két lábon járó folyamatos, szorgos napi Élet-panaszkönyv-író p Aki nem csak az orvosnál, vagy a reklamáláskor sorolja „panaszait” p p A sebeit feltépő, tolakodva mutogató követelődző, avagy p az önsajnáltatásban verhetetlen önsorsrontó szemérmetlen koldus p p Az isteni kegyelemre váró/bazírozó, a magán semmit nem segítő, p pl. a puskaporát szárazon nem tartó, és így „csütörtököt mondó” … p p Aki Istenkáromló lesz, ha nem Ő, maga az Isten jön el személyesen, p és „csak” mentőcsónakot küldözget érte, aki az árvízben háztetőn ül… p p Naplopó - az életét átalvó, hétalvó, ellustálkodó, elpazarló, p csak lébecoló tolvaj, aki így óhatatlanul másokon élősködik… p p Légy résen! A tündér-tünékeny jószerencsét, az egyszeri jó alkalmat p vagy örökre elmulasztó, vagy ezzel rosszul élő, és magát megkárosító… p p A nem alkalmazkodó – aki a kompromisszumra szinte képtelen, p aki okosan semmi mellékesből nem enged, de szamárként szenved p p Az elvi engedményeket tevő - a megalkuvását elmismásoló, átnevező p Pl. a becses neje kedvért a hivatását feladó, vagy a baráti körét leépítő p p A házi béke időzített bombája: az ún. papucsférj és a házisárkány p egy ideig jól működő párosa - mindig a férjé az utolsó szó: -Igenis! p p Otthontalanság-ok: az ún. pedáns asszony mindennapi terrorja p Amikor bármilyen normális napi élettevékenység már-már rendbontó… p p Minden eladó és így vehető!? - A pénz mindenhatóságában hívő, p a tudást/képességet, barátot, szerelmet pénzért vevő nagy csalódása… p p Társfüggő – szexrab: az orránál és a farkánál fogva vezetett, zsarolt, p és ezért így bármikor bárhova, akár a vesztébe is megvezethető ember… p p x Reményik Sándor Sorsunkra hagyva
Felszállt a vészjel, és körülrepült Viharmadárként a föld kerekén: Búvárhajó... kínai partvidék... Bent emberek és fogyó oxigén. Lélekzetállító órák, napok, Aztán az utolsó helyzetjelentés: Megtettünk mindent, amit tehetett Ember, tudás, hatalom, szeretet. Próbáltuk kiemelni. Nem tudjuk kiemelni. Sorsára hagyjuk. . Drága Barátom, amíg haldokoltál, S tűnt a remény, fogyott az oxigén: Ama távoli, elmerült hajóval Kapcsoltalak lélekben folyton én. Rokona volt az minden elveszettnek, A társtalan haldoklás egymaga, - A feladottság, az elengedettség, A menthetetlenség szimboluma. S Te is az voltál, jaj, Te is, Te is. A nekifeszült mentő-akarat Visszahanyatlott tehetetlenül, S én hallottam, ahogy a világ-végzet Egy rettentő refrénbe tömörül: Nem tudjuk kiemelni. Nem tudjuk kiemelni. Nem tudjuk kiemelni.
1931. július 13., Kuncz Aladár emlékének
* Reményik Sándor: Hála
Dr. Nyirő Gyulának
Szívfájdító tavasz. És olyan jó. És olyan jó. És mégis olyan jó. Most alkonyul. A fák Fínom kis seprő-ágaikkal Csodás színekbe mártva állanak Nagy-mozdulatlanul. Rügy ring az ágon, Ütemre ring, Hintáz az ág vele, Mint duzzadt, hálatelt kis szív, olyan. Ha pattan Ez az egyetlen kicsi rügy az ágon: Talán elárad az egész világon. Az alkonyatnak Felváltva dalolnak A rádió S az erdőben egy feketerigó, S nem vesznek össze, Összezsonganak. Tavasz, szívfájdító. És olyan jó, És olyan jó, És mégis olyan jó. Mert látó lettem újra. Mert halló lettem újra. Mert, bár halottaimat hantolom: Húsvét felé megyek. Húsvét felé megyek. Mint zengő szél az ágon a rügyet: A hála emeli, Felemeli duzzadó szívemet. Ha pattan Ez az egyetlen kicsi rügy az ágon: Talán elárad az egész világon.
Budapest, Hűvösvölgy
* Reményik Sándor Zsolozsmázik a kórházi szoba
Fenn a függöny s az ablak nyitva-tárva. Özönlik be az őszi nap sugára. . Fertőtleníti, mossa a szobát, Lemossa szenvedéseim nyomát. . Elöttem vajjon kik feküdtek itt? Lemosta-e ittlétük titkait . Az éjszakákon győzedelmes nap? Vagy belőlük valami itt maradt? . Róluk nem szólott nekem e szoba, S most mégis, mégis mintha vallana. . Elődeim mozdulnak meg a csendben, S utódom hangja is lelkembe döbben. . A szenvedés nem apad el soha: Zsolozsmázik a kórházi szoba. . És soha el nem fogy a szeretet: Zendül vissza reá a felelet. . Mikor majd ezt a szobát elhagyom, Magamtól tisztán másnak átadom. . Egy kívánságot hagyok örökül: Mint engem, annyi lélek, tisztaság És annyi szeretet vegye körül.
1934. október 16. *
Reményik Sándor Kelj fel és járj
Íme - most másodízben élem át Az első ingadozó, tétova, Bizonytalan léptek gyerekkorát. . Akkor Apám állt a hátam megett, S csalogatott tárt karokkal Anyám: Hol távolodott, hol közeledett. . Így volt bizonnyal. Ámde ködbe hullt Fekszik fejemben emléktelenül, Fekszik hamu és hó alatt a mult. . Két "testvér" fogja most a karomat - És néha elengednek kedvesen: Lássuk, a lábadozó hogy halad. Vigyázva védik lépteimet ők - És szánakozón néznek ide be Elérhetetlen erdélyi Tetők. . Imbolygok át a kórházi szobán, Az élet delelőjén messze túl - Imbolygok, mint az élet hajnalán. . De érzem, ahol magyar csak lakik, Figyelik léptem szerető szemek, S vágyva várnak még tőlem valamit. A magyar Akarat járni tanít. Olyankor rogyó lábam megfeszül: Azértis, rajta, új iramra fel! Mélyből - a magasságba - egyedül. . Nem, nem egyedül, szíveken is túl Egy nagy Szív szól: én megmentettelek, Most többé ne sírj és ne lamentálj, Vedd bűneid s bánatod nyoszolyáját, Aztán hajítsd magadtól messzire: Kelj fel és járj!
1934. október 23.
p EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA p A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet p vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét: p a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza p p Itt és most a plusz vagy mínusz végtelen p emberélet/világminőség, virulás/pusztulás, p ill. annak boldog-boldogtalan megélése a tét… p A teljes élet mindenki lehetősége, így „joga”, p sőt kötelessége!? Az „utolsóból” is lehet első, sőt… p p Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos, p önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan, p de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja… p Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten, p „ellenségeimmel” elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek… p p A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak, p de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz…. p Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt, p ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is, p lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma… p p Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink, p az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők, p Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók, p a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és p végül - az általad is fenntartott – rejtett/háttér gonosz hatalom…. p p Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat, p a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat! p Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja, p barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája p -hivatása, otthona/hazája, játéka, társasága, mulatsága stb.stb. p p Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban, p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul, p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva, p idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva, p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen, p p Napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva, p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva, p alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban, p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva, p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva, p p Elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban, p balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul, p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban, p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón, p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.? p p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák. p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam, p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig… p Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés: p tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot! p p Végső soron csak rajtad múlik, hogy boldogan/boldogtalanul p éled le ebben a formában első-utolsó isteni ajándék életedet! p Szabadságra teremtve, felelősséget nem hárítva jó szellemben- p lélekbátran élj, teljesértékűn, istengyermekként kivirulva, és p nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors! p p p.s.: p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató, p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb ön/társismeretre p és szeretetre: bölcs változásra indító magyarán írt gondolatok… p x
|
LAST_UPDATED2 |