Akvárium Nyomtatás
Írta: Jenő   
2017. november 20. hétfő, 11:20

Képtalálat a következőre: „konrad lorenz salamon király”

SZERZŐ
SZERKESZTŐ
FORDÍTÓ
LEKTOR
Katalizátor Iroda (Budapest)
Ragasztott papírkötés205 oldal
Sorozatcím: Rejtett dimenziók
Kötetszám:
Nyelv: Magyar
Méret: 20 cm x 14 cm
ISBN: 963-7467-424-6
Megjegyzés: Ötödik kiadás. A szerző fekete-fehér illusztrációival.




















FÜLSZÖVEG

"Én természettudós vagyok, nem művész... ha fel akarjuk tárni az olvasó előtt, milyen szép is az állat, bőségesen elegendő, ha ugyanúgy, mint a szigorúan tudományos munkánál, itt is a puszta tényekre szorítkozunk. Hiszen az élő természet igazságai olyan szeretetre méltóan, olyan tisztelet parancsolóan szépségesek, és annál szebbek lesznek, minél mélyebbre hatolunk sajátságaiba, különlegességeibe. Oktalanság volna azt vélni, hogy a természetes összefüggések kutatása, feltárása, ismerete csökkenti örömünket a természet csodálatosságában. Épp ellenkezőleg: a természet eleven valósága annál mélyebb és tartósabb érzelmeket kelt bennünk, minél többet tudunk róla."
Altenberg, 1949 nyara.

TARTALOM

A gyártási hibákról (Bűnbánó előszó a második kiadáshoz) 7
Előszó 11
Állatok, károk, bosszúságok 15
Ami sohasem okoz kárt: az akvárium 24
Két ragadozó az akváriumban 31
Halvér 36
A kortalan cimborák 55
Salamon király gyűrűje 102
Libalányom - Martina 120
Erdei pintyet pedig ne vegyél! 137
Melyiket sajnáljuk? 157
Morál és fegyver 164
A hűség nem üres szó 183
Mulatságos állatok 197

 

Ami sohasem okoz kárt: az akvárium Szinte ingyen van, és mégis csodálatos: szórj az üvegedény fenekére egy marék tiszta homokot, ültess bele néhány közönséges kis vízinövénydugványt, töltsd meg óvatosan vízvezetéki vízzel, és állítsd az egészet egy napsütötte ablakpárkányra. Mikor aztán a víz letisztult s a növények is fejlődésnek indultak, telepíts bele egypár halacskát, vagy pedig, ami még sokkal jobb, fogj egy befőttesüveget meg egy kis merítőszákot, bandukolj a legközelebbi tocsogóig, húzzál néhányat a hálóval, és máris egész tömeg élőlény van a birtokodban. Számomra a gyerekkor egész varázsát még ma is az efféle kis fogószák jelenti, amelynek persze a világért sem szabad holmi rézabroncsos, malomszitaszövetből készült kifogástalan szerszámnak lennie, nem ám, mert a tradíció megköveteli, hogy ezt maga eszkábálja össze az ember, tíz perc alatt: durván karikába hajlított drótból a keretet, a zacskót meg valami rossz harisnyából, függönydarabból, esetleg pelenkából. Ilyen felszereléssel fogtam kilencesztendős koromban az első vízibolhákat halaimnak, s fedeztem fel eközben az édesvízi zsombékosok kis csodavilágát, amely azonmód megigézett. A merítőszákot a nagyító követte, a nagyítót egy szerény mikroszkóp, s ezzel el is dőlt a sorsom, visszavonhatatlanul. Mert aki önnön szemével látta a Szépséget, az sohasem lesz a halál jegyese, mint Platen véli, hanem ha a Természet szépségével találkozott, a Természeté. És ha csakugyan van szeme, feltétlenül természetbúvár lesz belőle. Nos, húzd csak meg a szákot a legközelebbi tocsogó vízinövényei között, miközben persze először is a cipőd telik meg lucsokkal és iszappal. És ha jól választottad ki a helyet, és olyan pocsolyát találtál, amelyben „valami van”, akkor a hálód aljában csak úgy hemzsegnek majd az üvegesen áttetsző, izgő-mozgó, tekergőző lények. Nyomd be alulról a zacskó végét, ürítsd ki a befőttesüvegbe, amelyet előzőleg persze gondosan tölts meg vízzel. Amikor hazaérsz, óvatosan öntsd bele a zsákmányt akváriumodba, és vedd szemügyre az elébed táruló apró világot. Mert az akvárium – maga az egész világ. Hisz ugyanúgy, mint bármelyik természetes mocsárban vagy tóban, sőt, mint voltaképpen bolygónkon mindenütt, az akváriumban is növényi és állati lények élnek együtt, mégpedig úgynevezett biológiai egyensúlyban: a növény felhasználja a széndioxidot, amelyet az állat lélegzik ki, és a maga részéről oxigént választ ki. Helytelen volna azt állítani, hogy a növény nem úgy lélegzik, mint az állat, hanem „fordítva”. Erről szó sincs, a növény ugyanúgy oxigént szív be és széndioxidot lehel ki, mint az állat; csakhogy ezenkívül, és ettől teljesen függetlenül, a fejlődő növény széndioxidot vesz fel, vagyis használ teste felépítéséhez, s közben oxigént választ ki, éspedig többet, mint amennyire szüksége van a lélegzéshez. Ezt az oxigénfelesleget lélegzik be az emberek meg az állatok.

Végezetül: a növény képes más élőlények kiválasztott anyagcsere-végtermékeit és elbomlott tetemének anyagait is hasznosítani, s az anyag hatalmas körforgásába visszajuttatni. Súlyos következményekkel jár, ha az anyagnak ezt a körforgását, az állati és növényi lények együttélésének egyensúlyát bármilyen módon megbolygatják. Hány embert – lett légyen az gyerek vagy felnőtt – fogott már el a kísértés: de jó lenne még ezt az egyetlen, gyönyörű halacskát becsúsztatni az akváriumba, ahol pedig már amúgy is annyi az állat, hogy a zöld növények teljesítőképességét a végső határig kihasználják. És az akvárium egész, féltve őrzött, szeretett kis világa elpusztulhat emiatt az egyetlen halacska miatt. Mert ha túl sok benne az állat, oxigénhiány lép fel. Ennek következtében hamarosan elpusztul valamelyik élőlény, amelynek halálát talán észre sem vesszük. A rothadó tetem miatt túlságosan elszaporodnak az akváriumban a baktériumok, a víz zavarossá válik, oxigéntartalma emiatt még gyorsabban csökken, mindennek következtében további állatok hullnak el, a pusztulás általánossá válik, végül már a növényzet is rothadásnak indul és az, ami alig néhány napja még dúsan burjánzó növényekkel, eleven állatokkal teli, vonzó, tiszta tavacska volt, mára undorító, bűzös löttyé változott. A tapasztalt akváriumkedvelő az efféle veszélyeket a víz mesterséges levegőztetésével hárítja el. Ámde ezek a technikai segédeszközök voltaképpen csökkentik is az akvárium vonzerejét, ami épp abban rejlik, hogy ez a kis vízivilág képes önállóan fenntartani magát, s az állatok etetésén meg a tartály elülső üvegtáblájának megtisztításán kívül semmiféle biológiai gondozást nem igényel. Ha ugyanis az akváriumban megfelelő egyensúly uralkodik, semmiféle tisztogatásra nincs szükség! És amennyiben lemondunk a nagyobb halakról, főként az olyanokról, amelyek turkálni szoktak a fenéktalajban, semmiféle kárunk nem származik abból, ha az állatok excrementumaiból s az elhalt növényi részecskékből fokozatosan iszapréteg alakul ki. Sőt, ez egyenesen kívánatos is, mert áthatja és termékennyé teszi az eredetileg steril talajt. A víz maga – az iszap ellenére is – olyan kristálytiszta és szagtalan marad, mint bármelyik alpesi tavunkban. Biológiai szempontból legcélszerűbb, de legszebb is, ha tavasszal rendezzük be az akváriumot, és csak néhány sarjadó növénykét ültetünk bele. Mert az adott medence sajátos körülményeihez éppen az így kifejlődő növények alkalmazkodnak a legjobban, éppen ezek élnek meg benne a leghosszabb ideig, míg az olyan növényzet, amelyet úgyszólván készen telepítünk be, igen sokat veszít szépségéből. Hiszen két, egymástól csupán arasznyi távolságra elhelyezett akvárium éppolyan erősen jellegzetes egyedi adottság, mint az a két tó, amelyet többórás járóföld választ el egymástól. Sőt, pontosan az a nagyszerű az új akváriumban, hogy amikor berendezzük, még sejtelmünk sem lehet arról, hogyan fog fejlődni, és milyen lesz, mire kialakítja a maga sajátos egyéni egyensúlyát. Tegyük fel például, hogy azonos időpontban, azonos elemekkel három medencét rendezünk be, amelyeket ugyanarra az ablakpárkányra állítunk, egymás mellé, és mindháromba átokhínárt (Elodea) meg süllőhínárt (Myriophillum) telepítünk – és csakhamar azt látjuk, hogy az elsőben esetleg az átokhínár burjánzik vad dzsungellé, s teljesen kiszorítja a törékeny süllőhínárt, a másikban meg éppen az Elodea jut hasonló sorsra, a harmadikban azonban nagyszerűen megfér egymással a két növény, s látszólag a semmiből tüneményes vegetáció keletkezik: a törékeny, csillárkaszerű elágazó zöldmoszat, a Nitella flexilis. Ilyen eltérően is viselkedhetik a három medencénk; biológiai tulajdonságaik is alapvetően különbözhetnek egymástól, s mindegyikben más és más állatok találhatják meg életük feltételeit, röviden szólva: jóllehet azonos feltételek mellett rendeztük be mindhármat, mindegyik a maga sajátos világát fejleszti ki. Okvetlenül kell bizonyos érzék, sőt önuralom is ahhoz, hogy meghagyjuk az „akvárium szabad akaratát”; sok mindent megsemmisíthetnek még a legjobb szándékú beavatkozások is. Természetesen „gyönyörű” medencét is be lehet rendezni mesterséges talajjal, kényünk-kedvünk szerint szétültetett növényekkel; olyat, ahol szűrő gátol meg minden iszapképződést, s a mesterséges levegőztetés révén jóval több halat is tarthatunk benne, mint ahányat az efféle segédeszközök nélkül lehetne. A növények csak díszéül szolgálnak az ilyen akváriumnak, az állatoknak semmi szükségük nincs rájuk, hisz a mesterségesen bejuttatott oxigén önmagában is bőven elég ahhoz, hogy megéljenek. Ízlésről lehet vitatkozni. Mindenesetre szerintem az akvárium olyan életközösség, amely önállóan tartja fenn a maga biológiai egyensúlyát. A másik afféle „istálló”, vagyis egy mesterségesen tisztított, higiéniai szempontból kifogástalan tartály, amely nem cél, hanem csak eszköz bizonyos állatok tartásához. Akinek már elég sok tapasztalata és némi biológiai „hatodik érzéke” van, annak bizonyos fokig már módjában áll meghatároznia, hogy milyenné is fejlődjék egy-egy akvárium élővilágának általános jellege. Mindezt úgy érheti el, hogy megfelelő körültekintéssel választja meg a talaj minőségét, a medence állandó helyét, a hő- és fényviszonyokat, végezetül az akváriumot benépesítő állatokat. És ez az akvárium gondozásának szinte művészi tökéletessége. Ennek egyik legnagyobb mestere volt tragikus körülmények közt elhunyt barátom, Bernhard Hellmann. Egyik akváriumával például sikerült létrehoznia egy pontosan meghatározott, természetes élettérnek, az altaussee-i tónak egészen különösen találó másolatát: a medence elég nagy és igen magas volt, hűvösben állt, és nem túlságosan közel a fényhez, a kristálytiszta vízben tenyésző vegetáció üvegszerűen halványzöld békaszőlőfélékből állt, a köves talajt sötét forrásmoha (Fontanalis) meg a kecses csillárka (Chara) borította be. A nagyobb állatokat mindössze néhány picinyke pisztráng, fürge csellé és egy parányi folyami rák képviselte, vagyis az állomány sűrűsége alig volt nagyobb, mint a szabad vizekben. S éppen erre kell különös gonddal ügyelnünk, ha hosszú ideig akarunk érzékenyebb víziállatokat életben tartani, sőt esetleg tenyészteni is. A legtöbb külföldi díszhal, amelyet akvaristáink medencéiben láthatunk, megkönnyíti számunkra ezt a feladatot, mivel természetes körülmények között sem él valami túlzottan tiszta vizű tavacskákban. És ez a kis trópusi tocsogó a maga évszámra egyformán meleg, napsütötte vizével, egy olcsó kis fűtőberendezés segítségével bármely délre néző ablakban könnyűszerrel „lemásolható”, legalábbis sokkal könnyebben, mint hazai vizeink akármelyik típusa. Ezért – és csakis ezért – összehasonlíthatatlanul nehezebb dolog a hazai tavainkban, patakjainkban élő halak tartása és tenyésztése, mint akárhány trópusi halfajé. Most már talán érthető, miért ajánlottam, hogy először inkább a legközelebbi tocsogóból szerezzük be állatainkat, a már ábrázolt rituális merítőszák segítségével. Jómagam száz meg száz akváriumot gondoztam már, de a legjobban bizony mindig csak ezeket a hétköznapi, filléres, hogy úgy mondjam tócsa-akváriumokat kedveltem, mégpedig azért, mert falain belül a legtermészetesebb, legtökéletesebb életközösség tenyészik. Az ember hosszú-hosszú órákon át üldögélhet mellette, bölcs avagy bolondos gondolatokba merülve, eltűnődhet, éppúgy, mint a kandallóban lobogó lángokon, a patak tovarohanó vizén. Sőt, még okulhat is közben. Mert bizony ha mindazt, amit az ilyen akvárium melletti elmélkedések során láttam be és ismertem fel, bevetném a mérleg egyik serpenyőjébe, a másikba pedig azt dobnám, amit a könyvekből nyertem – milyen magasra szökkennék fel ez a serpenyő!

 

[PDF]

KONRÁD LORENZ

biokemia.hmg.hu/letoltesek/konrad-lorenz-salamon-kiraly-gyuruje-e7a63.pdf
KONRÁD LORENZSalamon király gyűrűje. M Á S O D I K K I A D Á S. GONDOLAT • BUDAPEST 1976. A mű eredeti címe: Er redete mit dem Vieh, den Vögeln.

Képtalálat a következőre: „akvárium”

 

 

LAST_UPDATED2