Magyar írástudók árulása – XX. | Array Nyomtatás Array |
Magyar írástudók árulásai |
2022. március 24. csütörtök, 06:10 |
Bölcs-balga/boldog-boldogtalan Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló Jóisten országa és/vagy földi pokol Emberélet-minőség vizsgálódásaim p p pp p p Eugéniusz: Magyar írástudók árulása – XX. Alkalmatlan, megalkuvó, parazita, kártevő, jót mulasztó, janicsár, pokoljárást-kerülő stb. elit p p pp p p Arany János SZÉCHENYI EMLÉKEZETE 1 Egy szó nyilallott a hazán keresztül, 2 Emlékezünk: remény ünnepe volt az, 3 Immár az ég - ah, oly hideg korábban! 4 S fölzenge távol a menny boltos alja, 5 Mert élni hogyha nem fajúlva tengés, 6 Megrontva bűnöd és a régi átok, 7 De, mely a népek álmait virasztja, 8 Midőn magát ez nem tudá szeretni, 9 Bizton, ezer bajunk közt, megtalálta 10 És ég az oltár. Ím, körébe gyűltünk, 11 De hogy’ kövesse nyomdokát az ének? 12 Ird azt, ki a pusztán népét vezérli; 13 Ő szól: s mely szinte már kővé meredten 14 Hitel, Világ és Stádium! ti, három - 15 S lőn új idő - a régi visszacsökkent - 16 Majd elborúlni kezde láthatára: 17 Hosszú, nehéz, sötét lőn akkor éjünk, 18 Nem, Üdvezült, nem!... fájdalmunk hevében 19 Emléket, oh hazám mit adsz e sírra? 20 Duna, Tisza... ez mely prüsszögve hordja 21 Széchenyi hírét, a lángész csodáit, 22 Értünk hevült, miattunk megszakadt szív, 23 Szentebb e föld, honunk áldott alapja, 24 Nem hal meg az, ki milliókra költi 25 Te sem haltál meg, népem nagy halottja! (1860.) * p 1 p p Mint egy stréber tanítvány kannibálként felfalom a mesterem p Az idegen zászlós (had)műveletek kiötlője és a kivitelez(tet)ője p Mint paternalista kívánságműsor-vezető diktálom, mit akarsz p Mint a kommunista Liszenko: parancsolni akarok a természetnek p Mint Kohlhaas: nem engedek igazamból, ha belepusztul is világom p Inkvizíció: egy outsider új paradigmája forradalmasítja szakterületed p Konteó stigmát süt minden titkos szervezkedést leleplezni próbálókra p p p 2 p p Mint rossz vendéglős, fogadós, idegenvezető: mindenkinek parancsol p Mint rossz nagymami: nem tanítunk imádkozni, nem beszélünk Istenről p Indiana Jones kamu: egy személyben professzor és vagány kalandhős? p Elsőgenerációs értelmiségi maximálisan alkalmazkodó, túlasszimilálódó p Leszólod a mai Öveges profot, aki olyan élvezetesen terjeszt ismeretet! p Mint egy „jó” titkárnő, aki falaz főnöke köz- és magán disznóságainak p Mint egy társalkodónő, aki csak hevesen legyezgeti az úrhölgy hiúságát p p p 3 p p Egy rendező, aki rosszul osztja ki a szerepeket (képzetlen/protekció) p Cassandra jóstehetség – te kenyérféltésből hiteltelennek mutatod be p Mint az elrabolt keresztény gyerek: janicsárként jövök vissza rátok p Mint arctalan hóhér: iróniámmal mészárolom a gondolatcsecsemőket p Mint egy hülye civil, aki a harctéren szerencsétlenkedve galibát okoz p Mint amikor egy cirkuszi erőművész „óriás” kamu súlyokat emelget p Mint amikor az állatkirály tüzes karikába ugrással produkálja magát p p p 4 p p Bolond lenne háborgó tengeren kerülgetni Szkülla-Kharübdisz szikláit p Aszfalton van biztonságban, „ingoványos terepre” nem merészkedik be p Okosan kerülgeti az ún. érzékeny témákat, ami felsőbb köröket érinthet p Ő csak addig elszánt oknyomozó újságíró/rendőr, amíg kis hal a gyanús p A szellemi törpék országába tévedt óriással ő is szörnyetegként bánik el p Mint rossz vadász, oly rövid türelemmel ül felajzott íjjal, és vár az ihletre p Nem vagy se gyermek, se részeg: ők csak mondják az igazat, a teljeset… p p p 5 p p Egyszer-egyszer még kis igazakat is mond, hogy ez hitelesítse őt p Mint a gazdi pulikutyája: mindenkit a nyájba terel és el is birkásít p Mint a bűn rossz dajka, aki a fürdővízzel együtt a gyereket is kiönti p Mint egy „örök, nagy gyerek”: oly igen szörnyen kegyetlen vagyok p Minőségellenőrként arányt tévesztve a kis bolhából elefántot csinálok p Te csak addig lehetsz a helyeden, amíg a kinevezőid le nem váltanak p Azért ne fizessenek, ha egészség van - mi a betegeinkből éljünk jól! p p p 6 p p Minimum 8+4+5=17 év szorgos diákmunka után legalább jól keressek! p Minél sötétebb a nép „világa”, annál fényesebben tud világítani, villogni p Ha komolyabban venné hivatását, akkor sűrűbben kételkedne magában p Mindkettő kárára rombold a tömeg- és magas kultúrát elválasztó műfalat p Ő nyitott minden rosszra: jó érzékkel meglátja, átveszi, alkalmazza stb. p Nem vigasztalunk, ritkán enyhítünk, pláne gyógyítunk beteg(ség)eket! p Mindig új betegek panaszai ömlenek rá – ő erre süket/illetve neki is fáj… p p p 7 p p Rossz példával jár elő: hogy értsük direkt félre a vitapartnerünket p Mindig tud üzenni? A börtön falára minek írjon utolsó csepp vérével? p Mindig „összekeverem”: civilizáltság/kulturáltság – így látok fejlődést… p Ő rád vetíti a gyanú árnyékát: végső soron a Hatalom embere vagy p Mindig örök kívülálló maradok: soha semmiben nem veszek részt…? p Mindig én vindikálom magamnak: az utolsó szó joga, a zárszó - vétó p Mindig csak utal, célozgat, sejtelmeskedik, vagy önkényesen kódol p p p 8 p p Mindig csak az érdekel, amivel épp most a nőknek lehet imponálni p Nem képes átlátni a társadalmi kontextust: mikor mire használják? p Mindent szétszed, ill. szételemez, de összerakni már nem tud/akar p Mindent megteszek azért, hogy el ne mondd az ellenvéleményed… p Mindent megtanultam, és sajnos, ebből semmit nem felejtettem el p Mindent megkérdőjelezve a nyílt vízen akarom átépíteni a hajómat p Mindent elkövetek azért, hogy ne nagyon vegyenek engem komolyan p p x p p pp A nem javító-segítő, sőt passzívan- aktívan ártó elit
Ahogy mondjuk: a fejétől bűzlik a hal: legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat. Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.
Egy-egy velős gondolatú mondat azokról, akiknek az átlagosnál jelentősen nagyobb a képessége, a lehetősége, a hatalma stb., hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.
Tanítók és nevelők, szülők és edzők, patikusok és orvosok, rendőrök és bírók, tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok, törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb.
Mindenki érintve érezheti magát, hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe: ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő, és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.
A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak, ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra, nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat, és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…
Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba. A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya, a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos, ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl... p.s.: A vers, a képanyag, a könyvajánló stb. nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb. hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól, de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról, az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól, és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról... |
LAST_UPDATED2 |