Magyar írástudók árulása – XVIII. | Array Nyomtatás Array |
Magyar írástudók árulásai |
2022. március 14. hétfő, 09:24 |
Bölcs-balga/boldog-boldogtalan Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló Jóisten országa és/vagy földi pokol Emberélet-minőség vizsgálódásaim
p p pp p p
Eugéniusz: Magyar írástudók árulása – XVIII. Alkalmatlan, megalkuvó, parazita, kártevő, jót mulasztó, janicsár, pokoljárást-kerülő stb. elit p p pp p p
Petőfi Sándor: A MÁRCIUSI IFJAK
Szolgaságunk idejében Minden ember csak beszélt, Mi valánk a legelsők, kik Tenni mertünk a honért! Mi emeltük föl először A cselekvés zászlaját, Mi riasztók föl zajunkkal Nagy álmából a hazát! A földet, mely koporsó volt S benn egy nemzet a halott, Megillettük, és tizennégy Milljom szív földobogott. Egy szóvá s egy érzelemmé Olvadt össze a haza, Az érzelem "lelkesűlés", A szó "szabadság" vala. Oh ez ritkaszép látvány volt, S majd ha vénül a világ, Elmondják az unokáknak Ezt a kort a nagyapák. És mi becsben, hírben álltunk, Míg tartott a küzdelem, De becsünknek, de hirünknek Vége lett nagy hirtelen. Kik nem voltak a csatán, a Diadalhoz jöttenek, S elszedék a koszorúkat, Mert a szóhoz értenek. E sereg, mely, míg a harc folyt, El volt bujva vagy aludt, Igy zugott a diadalnál: Mi viseltünk háborut! Legyen tehát a tiétek, A dicsőség és a bér, Isten neki... nem küzdénk mi Sem dicsőség-, sem dijért. És ha újra tenni kell majd, Akkor újra ott leszünk, És magunknak bajt s tinektek Koszorúkat szerezünk. Viseljétek a lopott hírt, A lopott babérokat, Nem fogjuk mi fejetekről Leszaggatni azokat. Abban lelünk mi jutalmat, Megnyugoszunk mi azon: Bárkié is a dicsőség, A hazáé a haszon! Pest, 1848. június
p p pp
p 1 p p A csatában a legelőre, életveszélybe tol, győzelem után még neved is törli p A csapat kapitánya - a közösség rossz szellemét élesztő, és éltető formáló p A családot közelről nem ismerő orvos megelőzhet/csírájában fojthat el bajt? p A családi ezüst elkótyavetyélése után a hálószobatitkokból tart végkiárusítást p A család életmódját-lelkületét egyáltalán nem figyelve tervez-épít lakóházat p A célszemély botlását, vergődését éber dögkeselyűként leső-rögvest lecsapó p A bürokrácia útvesztőibe, labirintusaiba tereli, ott sorsukra hagyja az ügyfeleit p p p 2 p p A bűnbakra mindig meglevő igényt helyesli, felerősíti, katalizálja és ki is elégíti p A közéleti szerepvállaló családja az ő bulvársajtója szabad prédája: hajtóvadász p Akár a Szent Bibliából is idézve „bizonyítja be”: az égvilágon semmi nem szent… p A betegség anyagi nyelvét nem fordítja le az egész ember szellemi-lelki bajaira p Az irónia mestere: látszólag megdicsér - csak a beavatottak értik: lehúz, bunkóz p Ütközőpont? A betegjogi képviselő, aki lerázza a kiszolgáltatott betegek panaszát p A mű/brigádvezető, aki főleg/csak a fentről jövő nyomásnak enged - mindenben p p p 3 p p A szakszervezeti bizalmi, aki csak egy transzmissziós szíj, állampártérdek közvetítő p A harcos munkásérdek-védelmi aktivista, aki titokban már a gyár részvényese lett p A „jó” szakszervezeti vezető/munkástanácsos, aki ezért állami tisztségbe helyezve p Szociográfia író: belvárosi kávéházából csak erőszakkal lehet országjárásra elvinni p Semmit nem tesz közkinccsé, ő csak az itt és most fizetőképes keresletnek alkot p Aki a jóbaráti kapcsolatokat a neki jó piramisjátékos hálózatépítéssel teszi tönkre p Az országa anyagi/szellemi értékeit elkótyavetyélő, zsebre dolgozó külkereskedő p p p 4 p p A cirkuszi „varázsló” vagy, aki a mindenkori Mariókat gonosz célból hipnotizálja p A „Tudomány” fedőneve alatt lakásodban kutat, lelkedben vájkál, profilod alkotja p A honáruló „szívátültetéshez” előbb legyengíti a szellemi-lelki immunrendszeredet p A vézna, tüdőbeteg költőt a „szaván fogva”, és a párbajra/harctérre kiprovokálja p A „reál” és „humán” szféra közé előbb csak éket ver, majd azt szakadékká tágítja p A kurátor, aki a „ma nekem, holnap neked” alapon dönt a közpályázatok sorsáról p A „kuratóriumi bizottságosdi” kollektív döntési felelőtlensége mögé névtelen bújó p p p 5 p p A „Kincses szigetről” hamis térképet készítő és azt a baleknak jó pénzért áruló p A „kibeszélő” pacifista orosz, zsidó stb. atomtudósokat elhallgattató, bebörtönző, p A sorozatban „öngyilkosságot” elkövető egykori magyar atomtudósok gyilkoltatója p Akik a „homousion-homoiusion” (ál)hitvitát érvekből kifogyva furkósbottal vívják p A „hegemón” marxista–leninista-sztálinista esti egyetemen adott-vett tanórákat p A „haszontalan filozófia” ellen populista „érvekkel” negatív közhangulatot keltő p Az 1984 előtti és utáni történelmet naprakészen és profin meghamisító történész p p p 6 p p A „szerelem” címszó alatt csak csábítási trükköt, női férjfogási praktikát stb. tálaló p „Summa cum laude” végezte az Egyetemet - az Élet éles vizsgáin naponta elbukik p Vásárlásról döntő zsűritagként a naiv művészt, mint gyermeteg festőt lemosolygó p A minden új nagy tehetségben saját halálos ellenségét látó pozícióban levő művész p Egy jó ideig a fekete bárány szerepet játszó, hogy jól felverje a megvásárlása árát p Zseniális szójáték, vidéki/pesti humor elvileg is lefordíthatatlan – idegen nyelven ír p A mindenkori zsarnok jól ismeri a Szellem hatalmát: fel is írja a jókat a halállistára p p p 7 p p A zúzdából se ment egy példányt a halálra ítélt könyvből az örökkévalóságnak p Zugszemináriumot tartó – az adózási, biztosítási stb. csalási machinációkra okító p Az ő zenéje nemhogy megszelídíti, de éppen hergeli a bennünk lakozó vadállatot p Zarándokút programajánló és szervező, aki a „Krisztusgyilkos utódok” zsebét tömi p Szeretetvallásnak álcázza a mózesi-talmudi gyökerű rasszista-intoleráns judaizmust p Vörös posztóvá tesz ő a Hatalom szemében: megvadulva fel is ökleli az esélytelent p A zagyva vallási-bölcseleti eklekticizmusát ő maga büszkén nyitottságnak nevezi p p p 8 p p Vödörben halászó: más gyülekezetből az igaziba/övébe átcsábító fejpénzes vadász p Az ifjonti lelkesedéseket cinikusan lehűtő léhűtő, a szakma tekintélyes nagy öregje p A lelki táplálékot bárkinek bármikor ingyen adó, alamizsnából élő remete ellensége p A mindenekelőtt a havi fix-es állását, és nem a könnyen változó álláspontját védő p A neki oly szűkös időből ő nem áldoz, ha valaki komolyan gyógyulni/gyónni kíván p Ő - úgymond - nem akar vájkálni a „betege” lelkében, inkább felír valami pirulát… p Aki a gyónási, vallatási, orvosi stb. titkokkal gátlástalanul üzletel, zsarol stb. stb. p p x
p p pp
Petőfi Koszorúi "Avagy virág vagy te hazám ifjúsága"
Hol a szem, szemével farkasszemet nézni? Ki meri meglátni, ki meri idézni az igazi arcát? Ünnepe vak ünnep, s e mái napoknak Szűk folyosóin a szavak úgy lobognak, mint az olcsó gyertyák.
Szabadság csillaga volt hajdan a magyar, de ma már maga sem tudja hogy mit akar: talány zaja, csöndje és úgy támolyog az idők sikátorán, mint átvezetett rab a fogház udvarán börtönből börtönbe.
Ki ünnepli ŐT ma, mikor a vágy, a gond messze az Övétől, mint sastól a vakond avagy gyáván bújik, s a bilincses ajak rab szavakat hadar? Csak a vak Megszokás, a süket Hivatal hozza koszorúit.
Óh vannak, koszorúk, keményebbek, mint a deszkák, súlyosabbak, mint hantjai kint a hideg temetőnek!... Kelj, magyar ifjúság, tépd le a virágot, melyet eszméinek ellensége rádob emlékére - kőnek!
Kelj, magyar ifjúság, légy te virág magad! Nem drótos fűzérbe görbítve - légy szabad virág szabad földön! hogy árván maradva megrablott birtokán mondhassa a magyar: "Kicsi az én szobám, kicsi, de nem börtön!"
Avagy virág vagy te?... légy virág, légy vigasz! Legyen lelked szabad, legyen hangod igaz az Ő ünnepségén: Koporsó tömlöcét akit elkerülte, most hazug koszorúk láncait ne tűrje eleven emlékén!
1923.
*
Utassy József Zúg Március Én szemfedőlapod lerántom: Kelj föl és járj, Petőfi Sándor! Zúg Március, záporos fény ver, Suhog a zászlós tűz a vérben. Hüvelyét veszti, brong a kardlap: Úgy kelj föl, mint forradalmad! Szedd össze csontjaid, barátom: Lopnak a bőség kosarából, A jognak asztalánál lopnak, Népek nevében! S te halott vagy?! Holnap a szellem napvilágát Roppantják ránk a kétszer gyávák. Talpra Petőfi! Sírodat rázom: Szólj még egyszer a Szabadságról! 1968.
p p pp
A nem javító-segítő, sőt passzívan- aktívan ártó elit
Ahogy mondjuk: a fejétől bűzlik a hal: legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat. Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.
Egy-egy velős gondolatú mondat azokról, akiknek az átlagosnál jelentősen nagyobb a képessége, a lehetősége, a hatalma stb., hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.
Tanítók és nevelők, szülők és edzők, patikusok és orvosok, rendőrök és bírók, tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok, törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb.
Mindenki érintve érezheti magát, hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe: ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő, és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.
A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak, ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra, nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat, és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…
Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba. A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya, a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos, ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl...
p.s.: A vers, a képanyag, a könyvajánló stb. nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb. hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól, de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról, az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól, és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...
|
LAST_UPDATED2 |