Magyar írástudók árulása – XVII. | Array Nyomtatás Array |
Magyar írástudók árulásai |
2022. március 14. hétfő, 06:45 |
Bölcs-balga/boldog-boldogtalan Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló Jóisten országa és/vagy földi pokol Emberélet-minőség vizsgálódásaim p p pp p p Eugéniusz: Magyar írástudók árulása – XVII. Alkalmatlan, megalkuvó, parazita, kártevő, jót mulasztó, janicsár, pokoljárást-kerülő stb. elit p p pp p p Március 15-én
Üdvöz légy, Március! Köszöntlek! Villámot szór szemem, szivem remeg. Öröm s harag vív énbennem tusát Dicsőjtve március nagy idusát; Homlokomon kigyúl a büszkeség, Szivemben düh és bosszu tüze ég.
Sírjából a megholt idő kikél; Rajzik a múlt s újfent pezsegve él; Az üdvözült naptestü szellemek Élőkkel fognak immár társkezet. Boldog az értő, jaj, ki nem érti meg, Amit e más világból intenek!
Ó, mennyi fény s utána mennyi gyász! Félistenküzdelem, új hősvilág; Minő csaták, minő lelkesedés! - Fukar talajba pazar vérvetés; - Szent őrület, csodás álomvaló, Gondolni is gyönyör, vérforraló.
Új Tirteusz és új Démoszthenesz: Petőfi és Kossuth: félistenek. - Száműzve virraszt lángszavú Kossuth, Petőfi meghalt s halhatatlanult. - Új Golgotán elvérző nagy fiak, Gyászos bukás: Nagyvárad és Arad.
Majd álhalál, virrasztók kardala; Majd a nagy éjre új nap hajnala: Álcsillag volt, ah nem a büszke nap, Hisz keleten nem: - nyugaton hasadt. S a nemzet él, - él mint idült beteg, Türelme nőtt, akarni feledett.
Élsz, nemzetem, de még nem vagy szabad! Megalkuvás lőn, s mit tőn jelszavad? Hizelgés, zsarnokkedv, fondor cselek Beköték nyiladó, szilaj szemed! Kegy s alkalom megadá félig azt, Mi teljes szent jogunk volt, ős, igaz.
Arcomra ez hajt szégyen- s bosszupirt, Ez az, mi tisztán lelkesedni tilt. Szégyenlenem kell, hogy csak itt vagyunk, Napok lehetnénk, s mint mécs, sápadunk. Pislog csupán, holott valód a fény: Helyetted, nemzetem, pirúlok én!
Vagy éppen naggyá lenni félsz talán? Mily gyávaság! Szégyen reád, hazám! Nem ismered tennen hatalmadat, Amelyből új kor, új világ hasad? Avagy megszűnt-e szülni új gyönyört, Új hősöket e vérihlette föld?
Meddő vagy férfiakban, Kánaán! És néped - ó, mily átok ez, hazám! - Míg a hatalom előtt meglapúl, Testvértelen saját keblébe dúl; Törvényt lát rajta félénk bárgyuság, S mosolygva hordoz megszokott igát.
Ó, hogyha szétoszthatnám köztetek Szabadságszomjas, büszke lelkemet! Ó, vajha tudnátok szeretni azt, Egyedül azt, mi fennkölt és szabad: Szent rémülettel hogy dobnátok el Mindent, mi még zsarnokjelet visel!
Ó, hogyha szétönthetném köztetek Nagy, lánggal égő, forró szívemet! Ó, vaj ha tudnátok gyülölni úgy, Mit bűnmagul hagyott a gyáva múlt, Melyből csak átok, szolgaság terem, Eldobnátok borzadva, hirtelen!
Hogy tűrheted ilyen soká, hazám, Mi szolgabélyeget visel magán? Dús kerteid meddig tapossa még E gyászmagyar, ez alkusz nemzedék? Mikor jön már a megváltó vihar Rontó, teremtő tenger lángival?
Üdvözlégy Március! Köszöntelek. Emléked rázza fel a nemzetet! Ha lángszavam lángban fogamzanék, Gyönyör vón akkor s boldog büszkeség Dalolnom eszmeharcot, hőstusát S a szent szabadság égi himnuszát!
Komjáthy Jenő (1858-1895) p p pp p 1 p p A szabadszólás jogáért és esélyéért – öngyilkosan - a diliflepnibe menekülő p Az urakkal egy tálból cseresznyéző, az urakhoz törleszkedő ún. népképviselő p Hátba lőtt, vagy már jóval a döntő ütközet előtt dezertáló gyáva katona(tiszt) p A – gonosz - varázsló, aki nem töri ketté pálcáját, de tovább rontó és bontó p A kegyetlen bíró, aki pálcát tör feletted, miközben tudja, hogy ártatlan vagy p Aki az irgalmatlan Jehova nevében első követ dobja a házasságtörő asszonyra p Aki csak más vállára rakosgat hangyaszorgalommal elviselhetetlen terheket… p p 2 p p Szarkazmusa: gúnyos, csípős stílusban nevetségessé tegyen valakit/bárkit p Az ún. magas/elit- és a tömegkultúra közeledését nem segítő, de akadályozó p „A géniusz, ha kis nép szüli, kalitkába zárt sas” – rosszabb, ha ez aranyketrec p A mundér becsületét mindenekelőtt védve jó sok hivatáserkölcsi bűnt fedezne… p Ingyen kínálva portékáját, igazgyöngyeit, azt ezzel a gesztussal le is értékeli!? p Ő inkább lesz/marad a király talpnyaló kutyája, mintsem a kutyák királya p Imád idegen szavakat használni, de feleslegesen/károsan: pl. sosem jó helyen p p p 3 p p „Műveltségét” inkább rossz célra, pl. lebunkózásra, kigúnyolásra használó p Imád és nagyon tud/képes is mást zavarba hozni, és a zavarosban halászni p Tudja, tanítja, mutatja hogyan kell az újoncot leégetni, nevetségessé tenni p Négyszemközt elmondja, hogy mennyire igazad van, nyíltan elhatárolódik p Szemtől szembe az égig dicsér, de a hátad mögött meg csak ócsárol, piszkol p Ifjúkori álmaitól egyre messzebb távolodó, arányosan egyre többet piáló… p Akár rémhírt terjeszt, csakhogy a középpontba kerüljön: szereplési viszketeg p p p 4 p p Illemtudóan viselkedő, jó modorú, elegánsan öltöző: csak épp kitöri nyakam p Kényszerből vagy tévedésből űzött hivatásának nem a mestere, így a hóhérja p A profi zsoldos katona, aki – mint a harci kutya – bárkire/bármikor ráuszítható p A kivesző tájnyelvet szótárba nem gyűjtő, rendszerező, értelmező, mentő stb. p Amputált/csonka lábbal nem sportoló bajnok: megfogyva, lélekben megtörve p Hipnotizáló képességét vesztére a nagycirkuszban Mario megalázásán fitogtató p A szorgalmával kipótolgatná a hiányzó alapadottságokat – reménytelen eset p p p 5 p p Sorozatban hazudik ugyan, de azt jól be tudja bizonyítani: ez miért rossz p Ő hat, alkot és gyarapít: pl. rémhíreket kiötölve, terjesztve, színezve pánikot p A szemmel verve meztelenül vessző-futtatatók közé álló, sőt: azokat vezénylő p Rossz példát mutató: egy élsportoló tornászból egy tornából felmentett lesz p Gyerekkori dadogóból nagy színész: nem - ő nem tesz kavicsot a nyelv alá! p Haza a magasban? Az általa írt verssorból köréd varázskör nem teremtődik p Osztály- vagy iskolai/közösségi ünnepségen Petőfi verset langyosan szavaló p p p 6 p p Az élettársa nem szellemi partner – max. csak gépírónak jó (Németh G. Béla) p A nem szellemi élettárs feleség: nem állandó kritikus, élő-ébresztő lelkiismeret p A bulvár szennylapot rutinból legyártó zsurnaliszta - és a reklámozó rikkancs p Nem felkészült, tájékozott, figyelmes, kedves, gondos előkészítő idegenvezető p A helyzet magaslatán nem álló háziasszony/gazda, vendégbarátság-szervező p A falu ünnepére nem a hely szelleméhez illő-méltó programokat összeállító p Megrendíthető katona-tiszt a strázsán/a gárda nem hal meg: megadja magát p p p 7 p p A nótafa, előénekes, énekkar-vezető, aki nem javasol/kezd el ismert jó dalt p A maga építette híd alá nem áll, annak teherbírását terheléssel nem ellenőrző p A művészi fikcióban nem tanít átlátni a hamis látszatokon, felfogni a lényeget p A felelősséget gyorsan-szakszerűen, rutinból el- és áthárító „felelős” miniszter p Az egykori laktanyai politikai tiszt, aki mindig le van maradva több brossurával p Az ezred éber elhárító tisztje, aki segít a sorkatona egyetemistákat beszervezni p A kvázi monopolhelyzetű pártlap műkritikusa, aki dönt művek/alkotók sorsáról p p 8 p p Az ügyvédi aláírásáért kaszáló, de a lakásvételi szerződésért már nem felelő p A falra pingálja, festi az ördögöt, őt is meglepi, hogy ha az így meg is jelenik p Beindítja a szülést/császármetsző - másnap indulnia kell a luxushajókázásra p A döntések helyett, esetleg még utánuk is ő nagyon szeret el-elvitatkozgatni p A csúcson rajongásommal zaklatlak – utána sárba taposlak, már le se köplek p A csodájára járnak új találmányának, a – jól fizető - kormánypárti kabarénak p Miért pont Ő legyen a csendes többség/elnémított kisebbség szóló/kórushangja p p x p p pp Petőfi Sándor: A szabadsághoz Oh szabadság, hadd nézzünk szemedbe! Kerestünk mi égen-földön téged S mégis mégis számkivetve voltál, Megszünt végre hosszu bujdosásod, Te vagy a mi törvényes királyunk, Oh tekints ránk, fönséges szabadság! De, szabadság, mért halvány az orcád? Ne félj semmit, megvédünk... csak egy szót, S ha elesnénk egy szálig mindnyájan, (Pest, 1848. március 27-e előtt.)
p p pp A nem javító-segítő, sőt passzívan- aktívan ártó elit
Ahogy mondjuk: a fejétől bűzlik a hal: legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat. Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.
Egy-egy velős gondolatú mondat azokról, akiknek az átlagosnál jelentősen nagyobb a képessége, a lehetősége, a hatalma stb., hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.
Tanítók és nevelők, szülők és edzők, patikusok és orvosok, rendőrök és bírók, tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok, törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb.
Mindenki érintve érezheti magát, hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe: ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő, és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.
A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak, ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra, nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat, és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…
Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba. A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya, a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos, ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl... p.s.: A vers, a képanyag, a könyvajánló stb. nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb. hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól, de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról, az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól, és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról... |
LAST_UPDATED2 |