Boldog-boldogtalan ember-lélek

Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló

Jóisten országa és/vagy földi pokol

Életminőség-vizsgáló: magyarán írva

pppppppppppppppppp

Eugéniusz:

A balgaság korholása

és a bölcsesség dicsérete – II.

ppppppppppppppppppp

p Életbölcsesség

p Az ifjú lélek ha világba lép,

p Mint nap, fényárban lát mindent körében,

p Míg végre eszmél s látja, hogy mocsár,

p Miről lopott sugár reng gazdag ékben.

p Boldog, ha megbékélve a világgal,

p Tovább ragyog s nem gondol a mocsárral.

p Az ifjú lélek ha világba lép,

p Azt tartja, Isten mása minden ember,

p Míg végre eszmél, s látván, hogy nem az,

p Ördögnek nézi csalt kebel dühével.

p Boldog, ki megbékélve a világgal

p Sem ördögöt, sem angyalt nem keres már.

p Az ifjú lélek ha világba lép,

p Csillagnak tartja a lány szerelmét,

p Őrjöngve küzd, kételkedik, remél,

p Míg eszmél s porban látja istenségét.

p Boldog, ki megbékélve a világgal,

p Csillag helyett beéri jó parázzsal.

p Ki is gondol, függvén a hókebel

p Kéjhalmain, hogy csontváz van alattok?

p Csontvázzá lesz minden gyönyör, ha azt

p Hideg kebellel végig boncolátok.

p Boldog, ki megbékélve végzetével,

p Élvezni tud a perc költészetével.

p Madách Imre

p

p

p A nyuszika esete

p a medve fűnyírójával

p A nyuszika szeretné a kertjében

p lenyírni a füvet, de nincs fűnyírója.

p Eszébe jut, hogy elkérhetné a medvéét.

p Igen ám, de emlékei szerint a medve

p nem túl barátságos, segítőkész.

p Nem baj, azért elindul, hátha kölcsönkaphatja.

p Útközben elgondolkodik:

p "Végülis a medve tényleg egy szemét állat.

p Szinte sosem segít senkinek. Na de mindegy,

p ha már elindultam, legalább megpróbálom,

p hátha most jó napja lesz."

p Megy tovább, közeledik a medve házához,

p de megint csak eszébe jut:

p "A múltkor a borz is mondta, hogy

p a medve hogy kiszúrt vele a patakparton;

p de igazán mástól sem hallottam még róla semmi jót.

p Kár volt eljönni, csak pocsékolom az időmet.

p De azért innen már mégsem fordulok vissza,

p ha már eljöttem, csak sikerül

p szót érteni ezzel a barommal."

p Közben odaér a medve házához,

p a szép, pázsitos kert közepén, és bekopog.

p Míg várakozik, megint csak elgondolkodik:

p "Tulajdonképpen a francnak jöttem el.

p Úgysem fogja kölcsönadni, örülhetek,

p ha ki nem hajít ez a rohadék, meg aztán..."

p Ebben a pillanatban a medve ajtót nyit,

p barátságosan köszönti nyuszikát:

p - Szia Nyuszika, miben segíthetek?

p - Cseszd meg a fűnyíródat!

p

p

p Önbeteljesítő jóslat

p Olyan betegesen rettegsz, hogy

p szánalmasan nevetséges figura leszel,

p hogy éppen ettől válsz éppen azzá –

p pl. ha a hátad mögött felnevetnek,

p akkor hisztérikus dühvel rontasz rájuk,

p mert azt hitted, hogy te voltál a célpont

p

p

p Akik a biztosabb

p háromlábon állás végett

p mindig mankóval járnak –

p még akár szó szerint is, de

p átvitt értelemben mindig:

p döntés, választás stb. előtt

p izmusok, véleményvezérek,

p guruk, felkent prédikátorok,

p csalhatatlan pénzéhes bölcsek

p minden szavát orákulumként lesik

p

p

p Dodonai

p jóshoz fordulsz?

p Értsd, ahogy akarod!

p A „jóslat” nem köt gúzsba…

p Ő oly választ ad a jóslatkérőnek,

p amely az ellenkező értelemben is

p magyarázható, tehát feltétlenül „beválik”.

p

p

p Hiszel

p annak a jósnak,

p aki a remélt/követelt

p „honorárium” arányában

p egyre inkább azt jövendöli,

p amiről te hiú ábrándot szövögetsz

p (és bajba is lennél, ha beteljesülne…)

p

p

p Kollektív

p balgaság

p Ha egy bajod van,

p a biztonság kedvéért,

p több szem többet lát alapon,

p tíz-húsz orvoshoz is fordulsz,

p de nem konzílium tartást kérve,

p és valamennyi tanácsát követed,

p még ha ezek ellent is mondanak?

p

p

p Hazardőr

p Gondolsz egy

p „merészet és nagyot”

p és mindened felteszed

p egy ún. holtbiztos tippre,

p egy sötétnek gondolt lóra,

p az ismeretlen titkos esélyesre,

p vagy egy megálmodott rulett számra…

p

p

p Holtbiztos tipp

p A sorshúzás után

p kitöltött nyertes szelvény,

p és vad költekezésbe kezdeni

p (a lottó a hülyék önkéntes adója)

p

p

p Állat-

p vadító

p Kihozod

p a maximumot,

p a létharcos vadállatot

p a sarokba szorított cicából,

p a szelíd házi kedvencedből -

p aki végső megszorultságában

p neked esik, kikaparja a szemed

p (pláne, ha a tűzzel, vagyis

p a kölykeivel „játszottál” …,

p anyatigrist varázsolsz belőle)

p

p

p Annyira

p szeret szellemeskedni

p és így középpontban lenni,

p népszerűen köz-szerepelni,

p hogy egy poénért még

p az anyád is eladnád, eladod,

p s még barátságod is feláldozod…

p

p

p Naiv

p jóhiszemű

p A kecskére bízod a káposztát…

p A rókára a tyúkudvar felügyeletét

p És a legjobb(nak hitt) barátodra

p a csinos, kikapós asszonykádat…

p

p

p Ha egyszer

p visszaéltek bizalmaddal,

p beteges rosszhiszeműség

p lesz úrrá rajtad és már minden

p bekopogóban trükkös tolvajt látsz,

p pedig épp a jótündér jött volna hozzád…

p

p

p Végletes

p Az emberek

p a családtagjaikkal gyanakvóak,

p minden hazaérkezőt átmotoznak

p és jelszót kérnek, de ha elmennek

p hazulról, a lábtörlő alá teszik a kulcsot,

p s vadidegen szeme láttára veszik ki

p a párnából a pénzt.

p

p

p

p Számok

p és helyiértékek

p Neki az ezermilliméteres kell,

p nem a csak három-méteres kolbász…

p

p

p Vakhit

p Vakon megbízol

p a vadidegen kereskedőben,

p Csak otthon bontasz csomagot,

p és ér a kellemetlen meglepetés:

p A zsákban macska van.

p

p

p Borivók

p Borban az orvosság,

p az igazság és a vigasz!

p Búfelejtő borozgatás –

p társaságban megosztott bánat…

p A jól gátlásoldó bor: már mersz

p tréfálkozni, énekelni, mulatni…

p

p

p Gátlásos

p Ezt borral,

p más alkohollal

p túl sikeresen oldja -

p egészen a gátlástalanságig…

p

p

p Egyéni mérték

p Szubjektív-objektív

p Hogy ki mennyi italtól

p rúg be, veszíti el az eszét.

p ez egyfelől viszonylagos,

p másfelől abszolút (vodka),

p mert nyilvánosan, vagyis

p bárki által megítélhető (kritériumok)

p

p

p Absztinens

p Aki erre büszke,

p pedig csak a bor igazságától,

p vagy a lappangó, elfojtott

p alkoholizmusától tart

p

p

p Nem

p ember

p Annyira

p leiszod magad,

p hogy teljesen ki-

p vetkőzöl magadból,

p az árokba esel, elalszol

p és onnan szednek össze,

p eliszod a fizetésed,

p ellopják a holmidat,

p lehányod magad,

p szégyenkezve,

p magadtól undorodva

p szinte lopva mész haza,

p és sokáig nem is mersz

p gyerekeid szeme elé kerülni,

p amin újabb ivászat segíthet át...

p

p

p Ördögi kör

p - Miért iszol?

p - Mert bánatos vagyok…

p - Miért vagy bánatos?

p - Mert iszok…

p (Kis herceg)

p

p

p Boldog óra

p Megcsitult arcád küzdelme végre,

p S mint az ég vihar után, kigyúladt,

p Kebled reng csak, amint reng a tenger.

p Hogyha elfáradt a szél dühében.

p Lankadtan dűlsz vágyó karjaimra,

p Mint borostyán cserfa derekára,

p Esdve súgod: gyönge lettem állni,

p Óh te tarts fel, vagy veled bukom le.

p Ábrándos szemed félig lezárod,

p Félig szóra nyíló ajkaidnak

p Hangja elhal, mintha félne, a szó

p Felrettenti szűd költői álmát,

p S felforralt lélekzetté szürődik,

p Melynek édességét arcom érzi.

p Győzött hát a természet feletted,

p Megszüntél, nő, élni önmagadban,

p Szíved egy veréssel, egy reménnyel

p Szívemben dobog csak. - -

p Keblemen túl nincs számodra élet.

p Hogyha mostan elszakítna a sors,

p Lelkedet is elvinném magammal

p S te halott maradnál. - -

p Elborúl a mindenség körűlünk,

p Nincsen élet kívülünk e földön,

p Illem és hiú társas szabályok

p Kisszerű korlátai lehullnak,

p Nincsen vágy szivünkben, gondolat nincs,

p Mely ez édes percen túl repülne.

p S mint a lélek, mely kikél a testből,

p Egyesülve Isten szellemével

p Boldog, mert most lett csak még egésszé,

p Nem tépik szét többé szűk sorompók,

p Mik közt oly soká sírt:

p Lelkeink közt is lehullt a korlát,

p S boldogok, hogy ekként egyesülve

p Közelebb jutottak Istenükhöz;

p Mégcsak egy kis lépés, s összefolynak

p A világ lelkével. -

p Mért nem tesz most semmivé az Isten?

p Élvezénk egy percet édenéből,

p Mely mint csillag hullt alá a földre.

p Mért nem tesz most semmivé az Isten?

p Ilyen boldogság után nagyobbat

p Adni nincs úgyis elég hatalma.

p Óh talán hogy ébredjünk fel újra.

p És körűlünk vesszen az igézet,

p Míg világunk költőitlen arccal

p Bámul újra ránk le! -

p Madách Imre

p

p

p Gyermeteg lélek

p Kibe másba? Mi másért?

p Nem volt álruhás lánykérőben,

p ellenpróba nélkül elhiteted magaddal:

p nem a pénzedbe szeretett bele a túl fiatal arád!

p

p

p A ház szükséges,

p de nem elégséges feltétel.

p Az otthonteremtésre már nem marad energia?

p Mire felépül végre a házad, szétmegy a házasság,

p és este húzod az időt: minél később „hazamenni” …

p

p

p A szerelem

p és barátság

p főképp abban

p különböznek egymástól,

p hogy amaz az akadályok által

p többnyire erősebbé válik,

p ez néha a legcsekélyebb

p anyagi érdek miatt elvész.

p Nincs nehézség,

p melyet a szerelem le ne győzne,

p s alig van érdek oly apró,

p melyen a barátság hajótörést

p ne szenvedhetne.

p Eötvös József

p

p

p Sohasem vagy

p abban/Benne teljesen biztos,

p hogy jól választottál élettársat és pályát -

p bezzeg, ha Hufnágel Pistihez mentél volna,

p bezzeg, ha nem tanár, de masiniszta lettél volna...

p

p

p Azt hitted,

p hogy te választottál,

p büszke vagy magadra, hogy

p úgymond meghódítottál egy nőt...

p De ellenkezőleg történt:

p hölgyválasz volt,

p s te jól bevásároltál

p egy zsákbamacskát,

p s már nincs reklamáció...

p

p

p Te vagy az a halász,

p aki kifogja az aranyhalat,

p aki szabadulásáért teljesíti kívánságod.

p Te az asszonyod óhaját tolmácsolod neki,

p aki telhetetlenül egyre többet s többet követel,

p míg a végén visszajuttok a régi szegénységbe,

p ami már nem ugyanaz, mint annak előtte volt...

p

p

p Három

p feleséget tartasz:

p Egyet, aki ügyes

p a konyhában, a háztartásban,

p Egyet, akivel a te szinteden

p tudsz eszméket stb. cserélni,

p Egyet, akivel jó a táncban

p és előtte-utána az ágyban

p (már csak arra kell ügyelni:

p ők ne tépjék meg egymást…)

p

p

p A napot

p az akasztófa alatt kezded,

p s ha nincs egy férfi vagy nő,

p aki élettársadul választ magának,

p akkor ez földi pályafutásod végállomása

p

p

p Pedáns asszony

p Tisztaságmániád őrületbe kergeti társad,

p otthontalanná teszi a helyet, ahol él(né)tek -

p pedig te cbban a hitben élsz, hogy csak

p a kosz és rendetlenség ellen vagy

p

p

p Téged

p dámának neveltek,

p nem háziasszonynak –

p s ha este nincs vacsora,

p férjurad nem téged bánt,

p de a macskát veri el a hátadon,

p amíg csak így rá nem döbbensz

p a helyzet tarthatatlanságára…

p (lásd: a rest macska meséje)

p

p

p A rest macska

p A szegény legény

p feleségül vesz egy

p dologtalan gazdag leányt,

p s megfogadja az anyjának,

p hogy soha nem dolgoztatja

p és nem is veri meg.

p A leány asszonyfejjel

p sem hajlandó semmit dolgozni.

p Az ember végül elveszti a béketűrését,

p s minthogy az asszonynak nem parancsolhat,

p ezért a macskának hagyja meg,

p hogy takarítson ki, főzzön meg stb.,

p mert ha nem, akkor megveri.

p A macska természetesen

p nem teljesíti a kapott parancsokat,

p s az asszony sem végzi el tennivalóit,

p erre az ember a macskát

p az asszony hátára kötözi,

p és ott veri meg.

p Ez így megy két alkalommal,

p harmadszor az asszony már

p mindent elvégez „a macska helyett”

p

p

p A csapodár átka

p Érzéseket cserélsz, mint a ruhát,

p Ma ezt veszed fel, holnap mást kívánnál,

p Amint szeszélyed súgja, s azt hiszed,

p Hogy néked az mind, dőre lányka, jól áll.

p Most újra felvevéd szerelmem is,

p Ez egykor oly fehér ruhát magadra,

p Bár azt feledve új gyönyör között

p Régen pihenni lökted a porondra.

p Ne bántsd, ne bántsd, mért hoznád újra fel?

p Jobb annak ott pihenni elfeledve,

p Napsúgarakból volt az szőve, és

p Most lássam az idők mocskát felette?

p Ládd, oly nyugodt valék már, azt hivém,

p Szerettél egykor őszintén, leányka,

p S bár Isten rendelé, hogy elfelejts,

p A csók, mosoly igaz szívből lőn adva –

p Míg most, ha látom, ismét úgy pirulsz,

p Mint akkor, úgy hullámzik Éva-kebled,

p Azt látom, óh, hogy amidőn hivék,

p Hogy akkor is csalatkozám tebenned. –

p Miért nem hagytad e sírt meg nekem!

p Kacér mosollyal mit csábítsz felette?

p Nagy a világ győzedelmidnek, miért

p Nyúltál szentségtörően e kebelbe? –

p Ha szívednek szerelme lámpa csak,

p Mely új olajjal ujolag föléled,

p Hogy büszke termeken ragyogjon, úgy

p Veled szerelmet, lány, én nem cserélek.

p De azt se féljed, hogy kísérteni

p Jár fel talán majd megvetett szerelmem,

p És eltiport üdvét követeli,

p Melyet mosolyogva esküvél te nékem!

p Nem, mint e szív képedtől puszta lett,

p Ugy puszta szív lesz átkod is, leányka,

p Te nem tanultál, csak tetszelkedést,

p Közted s szíved közt hízelgő had álla:

p Ha majd lehullnak bájid, s elhagyott

p E had, szived kietlenét megérted,

p És életúntan és örömtelen

p Nyugalmat esd, csendet kér árva lelked;

p De hivatásod vesztve, úgy leszesz,

p Mint szótlan gondolat, gyümölcstelen fa,

p Testetlen lélek, árván, hontalan

p A semmiség örvényében bolyongva.

p Az édes házi kör helyett csupán

p Hideg halottjait leled a multnak,

p Míg ólomsúllyal a sír hantjai

p Siratlan puszta kebeledre hullnak.

p Madách Imre

p

p

p Mai mese

p Te éppen, hogy

p a „gazdag királyfi”,

p diplomata álruhájában

p járod az országot kalandot,

p vagy jövendőbelid keresve,

p de előbb-utóbb úgyis lebuksz,

p s még tragédia is lehet a vége…

p (Jó estét nyár, jó estét szerelem)

p

p

p Megalkuvás

p vagy kompromisszum?

p Vagy egyik sem? Így egyiknek sem jó:

p a férj forrón, a feleség hidegen szereti –

p a középúton találkoznak: langyosan eszik.

p

p

p Kisajátítás

p Egy embert/némbert

p magántulajdonommá tenni,

p akivel-amivel majdnem bármit megtehetek –

p de a házamból ki nem engedem, nem viszem,

p nehogy más megkívánja, elirigyelje

p és eltulajdonítsa…

p

p

p Mire

p vigyázol

p a legjobban?

p A szemedre és

p annak fényére?

p A becsületedre,

p a szüzességedre?

p Vagy inkább arra, ami

p bármikor pótolható?

p (pl. a pénztárcádra)

p

p

p Arcul-

p csapás

p Ami lehet

p egy véletlen eltévedt mozdulat,

p egy támadó szúnyog elűzése, kivégzése,

p egy szándékos inzultus, megszégyenítés

p egy büntetés – nyilvános rosszallás kifejezése,

p átvitt értelemben egy pofon az Élet tanár úrtól

p

p

p Nem

p az a legény, aki üt,

p hanem az, aki állja az ütéseket...

p A te legkisebb ütésed is halálos,

p de mire emeled a kezed, már véged.

p Vagy mindenkinek odatartod az arcod,

p hogy lássák, milyen ütésálló vagy?

p

p

p Jus murmurandi

p A morgás joga/kötelme

p Ha folyton te reklamálsz,

p a bíró azt sem adja meg,

p ami nyilvánvaló szabálytalanság,

p De ha meg mindent szó nélkül lenyelsz,

p akkor meg fát fognak vágni a hátadon…

p

p

p Telefon-

p betyárkodással

p indul el a lavina,

p ezt követik a hecc-

p hívások, a bombariadók,

p amik már nem diákcsínyek…

p

p

p Önmásológép

p Kétszer ugyanabba a folyóba lépni?

p Kétszer ugyanazt az ételt megfőzni?

p Kétszer ugyanazt a bókot elmondani?

p Kétszer ugyanazt a művet megírni –

p egy rókáról két bőrt lenyúzni

p (önmagadat plagizálni…)

p

p

p Annyira

p csak egy

p dolog érdekel, izgat,

p hogy ennek érdekében

p minden mást elhanyagolsz:

p ami akár indokolt is lehetne

p egy-két rendkívüli helyzetben,

p de te abból életformát csinálsz...

p

p

p Mintha

p egy színpadon

p élnél a reflektorfényben,

p ahol sötét a nézőtér, és

p a viszony aszimmetrikus:

p csak te vagy testileg-lelkileg

p teljesen meztelen…

p

p

p Úgy

p spórolnak,

p hogy mindig

p azt az almát eszik,

p ami már elkezdett rohadni,

p és mivel mindig van még ilyen,

p így aztán az épből soha nem esznek…

p

p

p Három kívánság

p Hármat kívánhattok a jótündértől,

p és neked éppen megint üres a hasad,

p így hirtelenkedve egy kolbászt kérsz,

p amire a méltán dühös feleséged

p rosszat kíván: nőjön rá az orrodra...

p Na, most már mit is lehet tenni:

p a harmadik kívánságot

p el kell vesztegetni arra, hogy

p visszanyerd emberi ábrázatod...

p azután holtodiglan marakodtok,

p rosszabb lett, mint előtte volt,

p hisz elment a soha vissza

p nem térő nagy alkalom…

p

p

p Előbb

p magasra felemelnek,

p de nem érdemeid miatt,

p bár te megesküdnél rá…

p Kicsit belekóstolsz a jóba,

p majd elejtenek, és majd

p még mélyebbre zuhansz,

p mint az eredeti helyzeted.

p

p

p Bocsánatkérés

p A rabbi úgy dönt,

p hogy Grünnek meg kell követnie Kohnt,

p amiért „csaló gazembernek” nevezte,

p mégpedig a következő, gondosan

p megszövegezett bocsánatkéréssel:

p „Kohn egy becsületes ember, bocsánatot kérek.”

p Grün így mondja el

p a rá büntetésképpen kirótt mondatot:

p – Kohn egy becsületes ember?!

p Bocsánatot kérek…!

p

p

p A cigány kölcsönkér a zsidótól....

p Jön a tél, ha cigányék nem szereznek pénzt, éheznek.

p A cigány felesége megszólal:

p - Te! Hát kérjé mán kölcsön Kohntól vagy százezret,

p mer különben felkopik az állunk!

p - De hát az zsidó, úgyse fog adni, válaszolja Gazsi!

p - De hát csak próbájjad meg - érvel az asszony –

p és végül meggyőzi Gazsit.

p El is megy a Kohnhoz.

p - Hát instállom, csókolom a kezit, az lenne a helyzet,

p hogy kéne 100 000 forint a télre,

p mert mán csak egy színes tévénk maradt.

p - Ok, Gazsi, semmi probléma, legalább mi

p kirekesztett kisebbségiek tartsunk össze - szól Kohn –

p és már nyújtja is a 100 ezret.

p Gazsi nem hisz a szemének, hálálkodik,

p majd már menne is ki az ajtón, amikor utána szól Kohn:

p - Várjál csak, Gazsikám. Azt ugye tudod,

p hogy majd 200 ezret kell megadnod?

p Gazsi majd összeesik,

p de nincs más választása, elfogadja.

p Most már még gyorsabban menne ki az ajtón,

p de Kohn folytatja:

p - De, kedves Gazsikám, azért kellene valami biztosíték is.

p Azt mondtad, van egy tévéd - hozd el azt kauciónak.

p Gazsi totál kikészül, de nagyon kell a pénz - elrohan haza,

p és elhozza a tévét.

p De Kohn folytatja:

p - Drága Gazsikám!

p Az a helyzet, hogy gondolkoztam,

p amíg te odahaza voltál és be kellett látnom,

p hogy ez még nem elég. Te alkalmi munkákból

p és segélyből élsz. Nem lehetek biztos, hogy

p meg tudod-e adni ezt a sok pénzt.

p De van egy ötletem. Most itt hagyod a felét,

p és a másik 100 ezret majd tavasszal megadod, jó?

p Gazsi bátortalanul visszaadja a pénzt, majd elbúcsúzik.

p Hazafelé bandukolván így morfondírozik:

p - Hú, vazze! Most se pízem, se tévém

p és még 100 ronggyal lógok Kohnnak.

p

p

p Vigadjunk

p Hadd nézze halvány arccal a világot

p Kinek tetszik mondván: mi rossz, ravasz!

p Szánjátok őt, de meg ne hallgassátok,

p Barátim, mert valódi vétek az.

p Míg van tavasz, ifjúság, szerelem,

p Örüljetek, szeressetek velem!

p

p Ha mondják, nincs költészet már a földön,

p S érzésink ellen száz veszélyt fordít

p A kalmár számítás, kedves barátim,

p Minket tán ez csak el nem tántorít?

p Míg van tavasz, ifjúság, szerelem,

p Örülhettek, szerethettek velem!

p

p De sebesen jő a halál - siessünk,

p Hogy üresen leljen minden kehelyt,

p Mit ér, ha meg nem gyújtva tán tovább tart

p A fáklya - de poros zugban hevert.

p Míg tart tavasz, ifjúság, szerelem,

p Siessetek örülni hát velem!

p

p Hisz majd jövend más nemzedék helyünkre,

p Ha már végkép élvezni nem tudunk.

p Derék fiúk lépendnek nyomdokunkba,

p Kikben örömmel megujulhatunk.

p Közöttük él lelkünk s oly végtelen,

p Mint a tavasz, ifjúság, szerelem.

p

p Madách Imre

p

ppppppppp

p.s.:

BOLDOG

VAGY BOLDOG-

TALAN LÉNY LÉGY?

A mese rólad szól, ismerj te önmagadra

és jó szellemben/lélekbátran változtass!

Sokszorosan több múlik rajtad, mint azt

gyáva önigazolásból, felelősséghárításból

te hiszed, vagy „csak” másokkal hitetnéd…

Bajod felismerése már a gyógyulás kezdete

(tünetazonosítás, diagnózis és oki terápia –

gyógyulás: krízis után jobb lett, mint volt…!)

Még az ún. betegség is egy isteni segítő jel:

isteni rendeltetés-szerűen használd magad!

Csak önmagadtól és jószándékú barátaidtól,

és az ún. segítőidtől védjen meg a Jóisten,

az ellenséggel meg majd elbánsz te magad is

(vagy még a hasznát is veszed, ha szereted:

igazat mond, tanít, motivál, doppingol stb.)

Azzal is magadnak is ártasz, ha másnak,

hiszen élettársaid, előszeretteid látják kárát,

azt a csónakot süllyeszted, amin együtt eveztek,

csak másokat boldogítva lehetsz igazán az te is!

Még vadidegen embertárs sem lehet csak eszköz…

Halmozottan hátrányos helyzetű volt

Hamupipőke és Kukorica Jancsi is, s lám!

És nem csak a mesében lehet sárból arany,

de a sarat ne tartsd becsülendő aranynak…

És pláne ne csinálj a jószerencsédből balt!

A sátáni zsarnokság, a Gonosz birodalma

sem természeti csapás/földönkívüliektől való –

aktívan-passzívan mindenki szem a láncban:

kollaborál/cinkos néma bűnpártoló, balek stb. stb.

Vaskori pokolból lehet végpusztulás, de aranykor is!