Eugéniusz: Boldog(talan)ok - IX. |
Írta: Jenő |
2022. január 30. vasárnap, 07:07 |
ppppppppppppppppppp Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lelkek Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak A Jóisten országa és/vagy földi-égi pokol Életminőség-vizsgálódások magyarán írva ppppppppppppppppppppp Eugéniusz: Boldog(talan)ok Életminőség őrzés-javítás vagy rontás – IX. Szellemi segítségnyújtó igazmondó nagytükör pppppppppppppppppppppppp Petőfi Sándor ARANY LACINAK Laci te, Hallod-e? Jer ide, Jer, ha mondom, Rontom-bontom, Ülj meg itten az ölemben, De ne moccanj, mert különben Meg talállak csípni, Igy ni! Ugye fáj? Hát ne kiabálj. Szájadat betedd, S nyisd ki füledet, Nyisd ki ezt a kis kaput; Majd meglátod, hogy mi fut Rajta át fejedbe... Egy kis tarka lepke. Tarka lepke, kis mese, Szállj be Laci fejibe. Volt egy ember, nagybajúszos. Mit csinált? elment a kúthoz. De nem volt viz a vederbe’, Kapta magát, telemerte. És vajon minek Meritette meg Azt a vedret? Tán a kertet Kéne meglocsolnia? Vagy ihatnék?... nem biz a. Telt vederrel a kezében A mezőre ballag szépen, Ott megállt és körülnézett; Ejnye vajon mit szemlélhet? Tán a fényes délibábot? Hisz olyat már sokat látott... Vagy a szomszéd falu tornyát? Hisz azon meg nem sokat lát... Vagy tán azt az embert, Ki amott a kendert Áztatóba hordja? Arra sincsen gondja. Mire van hát? Ebugattát! Már csak megmondom, mi végett Nézi át a mezőséget, A vizet mért hozta ki? Ürgét akar önteni. Ninini: Ott az ürge, Hű, mi fürge, Mint szalad! Pillanat, S odabenn van, Benn a lyukban. A mi emberünk se’ rest, Odanyargal egyenest A lyuk mellé, S beleönté A veder vizet; Torkig tele lett. A szegény kis ürge Egy darabig türte, Hanem aztán csak kimászott, Még az inge is átázott. A lyuk száján nyakon csipték, Nyakon csipték, hazavitték, S mostan... Itt van... Karjaimban, Mert e fürge Pajkos ürge Te vagy, Laci, te bizony! (Szalonta, 1847. június 1–10.) ppppppppppppppppppp p Aki p csak p kiengedni tudja p a palackba eddig bezárt p magában rossz szellemet p p p Aki p csak p azt várja, p hogy a szájába p repüljön a sült galamb p p p elégeti p a pogány meséket: p hisz azokban tündér, táltos van p p p Aki p büszkén p nyitott házas: p ők már soha nem p hazudnak egymásnak p p p Akit p feloldoz az, p ha tizedik volt p a megerőszakoló sorban p p p Aki p messze p kerüli azokat, p akik fájó igazat p mondanának neki p p p Aki p egy büszke p „megszállott”, p nem is keres ördögűzőt p p p Akinek p az örök p hűségfogadalom p vagy értelmetlen dolog, p vagy csak praktikus taktika p p p Aki p párjával p ugyan békésen, p de csak egymás mellett éldegél p p p Akinek p a szeretkezés p szükséges rossz: p a gyereknemzés eszköze p p p Aki p a világot p tenné rendbe, p de „otthonában” kupi van p p p Akinek p siralom- p völgy e világi élet, p és bűn minden élvezet p p p Aki p a világ- p végtől tartva dőzsöl, p már nem készül a télre p p p Aki p csupa jó p szándékokkal telve p teszi tönkre családját p p p Akinek p - jobb híján p vagy büszkén – p a lánya a barátnője p p p Aki p sose mer p igazat mondani – p fél a fejbetöréstől p p p Aki p totál p érzéketlen p a kis, jottányi p különbségre: (i)gaz p p p Aki p gazsággal p hozná helyre p végzetes mulasztását, p Belzebubbal űz ördögöt p p p Aki p szerelem- p vallás helyett p messzi idegenben „vitéz” p (Arany L.: A délibábok hőse) p p p Aki p nem tanul, p nem érdekli semmi, p csak magol, biflázik, p és memorizálgat p p p Aki p éltében p álarcban, p jelmezben, p díszletek között szerepel p p p Aki p ablakod p elé kakál, p és még be- p kopog vécépapírért p p p Aki p a le- p bukásakor p mindig a másik p mögé bújik-bújna el p p p Akinek p a zsidó p József egy p elő-keresztény, p és nem pedig egy p irgalmatlan gyarmatosító p p p Aki p mindent p pontosan p tudni akar, p még a saját jövőjét is… p p p Aki p elhitte: p mindig a tiltott p gyümölcs az édesebb p p p Aki p legfeljebb p pirrüszi győzelmet p vet és bőven is arat p p p Akitől p „barátja” p bármit kérhet, p akár becstelent is…! p p p Aki p anyai p túlaggódásból p nem engedi kirepülni fiókáit p p p Aki p nem keresi/ p nem leli örömét p napi bérmunkájában p p p Aki, p ha az ingét kérik, p mindegy ki és mire, p odaadja egyetlen cipőjét is p p p Aki p hősként p dicsőíti, ünnepli p évenként a honárulókat p p p Aki p vért izzadva p küszködik ádáz p ellensége megsegítésén p p p Aki p kihívja p maga ellen a sorsot: p oroszlánketrec nyitogató, p oroszlánbarlangba benéző… p p p Aki p kizárólag p a reménytelen p szerelmes pózában p igazán jót lubickoló p p p Aki p pont p az első években p bízza szinte vad- p idegenre gyerekét p p p Aki p a túl sok p ismétléssel p teszi majdnem p súlytalanná intelmét p p p Aki p olyan, mint p egy lassított elvétel – p sose készül el semmivel p p p Aki p annyira p teátrális, hogy p mindenből csak p nagyjelenetet rendez p p p Aki p maga p is elhiszi, p hogy tényleg p az egész világ p az ő ádáz ellensége p p p Akinek p egy rossz p pillantás elég, p hogy menten p pofozkodni kezdjen p p p Aki p mindent p csak azért se p vagy csak azért is p alapon csinál, vagy kerül p p p Aki p bedobja p leleteit a gépbe, p az meg kiadja neki p a diagnózist-terápiát p p p Aki p minden p szert bevesz/ p kúrát kibír, csak p dúlt lelkét hagyják békén p p p Aki p baját p saját aktív p közreműködése p nélkül táv gyógyíttatná p p p Aki p mimikriben él, p holtnak tetteti magát: p jön is a szklerózis multiplex p p p Aki p sikeres p önbeteljesítő jós: p a korán haló hipochonder p sírfelirat-üzenete: na ugye! p p p Aki p ilyen alapon p választ életre társat: p ha ló nincs, szamár is jó p p p Aki p se embert, p se Isten nem ismer: p ámokfutó pszichopata p sorozat-lélekgyilkos p p p Aki p rög- p eszméitől hajtva p fékevesztett mérgezett p egérként rohangál fel-alá p p p Aki p minden p kiadást-bevételt p nyilvántartva megtart p vagy dob, töröl kapcsolatot p p p Aki p a kicsire nem ad, p a nagy meg nem számít: p gaz-igaz, megöl-megölel stb. p p p Aki p a kis p tüzet lebecsüli, p még nem oltja, p a nagyot meg már nem tudja p p p Aki p a könnyebb p ellenállás irányába nyomul, p aprópénzre váltja talentumát p p p Aki p a könyvből p lesve, puskázva, p súgásra udvarol, p bókol és csókol, ölel… p (Kamaszkorom legszebb nyara) p p p Aki p csak, p vagy főleg p a laikusok p véleménye p után fut, rohan – p a mérvadókéra nem ad p p p Aki p a legesleg- p biztosabb módon p szeretné a lehető p legnagyobb hasznot p p p Aki p leginkább p hátulról, vagy p legfeljebb övön p alul szeret ütni… p p p Aki p a leg- p jobban érti, p de a legkevésbé p élvezi a vicceket p p p Aki p a legjobban érti, p legkevésbé élvezi p a regényt, zenét, festményt p p p Aki p a leg- p nagyobbat p rúgja a már rég p döglött oroszlánba p ppppppppppppppppppp Móricz Zsigmond: A török és a tehenek Volt egy török, Mehemed, Sose látott tehenet. Nem is tudta Mehemed, Milyenek a tehenek. Egyszer aztán Mehemed Lát egy csomó tehenet. Csudálkozik Mehemed, Ilyenek a tehenek? Én vagyok a Mehemed! Mi vagyunk a tehenek! Számlálgatja Mehemed, Hány félék a tehenek. Meg is számol Mehemed Három féle tehenet: Fehéret, feketét, tarkát, Meg ne fogd a tehén farkát! Nem tudta ezt Mehemed, S felrúgták a tehenek! * Gólya, gólya, gilice Gólya, gólya, gilice, mitől véres a lábad? Török gyerek elvágta, magyar gyerek gyógyítja, síppal, dobbal, nádi hegedűvel. (A gilice itt a gólya népi elnevezése. A nádi hegedű nádból vagy kukoricaszárból készült játékhegedű.[2] A sípot fűzfából, a dobot bádog edényből csinálták. A véres láb a gólya piros lábára utal, a török gyerek a 150 éves török uralomra (a török a rossz szimbóluma), a síppal, dobbal, nádihegedűvel pedig a sámángyógyítás ősrégi emléke.) ppppppppppppppppppp p Aki p hagyomány- p ápoló: ő a legősibb p női mesterséget űzi p p p Aki p a levert p magas léc után p azt lazán átléphetőre teszi p p p Aki p a mama- p hotelban p sunnyogja el p legszebb „felnőtt” éveit p p p Aki p a más p szemében p még a szálkát is, p magáéban a gerendát se p p p Aki p a másik ember p legsötétebb oldalára p építi a szélhámosságát p p Aki p a másikra p - „a békesség p kedvéért” – rá- p hagyja hülyeségét p p p Aki p a megalkuvást p ésszerű, sőt bölcs p kompromisszumnak álcázza p p p Aki p már p az első p és még kisebb p megmérettetésnél p habkönnyűnek találtatik p p p Aki p növekvő p mennyiséggel p próbálja pótolni p a gyatra minőséget p p p Aki p a Mestert p mindenhova követi – p akár az örök kárhozatba is p p p Aki p a minden- p napok bliccelős p fénytelen csatáiban p őrlődik fel és kopik el p p Aki p mocskos p pohárba önt p újból és újból p tiszta vizet, és p nem érti… p p p Aki p a piszkos p mosdóvízzel együtt p a tulajdon gyerekét is kiönti p p p Aki p a nem p szabadidős p önmagával már p nem vállal azonosságot p p p Akit p a nyáj- p emberség taszít, p és így a különcködésnél köt ki p p p Aki p nyelvi p korlátjai miatt p nem tudja elmondani, p mi bántja, mi fáj neki p p p Aki p kint p a nyílt vízen p építené át ától p cettig az élethajóját p (minden szabályt, elvet p egyszerre megkérdőjelező) p p p Aki p a rajta esett p legkisebb sérelemért p is várja a bosszúalkalmat p p p Aki p a rendelt p keskeny ösvény p helyett széles úton p menetel a szakadékba p p p Aki p a romban p csak a pusztulást, p s nem az új ház esélyét látja p p p Aki p vandál: p a rongáláson p keresztül fejezi ki, p és vezeti le a dühét p p p Aki p a rossz p alapra épített p házat próbálja p toldozni, foltozni… p p p Aki p a rossz p híreket várja, gyártja p és rémhíreket kéjjel terjeszt p p p Aki p a rozzantnak p látszó gebébe p nem lát bele táltos paripát p p p Aki p a rövid p karját-kardját p nem meri/tudja p megtoldani egy lépéssel p p p Aki p a sikert p mindig a p magáénak tartja, p a kudarcot rád hárítja p p p Aki p a sok p és felesleges p ugatásával el is p árulja, hogy nem harap p p p Aki p egy p sosem- p volt múltban, p vagy a képzelt jövőben „él’ p p p Aki p a süllyedő p hajóról a gyereke p előtt a kincsesládát menti p p p Aki p a szájából p segget csinál, p így erodálja el p a szavahihetőségét p p p Akinél p a szakmai p féltékenysége miatt p lebénul a talentuma p p p Akinek p az irigykedés p felemészti erői javát, p az önépítésre nem jut p p p Azt p ismételgeted, p azt a zenét játszod, p amiből egy is túl sok volt p p p Aki p nem p hagyhatja p abba a lottózást: p hátha éppen pont most nyerne p p p Akit p a tévé p hipnotizál-kábít: p így egyre nagyobb p adagok fogyasztására bír p p p Akinek p a napjai p simogatás, p ölelés, nevetés, p mulatás nélkül telnek p p p Aki p a szenvedély- p betegségére büszke (!) p mint pl. a munkaalkoholista p p p Aki p a szenvedés p aranyfedezete nélkül p forgalmazza pénzét p p p Aki p a szó- p párbajban p érv helyett p személyeskedik, p övön alul üt stb. p p p Aki p a szükség- p állapotban hasznosat p elmúlta utána is megtartja p p p Aki p a szükséges p lépéseket elmulasztva p a kegyelemre hazardíroz p p p Aki p a szülei szavát p előbb szentírásnak, p majd hülyeségnek veszi p p p Aki p annyira p nem karakter: p még elrettentő példa sem lesz p p p Aki p annyira önellátó, p hogy önmagának p a bírája és dicsérője p p p Aki p annyira p szemérmes koldus, p hogy titokban éhen hal p ppppppppppppppppppp ZELK ZOLTÁN: A HÁROM NYÚL Egyszer régen, nagyon régen, zúgó erdő közelében, három nyulak összegyűltek, selyemfűre települtek, ottan se ültek sokáig, talán csak egy fél óráig, amikor felkerekedtek, hogy már végre hazamennek, egy szarka felettük szállott s felkiáltott: -Mit csináltok? Mit csináltok, három nyulak? Úgy ültök ott, mint az urak -- - Úgy, úgy bizony, mint az urak! - felelték a három nyulak.- Ezután már urak leszünk, ebédre rókahúst eszünk! Nem fogjuk az időt lopni, most indulunk rókafogni! - Csacsi szarka, nem elhitte? Repült is már, a hírt vitte, s buta róka is elhitte. De hát hogyne hitte volna, akármilyen ravasz róka, mert a szarka így kiáltott: -Egy jegenye fölött szállok, mikor lenézek a földre, három nyulak ülnek körbe. Összebújva tanácskoznak - Jaj, mekkora nyulak voltak! Jaj, mekkora fejük, szájuk, a medve egér hozzájuk! Hát még miről beszélgettek? Hogy eztán csak rókát esznek - - Ennek a fele se móka! Szedte is lábát a róka. Futott ki az erdőszélre, csak mielőbb odaérne! Hát amint ott futott, szaladt, szembe vele farkas haladt: - Szaladj te is, komám, farkas, jaj, mit láttam, ide hallgass! az erdő közepén jártam, most is borsódzik a hátam, sosem láttam ilyen szörnyet, ottan ültek három szörnyek! Három nyúl volt, és akkora, fél méter is volt egy foga! Hát még miről beszélgettek? Hogy eztán csak farkast esznek - No hiszen egyéb se kellett, a farkas is futni kezdett, a rókával versenyt futott, majdnem az orrára bukott! Addig futott, amíg szembe nem jött vele egy nagy medve: a medve így szólongatta: -Hova szaladsz, farkas koma? - - Medve komám, ne is kérdjed, szaladj, ha kedves az élted! Erdő közepiben jártam, jaj, mit láttam, jaj, mit láttam! Három nyulak ottan ültek, éppen ebédre készültek. Akkora volt foguk, szájuk, kisegérke vagy hozzájuk! Hát még miről beszélgettek? Hogy eztán csak medvét esznek! - Egyébre se volt már kedve, szaladni kezdett a medve. Elöl róka, hátul medve, közben a farkas lihegve. Így szaladtak erdőszélre, szomszéd erdő közepébe. Szaporán szedték a lábuk, szellő se érjen utánuk - Amíg futottak lihegve, egy vadász jött velük szembe. Nézi is őket nevetve: együtt szalad róka, medve - -No hiszen, csak ne nevessél, vigyázz, nehogy bajba essél! Szaladj inkább te is erre! - kiáltott rája a medve. - Az erdőben három szörnyek, puska sem öli meg őket. Három nyulak, de akkorák, nem láttam még ilyen csodát! - Szedte lábát a vadász is, eldobta a puskáját is. Ijedtében megfogadta, most az egyszer érjen haza, csak ne falják föl a szörnyek, sohase vadászik többet - Ezalatt a nyusziházban, fűszálakból vetett ágyban három nyuszi aludt szépen, összebújva békességben… https://www.youtube.com/watch?v=ogfE8mESdDk ppppppppppppppppppp p Aki p durva p és goromba: p mert szerinte p a gyengédség a gyengeség jele p p p Aki p egy vallásból p a hús-nem evést p kiemeli, abszolutizálja p p p Aki p egy p vega családfő, p és a hatalmával p visszaélve terrorizál… p p p Aki p meg is p korbácsolja magát, p ha véletlen lenyel egy szúnyogot p p p Aki p annyira p vega, hogy p még végszükségben p sem eszik „döghúst” p p p Aki p teljesen p tanácstalan, p ha nem kap világos parancsot p p p Aki p a szabadság p felelőssége elől p diliházba/seregbe vonul p p p Akinek p a létbiztonság p a legfontosabb: p a börtönben megtalálja p p p Aki p ezer p és egy p módját ismeri p a rutinos felelősséghárításnak p p p Aki p a következmény p fel nem mérésével p végleg sterilizálja magát p p p Aki p büszke p „nyitott házas”: p agglegényt, vagy p vénlányt nevel fel p p p Aki p büszke p „bipoláris” – p úgy tudja, ez p a géniuszok jegye p p p Aki p csak p az ún. változó p korban döbben rá: p neki még nincs gyereke p p p Aki p semmiben p sem változtat, p vagy épp mindenben p folyamatosan változik p p p Aki p azt hiszi, p hogy csak p Egy-valaki p lehet az ő párja, p másként kútba ugrik p p p Aki p „büszkeségből” p mond nem!-et, p dafke megy hozzá p máshoz, ló helyett p szamárhoz… p p p Aki p a paráznasága miatt p gyereke homokosságában bűnhődik p p p Aki p a túl sok, p erős vallási tabu miatt p tudatlanul megy férjhez p p p Aki p az első p nagy hetero p kudarca után p saját nemén belül keresgél p p p Aki p pánikba esve p görcsös akarásával p teszi méhét meddővé p p p Aki p a férfiasodásával p nőiessé teszi az élete p eredendően, születése p és neveltetése okán és p folyamán hímnemű társát p p p Aki p kitart p a hülyesége, p őrült ígérete mellett, p hisz ezt ő már kimondta…! p p p Aki p éppen p szakértelmével p csinál bajt, majd p meg a nyoma vész p p p Aki p a hozzá p nem értésével p kárt okoz, majd p angolosan lelép p p p Aki p még p saját magáért p sem áll jót – aki p most nincs magánál p p p Aki p az A-t p kimondja, p de a B-t már nem. p Az valahogy bent reked… p p p Aki p úgymond p bizonyítási p kényszerből p lesz istenkísértő p p p Aki p a dolgok p könnyű végét fogja meg: p egy kutyát, macskát szeretget p p p Aki p alá-fölé- p rendeltségben Él, p képtelen egyenrangú kapcsolatra p p p Aki p nem p a nevető harmadik, p de a vesztes kettőből az egyik p p p Aki p még p a hamiskártyás p ellen is – dafke – p nyílt lapokkal játszik p p p Akinek p az esze p állandó köszörülése p közben kihűl, befagy a szíve p p p Akinél p pont olyan p a belbecs is, p mint a külcsín: p törpe testben törpe lélek p p p Aki p nagyzási p hóbortjában p a kulipintyóját palotának hívja p p p Akinek p elsorvad a szíve, p mert nem gyakorolja a szeretetet p p p Aki p ágyúval p lő verébre: p kis hasznon p helyett nagy kár p p p Aki p magát p diszkvalifikálja, p de ezt csak ő nem akarja látni p p p Aki p csak p úgy szeret nyerni, p ha mindenki más vesztes lesz p p p Aki p meglepődik, p ha gyereke nem p papolását, de példáját követi p p p Aki p a jobbtól p nem tanul, p inkább magához p rontja, „likvidálja” p p p Aki p elégedett, p ha jelentéktelen p dolgokban szabadon választhat p p p Aki p bocsánatot p kér, hogy él, p és köszöni, ha p nem ütik meg p p p Aki p szerint p az ő felnevelése p elemi kötelesség, p nem jár érte köszönet p p p Aki p spórol, p nyomorog, p hogy így hedonista p fia kedvére tékozolhasson p p p Aki p lerokkan, p hogy önsajnáltatással p jusson némi alamizsnához p p p Akinél p egy évre előre p már minden óra/ p perc be van osztva p p p Aki p pénze p mindenhatóságában bízik, p mert mindent eladónak tart p p Aki p vadlúd p lehetett volna, p de gyávaságból p házi liba maradt p p Aki p mindenben p és rigorózusan p követi a véleményvezérét p x ppppppppppppppppppp PÓSA LAJOS A KIS KAKAS MEG A TÖRÖK CSÁSZÁR. - Népmese. - Élt egyszer egy szegény asszony, Semmije se volt, ha mondom! Se kenyere, se garasa, Csak egy kedves kis kakasa. A kis kakas a szeméten Kipir-kapar, kutat éhen. Addig-addig ott kapargált, Hogy talált egy félkarajczárt. Csupa gyémánt volt a reze... Olyan nagy lett az öröme, Hogy egy hosszut igen szépen Kukurikolt jó kedvében. Török császár arra ballag, Mint a páva, mint a csillag. S parancsolja neki mingyárt: "Ide azt a félkarajczárt!" "Hogyne adnám, nem adom én! Kakas is úr a szemetjén! A portámon, itt találtam, Jobb helye lesz ennek nálam!" Török császár ujra mondja S keményebben parancsolja: "Szót fogadj hát, hé, uradnak, Mert különben becsukatlak. Ide hamar, ilyen-olyan!..." S a lábával nagyot toppan. A kis kakas bezzeg erre Földre borul esedezve: "Én császárom, én szultánom! Én magamért dehogy bánom! Van egy szegény gazd'asszonykám, Hűségeért annak adnám. Neked elég a te kincsed, Jó szándékom, oh tekintsed!" Török császár rá se hallgat, Unja azt a sok siralmat, Elrabolja erőszakkal, Lóhalálba haza nyargal És beteszi hamarjába A nagy kincses kamarába. A kis kakas haragudt már S fölszállott a török császár Keritése tetejére, Kiabálja hevenyébe: "Kukuriku, török császár! Gyémántrabló, itt vagyok már! Kukuriku, koronásom! Add vissza a félkrajczárom!" Török császár, hogy ne hallja, Trónterembe fut szaladva, Kis kakas meg szegrül-végrül, A kerités tetejérül Fölrepül az ablakába, Nagy fenszóval kiabálja: "Kukuriku, török császár! Gyémántrabló, itt vagyok már! Kukuriku, koronásom! Add vissza a félkrajczárom!" Török császár lángra lobban, Szolgálóját küldi nyomban: "Eredj, szaladj, te szolgáló, Lakoljon a kiabáló! Vesd bele a kutba rögtön, Hogy nekem itt ne zörögjön!" A szolgáló meg is fogta, Fogta... fogta... és bedobta. Kis kakas meg lenn a mélyben Nótába kezd ilyenképen: "Szídd fel, begyem, a sok vizet! No, ezért még majd megfizet! Szídd fel, begyem, a sok vizet! No, ezért még majd megfizet!" És a begye szót fogadott, Mint a duda, ugy jóllakott. Kis kakas csak ujra száll a Török császár ablakába S nagy fenszóval kiabálja: "Kukuriku, török császár! Gyémántrabló, itt vagyok már! Kukuriku koronásom, Add vissza a félkrajczárom!" Török császár lángra lobban, Szolgálóját küldi nyomban: "Eredj, szaladj, te szolgáló, Lakoljon a kiabáló! Szörnyü halál a fejére! Vesd a tüzes kemenczébe!" A szolgáló meg is fogta, Fogta... fogta... és bedobta. Kis kakas a kemenczében Nótába kezd ilyenképen: "Begyem, ereszd ki a vizet, Hadd oltsa el ezt a tüzet! Begyem, ereszd ki a vizet, Hadd oltsa el ezt a tüzet!" És a begye szót fogadott, Oltogatott... oltogatott... Kis kakas csak ujra száll a Török császár ablakába S nagy fenszóval kiabálja: "Kukuriku, török császár! Gyémántrabló, itt vagyok már! Kukuriku, koronásom, Add vissza a félkrajczárom!" Török császár dühe fortyan, Szolgálóját küldi gyorsan: "Eredj, szaladj, te szolgáló, Lakoljon a kiabáló! Ördög szorult e kakasba, Vesd bele a méhes kasba! Darazsaim csipjék agyon, Ne lármázzék az ablakon!" A szolgáló meg is fogta, Fogta... fogta... és bedobta. Kakas a méh köpüjében Nótába kezd ilyenképen: "Szídd föl, begyem, a darazsat! Ma valakin lesz daganat! Szídd föl, begyem, a darazsat! Ma valakin lesz daganat!" És a begye szót fogadott, Mint a duda, ugy jóllakott. Kis kakas csak ujra száll a Török császár ablakába S nagy fenszóval kiabálja: "Kukuriku, török császár! Gyémántrabló, itt vagyok már! Kukuriku, koronásom, Add vissza a félkrajczárom!" Török császár nagy kinjában Haját tépi haragjában: "Eredj, szaladj, te szolgáló, Lakoljon a kiabáló! Hozd ide a trónterembe, Hadd dugom a kebelembe!" A szolgáló meg is fogta, Török császár be is dugta. Kis kakas a kebelében Nótába kezd ilyenképen: "Begyem, ereszd ki a darázst, Hadd csípje meg az oldalát! Begyem, ereszd ki a darázst, Hadd csípje meg az oldalát!" És a begye szót fogadott, Török császár óbégatott: "Jajjajjaj, vitézek, Jujjujjuj, vigyétek! Eleven, mint a csík, Szúr, harap, agyoncsíp. Hordja el a kánya A kincses kamrába! Azt a rosz félkrajczárt Hadd vigye, de mingyárt! Jajjajjaj, vitézek! Jujjujjuj, vigyétek!" A kis kakast be is vitték S egy karszékre leültették. Császár kincses kamarája Tündökölve nevet rája. Tizenhárom nagy hordóban Arany, ezüst, ragyogó van. Szemfényvesztő, a mit ott lát S ott is elkezd egy szép nótát: "Szídd föl, begyem, ezt a sok pénzt! Gazd'asszonyom majd süt lepényt! Szídd föl, begyem, ezt a sok pénzt! Gazd'asszonyom majd süt lepényt!" És a begye szót fogadott, Mint a duda, úgy jóllakott. A kis kakas hazamene Arany, ezüst pénzzel tele, Od'adta gazd'asszonyának, Hűséges jó gyámolának. Gazdag asszony lett belőle, Mint a mese szól felőle. Kakasnak is attól fogva, Tudnivaló, jól megy dolga. Ide tekint, oda tekint, Kukurikul kedve szerint. A császár se bántja többé, Jó embere lett örökké. S keresgélget, kapargálgat, Mind az övé, mit találgat. Ő is ur lett a szemetjén - Igy van ez a maga rendjén.
pppppppp
A tét: plusz vagy mínusz végtelen lehetőség
Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban, önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul, fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva, közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen, napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva, rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban. hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva, talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva, elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul, házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban, betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón, lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól. A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot, és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!
Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve! Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten, az ellenséggel elbánsz majd magad is - sőt: a hasznukat veheted… p.s.: A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák. Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít: jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam, és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
|
LAST_UPDATED2 |