Az erotika vizsgálata a folklórban |
2013. március 02. szombat, 08:33 |
Az erotika vizsgálata a folklórban PARICSINÉ NAGY JUDIT
Az erotika a folklórban sokáig érdemtelen helyet foglalt el a folklór kutatásban. Ennek számos oka volt. Az egyik az, hogy a kutatás premisz- szának tekintette" a hagyományos felfogást a zárt paraszti közösségek szigorú erkölcsi kötöttségeiről. E premissza végső soron nem a paraszti életforma kutatásából, még kevésbé kimerítő ismeretéből, hanem a ku tatás polgári, „józan" erkölcsi szemléletéből ered. Ennek eredményeként e terület kiszakadt a népi élet egyéb összefüggéseiből. Maguk a szokások is a régi közösségi kultúrák felbomlásával atomizálódva, jelentésüket vesztve maradtak fönn. A kutatás e beszűkülésének következménye, eredménye volt az európai, illetőleg világkultúra léptékű történetiség figyelmen kívül hagyása is. Ily módon a kutatás nem oknyomozó-magya rázó, kérdéskereső-megválaszoló úton fejlődött, hanem — legalábbis az erotika területén — puszta előfeltételezések irányította, tényleírásra" szorítkozott. A legutóbbi idők modern kutatásai alapvető fordulatot hoztak a té mában. E fordulat nem köthető egyetlen kutató műhelyhez, hanem sze rencsés módon sok-sok egyéni erőfeszítés eredménye. Gombamódra sza porodtak azok a kiadványok, melyek az e témából származó gyűjtéseket teszik közkinccsé.1 Hogy e gyűjtések maradjanak csupán egyszeri ínyencségek, szükséges a tudományos szemléletmód közkeletűvé tétele. Választott témánk jelentőségének igazolására és egyben értelmezésé hez annak bizonyítása szükséges, hogy az erotika a folklórban — az em beri gondolkodás felbomlani látszó alapvetéseiben — a mainál átfogóbb, egyetemes érvényű volt. Kiindulásként elengedhetetlen az erotika fogalmának közelebbi meg határozása. Hiszen írásom témája éppen nem a puszta szexualitás, hanem annak bemutatása, hogyan válik a szexualitás emberi, gondolati tartalom má és viszont, jelképes értelmű cselekvéssé. Nagy Ilona szerint a szere lem fogalma a szexualitáshoz képest tágabb, tehát az erotika is az. A sze xualitás csupán ösztöntevékenység, ez erotikában tudatos lelki tényezők is benne foglaltatnak. Csak az ember csinált a szexuális tevékenységből erotikusát. Az erotika írja Röhrich, kétszeresen is a 'szerelem művészetét' jelen ti: a puszta ösztöncselekedetnek az individuum számára való kifinomítá- • 1 Vö. pl. Nagy Olga: Paraszt dekameron. Budapest, 1977.; Nagy Olga: Ujabb pa raszt dekameron. Budapest, 1985.; Énekes poézis. Budapest, 1979. stb.
sát és magasztossá tételét, ugyanakkor tágabb értelemben annak művé szi (játékos, metaforikus vagy szimbolikus) átalakítását, kifejlesztését, le írását, bemutatását, közvetítését, amint az a szokásokban, társas életben, divatban, művészetben, irodalomban, folklórban, reklámban stb. megje lenik. A két fogalom használata mégsem logikus és következetes. Röh- rich azt is megállapítja, hogy erotikus művészetről és irodalomról beszé lünk, vagy erotikus népdalról, regényről, sohasem „szexuális regény"-ről vagy „szexuális szólások''-ról, ugyanakkor szexuális viccet mondunk és nem erotikusát. Abban az értelemben tehát, hogy a művészet, így a folk lórművészet számára is fenntartott fogalom az erotika, mondáinkat eroti kusnak minősíthetjük akkor is, ha témájuk kifejezetten a szexus kelet kezését járja körül. Fontosnak tartom kiemelni a tudatos lelki tényezők szerepét, vagyis a gondolati megélés-átalakítás tényét. Bernáth Béla összekapcsolta az ero tikus témát és a benne rejlő szimbólumfejtés lehetőségét.2 A magyar népdalokban kimutatható szimbólumrendszer meglepően hasonlít más kultúrkörökben keletkezett szimbólumrendszerekhez. Min denfajta eredetmítosznak is szerves része a nemiség közösségi érvényű, közösségközpontúvá emelő átértelmezése, újraértékelése. Vagyis erptikán nem a köznapi érzékit értem, hanem általánosabban, a gondolati-értelmi megélést. Ilyen értelemben az erotika az utódnemzésen túlmutatóan funkcionális és nem pusztán egyéni örömforrás. E közösségi funkció kü lönbözteti meg egyben értelemszerűen az önmagáért való pornográfiától is. „A pornográfia fogalomköre rendkívül nehezen behatárolható; nem csak hogy társadamakról társadalmakra változik, hanem az illető társa dalomban is különbözik megítélése más-más helyzetben. Ráadásul a meg ítélés olyannyira a nemiséget illető ízlés vagy még inkább hiányának dol ga, hogy az ilyen irányú érzékkel nem rendelkezők számára fogalmilag meg sem közelíthető e kérdés. A mindennapos gyakorlati megítélés any- nyira társadalmat meghatározó egyedi jegy, hogy legalább annyira kö zösséget összeforrasztó és más közösségektől elválasztó jellemző mint a nyelvhasználat, öltözködés vagy bőrszín. így e jegy tükrében az egyes társadalmak, korok nevetségesnek vagy akár obszcénnek tűnhetnek egy más számára. Hasonlóképpen letűnt korok, irodalmi úttörőinek merészsé gei mára elvesztik sokkoló hatásukat."3 Az erotika helye és tartalma ma megvilágításra szorul, az emberi kultúra hajnalán és egészen a fejlett termelő-fogyasztó társadalmak ki alakulásáig azonban fönt említett szerepe szükségszerűen született meg és élt tovább. Életre hívója az a kozmikus életérzés volt, mely „a termé kenységet feltételező szerelmet világot fenntartó erőnek fogta fel. E gon dolat közben „hiba lenne a szimbolika mögött csupán szexuális tartalma kat keresni. Ez csak a jelentés egy adott szintjén igaz... A mítoszok és mesék nemisége a világ jelenségeinek leírhatóságát szolgálta, és nem a
2 Bernáth Béla: A szerelem képes nyelvéről. A favágásról és a szerelemfákról. In: Erósz a folklórban. (Szerk.: Hoppal Mihály—Szepes Erika), 40—63. 3 Coffin, Tristram Potter: A Proper Book of Sexual Folklore. New York, 1978.
tárgya volt csupán."4 Ehhez hozzátenném, hogy' a megállapítás lényege nem műfaj specifikus: az erotika bármely megnyilvánulási formájában ilyen értelmező-kormányzó szerepet töltött be. A nemiség a közösség tudatában azért emelkedik erotikává — tuda ti elemekkel áthatotta —, mert azon az ismeretszinten, melyben az en ciklopédikus tudást a közvetlen tapasztalati benyomások extrapolációja jelentette, az alapvető élettényezőkkel — születés, serdülés, halál — szem beszökő kapcsolatban álló nemiség természetszerűleg kínálkozott átfogó és egyetlen birtokolt elvként a világ magyarázatára. Az erotika közösségi funkciója — az utódnemzést és egyéni örömszerzést meghaladva — a világértelmezés, a világ aníropomprf izálása, a kozmogón elvhűség. Ennek jegyében rendezte be az ember az életét a lakodalom és temetés, a vetés, aratás, farsang stb. szokásrendjeivel, a törzsek és népek homályba vesző történetiségét eredetmítoszokkal, melyek egyben világosan elválasztják és összekapcsolják az emberi nemet az állati-növényi-ásványi és csodás létezésmóddal. E megfigyelt és elképzelt szférák mind a nemiség sokré tű tudatosulásában, az erotikában szerveződnek koncentrikus, egymásra és az emberre vonatkoztatott, kultúraépítő körökké. Általuk az ember olyan koordinátarendszerét hozta létre a közösség világfelfogásának, er kölcsének, mely biztos utat szabott az egyénnek. E kultúrkörök spirálján haladjunk az egyén felé, aki maga is csak ré szeket, egyre kevesebbet láthat be ebből, mi, az adatközlések olvasói pe dig alig valamit. A legátfogóbb gondolatkör az eredetmítoszoké. Az emberiség eredete mítoszokban, vallási tételekben fogalmazódik meg. „A szellemi eredetű férfi és a csontból teremtett nő ritmikus párharca valamikor azt volt hivatva példázni, hogy a nő alárendelődik a férfinak, a tél a tavasznak, és az egybeillő körforgások kozmikussá táguló misztériumában megőrző dik a közösség termékenyítő ereje, — írja Qoffin. Még inkább tágítva a kört: ,,a nemiség szabályai nagyban különböztek a ma általánostól az idők kezdetén. A nemzés-teremtés nem kötődött szorosan a testi együttléthez vagy a csak nemben különböző partnerek vonzalmához. Sugalmazó for májú (vízikígyó) vagy bármilyen más állat, növény, mindennapi testi megnyilvánulás (sóhajtás, pillantás), természeti tényező, élettelen tárgy is megtermékenyítő képesség e korlátlan varázslatát az eredetmítoszok szabadították fel. Hiszen az idők kezdetén a föld néptelen pusztaság, és a világban lévő jónak és rossznak formára kellett találnia."5 Figyelemre méltó az eredetmítoszok gondolati rokonsága, származza nak bár egymástól földrajzilag is távol fekvő, független kultúrákból. A jó és rossz kettőségének elvére — ebben az elvben a nemiség nem csu pán az erkölcsileg egyik fő megnyilvánulási tere, hanem annak szabályo zójává válik. Az eredetmítoszokból származó nemek közti különbségtétel ma is eleven. Ugyanígy feltételezhetjük, hogy a folklór más elemei is lappangva továbbélnek bennünk. így a keresztény vallás is átörökítheti a nemek szembeállításának gondolatát. A héber hagyományra épülve „a férfitisztasággal szemben Éva is bűnös lesz — enged a kígyó csábításá-
4 Coffin, Tristram Potter: i. m. 5 Coffin, Tristram Potter: i. m.
nak, és ezért havi ciklusaival szenved." Megjegyzem, hogy a szülés fáj dalma, a munka robotja és a halál is a bűnből származtatik a keresztény elgondolásában. így a keresztény vallás intézményesíti azt az ősi felfogást, mely ezeket egyetlen egységbe fogta. Az eredetmítoszok másik alapgondolata fogalmazódik meg például az észak-germán—skandináv mitológiában: „Frey, mindennek, ami so kasodni képes, istene szerelemre gyullad a Föld istennője, Gertha iránt. Termékeny kapcsolatuk mindenéves gyümölcse hoz általános áldást az emberiségre."6 Ilyen célzattal, „a termés bőségének elősegítésére bizo nyos közösségek kollektív nemi aktust jelenítettek meg ... Az ókorban «•hierosz gamosznak«, szent násznak nevezett cselekmény e kollektív nemi aktus szublimáltabb formája: a közösség helyett annak kiválasztott papjai egyesültek a Földanyát jelképező istennővel, az ezt megtestesítő főpap nővel."7 Jankovics a mese erotikus voltát bizonyítva számos párhuzamos példát hoz: Gaia görög mítoszát, annak egyiptomi, kínai, polinéz változa tát. Nemcsak Kronoszt, hanem Siegfriedet, Sáhnáme sárkánykirályát, Dahákot, de még János Vitézt is Földanya oltalmazza, segíti győzelemre. Róheim szerint „a regék nyíló-csukódó sziklái, hálója... a vagina jelké pei, s a regebeli átjáróban való közlekedés nemzés, illetve születés értel mű". Jankovics megállapítja, hogy az ilyen mesék hagyományozó ja „a flóra és fauna tevékenységétől függő agrárnépesség".8 Szükségszerűnek gondolom egy részt azt, hogy a természet termé kenységétől függő kultúrák központi gondolati elemükké magát a ter mékenységet emelik, és a köré szervezik egyéb tudattartalmaikat (er kölcs), másrészről azt, hogy a termékenységet természetes forrásával, a földdel hozva kapcsolatba, Földanya-Földistennő formában személyesítik meg. Mivel a kultúrák lényegében a modern időkig agrárkultúrák marad tak, természetes, hogy olyan, viszonylag fiatal vallás, mint a kresztény- ség is, átörökítette e gondolkodás bizonyos jegyeit. Harmadsorban azt a legegyszerűbb és legátfogóbb tételt kívánom példázni, miszerint az ősi képzet a világ teljességének egyáltalában való létét is magából a nemi ség működéséből vezeti le. Röhrich az afrikai férfimeséket vizsgálva erre a következtetésre jut. Mint írja, azok a groteszk mesék, amelyekben óriási nemi szervekkel rendelkeznek a mesehősök, nem egyszerűen csak a férfiassággal való hencegést fogalmazzák meg, hanem éppen mitologi kus tartalmuknál fogva az ősidők mítoszaival tartanak rokonságot. Nyu- gat-szudáni mesét idéz, amelyben a hősnek akkora nemző szerve volt, hogy hat szamár volt elé befogva és azok húzták. Az asszony, akit teherbe ejtett valamennyi nép szülőanyja lett, valamennyi emberfajta az ő hasá ból született. Vagyis a puszta felnagyítás minőségi, szemléleti változás ké pi kifejeződése. Kifinomultabb kultúrákban is ugyanez a gondolat fejeződik ki, a ne miség forrásértékű elsődlegessége, csak fejlettebb, áttételesebb megjele nési formában. „Zeusz teremtő lázát is e vonatkozásban értékelhetjük he-
6 Coffin, Tristram Potter: i. m. 7 Jankovics Marcell: Erósz és Erőé. In: Erósz a folklórban. (Szerk.: Hoppal Mi hály—Szepes Erika) Budapest, 1987. 127. 8 Jankovics Marcell: i. m. 127.
lyesen, a görög mítoszban mindez a jó tőle származik, ami sikeresen ve heti fel a harcot a rossz hatalmakkal szemben, az emberek érdekében. Zeusz teremti újra azokat az isteneket és félisteneket is, akik más vallás ból öröklődtek át a görögökre." Coffin e fejlett hitrendszerben már nem csupán életmegőrző szerepet tulajdonít Zeusz felfokozott nemiségének: „A kultúrák vándorlásában és átfedésében az ilyen Zeusz-féle terméke nyítő hatalom a legtermészetesebb biztosítéka egy közösség egységes, életerős szellemi arculatának." Ujváry Zoltán részletesen elemzi a fallosz funkcióját a görög szoká sokban. Megállapítja, hogy a „fallikus szokások, a nemzési aktusok, a fallosz szimbólumok megevésének a célja a termékenység biztosítása, el nyerése volt. A fallosz Hermes istent is megillette, mert ő segítette elő a nyájak termékenységét. A fallosz szerepet játszott Demeter kultuszában is. A fallosz-attributumok az ún. halos-ünnepeken is előfordultak, ame lyekben az isteni Demeter, Dionysos és Poseidon úgyszintén a termé kenység isteneiként szerepeltek..." A továbbiakban rámutat, hogy „A fallizmus valamilyen formában a föld népeinek kultúrájában minde nütt megtalálható. Ez az ún. fallikus vallásokban, szertartásokban külö nösen nagy múltra tekint vissza Kínában, Japánban, Indiában, Burmá ban és másutt. A természeti népek kultuszai is bővelkednek ide vonat kozó példákban."9 Mivel a nemiség már az emberi gondolkodás hajnalán, az eredetmí toszokban — éppen a fejlődésnek abban a szakában, amikor az ember mérhetetlenül jelentéktelen, függő része volt a természeti világnak — erotikus, aitologikus jelentőségre tett szert, természetszerűen egyetemle ges jellegűvé fejlődött. Ezt az egyetemes jellegét — bármily áttételes, rejtett formában — a legutóbbi időkig megőrizte. A nemiség természeti kötöttségére a legátfogóbb példa a kertmotívum. „A szerelmi jelenet már az ókori Mezopotámiában kertben (»álló fák közt, fekvő fák közt«) játszódott, és az istennő almával kínálta kedvesét." „A kert kert"-hez hasonló jelentésű a „kis kerek erdő", bár valószínűleg reálisabb hasonlóság alapján. Itt valószínűleg a női testre való emlékezés húzódik meg a háttérben. . . Valószínű, hogy ugyanaz a képi kapcsolatos ság, amely a kis kerek erdővel a nő erotikus emlékét idézi fel, tette a sok kalászost is a női genitáliák jelképévé... A kender elázása kétség telen utalás a szerelmi aktusra . . . S nyilván a búzában taposott út, vagy egyszerűen a közte lévő út is a női testnek még részletesebb képét idézi az emlékezetbe. Bernáth szerint „A favágás is nemi aktus, mint a jól is mert lakodalmi énekből kiderül: »Nem jó erdő mellett lakni / Mert sok fát kell hasogatni, / Tizenhárom ölet, meg egy felet, / öleljen meg engem, aki szeret« ..." E képi kifejezéskörben maradva „A nem száradt még ki a tőkéje szólás jelentése: »lesz még gyermeke«. A Kalevalában is egy ket téhasadó tőkéből születik két gyermek." Szerelemfa a meggyfa, cseresz nyefa, fűzfa, citrusfa, cédrusfa, diófa, almafa is. „A szerelemfa azonos az életfával vagy világfával... E szerelemfához köti a szerelmes a »lovát« is".
9 Ujváry Zoltán: A temetés paródiája. Debrecen, 1978. 225.
Természetes gondolatkapcsolással a fák, a természet gyümölcsei, virá gai is szimbolikussá válnak. „Legáltalánosabb virágszimbólum a rózsa, ami már annyira közhellyé vált, hogy a szeretőt „rózsám"-nak nevezni mindennapos még a közbeszédben is .. . Nem lehetetlen, hogy a déltől estig, vagyis rövid ideig nyíló rózsa a rövid ideig tartó szerelmet jelen ti... a rózsa nemcsak maga a szerető, hanem a szerelem is, vagyis rózsát szakítani annyi, mint a (testi) szerelmet élvezni. . . Nyilván a rózsa élénk színe, s talán még inkább erős illata az oka szerelmi jelkép-szere pének. Erre vall, hogy a rozmaring is egyike a legkedveltebb szerelmi szimbólumoknak, ahol már nemigen jön számításba a szín, annál inkább az erős, bódító illat. . .; A rózsához és rozmaringhoz hasonlóan erős, bó dító illatú virág az ibolya vagy a viola... A díszítőművészet kedvelt tuli pánmotívumnak viszont már nem a népdal szín- és illatemléke az oka, ha nem talán a női test vonalának hasonlósága, ami a képi ábrázolásban annyira feltűnő . .. Talán a virágoknál is jelentősebb a szerepe az erotikus szimboliká ban a gyümölcsnek . . . Régóta köztudott, hogy a félbevágott alma azt je lenteni, hogy nem tartanak igényt az udvarlásra; ahol viszont három piros almát tesznek ki láthatóan, az meg a biztatást jelenti. .. egyértelműen a testi szerelem megvalósulására utal a szilvaszimbólum... A dió (és ki sebb mértékben a mogyoró) a férfigenitáliákra emlékeztette az énekese ket .. ."10 Bernáth Béla a bab, borsó és lencse, mint hüvelyesek meta- forikáját mutatja be, rokon értelemben. Érdemes még tágabb kitekintés céljából Coffint idézni: „Rendkívül szerteágazó a fallikus szimbólumként kezelt mandragóra gyökér körül keletkezett hiedelemkör. Feltételezések szerint akasztófák alatt nő, a haláltusáját vívó bűnözőre földre hulló ondó jából. A mediterrán vidékiek szerelmi erőt tulajdonítottak neki: Circe, Aphrodite, Rachel mítosza is ily módon kapcsolódik hozzá."11 A növényekéhez hasonlóan szerteágazó az állatszimbolika. Férfiszim bólum a kutya macska, csiga, denevér, pille, a lúd, a mókus, az ürge. Ezek az állatok viselkedésük, testalkatuk, színük kapcsán váltak szim bolikus állatokká, bizonyítja Bernáth. Meg kell még említeni, hogy a „női genitáliákat nagyon ősi kultúrák már összekapcsolták a hal alakjával..'12 Ez a motívum a magyar népdalokban is tovább él. A pánszexuális világkép magába olvasztja a tárgyi világot. Nőszim- bólum lesz a tó, a kút, a pince, a fazék, a párna, a harang. Férfiszimbólum a kocsirúd, a kútgém, a pipaszár, a kanál, a harang nyelve, a karó, a meszelőnyél. Nem szükséges megmagyarázni a nemi szereposztást egyes testrészek (láb, kéz, fej) és a reájuk illő ruhadarabok között (kesztyű, csizma, fejrevaló és különösen a bőr- és szőrruhák: bunda, guba, suba. ködmön). Az olyan természeti jelenségek, mint az eső, a harmat is a női testiséget idézik föl. összefoglalásképpen hadd utaljunk Hoppal—Szepes megállapítására: „A vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a szimbólumrendszer nemcsak a szö vegekben egységes, hanem a népművészeti hagyományban is: a nyelvi
10 Bernáth Béla: i. m. 11 Coffin, Tristram Potter: i. m. 12 Bernáth Béla: i. m. 45.
gondolkodás azonos jelképekkel él, mint a népi ábrázolásmód ... A ta nulmányok bebizonyítják, hogy a termékenységet jeliképező fa mellett, páva kíséretében egymással szemben álló, gyakran egymásnak virágot nyújtó legény—leány páros ábrázolása ugyanúgy a „szerelem kertjének" szimbóluma, mint a népdalok harmatos kertje. . . Ez a szimbólumrend szer nemcsak a magyar kultúra két nagy területén, a népi és hivatásos művészetben egységes, méghozzá igen nagy történelmi távlatokban, ha nem az európai kultúrának általunk áttekintett területein meglévő jelké pekkel is egyeznek. Sőt, amikor egyes esetekben látókörünket Európán kívülre is tágítottuk és még mélyebbre szálltunk időben, akkor is tapasz talhattuk, hogy ezek az erotikus szimbólumok ugyanolyan jelentéssel él tek a távoli múltban, messzi kultúrkörökben is."13 A következő jegy, mely a szexualitást erotikává, univerzálissá avatja a népi szemléletben, a szexualitás sokágú vonatkoztatása az élet egyéb területeire. Bernáth Béla kifejti, hogy a törvénykezés, a büntetés végre hajtás is örököl az erotikus szemléletből. A tömlöc, kaloda megfelel a más részletezett Földanya-képzetnek, az akasztófa életfa értelmű. A kur tavas, keményvas férfi szerepű. Jóval általánosabb, átszövöttebb az evéssel, ételekkel kapcsolatos szimbolika. Bernáth Béla leírja, hogy „az asztal népdalainkban a női szemérem, azon történik az erotikus »evés« és »-ivás«, s ezért »-zöld-«. Ezen ég a -«szerelem gyertyája«-. . . Zöld a törvénykezés asztala is".14 Ujváry Zoltán ezt írja: „A nádudvari lakodalomban a koszorús legények a főtt tyúk nyakát egy tányérba tették, s az egyik végéhez két főtt tojást helyeztek, vagy pedig a tyúk lábszárcsontjához a kakas heréjét tették, majd egy másik tányérral leborították, és a koszorúslányoknak küldték. A kakas heréje a csonttal, a tojás a tyúknyakkal egészen egyértelmű en a falioszt jelentette. Ide sorolhatjuk mindazokat a példákat is„ ame lyek szerint a lakodalmi vacsorán a kakas heréjét a menyasszony eszi meg... Az utóbbi egy-két évtizedben új szokásként figyelhetjük meg több alföldi és gömöri lakodalomban: a menyasszony a násznép előtt meg eszik egy főtt virslit."15 Végül az erotika megnyilvánul az emberi élet, s a hozzákapcsolódó természeti körforgás minden jelentős fázisában. Nem véletlen ez, hi szen nemiség, élet és halál, a kettőt összekapcsoló fejlődési fokok nem választhatók el egymástól. A keresztény vallás ezt az alapigazságot a következőképpen fejezi ki: „Felette igen megsokasítom viselősséged fáj dalmaid, fájdalommal szülsz magzatot, és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad." (Mózes I. 3. 16.) „Orcád verítékével egyed a te kenyeredet míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz." (Mózes I. 3. 19.) Vagyis a Paradicsomból való kiűzetés a munka és a halál eredetét is jelenti. Az emberi életkörben a szüléshez kapcsolódnak a gyermekágy szokásai, a szülő asszony védelmére, a gonosz ártó szellemek eltérítésére. A serdü-
13 Coffin, Tristram Potter: i. m. 14 Bernáth Béla: i. m. 15 Ujváry Zoltán: Erotikus és fallikus megnyilvánulások a dramatikus népszoká sokban. In: Erósz a folklórban. (Szerk.: Hoppal Mihály—Szepes Erika). Buda pest, 1987. 168.
lés, udvarlás időszakában a májusfaállítás — a leány érettségének kimu tatása, a zöld járás — a szerelmi együttlét szimbolikus kifejeződése —, a vesszőzés — az udvarlási szándék kinyilvánítása —, a húsvéthétfői locsolás — az eladósorú nagylányok egészség-, szépség- és termékenység varázslása —, valamint a tuskóhúzás, illetve rönkhúzás — azaz farsangi vénlánycsúfoló — szolgálta a párválasztást, a közösségi biztatást. A kisze- járasban szintén házasságjósló és -varázsló mozzanatok vannak, a villő- zés a lányok férjhezmenetelét volt hivatva elősegíteni. A lakodalomban és temetésben, illetve a lakodalomparódia és természetparódia dramatikus népszokásaiban, a fall)Oszmutatás jelenik meg. Ujváry Zoltán összegyűj tötte az előforduló falloszimitációkat is: kukoricacső, sárgarépa, tehén- csecs, veresrépa, „megrajzolt ujj", verespaprika stb.... Előfordult a tuda tos péniszmutatás is. A lakodalomban a valódi péniszmutatás,, a fallosz- érzékeltetés, a fampzsár-játék volt szokásos, hasonló célzatú volt a cső dör-jelenet és a med vés játék is. Az asszonyok lakodalmas sikoltozását Nagy Olga rokon módon értelmezi: „ezek tendenciózusan (de tán inkább: ösztönösen) a nemi gátlás lerontására, a fiatalok felkészítésére, a bekövet - kezendőkre hangzanak el."16 Figyelemre méltó, hogy a sárgarépa-falloszt a halottat körülvevő siratok a prédikáció alatt kiették a halott kezéből. Ebben a mozzanatban az univerzális szemlélet több aspektusa, összeg ződik. A természeti kör jeles fordulói fontos társadalmi eseményekké — ki tüntetett munkaalkalmakká és ünnepekké emelkednek az erotika egye temességének vonatkozásában. Ujváry Zoltán a következő munkaalkal makat elemzi: fonás, dohányfűzés, disznótor, szüret, aratás, tengerihántás. A kutyázás, a kakasgólya, j ércególya petélése is párosodási mutat be. Az állatalakoskodás egyrészt jó ürügy volt az egyébként „szemérmetlen" té mák fölvetítésére, élvezetére, másrészt a valamikori — embert, állatot, növényt, ásványt egybeolvasztó — szemléleti egység továbbélését látom bennük. Ujváry Zoltán rámutat arra is, hogy „párhuzamos példák talál hatók a román, ukrán, szerb, horvát szokásokban is."17 Nagy Olga a fonóban megnyilvánuló erotikát a következőképpen ér telmezi: „Ott tanulnak illemet, viselkedést s közösségileg megengedett szerelmi játékot folytatnak a fonóban az addig avatatlanok: fiatal lányok és fiúk a nagyobbaktól tanulnak el mindent. . . Szerelmi kérdésekben sok kal elfogadhatóbb a nagyobb, idősebb társaktól „nyert" felvilágosítás, mint a szülőktől. Ez a feltételezés a paraszti közösségek ösztönösen mo dern szemléletét bizonyítja."18 Az ünnepek: legfontosabb jellemzőjük, hogy összetettek: az erotikus szimbolikában egyéb társadalmi, pszichológiai funkciók is kiteljesedést nyernek. Június 24-én, a nyári napforduló ünnepén — a tűz átugrálása és a körben énekelt párosító dalok a szerelmet és párválasztást szolgálták. Házasságjósló praktika is kapcsolódhatott a szokásokhoz: amelyik lány koszorúját föl tudta hajítani a fára, hamarosan férjhezmenésre számítha-
16 Ujváry Zoltán: Erotikus... i. m.; Nagy Olga: A szerelem témái a népmesékben. In: Erósz a folklórban. (Szerk.: Hoppal Mihály—Szepes Srika) Budapest, 1987. 125. 17 Ujváry Zoltán: A temetés... i. m. 18 Nagy Olga: i. m. 125.
tott. A tűz azonban a köd, jégeső, dögvész ellen is védett, elősegítette a jó termést. A Szent Iván-napi házasság jóslás hasonló formában András napkor is szokás volt. Párosító szövegelemeket tartalmaz a téli ünnepkör egyik jellegzetes szokása, a regölés, a regősének. Figyelemre méltó, hogy a párok összeregölésére a nyugat-magyarországi változatokban zoomorf (róka, nyúl, cica farka) szimbolizmust találunk. Ugyancsak a téli ünnep körben, a betlehemes játékokban a pásztorok is megengedhettek ma guknak egy-egy erotikus célzást. Farsang vasárnap reggel jártak sárdpzni a Nyitra megyei fiúgyermekek, és tavaszt hívogató, termékenységvarázs ló énekükért tojást, szalonnát kaptak. A farsangi alakoskodók jelenetei gyakran tartalmaztak erotikus mozzanatokat (pl. gólyaalakoskodás). E szokások dramatikus jellegűek. Eddigi elemzésem népdalokra és népmesékre is támaszkodott. A műfaji, formai sokféleség is az egyetemes ség természetes kifejeződése. Coffin gazdag példatárral lát el e tekintet ben. Megállapítja, hogy „a görög tragédia Dionünosz kíséretének! — kecs kéknek — énekeiből, a komédia az év szakaszait követő mulatságokból származott. A termékenység természetesen évről-évre ismétlődő drámá ja kifogyKatatlan táplálója a rácsodálkozó ember filozófiaivá finomuló okfejtéseinek és szerelmi cselekménybonyolításának. A komédiát külö nösen áthatja a termékenység igenlése: szándéka szerint gúnnyal meg zavarja és lármával elűzi az éves körforgás megrontására törekvő rossz szellemeket.. ."19 A „malac" viccek eredetükben osztoznak a drámával és komédiával. Csak a viccek humora éppen a bennük lakó gonosz szellemeket fegyver- zi le. Aki viccet mesél, önmaga agresszivitásától szabadul meg. Éppen azért, mert a komédia annyival művészibb, kitelj esedettebb eszköz, az alantasabb vicchez minden nap kell folyamodni... E viccek jó részének hatása csupán a nyers, durva szóhasználatból ered — megtör egy tabut, szembeállít a tiltottal, így zavarja meg a gonosz szellemeket. A vicc lehet csupán egysoros, vagy lehet anekdotaszerű, kerek cselekménnyel, hely rajzzal, néhány vonásos jellemrajzzal. A középkorban és a reneszánsz irodalmában tündérmeseként virágoznak az ilyen történetek. E történetek válósághoz kötöttségükből a legendák világába emelkednek ... Valószínű, hogy e folyamat fordítva is lejátszódptt; mai viccek lehetnek elvilágiaso- dott töredékek valamikori mítoszokból. Művészi megformáltságban magasabb rendűek a vicceknél a mon dókák. A mondókák is annak a gondolati feldolgozásnak az eredményei, mellyel az ember megpróbál megküzdeni élete sorsfordulóival. A mondóka és a ráillő válasz felett érzett sikerélmény hivatott átsegíteni a valós élet nehézségein: legyen az kamaszkor, házasság, szülés, éhezés, aszály vagy a földművelés, állattenyésztés szakaszai. A mondóka varázslat: tu dóit egybefogja, s a többiektől elválaszta. Így például a nő számára vé delem az, hogy a havi ciklusaihoz kötődő mondókáira a férfi nem tud vá laszolni. A válasz — hogy titokban maradhasson —gyakran enigmatikus, rejtvényszerű formát ölt. Rokon fejlődés következtében teljesen önké nyessé, megjósolhatatlanná is — azaz, a mindennapos logika számára megközelíthetetlenné — válhat.
19 Coffin, Tristran Potter: i. m.
A mondókák az ember őstörténetébe nyúlnak vissza: a keresztény ség szükségszerűen a „pogány" mondókákat is megtagadja saját arculata kiformálásában. Az ősi képzetvilág hitvesztése a valaha nemiséget sza bályozó mondókákat a puszta vulgaritás körébe utalja. A mai világban a mondóka csupán a malacviccekben és a gyerekek játékában él tovább. A közmondások hosszú időn át szolgáltak az emberi tudás táraként: legyen az tudományos, filozófiai, morális vagy vallási bölcsesség. Az öt venes években Loeb behatóan tanulmányozta a közmondások nemi életet szabályozó szerepét. A primitív társadalmakból indult ki. Az egyénnek komoly erőfeszítést kellett tennie annak érdekében,. hogy az önmaga új ratermeléséhez szükséges gazdasági feltételeket megteremtse. Ez erőfe szítés gyümölcsét jelképezte a menyasszonyt megváltó ajándék. Az egy másnak ígért ifjú pár mindaddig várakozásra volt ítélve, míg az ifjú meg nem tudta vásárolni a leányt. A hosszú várakozást enyhítendő, a házaséletet társadalmilag szabályozott — gyerekáldást kizáró formájú — szexuális együttlét előzte meg. Hogy az ilyen udvarlás mennyire vált bizalmassá — Loeb a Szaharában, Albániában, Szumátriában, Svájcban vizsgálódott — társadalomról társadalomra változott. Később ez az udvar lás — szabadosabb vagy kötöttebb formája — már nem a leendő házas ságot, hanem egyszerűen az ifjúság nemi vágyainak szabályozott leve zetését szolgálta. E fejlődés eredménye a mai táncmulatság, fogamzásgát lás is. Az udvarlással kapcsolatos — máig élő — közmondások szerepe azon ban mindig is ugyanaz volt: a kérdés és válasz egymásba illeszkedése azt az ígéretet sugallja, hogy a leendő pár kívánsága harmonizál a világ rendjével. A kérdés-felelet egyben párbaj is: szolgálja a legmegfelelőbb pár kiválasztását. Legáltalánosabb formája az antiphonal, rímes, négyso ros forma dalban, zenével kísérve. A párválasztó vetélkedés művészi for mákat eredményezhet: Loeb szerint az olasz és angol szonettforma is ilyen eredetre vezethető vissza. Ahogy az eredeti négysoros első két sora a lány szájából a természetre utal, úgy a szonett első nyolc sora is, ha sonlóképpen a négysoros utolsó két sora — a fiú válasza az emberi érzel mekről — a szonett második, hatsoros szakaszának felel meg. Igaz ez vagy sem, Shakespeare Rómeó és Júlia első találkozását a szerelmi köz mondás kérdés-válasz formájában örökíti meg. Az Amerikában szokásos négyszögben járt tánc mindmáig megtar totta az üldözés-elutasítás, üldözés-elfogás ősi motívumát. A szoros testi közelségbe kötő derékon pörgetés és játszadozás — e megcsúfolásai a keresztény erkölcsnek -— ősidőktől változatlan erővel serkentik a párvá lasztást. A kárhoztatott négyszögtánc helyébe egy gyermekektől átvett társasjáték lépett: a játékban elfogadott csókok és zálogok vpnzása ha mar pótolja és feledteti a négyszögtánc örömeit, még a tiltás megszűnése után is. Májusban a szabadban szokásos kapcsolatteremtés a leányrablás mo tívumát éleszti újra, azonban már nem egy életre, hanem csak az alkalom örömére szól. A fiúk és a lányok szembenálló sorokban rendeződnek el: a fiú feladata a szemközt álló lány átrántása, a lány feladata az okosan engedő tiltakozás: a játékszabályokban hibázó párps a közösség nevetsé- gének tárgya lehet. Az egymásra talált párok ezután addig hentergőznek a füvön, amíg ruhájuk zöld foltos nem lesz. Ma a megfelelő gyermek- játékban az ellenállás valódi, a harc erőteljes, gyakran mindenki minden ki ellen vívja: mindaddig tart, amíg az egyik tábor teljesen foglyul nem esik. Más gyermekjátékok — nem is ősi eredetűek — továbbra is szolgálják a nemi szerepek tudatának kialakítását. Már 8—9 évesek játsszák az alma evő versenyt. A felfüggesztett almáért versengő bekötött szemű fiú és lány óhatatlanul egymás testi közelségébe kerül. A győztes az, aki elő ször eszi meg az almát. A „dinamit" szabályai szerint a lányok a nevü ket papírlapokra írják és az írással lefelé fordítva — a lapokat néhány üressel együtt — a padlóra fektetik. Ezután beengedik a fiúkat, akik rá- állnak egy-egy lapra. Mindegyikük azt a lányt csókolja meg, akinek a saját lapján olvashatja — az üres lapok tulajdonosai pedig valamennyi lányt. Még felnőtt korban is tere van a hasonló célú játékoknak, erősítik, formálják a nemi szerep tudatát. A harmincas évek mindinkább gépesített háztartásaiban a művelt és unatkozó hölgyek mindenben igyekeztek utolérni a férfiakat. E versengésben egy kártyajáték — Ely Culbertson ötlete: a Contract Bridge — fontos szerepet kap e versengésben. A játék voltaképpen nemi párharc, erotikus jellegét csupán a szabályok szigorú rituális rendje és a sugalmazó nyelvezet is elárulja: léprecsalás, közelí tés, ellenállás, bevétel — csupán néhány elem a gazdag fogalomkörből. Meghökkentő Ferril tanulmánya a futballról. Erről a nyíltszíni isten tiszteletről az életet jelentő tojás — labda — fölött, melyet a hívők száz ezrei előtt hibátlan testű fiatalok mutatnak be, a hívők nemi szabadságu kat lelik meg a játék szadista és mazochista önfeledtségében. A félmezte len hölgysereg csillogó rudakkal bűvészkedő bemutatója azt a nemiséget jelképezi, mely minden tavasszal megköveteli, hogy az életed hordozó to jás átperdüljön a halált, telet jelentő fehér vonalon a tavaszt jelentő zöld mezőbe. Valóban megdöbbentő az az értékvesztés — átalakulás, amely az erotika tekintetében az utóbbi néhány évtizedben robbanásszerű módon felgyorsult. E tanulmány keretei közt csak esetlegesen tudtam jelölni egyes kiragadott történeti fejlődések irányait. Nem vállalkozhatom arra, hogy értékítéletet mondjak felőlük. A néprajz kutatója amúgy sem tűzheti ki célul a mégoly jó szándékú, de hívatlan bábáskodást a kultúrák változása fölött. A tényleírás-megőrzés itt is elegendő kell legyen figyel meztetésként: az ezerarcú világ egységében gyönyörködtet, éltet
A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-198 ________________________________________________________________________________________________
|
LAST_UPDATED2 |