Boldog-boldogtalan ember-lélek

Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló

Jóisten országa és/vagy földi pokol

Életminőség-vizsgáló: magyarán írva

pppppppppppppppppp

Eugéniusz:

A balgaság korholása

és a bölcsesség dicsérete – I.

ppppppppppppppppp

Az uj nyolcz boldogság

Boldog, ki nem hajszol szünetlenül

Téged, szomjat nem oltó gyönyörűség!

Ki mértéket tart, higgadtan hevül

S járt útadon halad, középszerűség.

Boldog, kit röpke vér, hig agyvelő

Eszmék lidércznyomásitól megóvnak;

Ki a gyönyör kertjében vakmerő,

Közelségét nem sejtve a kigyónak.

Boldog, ki mint az óraszerkezet

Szabályszerűen jár le minden órát,

Egyformán ütve, delet, éjfelet,

Mert gép törvénye hajtja mutatóját.

Boldog, kinek nyugvást jelent az éj,

Ha rendben van veséje, mája, gyomra!

Kinek, mint kit természet olta bé,

Fogékonysága sincs más fájdalomra.

Boldog, ki csak nősz', alszik és emészt.

Vak ösztönét követve, mint az állat.

És nem vesz ama küzdelembe' részt,

Mely új Bábel-toronyt építni fárad.

Boldog, ki elveket könnyen cserél;

Igazságot tipor, ha ez a haszna;

Ki megfogadja, hogy szemet szemér'

S a sértést kamatostul visszaadja.

Boldog, ki czudarok közt czudarabb,

S tanulva emberek rosz fajzatátul,

Magának útat fölfelé harap

Furfangosan, fortélyosan, falánkul.

Óh boldog, a ki mer, boldog, ki mar!

Lehetsz igaz, lehetsz bölcs, jó, erényes;

Önzés az élet, háború, vihar,

S pusztítnod kell a gyöngébbet, hogy élhess.

Reviczky Gyula

1887.

p Jóvátehetetlen időrablás

p "- Idefigyelj, mondta komoran -,

p ha egyszer megígérted valakinek, hogy

p ekkor és ekkor itt vagy amott leszel,

p és nem vagy ott időben, csak két mentséged lehet:

p meghaltál, vagy olyan beteg vagy, hogy mozdulni se tudsz!

p Hogy nem haltál meg, azt látom.

p Nos, mi a betegség, hadd hívjam a doktort?!

p Elmondtam neki szorongva ott a sötétben, hogy mi történt.

p Nagyapám szó nélkül végighallgatott.

p Mikor aztán kifogytam a szóból, megszólalt.

p Súlyos, lassú beszéddel.

p - Idefigyelj, mondta. - Vannak emberek ezen a földön,

p akik úgy dobálják ide-oda a szavakat, meg az ígéreteket,

p hogy azoknak semmi értékük nincsen többé.

p Mi, Wassok nem ezek közé tartozunk.

p Ha mi mondunk valamit, az áll, mint a sziklakő.

p Ha mi a szavunkat adjuk, azt tartjuk is,

p ha belepusztulunk is! Érted?

p - Értem - hebegtem megrendülve.

p - Dehogyis érted - csapott le reám a szava -,

p de elmagyarázom úgy, hogy megértsed.

p Látod itt a mellényem zsebében az aranyórát?

p Nagyapámtól kaptam, amikor leérettségiztem.

p Amikor leérettségizel, a tied lesz.

p Ez az óra számomra minden csecsebecsénél értékesebb.

p De ellophatod. Visszaadhatod, vagy megtérítheted az árát.

p Ellophatod valakinek a lovát, a tehenét, ökrét, vadászpuskáját.

p Mindenét ellophatod és visszaadhatod megint,

p vagy megtérítheted az árát.

p Csak egy valamit, ha ellopsz valakitől,

p nem térítheted meg soha.

p S ez az idő!

p Ha valakinek az idejét lopod,

p azt úgy megloptad,

p hogy soha jóvá nem teheted.

p A várakozásban eltelt időt

p semmi hatalom a földön nem hozhatja vissza.

p Nincs, eltelt, vége.

p Örökre elveszett, és te voltál az,

p aki a jóvátehetetlen veszteséget okoztad. Érted?

p Értettem. Úgy megértettem, hogy attól a naptól kezdve,

p ha valakinek szavamat adom, hogy

p ekkor és ekkor itt vagy amott leszek,

p akkor már ott vagyok öt perccel azelőtt,

p még ha vénasszonyok esnek is az égből,

p ahogy drága jó nagyapám szokta volt mondani.

p Erre neveltem gyermekeimet és unokáimat is.

p Nem azért, mert késni neveletlenség, hanem mert több annál.

p Aki öt percet késik, az öt percet ellop valakinek az életéből,

p amit nem tehet jóvá soha.

p - A megbízható embert még ellensége is tiszteli,

p mondta volt nagyapám -, mert a megbízható ember

p a társadalom sziklaköve, amire országot lehet

p építeni. A többi szemét, amit elfú a szél..."

p (Wass Albert:

p Nagyapám tanítása)

p

p

p Időmilliomos lehetnél te is

p Ha el tudnád viselni a nem előnyös látszatokat

p Ha elhárítanád a vérszívó parazita időrablókat

p Ha jobban vigyáznál testi-lelki egészségedre

p Ha nem akarnád szerelmed, barátod újra cserélni

p Ha nem akarnál mindent tudni (fölöst, sőt károst)

p Ha nem akarnál mindenütt ott lenni, nyüzsögni

p Ha nem akarnál mindig mindenhol jól járni

p Ha nem cipelnéd mások helyett a keresztjeiket

p Ha nem ellenségeskednél, nem hideg-háborúznál

p Ha nem fecsérelnéd drága időd pótcselekvésekre

p Ha nem futkosnál álhaszonért távoli diszkont boltba

p Ha nem gyűjtögetnél papírokat, diplomákat stb.

p Ha nem hordanál vizet Dunába, világosságot házba

p Ha nem irigykednél, ha meg lennél elégedve soroddal

p Ha nem kárhoztatnád önbénított tétlenségre magad

p Ha nem kerülnéd meg a Földet a mögötted levőért

p Ha nem küszködnél idő/erőzabáló roncs autókkal stb.

p Ha nem lenne tisztaság- és rendmániád stb.

p Ha nem lennél betege szenvedélyeidnek

p Ha nem lennél rabja töméntelen tárgyaidnak

p Ha nem lennél rest, aki legalább kétszer fárad

p Ha nem nyújtóznál tovább takaródnál (adósrab)

p Ha nem pazarolnád véges időd hiábavalóságokra

p Ha nem pereskednél, nem járnál bíróságokra stb.

p Ha nem ragadnál le a bekapcsolt tévé szirénszigeten

p Ha nem rohangálnál lelki bajoddal belgyógyászhoz

p Ha nem vállalnál túlmunkát, mellékállást

p Ha rendben lennének dolgaid és lakásod

p Ha tudnád, hogy most mi fontos s mi nem

p stb. stb. stb.

p

p

p Majd holnap?

p Időm van temérdek!

p Pedig már születésedkor,

p vagy még hamarabb elkezdődik

p a végső visszaszámlálás,

p és sosem tudhatjuk,

p hogy éppen hol tart...

p Ej, ráérünk arra még?

p Bármely napod lehet utolsó!

p Az első komolyabb betegséged,

p vagy közeli hozzátartozód hirtelen halála

p döbbent csak rá: eddig mennyit tékozoltál...

p

p

p Struccpolitika

p Ma azt látom, hogy

p az emberek többsége úgy csinál,

p mintha neki sohasem eshetne baja.

p Hiába zajlanak körülötte az események,

p egy rossz túlélési technikát alkalmazva

p megpróbál strucc módjára viselkedni,

p és abban reménykedik, hogy

p ha jó sok ideig tartja a fejét a homokban,

p akkor amikor újra felemeli a fejét és körülnéz,

p már minden a lehető legnagyobb rendben lesz.

p (Vukics Ferenc/Szilaj Csikó)

p

p

p Ha baja esik

p embertársának,

p akkor nem együttérző,

p pláne nem aktívan szolidáris,

p de „bebizonyítja” magának, hogy

p milyen egyéni (jellem)hiba stb.

p miatt lett - társtettes - áldozat…

p

p

p Milyen

p csak próba-

p szerencse alapon keresni?

p A vak tyúk is talál szemet?

p De ő legalább tudja, hogy

p hol, és pont mit keressen!

p

p

p Dirty work

p A piszkos munka.

p Hogy az én kezem tiszta maradjon…

p Csak a kút kávájára kakiltam, nem bele…

p Nem én öltem, csak bérgyilkost fogadtam.

p Nem én ítéltem halálra Jézust, hiszen

p a „nép” szavazta meg az ítéletét…

p

p

p Vagy a földhöz,

p a röghöz tapadsz,

p a mély sárba ragadsz,

p vagy belerepülsz a Napba,

p és menten szénné égsz?

p Vagy lehajtott fejjel

p csak magad elé nézel,

p vagy csak a csillagokra,

p és így gödörbe esel?

p

p

p Voluntarizmus

p Mindent lehet, csak akarni kell…!?

p A pszichiáter magyarázza a betegnek:

p -Higgye el nekem, nincs olyan akadály,

p amit erős akarattal le ne győzhetnénk.

p A beteg eltűnődik.

p -Megpróbálta már, doktor úr,

p a fogkrémet visszanyomni a tubusba?

p

p

p Nem

p ismerek

p lehetetlent,

p csak tehetetlent!? –

p „az akarót repíti a sors,

p a nem akarót csak vonszolja…”

p (Seneca)

p

p

p Hogyan

p repülhetnél,

p ha nem dobod ki

p élet-léghajódból a ballasztokat,

p ha végelgyengült a képzelőerőd,

p vagy ha társad az éj leple alatt

p újra és újra nyírbálja szárnyaid?

p

p

p Egy sas

p nem kapkod legyek után.

p Te meg egy rossz pillantásra lecsapsz,

p és ki is hozod belőle a maximumot:

p egy párbaj nem első, de utolsó vérig…

p

p

p Kerüld

p a konfliktusokat –

p alkudj meg és így

p majd tovább élsz!

p Mindig konfrontálj,

p „bátran” ütközz és élezz,

p hisz te az elvek embere vagy,

p aki a lényegtelenből sem enged...

p Csináld végig: vitából veszekedést,

p abból meg verekedést hozhatsz ki...

p

p

p Annyira

p kerülgetted

p a konfrontációt,

p - jobb a békesség -,

p hogy mire észbe kaptál

p és tiltakoztál volna, már rég

p mindenes ingyen cseléddé váltál,

p akinek csak a morgás ősi jussa maradt…

p

p

p Csak

p simogatni

p szerette volna a nyuszit,

p de ezt ő nagyon nem akarta,

p riadtan menekülni próbált előle,

p amire ő egyre dühösebb lett,

p s végül már baltával üldözte,

p hogy menten agyonüsse...

p (Karinthy Frigyes –

p Szeretem az állatot)

p

p

p Állatbarátok

p -Doktor úr, kérem,

p csináljon valamit a feleségemmel –

p mondja a férj a pszichiáternek.

p - A macska a mániája. Képzelje,

p ötven macska van a lakásunkban.

p Gondolja el, milyen büdös van

p ott a bezárt ablakok mellett...

p -Hát miért nem nyitja ki az ablakot? - kérdi a pszichiáter.

p -Hogyne, hogy elszálljon a kétszáz galambom!

p

p

p Abbamarad

p a pótcselekvő,

p feltűnési viszketegség

p hozta idétlenkedés,

p ha nincsenek rá vevők,

p ha nincsen rá közönség –

p de neked peched van,

p így osztálybohóc maradsz….

p

p

p Szertelenül

p vagyis vegyszertelenül

p szerettél volna élni mindig,

p de ma már az altatószerek

p és a serkentők a napi betevőd,

p nem tudsz magadtól elaludni/ébredni,

p mert nem a szellemi/lelki szer-etet,

p és nem a lelki békédet próbálod

p visszanyerni, helyreállítani…

p

p

p Legalább ne árts!?

p Placebo bogyó drágán

p az ún. depressziósoknak:

p Aktív-passzív partnerek

p az orvos-beteg játszmában.

p (ha nincs is benne vegy-szer,

p de fenntartja a betegségtudatot,

p s azt, hogy neki nem kell változni)

p

p

p Kedélybeteg

p A kedélybeteget

p vizsgálja az orvos.

p - Kap gyógyszert is, de

p fontosabb a pszichés állapot.

p Azt tanácsolom, igyekezzék

p mindig vidám dolgokra gondolni.

p És munka közben énekeljen!

p -Azt nem tehetem, doktor úr!

p -Miért nem?

p -Mert én trombitás vagyok.

p

p

p Békésen

p nem együtt, de

p egymás mellett élni,

p - „élni és élni hagyni” -

p a másikat nem zavarni,

p egymás mellett táncolni.

p És a páros önkielégítések,

p mint szerelmi csúcspontok…

p

p

p Kívül

p fehérre meszelt,

p de belül már rohad…

p Szerelminek indul, de

p érdekházasságba végződik,

p már csak a lakás tartja össze.

p És nem megfordítva, mint például

p Gárdonyi Ida regénye c. könyvében

p

p

p Nagyzási mánia

p A pszichológus kérdi a páciensétől:

p -Mondja, asszonyom, a családjukban

p nem volt valakinek nagyzási hóbortja?

p -De igen! A férjem néha kijelenti,

p hogy ő a család feje.

p

p

p Enyhén szólva

p sem szép dolgok – sőt:

p Saját fészkedbe rondítani,

p s a családi szennyest kiteregetni,

p előszeretteidet feketíteni, mocskolni -

p pláne: anyádra terhelő vallomást tenni?

p

p

p Fabula te rasa

p A mese nem rólad szól?

p Pl. a rút kiskacsa története,

p aki gyönyörű hattyú (lett volna) -

p vagy annak a teknősnek az esete,

p ki egész életében nyúllal futott versenyt

p

p

p Szabad

p versenynek

p veszed már azt is, hogy

p az egyikőtök egy kis vödörből „halászik”,

p a másik meg pecabottal a viharos tengeren...

p

p

p Vagy

p nem nevelődött

p a szobatisztaságra,

p Vagy szégyelli azt,

p ha inkontinens lesz:

p az öngyógyítása helyett

p letagadja és inkább nem

p megy el otthonról, bezárkózik

p és mélabúnak ereszti nagy fejét…

p

p

p Perfekt

p Amíg nincsen

p tökéletes rend

p és tisztaság a lakásban,

p addig ő nem kezd bele

p még egy könyv olvasásába sem -

p erre mindig csak a maradék időt

p fordítaná, ha lenne ilyen szabad idő...

p

p

p Aprópénzre

p váltott tehetség:

p a matekból zseni

p cirkuszi fejszámoló-

p művészként keresi kenyerét,

p vagy ki a kockázatos szobrász

p pályafutás helyett órabérben

p széklábakat/bitófát farigcsál...

p

p

p Mindent

p egyformán

p fontosnak tartasz,

p nem tudsz fontossági-

p időrendi sorrendet felállítani,

p ezért vagy bele sem kezdesz

p dolgaid intézésébe, vagy egyszerre,

p szimultán akarsz mindent elvégezni…

p

p

p Hibernált

p Nem akarsz

p tévedni és hibázni,

p ezért inkább nem is

p munkálkodsz semmin -

p mert csak az nem hibázik,

p aki nem dolgozik...

p

p

p Babonás

p Ha nem jó lábbal kelsz fel,

p akkor visszafekszel az ágyban,

p és ott is maradsz napestig,

p hisz aznap jó, ha nem csinálsz semmit

p (ezzel persze elrontasz/kihagysz mindent)

p

p

p Önvádló

p Akkor is védekezel,

p akkor is mentegetőzöl,

p ha senki nem támad, vádol!?

p Pont ezzel teszed gyanússá magad…

p

p

p Önazonos

p Személyazonosságod is lopott?

p Nemcsak beletanultál, de belefagytál a szerepbe,

p amit anno egy vészhelyzetben kellett eljátszanod…

p

p

p Rögeszmés

p Könnyebb kutyából szalonnát csinálni,

p mint az ő okos fejéből valamit kiverni?

p Neki nincsenek eszméi, csak rögeszméi,

p nincsenek elképzelései, csak kényszerképzetei

p

p

p A tolvajok alja

p A becsületkasszába

p nem betesz, de elvesz -

p részeget fosztogató, markecoló

p

p

p Az

p igazmondás

p nála feltétlen parancs:

p nem ismer tapintatot, és

p az ádáz ellenséggel is őszinte

p

p

p Kegyes

p csalásokra képtelen,

p de azt nem veszi észre,

p hogy az őszintesége volta-

p képpen szalonképes szadizmus

p

p

p Idegen ajkú

p a választott élettársa:

p csak mutogatnak egymásnak,

p vagy konyhaangolul értetlenkednek,

p ha már elmúltak az ún. mézeshetek…

p

p

p Artikulált beszéd

p helyett hörgés, jelbeszéd

p vagy értelmetlen halandzsa

p Tréfából kitalált, torz, értelmetlen

p v. összefüggéstelen, gyak. idegen

p szavakból álló, gyors, hadaró beszéd.

p

p

p Mismásol

p 1.

p Felelősséget

p elhárítva mellébeszél;

p ködösítve leplez hibát,

p mulasztást vagy titkolni-valót.

p A beosztott betegségre hivatkozva

p mismásolja a mulasztását. A főnök

p nem szereti, ha valaki mismásol neki,

p így most is még mérgesebb lett.

p 2.

p Alattomosan ravaszkodik;

p gyanús, csalárd cselfogással él;

p rosszindulatúan áskálódik, gáncsoskodik.

p Az anyós addig mismásolt, míg a fiatalok

p összevesztek egymással.

p

p

p Álezermester

p vagy kényszerből,

p mert nincs szakira pénze,

p vagy mint egy Mekk mester -

p mindenhez is/semmihez sem értő,

p vagyis a szakmájának a „hóhérja” …

p

p

p Statiszta

p Beletörődik:

p ő csak egy kapcarongy,

p lábtörlő életfilm-szereplő,

p aki bárki mással lecserélhető,

p könnyen pótolható, eldobható…

p

p

p Szarkupac

p Csak kaki maradt utána

p mint „maradandó” nyom -

p de azt is a tengerbe küldte,

p nem csinált belőle aranyat

p

p

p Tékozló

p Disznók elé szór gyöngyöt,

p méltatlanra pazarolja el az ifjúságát,

p időrablót, energiavámpírt marasztal, etet…

p

p

p Életmű hiányos:

p Mert hegyek vajúdtak,

p de csak egérke született

p A te gyakori, mindennapi

p eseted: sok hűhó semmiért

p

p

p Halmozó

p Te nem kerülöd,

p de egyenesen keresed,

p sőt még tetézed is a bajt:

p növeled időben és súlyban

p

p

p Idétlen

p A meg nem érlelt,

p koraszülött gondolatok garmadája

p (ős patkány terjeszt kórt mi-köztünk…)

p

p

p Istenkáromló

p Áldod a Teremtőd

p a gyönyörű szép rózsáért,

p de átkozod, ha ügyetlenséged

p miatt megszúr egyszer a tövise,

p amivel védekezett, hogy virágozhasson

p

p

p A teher alatt

p nőne magasra a pálma,

p avagy az emberlétek elviselhetetlen könnyűsége

p

p

p Lusta ember/némber

p A disznó is azért hízik, mert nem dolgozik.

p A könnyű is nehéz a nemakarónak.

p Aki megy, az halad, aki áll, az marad.

p Aki nem dolgozik, ne is egyék!

p Az alvó róka nem fog nyulat.

p Hamar meghal, ki későn kezd élni.

p Nemakarásnak nyögés a vége.

p Ha nem csinos a szoba, lusta a gazdasszony.

p Hol kedvére él a gazda, lusta a szolga.

p Leglustább ló is farka előtt jár.

p Lusta asszony kárt vall mindenben.

p Lusta bivalynak vasvilla a korbácsa.

p Lusta gazdasszonynak éjféli munkája. (Nem sokat ér.)

p Lusta gazdasszonynak lusta szolgálója

p Lusta Kati rest anyának lánya.

p Lusta Kati rest Ferkóval sürög-forog a korsóval

p Lusta ló megindítja ugyan a kocsit, de ismét abbahagyja.

p Lusta lónak korbács az abrakja.

p Lusta szolgáló nem farán ül, hanem fülén.

p Lustább a disznónál, mert ez megveti alomját.

p Lustának sokszor csikorog a hasa.

p Megszokta, mint lusta béres a henyélést.

p Nehéz a bér, ha a szolga lusta.

p Ősszel minden lusta asszonynak hideg az itala.

p

p

p Pokol-életkép

p (Ez - nem - vicc...!?)

p Három fazék

p rotyog a pokolban.

p Az egyikben németek,

p a másikban oroszok,

p a harmadikban magyarok vannak.

p Lucifer meglátogatja mindet.

p Az elsőnél csak az van kiírva,

p hogy "ne gyere ki".

p Megkérdezi Lucifer a segítőit,

p hogy miért nincs itt őr.

p Mire mondják, hogy

p ebben németek vannak,

p ők szabálybetartóak,

p úgysem jönnek ki.

p A másodiknál

p nincs kiírva semmi,

p de ott van egy őr.

p Mire a segítők:

p ezek az oroszok.

p Ők mindig próbálkoznak,

p de erővel vissza lehet tartani őket.

p A harmadik fazéknál

p csodálkozik Lucifer,

p hogy nincs se őr, se tiltás.

p Hogy lehet ez?

p Mire a segítők azt mondják:

p azért mert ebben magyarok vannak.

p Ha az egyik megpróbál kimászni,

p a többiek úgyis visszahúzzák!

p

p

p Menny/pokol

p A szent ember

p egy nap Istennel beszélget.

p - Uram, szeretném megtudni, hogy

p milyen a Paradicsom és milyen a Pokol.

p Isten odavezeti a szent férfit két ajtóhoz.

p Kinyitja az egyiket és megengedi a szent embernek,

p hogy betekintsen...

p A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt

p és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval.

p A szentnek elkezdett csorogni a nyála.

p Az emberek, akik az asztal körül ültek

p csont soványak és halálsápadtak voltak.

p Az összes éhezett.

p Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében,

p odakötözve a kezéhez.

p Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal.

p De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk,

p nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni.

p A szent ember megborzongott

p nyomorúságukat, szenvedésüket látva.

p Isten ekkor azt mondta:

p - Amit most láttál az a Pokol volt.

p Majd mindketten a második ajtóhoz léptek.

p Isten kitárta azt

p és a látvány, ami a szent elé tárult,

p ugyanaz volt, mint az előző szobában.

p Ott volt egy nagy kerek asztal,

p egy fazék finom raguval,

p amitől ismét elkezdett folyni a szent ember nyála.

p Az emberek az asztal körül

p ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben.

p De ez alkalommal az emberek jól tápláltak,

p mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással.

p A szent ember ekkor azt mondja Istennek:

p - Én ezt nem értem!

p - Ó, pedig ez egyszerű - válaszolja Isten –

p ez igazából csak 'képesség' kérdése.

p Ők megtanulták egymást etetni,

p míg a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak.

p

p x

p

Ábrányi Emil

KRAMPUSZ-KIRÁLY.

- 1879. -

Krampusz-király a hajdan-korban élt.

Bölcs fejdelem volt, mert ritkán beszélt;

Csatákat vesztett, vagy vadászgatott;

Királyilag töltötte a napot.

Egyszer - barátim, halljatok mesét -

Krampusz király elveszti az eszét;

Országgyülést hív s dúlt arccal ki áll:

A nép riong: "Vivát Krampusz király!"

Mond Krampusz: "Szólok mindenki fiának:

Legyen már vége a komédiának!

Vagy csúfság ez, vagy vakság, végtelen,

De úgy bántok mint istennel velem.

Íme, fejemben korona ragyog,

Miért? Hisz én is sár-ember vagyok!"

De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:

""Te nem vagy ember, ó Krampusz-király!""

Mond Krampusz: "Engem Felségnek neveztek,

S előttem, mint a birkák, porba estek!

Mit tettem én, hogy felségessé váltam?

Egész éltemben fogamat piszkáltam

És ásitottam szörnyen-szörnyeket

Tanácsban, trónon, trónfüggöny megett!..."

De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:

""Te felséges vagy, ó Krampusz király!""

Mond Krampusz: "Látom, hogy éheztek, asztok,

Mégis nekem milljókat megszavaztok!

Minek nekem e falka millió?

Az ország pénze hát csak arra jó,

Libériákba hogy verjem bele,

S hizlaljak egy raj konclesőt vele?"

De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:

""Kapsz milliókat, ó Krampusz király!""

Mond Krampusz: "Kérlek, dobjatok ki engem!

Ezt, mint a nép legfőbb kegyét csengem!

Szamár vagyok és plusquam-szemtelenség

Hogy szamarat megillessen a fenség!

Vezessen kormányt, aki ember szintén,

És olcsóbb, bölcsebb és jobblelkü, mint én!"

De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:

""Szent vagy s imádunk, ó Krampusz király!""

Mond Krampusz: "Hát szavamnak semmi haszna?

Nem hallgattok kérésre, sem panaszra?

No jó! Ha késtek s nem dobtok le innen,

Hát passzióm lesz háborúba vinnem

Százezreket!... No jó! Dühömben nyúzlak,

Rúglak, leköplek és bitóra húzlak!..."

De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:

""Rúgj, köpj, akasztass, ó Krampusz-király!""

ppppppppp

p.s.:

BOLDOG

VAGY BOLDOG-

TALAN LÉNY LÉGY?

A mese rólad szól, ismerj te önmagadra

és jó szellemben/lélekbátran változtass!

Sokszorosan több múlik rajtad, mint azt

gyáva önigazolásból, felelősséghárításból

te hiszed, vagy „csak” másokkal hitetnéd…

Bajod felismerése már a gyógyulás kezdete

(tünetazonosítás, diagnózis és oki terápia –

gyógyulás: krízis után jobb lett, mint volt…!)

Még az ún. betegség is egy isteni segítő jel:

isteni rendeltetés-szerűen használd magad!

Csak önmagadtól és jószándékú barátaidtól,

és az ún. segítőidtől védjen meg a Jóisten,

az ellenséggel meg majd elbánsz te magad is

(vagy még a hasznát is veszed, ha szereted:

igazat mond, tanít, motivál, doppingol stb.)

Azzal is magadnak is ártasz, ha másnak,

hiszen élettársaid, előszeretteid látják kárát,

azt a csónakot süllyeszted, amin együtt eveztek,

csak másokat boldogítva lehetsz igazán az te is!

Még vadidegen embertárs sem lehet csak eszköz…

Halmozottan hátrányos helyzetű volt

Hamupipőke és Kukorica Jancsi is, s lám!

És nem csak a mesében lehet sárból arany,

de a sarat ne tartsd becsülendő aranynak…

És pláne ne csinálj a jószerencsédből balt!

A sátáni zsarnokság, a Gonosz birodalma

sem természeti csapás/földönkívüliektől való –

aktívan-passzívan mindenki szem a láncban:

kollaborál/cinkos néma bűnpártoló, balek stb. stb.

Vaskori pokolból lehet végpusztulás, de aranykor is!