Létrontás - a hitvány elit III. | Array Nyomtatás Array |
Magyar írástudók árulásai |
2019. december 18. szerda, 16:56 |
Bölcsek-balgák, boldog-boldogtalanok Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok Életminőség tesztkönyv: példamondat-tár
Létrontás - a hitvány elit - III.
Petőfi Sándor SZÍNÉSZDAL
Minden müvészetek Fején a korona: A mi művészetünk, Ellen ki mondana? Mi szép, mi szép, mi szép A mi föladatunk! Legyünk büszkék reá, Hogy színészek vagyunk.
Csak árny, amit teremt A költőképzelet; Mi adjuk meg neki A lelket, életet. Mi szép, mi szép, mi szép A mi föladatunk! Legyünk büszkék reá, Hogy színészek vagyunk.
Miénk a hatalom Az emberszív felett: Idézni egyaránt Mosolyt vagy könnyeket. Mi szép, mi szép, mi szép A mi föladatunk! Legyünk büszkék reá, Hogy színészek vagyunk.
Apostolok vagyunk Az erkölcs mezején. Apostoli szavunk Téged kiált: erény! Mi szép, mi szép, mi szép A mi föladatunk! Legyünk büszkék reá, Hogy színészek vagyunk.
De amit színpadon A népnek hirdetünk, Ne hazudtolja meg A cselekedetünk. Ha meg nem tesszük azt, Ami föladatunk: Akkor gyalázat ránk, Szinészek nem vagyunk!
Pest, 1844. szeptember
1. Keresztény orvos, de nem ismeri betegeit 2. Anyja parancsára orvosi pályán küszködő 3. Messziről jött ember: hazug mese a trakta 4. A rágalmazás magasiskola emeritus profja 5. Mondott/leírt szóérték mesterséges inflálója 6. Leányát a hetérák művészetére okító anya 7. A szeretőjét színésznőként is futtató strici 8. Diákot, színészt szex’ zaklató-zsaroló 9. Műve harag és elfogultság nélküli bírája 10. Az ihlet kegyelmi állapotért drogozó 11. Eszménytől távolodó, italhoz közeledő 12. Az önsorsrontásra elrettentő példát adó 13. A jobb/fix fizetésért lapot váltó újságíró 14. A csak angyalcsinálásban jeleskedő bába 15. Az ügyvéd, aki az ügyész szesztestvére 16. Az orvosi, gyónási titkokkal visszaélő 17. Segítő: más családi szennyesét teregető 18. Nem piszkít saját, csak mások fészkébe 19. Mézes-mázos: gyerekből szed ki titkot 20. A saját életét könnyíti, a másét nehezíti 21. Róbert bácsi: ingyen-konyhás gazdagodó 22. Cukros bácsi: a kiskorú nép jót akarója 23. Daganat-leleted halálos ítéletként ad elő 24. Miért lenne tisztességes, úgyis kiterítik... 25. Blikkfangos magánszám: tolvajnak falaz 26. Bajba került Mesterét először megtagadó 27. Átváltozó-művész, mimikris kaméleon 28. Kérdést nem megválaszol, de megkerül 29. Családján, barátain élősködő önjelölt író 30. Szellemi végrendelet/magánokirat hamisító 31. Aljas anonim feljelentéseit szennylapba író 32. Harsányan rasszista beépített zsidó/cigány 33. Programadó: bűnbakkeresés és pogrom 34. Neki a nép csőcselékké züllött pogromozó 35. Aki az ő művét/tettét bírálja, az antiszemita 36. Számonkérésnél zsidó menlevelét elővevő 37. Nyíltan ritkán, burkoltan sűrűn zsidózó 38. Mimóza szektavezér: bírálatokra allergiás 39. Szereplése a fő, akárhogy vágják szavait 40. Akár hírhedt lesz, csak beszéljenek róla 41. Nagy korok kis, de nagyon hamis tanúja 42. Civil kurázsis kezdeményezést elgáncsoló 43. Eszmei értéket a pénz nyelvére fordító 44. Mindent megtanul, de semmit sem felejt 45. Ápolja a hagyományokat, de a beteget is 46. Romboló „építő”: a múltat végképp eltörlő 47. A szegényt segítő tanács: ossza be a pénzt 48. Pszichiáter szakértő: aki poéta, az bolond
*
Petőfi Sándor LEVÉL EGY SZÍNÉSZ BARÁTOMHOZ
Jut még eszedbe a fiú? kivel Együtt cepelted a vándorbotot, Mely koldusbotnak is beillenék, Midőn a sorsnak fényes kedve nincs; És ez nem éppen olyan ritkaság Szinészre nézve, mint boldogtalan Magyar hazánkban a hű honfigond. - Lásd, én reátok még emlékezem, És elfeledni nem fogom soha A jót s roszat, mely ott közöttetek Mult napjaimnak osztályrésze volt. Előttem áll a délután, midőn A színészetbe béavattatám. Barangolék föl és le céltalan A nagy hazának minden tájain. Tarisznyámban, mit hátamon vivék, Nem mondhatom, hogy nagy volt a teher, De a nyomor, mint ólom, megnyomott. Könnyíte rajt a víg könnyelmüség, Mely útaimban hű társam vala. Ekkép juték egy nyári délután Egy kis városba; fáradt lábaim A fogadóban megpihentenek. - Vendégszobája egyik oldalán Helyet szerényen színpad foglala. Mire való is már a fényüzés?... Azon tünődtem épen: kérjek-e Ebédet vagy se? hát ha majd sovány Zsebem bicskája szépen benntörik? Az ajtót ekkor megnyitá egy ur; Volt bennem annyi emberismeret, Ráfoghatnom, hogy nem más, mint szinész. Fején kalapja nagybecsű vala, Mert Elizéus prófétával az Rokonságban volt... tudnillik: kopasz. Kabátja új, a nadrág régi rongy, És lábát csizma helytt cipő födé, Alkalmasint amelyben szerepelt. "Thalia papja?" kérdém. - "Az vagyok; Talán ön is?" - "Még eddig nem." - "Tehát Jövőben? fölség..." - "Azt sem mondhatom." Vágtam szavába; ámde ő rohant, S vezette gyorsan az igazgatót. Fehér köpenyben az igazgató Jött üdvezelni engem nyájasan: "Isten hozá önt, tisztelt honfitárs! Lesz hát szerencsénk önhöz, édes ur? Imádja úgye a müvészetet? Ah, jóbarátom, isteni is az! S önnek szeméből olvasom ki, hogy Szinészetünknek egykor hőse lesz, És kürtölendik bámult nagy nevét A két hazának minden ajkai... Ebédelt már ön? itt az ételek Fölötte drágák, s ami több: rosszak. Az ispán urtól őzcombot kapánk, A káposztából is van maradék - Ha meghivásom nem méltóztatik Elútasítni: jó ebédje lesz." Igy ostromolt a jó igazgató, Forgatva nyelve könnyü kerekét. Én nem rossz kedvvel engedék neki. Menék ebédre, és ebéd után Beiktatának ünnepélyesen A társaságba - nem kutatva: mi Valék, deák-e vagy csizmadia? Másnap fölléptem a Peleskei Notáriusban. Hősleg működém Három szerepben, minthogy összesen A társaságnak csak hat tagja volt. - Egy ideig csak elvalék velök; Faluzgatánk jó- s balszerencse közt. De a barátság végre megszakadt, Mert én utáltam a nyegléskedést, A sok "utószor"-t, a görögtüzet, S tudj' a manó, mily csábitásokat. A társaság is végre szétoszolt Egymást érő bel- s külviszály miatt; S én újra jártam széles e hazát, Mignem keblébe vett más társaság. Mit ottan, itt is azt tapasztalám, S tapasztalásom nem volt olyatén, Mely kedvre hozta volna lelkemet. Kenyért keresni színészek leszünk, Nem a művészet szent szerelmiből, S haladni nincsen semmi ösztönünk. "Pártolj, közönség, és majd haladunk," Mond a szinész: és az meg így felel: "Haladjatok, majd aztán pártolunk;" És végre mind a kettő elmarad. Nem is hiszem, hogy a szinészetet Becsülni fogják, míg ez befogad Minden bitangot, gaz sehonnait, Kik a világnak söpredékei, S itten keresnek biztos menhelyet. Barátom, ez fájt énnekem s neked, Ez keseríte minket annyira. Az isten adja, hogy minél előbb Akképpen álljon szinmüvészetünk, Amint valóban kéne állnia.
Pest, 1844. szeptember
*
1. Rossz/semmitmondó tanácsok sikerdíjasa 2. Karanténba zárat vátesz költőt, prófétát 3. Dodonai jóslatai: magas percdíjas számla 4. Végső igazságokat nyilatkoztató orákulum 5. Társadalmi igazságtalanságon fel nem háborodó 6. Gyenge eladási mutatóit műbalhékkal feljavító 7. A „könnyű-komoly” műfaji stigmát osztgató 8. Destruktív rivalizálást erősítő sportközvetítő 9. Istenként tisztelt Mesteréhez zarándokol 10. Tanulmányút címén jár külföldi züllésre 11. Show-műsor: bohóckodó kiégett művész 12. Megálljt parancsol, ha neki itt a Kánaán 13. A templomot a hajléktalan előtt bezáró 14. A tekintélyt büntetőszankciókkal teremtő 15. A jóindulat megnyeréséért bratyizó tanár 16. Az „államférfi”, ki a voksok számára hajt 17. A népét számonkérhetetlen ígérettel kábító 18. Túlvilági jutalom: a hitegető demagóg pap 19. Az „Anyaszentegyház” hitetlen bürokratája 20. Rablott vagyonból az őt szépre festőt díjazó 21. Rákos gyerekek nevében zsebére gyűjtő 22. Másnak szent dologból is viccet csináló 23. Bűnperben súlyosbításért fellebbező védő 24. Uzsorahitelek apróbetűs részeit fogalmazó 25. Nappal közjegyző, este meg végrehajtó 26. Ön-hitelrontó/magát lejárató igazmondó 27. A „meleg büszkeség” tabudöntő szócsöve 28. Családbontó „nyitott házasság” propagáló 29. A neki ellentmondók karakterét legyilkoló 30. Bőven termő bamba diófacsemete nevelő 31. Az életbevágó információkat elhallgat(tat)ó 32. Országot/népet színes/álhírekkel elárasztó 33. Csak letagadható szóbeli magánvéleményű 34. Mindig csak sejtelmesen utaló, célozgató 35. Príma díjért tolongó, ahhoz a nevét adó 36. Az örök kívülálló: semmiben nem vesz részt 37. Gyarmatosító érdeket kiszolgáló antropológus 38. Nála a civilizációs vívmány kulturális fejlődés 39. A baj okát nem firtató jó tüneti kezelő 40. A rossz protokollt jól betartó „gyógyító” 41. Az életvédelmi esküt tett magzatelhajtó 42. Betegeit elkezelő, műhibahalmozó orvos 43. A tömeg/magas-kultúra közé falat építő 44. Alkotói kételymentes termékeny dilettáns 45. A döglött oroszlánt rugdosó vitéz ítész 46. A csigalassan se működő vizsgálóbiztos 47. Bolhából elefánt: aránytévesztő ügyész 48. Fürdővízzel a gyereket is kiöntő dajka
*
ARANY JÁNOS EGRESSY GÁBORNAK Midőn törökországi bujdosásából visszatért Ölelő karokkal mennek ki elődbe Igen, itt vagy Gábor, itt te, újra köztünk! Ah! nem álom volt az: látom, le van írva És midőn távolról fölvehetted ismét Vagy - tudom, tudom már, örömednek kelyhe Mint midőn galyakká széjjeloszlik a fa, Egyiket sudáron gyors villám üté meg, Haj! csak egy nem akar éledni - hiába De fátyolt a búra! - s mellyel köszöntélek, Igen! visszatérted a jövőre zálog: Félre, kishitűek, félre! nem veszett el - Te pedig, barátom, lépj ama padokra, (1850) *
NEM SEGÍTŐ, SŐT ÁRTÓ ELIT A fejétől bűzlik a hal
A legszentebb hivatások, avagy a leghitványabb mesterségek...!? Akik elmulasztják a jót, sőt teszik a rosszat A szellemi, gazdasági, politikai elitek árulásai
Tanítók és nevelők, szülők és edzők, patikusok és orvosok, rendőrök és bírák, tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok, törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb. stb.
*
p.s.: A „gyengébbek kedvéért”: A vers, a képanyag, a könyvajánló stb. nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb. hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól, de - kontrasztban - a hivatásuk magaslatán állókról, az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól, és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...
|
LAST_UPDATED2 |